Nem titok, újbóli sitcom őrjöngésemet még anno a The Big Bang Theory 4. évadjával kezdtem meg és hát, majdnem a szezon végéig maradtam is. Emlékszem az akkori részek elég közepesnek tűntek, de most mintha mégis megszépültek volna. Pedig a 3. évados írásom a következőkkel zártam:

„(…) ezzel az évaddal a sorozat elérte a csúcsot, innen már csak lefelé vezet az út.”

És valamilyen szinten igazam is lett, a széria tényleg vesztett a bájából és a kifinomultságából, de koránt sem akkora mértékben, mint arra számítottam. Az előző évadok (1.-2.-3.) fényében sokszor közepesnek tűnhetett, de én még így is tudtam rajta mosolyogni. Sőt, az instant humor faktort is képes volt mindvégig szállítani!

A 4. évaddal a Lorre-Prady páros végre pontot tett Penny és Leonard kapcsolatára, amit csak üdvözölni tudok. Látványos kreatív szenvedés volt az átmeneti időszak, de vége! A döntés viszont nagy meglepetésemre Penny-nek kedvezett jobban. Igaz, meglepődni nincs okunk, elvégre is a készítők két új karaktert küldtek a segítségére. Bernadette és Amy valami zseniálisan kiegészítették Penny karakterét, sőt nemegyszer hármójuk közös jelenete biztosította a kötelező sziporkázó hangvételét a sorozatnak. Ráadásul mind Bernadette, mind pedig Amy kifejezetten jó hatással voltak a férfiakra. Közülük is Melissa Rauch volt a legjobb húzás, elvégre egyszerre tudott hétköznapian realista és kockamód bogaras is lenni. És még Wolowitz tenyérbe mászó nagyképűségét is képes volt kordában tartani! Ezzel szemben Maylim Bialik gyorsan kiégett és jobbára csak Sheldon sidekick-jeként pózolt a képernyőn. Ettől függetlenül viszont mindketten üde színfoltjaivá váltak az évadnak.

Mint már említettem az évad nagy vesztese Leonard volt, akinek a karaktere szép lassan beszürkült és unalmassá vált. Cseppet sem véletlen tehát, hogy Johnny Galecki-től csak egy Emmy jelölésre futotta. Természetesen a készítők neki is dobtak egy csontot Priya személyében, aki az évad egyik fontos mellékszerelőjévé vált. A gond csak ott volt, hogy az újabb kapcsolat kínos önismétlésbe csapott át, így Galecki minden erőfeszítése ellenére is csak rutin munkát tudott végezni.

És ugyanez a rutin mentalitás figyelhető meg Sheldon karakterénél is. Szó se róla Jim Parsons továbbra is megkerülhetetlen tényezője a sorozatnak, számos részt megint csak remek komikuma tudott megmenteni, de érezhetően kezd kifulladni. Amy Farrah Fowler talán még a segítségére lehet, igaz ez a 4. évadban nagyon nem így látszott. Ettől függetlenül viszont az Emmy így is járt neki!

Gondolom kitalálhattátok, nekem az évad nagy kakukktojása ismételten Raj lett, hisz továbbra sem tudnak mit kezdeni vele a készítők. Sokszor csak úgy lógott a levegőben és amolyan ügyeletes sidekickként funkcionált. Szerencsére az évad végére a készítők megtalálták a fényt az alagút végén, ami megint csak Sheldon-nak volt köszönhető. No és persze ott volt az a bizonyos cliffhanger is a végén, ami egy újabb löketet adhat a karakternek.

Ahogy azt már megszokhattuk a mostani évadban sem maradhattak el a kötelező nerd-érás vendégszereplések, melynek keretében többek közt felbukkant Steve Wozniak, Katiee Sackhoff, George Takei, Eliza Dushku vagy Will Wheaton is. Ráadásul a World of Warcraft is kapott egy korrektebb kivesézést, no meg a kötelező Justice League beöltözés sem maradhatott el. Viszont Hofstadter anyuka nagy bánatomra ebben az évadban nem tette tiszteletét a fiúknál!

Összességében tehát a pesszimista kritikák dacára is azt kell, mondjam a sorozat abszolút nem fáradt el, van még benne bőven spiritusz. Igaz, a kezdeti bája némileg módosult, de még így is a jelenlegi felhozatal egyik legjobb sitcomja, cseppet sem véletlen tehát, hogy a CBS a 4. évad után újabb 3 évre bekérte a sorozatot.

Hát megértük ezt is, a címben nem szerepel „a parádés” jelző, holott egy remek évadon vagyok túl, de az élmény mégsem ugyanaz, mint az előző évadok esetében. Ahogy menetközben olvasgattam a kritikákat sokan bírálták is a készítőket a hullámzó teljesítmény miatt. Mondjuk, van benne valami, de szerintem ez csak rajongói túlzás. Sokkal inkább csúcsra járatás volt, amolyan elemi kiaknázással elvégre, amit el lehetett követni a karakterekkel az itt meg is történt.

Az évad egyik nagy húzása kétségkívül az volt, amikor 2 évnyi szenvedés után a készítők meglépték a Penny-Leonard kapcsolatot. Üdvözítő lépés volt, ami némileg változtatott is az alapfelálláson, de szerencsére könnyedén lehetett alkalmazkodni hozzá. A sziporkázó hangulat mindaddig adott is volt, amíg a nagy szakítás be nem következett. Ettől kezdve aztán a két szereplő egyszerűen lendületét vesztette és csak sodródott.

