The Pacific különkiadás: Exkluzív interjú Steven Spielberggel

 
Beküldte: RaulReal 2010 March 21, 16:05-kor a(z) interjú témába.

Számos alkalommal olvashattuk színészek, sztárok, producerek nyilatkozatait a blogon, így jó szokásunkhoz méltóan bővítenénk a csak itt olvasható anyagok sorát, hiszen a magyar HBO rendelkezésünkre bocsátott egy exkluzív interjúanyagot, amit a világszerte híres és elismert szakemberrel, Steven Spielberggel készítettek el Amerikában, a téma pedig természetesen nem más volt, mint a The Pacific – A hős alakulat, amely március 15-én idehaza is debütált, és alapvetően kijelenhetjük, hogy méltó utóda a korábbi klasszikusnak, az Elit alakulatnak. Persze inkább adjuk át a stafétabotot a minisorozat executive producerének, aki számos érdekességről mesél az alábbi interjúban.

spielberg_ex_1

Mi jut először eszébe, amikor meghallja a Második Világháború kifejezést?

A felnőtté válásom, és elsősorban az apám, aki a 490-es bombázó században szolgált a Kínát-Burmát- Indiát körülölelő hadműveletben. Ő volt az aki ellátott a háborúról szóló történetek legjavával annak idején, és a hősökkel teli, dicsőséges hadjáratok helyett inkább borzalmas veszteségekkel teli hadműveletekről, hétköznapi és jó emberek bukásáról mesélt. Szóba kerültek többek közt olyan témák, mint a hazafiság, a becsület diadala, és persze az olyan dolgok is amelyekről a legtöbben mélyen hallgattak. Gondolok itt az unalmas órákra, tájfunokra, valamint az alacsony morálra, ami közel olyan pusztító volt, mint az ellenség fegyvere. Persze mindezek nem olyan események és motívumok, amelyektől egy film például jó és az átlag nézők számára fogyasztható darabbá válik. De…ott volt ő is, és közreműködött az eseményekben, így pedig tagjává vált annak a csoportnak, amelyet mi csak a Legnagyobbak Generációjának nevezünk.

Miért határozott úgy, hogy készít egy újabb második világháborús minisorozatot Tom Hanksszel karöltve, csak ezúttal a csendes-óceáni hadszíntéren?

Amikor Tom Hanks és én úgy döntöttünk, hogy elkészítjük és adaptálás után a képernyőkre varázsoljuk minisorozat formájában Stephen Ambrose híres regényét, az Elit alakulatot, emlékszek arra, hogy bizony eszembe jutott, hogy nem csupán róluk kellene megemlékeznünk, hanem le kell rónunk egyszer tiszteletünket a csendes-óceáni hadszíntéren szolgáló veteránok emléke és ránk hagyott öröksége előtt is. Az apámnak és a nagybácsikámnak is tetszett ez az ötlet, ugyanis mindketten részt vettek a japánok elleni harcokban, amikor pedig vászonra került a Ryan közlegény megmentése című film, valamint az Elit alakulat is kifutott, szinte kórusban kérdezték, hogy “Mi lesz az Atlanti-óceán másik oldalán harcolt katonákkal? Az emberek állandóan az Európában szolgáló katonákat éljenzik rólunk pedig megfeledkeznek! Pedig mi is megtettük ugyanazt a hazánkért, mint ők!” Rengeteg levelet kaptunk háborús veteránoktól, akik amellett hogy gratuláltak a produkciókhoz, számon is kérték, hogy róluk miért nem készül hasonló mű. Olyan helyeken bizonyító ex-harcosok írtak, mint Peleliu, Pavuvu, Guadalcanal, Tarawa, Iwo Jima, a Salamon szigetek, Wake Island, vagy Midway.

spielberg_ex_2

Mennyire volt fontos, hogy a The Pacific eseményei valós alapokon nyugodjanak?

