A tavasz (látszólag!) megérkezett. Csak a Game of Thrones premierje kellett, mert így kinézve az ablakon épp süt a nap, csicseregnek a madarak és még mielőtt valaki azt hinné, hogy az április 1-jével szemezgetnék a bevezetőben, az a legnagyobb bolond – már bocsánat. Visszakanyarodva a lényeghez, a Trónok harca új évadja elstartolt cirka háromnegyed évnyi szünet után. A sikerének kulcsát több oldalról meglehet közelíteni. Valakik, de leginkább az ellenszenves olvasók úgy vélik: a média fújta fel akkorára, amekkora éppen, és csak nekik köszönheti népszerűségi mutatóját. Van a másik éra, akik a könyvet olvasván kíváncsiak arra, hogy David Benioff-ék mivel generáltak 3-4 milliós nézettséget. Illetve van a harmadik, akik nem olvasták a könyvet, de mégis odavonzza a tekintetüket ez a különös fantasy világ. Na, én közéjük tartozom.
Fura, de bátran merem állítani, akár kőbe vésni az alábbit: nem biztos, hogy heti rendszerességgel nézni fogom. Talán kicsit elbizonytalanodtam vagy éppen az izgalom kedvéért jobban ráállt a szervezetem a darálásra. Franc se tudja, de most úgy érzem ez a helyes! Másrészről, ugyanaz az érzés talált be, mint amikor még a Lost futott. Végre egy olyan sorozat van ismételten képernyőn, amelynek minden részét valami apró szösszenet miatt lehet szeretni. Nincs felesleges üresjárat, inkább csak alapozás, ami nélkül néha könnyebb lenne jobban élvezni az adott epizódot, de sajnos ez egy elengedhetetlen tényező egy olyan fantasy-drámánál, ahol egy zsáknyi fő- és visszatérő szereplővel dolgoznak. Amondó vagyok, hogy belekezdek írásom mondandóbb felébe, lehetőleg a szpoilereket elkerülve.
Felemás kezdést kaptunk. Hosszban ugye terjedelmesebb, mint a network adók része, de az epizódidő kibővítéséről már írtunk. Kb. egy-másfél epizóddal lesz hosszabb a 3. évad ezáltal, mint az előzőek. Örüljünk, hiszen sok kicsit sokra megy. Hiába beszélünk 54 perces 3×01-es részről, még se sikerült mindenkit beleépíteni az évadkezdésbe. Ez így van rendjén, hiszen abból csak kapkodás lett volna. Ilyenkor gondolkodom el mindig, hogy mi alapján húzzák meg a fontossági sorrendet. Oké, nyilván egyes esetekben adja magát, mert a cselekmény valamelyest kiszámítható (pl.: rég láttuk, muszáj betenni), azért is húzzák rá a kritikusok a sakktábla jelzőt. Tulajdonképpen most megint csak egy alapozó részt kaptunk, ahol inkább a karakterek játékával akarnak lenyűgözni, mint sem a fordulatokkal. A történet lassan, de határozottan bontakozik ki. Látjuk is az időbeli előrehaladást. Próbálták a legtöbb tájat belecsempészni.
Ahol előre haladást véltem felfedezni, az a CGI. Valami zseniálisra sikerült a sárkányok mozgása, illetve „pajkossága” – ha kifejezhetem így. Hasonlóan remek kivitelezést a Merlin-nél láttam utoljára. Azóta se többet, de ez is arra ad következtetni, hogy évadról évadra egyre jobban előre haladnak a vizuáliseffekt-mesterek. A helyszínekből se volt hiányunk. Jártunk északon, láthattunk várat, illetve kikötőt. A havas jelenetnél teljesen átjött a zord, rideg és hideg tél érkezése, ami sok jóval bíztat. Mellesleg az operatőrök munkájára se lehet panaszom, mert remek kameraállásokkal dolgoztak.
A szereplők között is volt néhol bravúrozás. Lady Margaery lopta be a szívembe magát ritka gyorsasággal úgy, hogy a 2. szériában nem túlzottan tudott hatással lenni rám. Ergo, van kellő fejlődés a karakterek között is. Nyugodt szívvel emelem ki a Makulátlanok kiképzőjét, aki a fura (ez milyen?) nyelvű beszédével, illetve szókimondóságával kellően megmosolyogtatott. Vártam is, hogy vele egy képkockában lévő női karakter mikor szól be neki, de úgy tűnik ez a merész klisé csak az én fejembe fordult meg. (Ki tudja, lehet hogy a tolmács nélkül is megértette volna – erre akartam kilyukadni. Poénnak tökéletes, amondó vagyok.)
Nem lehet amellett se elmenni, hogy 30. percig halálra untam. Szerintetek miért élveztem jobban a második felét, mint az elsőt? – Ha magam válaszára volna valaki kíváncsi, akkor csak annyit tennék hozzá, hogy adtak az élvezeteknek. A fentebb kiemelt karakterek ugyanis ekkor tűntek fel, illetve a rész végére jobban visszarázkódtam a Trónok harca világába. Ismét bebizonyították a készítők azt, amit az elmúlt részeknél: nem kell harci jelenet egy Föld lenyűgözéséhez, elég ha jól castingolunk, valamint jó párbeszédeket írunk. Azaz, megint előjön a sakktábla effekt, ha jól mozgatod a bábuid, akkor simán legyőzhet bárkit. Még mielőtt valaki arra gondolna, hogy akciódússág nélkül hova ment el annyi pénz, az vegye szemügyre jobban az évadkezdést, mert volt hova beleölni.
“Does the dumb bitch know we’ve vut off their balls?“
A 3×01-es rész évadkezdésnek jó, de az igényeimnek kevés. Talán ha nagyobb rajongó lennék, akkor jobban bele tudnám élni magam a fantasy érájába. Alapozásnak tényleg elment, de ez számomra csak egy erős közepes. Jöhetnek a kövek, láncra verhettek. Most nem a rosszmájúság beszél belőlem, inkább csak az igazság. Láttunk fordulatosabb epizódot, biztosra veszem lesz még pár. Na, rájuk tartogatom a jobb pontszámot. Mindenesetre a 3×02-t még hetibe nézem, aztán lehat, hogy majd 3×05-nél egy minidarálással lesz szintre hozva, mert az előzőekre alapozva, mégis csak kedvelhetőbb úgy, mint hetiben.
Pontszámban: 3.25/5 – mivel 3,5/5-nél rosszabb, de 3/5-nél erősebb, csak a mi rendszerünk ezt nem támogatja.
){kind=link}