Johnny Galecki éppen ezért jobbára csak a kötelezően elvártat hozta, leszámítva pár remekül sikerült jelenetet. Kaley Cuoco pedig az instant humor mellől szép lassan elindult az instant beauty felé, amit hosszútávon nagyon nem tudok értékelni. Persze a sziporkázó egysorosai így is megvoltak, de érezhetően az utolsókat rúgta. Az ász így továbbra is Sheldon maradt és az ő döbbenetesen eredeti metakommunikációs készsége. Parsons komikus vénája csillagos ötös, ami egyértelműen a Bazinga!-ban csúcsosodott ki. Nagy sajnálatomra viszont mégsem ezért, hanem egy másik részért vihette haza az Emmy-t. Viszont azt el kell ismerni, hogy az előtérbe helyezésével érezhetően kezdenek felhígulni a beszólásai.  Raj számomra örök kakukktojása lesz a sorozatnak, ebben az évadban erősen háttérbe is szorult, de így is majdnem hibátlan mérleggel zárt. Wollowitz pedig… maradt Wollowitz és amikor már kezdenénk megunni, akkor jön pár egysoros Wollowitz mamától. Kíváncsian várom, mikor lépik meg a készítők a képernyőre hozását. Amúgy ebben az évadban látszódott csak isten igazán a Wollowitz-Raj páros létjogosultsága. Külön-külön csak instant humorra képesek, együtt viszont akár szerves részét is képezheti a sorozatnak.

Nagy sajnálatomra az évad jelentős részét uraló érzelmi szál mondhatni megfojtotta a geek témákat, igaz az előzőekben ezek közül sokat már el is lőttek. Ellenben a remek popkult húzásokban csak úgy tobzódtunk! A Star Trek-es Will Wheaton ismét visszatért Sheldon ősellenségeként, míg a rengeteg BSG poén közepette egyszer csak Katee Sackhoff tűnt fel Wollowitz fürdőkádjában. No és persze Stan Lee zsörtölődő öregemberként is valami zseniális volt!

Természetesen a mellékszereplők közt újfent feltűnt Christine Baranski is, aki bár nem tudott olyan maradandót alkotni, mint az előző évben, de még így is Emmy-re jelölték. Nagy meglepetésemre Sarah Gilbert karakterét is okosan leépítették a készítők, szóval tényleg áll a „no more Leslie Wilkle” kijelentés. No és persze nem szabad megfeledkezni az emlékezetes momentumokról sem, elvégre ez volt az az évad, amiben először tűnt fel Bernadette és Amy Farrah Fowler, akik a későbbiekben majd szerves részét képezik a kockák életének. Valamit itt emelném ki személyes kedvencem Judy Greer-t, aki a nímfómán doki személyében egy igazán merész és sírva röhögős résszel ajándékozott meg minket.

És hogy milyen volt az évad? Hát ez egy jó kérdés! Én élveztem, akadt számtalan remek momentum és emlékezetes egysoros, de már korántsem ütöttek akkorát. Mindvégig azt éreztem, a készítők a határokat feszegetik és valljuk be össze is jött nekik. Olyan random agymenéssel töltötték fel az évadot, hogy néhol már én is azt éreztem, bizony a kevesebb néha több lenne. Sajnos a parádés 2. évadot nem sikerült túlszárnyalni… nálam legalábbis nem. De persze a jövőben ennek is örülnénk majd! Mindenesetre én azt mondom, ezzel az évaddal a sorozat elérte a csúcsot, innen már csak lefelé vezet az út.

Azt a cudarját, bő másfél év után eljutottam odáig, hogy sikerült pótolnom a The Big Bang Theory 2. évadját is és azt kell, mondjam cseppet sem bántam meg. Chuck Lorne és Bill Prady sitcomja ugyanis ott folytatta a geek státusz felé valómenetelést, ahol az 1. évadban abbahagyták. Mi több, a sophomore slump-nak a jelét sem mutatta az évad, ami így minőségében könnyedén felül is önmúlta az előzőt. No de nézzük is miről volt szó!

Mint már említettem a sorozat hangulata és atmoszférája maradt a régi, amit az írók még inkább csúcs közeli szintre járattak. Folyamatosan érkeztek a sziporkázó párbeszédek, az ércelődő egysorosok, no meg a rengeteg geek kikacsintás. Hogy csúnyán fejezzem ki magam, az évadot egy az egyben sikerült a helyzetkomikummal ötvözött tech-geek poénok oltárán feláldozni. Ámen. Ennek eredménye pedig a szűnni nem akarom poénáradat lett, ami nem egyszer sírva röhögős formában öltött testet. Magyarán az évad egy pillanatra sem ült le.

