Nem is olyan régen látott napvilágot a lesújtó hír, mely szerint a sorozat főhőse, azaz a Spartacust megszemélyesítő Andy Whitfield súlyos betegségben szenved, emiatt pedig a második évad forgatása leállt. Persze szerencsére ez még minket túlzottan nem érint, csupán imádkozhatunk azért, hogy a legendás figurát megszemélyesítő művész újult erővel állhasson munkába, addig is gőzerővel pörög az első évad vértől csatakos cselekménye, Lucy Lawless soha nem látott mértékben pajzánkodik vígan tovább, a gladiátorok pedig próbálják túlélni a csatákkal színezett mindennapok fáradalmait. Nagy tetszést aratott eddig a Spartacus első etapja, és azt kell hogy mondjuk, a nyolcadik rész sem okozott csalódást, és a szokásostól hosszabb játékidő során képes volt az érdeklődést fenntartani.

Az eddigiek során érdekes fordulatot vett a cselekmény elmesélésének módja, hiszen a vérgőzös csatákra kevesebb hangsúlyt helyezve kezdtek a StarZ csatorna alkalmazásában álló íróstáb tagjai a klasszikus történetet elmesélni, ennek köszönhetően pedig egy, az idősebb és talán konzervatívabb korosztály is könnyedén ragadhatott távirányítót, hogy bekapcsolódjon ennek a remek kalandsorozatnak a történéseibe. Persze a női vonalat nem hagyhatták ki azért, így némi naturalizmus azért maradt a Spartacusban, annak ellenére hogy a gigantikus csatáknak e héten híján voltunk. Ezzel szemben egy új elemet építettek be a készítők, így megismerkedhettünk azzal (másodszor is), hogy milyen újoncnak lenni.

Elképesztően irónikus volt látni a frissen kiválasztott szerencsétlenek brigádját, akik a trák legendához, Capua második bajnokához hasonló vehemenciával vetették magukat a kiképzésbe, és természetesen ismét felhangzott a “Mi van a lábad alatt?” költői kérdés, ám ezúttal a fizikai megtorlás elmaradt, habár a válasz nem meglepő módon helytelen volt. A vegyes, többek közt gall óriásokból és egyéb nációk jobb sorsra érdemes harcosaiból összeverbuválódott csapat természetesen esküdözött nagy erőkkel, hogy ők bizony legyőzik a ludus első számú gladiátorát, és magukat megváltva ismét szabadon szárnyalnak határokat nem ismerve. A Spartacus szemében megvillanó elkeseredettség persze sokat mondóan vetítette előre végzetüket, mégis a fejünket fogva láthattuk a történelem megismétlődését és a frissen beválogatottak dicstelen bukását.

Számos alkalommal fejtettük már ki, hogy hiába ismerjük őseink és elődeink hibáit, mégsem vagyunk képesek belőlük tanulni, így az újoncok nagy része is saját vérében fuldokolva fejezte be rövid szereplését. Ennél azonban sokkalta érdekesebb tény, hogy Capua ex-bajnoka nem képes elfogadni végzetét, így sebei ellenére is harcba indul az új “főnök” ellen, sőt mi több, még a dominával is hajlandó összefeküdni. Eközben persze drámai történéseknek is szemtanúi lehetünk, hiszen a feleségét vesztett Spartacus, és a szerencsejátékokba menekülő fürtös barátja is igencsak szenved a “zárda” falai közt, így bármely pillanatban robbanhat a bomba, amikor is a harcosok végre kardot ragadnak szabadságuk kivívásáért, ugyanis jelen pillanatban egy kezünkön meg tudnánk számolni, hányan érzik ott jól magukat.

Összességében tehát ismét jó szórakozást nyújtott a Spartacus legutolsó része, hiszen a nők és harcok aránya megtalálta az egyensúlyt a történet kibontásával, ennek köszönhetően pedig ismét egy erős 8/10-es értékelést érdemel meg, úgy tűnik, hogy a gladiátoros sorozat alkotói remekül belőttek egy szintet, ami alá nem hajlandóak menni, arra azonban ne fogadjunk, hogy a későbbiek során nem fog rengeteget erősödni a széria, hiszen főhősünk már az eddigiek során is mutatta némi szikráját annak, hogy nem kívánja élete hátralévő részét a ludusban tölteni, ami érthető és talán követendő példát is mutat a többieknek.

A hozzászólásokat RSS csatornán keresztül is nyomonkövetheted. Pingelés letiltva.
Tag-ek: Spartacus: Blood and Sand