The Voice – Már a 2. évad kezdett

 
Beküldte: tess 2012 February 9, 20:00-kor a(z) The Voice témába.

Az igazat bevallva nem vagyok egy nagy énekes-tehetségkutató műsor fan, ugyanis számomra mind egy kaptafára megy. Gagyi, már-már a bőrégető kínosság határát súroló válogatások, aztán elcsépelt párbajok és élő adások, ahol mindenki csak szépít. No meg ott van a vérlázító közönség is, akiknek az életcélja szemlátomást nem más, mint a kritikán aluli megmozdulások kiprovokálása.

Ebbe a megfáradt műfajba érkezett aztán meg tavaly ilyenkor a The Voice, ami annak rendje és módja szerint dobbantott is egy hatalmasat, igaz akkor még nélkülem. Most viszont a 2. évad startjánál én is beszálltam a mókába és azt kell mondjam abszolút nem bántam meg. Önmagában a The Voice is csak egy random tehetségkutató műsor, de van benne valami magával ragadó frissesség, valami egyedi hangvételű atmoszféra, ami képes beszippantani a szkeptikus nézőt is.

A széria gerincét emellett az eddig bevettnek titulált banális klisék mellőzése teszi olyan egyedivé. A mentorok ugyanis nem tudathasadásos idiótákból válogatnak, hanem a már többszörösen megszűrt érdemlegesnek titulált előadókból. Teszik mindezt háttal, csak az aktuális delikvens hangjára alapozva. Ahhoz hogy a versenyző aztán tovább jusson, legalább egy mentornak meg kell fordulnia. Az igazi móka viszont akkor jön, ha legalább már ketten megfordulnak, ugyanis ilyenkor a versenyzőnek kell csapatot választania. A mentorok meg szétcikizik egymást, csak hogy a versenyző őket válassza. Nagy vonalakban kb. ennyi eddig a formátum, amíg csak a meghallgatásokig jutott.

Azt viszont már most kijelenthetem, hogy itt nem fog egy Kelly Clarkson sem születni. Vannak egyedi hangok, de nekem úgy általánosságban ez még mindig túl nyers és csiszolatlan. Az eddig lement két rész alatt (az egyik dupla volt) egyetlen olyan előadóval sem találkoztam, akitől kirázott volna a hideg. Az meg, hogy az NBC-nek van pofája majdnem 1,5 dolcsiért árulni a számaikat az iTunes-ban egyenesen a vicc kategóriát súrolta. No de innen szép győzni szokták mondani.

A széria viszont mégis működik és ebben vitathatatlanul nagy szerepe van a remekül castingolt zsűrinek, amiben egytől egyig ismert nevek foglaltak helyet. Szerintem valami hasonlóra pályázott ősszel Simon Cowell is, aztán csak arra futotta, amit a végén láthattunk. Itt viszont döbbenetesen működik a chemistry és a versenyszellem a mentorok közt. Elég csak megnézni, mit művelnek egy-egy verseny meggyőzése érdekében. Cee Lo Green mondjuk egy kicsit nekem mesterkélt és fakó, de persze vannak vitathatatlan műsorai. Christina Aguilera ellenben már igen csak cserfes, sőt nem egy olyan egysorost levágott már, hogy csak pilláztam tőle. Az igazi ász viszont kétségtelenül az Adam Levine – Blake Shelton páros, akik szó szerint szétcikizik egymást. Teszik mindezt a legnagyobb haverság közepette, olyan humorbonbonokkal, amik már önmagukban elvinnék a hátukon a sorozatot. Arról nem beszélve, hogy egy-egy vesztes csatározás szemlátomást igen is megérinti őket, így azért némi feszültség faktor is társul a remek poénok mellé.

És hát nem lehet kifelejteni a műmájer drámázást sem, elvégre egy-egy ígéretes vagy éppen hátrányos helyzetű hangnak itt is el kell buknia. Sőt, gyakran egymás után, hogy érezzük a verseny súlyát is. Mindazonáltal ez még így is egy kellemes heti 40 perces szórakozást tud eredményezni, így én is maradok. Kíváncsian várom hova tovább a meghallgatások után.

This entry has a rating of 4

Kommentáld!

The Voice – 1×03 – The Battles, part 1.

 
Beküldte: Kanyecc 2011 May 13, 14:37-kor a(z) The Voice témába.