A scripten túl természetesen sok múlott a szereplőkön is, ahol megint csak remekelt az évad. Az összes szereplőt sikerült mindvégig karakterhűen szerepeltetni, úgy hogy közben az érdeklődést is sikerült fenntartani. A formátum persze látszólag mit sem változott, az évad lényegi origója továbbra Sheldon és Penny maradt, de a többiek sem maradtak le sokkal. Leonard mondjuk egy kissé megfáradt a végére a komolykodó dude szerepkörben, míg Wolowitz erőltetett nőzése is egy idő után sablonossá vált. Viszont Koothrappali megnyilvánulásai csak úgy sziporkáztak. Penny továbbra is szimplán cute, ámbár az egysorosai büntetnek. Gondolom nem nehéz kitalálni tehát, hogy egyedül Jim Parsons-t tudnám csak kiemelni, aki Sheldon-ként az évad aduászának bizonyult. A végére a készítők ezt elég rendesen ki is használták, elvégre a mellékszereplőből hirtelen főszereplővé avanzsálódott, ami igen csak jót tett a sorozatnak.

A főszereplők mellett rengeteg mellékszáli karaktert sikerült felvezetni, ráadásul a többségük roppant életképesre is sikerült. Itt főként Hofstadter anyukára gondolok, aki egyszerűen spin-off-ért kiáltott. Christine Baranski alakítása olyannyira zseniálisnak bizonyult, hogy Emmy-re is jelölték érte. De persze a visszatérő Sara Gilbert sem volt utolsó a mindig fanyar Leslie Winkle személyében. Ráadásul a karaktere jó pár részen keresztül boldogította a nagyérdeműt. Természetesen a mellékszereplők hadáról sem szabad megfeledkeznünk, ahol nem egyszer komoly geek tekintélyek is tiszteletüket tették. Gondolok itt Summer Glau jutalomjátékára, Charlie Sheen cameojára, az örök eyecandy Valerie Azlynn cat-fightjára, Jodi Lyn O’Keefe kurválkodására, Sara Rue felszínes orvoslására, a Nobel-díjas fizikus George Smoot beköszönésére vagy az America’s Best Top Model 11. évadjának két versenyzőjére Analeigh Tipton-ra és Samantha Potter-re.

Negatívumot majdhogynem lehetetlen felhozni, elvégre az évad sorra szállította a jobbnál jobb részeket, amik idővel tutira klasszikussá is avanzsálódnak. Ellenben fájópontként felróhatjuk, hogy az 1. évados cliffhangert nem sikerült feloldani, így a Penny-Leonard szál jobbára csak a levegőben lógott, amit ugyancsak alátámasztottak a 2. évados zárással is. Ezt leszámítva viszont egy hibátlan élménnyel lettünk gazdagabbak, amit bármikor szívesen újra is néznék.

Akárhogy is vesszük roppant gyenge a blog sitcom állománya a részemről, amin mondjuk nincs mit csodálkozni, elvégre ez az a műfaj, amiből tömegtermelés van és hát a minőségen meg is látszik. Persze évről évre születik egy két kivétel, mint ahogy történt az 2007-ben is a The Big Bang Theory esetében. A sorozat sokáig periférián kívül mozgott nálam, de a hatalmas geek visszhang és a remeg kritika engem is meggyőzött a csekkolást illetően.

A sorozat maga az isteni poén gyáros Chuck Lorne fejében fogalmazódott meg, akinek a Two and a Half Men-t is köszönheti a CBS. Kreatív társa pedig az a Bill Prady volt, aki többek közt a Gilmore Girls, a Dharma and Greg vagy a Caroline in the City kapcsán már bizonyított. Kettejük koncepciója volt az, hogy mi lenne akkor, ha pár kockát összeeresztenének egy szőke csajjal? A sorozat kísérleti projektje még 2006-ban elkészült, Johnny Galecki és Jim Parsons főszereplésével, de végül is a CBS nem kért belőle. Ekkor jött némi ráncfelvarrás, aminek hála a szereplő gárda felét teljesen lecserélték és a forgatókönyvet is átírták. A Pilot rendezését meg a veterán sitcomos James Burrows-ra bízták, aki ha egyszer megrendez egy Pilot-ot, akkor abból bizony sorozat is lesz. A CBS pedig 2007 májusában annk rendje és módja szerint be is rendelte a 13 részt.

Az alapkoncepció két szobatársról Sheldon-ról és Leonard-ról szól, akik elméleti fizikusok vagy mi, vagyis hiper okosak és persze annak rendje és módja szerint hiper kockák is. Kettejük szomszédságába költözik be a szexi, ám de butuska Penny, aki egyből felkelti Leonard érdeklődését, ami lévén addig fajul, hogy ez lesz a sorozat átívelő rugója. A hármas mellé még becsatlakozik két sidekick a folyton csajozó zsidó tudós Wolowitz, valamint a nők társaságában krónikusan néma Raj személyében.

Mint látható az alapkoncepció pofon egyszerű, sőt nyomokban a Two and a Half Men formátumát idézi, ahol ugye a remek forgatókönyv, a pergő párbeszédek és a humoros egysorosok játszva elviszik a sorozatot. Itt sincs ez másként, elvégre a geek poénok és a szőkenős helyzetkomikumok tökéletesen működnek, még ha az elején nehezen is indult meg a kémia. Viszont a döcögős kezdést parádés folytatás követte, amin már csak tényleg sírni lehetett a poénoktól. És ha már poénok, akkor érdemes megemlíteni, hogy az íróknak sikerült végig a populáris skálán mozogniuk. Tették mindezt úgy, hogy rengeteg geek insider poént és popkult utalást csempésztek a scriptekbe.