Annyi volt az egésznek a célja, hogy történelmileg hű és nem kétes értékű produkciót készítsünk el, igazi emberekkel történt valós eseményeket szerettünk volna minél jobban megvalósítani. A katonáknak ugyanis olyan ellenséggel kellett szembenézniük, akik komoly hadrendben vonultak fel, módszereik ismeretlenek voltak a szövetségesek előtt, hiszen például az amerikai sereg kiképzése teljesen más eszmék és szabályok szerint zajlott és zajlik manapság is. Ha pedig túl is élték az ütközeteket, olyan láthatatlan de valós ellenfeleik akadtak még, mint a malária, sárga láz, valamint az ellenséges körülmények okozta rossz közérzet, amely állandó feszültségben tartotta őket.

Mi akkor tehát a The Pacific igazi mondanivalója, a minisorozat lényege, amit a nézők felé közvetít?

Az emberi lélek. A történet az emberi lélek megpróbáltatásairól, és a belső háborúról szól, amelyet minden katonának meg kellett vívnia önmagában, legbelül, ahol senki sem segíthetett rajtuk.  Meg kellett magukat menteni azoktól a dolgoktól és borzalmaktól, amiket látniuk kellett a háború során és sajnos sokszor olyan dolgokat kellett cselekedniük, amivel egy egészséges ember lelkiismerete azonnal harcba kezd. Így nem volt más választásuk, minthogy a körülmények ellenére is megtartsák emberségüket, ami így az egymással való barátkozásban, viccelődésben nyilvánult meg. Mindezek után pedig ugyebár vissza kellett térniük a hazájukba, hogy folytassák vagy esetlegesen újrakezdjék életüket, ami a csatákban átélt élmények miatt keveseknek sikerült. Arról van tehát szó, hogyan is voltak képesek vagy éppen képtelenek később unokáiknak elmesélni, milyen is egy háború, milyen áldozatokkal, megpróbáltatásokkal és sikernek látszó bukásokkal is jár.

Tehát a The Pacific egyfajta tiszteletadási szándék részben azoknak, akik a csendes-óceáni hadszíntéren ontották vérüket a hazáért?

Ez a sorozat tulajdonképpen több dolgot foglal magába, mindenek előtt a vitézség és önfeláldozás eszméinek modernkori képviselője. Mindenek előtt azt akartuk, hogy megvalósuljon az a szándékunk, hogy a nézők ne csupán erre a néhány katonára és kalandjaikra emlékezzenek, de az ott harcoló százak, ezrek, millióra is, akiket habár nem láthatunk a történetben, mégis valamiféleképp jelen vannak, hiszen ugyanazokon a nehézségeken küzdötték át magukat, szembeszálltak a láthatatlannak vélt ellenséggel és bizony a lelki sebek, bajtársaik elvesztése sem maradt nyomtalanul az emlékezetükben. Ez a Pacific lényege, mi pedig csupán annyit tehetünk, hogy reménykedünk abban, hogy sikerül átadnunk végül ezeket a gondolatokat a nézőknek, akik hétről-hétre a csendes-óceáni alakulatokkal tartanak.

spielberg_ex_3

Mit gondol, sikerült végülis fényt deríteni és megmutatni néhány olyan végtelenül brutális elemet, amelyet a katonáknak túl kellett élniük és a harcok során meg kellett birkózniuk velük?

Igen, minden valószínűség szerint a nézőközönség tökéletesen beleélheti magát a körülményekbe, hiszen a nyomott, fülledt levegővel vegyített, ellenséges hangulattól és az ismeretlentől való rettegéstől áthatott világba próbáljuk meg elkalauzolni az embereket és persze ez a világ nem csupán számukra ismeretlen, de a katonáknak is, akik azonban éles helyzetben kerülnek szembe a problémákkal, nem pedig a karosszékben ücsörögve. A harcoknál és veszteségeknél jobban érintette és sok faktorban megnehezítette a túlélést, hiszen olyan tényezőkről beszélünk, mint a végtelen unalom, könyörtelen esőzések, térdig érő sár, valamint a csípős rovarok által terjesztett malária. Tudják, mit a Hollandiában és Franciaországban szolgálók tökéletesen tisztában voltak vele, mi is vár rájuk, a dzsungel egy arctalan ellenség volt, tulajdonképpen mint egy élő, lélegző és megkerülhetetlen organizmus. Az emberek pedig érezték, ahogy szimbiózisba kerültek a környezettel, ami mintegy elnyelte őket. Az esőerdők tehát közel olyan nagy ellenséggé váltak a katonák számára, mint a fák mögött rejtőzködő, saját és a szövetségesek vérontására kész japán haderő tagjai. A dzsungel rengeteg embert ölt meg a második világháborúban, így a minisorozatban is fontos szerepet kap majd. Úgy gondolom, hogy a rendezők és az íróstáb tagjai ezúttal is nagyszerű eszközökkel varázsolták a hadszínteret a képernyőkre.

