The Killing – A zseniális 1. évad

 
Beküldte: tess 2011 July 5, 22:10-kor a(z) The Killing témába.

Ahogy már az AMC-től megszokhattuk megint előálltak egy olyan sorozattal, ami jött, látott és… Veena Sud egója lévén megosztott. A The Killing a szezon legígéretesebb sorozata volt, igazi kritikus kedvenc, amit ciki volt nem éltetni. Aztán ahogy fogytak a részek és egyre inkább égető kérdéssé vált az a bizonyos tagline:

Who Killed Rosie Larsen?

hirtelen megváltozott minden. Sud kreatív koporsójába pedig az utolsó szeget az a bizonyos cliffhanger verte be, ami a Lost készítőit végre felmentette a gyári fikázás alól. Hiába, ilyen ez a popszakma, szopsz vagy boksz, mint ismeretes.

A sorozat egy 13 részes krimi volt, ami egy rész/egy nap elven működött, így a készítők akaratlanul is belénk sulykolták az egy ügyes felállást. Ez lett volna Rosie Larsen gyilkosának az elkapása. Sud már az elején kijelentette, hogy hű marad a dán eredetihez, mi több pár motívumot át is vesz, így evidens volt, hogy nem random nyomozós sorozatot kapunk. Ezt alátámasztva rögvest 3 szálon kapcsolódhattunk be a történésekbe, egyrészről ott volt ugye a  rendőrségi nyomozás, vele párhuzamosan a gyászoló család bemutatása, majd pedig egy politikai szál, amire hatással volt a gyilkosság. Jó lenne azt mondani, hogy a 3 vonal végig lekötött, de ez sajnos nem igaz. Ellenben az a tény, hogy a készítők kínosan ügyeltek az egyensúlyra, így ha az egyik szál túlságosan elment, akkor hirtelen egy másikon jött a korrigáció.

A The Killing éppen ezért egy roppant lassú és talán kimért sorozat, ahol nem feltétlenül a konkrét válaszokon van a hangsúly. Sokkal inkább fontosabbak az apró részletek, amikkel Sud nem is spórolt, elvégre majdhogynem minden karakternek kerekített egy rejtélyes múltat, így tovább fokozva az egyébként sem alacsony feszültség faktort. A sorozat nagy érdeme mindenképpen a remekül belőtt depresszív atmoszféra volt, ahol a fakó képek, a folyton zuhogó eső, a mélabús nézések egyszerűen belénk sulykolták, hogy itt bizony minden apró részletnek súlya van. Olyan súlya, amit az amerikai sorozatokon harcedzett sorozatrajongó hamvas pocija nem feltétlen képes bevenni.

Sud és a kreatív csapat éppen ezért a történeti csavarokon és a kötelező beetetéseken kívül roppant kemény karakterizációval támadt. Szó se róla szükség is volt rá, hisz a 9. rész környékére hirtelen totálisan leült minden. Az agyzsibbasztó logikai hurkok hirtelen teljesen értelmetlenek lettek, így jobbára csak a karakterekben rejtőző plusz és az ebből adódó motiváció volt csak képes tovalendíteni a kreatív űrt. Kiváltképpen ki kell emelnem a Larsen család gyászát, ami végletekig a realitásra és a totális intimségre lett kihegyezve. Olyan közel hozták a gyász stádiumait, hogy lehetetlen volt nem azonosulni a szereplőkkel. Itt a tetőpont a temetés volt, ami egyszerűen beszippantott és ha pár percre is, de megfordította velem a világot és ezzel együtt az értékrendemet is. Michelle Forbes alakítása egyszerűen lebilincselő volt, de sajnos 13 részen keresztül nézni a gyászt, ami a végén depresszióba csap át már koránt sem volt annyira élmény. Ekkor jött Brent Sexton, aki a gyászoló apafigura mellé kapott egy kis maffiás szálat. Sajnos ezzel sokra nem mentek a készítők, jobbára csak kerülgették a forrókását meg persze pár mellékszereplőnek biztosítottak ideiglenes létjogosultságot.