Önmagában már a poénok és az alapkoncepcióból adódó helyzetkomikumok simán elvinnék a hátukon a sorozatot, de szerencsére a casting is nagyon rendben van. Már a Pilot első változatában is ott volt a Johnny Galecki (Roseanne) és Jim Parsons (Judging Amy) duó, akik valami félelmetesen jót alkottak. Parsons mondjuk inkább vitte a prímet a kemény egysorosaival, de ebben nagy szerep jutott a karakterének is. Kaley Couco (Charmed) meg egyenesen tökéletes választás volt a távozó Amanda Walsh helyére. Egyszer sziporkázóan aranyos, poénos buta és persze az eyecandy faktora sem elhanyagolható. Simon Helberg (Studio 60) és Kunal Nayyar meg egy az egyben hozták a kötelező sidekick szerepet, hol jobb, hol rosszabb tálalásban. Érdemben kettejük alakítása cseppet sem volt eredeti, de azért mégis szerves részét képezte a sorozat egészének.

Összességében tehát a The Big Bang Theory egy kellemes sitcom lett, ami sikerült nekem is végig megnéznem. Ebben persze a remek script, a durva egysorosok, a rengeteg popkult utalás és természetesen a cseppet sem hétköznapi koncepció is nagyban közrejátszott. Igaz néhol kínos, néhol erőltetett és lassan is indul be az úgynevezett kémia, de a 7.-8. résztől egyszerűen nincs megállás. Sajnáltam is, amikor a WGA sztrájknak köszönhetően a 17. résznél véget ért az 1. évad, pedig pont megtörtént már az első randi is.

Van az úgy, hogy megnézel egy sorozatepizódot és alig hagy benned nyomot. Van az úgy, hogy megnézed és még másnap is arról beszélsz. A The Big Bang Theory 4×10-es epizódja utóbbi közé tartozik. Az évad egyik legjobb része. Kritikát már írtam róla, így csak a lényeget mondanám.

Tudjátok mi a legtökéletesebb szám?

– Jöhetne az abszolút kézenfekvő válasz, hogy a 42, mert azt hallhattuk Galaxis útikalauz stopposoknak c. filmben (aka. The Hitchhiker’s Guide to the Galaxy), de nem! Sheldon megmondta nekünk a tutit, amitől a kezemet összetettem, mert ennyire geek ez a sorozat. Ügyelnek a részletességre, mint egy Lie to Me-nél. Nem csak olyan dolgokról hadoválnak, amik általánosak, hanem feszegetik a geek-es határokat is, mint ennél a kérdésnél, amire a válasz: 73. És miért?

„73 is the 21st prime number. Its mirror, 37, is the 12th, and its mirror, 21, is the product of multiplying – hang on to your hats- seven and three.”

Jah és ne akarjuk elnevezni a 73-at a számok Chuck Norris-ának, mivel csak akarna az lenni.

Simán az év kérdése.

Elvonult a The Big Bang Theory a téli szünetére. Csütörtök este megkaptuk a 4×11-es epizódot, melynél jobb résszel nem igazán lehetett volna zárni a 2010-es évet. Végre tényleg azt éreztem, hogy nem a közönség aláröhögése miatt kell röhögnöm, hanem azért, mert a poénok viccesek és némiképpen agyzsibbasztóak.

The best number is 73.

Hullámhegy-hullámvölgy az idei évad. Kaptunk jobb és rosszabb epizódokat. Sokan Penny lábtörését úgy kezelték, mint egy áldást. A stáb remekül kezelte a távollétét. A nézők részéről is pozitív visszajelzések érkeztek. Mi a titka az egésznek? Nem lehet minden karaktert részről részre szerepeltetni, vélemény szerint. Pont így van jól. Vissza kell hozni egy-egy részre a visszatérő szereplőket, akik nélkül simán haladhatna tovább a sztori, zavarmentesen, viszont jelenlétükkel mégis valami pluszt adnak. Tehát Penny távolléte alatt se vesztett erejéből a geek-egylet.

I look like a Hell’s Angel.

Két igazán vicces vendégszereplő tűnt fel az évad második negyedében. Az egyik Eliza Dushku volt, aki egy FBI-os ügynököt alakított. Komolyság jellemezte, ami leginkább a Dollhouse-ra emlékeztetett. Ott volt Penny apja, akit Keith Carradine alakított. Szintén színt vitt a történetbe, végre egy öregebb arc, akinek jól áll az apáskodás. Tökéletes casting.

Elrejtett (?) reklámokból sem volt hiány. Nézőpont kérdése, hogy tényleg reklámpénz folyt-e be a készítők zsebébe, amikor a Twilight-os könyv feltűnt Rajesh kezében, mikor az FBI-os csajszi bekopogott hozzá; vagy amikor előjött Sheldon-nak a Blu-ray mániája.

Mindenképpen erősebbnek mondanám a negyedik évadot, mint az előzőt. Penny távollétével kikörvonalazódott, hogy nem feltétlenül kell a szerelmi szálat minden epizódban megcsócsálni, mert mással is fel lehet dobni a részeket. Másrészről, rengeteg poénos beszólástól visszhangoztak, amelyek közül a legjobbakat meg is osztottam. De ez csak egy töredéke. Jah, és a 4×11-es részre visszakanyarodva… íme az élő példa, amikor akár minden karaktert bele lehet sűríteni, csak egy jó sztori és rengeteg vicces beszólás szükséges.

