Régóta érik bennem a most következő cikk, hiszen az, aki nyomon követi a sorozatokat legyen tisztában azzal, hogyan is néz ki az életciklusuk. Sokan csak akkor vesznek tudomást egy-két produkcióról, mikor éppen fénykorukat élik, vagy felkapja az internetes közösség a fordulatai miatt. Ezzel nincs baj, hiszen egy átlagos nézőnek oly mindegy, hogy miből lett a cserebogár; hogy a tyúk volt-e előbb, vagy a tojás.

Amondó vagyok, kicsit művelődjük, okosodjuk. Nyáron megpróbáljuk bejárni a betervezett témákat, viszont most kezdjük el az elsővel: “pilotötlettől” a sorozatig.

Hallottatok már róla, legalábbis lelkes olvasóink mindenbizonnyal el tudnák mondani, hogyan is néz ki ez az életpálya. Nem kell nagy dolgokra gondolni, csak sok evidens tények összességére, amivel nap, mint nap találkozunk az életben. Ugyanez játszódik le itt is, csak kicsit más formában, más témában, és olykor a pénzt se lehet elfelejteni, mivel elengedhetetlen tényező.

1. A készítők előállnak egy rövid szinopszissal, azaz ötlettel. Pár sorban felvázolják, hogy mi lenne a történet. Olykor adnak is neki címet, bár manapság elterjedtebb csak a készítő nevével futtatni a projektet, hiszen ha nem kapja meg a további munkákra való érdeklődést, akkor teljesen mindegy. Eleve sok az azonos cím idővel; lehetetlen újat, jófélét kitalálni.
2. Ha az ötlet tetszik a csatornának (bár mostanság a stúdió sincs kizárva, maximum utólag adják el csatornának), akkor berendelik a forgatókönyvet. Itt történik lényegében az alapötletnek a részletes kidolgozása, ami tulajdonképpen a papíron lévő pilotnak mondható. Ezek azok a 60-90 oldalas „füzetek”, amikből szívesen olvasnánk néha egyet-kettőt, annyira fel tudnak csigázni az alapötlettel. Erre a rangosabb amerikai tévéblogoknak van idővel lehetőségük.

   (Csak úgy érdekességképp említeném meg, hogy a 2010/11-es idényben 429 pilotforgatókönyv született, melyet a nymag.com oldalán vissza lehet olvasni.) Olykor előfordulhat olyan is, hogy a csatornák kevésnek ítélik meg a forgatókönyvet, viszont ettől még látnak benne potenciát, ilyenkor elrendelik az újraírását – tehát nem megy a kukába egyből.

3. Ha mindezzel lenyűgözték a csatornát, akkor ők kétféleképpen dönthetnek: vagy (1) berendelik a pilotot, vagy (2) kérnek castingot, s ha tetszik az elképzelés, akkor ezután rendelik el a pilot leforgatását. Van, ahol a készítők jelenléte és az ötlet elég ahhoz, hogy bizalmat szavazzanak maguknak, viszont előfordul az is, hogy a gyengébbnek tűnő ötletet egy remek castinggal akarják helyrehozni. (És van a mellékösvény/zsákutaca, mint pl.: a Work It, amikor fogalmunk sincs, mi alapján kérték be, mi volt a döntő tényező, de hogy nagy bakot lőttek vele, az is biztos.)

   Létezik olyan is, hogy put pilot. Ez annyit takar, hogy ha a pilot nem készül el időre és/vagy nem kerül adásba, akkor a stúdió és/vagy csatorna büntetést fizet. Esetek többségében az ily módon berendelt pilotok nagyobb eséllyel kapják meg a berendelést, mint a szimplák, de már volt példa arra is, hogy inkább fizettek, mint pl.: a Cartoon Network-ös The Groovenians esetében, amit sose kértek be.

4. Ha mindennel elégedettek a csatornánál, akkor megtörténik a sorozat státuszos berendelés. Az őszi részlegre 13 részre szokták bekérni, míg a midseason-re szántaknál változó az epizódszám. Az elmúlt években sűrűn előfordult, hogy 6-9-re visszavették 13-ról, mert vagy nincs rájuk szükség (mert vésztartalékként kapott zöld utat), vagy spórolnak mások örömére, vagy egyszerűen megingott a bizalom feléjük.

