Return of the Superstars.

Amikor a minap megpillantottam a Tv2-nek a sajtóközleményét a deja vu érzés kapott el, hiszen múlt héten Flo Rida volt az America’s Best Dance Crew 7×02-es részének a sztárvendége. No igen, már két hete megy az általam legjobbnak vélt táncos-tehetségkutató, amit nem feltétlen hasonlítgatnék a SYTYCD-hez. Azért, mert hajdanán az underground jegyet képviselte. Mára kezd megkopni, de elnézve a fellépőket, és a zenei mixeket, azért próbálnak a gyökereikhez kapcsolódni. A 6. évadnál indult el a Superstar kiadás. A formátumnak nagyon jót tett, hiszen van, aki csak a zene miatt nézte, és az, amit a csapatok műveltek hidegen hagyta. Ezáltal sikerült új közönségre is szert tenniük, akik között akadt bőven tánc-rajongó is. Nem volt kérdéses ezek után, hogy a fenti szlogennel hozzák vissza 2012-ben.

Az évadpremiert Britney Spears dalai kapták meg. A nyitótánc, amit tarthatunk az évadnyitó táncnak is korrektre sikerült. Hozták azt a színvonalat, mint az előző évadnál. A zenei palettán: Flo Rida, Madonna, Rihanna, Pitbull, David Guetta, LMFAO és még BS kapott helyet. Ergo, ragaszkodtak a tavalyiak többségéhez. Ezzel nincs is gond. Pláne azoknál, akiknek alapjába véve bejön a populáris felhozatal.

Mellesleg jól döntöttem akkor, amikor megvártam az első két hét lepörgését, mert ötösével mutatkozott be a 10 fős csapat, azaz a 7×01-ben: a 8 Flavahz-t, a Mix’d Elements-et, az Irratik-et, a Stepboys-t és a Fanny Park-ot; míg a 7×02-ben: az Elektrolytes-t, a Rated Next Generation-t, a Collizion Crew-t, a Fankdation-t és a Mos Wanted Crew-t láthattuk. 10 csapatot kaptunk. A folytatásban mind a 8-at látni fogjuk, ami pörgősebbé teszi a 7×03-at. Egyébként a 7×02-ben Flo Rida beugrott vendég-zsűritagnak, aki kommentálta a különböző megmozdulásokat. Sok értelmét nem láttam, de arra jó volt, hogy elgondolkoztasson: vajon a folytatásban a fenti listából kit fogunk látni? – Tippem az LMFAO-ra esne.

Negatívumok sorában kell emlegetnem a két rész óriási ellentétét. Míg a 7×01-ben gyengébb volt a felhozatal, addig a 7×02-ban eléggé erős. Talán ennek is betudható a nézőszám csökkenés. Az viszont tény, hogy a folytatás növekedést fog eredményezni. Másrészről, utóbbi versenyzői jobban megmaradtak. Kialakultak a favoritok, mint pl.: az Elektrolytes, a Fankdation vagy a Mix’d Elements. Bár előbbi kettő áll közelebb a szívemhez. Az se tetszett, hogy a zsűri továbbra se tud épkézláb kritikával előállni. Hiányzik belőlük az a Puzsér Róbis beszólogatás, amit annyian imádunk a magyar Got Talent-ben. Mario Lopez jó helyen van ott, ahol van.

A berántós faktor adott. Abszolút tudtam élvezni az adásokat. Azt mondjuk további lehúzásként könyvelném el, hogy csak a 7×02-ben volt párbaj. Szerintem a legjobb ötlet, amit elővettek. A premierkor miért nem lehetett alkalmazni? Jah, és azért megjegyezném, hogy olykor annyira üres néha egy-egy táncprodukció, hogy magam se vagyok elégedett a látvánnyal. Pl.: pont a Fankdation produkált egy ilyent a Good Feeling című szám alatt.

Nem kérdéses, hogy maradok a folytatásra. Imádom. Az egyetlen tehetségkutató, amit leginkább a The Voice-hoz tudnék hasonlítani, mivel szintén elmarad a bénázós rész. Egyből láthatjuk a csapatokat, a lényeget. Ebből is az jön le, hogy azért a profizmus meglapul. Nézzétek, pláne, ha egy vérbeli táncos reality-t hiányoltok az életetekből.

Season of the Superstar.

