Hat epizód. Mindössze ennyi esélyt kapott az FX újonca, amely egy csapat kiöregedett focidrukker mindennapi kalandjait festette le nekünk ebben a szezonban, és ahogy a pilot áttekintőjében megismerkedhettünk a Fantasy Football szabályaival, úgy kellett az eddig felhalmozott tudást nagyon gyorsan elfelejtenünk, hiszen a második részre teljesen megváltozott a széria által képviselt irányvonal, így a hétköznapokra nagyobb hangsúlyt helyezve, a családi konfliktusokban teljesedett ki a The League című produkció, habár az tény, hogy igen furcsán fejeződött be az etap. A szitkomok világában tehát némi újdonságot szolgáltató show nem vallott szégyent, habár néhány sebből azért vérzett.

A történet a játékról hirtelen átváltott a csajozás-családi problémák, illetve egyéb aberrált mindennapi stílusba, ennek köszönhetően pedig kissé közelebb érezhettük magunkat a hősökhöz. Egyébként pofon egyszerű szituációkat kell azoknak elképzelniük, akik kihagyták a műsort, ugyanis többek közt olyan sztereotípiákról rántották le a leplet a készítők, minthogy ne öltöztesd be a legjobb haverod mesefigurának, ugyanis egy késsel rohangáló mupet báb semmilyen körülmények közt nem számít jó előjelnek. Nem is a női karakterek hangsúlyozásával váltották ki tehát a legnagyobb hatást a széria készítői, inkább ezekkel a sírva nevetős kalandokkal, amelyek kiránthattak bárkit a punnyadás mocsarából.

Az egyik legjobb húzás volt talán az íróstáb részéről, hogy az egyik idegesítő feleséget szépen kiírták, így újabb humorforrásra tett szert a széria, hiszen a “megözvegyült” férj állandó szekálása túltett a cselekmény körülbelül 1/3-át betöltő focis poénokon, illetve fantáziálásokon, hiszen azokat sajnos nem mindannyian érthettük, persze a sportágnak idehaza is van egynéhány rajongója. A részegen vontatástól kezdve olyan tényekkel ismerkedhettünk meg, minthogy érdemes Volkswagen boltba járni, vagy esetleg ott dolgozni, hiszen számos eyecandy tévedhet be az üzletbe, különösen, hogy a Jetta a gyengébbik nem egyik kedvenc járgánya. Továbbá hallhattuk az évszázad egyik legütősebb születésnapi dalát is, amelyet azóta is félig sírva, félig nevetve emlegetünk, hiszen morbiditásán kevés dolog kerekedhet felül.

Ahogy tulajdonképpen az egész első évadról igencsak össze-vissza írhatunk, hiszen lényegében a történet nem sokat haladt előre, habár a hatodik epizód végére azért csak megtudtuk, ki is az a Shiva és miért istenítik őt ennyire hőseink. A főleg vicces szituációkra építő The League egyik legnagyobb erőssége volt az, hogy habár morbid stílusban adta helyenként elő mondanivalóját, mégis leültetett és az alatt a 20 perc alatt bizony végig szórakoztatott. A karakterek sem vitték túlzásba az előadást, így egy teljesen laza produkcióba kóstolhattunk bele, ugyanis a komédiázó színészek minden valószínűség szerint csupán saját személyiségüket ültették át hasonszőrű szerepeikbe, így abszolút hihető volt a már említett, Taco által előadott táncdal est, vagy amikor egy kisgyereket éljeneztek futball-készségei miatt. Ezt a játékot ugyanis csak az játszhatja mesteri szinten, akinek se családja, se melója, se élete nincs.

Végül, de nem utolsó sorban megemlítendő, hogy mennyi eyecandyt szedtek össze, ide kattintva meg is tekinthető az egyik legdurvább kép, ami sokat javított a sorozat egészének, illetve a második epizódnak az értékelésén. Összességében tehát a 7/10-es értékelést érdemli a The League, ugyanis a csajozás, haverkodás terén kevés újdonságot felmutató széria habár betekintést nyújtott a Fantasy Football világába, a néhány jól kivitelezett, székből kiesős jeleneten kívül majdnem a középszintet képviselve írta be magát az FX történelmébe. A fanatikusok persze örülhetnek, hiszen a sorozat megkapta második évados berendelését, így 13 résznyi további marhulás vár ránk.

A hozzászólásokat RSS csatornán keresztül is nyomonkövetheted. Pingelés letiltva.
Tag-ek: The League