Game of Thrones – Ez volt a 2. évad
Beküldte: Kanyecc 2012 June 13, 0:13-kor a(z) Game of Thrones témába.
Hol is kezdjem? Most kellene valami frappáns bevezetőt írnom, de úgy is tudom, hogy akit érdekel, az elolvassa, legyen az bármennyire jó vagy rossz. Túl vagyok a második 10 epizódon. Hiába ígértem meg, hogy heti rendszerességgel írunk róla, valamint nézője leszek: nem sikerült. Utólag belegondolva magamnak adok igazat, illetve a lustaságomnak, mert jobb volt „egyhuzamban” lepörgetni a(z elmaradt) részeket, mint kiböjtölni. Az utolsó kettőnél pedig zajlottak az események. Lehet, hogy most borítom ki a bilit egy-két embernél, de nem kell tovább várunk a Lost-utódjának megszületésére. Már jelen van, tavaly óta. Nem tudok másképp tekinteni a Game of Thrones-ra, hiszen ha minden kis apró dolog értelmet nyer az idő múlásával. Ebben rejlik a szépsége, csak épp a fantasy részlegbe lett átültetve.
Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem tetszett az 2. évad. A színvonalat tartotta. Hetente öröm lett volna leülni a főcíme elé, ami egy komplett világot tárt elénk. Hiába olyan hosszú, cirka 2 perces, még így sem sikerült elmélyítenem, hogy mi-merre. Másrészről, olykor úgy helyszínek tűntek fel, amit bele kellett ütemezniük a fix időbe – ami cseppet se kis feladat. Nem kis feladat az se, amit a hangmérnökök/zeneszerzők véghezvittek. Az utolsó részeket a Nexus S telefonomon néztem, de az a hanghatás, ami átjött a fülhallgatón olyan volt, mint ha otthon az 5.1-en hallgattam volna végig. Ez a két részleg, amire egyáltalán nincs panasz. Hozták azt a teljesítményt, amit az előző szériánál, s talán olykor még tetőzték is azt. Na, ha valaki nem értette, hogy miért közöljük a hangmérnökök díjátadóját, akkor majd talán most rádöbben, hogy nem csak nézni kell, hanem fülelni is.
A történetre is haladt szépen előre, több szálon. Ha ki kellene osztanom rá pontszámot, akkor 3-3.5/5-nél többet nem adnék rá. Itt jön képbe a Lost-utód jelző, amit a bevezetőben írtam. Kapjuk folyamatosan a sztorit, olykor a hangsúlyokat kisebb látóterekre helyezve, viszont felmerül jó pár kérdés, vagy csak épp ötletellgetés, hogy ez mégis mire volt jó?! Legjobb élőpélda Joffrey kiismerhetetlen énje. Gyakran tettem fel a kérdést, hogy ha ennyire pöcs, akkor miért ragaszkodik ennyire Sansa-hoz – persze az utolsó részben megkapjuk a választ, mellyel egy időben csattan a pofon az arcomon, mert annyira evidens. No mindegy!
A sztorit bármennyire is szeretem, csak összességében éri el az élvezhető kategóriát. (Azaz nincs „letettem a hajam” hatás itt.) Ha epizódokra szétbontjuk, akkor azt kapjuk, hogy „ár-apállyal” épül a part, majd kopik, majd épül, majd kopik… Teljesen hullámzó, bár néha egész jól bontják ki a történetet. Ezt aláírom, nem firtatom, viszont eléggé unalmas is egyidejűleg. Hiányzik a pörgés. Bár az utolsóelőtti a legjobb ellenpélda, mert ott tényleg hozzák azt, amivel könnyedén kinyögi az ember, hogy huhbazdmeg. A hullámzó teljesítményemet támasztja alá az is, hogy a 2×03-05-ig csak voltunk az éterben, azonban a 2×06-ban kicsit tetőzött, majd előkészület a 2×07-08-ban, hogy aztán a 2×09-ben elérjék ismételten a kívánt hatást. A finálé pedig teljesen vegyes felvágott.
A szlogent viszont nem hazudtolták meg: War is coming! A 2. évadban csak ízelítőt kaptunk abból, ami közeleg: a tél és a háború. Vajon melyik lesz a kegyetlenebb? El lehetne vinni filozófiai irányba azt a kérdése is, hogy: Ki a legnagyobb esélyese a Hét Királyság trónjára, de a 2×09-ben a csattanóval rá kell döbbennünk, hogy rohadtul nem látunk bele az írók fejében, illetve túl nagy az elképzelt világuk, amiből csak egy töredéknyit kaptunk. 4-5. évadnál fogom azt mondani, hogy most érdemes újranézni. Eddig se lesz rossz, de kb. olyan, mint ha egy 10 fejezetes könyvből 2 fejezetnyit kiolvastam volna. Összességében: csak egy falat csont. Melyik ház népe húzhatja ki a végén magát? Fogalmam sincs, dehogy az, akire leginkább számítanánk, már biztosabb tény.
