Azáltal, hogy a House elvonult végsőnyughelyére, egy újabb kórházas drámát vesztettünk el. Az NBC-s ER után a Fox-on is véget ért egy korszak, s ezáltal már csak az ABC a világszeme, ami a Grey’s Anatomy-val és annak a spinoffjával, a Private Practice-szal átvette a trón tőlük. Minden idényben bepróbálkozik valaki, hátha maradandót tud alkotni. Túlnyomó részt esélyük sincs, mert mellékvágány a legtöbb: vagy a történet, vagy a szereplőgárda miatt. Josh Berman-ék a kórházas drámát fűszerezték némi alvilági hangulattal. Három szóval: eltért a megszokottól. Talán pontosan ez kellett ahhoz, hogy felfigyeljen egy világ rá.
Dióhéjban a sztori: egy profi sebésznőről szól, aki kimenti testvérét a pácból, így a maffiának tartozni fog. Eljön a törlesztés ideje, meg kell ölnie egy tanút a kórházban, aki leleplezhet egy hálózatot. Az FBI teljesen be van zsongva, szóval a műtét sikeressége mindennél fontosabb számukra, és mivel azok közül is a komoly fajtáról beszélünk, ezért a vezetőségtagjai szemében is nőhet a hírneve. Neki kell dönteni, melyik csapathoz csatlakozik.
Két szálon fog futni a történet: az egyik a kórházi életre, a másik a maffiához kapcsolódóra fog fókuszálni. Már el lehet kezdeni agyalni azon, hogy az FBI, a CIA vagy egyéb szervezet mikor száll rá főhősnőnkre, hiszen olyan befolyása van a tagok között, amit az oldalukra is fordíthatnának. Biztosan meg fogják lépni, mert ez alapklisé. Kell bele, még ha a szánk szélét húzni fogjuk. Azt leszámítva, hogy mennyire utálom a kórházas drámákat, ez a formula korrekt lett és elnyerte a tetszésem, holott kételkedtem az elején benne. Ezt úgy képzeljétek el, hogy elsőre félredobtam, mert 10. percnél meguntam, majd két nappal később újra elő és dá!
Jordana Spiro-ra ráillik a szerepe. Kicsit Buffy feje van, vagy ráemlékeztet legjobban, de ez pozitívum. A karakterével és a színészi alakításával nincs problémám. Tetszett, hogy sokat járatják. Hol a városban, hol a kórházban, hol pedig úton van. Bele tudja képzelni magát a néző, hogy semmi ideje sincs, az egész élete egy hajtás. Mindenkinek meg kell felelni. Jó bukét ad az egésznek. A másik pozitívum az a kórházi drámátlanság. Egyelőre, ez biztos idővel drasztikus negatívságba csap át, de ott még nem tartok.
Azt hihetnétek, hogy elégedett vagyok. Nem, azaz az lennék, ha másképp állt volna össze. Grey’s Anatomy-t sose találkoztassatok The Sopranos-szal. Távol áll mindkettőtől, de hasonlatnak jó lesz, hiszen a maffia szálat nehéz lesz összeegyeztetni egy vakbélműtéttel. Eleve alig jött át az a feszültség, ami ráült a főhősnőnkre. Tudtuk, hogy meg fogja oldani az ügyét, így vagy úgy a megoldás borítékolva lesz. Chicago-i helyszín sokat nyom a latba. Kicsit felidéztették velem a The Chicago Code egyik jelenetét, amikor volt a hajsza. Igazából meg vagyok lőve, mert amennyire tetszett, annyira nem is. Voltak idegesítő húzások (családi rész csak ilyen!), viszont jók is (az epizód végi cliffhanger). A szálak egészen a múltba mennek vissza, és ha jó a flashback, akkor bármi kisülhet belőle.
Összességében:
Ha a nézettségét vesszük alapul, akkor bukott, hiszen már lement Amerikában 3 rész, viszont a mutatói alacsonyak. Az alapelgondolás más formában életképes lehet. Az arányokon változtatniuk kell. Hol inkább a maffiára, hol pedig a kórházra fókuszálni. Az aranyközépút lenne a legjobb, de azt sose fogják eltalálni az ízlésemre. Josh Berman-nak és Rob Wright-nek lesz hova fejlődni. Előbbi a Drop Dead Diva-val tudni fogja mi kell a női nézőknek, hisz lényegében feléjük is nyitni próbálnak. A casting fekete bárányának Zeljko Ivanek-et éltem meg. Teljesen hatástalan az alakítása. Egyszerűen nehéz beleképzelni a szerepébe.
3. részig maradok, utána döntők. Ki kell bontaniuk az átívelőszálat jobban, mert ez így csak egy kórházas dráma némi maffiózós életképpel fűszerezve. Nem ez kell nekünk, ennél ütősebb.