   Itt sincs kizárva az, hogy egy leforgatott pilotot visszadobjanak, ne rendeljenek be. Három lehetőség áll fenn ilyenkor: (1) a csatorna elrendeli, hogy változtassanak rajta, mivel továbbra is igényt tartanak rá; vagy (2) a csatorna passzolja, a készítők pedig új ajtókon kezdenek el kopogtatni; vagy (3) a csatorna passzolja, és senki se kopogtat sehol, idővel elfelejtődik az ötlet.

Nagyjából ennyit kell tudni, majd a későbbiekben ezt is ízekre cincáljuk. Amit talán még érdemes kiemelni, hogy gyakori probléma a címválasztás (ld.: Cougar Town), vagy az, hogy egy készítő/szereplő jelen van egy másik sorozatban, aminek a jövője kérdéses a pilot leforgatás időszakában. És még sok minden. Erről is beszélünk!

Lassan de biztosan a fall season felénél vagyunk, így a csatornák elkezdték a teljes évados berendeléseket, amit a szakzsargon egyszerűen back-nine-nak nevez. Ugye májusban az Upfronts alkalmával az esetek többségében minden sorozatot csonka évadra, alias fél évadra rendelnek be, ami 13 epizódot takar. Azonban ha a sorozat hozza a nézettségi mutatókat, akkor kap még 9 újabb részt és így jön ki a 22 részes teljes évad. Ezért back nine ez!

Persze van számtalan olyan sorozat, ami ezen túlmutat és akár 25 epizódos is lehet az évad. Ilyenkor scriptet alias forgatókönyvet rendelnek be, ami ha elnyeri a fejesek tetszését akkor jöhet az újabb berendelés grátiszba. Erre mondjuk leginkább a sitcom piac a vevő, meg persze a CBS-en a CSI franchise, ahol egyszerűen nem ismerik a 22 részes évad fogalmát, de persze ez csak a jéghegy csúcsa.

A back nine-t nem ritkán 2-5 scriptes berendelések is megelőzhetik, ez általában a biztosra gyúró csatornák esetében fordulhat elő, ilyen a CW-n már évek óta a One Tree Hill mondjuk. Természetesen, ha a scriptek rendben vannak, akkor kisvártatva jön a 9 részes berendelés is.

Végül pedig sose feledjük, back-nine csak országos adón van, a kábel sorozatok általában 13 résszel operálnak és itt nem is nagy divat a plusz részek berendelése a feszesebb műsorrend miatt. Meg az esetek nagy többségében itt nincs évad közben cancel, így nincs szükség a plusz részekre sem.

Ha már az előbb szóba került a sweeps, akkor gondoltam elevenítsük fel fogalomtárunkat, elvégre nem mindenki olyan nagy sorozat-sucker, hogy vágja a szakzsargont. Hozzáteszem, mi sem vágtuk mindig.

A sweeps alias söprés a tv csatornák életében a legfontosabb időszak, hisz effektíve ilyenkor tudnak pénzhez jutni a hirdetők révén. Általában ilyen időszak háromszor van egy évben: novemberben, amikor fullosan pörög a fall season, februárban, amikor visszatérnek a sorozatok a téli szünetről és persze május-júniusban, amikor hivatalosan is véget ér a szezon. A nyár odaát uborkaszezon, maximum csak a mozifilmek pörögnek, így ilyenkor a csatornák is pihenhetnek.

A már említett 3 hónap természetesen a sorozatokhoz van alakítva, merthogy ez termeli a nézettséget, a nézettség meg hozza a hirdetőt, aki meg hozza a pénzt. Éppen ezért ebben az időszakban sosincs ismétlés, mindig csak pörgő részek követik egymást, sok-sok neves vendégszereplővel és persze a cliffhangerek sem maradhatnak ki a sorból. No meg az irdatlan marketing hadjáratról se feledkezzünk meg, ami ugye napjainkra egyfajta kreativitási versenybe csapott át szerencsére.

Ha netán valamelyik program nem hozza a várt adatokat, akkor bizony jön a kasza, ugyanis a sweeps mérleg romlását egyetlen csatorna sem viseli el, elvégre pénzről is van szó.

Amúgy a sweeps mérése is simán megérne egy misét, de erről majd később, meg eleve ez mostanra Kanyecc asztala lett.