Az van, hogy a megérdemelt szünnapon elkezdtem darálni a The Big Bang Theory-s lemaradásom és hát a 4. rész után szó szerint kiszakadt a vesém a röhögéstől. Nincs mese, erre közel másfél éve nem volt példa! Vagyis akárhogy is vesszük a sorozat visszaadta a sitcom érzékenységem, mi több bebizonyította, hogy az évad eleji csetlő-botló poénokat igazán ütős kocka hadjárat is tudja követni. Katee Sackhoff és George Takei cameoja ezek után már csak hab volt a tortán.

-          You said I could buy a desk.
-          This isn’t a desk.
-          This is a… Brobdingnagian monstrosity.
-          Is that the American idiom for “giant, big-ass desk”?
-          It’s actually British.

-          And you,have you been seeing anybody?
-          Well, you know how it is with guys,we have needs…
-          You’ve been seeing other girls?
-          Well, not real girls.
-          Does that mean slutty trolls?

Tovább…

Az a helyzet, hogy nem vagyok igazi nerd és ez azon is látszik, hogy hiába jött be a The Big Bang Theory 1. évadja mégsem maradtam végig, a folytatások meg teljesen ki is maradtak. Ellenben a kellemes emlékek és a remek kritikai visszhang mégis arra kényszerített, hogy belekotoljak a 4. évadba, hátha Lorne tényleg tud valamit kezdeni az anti-sitcom suckerségemmel.

Az évadból lement 3 rész és jelentem a Chuck Lorne koncepciója cseppet sem változott az évek során. Még mindig a beteg nerd viccek viszik a prímet, némi szexuális töltettel és zsidózással. Hiába, a formula működik, így hülyék lennének lecserélni. Ugyancsak ez mondható el  Sheldon karakteréről is, akit Jim Parsons valami frenetikusan tud megszemélyesíteni. Mondjon bárki bármit, a sorozat aduásza mindig is Sheldon volt és pont. Amúgy ha ő nem lett volna, meg persze Wolowitz szexuális afférja a robotkézzel tuti jegelem az egészet a premier után, ugyanis az a fene nagy írói ménes most cefetül szétszéledt. Olyannyira, hogy a premier inkább volt unalmas és vontatott, sem mint életszagúan szórakoztató.

Aztán szerencsére a folytatásban összeszedték magukat, bár ez itt megint inkább csak a karakterek érdeme volt. Sheldon mellé bejött Penny, aki ismételten sziporkázott. Bár emlékeim szerint anno az 1. évadban Kaley Cuoco sokkal soványabb volt és szexibb, meg talán még viccesebb is. Ellenben a siker titka egyértelműen Shaldon és Penny, így a készítők mindent meg is tettek, hogy minél többször összeírják őket. Amúgy, ha bevállalósak tuti megpróbálják összeboronálni őket az évad végére, ami valjuk be igazi WTF momentum lenne.

A szezon eddigi nagy csalódása kétségtelenül Leonard, akivel szemlátomást nem tudnak mit kezdeni a készítők. Oké, ott volt a 3. évados szakítása Penny-vel, de ennek semmi nyoma, akárcsak a nerd vonulatnak. Olyan, mintha egy kívülálló lenne a sok kocka közt, aki csak a lehetőségre vár.

Sajnos a másik két kocka terén sem szebb a helyzet. Wolowitz már kezd nagyon erőltetett lenni, legalábbis nekem. Ez a 4. évad és még mindig csak ezeket az ócska zsidó és persze szex poénokat hozza. Raj meg egy az egyben az 1. évadban toporzékol, ami azért nagyon gáz, amellett, hogy már cseppet sem vicces.

Summa summára az évad eddig számomra egy nagy közepes, de még így is az egyik általam is elismert sitcom. Azonban a kezdeti báját már sajna elvesztette, így csak tényleg Sheldon karaktere és a nerd poénok miatt lehet élvezni nagyobb adagokban. Na jöhetnek a kövek!

Mostanság eléggé elhanyagoljuk a 20 perces sorozatok, azaz a helyzetkomikumra építő szitkomok vállfaját, azonban jó apropót adhat a felelevenítésnek az a tény, hogy bizony az Agymenők is szünetre vonultak. Így már-már ki lehet éhezve a tévés közönség egy színvonalas show után, azonban mivel a téli olimpia is fut, illetve vannak olyan alkotások, amelyek hónapokra téli álmot alszanak, nem tehetünk mást, mint várunk. Pontosan egy héttel ezelőtt került adásba kedvenc tudósaink kalandjainak – ideiglenesen – utolsó felvonása, így elérkezettnek láthatjuk az időt arra, hogy kissé szétnézzünk Leonard és Sheldon háza táján, ugyanis a géniuszok sosem unatkoznak, tekintve hogy a legegyszerűbb és másnak feltételes reflexek alapján beidegződött tevékenységek csettintésre mennek.