Elérkeztünk a második felvonáshoz, amikor a csapatok házon belül szűkítik a mezőnyt. A következő epizódokban, azaz az 1×03-04-05-ben a párbajoké lesz a főszerep. Ezek a részek meg is kapták a The Battles alcímet. Ugye az első kettőben a zsűritagok kiválasztották hang alapján, hogy melyik versenyzőt szeretnék magukénak, azután a játékosok döntöttek a felhozatal között. Így alakult ki az az állapot, amikor egy-egy edzőnek 8-8 tanonca lett. Mostantól viszont a jöhet a ringen belüli harc, amikor az edzőnek kell bizonyítani első sorban, illetve a konkurens edzőknek, hogy érezzék a fajsúlyát, mennyire rosszul választottak, mikor adott esetben nem számoltak a hangjukkal. Jó lesz ez kérem szépen!

Hogyan is képzeljük el az „összecsapást”. A látvány miatt a színpad helyére felállítottak egy ringet, melyben a versenyzők egy közös nótát adnak elő. Ezt úgy képzeljük el, hogy a szóló részeket vagy az egyikőjük, vagy a másikójuk énekli, míg a refrént – gondolom közös megállapodás alapján? – vagy mindketten, vagy felváltva azt is, de általában előbbi a megszokott. Egy dalnyi bizonyítási idejük van a versenyzőknek. Ezután meghallgatják a konkurens edzőket, hogyan vélekednek a produkcióról, majd a sajátot, aki végül a segítségével eldönti, hogy ki mellett tegye le a voksát.

Az első felvonásban mindegyik edzőtől láthattunk egy-egy „duettet”, azaz a kialakult 32 fős összlétszámból már csak 28-an vannak versenyben. Hátra van még edzőnként 2-2-2 énekes, amit jó szándékkal is két részbe sűrítve hat összecsapást jelent, ami semmiképp se fér bele egy 40 perces műsorba. Emiatt ne törjük a fejünket, mivel az NBC eldöntötte, hogy hosszabbítani fogja a részeket, ami által a problémát megoldották. Számunkra a lényeg, majd 1×06-kor jön, amikor már elérkezünk a legjobb 16-hoz.

Elsőre blikkre a legjobban Team Sealton-féle összecsapás tetszett a legjobban, ahol dunsztom se lett volna, ki fog éppen továbbjutni, mert annyira erősre sikerült a produkció. Egyébként, ha már az elején kellene tippelnem, akkor vagy XTina, vagy Sealton választottjának egyike lesz a befutó. Majd meglátjuk.

A rész pozitívuma pedig az, amit oly sokszor kihangsúlyozom a The Voice-nál: még mindig mutatják a zsűritagokat éneklés közben. Annyira jó látni, hogy éppen éneklő páros hangjára mi az aktuális reakció. Legyen az egy bólintós mosoly Christinatól, vagy egy tapsolva felállás Levinetől. Félelmetes, mekkora feelgoodságot költsönöz az egész fellépésnek. A néző is az edzőkkel együtt mosolyog. Bár egy-két nagytotál se ártana a közönség soraiból, de ne legyünk telhetetlenek. A lényeg, hogy a The Voice lehet a tavasz felfedezett énekes-tehetségkutatója. Vétek lenne elpazarolni egy évadban kétszer, bár az epizód számmal kellene valamit kezdeni, mert valljuk be: ez a 10 rész, még ha a java dupla részes is lesz, eléggé kevés. Igényli a szervezetem a heti két részt.

A végére pedig jöjjön a már emlegetett Patrick Thomas – Tyler Robinson összecsapás, akik a Burnin’ Love című számot énekelték el.


Kommentáld!

The Voice – 1×02: Itt is lejtmenet

 
Beküldte: Kanyecc 2011 May 4, 19:14-kor a(z) The Voice témába.

I Want You.

Megvolt a második vakmeghallgatás. Jövő hétre lehet készülődni, mert akkor csapnak össze házon belül a versenyzők, és morzsolódik le a létszám a felére. Ez annyit takar, hogy a 8×4-nyi énekesből lesz 4×4-nyi. Ezt az állapotot, mármint a TOP32-t hamar elértük, ami megint csak a The Voice rövidségére hívja fel a figyelmünket. Miért pont 10 epizódot kértek be belőle, amikor 15-ből is hasonló minőséget lehetett volna kisajtolni? Felesleges ezen rágódni, hiszen ha berendelik a következő évadra, akkor a hibát orvosolni fogják nagyvalószínűséggel.

