Tales of the City – A pilot epizódról…

 
Beküldte: Kanyecc 2019 June 9, 21:49-kor a(z) kritika,Pilot témába.

Rossz úgy belevágni egy sorozatba, hogy már a premierkor tudod, hogy nem Te leszel a célközönsége. Én azért adtam egy esélyt a Tales of the City-nek, amiről ordított mindez. A Netflix-nél talán most éreztem először hasonlót, pedig tudom, hogy mindig a minőségre törekednek. Most sincs ez másképp, mert, aki többgenerációs drámát akar nézni, az megkapja. Talán pont ez az a dráma műfaj, ami hidegen hagy, mert se a This is Us, se a The Village nem rántott be. Mondhatnátok azt is, hogy azok csak országos sorozatok, ez pedig egy Netflix-es, ahol a minőségi különbség érezhető, de ne tegyétek, mert előbbi is van annyira jó egyesek szerint, végtére is, nem rendeltek volna akkor belőle be egyből 3 évadot májusban.

Nézése közben azt éreztem, mint ha hátrányból indulnék. Valami egész idő alatt azt sugallta belém, hogy nem láttad a korábbi részeit, hogyan akarsz épkézláb kritikát megfogalmazni? Mint ha Mary Ann karakterének lett volna előzménye és a mostani visszatérése egyfajta reunion-szerű folytatása a korábbi sztorizgatásnak. Aztán lehet így van minden, nem olvastam utána direkt, mert úgy már a leírásomnak nem sok értelme volna. A lényeg, hogy a hiányérzet az egész pilot nézése közben bennem volt, ami nem éppen azt a pozitívumot adagolta, amivel bátran engedem, hogy a szolgáltató belekezdjen a folytatásába. Ment is a kiikszelése!

A történet San Franciscoban játszódik. Adott egy idős asszony születésnapja, aki immáron maga mögött tudta a 90-diket. Szép szám. Híhetnénk azt, hogy ő lesz a kapocs a többgenerációk között, és teljesen jól tesszük mindezt, mert az öreglány egy dologhoz nagyon ért: szót érteni a fiataltól a nagykorunk keresztül mindenkivel. A rutin és az évek! A főhősünk, aki Mary Ann (Laura Linney) az eseményre visszatér. A karaktertörténete annyi, hogy Mary maga mögött hagyta férjét és lányát – akiről útközben kiderül, hogy nem vérszeri vonalukról származik – csak azért, hogy karriert építsen. Egy reggeli műsornak a műsorvezetője lett, amire régóta vágyat. Nyilván sok év elteltével tűnik fel, számban kifejezve húszon felülről van szó, így, lesznek olyanok, akik neheztelnek jelenlétére, mégis csak csapot, papot otthagyott anno önzőségéből fakadóan.

Nem dolgoznak sok helyszínnel a rendezők. Igazából egykezemen megtudom számolni, hogy hol járnak az aktuális szereplők, akiket három blokkra lehet felosztani. Az egyiket a fiatalság testesíti meg, köztük Shawna (Ellen Page), a méltán dühös tinédzser, akik nem rejti szőnyeg alá sérelmeit. A másik a felnőtt társaság, akikből megint csak kapunk egy adagnyit. A pilotban a férjre (Robert, akit Michael Park alakít) és ex-férjre megy a legtöbb hangsúly, illetve Mouse-ra (Murray Bartlett), aki a főhős legjobb barátját formálja meg. A harmadikban kap helyet Anna Madrigal (Olympia Dikakis), akihez kapcsolatható egy remek jelenet, még pedig az, amikor a fiatal csajszi meginterjúvolja és kamerába beszéltetteti. Talán az egyik kedvenc jelenetem a pilotból; a másik pedig az, amikor Shawna kiszemeli a fiatal filmforgató csajszit és meginvitálja a munkahelyéhez közelebbi sikátorba egy kis romanáncra.

A sorozat tényleg tömör. Nem csak azért, mert nagyjából 4-5 helyszínre összpontosul a figyelem, mely közül az egyik a lakóközösség, ahol szinte mindenki lakik; hanem azért is, mert ennyi meleg karaktert régen láttam egy nem-meleg témájú sorozatban. Nyilván érintik a bi-vonalat, mert ahogy elnézem Shawna nem válogat, inkább kiszemeli a helység legmagaalattlévőbb emberét, hogy felvidítsa kettőjük örömére. Egyébként nincs bajom azzal, hogy belehozták a történetébe, csak már kicsit túltolják. Mármint lehet ez úgy is tálalni, hogy kevésbé legyen feltűnő, ám ők pont az ellenkezőjét szeretnék.