A japán sereg olyan eszmékkel és módszerekkel harcolt, ami az amerikaiak számára addig ismeretlenek voltak. Mégis miben különböztek az európai front mumusaitól, a franciáktól és németektől?

Nos, a japánok komolyan hittek és hisznek manapság is a bushidoban, vagyis a halál előtti szégyen elkerülésében. Ugyanúgy harcoltak az országukért mint a németek, mégis a második világháború agresszorai voltak. A legtöbben ugyebár, akik a frontra kerülnek, a túlélésért küzdenek, a csendes-óceáni hadszíntér ellenségeinek azonban más taktikájuk volt. A sereg vezetői ugyanis tengernyi katonát küldtek a szövetségesek ellen, nagyjából abban a hadrendben, mint amit annak idején a Függetlenségi Háborúban láthattunk, így a veszteségekbe bele sem gondolva küldték halálba emberek százait, ezreit. A japánok tehát cseppet sem törődtek a túléléssel, így váltak igazán veszélyes ellenséggé, mivel a katonáink pedig kissé kiszorítva védekeztek, így közel sem volt könnyű az ellenállás. A keletiek pedig gondolkozás nélkül áldozták fel magukat a Császárért, és a már említett bushidoért is.

spielberg_ex_las

Az volt a Hős alakulat létrejöttének egyik célja, hogy a korábban megismert, az amerikai sereget hősiesen beállító eszményt is kissé megcáfolja, bemutatva hogy bizony az ellenség sorai közt is voltak hétköznapi, nem gonosz emberek is?

Ami azt illeti, visszafogtuk magunkat. Nem tettük meg azt, amit néhány szuperprodukció készítője gondolkozás nélkül a képernyőre varázsol, így próbáltuk nem csupán hétköznapi hősökként bemutatni a szövetségeseket, de az emberi oldalára is hangsúlyt fektetni a háborúnak, a legfontosabb tényező persze az volt, hogy ne lépjük át az emberi tűrőképesség egy bizonyos határát. Mindezek ellenére persze a The Pacific egy rendkívül brutális és megrendítő minisorozat, ami amellett hogy történelmileg megalapozott, becsületes is, és úgy mutatja meg a cselekményt, mintha mi is ott lennénk, akkor, a csendes-óceáni hadszíntér egyik japánoktól hemzsegő erdejében.

Milyen volt ismét Tommal dolgozni? Hasonló elképzeléseik voltak a minisorozat hátterének és történetének megvalósításában?

Tom és én olyanok vagyunk, mint egy két személyes Elit alakulat. Mint rendező-színész már a Ryan közlegény megmentésében is együtt dolgoztunk, majd később az Elit alakulatban folytattuk munkásságunkat, amely a második világháborút öleli fel, most pedig újabb állomáshoz érkeztünk el a The Pacificnek köszönhetően. Úgy gondolom, hogy igen, számos dologban megegyeznek az ötleteink, hiszen ugyanazt a hazaszeretetet és a veteránok vérétől gőzös háborúk iránti tiszteletet plántálták belénk szüleink, így képesek vagyunk átérezni és megjeleníteni milliók számára, hogy mit is jelentett a háború, és a szabadság védelmének feltétlen szolgálata.


free web stats