Ha ez lett volna a pilot rész, biztosan le se ülők egyből (!) az 1×02-es epizód elé. Érezhetőbben gyengébbre sikerült. Az első válogatásba vágták össze a legjobb embereket, ami arra hagy következetni, hogy nem is időrendben történik a játékosok megmutatása, hanem ahogy azt gondolják a szerkesztők. Szerintem a formula/gondolkodásmód az alábbi lehetett: csináltak egy ütőképes kezdést, mert az első kritikákra sokan alapoznak; míg a folytatásba maradt a „szennye” (ha kifejezhetem így magam).

Itt is akadtak jó énekes, de a „kedvencek száma” érezhetően kevesebb. Egy kezemen meg tudom számolni úgy, hogy az ujjaimnak a felét nem használom fel. Ez persze valahol jó, mivel kell olyan is, akiért nem rajongunk, de sokkal izgisebb lenne, ha 32-ből 16 egyből belopta volna magát a szívünkbe. A másik problémám maga a vágás volt. Összevisszaság jellemezte, mint ha a profikat csak a pilotra alkalmazták volna, a folytatásban pedig a „tanoncoknak” adtak volna bizonyítási lehetőséget (aki elvéreztek a feladat láttán). A sokadig, hogy sok volt a duma, azaz több, kevesebb az éneklés.

Volt egy érdekes húzás is. Kialakult az a szituáció, amire már az elején lehetett számítani. Elfogytak a játékosok, viszont a mentoroknak/edzőknek még a 8 tanonc nem jött össze. Mindössze Cee-Lo volt az, akinek sikerült elsőre. Christina, Blake és Adam „dobott egy hátast” a játékosoknak, és visszahozták azokat régebbi versenyzőket, akik nem kaptak szavazatot, amolyan „megadjuk a második esélyt, most bizonyíthattatok” alapon. – Hee? Váratlan és hülye húzás. Mi az hogy második esély? Hirtelenhalálban kell gondolkodni baszki. Ez annyit jelentene, hogy maximum 32 alanyt vettek fel, se többet. Kicsit amolyan kisistenes formációra ad következtetni, amit nem tartok jó húzásnak. Helyükre inkább olyant kellett volna hozni, akik nem kerültek be a legjobbak közé, mert adott volt a létszám limit, viszont kiemelkedtek a rosszak közül. Tehát raktáron kellett volna max. 5-öt tartani, aztán sorsolás alapján behívni, ha szükségesek. Nincs igazam?

Reméljük a következő rész már jóval jobb lesz, mert a pilothoz képest volt egy nagy hátra szaltó, ahol a seggükre érkeztek, nem pedig a lábukra. Mint minden rosszban, itt is akad pár jó, mivel a nézettsége nem csökkent nagyot. Célközönségben tartja az 5.4/14-es ratinget, amivel messze nyerte a napot, míg teljesben a 12.08 milliót. Ha sikerült tartani, mert a 3. héten – legalábbis ezek után biztosan – lesz esés, akkor papírformának beírhatjuk az évadberendelését, mert megállja a helyét, még ha az Idol-nál nem is erősebb.

Külön pozitívum, még mindig, hogy a közönség bekapcsolódók néha, és együtt énekelnek, tapsolnak, kísérik a versenyzőt.

This entry has a rating of 3

Kommentáld!

A The Voice legjobbjai, szerintem

 
Beküldte: Kanyecc 2011 April 29, 3:45-kor a(z) The Voice,videó témába.

Most is kavarognak bennem a gondolatok, az érzések, mivel annyira jó lett a The Voice, hogy teljesen „felvillanyozott”. Heti nézője leszek, annyi már szent. Kritikám megírása óta elővettem a pilotot és újra lecsekkoltam a 2/3-át minimum. Ütőképes koncepció. Ennyire még egyetlenegy tehetségkutató se talált be, pláne nem az énekes fajtából. Mutatnék három darab részletet a pilotból. Az első videón az abszolút favoritom mutatkozik be; a másodikon a második kedvenc hallható; a harmadikon pedig megnézhető a Voice zsűri által elénekelt és eljátszott nyitódala.


Tovább…

1 Hozzászólás

The Voice – Robbantott a holland ötlet!

 
Beküldte: Kanyecc 2011 April 29, 2:06-kor a(z) Pilot,The Voice témába.

