Premier: 2008/01/21
Írta: Damon Lindelof, Carlton Cuse/Edward Kitsis, Adam Horowitz
Rendezte: Stephen Williams/Jack Bender

A szigeten maradt túlélőkre nehéz időszak vár, mivel Ben egy eléggé kényes „rendszert” aktivált, amiről maximum a kvantumfizikusok szópárbajoznak. A valóvilágban élő Oceanic Six túlélőire se vár könnyebb élet, mert a sziget addig nem nyugszik, míg mindűket vissza nem hozza…

Megjegyzés: Nagy kérdés volt, hogy sikerül-e a sorozatnak felvenni az előző évad fináléjának hangulatát. Miképpen akarják folytatni a készítők, milyen szálakat fognak tovább vinné… Az se volt titok, hogy a flashback és a flashforward össze fog mosódni, s egyáltalán nem törekednek majd arra, hogy a nézők tudják, melyik idősíkban játszódik az adott jelenet. (Természetesen, csak kicsit kell gondolkodni és a helyére lehet tenni az egyes jeleneteket.) What’s up Lost? – Kérdem én! Jöjjön kicsit spoileresebben.

Kezdjük az elején. Egybe néztem meg éjjel a két részt. Külön szerettem volna róla értekezni, de aztán rájöttem, hogy felesleges. Egy pontszámon mozogtak. (Ne lessétek le a végső pontszámot!) Jól, sőt remekül indult az évadpremier, hiszen első jelenetben már feltűnt egyik kedvenc mellékszereplőm, Mr. Chang, aki a Dharma-társaságos bemutatófilmeket szokta kommentálni. Teljesen hétköznapi képsorokkal indult: felkelt reggel a gyereksírásra, majd kajál, aztán ment dolgozni, akarom mondani „forgatni”. (Mikor érkezik egy komplett Dharmas-rész? …mert iszonyat jó sztorija lehet.) Majd valami galiba miatt lehívják a „föld alá”, ahol összetalálkozik valakivel. (Ködösítünk, mert a poénokat megtartjuk nektek.)

Négy sávba lehet sorolni a folytatást. Vannak azok a részletek, amikor a szigeten járunk, vannak azok, amikor a civilizációban, vannak az időbeli ugrálgatások és végül a jelen. Utóbbit a legnehezebb kikövetkeztetni. Ezen négy sávot párosítják a készítők. Kapunk egy kicsit ebből, egy kicsit abból, viszont a végére a szálak egybe folynak. (Pár hete írtuk hírmorzsákba, hogy felkerült a netre egy Lost – Flashforward címre hallgató két és félórás összevágott anyag, törekedve az időrendre. Most jó lesz ezt elővenni, mert egyszerűbben tudunk tájékozódni.)

Két szereplő köré összpontosult az elő két rész. Kezdeném Daniel-lel, aki hosszas győzködés után beavatott mindenkit történésekbe. Kreativitás a tetőponton, mert végre képbe hozták a szakmáját, azaz a kvantumfizikát, hiszen ezzel lehet magyarázni az egészet: „Képzeljünk el egy lemez, ami pörög a lejátszón, és egyszer csak kimozdul, s ezáltal csak ugrálgat össze-vissza, a lejátszótól függetlenül” – álljunk meg egy picit. Ezt már láttam valahol (…) jah igen, a Mr. Chang-nél. Tehát Saywer, Juliet és a többiek mozognak az időben, amikor jön egy villanás. Hol előre, hol hátra, viszont van egy lényegesen fontos momentum: NEM tudják megváltoztatni a múltat. Hiába dörömbölt Saywer az Hatch-ajtajánál Desmond maradt a seggén, mivel ez annak idején nem történt meg. Daniel, azonban már járt jóval előtte a szigeten. Kérdésem felé irányulni: Milyen célpont? Miért rejtegette arcát Mr. Ching elől? És az Oxfordi Egyetem előtt vagy után vagy közben? stb.

A sort folytatnám Hurley-vel, kinek élet egy nagy hazugság. Sayid, a legjobb haverja arra kéri, hogy hazudjon az szigeten történetről, mert csak így tudják megmenteni őket. Miután mindezt megteszi: életet a fejetetejére fordul. Ben mindenre tudja a választ, hiszen akkor folytatódik minden a megszokott kerékvágásban, ha visszajuttatja a kiszivárgott (viccesen kifejezve magam) „repülőtörötteket” a szigetre.

És mizus a többiekkel? Ugyebár a szigeten rekedtek ide-oda vándorolnak az időben. A terület adott, ahogy a változások is. Locke volt a jelenben, volt a múltban, amikor lezuhant a kokaint csempésző repülő Mr. Eko tesójával. Már csak az a kérdés, hogy Locke akkor együtt mozgott-e Saywer-ékkel? Jó kérdés. A civilizációban szerencsére főként a jelenben és jövőben folynak az ugrálgatások. Yeah, még Ana Lucia-val is találkozhatunk. Kéretik vissza a többi kedvencet, mert nagyon hiányoznak. Jack adta be elsőként a derekát, már ami a visszatérést illeti. Élete porokban hever. Hurley nem akar hallgatni Ben-re Sayid kérésére, aki szintén eltársult tőle a jelek szerint. A legjobb az egészben, hogy már csak 72 óra van hátra.

Végszó! 72 óra van hátra. Anyuúúú! Mikor megláttam az utolsó jelenetet, kapartam az asztal, mert ilyen nincs. Középkorba illő pillanatok a jövőben: Egy csuklyás nő, egy merész inga és különös „csillagszerű” jelek a kijelzőn. Talán a sziget helyzetét mutatják, talán valami mást. Fogalmam sincs, de kegyetlen volt. Sajnos, közel 82 percnyi sztoriból, mindössze 20-at véltem író izgisnek. A többi amolyan snassz és kiszámítható. (Pl.: Egyből levágtam, hogy Sun-hoz ment Kate, ahogy Hurley hazamenetelést.) Nálam mindössze 3/5-öt ért. Bizakodó vagyok. Lesz ez még jobb!

A hozzászólásokat RSS csatornán keresztül is nyomonkövetheted. Pingelés letiltva.
Tag-ek: Lost