Már az 5. résznél jár a sorozat. Remek kritikai visszhangja, kiemelkedő premierje, második héten történő The Closer verése után úgy döntöttem, hogy most már látnom kell. Nincs mese, mert ha a TNT megcsinálta, akkor nehogy lemaradjak róla, mint a Fox esetében a Human Target-ről. Ilyen többet nem lesz. No, hát akkor gondoltam egyet, majd lecsekkolom és hát… nem dőltem tőle hanyatt, mint egyesek. A Rizzoli & Isles remekül beleillik a TNT műsorstruktúrájába. Ugye le kell ültetniük csajnézőket is, amire a The Closer ott volt hat évadon át. És ha egyszer vége szakad? Itt az ideje az utánpótlásnak. Ez megtörtént. A papírformát most hagyjuk.

- Should we draw straws?
- Couldn’t we just show him our tits and let him decide?

Kezdjük az alapkoncepcióval: krimisorozat, melyben csajok játsszák a főszerepet. Ott van Rizzoli, aki nyomozó. Minden ügynél 110%-ban odateszi magát. Az anyjával tölti kevés szabadidejét. Imádja a kosárlabdát. Amolyan férfias nőről van szó, aki a randizásnál zsákutcába kerül, mert ilyent mégsem lehet kiolvasni az aktákból. Legjobb barátja Isless, aki nem a társa, mivel Ízz halottkém. Ettől függetlenül kapcsolatuk felhőtlen, legyen szó munkáról vagy magánéletről.

Pozitívum mindenképp a két nő között kapocs. Ilyenért irigykednének minden sorozatban. Olyan, mint ha a valóéletben is ezt csinálnák. Mintha, egy dokusorozat lenne, melyben a kamerák a mindennapi életüket veszik. A mimikák, a nonverbális jelek, amiket az egyes jelenetek alatt „elejtenek” azt tényleg lehet isteníteni. (Ld.: fenti képen is.) Lehet róla ódákat beszélni. Másrészről ezek a csajok, tényleg komolyan veszik a munkájukat. És itt álljunk meg egy kicsit. Ezekkel az apróságokkal meglehet fogni a női nézőket. Komolyan beszélek, nem csak a levegőbe. Az egész produkció ezen állt vagy bukott. Oké, hogy színészek játsszák el a karaktereket, de amikor már olyan módon, hogy meg se mondanád róluk, na ez a szép ebben a sorozatban.

Az összes többi pedig lelankasztja. Kezdjük ott, hogy bedobták már az első epizódba a lehetséges átívelő szálat. Ha rajtam múlt volna, akkor kétféle befejezést kapnátok: 1) Rizzoli gyilkosa megszökik. (Igaz még benn a pakliban.) 2) Ezt a részt a 3-4. rész táján dobtam volna be a mélyvízbe és az első részt másra hegyezném ki, egy átlagos ügyre. Hm. Átívelő szál mókája a levegőben lóg, ám van egy tippem. Amondó vagyok, hogy a randizás lesz az. Meglátjuk.

Negatívumok sorában kell emlegetnem, hogy a rész közepén elaludtam. (Hagyjuk a fáradt voltál dumát léci.) Nem szó szerint, csak untam a részt addig a pontig, míg el nem rabolták főhősünket. Na ott átcsapott egy kicsit Criminal Minds-osba. De ettől sajnos még nem sikerült megmenteniük az általam süllyedőnek vélt pilot részt.

Összességében:

Csajok. Ha csaj lennék, akkor heti nézője lennék a Rizzolinak. Szerencsére nem vagyok az, így részemről hanyatlásra fog kerülni. Igazából egy közepesen erős epizóddal nyitottak, amit sokkal jobban lehetett volna kivitelezni. A pénzt persze egyfajta határt szab, viszont az angolok is izgalmasabbat tudnak összedobni. További negatívum, hogy egyetlen beszólást – a fenti idézetet – tudom csak kiemelni. Ez azért gyászos. Mit idézgessek másnap reggel a haveroknak belőle? (Régen köreinkben ez nagy divat volt.)

Apropó, azt se feledjük el, hogy Tess Gerritsen regényei alapján készült. Lehet ha elolvastam volna, jobban megtetszett volna. Soha se derül ki. Nem vagyok könyvmoly. Sajnos. Ez van. A Rizzoli-ba persze bármikor be lehet kóstolni. Akár kezdhetitek a 2. résznél. Maximum egy kutya befogadásáról maradtok le. Egy rész per ügy lesz a menetrend. Krimisorozat, szóval teljesen rendjén van.

A hozzászólásokat RSS csatornán keresztül is nyomonkövetheted. Pingelés letiltva.
Tag-ek: Rizzoli and Isles