A színészi játékra továbbra sincs panasz. Ki a kedvencetek? Rámerem tenni a fejem, hogy az Ördögfióka – vagy hogy is nevezték Tyrion-t, aki megvívta élete első harcát. Van olyan, akit levett a lábáról Joffrey? Fel a kezekkel! Szerintem, ha valakinek, akkor Jack Gleeson-nak kellene egy díjat adni, mert remekül játssza el az ellenszenves királyfit, aki számtalan – hülyébbnél-hülyébb és – meggondolatlan döntést hozott. Ha kedvenc nem is, de a legutálatosabb és legirritálóbb karaktert megszemélyesítő címet simán hazavitte. De várja’… hát pont ez a szerepe! Miről beszélünk? A legerősebb női karakter vitathatatlanul Daenerys, aki Emilia Clarke alakít. Ehhez kétség nem fér, ha pedig igen, akkor a 2×10-es rész kimaradt az életetekből.
Amúgy baromi sok szereplővel dolgoznak. Az egyensúlyt eltalálni szinte lehetetlen olykor. Ezért is van az, hogy néha megfeledkeztem arról, hogy van egy elfeledett csapat, akikről már 1-2 része alig esett szó. És ez valamilyen szinten elklisézi is a történetet. Legyen az gyermek fellógatás. Klisémentes – tessék megnyugodni! Csak a józan logika és a nagy képzelőerő hazudtolhatja meg kijelentésem. Nekem előbbiből van egy kicsi.
A főszereplők (kik is azok, mert rohadtul nehéz belőni őket)mellett kapunk néhány ígéretes mellékszereplőt is, akik fura jellemükkel lopják be magukat a szívünkbe. Az évad abszolút kiemelkedője Jaqen H’ghar volt, aki Arya szálán tűnik fel, mint a kvittség kiegyenlítője. Szó szerint láthatatlan karakter lesz, mivel alig volt szerintem 20 percnyi szerepe, mégis most is előttem az arca, és az, amit abba a rövidke időben elkövetetett. Ejha. A csajokról se feledkezzünk el, hiszen Shae személyében azt is megkapjuk, méghozzá milyent?! Nem hittem volna, hogy félreteszem a csöcsnézegetést, amikor képernyőre kerül. Mármint van esze, nem csak segge és pinája, meg melle. Ritkaság! (Jegyzem meg, volt olyan rész, amikor egyetlen mell, punci, semmi se villant. Talán próbálkoztak az írók?)
Láthattunk több várat, illetve egy nemsemmi csatajelenetet, ami a mozivásznon is megállná a helyét. Nem véletlenül a 2×09-es részt emlegetem annyiszor. Alig akartam hinni a szememnek, hogy létezik ilyen tévés produkció formájában. Aztán ott voltak a várak. A nagy totálos überdurva látképek, amiktől szintén letettük a hajunkat, valamint az egekbe dicsérhető CGI-munka mellett a díszletes kollégák kreatívsága és élethűség megvalósítása. Három szóval: látványtervezők kitettek magukért. Pár példa: égő vár, sétáló farkasok, hóban élő „eszkimók” (nem tudom a nevüket). Egy másik pillér, ami nagyon erős a Game of Thrones fantázia világában.
A sorozat, ami hat az érzelmekre, leginkább a finálé és abból is Daenerys mutatványa váltotta ki mindezt. Meglepetésként ért, szó se róla. Vagy a WTF-érzést se feledjük el, amikor a Feketevíz-öbölbéli csatára került sor és az Ördögfióka bemutatta azt, ami simán bekerül a GoT-történelmi könyveibe. Látványos és hatásos megmozdulás volt.
Összességében azt kell mondanom, hogy a Game of Thrones 2. évadja jóra sikerült. Nekem az első továbbra is jobban tetszik. Talán azért, mert akkor nem voltak ekkora elvárásaim vele szemben. (Dehogynem!) Talán csak bemesélem magamnak, mert nehezen osztom ki manapság a jó pontokat. Nem hiszem. Azért se, mert – mint azt olvashattátok gomiso-n – többször untam el magam évadközben, ami a történet lassúságára vezethető vissza. Amiért lehúzom az ez! Most képzeljük magunk elé a két évad történéseit egybesűrítve, mértéket megtartva… Kegyetlenül ütött volna. Harmadik évadra maradok, sanszos hogy marad ez a nézési módszer. Szokáson nem kell változtatni. Amit viszont az HBO sose csináljon vele: ne vágja ketté őszi és tavaszi felvonásra egy etapot se, mert azzal megöli!