Tévés kritikusnak lenni jó, mivel minden évben kétszer – júliusban és januárban – megtartásra került a TCA Press Tour, avagy a Television Critics Association Press Tour névre hallgató rendezvénysorozat. Itt a különböző emberkék arról beszélnek, hogy mire számítsunk az őszi vagy éppen a tavaszi hajtásban. Milyen új sorozatok érkeznek. Milyen újdonságokra számíthatunk a már meglévő visszatérőknél vagy éppen mire nem. Ha istenesen körbe szeretnénk járni az alapfogalmat, akkor csak annyit kellene róla mondanunk, hogy beindítják a legkeményebb promóciót, ugyanis ha tetszik valami a kritikusoknak, akkor bizony a néző is le fog minimum egy epizód erejére ülni elé, már csak kíváncsiságból.

A nyári menet nagyobb hangsúllyal bíz. Nem elég az, hogy a Comic-Con után rögvest érkezik a váltás, amikor már alapjában van valami kis összképünk az őszi kínálatról, de még ezt tovább viszik a fejesek. Többet árulnak el. A Comic-Con mondhatni egy felvezető, mert igazából rajongók kérdéseit koránt se lehet összekötni egy kritikuséval. Másrészről ekkor kerül megrendezésre a TCA Awards, melynek végeredményéről a tévés kritikusok döntenek. (A 2009-es jelöltek– és győztesek-, illetve a 2010-es jelöltek listája.)

Még egy fontos dolog. Míg az LA Screenings-en mind ország képviselheti magát addig jó tudni, hogy a TCA-ban csak amerikai és kanadai tévés kritikusok vannak jelen. De jó nekik. Illetve még egy érdekesség a végére, hogy egyszer már maradt el TCA Tour, még 2008 januárjában amikor a WGA sztrájkolt.

Júliusba léptünk, ami azért fontos, mert ez a hónap egy rangos eseménynek ad időpontot. Minden esztendőben megrendezésre kerülő Comic Con-ról lenne szó, avagy hosszabbik nevén: Comic-Con International: San Diego-ról, ami szoktak Comic Con, Comic-Con vagy San Diego Comic-Con néven emlegetni. (Mi általában Comic Con-ként, azaz kötőjel nélkül írjuk, de a jelek szerint helytelen, szóval rááll a folytatásban a kezünk a helyesírására.)

Magyarul a San Diego-i Nemzetközi Képregény Találkozóról lenne szó, amit általában júliusban tartanak, a kaliforniai San Diego-ban. (Korábban Golden State Comic Book Convention, majd San Diego Comic Book Convention hívták.) Az első találkozó 1970-ben került megrendezésre, amit Shel Dorf és lelkes csapata hozott össze. Az idő múlásával a rendezvényhossza nem változott. Maradt a szokásos 4 napos móka, amit csütörtökön – de volt már rá példa hogy szerdán – nyitnak meg és tart egészen vasárnapig. Mindez a San Diego Covention Centrel-ben.

(A Comic-Con Onternational más összejöveteleket is szokott rendezni. Hozzájuk tartozik a WonderCon és az Alternative Press Expo (APE). Mi velük nem foglalkoznánk, sőt jó tudni, hogy a Comic Con-on is van díj, mivel itt osztják ki az Inkpot-díjat és az Einser-díjat. Utóbbi a képregényesek körében híres elismerés.)

Ott jövünk mi a képbe, hogy az idő múlásával egyre jobban kezdte kinőni magát. Már nemcsak a képregény fanatikusokat fogadta, hanem az évek múlásával popkultúra más-más területeit is bevonták. Mára az animek, a rajzfilmek, a mangak, a videójátékok, a filmek, a kártyajátékok mellett a televíziós sorozatok is helyet kapnak, így tényleg azt lehet mondani, hogy a jelenlévő népnek van bőven választási lehetősége. (Mostantól sorozatokra fókuszálva folytatnám.) Más részről a jelenlévő tagok ráeszméltek egy fontos dologra: Ez a legjobb hely, ahol össze tudják hozni a sorozat készítőit és szereplőit a sok rajongóval, akik bátran kérdezhetnek tőlük és szívesen válaszolnak – már ha nem olyan a kérdést kaptak, amit 7 pecsétes titok övez. A bejutás pénzes móka. Lehet vásárolni jegyeket, mint egy foci meccsre vagy egy VOLT-fesztiválra, szóval ha Amerikában laknék, ott lenne a helyem. 2007-ben 125 ezer látogatót regisztráltak, ami rengeteg ember, de évről évre ez a szám lineárisan emelkedik.