Sok a szereplő, mindenki nem is kapott elég figyelmet. Most látom, hogy az imdb leírása szerint Michael Park, aki Ann jelenlegi férjét formálja meg nem is lesz látható mindegyik epizódban. Egyébként a történetre visszakanyarodva… főhősnőnk csak a születésnapra jött eredetileg, azonban van egy sandagyanúm, hogy maradni fog tartósan. Egy szállodában foglaltak szobát, mint a fontos emberek, akik hamar odább állnak. Nyilván az odábbállás nem fog olyan gyorsan összejönni, mert az alapkonfliktust már a pilotban kifejtik, ami nem más, mint amit már korábban jeleztem, miszerint Shawna nincs tisztában azzal a puszta ténnyel, hogy ő valójában örökbe lett fogadva. Eredeti szülei nem élnek, a jelenlegi apja pedig nem érezte úgy, hogy be kellene kiskorában avatnia amúgy is zűrös kamaszlányát az igazságba. Ann ki is szúrja, és még ő érzi felháborítónak a helyzetet, hiszen olyan dolog miatt haragszik rá a lánya, ami miatt nem kéne, végtére is nem a saját gyermekét hagyta ott, csak egy örökbefogadottat. Itt fel is merül a nézőben a keresztkérdés, hogy attól még nem kellene ennyire önzőnek lennie?!

Ott tartottam, hogy rengeteg színésszel dolgoznak a kezdésben. Pl.: a fiatalságban egyből 6 is szerepet kap, és lehet, hogy most csak a jéghegycsúcsát emeltem ki. Ők azok, akiknél a leginkább éreztem, hogy vannak, de minek?! Mármint nem kaptak értelmes megnyilvánulást, mert az, hogy bármit bárhova rám filcezhetsz; vagy az, hogy beviszi egyikőjük az éppen székében elfáradt öreglányt az ágyába, nem feltétlenül nevezném tartalomnak, inkább csak annak kitöltésének. És akkor még a cuki Ani (Ashley Park) be se mutatkozott oly mértékben, hogy értékelni tudjam, pedig a Nightcap című sorozatot anno miatta kezdtem el.

Ha egyetlen karaktert kellene kiemelnem, az tényleg csak Claire lenne, akit Zosia Mamet formál meg. A rossz hír, hogy csak egy vendégszereplőről beszélek. Ez abból a szempontból extra rossz, hogy maradandóbb emléket alkotott a videózásával és a sikátoros jelenetével, mint bármelyik más főszereplő. Azt éreztem a főhősnőnél, mármint Ann-nél, hogy visszajött panaszkodni. Karaktere annyira karót nyelt. Amikor találkozik legjobb barátjával, Mouse-zal pedig számomra a legirrítálóbb érzésű megmozdulása volt, mert annyira erőltetett szagú az egész, hogy huh… Bocsi, ha elragadtatom magam, de minden porcikám ellenzi azt, hogy folytassam az amúgy remek mikrovilágot építő sorozatot.

Szép hely ez a San Francisco, igaz, sokat nem láttam belőle, de amennyit igen, annyiból eléggé közvetlen az ottélők viszonya. Szerettem volna többet megtapasztalni az ottani életből, de ha a pilotból kellene leszűrnöm bármit is, akkor elsőre az maradna meg, hogy itt a melegek jelenléte cseppet sem zavaró. Már csak a bárra gondolva. Vagy a születésnapra, ahol azért eléggé sok CD-s palika volt jelen.

Nem igazán sikerült ajánlóra ez az ajánló, holott tényleg törekedtem arra, hogy minél pozitívabb szemszögből tekintsek a sorozatra, de ami nem megy, azt nem kell erőltetni. Részemről ennyi. Ahogy a This is Us és társai sem nyerték el tetszésem, úgy ez sem. Pedig 10 részes mindössze, azaz egy hétvégi darának simán elmehetne, ám nem fog. Várom az ellenvéleményeket, hátha valaki meg tud győzni az ellenkezőjéről!

This entry has a rating of 2

Kommentáld!

It’s Bruno! – az első 4 rész távlatából

 
Beküldte: Kanyecc 2019 May 27, 21:02-kor a(z) kritika,Pilot témába.

