Ahogy nézem, kezd beállni az éves tendencia, vagyis minden évben leeresztünk egy kicsit a nyár végére. Hiába, nem könnyű móka egyik napról a másikra visszatérni és csak blogolni meg persze a képernyőt sasolni. Így ahogy múlt évben is most is lemaradtunk az MTV éves díjátadójáról a Video Music Awards-ról. Ami meg külön szényen, hogy az esemény most ünnepelte 25. évfordulóját.

Ebből következőleg mindenki valami hatalmasra számított, valami egyedire, valami olyanra, ami nagyban befolyásolja majd az életünket és a felfogásunkat. Gondolok itt az egy éve elkezdett monumentalitás hullámra Las Vegas-ban, amikor is a pénz és a csillogás elvakított mindent. Most a cél ismét ez, de olyan köntösben, amire még egy darabig tuti emlékezni fogunk.

Szokás szerint a show egy kis Pre-Show-val kezdődött, aminek most Opening Act lett a neve. A szokásos Red Carpet baromságot láthattuk, pár idióta ötlettel karöltve. Ilyen volt Sway rögtönzött helikopteres mutatvány a gagyi telefonbeszélgetésekkel, vagy épp az újonc zenészeket lecserélő tánc-akrobatika. Meg persze a sok sztár nyafogós idióta szövegelése. Bár a Slipknot belépője kegyetlen hatásos volt, meg mint kiderült a német emo banda a Tokio Hotel is tud már angolul szövegelni. Mik nincsenek?

Aztán jött a folytatás, vagyis kezdetét vette a show. Bevallom én először azt hittem, hogy Britney megint valamivel domborítani fog, de szerencsére tévedtem. Hál istennek volt önkritikája és nem járatta le magát, mint a múltévben. Helyette jött az új pop-királynő Rihanna és megmutatta milyen is az igazi show. Hatásos nyitány, táncosok hada, megalomán díszletek és a színpad semmibevétele. Már-már megközelítette Eminem ominózus bevonulását. A zombik meg egyszerűen hihetetlenek voltak a neoncsövekkel. Vizualitásból tényleg hatásos volt a produkció.

Az ügyeletes fenegyerek, a host, most az angol komikus Russel Brand volt, aki a maga módján kurva vicces is tud lenni. Nekem leginkább az jött be, hogy a bőrére eresztett 5 perces szófosásából totálisan képbe kerültem. Abszolút nem nézek ugye tv-t, nem követem a nemzetközi híreket, de Brand most felzárkoztatott. Az afro-amerikai poénjai meg totál betaláltak. Nem éppen egyszerű poénok voltak, de hát az angol humor már csak ilyen.

Na és ezek után aztán szépen elszabadult a pokol, ahogy mondani szokás. Brand nyomta a hülye poénjait, a nagy arcok meg persze a tv-s sztárok meg csak szolgáltatták a díjakat. Hiába, ez már csak így megy az MTV-nél. Bár mintha nem adtak volna át annyi díjat, mint anno, de nem fogadnék rá. Az viszont biztos, hogy nem semmi showt kerítettek az egésznek. A szünetekben Travis Barker meg DJ haverja remixeltek, majd pár híresség becsatlakozott közéjük. Nagy ötlet volt a reklám alatt is szórakoztatni a vendégeket, de erről sajna mi lemaradtunk. Viszont az elcsípet részletek tényleg ütöttek. Ugyancsak nagy ötlet volt a soron következő események időrendi behatárolása. Nem rossz ötlet.

Na de térjünk rá a komolyabb produkciókra, amik cseppet sem szűkölködtek a vizualitásban. Amit a Paramount Pictures udvarán a Jonas Brtohers és Pink művelt nem volt gyenge. Hisztéria, backstage váltás és persze a filmes effektek. És, amikor azt hittük láttunk már mindent jött az aktuális feka rapper Lil Wayne, aki megmutatta, hogy térdig letolt gatyában is lehet futkározni. Ezt még viccesnek is tűnt, de a folyamatos sípolás nem igen. Hiába, Wayne szája mocskos volt, az MTV meg szépen cenzúrázott is. Ami viszont a legszebb az MTV produkcióiban, hogy abszolút nem megy el egyik műfaj irányába sem, így sok pop, rap meg mittomén’ milyen betétek után betolták a Paramoret egy kis zúzásra. Energy powa’ minden mennyiségben. Nem volt szarozás, üvöltés, tombolás és masszív ütemek, mint a régi szép időkben. Az ilyen pillanatok miatt érdemes évről évre bevállalni a műsort.

Persze a sok pozitívum mellet rengeteg negatívum is volt. Többek közt ide sorolnám Pink produkcióját valamint a fináléban Kanye West-et. Mindketten szokatlanul alul teljesítettek, holott nagy látványemberek lennének. Meg hát ez a finálé nem éppen illik egy ilyen ünnepi alkalomhoz. Aztán ott volt még a show style-jának a teljes hiánya. Eddig évről évre valami új őrülettel szolgáltak a kreatívagyak, de ez most látszólag nem jött össze. Egyszerű insider mókára vették az egészet, ami hosszútávon már cseppet sem frankó. Hol van kérem a múlt évi kaszinóeste, vagy az azt megelőző Miami beach feeling?

Összességében tehát megint ott vagyunk mint múlt évben, vagyis vagy nagyon elment az MTV mellettünk, vagy csak felnőttünk. A látvány egyre monumentálisabb, a pénz egyre több, de a hangulat mégsem a régi. Valahogy már nincs meg a régi feeling. Bár a Slipknot ideig-óráig visszaadta a hitemet, de hol van az idő, amikor LL Cool J két bulával az oldalán sétált be, akinek a melltartója plazma tv volt és a rapper klipje mentek rajta? Vagy elég csak a hihetetlen show elemeket venni, milyen kollaborációk voltak már anno. Most semmi ilyen nincs. Pár látványtervező kap egy valag pénzt, amiből egy kisebb Afrikai ország egy évig is elélne azt hegesztenek valami olyat, amire azt mondják, hogy látványos. Szót se róla a mostani VMA is színvonalas volt, de a feeling már cseppet sem az igazi. Ettől függetlenül a nézettség ismét csúcsot döntött és bőven 10 millió felett hozott.

A hozzászólásokat RSS csatornán keresztül is nyomonkövetheted. Pingelés letiltva.
Tag-ek: VMA