Wáó! Üvölteni lenne kedvem, mert ilyen jól régen szórakoztam egy reality-t, pláne az elmúlt másfél hónapban. Szabályosan feltöltött az ABDC. Ez az underground stílus hiányzott az életemből, amit a kábeles csatorna nézői tudnak értékelni, s amit a Fox-é kevésbe. Tetszik tudni utóbbinak ott a SYTYCD, ahol szintén előfordul egy-két kiemelkedő tehetség, de ritkaszámba megy az, hogy befussanak vele.

Az MTV táncos-tehetségkutatójával idén találkoztam. Hallani hallottam létezéséről, ellenben leülni elé nem volt se időm, se kedvem, se késztetésem. A döntést máig se bánom, mert pótolni bármikor lehet bármit. Eleve a superstar kiadásos etapjával rántott be. Jobban szeretem azt, ha ismerem azokat a számokat, amikre táncolnak a versenyzők. A hatodik évadban: Kesha, Black Eyes Peas, Katy Perry, Rihanna, Justin Bieber, Nicki Minaj, Kanye West muzsikáira állították össze a koreográfiát a csapatok, melyből szép számmal mutattunk is meg utólag egy-egy külön bejegyzés formájában, annyira elnyerték vele tetszésünket.

Ha összegeznem kellene, akkor a mindenképpen a Katy Perry-s és a Kanye West-es részt emelném ki a 9 közül, amelyeknek a legmagasabb volt a színvonala. Ennél a két epizódnál történt ugyanis a legtöbb visszanézés. Kétszer, háromszor, de volt hogy négyszer is újra meglestem az adott versenyzők produkcióját, annyira adta magát a tánc a zenéhez, illetve maga a felépítése, amivel jópárszor számra csalták az „OMG”, az „azt meg hogyan” és társai kifejezéseket.

Ez tényleg az a reality, ahol nehéz eldönteni kinek drukkolj. Kezdetekben a bostoni Phunk Phenomenonnál jobbat nem tudtam elképzelni, de aztán a 6×04-es résznél az I am Me olyant mutatott, amivel megingatta rajongásomat. 6×06-tól pedig oly mindegy volt, hogy ki mellett teszem le a voksom, mert igazából már senki mellett se akartam, annyira átadtam magam a táncnak, a nagyszerű hangulatnak.

Az viszont fájópont, hogy a zsűritagok egyenesen untattak. A számba voltak azok a szavak, amikkel érveltek a siker vagy a kudarc miatt. Mario Lopez, mint műsorvezető pedig olyan, mint idehaza Till Attila. Alapjába véve nem rossz, ám helyére jobbat bármikor el tudnék képzelni.

No, de akkor összegezzünk, mi történt az elmúlt 5 epizódban. Avagy a fináléig. Próbálok spoilermentes lenni a későbbiekben is. Tehát ott tartottam, hogy 6×06. Justin Bieber-t muszáj volt beletenni, hiszen a készítők előre gondolkodtak. A tinik körében most nagyon közismert a „fiatal sztár”. Kb. olyan a jenkiknek, mint a magyaroknak SP, ha hasonlítanom kellene. Eleve ez a műsor, főként, nekik készült, így érdekük, hogy olyan számokra táncoljanak, amik populárisak a mai világban. Az epizóddal sok bajom nem is volt. Aztán jött Nicki Minaj, aki számomra tök ismeretlen arc. Csökkent is jócskán a színvonal. (Ennyit jelenet látjátok, ha ismered a számot, illetve ha nem!) Kanye West pedig a 6×08-cal olyant szállított, amivel le a kalappal. Igazából a versenyzők, mert a zenéjével volt csak jelen, remélem kapizsgáljátok, mire célozgatok.

Az évadfinálé felvezetését egyenesen végig untam. Számomra túlzottan vontatott rész volt. Érthető is, hogy a 42 percét cirka 15-20 alatt néztem meg, mert sok értelmes dolog nem történt. Azaz történt, mert ekkor kampányoltak, illetve a végén összecsaptak „párbajosan”, amitől a hajamat fogtam. Piszkosul tetszett, de ehhez ki kellett böjtölni 36 percnyi játékidőt, ha rendesen nézi az ember.

Na és a finálé. Ugye a Movie Awards előtt volt, így félig szólt csak az ABDC-ről, mert néha kapcsoltak a vörösszönyegre, ha jött épp egy nagy név. Pozitívum, hogy itt jobban gazdálkodtak az idővel, a szórakozási faktorral, mivel visszahívták az első és a második évad egy-egy csapatát, akik bizonyíthattak ismételten, hogy megérdemelték a jutalmat. Ezért is írtam fentebb, hogy pótolni bármikor lehet, és fogom is, a második etapot mindenképp a Super Cr3w miatt.