Miután magam mögött hagytam a BONDiNG 1. évadját, úgy döntöttem, előre sorolásban részesítem az It’s Bruno!-t, ha már ajánlottátok. Stílusban nincs különbség, hiszen ugyanazt a rövid terjedelmet kapjuk részenként, mint a Netflix szadomazó sorozatánál. Mit takarna ez? Nettó 15 perces epizódokat, ha leszámítjuk a főcímet és a stáblistát, ami olyan gyorsan lepörög egy téma körül, hogy öröm látni a „next episode” feliratot a streaming szolgáltató applikációjának jobb oldalán. Igen, én telefonon Netflixezem és feleslegesnek érzem a HD-nál nagyobb minőségre való előfizetést, mert nem (ismétlem NEM!) használom ki értelmes módon. Nincs is ultra HD felbontású képmegjelenítőm, akkor pedig minek fizessek?!

Szintén egy szerethető sorozatot kapunk, ami olyan könnyedén csorog le utazás közben, hogy felmerül bennem a keresztkérdés: Miért nem daráltam le egyben, és írtam úgy egy kritikát? – Azért, mert erről szeretnék még egyszer megemlékezni. Tényleg adja magát a maga egyszerűségével. Ha pedig valakinek volt olyan szerencséje, hogy már járt Amerikában, akkor jönnek a dejavu érzések, mert tényleg tipikus Amerikát kapunk, ahol olykor a legkisebb probléma szüli a legnagyobb feszültséget.

Mielőtt azonban rátérnék a részek mondanivalójára, tisztáznám mivel állunk szemben. Nos, Solvan Naim az egyszemélyes hadserege a sorozatnak, mert ő írta, rendezte és még főszerepet is vállalt mindebben. Ha munkásságára vetünk egy pillantást, akkor felfedezhetjük, hogy a rövid műfajban van főként jártassága, de ott eléggé bőszen alkotott. Volt olyan év, 2016-ban, amikor 3 produkciónál is feltűnik a neve, mint exec. producer. De kiemelhetném a sorból a The Get Down-t, ahol társ-rendezőként érvényesülhetett. A történet pofonegyszerű: adott Brooklyn, annak is Bushwick utcái, amit főhősünk kutyájával sétálva „magáénak érez”. Ha történik valami olyan, ami kiveri a biztosítékot, akkor biztosan intézkedik, mert rend a lelke mindennek. És igen, a kutyáját hívják Bruno-nak, míg őt Malcolm-nak.

És igen, a kutya önmagát alakítja. Nem csinál semmi extrát, csak az alap dolgokat, mint pl.: eszik, iszik és sétál; valamint, ha gazdája utasítja, akkor leül, lefekszik és fekve pörög maga körül. Hm! Vajon Bruno gazdája mennyi jogdíjat zsebelhet be a szereplésből?

Minden epizód valami fura téma köré épül. Kezdjük a pilotot, ahol főhősünk kutyusával éppen a zebránál pirosat kap. A körzet (egyik) konkurens gazdija éppen házi kedvencét sétáltatja hasonlóképpen. Tehát a pirosban találkoznak, és megy a faszméregetés – már bocsánat a kifejezésért, de ez a legtalálóbb szó arra, hogy melyikőjük kutyusa az okosabb. Főhősünk elbukik az első összecsapáskor, mert Bruno nem hajlandó lefeküdni, azonban mindezt nem hagyja annyiban. Aztán ott a folytatás, amikor egy olyan gazdi felkutatására szenteli napját, aki nem szedi össze kedvencének az ürülékét a járdáról, ezáltal a környék hírnevét rombolja, illetve kutyautálókat gyűjt magának, mert azt hiszik, hogy az övé tette.

Minden rész vége ugyanarra a sablonra épül: adott a parfis vagy a felmosófa (most hirtelen passzolnám melyik a helyesebb!), amivel jól móresre tanítja az éppen aktuális tagot. Az a poén, hogy szinte minden kapualjban találni ilyet, csak az ember jót mosolyog, mert a rossz elnyeri méltó jutalmát – azaz ezt mondatja velünk.

A BONDiNG-hoz képest messze a színvonalnak különbsége. Lehet azért, mert ott a téma egy picit pikánsabb, cseppet se hétköznapi. Habár ezt se nevezném annak, mégis csak egy kutyás sorozatról beszélünk, az viszont fix tény, hogy hosszabb kivitelben nem lettem volna képesebb a nézésére. Így 15 percben lecsúszik az ember szervezetén, még meg sem fekszi azt. Solvan tényleg eladja magát kutyagazdának, aki mindent megtesz szeretett kedvencéért.

