Türelem, Gossip Girl-t teremt. Tegnap éjjel úgy döntöttem, rávetem magam a 2007/08-as idény egyik tinisorozatára, amiből valljuk be nem sok volt. A koncepciót a THE CW-nek köszönhetjük, no meg a Narancsvidék alkotó brigádjának. A tavaly nyári Hidden Palms után bizony kellett a frissítés, mert harmat gyenge lett. Hiába castingoltak bele csomó tini eyecandy-t! A Gossip Girl jobbat hozott volna? Még nem árulnám el, viszont annyi szent, hogy akinek bejött a Hidden Palms, az tuti le fogja pörgetni egyszer a GG-t, mert szinte hasonló alapokkal bír, csak a rejtélyes titkok, itt nem egy gyilkosságban mutatkoznak meg, hanem inkább a szerelem kifürkészhetetlen útjaiban.

Nem tudom, merre kezdjem. Az egész számomra úgy fura, ahogyan van. Tetszett is, meg nem is. Közel ugyan annyi pozitív érvet tudnék felsorolni, mint negatívot. (Ezzel már utalok a végső pontszámra, ami közel sem születve meg bennem.) Az alapokat tess-ék megírták, de a tisztánlátás miatt újra. A főszereplő csajszi lelép – hip-hop senki tudta nélkül – a nagyvárosból, mert valami galiba történt és túl akarja tenni magát rajta, majd egy évre rá ismételten feltűnik, mint egy megtisztult lélek. – Hihetnénk, de nincs az az idő, ami a fájdalmat enyhítené, tartja a közmondás. Itt érződik benne a szappanoperás hajlam. Valami van a levegőben, amelynek történetét majdcsak a közel jövőben ismerjük meg. A készítők megpróbálják elterelni a gondolatunkat róla, bevisznek false-momentumokat, de ne higgyünk el mindent nekik.
Nehezen indult be. Ezzel kiegyezhetünk. Húzták-vonták az egészet. Elröppent 42 perc és szinte semmit se tudtunk meg. A vége, persze kárpótol mindenért, de addig rémunalmas, csöpögős az egész. – Ha ennyire belelendültem, akkor folytatom a negatívumokat. Jó-jó, pilot rész. Bevezet minket a felső 10 ezer életébe, bemutatja a szereplőket, láthatjuk a képmutatást, kibontja a közeli cselekményt. Eddig minden rendjén volna, csak valahogy mindezt lehet gyorsabban, sokkal hatásosabban. Egy másik nagy problémája a tipikusság. Biztos voltam abban, hogy feltűnik Serena életében egy olyan fiú, aki gyermekkorában nem mert odamenni hozzá, leszólítani és elmondani a valós érzéseit. De nem ez az utolsó, tudnám folytatni a véges sort, viszont felesleges.

Hiába tipikus az egész, hiába indult be annyira nehezen, rohadt jó lett a castingja. Nem érdekel, mit mondanak mások, nekem tetszik. Minden embertípus benne van. Bár néha a képmutatás már-már felsőfokon mutatkozik, azonban a szerénység sem szorul háttérbe. Gonoszság, szegénység, máról holnapra élés egyaránt megtalálható benne. (Igazából ekkor érezem a szappanopera jelenlétét.) Számomra a legmegdöbbentőbb momentum az SMS-pletyka volt. Természetesen, kicsit el van túlozva, de hát – kérem szépen – felső 10 ezerről beszélünk, akik simán megengedhetik maguknak. Akkor miért kötözködünk.
A másik pozitívum a narráció volt. Sokak szerint teljesen felesleges, azonban nem adok nekik teljesen igazat, csak részben. Kristen Bell-fan lettem az elmúlt hónapokban. Nem tagadom, sőt azt sem, hogy tökéletes erre a szerepre. Néha sok a felesleges beszéd, mármint nem kellene annyi narrálás bele, viszont vannak olyan részek, melynél elengedhetetlen. Már csak emiatt megéri.
A harmadik pozitívum számomra a Track list-jében mutatkozik meg. Bődületesen sok szám hangzik el benne. Java friss, új, persze lehet hallani régebbi kedvenceket. Tess kritikájában felsorolta őket. Közel húszat számoltam, ami irdatlan nagy mennyiség 42 percbe, ezzel szemben nagyon jó hangulatot tud teremteni az egész sztorinak.
Akkor most jönne a záró értékelés. A THE CW remek újonccal lepett meg bennünket. Nem ugrálok örömömben; nem ütöm az asztal, mint az egyes Lost epizód finálé után; nem kürtölőn el a haveroknak a pikáns spoilereket, viszont ha választanom kellene a HP és közte, akkor főlényesen mellette tenném le a voksomat. Hiába indult be annyira nehezen, hiába uncsi néhol, engem megvettek. Tetszett. Nem fogok a sok negatívum miatt rossz pontszámot adni neki. Néha félre kell tenni ezeket. Nem kritikusok vagyunk, akiknek az a dolga, hogy reálisan mondjuk egy számot. Itt a saját véleményünk dominál, tehát a végeredmény kimagasló nálam, mert a végére odatettek igazán. Folytatni fogom, lehet már ma este.