Az igazi főszál mindenképpen a rendőri nyomozás, ahol Mireille Enos és a meglepetés Joel Kinnanman bravúrozott. Kettejük játéka egyszerre volt lebilincselő, feszült, lekezelő, baráti és igen néha felsőbbrendű is. Enos egy az egyben hozta a megszállott zsarut, minden mozzanata klappolt, így kikezdhetetlen mind a karakter, mind a játék. Egyedül talán azt a családi szálat dramatizálták túl körülötte, de hát azt is megtűrtük. Mintahogyan megtűrtük Holden folyamatos piszkálgatását is, lévén Sud minden adandó alkalmat megragadott a karakter bemocskolására. Volt itt példa a drogozásra, a korrupcióra és még enyhe utalás a pedofíliára is. Ettől függetlenül a páros tökéletesen működött, hol barátian hol pedig kimérten csak hogy véletlenül se tudjunk mit kezdeni a kapcsolatukkal. Másrészről meg a nyomozás szállította Rosie Larsen karakterét is, lévén nem volt kiemelt flashback róla, így a néző egy az egyben a rideg valósággal szembesült, vagyis pont annyit tudtunk az áldozatról, mint a Linden-Holden páros.

Az igazi kakukktojás viszont kétségtelenül a politikai szál volt, amivel sokáig látványosan nem tudtak mit kezdeni. Bill Campbell remekül hozta Richmond karakterét és vele együtt annak minden rezdülését, ahogyan a nyomozás súlya szépen rátelepedett a kampányára, majd pedig a karakterére. Tiszta sor volt, hogy a tanárra nem verik rá az egész ügyet, ő csak a beetetés volt, amikor meg behozták a terrorista szálat teljesen elszörnyülködtem. A politikai és a magánéleti lavírozás egyszerűen nem volt annyira fajsúlyos, hogy komolyan lehessen venni, így evidens volt, hogy Richmond-ra húzzák a vizes lepedőt a végén. Az hogy ezt a legvégén egy escort prostis szállal teszik kissé csalódás volt, de hát istenem mások még nagyobbat koppantak a zárásnál.

Merthogy Veena Sud elkövette a legalapabb hibát, vagyis volt pofája cápát ugrani és nem megválaszolni a kérdéseket. Magyarán az egész évad során belénk sulykolt kérdés, vagyis hogy ki ölte meg a Larsen lányt továbbra is nyitott maradt. Holden-t meg behúzták a málnásba, szóval a Linden-nel közös karakteralapozó rész szépen ki is teljesedett itt. Sud totálisan palira vett mindenkit és ebben pont ez a zseniális. Volt benne annyi spiritusz, hogy szembe mert pisálni a széllel és szó szerint beetetett mindenkit. A rajongók és a kritikusok persze lázongnak, de félreértés ne essék nem ígértek a készítők semmi konkrétumot. Az meg hogy több kérdést kaptunk, mint választ hát Sud simán lerendezte az egójával.

Összegezve tehát a The Killing egy roppant színvonalas és megosztó sorozat lett, ami mellett nem lehet elmenni szó nélkül. Pontosan ez is volt a célja a készítőknek, valamint az, hogy új perspektívát leheljenek az amúgy is megfáradt nyomozós érába. Merthogy azt nem szabad elfelejteni, hogy a The Killing végső soron is csak egy nyomozós sorozat, amit Veena Sud megspékelt némi művészi ambícióval. Nálam a szezon legjobbja, csillagos ötös minden hibája ellenére. Egyedül a szezon eleji tini pornó vonalat nem tudtam megbocsátani, azt ugyanis egyszerűen 2-3 rész után hagyták lógni a levegőben.

This entry has a rating of 5

free web stats