A döntőben az a két csapat jutott be, akiknek a végén a leginkább drukkoltam, illetve az nyerte meg, akiknek még ennél is jobban. Elégedett voltam a teljesítményükkel, megérdemelt győzelem született, mellesleg igazságos. Nagyon féltem, hogy az életkor befolyásoló tényező lesz.

Várom már a hetedik évadját. Ennyire jó tánc reality-vel régen találkoztam. Éjjen az underground stílus.

Végezetül a tovább mögött a győztes team. Kalapom emelem előttük.

Tovább…

Sorry, de nem bírtam megállni, hogy ne jelentkezzem be ezen a héten is, a heti adást követően, mert az America’s Best Dance Crew tartogat még bőven meglepetéseket. Lényegében, ezért is vagyok odaérte, mert azt hinné az ember, hogy lepaktált az egyik csapat mellett, aztán a következő részben olyan fordulat történik, ami által megváltozik a nézeted és átpártolsz az előzőekben gyengébbnek vélthez. Mindehhez egy újabb esély, egy újabb koreográfia kellett, és bekövetkezett a fentebb írt részemről is. 6×05 esetében már nem voltam annyit biztos, hogy a Phunk Phenomenon teljesítménye-e a legütősebb.

Mielőtt bármit mondanék az epizódról (…) egy ötletet vetnék fel. Ott van a The Voice, ott van a Britain’s Got Talent, amiket jelenpillanatban nézek és tehetségkutatók. Mindkettőnél láthatjuk produkció közben a zsűritagoknak az arcát, a reakcióit az adott szituációra. Előbbi esetében Xtina ezzel vett meg, míg utóbbiban McIntyre szállítja a vicces mimikákat. Na mármost, miért nem lehet belevinni az ABDC-be ugyanezt. Persze, igazat kell adnom azoknak, hogy a táncon van a lényeg, de egy-egy látványos mozdulat után úgy megnézni D-Trex arcát, hogy tényleg mi volt a reakciója annak, aki kicsit is konyít hozzá. Megvalósítás tekintetében lehetne a kamerát váltogatni. Nem kell sokszor, párszor, kétszer bőven elég; vagy van az a formáció is, hogy a képernyő alsó sarkában megmutatnák kicsiben. Rohadtul érdekelne! És megmerem kockáztatni, hogy a színvonalat is javítani, hiszen kamerájuk van bőven.

Fura, az előző részek mindegyikénél panaszkodtam a tánc produkciók futamidejére. Nem lett hosszabb most se, maradt az 1 perc körüli, pedig eggyel kevesebben vannak. Csodák csodájára… kicsit se zavartak a véleményezős részek. D-Trex még mindig mosolyt tud csalni a „WoW”, „Perfect”, „Lovely” beszólásaival, viszont kezdem megszeretni. Lil Mama helyén úgy megnéznék egy másik nőt. Próbálkozik okosakat hozzátenni, ellenben ha magam foglalnék a székében helyet, tudnám hozni azt a színvonalat, amit elereszt.

A héten Rihanna számokra táncoltak. Előző kritikámban tettem egy olyan kijelentést, hogy Katy Perry-s számokra való koreográfiálás remekre sikerült. Nehéz lesz überelni. Igazam lett. Tényleg elmaradt a 6×05 a 6×04 teljesítményétől. Spoilerekbe bocsátkozva folytatnám a tovább mögött!

Tovább…

Tess írt a kezdésről, én meg bevállaltam a folytatást, mert az ABDC egy remek táncos reality, amit az MTV alacsonyabb költségvetésből dob a nézők elé. Abszolút egyet kell értenem az „blogba vésett” szavaival, miszerint elég komoly guilty pleasure faktorral rendelkezik. – Ezt bizonyítja az a tény is, hogy a 2. rész belekóstolása után nem tudtam egyszerűen letenni a folytatást se. Jelentem: szintre hozva. A kikapcsolódást, a mosolygós perceket garantálni fogja, bár vannak negatívumok bőven, no de erről szépen sorban beszámolok, bekezdésekbe szedve. Előjáróban csak annyit, hogy az aranyközépút az lenne, ha kevesebb lenne a szöveg és több a tánc.

