I screwed your fiance on your birthday cake, and I’m gonna be late with my half of the rent.

Lám-lám, azért csak akad olyan sitcom próbálkozás, ami még nekem is bejön a pár alap klasszikus mellett. És most nagyon úgy fest a bosszantóan hosszú című Don’t Trust The Bitch in Apartment 23 is ebbe a csoportba fog tartozni, legalábbis a pilot alapján. Az ok pedig nevesen egyszerű, sikerült némi újdonságot belecsempészni az amúgy roppant megfáradt műfajba, ami hirtelenjében képes volt minden kommerszségét feledtetni velem. No de nézzük, mivel is támad az ABC midseason idényben.

A sitcom két csajról szól, akik lakótársak lesznek. Az egyikük egy echte nagyvárosi lány, aki abból él, hogy lehúzza az albérlőit a foglalóval. A másik csaj ezzel szemben egy tipikus kisvárosi anyuka kedvence, aki egy ígéretes meló reményében érkezett a városba. Természetesen a szívatás nála is megtörténik, azonban ő keményen felveszi a kesztyűt és hirtelenjében kezdetét veszi a tipikus adok-kapok csaj módira.

Nahnatchka Khan (American Dad, Malcolm int he Middle) scriptje egyszerű mint az egyszeregy, ráadásul nem is eredeti, mármint abból a szempontból, hogy jobbára csak a 2 Broke Grils és a New Girl legjobb pillanatait sikerült vegyítenie. Viszont teszi mindezt játszi könnyedséggel és bájjal, ami könnyedén palástolni tudja az írói hiányosságait. A poénok zöme ugyanis adja magát, így elborult egysorosokról még véletlenül se álmodozzunk. Ellenben a guilty pleasure attitűd már a kezdő képsorok láttán lüktetett, ami a pilot végére maximálisan be is érett.

Ebben mondjuk jelentős szerep jutott a remek casting-nak, elvégre a két főszereplő csaj közti egyensúly remekül éreződik. Az addig tiszta sor, hogy a sorozat motorja a barátság lesz és a különböző értékrendek ütköztetése, de sajnos a sziporkázó feeling (helló 2 Broke Girls) innen kimaradt. Ellenben Krysten Ritter (Gravity, Breaking Bad) és Dreama Walker (The Good Wife) kakaskodása tartalmaz némi pluszt, amit én jobbára a dramedy vonalon tudnék elhelyezni. Szó sincs kiemelkedő alakításról meg hasonlóról, de tényleg remekül érzik egymás rezgését és a végére abszolút szerethetővé avanzsálódnak is.

A másik kreatív piros pont a dramedy hatás mellett pedig egyértelműen James Van Der Beek, aki pofátlanul magát alakítja. A színészt, akinek csömöre van már a Dawson szerepkörből, de azért alkalom adtán visszaél még a kínálkozó lehetőségekkel. Van Der Beek szimplán zseniális, a poénok többségét játszi könnyedséggel szervírozza és igen csak bőven merít a szintén zseniális jamesvandermemes.com repertoárjából némi öniróniával megspékelve. Az egyetlen szívfájdalmam így tényleg csak az volt, hogy kvázi mellékszereplői titulusban van csak. Pedig szó szerint minden feltűnésén fetrengtem.

Összességében tehát a DTTBiA23 egy ígéretes formátum, ami minden kommerszsége és felületessége mellett tud és akar is szórakoztató lenni. Még nem zseniális, de már mindenképpen szerethető, így nem hinném, hogy komoly akart kellene a 13 részes évad bedaráláshoz. Igaz, mindez Van Der Beek nélkül nem biztos, hogy ennyire életképes lenne.

A hozzászólásokat RSS csatornán keresztül is nyomonkövetheted. Pingelés letiltva.
Tag-ek: Don't Trust The B—- in Apartment 23