Mellékszálon szép számmal felsorakoztat színészeket, akik hozzák a kötelezőt. Egyik kedvencem az állatboltban lévő eladó, akinek most nem tudom a nevét, aki olyan termékismerettel adja el a különféle kutyakaja különlegességeket, hogy komolyan elkezdesz agyalni azon, hogy a csávó vérprofi és valószínűleg egy kiflit is úgy elad neked, hogy elégedetten fizeted ki az olykor kétszeres felárat, csak azért mert amit mond, arra annyi reakciód lesz: hogy WÁÓ, ad ide és hol fizetek! A negyedik epizódnál történik a főszál kibővítése, ugyanis behozzák Lulu karakterét, akit Shakira Barrera formál meg. A nőt lenyűgözi főhősünk kutyája felé történő elhivatottsága és részese akar mindennek lenni; mivel az pedig épp szingli, a csaj pedig a nemrossz kategóriát erősíti, nyilván igent mond az ajánlatra, mert hülye lenne mást. Ő egyébként a GLOW-ból lehet ismerős.

Noha csak három és fél részt láttam, nehéz rosszat írni róla. Talán nem is tudok negatívumot felsorolni azért, mert annyira frissek a történések, hogy még le kell ülepednie. A formátum ereje egyébként hozza az elvárást, azaz nincs mellébeszéd, a lényeget kapod, amire vártál. Ez a legnagyobb húzóereje a sorozatnak, mert kifejtik a problémát az epizód elsőfelében, a másodikban pedig megoldják és nincs hiányérzet. Hülyén fogalmazva, kicsit antológia jellemvonású, mert akár kezdhetnéd a 3. résszel is, nem lenne semmi hiányérzeted, maximum annyi, hogy annak alapfeszültségénék kiindulási pontjával nem lennél tisztában, de ettől még értenéd egészében.

Egyébként 8 részről beszélünk nála. Eggyel többről, mint a BONDiNG-nál. Képi világban nincs kiemelendő dolog, mert azt mutatják, amit látunk. Nincs semmi jó beállás, mint utóbbinál, holott elférne. Inkább arra megy a fókusz, hogy foglalkozz a kutyával, és a gazdijával és azonosul kettőjük problémáival, és ennél nagyobbak sose legyenek az életedben.

Malcolm hozza azt a karaktert, akivel nemigazán kötözködnél se az utcán, se máshol. Van egyfajta stílusa, ami tekintélyt generál az ottélőkben. Ezt is nagyon eltalálták benne. Remélem a fináléra leülepedig minden és rájövők, mi az a hiányérzet, amit most valahogy sehogy se tudok nektek körbe írni, pedig van, higgyétek el! Vagy csak bemesélem magamnak?!

This entry has a rating of 3

Kommentáld!

BONDiNG – az első évadról…

 
Beküldte: Kanyecc 2019 May 26, 23:29-kor a(z) kritika témába.

Elég sok szó esik mostanság a Netflix-ről. Már komolyan azon agyalok, hogyha egyszer abbahagyom a blogolást (úgy sem!), de mégis csinálni szeretnék valami hasonlót, akkor indítok neki egy külön alblog féleséget, ahol csak az odaérkező produkcióról lesz szó. Higgyétek el, napi rendszerességgel lehetne foglalkozni a streaming szolgáltatóval, mert annyi mindent hoz hetente, hogy bármelyik országos tévécsatorna megirigyelhetné. Nem is csoda, hogy ekkora a válaszvonal a konkurenciához képest, amik sehol sincsenek hozzá viszonyítva. Jó, könnyű helyzetben van olyan téren is, hogy már szinte globális érkeznek az újdonságok. A Bonding különlegessége mondjuk másban rejlik, szerintem: az epizódok hosszában, hiszen csak 13-17 perces részekkel operálnak, amik annyira jóízléssel fogyaszthatók, hogy el nem tudom mondani… Azért mégis megpróbálkoznék!