A végre kapcsolatban élő, nem is annyira távoli szöszkeség karjaiban lévő kocka ugyanis hetente számos problémát okoz a Nobel-díj nagy várományosának abban, hogy zsenikhez méltó életet éljen. A legjobb példa erre a hozzá nem értőknek ismét csak kínaiul hangzó alcímmel rendelkező epizód, amelyben komoly választás elé került az immár kapcsolatban élő Leonard. A Valentin nap apropójából egy hangzatos svájci utazásra kívánta elvinni Penny-t, hogy ott az Alpok hűvös lábainál olvasszanak egy keveset a hótömeg rettentő mennyiségén, azonban a körülmények úgy hozták, hogy Sheldonnak, az ügyeletes nyivákoló géniusznak is volt némi beleszólása. A kéjutazás ugyanis tudományos indokból történt volna, azonban a szemüveges, orrhangú kefehaj képes volt barátjának is beszámolni a szituáció hátteréről, ennek köszönhetően pedig egyfajta állóháborúnak lehettünk szem és fültanúi, melynek során repkedtek a prezentációk és a szennyes alsóneműk, a kérdésre a válasz azonban megváltoztathatatlannak tűnt.

Hozza tehát a korábban megszokott vonalat a TBBT, a Sheldonra épített poénokkal, Penny bamba arckifejezésével és Raj nők előtt megszólalni nem tudásával spékelve. Jól bevált recept ez a sorozatnál, hiszen néhány ütős karakter elegendő ahhoz, hogy a személyiségükből fakadó szituációk önmagukban szórakoztatóak legyenek. Régen nevethettünk ennyit szitkomon, hiszen az ügyeletes nevettető, Sheldon torokéneklése önmagában díjat érdemelne, kérdéses persze, hogy ő csinálta-e vagy alávágott hangeffektről beszélünk csupán. Külön slusszpoén volt az epizódban az, hogy a Valentin nap aktualitására építve még inkább hathatott a rész a nézőközönség rekeszizmaira. Talán ez volt a harmadik évad legerősebb szelete a  betöréses eset óta és azért be kell valljuk, hogy egy napon az agymenők is ki fognak fogyni a potenciálból.

No persze a műfaj sajátosságaiból adódóan mindig lehet új élethelyzeteket kitalálni, és azokat az év egyes eseményeire aktualizálni, mégis egyszer muszáj lesz ismét nagy nevet szerződtetni, hogy az beugorjon egy röpke szerepre és kimentse a sorozatot a stúdió égő épületéből. Elegendő, ha az Így jártam anyátokkal példájára gondolnunk, ahol Jennifer Lopez tesz majd egy rövidke betekintést, persze az igazi addiktok tudják, hogy a kockák soraiban is volt már vendégszereplő, mégpedig nem is egyszer. Még a kezdeti időszakokban ugrott be Summer Glau és megjelenése után hetekig, sőt hónapokig emlegettük fel nevetve Wolowitz zseniális mondatát, amely azóta legendává vált.

Az Agymenők tehát tudják tartani azt a 7/10-es értéket, amelyet most már hetente szállítanak és szórakoztató momentumokkal helyenként emlékezetessé is tesznek, azonban egyik szemünk sírhat, mivel sokkal több lesz arra szükség, hogy a The Big Bang Theory ismét régi fényében ragyogjon. A Cool Tv-n pedig hetente láthatjuk is, hogy milyen volt anno, amikor minden epizód után alig győztük a könnyeinktől védeni az amúgy is felázott parkettát. Nem tehetünk más, minthogy kezünket tördelve izgulunk kedvenceinkért, ugyanis A hét képe rovatban korábban leközölt fotó tanulsága szerint lesznek itt még zseniális szituációk, amelyeket nem hogy a szociális zavarokkal küzdő hőseink, de még mi is nehezen kezelnénk.

Penny és Howard egy párt alkot. Ez Sheldon számára legborzalmasabb rémálmainak megvalósulását jelenti, hiszen az ifjú zseni azt veszi észre, hogy a szomszédlány egyre több időt tölt el náluk, felrúgva ezzel a fizikusok nyugodalmas életét. Rosszkor csinálja a francia tósztot és egyéb baklövéseket követ el, Sheldon pedig kénytelen lépéseket tenni a későbbi bonyodalmak megelőzése érdekében. Így “idomítani kezdi Penny-t, csokoládét dobál a lány szájába, ahogy a kutyáknak szokás, megdöbbentő módon pedig a trükk beválik.

-You can’t train my girlfriend like a lab rat.
-Actually, as it turns out, I can.

Eközben Howard és Raj úgy döntenek, hogy egy goth-klubba mennek bulizni és lányokat felcsípni. Természetesen beszerzik az ehhez szükséges kellékeket, többek közt eltávolítható tetkókat, így indul a két Casanova világhódító útjára. A történet persze túl szép ahhoz, hogy igaz legyen, de a két esetlen figura legalább a kezdeti szakaszig eljut. Raj iszik, így a nyelve is megered, Howard pedig szimplán önmagát adja. Ennek következményeként egy tetováló-szalonban kötnek ki, ahol a lányok nehéz döntés elé állítják a két tudóst.

Az előző rész sziporkázása után a Goth Wolowitzről szóló harmadik epizód kevésbé váltja be a hozzá fűzött reményeket. Ez persze az előző évadokban is jellemző volt az,- főleg mivel szituációs komédiáról beszélünk – hogy a poénokkal telitűzdelt részt laposabb epizód követte, ám ennek ellenére a goth ruhákba öltözött Howard és Raj, valamint Sheldon már megszokott szarkasztikus humora könnyedén elviszi a hátán a sorozatot még jó pár éven át.