Minden jelenlévő sorozatnak (és persze a többieknek is) van külön panelja. Itt tűnnek fel a szereplők és a készítők, mintha egy sajtótájékoztatón lennének, csak kicsit oldottabb szituációban.

Harmad részt azt se feledjük el, hogy remek hely a bepromózásra. Az elmúlt években több csatorna mutatta meg – jobbik esetben – az újonc sorozatának a pilot epizódját vagy – átlag esetben – csak egy kis részletet, amit általában mi csak a Youtube-ra felpakolt telefonnal és kamerákkal felvett videókból láthattunk. Tavaly pl.: a FlashForward-ból láthattak a jelenlévők 17 percet, amit mi is leközöltünk. Idén az NBC jóvoltából pl.: a The Event-nek láthatjuk az őszi nyitó epizódját, legalábbis remélem hogy nem marad 4 fal között az anyag.

Negyed részt, rengeteg epic cuccot lehet bezsebelni. Mondanom se kelljen, de ez egy olyan alkalom, amikor a panel képviselői valamilyen apróságokkal mindig előállnak. Legyen az egy kulcstartó, egy kitűző vagy egy direkt erre az alkalomra legyártott DVD-kiadás, persze korlátozott limitszámmal. Tavaly a Dollhouse-ból kaptunk ilyent.

Már csak az a kérdés, hogy olvasóink közül ki lesz ott a rendezvényen?

Lezárult az idei LA Screenings, de valójában mi is volna ez? Hátha akad olyan olvasónk, aki nincs tisztában az alapfogalommal, ezért most jöjjön némi fejtágítás.

Hosszabb nevén Los Angeles Screenings-ről lenne szó, ami az upfront után kerül megrendezésre. Az Upfronthoz hasonlóan ez is majdnem egy hétig tartó rendezvény, ahol a stúdiók bemutatják a berendelt finomságokat. Egyesek a legnagyobb tévés vásárnak tartják, hiszen a világ minden részéről érkeznek – Magyarországról is – (az egyes csatornáktól) vásárlók, akik ki vannak éhezve a sikergyanús koncepciókra. Ekkor történik a megvétel, s ekkor láthatják elsőként az egyes pilotokat, amik alapján a csatornák pár héttel ezelőtt döntöttek.

Itt szó sincs csatorna lebontásról. Itt csak a stúdiók vannak jelen. Senkit se érdekel, hogy ki-melyik csatornának gyártotta. Ez a szép benne. Mindenki egyen rangú, ha úgy tetszik. A stúdiók között helyett kap: a CBS Studios (Hawaii Five-O, Blue Bloods), az ABC Studios (Ditroit 1-8-7, My Generation, No Ordinary Family), a Lionsgate (Running Wilde), a 20th Century Fox (Lonestar, Mixed Signals, Terra Nova), a Universal Media Studios (The Event, Law & Order: Los Angeles), a Sony Pictures (Mr. Sunshine) és a Warner Bros. (Hellcats, Chase, Nikita, $#*! My Dad Says).

Mint azt említettem, magyar résztvevői is vannak a rendezvénynek. (A nap folyamán lesz róla szó.) Az európai tévécsatornákhoz hasonlóan a magyarok is hosszútávú szerződésben állnak egy-egy stúdióval. Például: a Tv2 a CBS Studios-val, a Universal Meda Studios-val és a Sony Pictures-szel, míg az RTL Klub az ABC Studios-val, a 20th Century Fox-szal és a Warner Bros.-szal.

Feltehetnétek a kérdést, hogy hogyan lehetséges az, hogy egy ABC Studios sorozat a Tv2-nél kössön ki? Nagyon egyszerű és kézenfekvő az oka. Ha a közvetlen szerződésben álló fél passzolja a produkciót, akkor szabad a vásár, azaz olyan csatorna is megvásárolhatja, aki valójában nem áll szerződésben vele. (Remek hazai eset a Született feleségek. Azóta már 10 ezerszer megbánta az RTL Klub a tettét.)

Magyarosított nevén: cápaugrás. (Tegnap adott egy remek tippet a sitcomonline fóruma, ahol éppen azt taglalták, hogy melyik (szitkom) sorozat esetében történt meg a legnagyobb jumping the shark.)