Az NBC merész húzással által elő tavaly. Megelégelte a Fox egyedi uralmát az énekes-tehetségkutató reality-k körében, pláne, hogy időközben az American Idol mellé berendelte a The X Factor US-t. Megvásárolta a holland licenc alapú The Voice-t, amivel felveheti a harcot Simon Cowell ellen. Tetszik tudni, neki igazából az ősszel érkező újonc lesz az igazi ellenfél, nem pedig a veterán ranggal büszkélkedő Idol, ami egyeduralkodóként az emberek mindennapjába beépült. Ha éneklés és tévézés, akkor más szóba se jöhet. (Max. az America’s Got Talent, de az csak tehetségkutató, minden kategóriára nyitva.) Ezért is van nehéz dolga újoncunknak, viszont nyugi. Jelentem: első körben abszolút megállta a helyét.


A The Voice szállítja mindazt, amire szüksége van a nézőnek. Izgalmas, mert sose lehet tudni, hogyan vélekednek a zsűritagok hang alapján. Kiszámíthatatlan, mert nem a zsűritagok választanak maguknak „énekes tanoncot”, hanem pont fordítva. Friss, mivel párját az amerikai tévés piacon nem találni, csak hasonló változatát más országokban. (A The X Factor klónokra célzom.) Precízen összerakott, ugyanis elég kevés holtponttal rendelkezik, pedig aztán nálam megszokott az áttekerősdi, ha netán nem jön be az adott énekes vagy éppen a produkciója. Mielőtt folytatnám, tisztázzuk az alapkoncepciót, miben is annyira más, mitől annyira újszerű.

Az alap a következő. Van négy darab zsűritag, akik a színpaddal háttal foglalnak helyet egy extra kényelmes fotelszerűségben. (Ülnék benne!) Jön a versenyzőjelölt, aki előadja a dalát, természetesen, az adott dalnak a zenéjével kísérve. Ha tetszik a zsűritagnak, akkor megnyomja a gombját és a szék fordul egyet 180°-kal, a színpaddal szembe. Ekkor szembesülnek először, hogy néz ki a lehetséges „tanoncuk”. Akinek nem tetszik, azok mindvégig háttal ülnek, míg véget ér az előadás. Utána ők is a játékos felé fordulnak. Ezután jön a véleményezős rész. Elmondják azt, hogy miért nyomtak rá, miért tartják jónak; illetve azt, hogy miért nem nyomtak rá, mit hiányoltak, mit tartottak rossznak.

Majd jön egy másik egyediessége a játéknak! A versenyzőnek kell választania mentort azon zsűritagok közül, akik „igennel” voksoltak rá. Nem pedig fordítva, mint azt megszokhattuk. Ez egy olyan pluszt ad az egésznek, ami felbecsülhetetlen, hiszen a továbbjutó a legkedveltebbjét – és egyben kedvenc énekesét – választhatja a későbbi megmérettetésekre való felkészüléshez. Végülis nyersen fogalmazva: van beleszólás, hogy kiatyáskodjon felette.

A zsűritagok sorában: Christina Aguilera, Cee-Lo Green, Adam Levine és Black Shelton foglal helyet. Tehát a felállás három pasi, egy csaj. Mark Burnett zseniális castinggal állt elő. Mindegyik elismert énekes, a zeneiparban egy olyan helyet foglal el, ami minden tekintetben irigylésre méltó. Arról nem beszélve, hogy különböző terület „királyairól” beszélünk. Bizony. Mondhatni, lefedik a The Voice-ban a zeneipart. Másrészről, célszerű az „énekes tanoncnak” olyan mentort választani az alternatívák közül, aki legközelebb áll az ízléséhez, a hangszalagjához. Ezért lehet becsapós is a játék, mert itt nem a szimpátiára kell alapozni, ha sikerre akarja vinni a tehetségét, persze, annak megléte se egy utolsó szempont. Carson Daly pedig remek műsorvezetője.


Vegyük csak sorba az egyediességét: (1) A zsűritagok háttal ülnek a játékosoknak, azaz csak a fülükre alapozhatnak, a szemükre nem. (2) Egyetlen „igen” szavazattal is be lehet jutni a legjobb 32-be a válogatáson. (3) A játékosok választanak mentort maguknak a zsűri sorából azok közül, akik „igennel” szavaztak. (4) A produkció befejeztével nem áll módjában „igen” voksot leadnia a hezitáló zsűritagnak, ha bánta meg döntésképtelenségét. (5) Minden mentornak 8 tanonca lehet. – Kb. azt hiszem ennyiben rejlik.