PREMIER: 05/10/2009
ÍRTA: LEE ARONSOHN, MARIA FERRARI, BILL PRADY, RICHARD ROSENSTOCK
RENDEZTE: MARK CENDROWSKI
NÉZETTSÉG: 12. 25 MILLIÓ

A sitcomok egyik királya végre visszatért! A gyengébbnek nevezhető évadkezdés után. Sheldon és barátai próbálnak visszailleszkedni a geekek szokványosnak nevezhető életébe. Képregényeket vesznek, kockulnak. Egy óriási változás következett be azonban, ugyanis Penny és Leonard végre egy pár. A kockák élete sosem egyszerű, ezért az idill sem tökéletes.

“Howard, you know me to be a very smart man.
Don’t you think that if I were wrong, I’d know it?”

A legfontosabb pedig, mint a fenti idézet is mutatja, Sheldon Cooper ismét elemében van. A társaság legkiszámíthatatlanabb, legzseniálisabb karaktere végre az első rész erőltetett poénjai után ismét megtalálta magát, ugyanis akárki kerül az útjába, kap rendesen az arcára. A Penny-Leonard szál mellett pedig csata bontakozik ki a mini-Brad Pitt Howard és Cooper professzor közt, aminek tárgya egy tücsök eredete.

Miután felkeresik a rendkívül furcsa és állandóan üvöltöző “bogaras” tudóst,  kiderül, hogy bizony Sheldon is tévedhet. A sziporkázó második rész után tehát joggal reménykedhetünk abban, hogy a sorozat ismét visszatalált ahhoz a stílushoz, amit eddig megszokhattunk tőle és ismét kellemes perceket okoz majd geek és normális nézőknek egyaránt. Addig se feledjük: Smart is the new sexy.

Megértük. Végre folytatódott a CBS-es szitkomblokk. Megérkeztek a nagyágyúk. Köztük a The Big Bang Theory, ami eszembe juttatott egy fontos dolgot: Faszán megfeledkeztünk a beígért TBBT első évados maratonról. (Pótolni fogjuk, csak valahogy semmire sincs időnk.) A harmadik évadnál tartottunk. Könnyed kikapcsolódás garantált, dehogy maradandót alkottak volna a készítők, azt megcáfolnám, mert hiába voltak a poénok a helyén, a sztorival egyáltalán nem voltam megelégedve. Nagy hűhó a semmiért?! Legalábbis az egyszeri nézőnek és még a happy end is elmaradt. Ehh!

Ugyebár három hónap telt el. A srácok visszaérkeztek a Sarkkörről. Megvoltak a kísérletek. Mindenki negatívnak élte meg az egész kis kiruccanásukat, leszámítva Sheldon-t. Örült, hiszen bebizonyította egyik feltételezését, amivel a régi nagyokat földbe tiporhatja, csak éppen a barátai meghamisították az adatokat, hogy végre boldognak lássák.

Ez okozza a bonyodalmat. Sheldon elújságolja mindenkinek a nagy felfedezését, csak éppen küldenie kell egy „helyesbítő e-mailt”, merthogy nem voltak valósak a számok. Penny tárt karokkal fogadta Leonard-ot. Ahhoz képest, hogy mit ígértek a készítők (előzmény: írtuk hírmorzsák, hogy még nem tervezik az egymásra találásukat), egyből egymásnak estek és csókolóztak. És a zárójelenetet se feledjük ki a sorból, hiszen az meg egy ágyjelenet. Minek cifrázzuk.

Összességében tetszett, de nem vett le a lábamról. Volt ennél már sokkal jobb rész. Most csak elindítottak egy lavinát, hiszen Sheldon maradt az anyjánál Texas-ban. Mekkora az a jelenet, amikor kavbolynak öltözik Howard. A folytatásra maradok.

Premier: 2009/09/21
Írta: Steven Molaro
Rendezte: Mark Cendrowski
Nézettség: 12.95 millió (4.6, #3)

Premier: 2007/10/01
Írta: Mark Cendrowski
Rendezte: Chuck Lorre, Bill Prady

Penny megkéri Leonard-ot és Sheldon-t, hogy vegyenek át egy bútort, mivel nem tud otthon lenni, mikor hozzák. Meg is történik az átvétel, azonban a lift elromlik, így nekik kell felvinnük a lakásába, ahol Sheldon majdnem “szívrohamot” kap az ott láttakkat követően…

Megjegyzés: Jó sorozat, de lehetne sokkal jobb is. Azt még az elején fixáljuk le, hogy csak az tudja igazán élvezni, aki egy kicsit is geek. A sok matematikai megközelítés lehet, hogy az agyunkra megy egy idő után, de ez adja a sorozat lelkét, így vagy megszokjátok, vagy megszöktök. Volt pár olyan rész, melyen hiába kellett volna röhögnöm, nem igazán tudtam, mert annyira szar volt a humor, hogy az fáj. Szerencsére ez kisebb mennyiségben tapasztaltam.

Penny még mindig bomba nő, már csak miatta megéri meglesni. Koothrappali meg egy állat. Némaságával talán ő a legjópofább mindenki között. Sheldon rendmániája csak azt igazolja, hogy mekkora láma. Azt hittem, hogy egyből a fehérneműk felé mennek majd, de ilyent nem is tudom, hogy is gondolhattam. 