Többféleképpen meg lehet közelíteni a jelentését, pl.: Pillanatnyi visszaesés a korábbi sikerekhez képest. – Ez persze nem feltétlenül igaz, mert lehet tartós. A lényeg, hogy imádott kedvencedben olyan változások lépnek életbe, ahonnan már csak lefelé vezet az út. A legjellegzetesebb a Dallas-ból Bobby visszatérése. Senki se gondolta volna, headshot-ként ért sokunkat. Jöhetett az a bizonyos kérdés: Why? – Tényleg durván megváltoztatta. (Lentebb folytatom.)

A szó eredetet – természetesen – sorozatból származik. 1977-ig kell visszarepülnünk, még hozzá a Happy Days ötödik évadjának nyitásáig. A Hollywood című epizód három részt – 5×01-03 – ölelt fel, melynek zárásban láthattunk az ominózus jelenetet. Fonzi (azaz Henry Winkler) végrehajtott egy nem mindennapi tettet, ugyanis fürdőruhában és bőrkabátban a vízben vízisível átugratott – egy elzárt részben úszkáló – cápa felett.

A kifejezés később, 1985-ben Jon Hein foglalta “definícióba”: “Ez egy pillanat. Egy meghatározó pillanat, amikor tudjuk, hogy kedvenc tévésorozatunk elérte a csúcspontját. Abban a pillanatban, amikor tudatosul bennünk már csak lefelé vezet az útja.” – Ettől a pillanattól kezdve kedvencünk egyszerűen soha nem lesz ugyanaz. 1997-ben hozta létre a http://jumptheshark.com című honlapját, ahol az olvasókat és a sorozatnézőket arra kérte, hogy osszák meg egymással: ki-mit élt meg a legnagyobb cápaugrásként. 2006. június 20-án a Gemstar nevű cég, akié a TvGuide (is), megvásárolta – több mint 1 millió dollárért – Jon-tól a jogokat, a hosztot és úgy cakompakk mindent. 2009 első felétől átirányították magukhoz – azaz a TvGuide-hoz -, ahol folytatódhatott minden tovább.

A rajongók szerint 18 kategóriába lehet sorolni azt, hogy mikor élte fénykorát a kedvenc és mikor ment átpunnyadásba. Pár példát hoznék: 1) Amikor lecserélnek egy főszereplőt, de a karaktere marad. (Barátok közt?) 2) Amikor egy hosszú – évadon áttartó – szerelmi szálat esküvővel zárnak le. (The Office, Friends). 3) Amikor egy fontos karakter elhagyja a sorozatot, mert vagy kiírják, vagy meg ráun, vagy meg kell ölniük. 4) Amikor behoznak egy különleges vendégszereplőt. (How I Met Your Mother?), 5) Amikor egy baba születik, vagy az van kilátásban (The Office).

A Dallas sokunk legemlékezetesebb jumping the sharkja. Hasonlóan éltem meg a Prison Break harmadik évadját. Miért? Első évad überelt minden. A második azért kellett, hogy még szökjenek, csak nyilt terepen. A harmadik pedig csak a pénzről szólt, nem beszélve a többiről. Amikor újra visszakerült a “kóterbe” Scofield, majdnem eldobtam az agyam. Bő másfél év múlva értem el arra a szintre, hogy megemésztettem és ledaráltam. Aztán. Hasonló cípőben jár a Heroes, aminek rég halottnak kellene lennie, mert meg se közelíti az első etapot. Aztán. Néha a remake-ek is elgondolkodtatják az embert, hogy ez tényleg kell nekünk? Szükségünk van rá? Ilyen a Knight Rider feldolgozása, amit azért néztem, de sok elfuserált részlete miatt, inkább maradok az originálnál. És ha már emlegettük a Barátok köztöt… annál idegesítőbb nincs is, mikor szünet után Tilda új külsővel jelentkezik. (Alakváltás forever.) Még a végén megérjük Berényi Zoli visszahozását. Az lenne igazi WTF!

A tovább mögött rátaláltok a Happy Days-es jelenetre, azaz a jumping the shark-ra.

Tovább…

A Survivor elgondolkodtatott. Nemcsak hogy túl van a 20. évadjának premierjén, hanem hamarosan – április 1-jén – adásba kerül a 300. (!) epizódja. Ez nem mindennapi teljesítmény. Sokan irigykedhetnek a CBS-re, mert amit reality szinten produkál az félelmetes. (Jogosan emelegetjük a legjobbnak a TAR előtt, már ami a versenyzős kategóriát illeti.)

