A SyFy leadta a Caprica első felét. A backdoor pilotja rabul ejtett. Itt kell kihangsúlyoznom, hogy hiába néztem a Battlestar Galacticát, azért olyan nagy rajongója mégsem voltam. Elnézegettem. Néha darálóra vettem a hangvételt, akkor lement félévad, aztán jött az üresjárat. A csatorna viszont hiába törölte az anyasorozatot, utódról gondoskodott, ahogy a Csillagkapu-családban. Tehát előjáróban vártam a folytatást, de azt cseppet se, hogy olyan lelombozó 7 epizódot kapjak a leadott 9 részéből. (Innentől spoileresebben.)
Kétség nem fér hozzá, hogy Ron Moore rá akart – itt is – menni a vallási kérdésre, mint ahogy azt a BSG-nél tette. Ezt már akkor megmondta. Vegyíteni akarta a politikai nézetekkel, s ezáltal akarta megteremteni a karakterdrámát, ami lényegében az alappillére lenne a sorozatnak. Tényleg így van. Cseppet se kételkedtem benne és ezt is kaptuk, viszont némileg túladagolták, mert néhol az agyamra mentek vele.
A Caprica sztoriját, noha kitárgyaltam, azért ismét elmondanám. Van két „rivális” családfő, akiket a sors, egy tragédia összehoz. Mindketten elveszítik lányukat, illetve egyikőjük feleségét is. A dráma elsősorban ott kezdődik, hogy igyekeznek megcsinálni/újraéleszteni lányaikat, mivel a V World-ban az avarajtaikat felhasználva és egy technológia segítségével ki lehet vitelezni. Két-három részen keresztül ezt kapjuk. Aztán, a családtagok gondolatait, érzéseit és „megzuhantságát” tükrözik a képernyőre. Itt jön az a rész, amikor saját lányát terroristának nyilvánítja ki a nép előtt Graystone felesége. (Dráma felsőfokon.) Ezt követően, az utolsó drámai fordulat, akkor következik be, amikor Graystone család egyre jobban kezd padlón lenne és feltűnik egy régi, ám kevésbé várt arc. Természetesen az Adama család részéről is kapunk, de itt inkább a hagyomány és a hitvallás a középpont.
Welcome to the new Caprica city!
Az erős kezdés követően hatalmas zuhanást kaptunk. Lehet kiestem a BSG-stílusából. Előfordulhat, viszont szerintem túladagoltál a drámai szálakat. A 2-3-4. rész elgondolkoztatja az átlagnézőt, hogy leüljön-e a folytatás elé. Engem is, pedig koránt sem tekintem annak magam. Viszont, ekkor érkezett az a történetszál, ami egy napsugárként tűnt fel a felhős égen. Behozták Adama lányának történetét, méghozzá Tamara-ét, aki kisebb alvilági istenként tűnik fel a folytatásban. Kicsit a Sin City-t juttatta az eszembe. Mocskos, fakó és veszélyes virtuális Caprica, ahol az a törvény, hogy maradj életben, különben elcseszted, azaz elbúcsúzhatsz a V World-től.
A backdoor pilot és az 1×05-ös epizód volt a sorozat hullámhegy. A két csúcspont, amit egy hosszú völgy köt össze. A többi rész megtört mindent. Mindig egyre lejjebb csökkent az élményfaktor. Másrészről, számomra nem sikerült a teljes beleélés. Oké, Capricáról szól a sztori vagy hely, de alig kaptunk belőle valamit. Állandóan csak a dráma ment. Hogyan akarja kikényszeríteni a robot testből Zoe-t apja. Ennél még a Zoe-féle randik is sokkal jobbak voltak. Megtörték ezt a nyomást, ami a nézőre nehezedett.
A karakterek megformázására legalább odafigyeltek. Ez az egyetlen olyan dolog, amit értékelni tudtam. Daniel Graystone karakterét hihetetlenül jóra írták meg. Egyszer a bánat, másszor a boldogság, harmadszor a kétségbeesés ült rá az arcára. (Eric Stolotz a legjobb választás volt a főszerepre.) Feleségére sincs panaszom, mert a tipikus kétségbeesett anyát játssza, aki szeretné megtalálni a maga békéjét, és hagyja magát átbaszatni, mert elvakítja a gyász. Kicsit inkább az Adama-féle történetszál idegesített és a különféle családtagoknak a különféle stílus világa. Itt tényleg minden skálát bejártak (néha ki is hozott a sodromból) és ami külön kiemelendő, nem egy karakteren, hanem többön. Ezért mondom azt, hogy a Caprica-t ne temessük elsőre, mert tipikusan az a sorozat, amit hagyni kell érlelni, Lehet ma még ezt gondolom, de holnap már teljesen más lesz róla a véleményem.
Szintén idegesítő volt a robot és Zoe közötti váltások. Állandóan azon agyaltam, hogy amikor Zoe kimozdítja a fejét, akkor miért nem mozog a robot, mert amikor utasításra mozdította ki, kb. ugyanannyit mozgatja magát. Erre azért odafigyelhettek volna. Nincs összhangban a kettő. Néha láthattunk szép tájakat, amit persze virtuálisan hoztak össze, de nekem bejött.
Összességében:
A Caprica egyvalamit bebizonyított. Darálásra alkalmatlan. Nem is tudom, hogy ez a jó megfogalmazás, mert lehet, hogy heti rendszerességgel jobban ráunna az ember. Hihetetlen nagy karakterdráma zajlik a háttérben, amivel elijeszthetik a nézőket.
Ron bácsinak üzenem, hogy álljon le ezzel a hullámhegy-hullámvölgy felhozatallal, mert a 9 – dupla részt szétszedve 10 – epizódból csak 2-t lehet 4+/5-ösre értékelni. A többi mindegy szálig átlagon aluli. Mindezt tükrözi a nézettségi adata. A végén a Spartacus: Blood & Sand le is nyomta. Beelőzte. Értitek Ti ezt? A Starz egyre csak feljebb és feljebb. Durva.
Az félévad fináléról csak annyit szeretnék mondani, hogy osztja az emberek véleményét. Nekem nem tetszett. Valaki isteníti. Tényleg nagy drámát kapunk a képünkbe. Egyik szereplőt fel akarják robbantani, másikat megsemmisíteni, harmadik pedig pusztán el akarja magától dobni az életet.
Drámával tele a hócipőm. Most szitkom kell nekem!
Comedy
Loading ...