A 6×01-02 beszippantó kezdéssel lett ellátva, hiszen az 5-5 csapat egy-egy nyitó, “mindenki egybe” bemutatkozó táncot nyom el, amitől fogjuk a fejünket, annyira tarkón csap a hatása. (Az évadnyitóét itt nézhettétek meg, a folytatásé pedig itt.) Ezt hiányoltam leginkább az elmúlt két – 6×03-04 – részben, mert annyira meg tudták alapozni az epizód eleji felvezetés, hogy a nézőnek esze ágában se lenne elkapcsolni. Sajnos, legalábbis a jelek szerint ezt egyelőre nem erőltetik, holott kellene. Másrészről, az sincs kizárva, hogy majd TOP5-nél vetik be, illetve TOP1-5 között, nem tudom, nem voltam eddig ABDC néző. Pótolni kellene az előző etapokat.

Szóval. A lehúzásoknál tartottam. Lil Mama mi a frászt keres a zsűritagok között? Annyira virít róla a hozzá nem értés. A másik idegesítő szokása, hogy mind a ruhái, mind a sminkje borzasztó. 16 évesek szoktak így nyomulni emo-s korszakuk fénykorában. Persze, fogjuk rá a stílusára. Próbál egyedi lenni, de ne tévesszük össze az ABDC-t egy ANTM-mel. D-Trex egy fokkal okosabbnak tűnhet, hiszen volt köze a harmadik szériához, mint azt olvashattátok. A lényeg, hogy ez a csávó elfelejtette a mikroportjának a felhelyezettségét, mert állandóan ordibál, de a szókincsét is megreformálhatnák, mert a perfect és love szót úgy imádja, mint Micimackó a csupor mézet. JC-vel elvagyok, mert igazából ő az az arc, aki nem feszegeti a határokat, de nem is tőle van ott a show, ahol éppen van. Akár a zsűritagokat meneszteni is lehetne!

Mario Lopez egyedül le tudná vezényelni az egész műsort. A lényeg úgy is a táncon van. Amit lát a néző, abból le tudja szűrni ki-mennyire frankó. Ha már látottak, akkor mondom ki a nagy kedvenc. tess letette a voksát az új-zélandi ReQuest-re, akik tényleg nagyon jól nyomatják. (Bár nem sokáig.) Részemről a No.1 team a bostoni Phunk Phenomenon, bár a 6×04-es részben houstoni I aM mE is belopta magát a szívembe. Kettőjüknek meg a következőekben a drukkolás, mert ezt a showt nézni kell, és darálni.

Az évadnak szép hosszú címe van egyébként, mivel teljesbe így hangzanak: Randy Jackson Presents America’s Best Dance Crew – Season of the Superstars. Minden epizódban egy-egy énekes/együttes számaira nyomják a táncot. A 6×03-ban a Black Eyes Peas, a 6×04-ben Katy Perry nótákkal „izzítják a táncparkettet” a versenyzők, de a folytatásban – 6×05-ben – Rihanna lesz terítéken, valamint többek között: Justin Bieber és Lil Wayne. Alkoncepciónak pedig ötletes, bár ha kiválasztanak egy olyant, ami nem szimpatikus, akkor több mint biztos, hogy kimarad a rész pár ember számára. Ez lehet a buktatója a popkultúrára építésnek, bár a célközönségét se feledjük el, hiszen inkább a fiatalabb korosztályt célozzák meg vele elsőként, mint sem az időseket.

Véleményem szerint, leginkább a Katy Perry-s részben sikerült átadniuk magukat az élvezetnek, versenynek a csapatoknak. A BEP se volt annyira borzasztó, de legszabadabban, legfelüdültebben itt hozták azt a teljesítményt, amelynek hatására többször visszatekerődött a produkciók elejére a lejátszó, hogy újranézhessem kétszer, háromszor. 6×04-ben volt 3-4 ilyen alkalom, pedig akkor már csak 7-en versenyeztek egymás ellen. (A képek is árulkodóak lehetnek, kikről volna szó.) Kíváncsi leszek a folytatásban melyik énekes/együttes dalaival sikerül überelni mindezt.

Elégedett lennék vele, csak hát sok a negatívum, amit leginkább a zsűri sorból kapunk telibe. Másrészről, kevés időt kapnak a játékosok a táncikálásra. Lehet, hogy hetente összerakandó koreográfia és betanulása így is megterhelő, de átlagban egy-másfél percet táncolna, előtte pedig van a 2 perces „mi történt az elmúlt napokban”, illetve a 3 perces zsűri odamondós rész, ahol a visszafogottság és a dicsérés a megszokottabb, mint se a lehúzós stílus. Szórakoztatási faktor szempontjából mindenképpen megérdemel simán 4/5-öt, bár még meglicitálnám neki a 4.5/5-ös is. Mindezt azért, mert imádom ezt az underground műfajt. Összességében viszont 2-2.5/5-nél többet nem érdemel, mert nagyon lehúzzák a fentebb emlegetett dolgok. Néha fogtam magam, és pusztán áttekertem, mivel ismételték önmagukat, arra meg ki kíváncsi istenigazából?!

