Luck – Egy mestermű 9 rész távlatából
Beküldte: tess 2012 June 30, 18:47-kor a(z) Luck témába.
Kissé ironikusnak hathat a címválasztás a Luck esetében, hisz az utóbbi évek egyik legmarkánsabb dráma sorozatát kaptuk meg a személyében, amitől sajnálatos szerencsétlenségek egész sorának köszönhetően idő előtt kényszerültünk búcsút venni. Pedig milyen szépen indult mindent, már a pilot után megkapta a 2. évados berendelést, a kritikusok is oda meg vissza voltak az évadtól, így látszólag semmi akadály nem állt David Milch előtt, hogy beteljesíthesse az élete főművének titulált sorozatot. Aztán egyszer csak jött az a fránya szerencsétlenség.
A sorozatot idő előtt már a két készítő David Milch és Michael Mann neve eladta. Ami viszont a tényleges pilot után következett kétségtelenül a non-plus-ultra csúcsát jelentette. Milch egyedi hangvétele és remekül felépített drámai párbeszédeit maximálisan kiegészítette Mann rendkívüli képi világa, ami egy magával ragadó atmoszférát eredményezett. Tették ezt egy olyan sorozattal, aminek kvázi nincs igazi főszereplője, sőt valójában nem is szól semmiről. A Luck sokkal inkább egy életérzésről szól, mint sem egy jól felépített történeti egységről. A fő mozgatórugó itt a lovak és azok szeretette, ami a társadalom minden szegmensében megjelenik. A script szép sorjában végigveszi a lóversenyek világának résztvevőit, meglepően belsőségesen ábrázolva enged betekintést ebbe a zárt, szabályokkal tarkított világba.
Olyan szereplőket hoz már-már intim közelségbe a sorozat, akikkel általánosságban nem is találkoznánk. A tulajdonosok mellett szerepet kapnak az állatorvosok, a zsokék, a bukik, a megrögzött fogadók, a lóversenyek egyszerű szerelmesei és még a maffia is. Ha úgy vesszük akkor a sorozat 4 nagyobb fő szállal operál, amik amolyan laza antológiai kapoccsal csatlakoznak egymáshoz. Érdekesség továbbá, hogy ezekből a fő szálakból egyik sem bizonyul dominánsabbnak, holott mindegyikben ott lakozik a potenciál. Gondoljunk csak frissen szabadult Ace-re és az ő jól megkomponált bosszúhadjáratára a helyi maffiával szemben, vagy ott van a Four Amigo együgyünek titulált, jobbára elesett és lecsúszott kollektívája, ami egyik percről a másikra tapasztalja meg a gazdagságot. És akkor még nem beszéltünk a zsokék mindennapi próblémáiról vagy a kissé zsémbes Escalante-ról, akik a lovak mellett új szerelemre is lel. Alapból mindegyik történeti egység életképes lenne külön külön is, de itt mindjárt négyet kaptunk alsó hangon.
A fajsúlyos drámai vonulat mellett nem szabad megfeledkezni a remek karakterizációról sem, ami nagyban köszönhető a parádés szereplőgárdának is. Ennyi tehetséges és persze nagy nevet ritká látni egy képernyőn, olyat meg mégritkábban, hogy szinte egytől-egyig életük nagy alakítását hozzák. Dustin Hoffman kvázi főszereplőként dominálta végig az évadot a bosszúra szomjas Ace szerepében. A karakterét a precízség, a komor melankólia és a szokatlan ridegség jellemezte, ami hirtelen tovaszált, akárhányszor a lóverseny pálya közelébe került. Ugyanígy Nick Nolte-ról is csak szuperlativuszokban lehet beszélni. Az a hit és erélyes családias szeretet, ami a karakterében kicsúcsosodik maga a mély drámázás csúcsa. Amolyan emblematikus férfias tartást sugároz, ami a finálét követően még jobban érvényesül. Persze ez a pozitív megítélés majdhogynem a teljes színészgárdát megilleti, így nagyon nem is mennék bele a részletekbe.
És ha már ennyiszer szóba került az emblematikus és „legges” jelző, akkor bizony meg kell említenünk Michael Mann nevét is. A rendező zseni és Milch között igaz elég sűrűn volt surlódás a forgatások alatt, de ez szemlátomást cseppet sem érződik a végleges produktumon. Mann ugyanis akármennyire is hihetetlen de totális szintézisben dolgozott az írók keze alá. A Luck egyedi vizualitása önmagában megérne egy misét. A nem hétköznapi képi világ meglepően jól párosult a lóversenyek dinamizmusával, ami nem egyszer mozifilmeket megszégíenítő vizuális élményt eredményezett. A drámaiság és a lüktető feszültség pedig egy kellemes szimbiózist alkotva szabadította fel az emberben nyugvó érzéki lényt, aki a szépség csodálása közepett képes elgondolkodni is a látottakon. Ugyanis hiába tűnhet unalmasnak és lecsupaszítottnak a történet, ha egyszer a felszín alatt meglepően mély mondanivalók szabaduknak fel.
Ezekután ember legyen a talpán, aki nem élteti a Luck-ot, ami a minőség és precízség diadalának is tekinthető ebben a megfáradt, jobbára túlhajszolt műfajban. Sajnos azonban ettől a mesterműtől ideje korán kényszerültünk búcsút venni, ami azért mégis csak egy fájó pont lesz sokak életében. Persze a készítők és az HBO fejeseinek döntése abszolút érthető, elvégre a 3. ló pusztult el a forgatások során, így kissé hiteltelenné is válna a sorozat a továbbiakban. Mert ugyan kérdem én, miként szólhat egy sorozat a lovak iránti mély szeretetről és elkötelezettségről, ha a forgatások közben sorban múlnak ki ezek a lények? Ennek a fájó kaszának persze ára is van, David Milch élete főműve így befejezetlen maradt, de mi még így is egy életreszóló élménnyel, egy igazi mesterművel lettünk gazdagabbak.
Kommentáld! 
