Torchwood – Miracle Day (a.k.a. 4. évad)

 
Beküldte: tess 2011 October 29, 15:09-kor a(z) Torchwood témába.

Anno még a premier kapcsán az év egyik legvárósabb kollaborációjaként tűntettem fel a Torchwood 4. évados remake verzióját, ami a Miracle Day alcímet kapta a keresztségben. A Straz és a BBC közös munkája Russel T. Davis (Doctor Who, Queer as Folk) bábáskodása alatt roppant kecsegtetően indult, azonban a fene nagy elvárásainkat igen gyorsabb alább kellett adnunk. Ezzel most így előjáróban nem azt mondom, hogy a Torchwood: Miracle Day rossz lenne, mert nem az, csak éppen tipikus példája annak, hogy miként nem talál egymásra a készítői perspektíva és a nézői elvárás.

A sorozat alapkoncepciója egy nem éppen hétköznapi eset következményeit boncolgatja. Mi lenne, ha egyszer csak a Földön nem halna meg senki, vagyis mitévők lennénk, ha a Kaszás neves egyszerűséggel szabadságra vonulna? Davis kezdetben roppant okosan nem a miérttel kezdett el foglalkozni, hanem sokkal inkább a társadalomra gyakorolt hatásokkal. Érdekes, néhol meglepően morbid társadalomkritikát állítva elénk, ami szép lassan a klasszikus összeesküvés elméletek minden nevesebb aspektusát felvonultatta egy kicsit másként. Mivel önmagában a sorozat egy reboot, így oda kellett figyelni az új nézőkre is, amit megint csak okosan sikerült kivitelezniük, lévén a kezdetben nem a Torchwood két életben lévő szereplőjére volt kihegyezve a sztori, hanem a CIA szemszögére. Az így kapott kollaboráció pedig roppant élvezetes, informatív és elgondolkodtató tudott lenni egy pontig.

A gondok ott kezdődtek el igazán, amikor a készítők nem tudtak mit kezdeni a bődületesen erős feszültség faktorra. Nem gyenge atmoszféra lengte be a jelenetek többségét, a cliffhanger éra is remekül pörgött, csakhogy a nagy feloldás mindvégig váratott magára. Davis nem titkolt célja az volt, hogy morbid, gyakran sokkoló módon emlékeztessen minket az emberi gyarlóságra. Az alternatív mondandó gond nélkül átjött, de azért a sorok közt végig látszódott, hogy bizony itt a múlt nagy fekete pontjaiból lett szelektálva elég rendesen. A burkolt morális kicsengés viszont köszönőviszonyban sem volt a sztori éppen aktuális állásával. Mindvégig olyan érzésünk volt, mintha egy reménytelen küldetés szemtanúi lennénk, ami jó angol mentalitás szerint nem kímél senkit és semmit.

A nagy feloldás a végjátékra aztán az ok-okozati viszony lehetett volna, de sajnos itt sem sikerült maradandót alkotni. Davis itt is meglepően öncélúan bánt a flashback betétekkel, no meg persze a meleg ágyjelenetekkel.  Mindvégig érezni lehetett a csúcsra járatást, de az ominózus WTF-momentum ismét elmaradt. Helyette egy néhol melodramatikus, néhol meg felszínes és mesterkélt végjátékot kaptunk, ami mellesleg hosszúra is sikerült. Szerencsére volt pár olyan momentum, ami megfelelő táptalaja tudna lenni egy esetleges folytatásnak, de ettől eltekintve a Miracle Day-nak nagyobb volt a füstje mint a lángja.

Karakterizáció címen is kb. ugyanez mondható el. A szereplők zöme roppant felszínes és antipatikus volt, egyszerűen lehetett volt az azonosulás velük. A légből kapott kapcsolati drámák meg először csak idegesítőek voltak, majd szép lassan hiteltelenné avanzsálták az addig látottakat. Igazából nem is értettem mire fel ez a nagy karakterszám az öncélúan sokkoló random halálozásokon túl. Sajnos a premier kapcsán emlegetett Bull Pulman (Revelation) is ide tartozik, akiben szó szerint lüktetett a potenciál, de végül mégsem sikerült azt maradéktalanul kiaknázni. Mekhi Phifer (Lie to Me) és Alexa Harvins egyszer s mindenkor totális mellélövés volt. Világos volt, hogy a Starz megkötése volt az ő jelenlétük, mint ahogy a történet is jobbára amerikai földön játszódott. Egyedül a két nagy veterán hozta a szintet, igaz Eve Myles walesi hisztije néha túlontúl is sok volt, míg John Barrowman homo-jeleneteivel sem értette feltétlenül egyet mindig.

Végső soron tehát, hiába a remek alapanyag, hiába a kecsegtető kezdés a sorozat sajnos nem tudott felnőni az önmaga által támasztott elvárásokhoz. Sok volt benne az írói kiírás, az öncélú sokkolás és akárhogy is vesszük a sorok közt az amúgy remek koncepció nem tudott egységes egésszé összeállni. Nem is hibáztatom Davis-t, hogy egy időre jegeli a projektet, elvégre tőle azért ennél velősebb produktumokat is láttunk már. Persze mindezek ellenére a Miracle Day egy minőségi darab, csak sajnos nagymértékben függ a végkicsengése a néző aktuális szájízétől.