U.i.: Természetesen, két hét múlva jövünk a TOP5-tel!

Már egy ideje nagy kedvenceim az MTV reality programjai, amik ugye elég rendesen megosztják a népet. Egyrészről persze lehet firtatni a minőséget, elvégre nem a fajsúlyos mondanivalóról hírhedtek, ellenben azt el kell ismerni, hogy a popkultúra szerves részét képezik. Emellett pedig komoly guilty pleasure faktorral rendelkeznek. Tudjátok, amikor néztek valamit, amit egyébként nem néznétek és az egyszerűen szórakoztat, kikapcsol, stb.

Na ilyen reality az ABDC, vagy populárisabb nevén az America’s Best Dance Crew, ami a csatorna válasza volt a nagy táncos reality versengés re. Kissé modern, kissé pergő, természetesen roppant cool és látványos, pont az, amire az MTV generációnak szüksége van. És mindez Randy Jackson-tól származik, aki ugye otthon van a témában, lévén mégis csak az American Idol egyik állandó zsűritagja.

Az alapkoncepció roppant egyszerű, van 10 táncos csapat, akik az uderground műfajában mozognak. Az 1. részben 5 csapat küzd meg, hogy aztán a rész végén 1 távozhasson. A csapatoknak mindig egy bizonyos zenei alapra kell megméredzkedniük, ami jelen esetben most Lil Wayne zenei munkássága volt. Amúgy a szezon nagy újítása, hogy részenként egy-egy ismert előadó dalaira ugrálnak majd, a folytatásban Ke$ha lesz majd a soros. Kb. bő perc áll mindenkinek a rendelkezésére, hogy maradandót alkothasson, aztán jön a zsűri.

És hát sajnos valahol itt vérzik el hosszútávon a reality nálam. Hiába volt grandiózus a nyitány megint, hiába voltak látványosak a csapat produkció, sőt még Mario Lopez teljesen jellegtelen konferancié tálalását is el lehetett viselni, de a zsűrit nem. Az 1. számú ok egyértelműen Lil Mama, aki kb. one hit wonder a szakmában, de mégis fene nagyra van magával. Életképtelen és persze szakmailag inkompetens. Arról nem is beszélve, hogy olyan laza és flegma a szövege, mintha végig rappelni próbálna. Aztán ott van az évad másik újítása D-Trex, aki a Quest Crew tagja, mellesleg  ők nyerték a 3. évadot. Na neki valamit konyítania kéne a dolgokhoz, de hát ő meg táncos ugye, szóval a gondolkodás neki sem megy. Egyedül talán az ex-Nsync-es JC Chasez, akiben van némi potenciál, de ő meg mintha nem érvényesülne annyira.

Ott van még ugye negatív faktor gyanánt a pop kulturális difi az USA és Európa közt. Persze, hogy azok voltak az tuti befutók, akiket én egyszerűen értékelni nem bírtam. Bosszantó tud azért lenni, ha olyan csapat jut tovább folyton, akinek a létjogosultságát megkérdőjelezzük pár látványosabb Step Up jelenetre korlátozódva.  Nálam a New Zeland-i csajok, a ReQuest voltak a befutók, akik éppen csak túlélték a versenyt.

Másrészről meg az egész roppant monoton tud lenni a 3. csapat után, főleg ha már említett túlontúl underdog mentalitásban szerepelnek a csapatok. És ugye mindig jön a zsűri, és majdhogynem ugyan azt mondják, ugyanazzal a választékos szókinccsel, amiből persze a fináléban Mario Lopez-nek feltétlenül idéznie kell.

Összességében persze szórakoztató, látványos igazi guilty pleasure program, de végig ott van az a bizonyos HA. Mi lenne ha, egy kicsit több energiát és pénzt feccölnének bele, ha stílusos és szakképzett zsűrit kapnánk nem pedig lejtmenetben lévő B-listás celebeket? Érzésem szerint sokkal több van ebben a realityben, mint amit kapunk. Szerencsére némi fejlődés, pár apróbb változtatás azért becsúszott, szóval az évad végére még akármi is lehet.