A szitkom, egy érdekes műfaj számomra, ugyan is ha holt unalmas is tud lenne, akkor is nézem: lásd The Class, ellenpélda lesz erre majd a Cavemen! Hát gagyi, nem gagyi, nem lehet sokat várni! Mindenki abban reménykedik, hogy majd születik egy új, modern Jóbarátok, mely fellendíti ezt a műfajt, azonban 1-2% esély van rá, hogy egy ilyen befusson! No, arra meg végképp kevesebb, hogy valami újat is mutasson, amitől dölünk majd a röhögéstől!

Az alapkoncepció két, azaz négy, geekről szól és egy (sík) bomba csajról! Megy ezerrel a kvantumfizika, amiből utóbbi természetesen semmit sem ért, de azért tetszik neki, hogy ilyen okos szomszédságban lakik!

Ami már az elején is feltűnt, hogy a készítők minden áron ránk akarják erőltetni a röhögés: azaz megy az alá festett változat! Azonban az nem baj, de amikor már túlzásba viszik az igen! Volt ilyen is benne, de én inkább a poénokra figyeltem, mint se ezekre!

Mit ne mondjak: egy Cavement simán odaver! 1) Jók a poénok benne, és nem csak mosolygunk rajta, hanem röhögünk is szolidan 2) A főszereplők szimpibbek! Tudom, ott az a lényeg, de akkor is 3) Jobban fekszik a történet, stilus! És ahhoz képest, hogy egy CBS csinálta – ne várjunk tőlük túl sokat – annyira nem lett rossz! Személy szerint én folytatni fogom mindenképpen a premiert követően!

És, ami kell mindenképpen a szitkomokba, azt Kaley Cuocu személyében meg is jelenik, azaz az eyecandység! Kattintsatok a névre és megjelenik egy kép róla! Próbáltam hétköznapiasabbat választani, mert lett volna FHM-es is, de azon túlságosan is látszodtak volna a vonásai! Szerintem, és majdnem bíztos vagyok benne, hogy TI is csak miatta, meg azért a kevés humorért fogjátok nézni!

Összességében, amint láthatjátok nem szóltam le, mert nekem tetszett, igaz láttam már jobb szitkomot is ennél, de azért ez is megteszi végső elkeseredés gyanánt! Szeptember 24-én – hétfőn – fog debütálni fél 9-kor, amit nem igazán tartok jó ötletnek, hiszen ellenfelei között ott van két bika erős konkurens: a PB és a Dancing with the Star!

A történetről nem éppen lehet ódákat zengeni, meg hogy őszinte legyek nincs is benne semmi új. Egy az egyben visszaadja azt a pár sort, amit az Upfrontos cikknél írtam róla. N és mi ebből a tanulság? Hát az, hogy jól fordítottam, meg hogy megint egy gagyi sitcommal van dolgunk.

A gagyiság mondjuk annak is köszönhető, hogy a CBS sorozat és mint ismeretes a nyugdíjas adó nem éppen erről a műfajáról híres. Persze ott van a Two And A Half Man, de nekem az se jött be igazán. Meg aztán most őszintén mit vár az ember egy piti egy kamerás sitcom-tól.

Kb. így álltam neki a sorozatnak és nagyon nem is vártam csodát tőle. A megdöbbentő viszont az, hogy felkeltette az érdeklődésemet. Mondjuk ebben szerepe van a szőke csajnak is, akiről csak úgy virít, hogy eyecandy akar lenni. Bika jó nő és ahogy szokás a műfajban baromi hülye is. Aztán ott van még a két fizikus Geek csákó is, aki szimplán lúzerek így első nekifutásra is. Bár mondjuk ezzel sem mondtam újat. Ahogy azzal sem, hogy a sorozat középpontjában a két világ találkozása áll. Ergo totál klisé az egész!

De akkor miért győzött meg? Hát őszintén passz! Én személy szerint azért rühellem a sitcom műfajt, mert vagy túl fárasztó, vagy túl égő. Na a The Big Bang Theory valahol félúton van a kettő között. És persze a kezdeti benyomás is fontos számomra, ami több mint jó volt. A megismerkedős rész valami frappáns lett. Nem kenyerem a dicséret, de ez nekem is bejött. A poénok tényleg eredetiek, bár a tálalással akad némi gond. Bár ha a 4 geek együtt van, akkor már ez is feledhető szempontnak számít.

Visszatérve a sztorihoz, ami ugye nincs, nem hinném hogy nagy problémák lenének it a jövőben. Persze ne számítsunk nagy eresztésre, de ahogy már az Upfront-os bemutatóban is írtam, a szöszi az idő előrehaladtával kipofozz a geekeket. Már csak ezért is érdemes lesz megnézni. Na meg a szőke eyecandy miatt. Bár ezt már mondottam.

Összességében a The Big Bang Theory egy üdítő meglepetés a részemről, amiről el sem tudom hinni, hogy a CBS műve. Nem mondom, hogy nagy rajongója leszek, de azért néha néha majd bele nézek, feltéve ha túléli. A CBS ugyanis eddig is megvolt a sitcom műfaj nélkül és van egy olyan érzésem, hogy ezután is meglesz.