This entry has a rating of 3.5

3 Hozzászólás

Torchwood – Kezdett a Miracle Day

 
Beküldte: tess 2011 July 12, 23:06-kor a(z) Torchwood témába.

Kétségkívül az év egyik kellemes kollaborációja lehet a BBC és a Starz közös munkája, ami a Torchwood megmentésére irányul. A sorozat még 2006-ban indult útjára mint az aktuális Doctor Who spin-off és gyorsan a kritikusok nagy kedvence lett. A széria aztán 2 teljes és egy rövidített 3. évadig húzta a szigetországban, ahol az utolsó felvonás a Children on Earth fene nagy sikereket könyvelhetett el.

Éppen ezért az amerikai piac is benevezett egy remake-re, amit addig húztak-halasztottak, hogy nem lett belőle semmi. Ellenben a sorozat creatora Russel T. Davis (Doctor Who, Queer as Folk) nem mondott le a gyermekéről és végül kierőszakolt egy reboot-ot, mint lehetséges opciót. Na ez lett a Miracle Day alcímen futó 4. évad, aminek a költségvetésébe beszállt a Starz is. És mivel reboot-ról van szó, az egységet átköltöztették Amerikába, a régi szereplőket pedig kukázták, megtartva a két legkarakteresebbet közülük.

Éppen ezért a The New World címen futó premier simán beillene egy pilotnak is, lévén majdhogynem a nulláról kezdődik minden. A CIA egy különös email-re lesz figyelmes, ami egyetlen szót tartalmaz csak, ez lenne a Torchwood, ami hirtelen taccsra teszi a teljes biztonsági rendszert. Ezzel egy időben pedig a Földön megszűnik az elhalálozás. A két CIA ügynöknek pedig nem kell sokat agyalnia azon, hogy a két eseményt összekösse egymással és ebből adódóan felkutassa a Torchwood Intézet még élő tagjait.

Davis okosan lavírozott végig a premiernél, nem zúdított ránk 3 évados gyorstalpallót, sokkal inkább csak a lényeget prezentálta. Azt sem közvetve, hanem az új szereplőkön keresztül, így aki elsőre látott Torchwood részt (jelen!) az is képbe került a rész végére. Ebből adódóan most inkább alapozással volt csak dolgunk, ami felvezette a lehetséges irányvonalakt és bemutatta a karaktereket. Maga a csoda még nem került elemzésre, annyit lehet sejteni, hogy az idegenek művek és köze lehet a kapitányhoz. Sokkal inkább a halhatatlanság morális és társadalmi kérdéseit pedzegette, melyekben hatalmas potenciál lakozik.

Nem úgy mint a karakterekben, akik igen csak nagy csalódást okoztak a számomra. Mekhi Phifer (The 4400) egyszerűen súlytalan volt a CIA góré személyében. Szemlátomást az írók nem nagyon foglalkoztak a karakter elmélyítésével, inkább csak holmi side-kicknek képzelik a kapitány mellé. Ebből kifolyólag sorra záporoznak a kemény egysorosok, amik jobbára az angol és az amerikai kultúra eltéréseit veszik górcső alá. Alexa Havins (All My Children) ugyancsak csalódás volt, unalmas és felszínes és aki némileg csak az eyecandy vonalat hivatott erősíteni. Egyedül a két öreg John Barrowman és Eve Myles hozták a szintet, de nekik meg ez ugye rutin volna.

Egyedüli meglepetés Bill Pulman (Revelation) volt, aki roppant karizmatikusan hozta a pedofil gyilkost. Ő még tutira tartogat meglepetést, mind a színészi játékot, mind pedig a karakterében rejlő lehetőségeket illetően. A másik kellemes meglepetés pedig a pénz jelenléte volt, aminek hála azért jutott az akció faktorra is egy kevés. Igen csak látványos betétekre futotta, ami azért már igazán kijárt a sorozatnak.

Ettől függetlenül viszont a Miracle Day kezdése roppant sótlan volt és kissé tán vontatott is. Szó se róla potenciál van benne rendesen, de mégsem tudott egységes egésszé összeállni. Nem egyszer túladagolták az alapozást, így elhúzva a felvezetést. Ebből adódóan a látványos akcióbetét nem volt más mint szimpla tech-demo, holott feszültség generálásnak szánták. Reméljük a folytatás biztatóbb képet mutat majd, mindenesetre az alapötlet találó, szóval megéri kivárni.

This entry has a rating of 3.5

Kommentáld!

Torchwood – Ez volt a 2. évad

 
Beküldte: Kanyecc 2011 April 27, 20:10-kor a(z) Torchwood témába.