A menetrend szerint az első két alkalommal lesz a vakmeghallgatás. A 3. héten érkezik a The Battles című rész, ami annyit takar, hogy a 32 fős csapat létszáma lecsökken 16-ra. Mindezt úgy, hogy a párbajoznak „mentoron belül” az adott tanoncok egymással, párokba állítva. A 4. héttől pedig érkezik az élőadás. Ekkor már a nézők is becsatlakozhatnak a döntés hozatalba. Fontos, hogy a folytatásban is az adott mentorhoz tartozók küzdenek meg – végülis – a “csapattárs” ellen. Ergo, elvileg a végén egy-egy marad mindenkitől a végső összecsapás(ok)ra(?). Meglátjuk, még nincs számunkra kőbe vésve.

Oké. Szóval cefetül megvett. Nekem tetszett. Elégedett voltam Mark ütőképes énekes-tehetségkutatót hozott össze, csak díjazzák az amerikaiak is. Bár miért ne díjaznák a jót. Ha egy időben menne három, akkor is lenne kellő nézettsége mindegyiknek. Ha már nézettség, akkor beszéljünk a tényekről. A The Voice nyerte a kedd estét, de csak a célközönség kategóriájában. 11.77 millióan nézték teljesbe, mely mellé a 18-49 évesek köréből 5.1-es demó társult. A hetet sajnos elbukta, mivel a szerdai Idol 6.9-cel lenyomta, illetve a maga 21.6 milliójával. Ettől függetlenül az NBC jogosan lehet elégedett, mert reality-vel ilyen szép teljesítményt nem mostanság produkált. Sőt, hogy dagadjon a mellük azt is kihangsúlyoznám, hogy a 2010-es Super Bowl utáni Undercover Boss óta nem volt ilyen magas sorozatnyitás 18-49-ben!

Miben rejlik a szépsége? Engem a zsűritagok úgy elszórakoztattak, hogy lehet este újra nézem, már csak miattuk. Ezért is mondtam azt, hogy zseniális lett a castingjuk. Lehet, sőt biztos van némi játszadozás a nézőkkel, hogy „na, lenyomjam a gombot, de inkább meggondolom magam…”; viszont ezek a megnyilvánulásaik annyira spontának, annyira élet dúsak, annyira imádni valóak, hogy mosolyt csalnak az ember arcára. Legyen az, amikor megy egy rivalizálás mentorválasztáskor; vagy amikor azt figyelik, hogy lenyomja-e a szomszéd az „igent”; vagy amikor ráül az arcukra a döntésképtelenség, mert egyik pillanatban imádják, másikban hallanak némi botladozást. Annyira színes, hogy egyszerűen koncepcióban veri az Idolt részemről. A sokadig apróság pedig az, amikor felszabadultá válik az énekes, miután megnyugodott a továbbjutási esélyeinek bekövetkeztéről. Fantasztikus!


Látszik rajta, hogy részenként 1.4 millió dollárt öltek bele. Látszik a színvonal. Már csak, ha a válogatásból indulunk ki, hiszen ha megfigyeltük, akkor rosszhangú, tehetségtelen alanyokat száműzték a produkcióból. Nem is hiányoztak isten igazán. És tudjátok miért volt erre szükség? Azért, hogy szerencsétlen mentorjelölt ne szenvedjen, tudniillik egy The X Factor-ban addig megy az éneklés, míg ki nem gyűlik a 4 nem voks, míg itt addig, ameddig vége nincs a dalnak. Legalábbis a válogatáson ez a szituáció. Hogy a későbbiekben mi, arról nem tudok nyilatkozni.

Egy valami azonban biztos: a The Voice-szal az NBC átcsalhatja az Idol nézőit. Hiányozhat persze a nyerség a zsűri sorból; az odamondó stílus, amit megszokhattuk Cowelltől egy X-ben. Másrészről, ami rombolhatja az összhangot, hogy roppant rövid évaddal állunk szemben. Mindössze 10 részes lesz az első széria. Ez persze nem zárja ki annak lehetőségét, hogy imádjuk, megszeressük, rajongjunk érte. Nekem mindössze 2 produkció tetszet, úgy istenesen. A többire már nem is emlékszem. Ez nem feltétlenül probléma, mert amondó vagyok, hogy maradjon meg a jó hangú versenyző az ember fejében, és legyen az a kedvence. A fülünkre kell alapozni nekünk is, „szart” pedig ki szeret hallgatni?

Utószó: Soha se hittem volna, hogy egy énekes-tehetségkutató ennyire beránt. Muszáj újra hallgatnom a legjobbakat újra és újra.

This entry has a rating of 4.5

Kommentáld!

free web stats