Kétségtelen tény, ha eredeti és tán még minőségi drámára is szomjazunk a képernyő előtt, akkor mindenképpen az HBO vagy a Showtime a nyerő megoldás a számunkra. Nos, a versenyt kétségkívül 2008-ban az HBO nyerte egy nem semmi dramdy-vel, ami érzésem szerint korrekt revans volt a konkurens Weeds diadalittas menetelésére. No, de miről is van szó?

Adott nekünk egy szerencsétlen tanár, akire az utóbbi időben igen csak rájár a rúd. Alulfizetet, tanári pályán tipródik, ahol kudarcot kudarcra hajaz, a felesége elhagyta egy pénzes bőrgyógyászért és még a háza is leégett egy véletlen folytán. A két kamasz gyereke meg lázad, sőt le is lépnek otthonról. Na, ezek után hova tovább? Szó se róla pénz kell, de ha egyszer nem ért semmihez, akkor mitévő legyen? Jah, hogy nagy a farka, akkor legyen hímringyó, urambocsá escort. Parádés felállás nemde?

A Lipkin-Burson (The Richies) páros alapkoncepciója roppant találó bár némileg ismerős is. Kisvárosi családapa súlyos anyagi problémákkal, amit egy nem éppen legális/elfogadott pénzszerzési lehetőséggel próbál meg orvosolni. Ismerős ugye? Ezért is bátorkodtam előállni a Weeds hasonlattal. Mosolygós dráma éles feketehumorra hajazó poénokkal tűzdelve, kellemesen lüktető tálalásban. Egyik rész adja a másiknak a feelgood életérzést, de aztán hirtelen az idilli koncepcióba törés áll be.

Az évad második felére ugyanis a készítők bekeményítettek és megtörve a humor és a drámai vonal tökéletes szimmetriáját az utóbbi hozzávalót kezdték el nyomatni. Ezzel pedig szimplán csak az volt a gond, hogy a drámai vonal önmagában kevés volt. A részek komplexitása majdhogynem tapinthatatlan volt, feleslegesen kezdtek dobálózni az érzelmekkel, hogy a kapcsolati háló öncélú megbolygatásáról ne is beszéljünk. Most komolyan, Natalie Zea karakterének mi értelme volt azon kívül, hogy végre villantott nekünk egy kellemes nipple slip momentumot? Vagy ott volt még Tanya abszurd hisztéria rohama a vég közeledtével, hogy a tanári állás megbolygatását már ne is említsük. Egyszóval a humor véna megritkításával a sorozat elveszítette azt a kellemes báját, ami sokunkat beszippantott a premiert követő pár rész után. Mondhatni a széria ezzel a sava-borsát vesztette el, az így keletkezett drámai utózönge meg nem hozta azt a szintet amit elvárnánk egy HBO sorozattól. Nem is hozhatta, elvégre a játékidő túlontúl is kevésnek bizonyult.

És ugyancsak ez a felemás életérzés kösz vissza a casting terén is. Thomas Jane jobbára olcsó karakterszínésznek bizonyult az akció mozis palettán, ám itt tényleg szerepére akadt. Remekül ment neki az egyszeri léhűtő tanár szerepe, aki még kellően szerethető tud lenni a bájos bunkóságával. Nem egy álomszerep, de legalább hibátlanul megy, az sem egy utolsó szempont. Jane Adams ugyancsak érdekes karaktert kapott a „strici” melóba oltott vergődő költő szerepében. Sajnos a végére a készítők teljesen megfeneklettek vele, így a felesleges hisztérikus kirohanásait egyszerűen nem tudtam hova tenni. Ugyancsak ide tartozik Anne Heche is, aki ugyan nem váltotta meg a világot, de az írók mégis erre apelláltak a finálé felé. No és ott van a két gyerek is, aki a néhol igencsak bizarr castingról tanúskodnak. Oké, nem minden nap találkozunk hasonló arcokkal, így az eredetiség még kifizetődhető is lehetne, de persze totálisan műfaj idegennek bizonyul. Kár érte.

És sajnos kár a sorozatért is, elvégre a bődületesen nagy potenciálnak alig csak a felét tudták kihasználni. Kicsit feelgood, kicsit drámázós, kicsit komor, kicsit vicces, szóval mindenből sikerült egy kicsit megkapargatni a felszínt. Ettől függetlenül kellemes élmény, csak nem szabad komolyan venni. Az öncélú szexista kikacsintásoktól meg el kell vonatkoztatni, de persze mind tudjuk, hogy az HBO tett már le színvonalasabb darabot is a képernyőre.

A hozzászólásokat RSS csatornán keresztül is nyomonkövetheted. Pingelés letiltva.
Tag-ek: Hung