Itt jön a képbe a 100. epizód, ami egy vízválasztó pont. Miért? Ha egy sorozat megéli, akkor 99%-k, hogy megy kábeles és/vagy szindikátusi sugárzásba, amivel mindenki jól jár: a gyártó, a stáb, stb., hiszen plusz bevételi forrásra tesznek szert. Epizódonként átlagba 100.000-750.000$-t kérhetnek el, persze attól függ melyikről beszélünk.

A legfelbújtóbb eset, a ‘Til Death-é volt. A fene se hitte, hogy a második évadját megéli, sőt a harmadikat se. A negyediknél már ment az agyalás, hogy talán még se kéne elkaszálni, mert azzal magukat “rúgnák tökön”. (Arany középút?) Jogos az észrevétel. Hiába hoz évadról évadra egyre kevesebb nézőt, tipikusan rámentek a bűvös 100-as számra, amellyel plusz anyagira tehetnek szert. Egyébként, ha jobban belegondolunk, az NBC-nek se érné meg a Heroes elkaszálása. DVR szempontjából jól hoz, sőt 78 epizód a zsebben. 22 epizódos 5. évaddal alacsonyabb költségvetéssel megkockáztathatná, s egyben elérné a (virtuális) limitet. (Egy hullámhosszon kell lenni a gyártónak és a csatornának és nincs probléma.)

Azért azt se feledjük el, hogy nem kell az ebet a karóhoz kötni. Van úgy, hogy nincs meg 100. epizód, de már elkelt a vetítési jog. Minden megállapodás tárgya. (Pl.: Az USA Network az NCIS: Los Angeles-ért epizódonként 2,5 millió $-t fizetett a gyártó CBS Television-nek, hogy 2013-ban elkezdhessék a kábeles ismétlését.)

2008. novemberében számoltunk be arról, hogy az A&E 650.000$ fizett ki epizódonként a Criminal Minds vetítéséért. (Ennyit az általam feltűntetett max. 750 ezerről.) Ezzel persze koránt se döntötte meg a csatornarekordját, melyet a The Sopranos-szal állítotak fel. 2005-ben képesek volt 2.500.000$-t kifizetni érte epizódonként. Rohadt sok! Nem kell ám annyira messze mennünk. Többször hallottam hazai bennfentesektől, hogy a klasszikusok árai csillagászatiak. A legborsósabb – többek között – a Columbo. Odakinn hasonló cípőben jár a Seinfeld, ami szindikátusi sugárzásával simán túllépte az 1 milliárdot összességében.

A pénz beszél. Ha látnak benne plusz anyagi forrást, akkor “miért dobnák el” maguktól? – Ezt a hozzáállást utáltam a Prison Break-nél és utálom a Heroes-nél.

Aki egy kicsit jártas a sorozatok világában az tudja, hogy manapság teljesen jó dolog a clip show, főleg ha elmarad az ember. “klipsó”-ként emlegetjük, de a fentiképpen írjuk. Miről van szó? Miért lenne annyira jó dolog?

Lényegében: egy összefoglaló epizódról lenne szó. Semmi másról. Ezt csatorna válogatja, hogy milyen sűrűn lövik el. Általában évadonként egyszer-kétszer szokták, többször felesleges. Tévhit, hogy a Lost és a Desperate Housewives hozta volna be, mivel már a The A-Team-nek is volt.) Tényleg egy rendes részről van szó. Összefoglalja az elmúlt x epizód történését. Nem is csoda, hogy flashback/recap episode-ként is emlegetik. Visszaemlékezhetünk, feleleveníthetjük az előző részek tartalmát.

Elsőként a Desperate Housewives esetében néztem meg egy ilyent, méghozzá a 4×00-ás, azaz a Secrets & Lies címre hallgatót. Az előtt egyetlen egy Született feleséget se láttam, mégis értettem nagyjából a sztorit. (Ez alatt azt értem, hogy mi-miért történt.) Remek alapot ad azoknak, akiknek nincs ideje (vagy kedve) a daráláshoz, ellenben be szeretnének kapcsolódni a jelenlegi etap történéseibe.

Ezért is érdemes ilyen epizódot készíteni, mert a csatornák – minimális számú – új nézőkre tehetnek szert. (Olyanról nem hallottam, hogy egy recap-et  követően a folytatásban drasztikusan megnőtt volna a nézőszám; olyanról viszont igen, hogy ez hozza a legkevesebbet évadon belüli nézettség szempontjából.) Másfelől a legolcsóbb, legalacsonyabb költségvetésű epizódról beszélünk, hiszen ha jobban belegondolunk, akkor tényleg csak össze kell vagdosni a főbb szálak, főbb eseményeit, azaz a mi-miért történéseket.