A Torchwood-ról előzőleg nem írtam kritikát, így némi gyorstalpalóval kezdeném. A sorozat a 2005-ös Doctor Who kultusz produkciónak a spinoffja. Az anyasorozat mellékszála, ahol a kezdetekben homály övezte a történetét, a múltját. Szépen fokozatos beleépítették, egyre többet mutattak a készítők. A „Torchwood”, mint szó valójában a „Doctor Who” anagrammája, tehát a betűiből kirakható oda-vissza a másik. Ennyire ügyeltek a részletességre. Másrészről, azt se tessék elfelejteni, hogy ezt már a felnőtt nézőknek szánták. Jóval darkosabb, az erőszakos jelenetekkel is nagyobb számmal találkozhatunk, de mint az elődjének, neki is sikerült kinőnie magát, sikerült több évadra leültetnie a nézőket.

Az első két évad az napjaink Cardiffjában játszódik, ahol a harmadik Torchwood Intézet helyezkedik el. Szinte minden epizód elején elmondják, hogy egy kormánytól és a rendőrségtől függetlenül szervet, mármint a Torchwood, melynek tagjai a 21. század olyan dolgai/emberei/lényei ellen veszik fel a harcot, amikről mi, halandó emberek nem is tudunk, de veszélyeztetik a létünket. Ha baj van, akkor ők megjelennek.

Valójában honnan is jönnek ezek a lényeg? – Cardiff egy téridő repedésen helyezkedik el, ami lehetőséget ad a különböző kimozdulásokkal a dimenziók közötti utazásra (erősen megfogalmazva!). (Egyébként a Doctor Who min. két részében is feltűnik.) A Torchwood felett nem áll senki. Létezésükről az emberek csak annyit tudnak, ha felbukkannak, akkor jóval nagyobb a prioritása az ügynek, mint alapjába véve. El vannak látva kellő tudással; képességgel, mely között helyet kap földi és földönkívüli eredetű. A csapat vezetője Jack Harkness kapitány, aki halhatatlan és valójában egy meleg karakter. Több évszázadot élt már. A csapattagjai között pedig emberek kapnak helyet: két férfi + két nő felbontásban.

A kezdetekben: Dr. Owen Harper orvos, Toshiko Sato hacker és kütyü szakértő, valamint Ianto Jones mindenes kap helyet. Később becsatlakozik Rhys Williams, aki – ha emlékezetem a helyén van – a rendvédelmezője volt előző életében. A mellékszereplőkből és visszatérő szereplőkből se szenvednek hiányt, hiszen ott van Andy Davidson rendőr, aki bele volt esve Rhys Gwen-be, illetve Gwen Rhys, aki a jelenlegi pasija a hölgyemének. És még pár poénos karakter, akikre külön nem térnék ki, mert jobban fog ütni feltűnésükkor.


Walking Dead!

A gyorstalpaló után egyből egy megállapítással folytatnám: epizódról epizódra egyre jobb lett a Torchwood. Míg az első évadban hajlamos lettem volna kaszálni némelyik gyenge rész után, addig a másodikban ez meg se fordult a fejemben. Látszik rajta az odafigyelés. A készítők is jobb sztorikat szállítanak, az már csak egy másik dolog, hogy néha nem éreznek rá, mikor megy át az egész unalmasban. Néha, kb. minden harmadiknál-negyediknél sikerül a jó startoltat elunalmasítani. A 20. percig üt, nagyon eltalálják, aztán mintha elfogyott volna az ihlet és rögtönöztek volna valamit, ami meg se közelíti az előzőeket.

A második széria válaszokban gazdag lesz. Had folytassam az évadzárót felvezető résszel, ami olyan komplex volt, hogy a 48 percét minimum 90-nek éreztem. Nem véletlenül, mert sok nyitott kérdés végére rakják oda a pontot. Pl.: ki-hogyan találkozott kapitányukkal, és milyen állapotban adta be a derekát, hogy csatlakozzon a csapathoz. Na, de ne rohanjunk annyira előre. Még Jack is kap külön szálat. Végre kezd összeállni a kép: ki is valójában, illetve mi a valós sztorija, mert annyi utalást kaptunk az előzőekben, valamint flashbacket, amitől nem tudtuk hova tenni. Jó-e valójában, illetve mik a titkai? Mi a múltja? Mi történt valójában a testvérével? És a többi.

A humor faktora kétségtelenül a helyén van. Imádni lehet. Komolytalannak sose véltem, de szállítják a morbid vicceket, amit az adott szituáció megkövetel. Még a felnőtt nézőket se üldözik el velük. Az alapfelállás – az esetek többségében – egy rész/ügy. Néha akad átívelő szál, illetve olyan, amiről azt hitték, hogy befejezték, közben csak elvarrták az egyik oldalról, viszont a másikról felszakadt a varrat. Ötletes, cseles, leültető. – Három szó, amit mindenképpen ráragasztanák. Ha lusta se lennék, akkor simán hoznék 4-5 olyan idézetet, amitől sírva röhögtem, vagy az évad legjobb beszólása címre simán pályázhatna.

A csavaros történetet kedvelőknek mindenképpen ajánlom figyelmében. Olyan húzásokkal álltak elő, amit már csak a tovább mögött, spoileresen merek folytatni!

Tovább…

9 Hozzászólás

free web stats