Dráma sorozatoknál kaptunk: a Star Treak: TNG-ből, a Lost-ból, a Grey’s Anatomy-ból, a Stargate SG-1-ből, a Stargate Atlantis-ból, a The A-Team-ből, a Charmed-ből, a MacGyver-ből vagy a Legend of the Seeker-ből. A sor persze nem véges! (A MacGyver-é 1987-ben volt!) Nemcsak a drámáknál fordulhat elő. Szitkomoknál is tűnt fel (pl.: a Scrubs-nál, a Saving by the Bell-nél, stb.), ahogy animációs sorozatnál is (pl.: Tom & Jerry-nél, The Simpsons-nál, Family Guy-nál, stb.). A reality-k szintén erőszeretettel alkalmazzák évad közepén. Általában ez a 8. vagy 9. epizódnál, ha 13 részes az etap. (Pl.: America’s Next Top Model, Survivor, stb.)

Idehaza tudtommal a Tv2 által került be a köztudatba a neve, mikor leadta a Született feleségekből a fentebb emlegetett 4×00-ás részt. Ők is éltek a lehetőséggel, mert új nézőkre csak így lehet szert tenni.

Már csak az a kérdés, hogy ki szokott ilyent nézni? Pont a reggeli morzsákban emlegettem fel a Flash Forward-ot, amiből nemsokára kapunk. Kétségtelen, hogy egy zavaros Lost esetében néha kötelező program, mert hiába tartjuk szinten, bármikor elveszíthetjük a fonalat és néha, pont ez kell ahhoz, hogy újra megtaláljuk. Csűrés-csavarás kilőve, itt tényleg minden az ok-okozaton van! Én csak a DH esetében láttam egyet, illetve a 4. évadtól a Lost-nál csekkoltam. És Ti?

Mostanában igazán sok sorozat és tévés produkció szünetel, azonban mivel a Téli Olimpia a végéhez közeledik, nem sokára lesz mit tenni, így ki kell használni a kevés felszabadult időnket. 2010. Történelmi év lesz ez, hiszen befejeződik a Lost, emiatt pedig számos rajongó ingatja majd kétségbeesetten a fejét, hiszen a FlashForward nem volt képes azt véghez vinni, amit hasonszőrű ABC-s elődje megtett, azaz hiányzott az a bizonyos három betűből álló rövidítés, amelyet a témával tisztában lévő közösség jól ismer. Ez lenne a WTF, persze kérdőjellel a végén és csupa nagy betűkkel.

Jegesmedvék potyognak az égből, John Locke újra osztja az utasításokat, kiderül, hogy miért is kellett az eltűnteknek hat évadon keresztül a Sziget és a való világ közt bolyongania…nos minderre még a mai napig is megdöbbenve gondolhatunk, amikor pedig láttuk a hihetetlen történéseket nagyjából azt gondolhattuk, mi a frász? Ezeket a pillanatokat persze nagy többségében hét pecsét alatt kell tartani, hiszen számos rajongó számára tenné tönkre a szórakozást, ha tudnák, mi is lenne kedvencük sorsa. Órákig lehetne szónokolni azokról a percekről, amikor megállt az emberben az ütő, és üveges szemmel nézett jobbra-balra, hogy akkor tulajdonképpen most mi van?

Elég ha megemlítjük az a bizonyos mozaikszót, amelyet ma már mindannyian ismert rigmusként mondogatunk egymásnak: WHTGB. Érdekes szavazásokat lehetne egy ilyen kérdésből rendezni, persze azt senki nem garantálná, hogy nem menne át az egész egy fájdalmas savazásba. Kissé talán manapság tehát hiányzik a tévés sorozatokból a WTF?, ez persze csupán azt jelenti, hogy a meglepetéseken edzett nézőközönségnek igazán nehéz napjainkban olyan dolgokat mutatni, amiktől leesik az álluk. Persze nem lehetetlen, de a mai újoncok által kínált palettát végignézve sajnos egy olyan sem juthat eszünkbe, amely kiemelkedően arra késztetett volna minket, hogy a fejünket ütemesen a falhoz csapkodjuk.