7 részről beszélünk, ha a legmerészebb hossztartománnyal számolunk, akkor is maximum 2 órányi szórakozás kapunk, mint egy mozifilm keretében. Nem túl sok! – mondhatnátok, de pont elegendő, mert olyan témával foglalkozik, amit 40 perces felosztásban lehet, hogy már ennyire nem kedvelnék. Nah, meg átmenne az egész vontatott be. Most nem le akarom minősíteni Rightor Doyle-t, akinek a nevéhez kapcsolódik a komplett 1. évad írása és rendezése, de azért éreztem azt az utolsó résznél, hogy már nem tudott olyan minőséget szállítani, mint korábban. Olyan összecsapott lett a zárás, vagy csak inkább a különc mivoltával eltért az előzőktől?! Nehéz megmondani, mert mindkettő igaz tény lehet, mégis úgy éreztem, hogy olyan fogszívós az egész, pláne úgy, hogy közben még nincs döntés a jövőjét illetően.

Az előző részek viszont kisebb hibákkal, de nagyon szerethetők. Vendég vonalon se érzem a csorbulást, mert D’Arcy Carden és Eric Berryman annyira jó házaspárt tesz le az asztalra, hogy mindig elkap a mosolygás, amikor feltűnnek közösen vagy éppen csak egyedül egy-egy jelenetben. Úgy itt alakítja a férfi tag azt a karaktert, akinek az a fétise, hogy szereti, ha csiklandozzák. Azt azért hozzátenném, hogy előbbi a Barry-hez képest szerethetőbb figurát formál meg – de még a Broad City-ből is ismerhetitek, nekem kimaradt az ottani vendégszereplése. Kevin Kane, aki a tanárt formálta meg elfecsérelt szerepkört kapott, többet ki lehetett volna hozni belőle, kicsit ostobának éreztem a leépítését.

A jövőjére nézve azért akadnak szálak, amikre lehet építkezni. Egyrészről, a fináléba behoztak egy olyan ügyfelet, akin csak csodálkoztam, hogy ilyet még sose fogott ki May úrnő. Másrészről, a két főhős magánéleti vonalát is elkezdték kibontogatni, ami csak úgy tátongva lett hagyva a levegőben. Nyilván nem telt el annyi nap az események között, a valóéletben se lenne ez másképp, de talán itt éreztem azt először, hogy ez a rövidformátum nem ad elég teret, hogy bizonyos dolgokat kifejtsen írónk. Gazdálkodnia kellett az idővel, és inkább a főtémának adta a legtöbbjét, a mellékágat inkább csak parkolópályának használta, csak éppen ilyen időszak nemigen akadt.

A rendezés viszont nagyon jó lett. A jelenetek beállítása olykor jobban levette a lábamról, mint Zoe Levin arcjátéka, ami megint csak kiemelendő a pozitívumok halmazából. Erre már korábban is felhívtam a figyelmet, mert egyedi kameraállásokkal dolgoznak. Tetszik, amikor a főtéma úgy is kiemelődik a képsorból, hogy csak a képernyő ¼-ben kap helyet, vagy még annyiban sem. Sok helyen csak fekete komédiának hirdetik a műfaja miatt. Helytálló a kijelentés. Szerintem a produkció pont annyit foglalkozik a BDSM vonallal, amit még a prűdebb ember szervezete is bevesz. És most ismerősömre hivatkoznék, aki az ilyesmit megveti.

Ha már említettem fentebb negatívumot, akkor zárósoraimban még egyre felhívnám a figyelmet, még pedig Pete stand-up karrierjére, amiből vajnyi keveset kaptunk. Oké, eljutunk odáig, hogy megembereli magát és fellép, de nagyjából ezzel le is zárul az egész. Olyannak éltem meg, mint ha csak a check-listáján szerepelt volna. Miután megvolt, már nincs motiváltság, mehet a többi közé, keressünk valami újat. Holott tetszett az a fajta stílus, ahogy eladta magát. Humorát inkább a kínos hallgatottság jellemezte, de ettől még, aki imádja a favicceket, azoknak a szívébe hamar belopta magát. Meg kicsit olyannak éltem meg, mint ha csak ez az egy jelenetnyi ötlete lett volna az írónak ide, többel nem is készült, majd foglalkozik vele akkor, ha berendelik a 2. évadját. Vagy csak én beszélem be magamnak mindezt?

Tényleg imádni való minden perce, még ha nem is tökéletes. Ha nincs semmi a tévében, sőt a neten se találtok értelmes filmet, akkor ajánlom figyelmetekbe darálni ezt, mert meglepetéseket tud hozni. Annyi jó képsort lőttem ki a részekből, hogy legszívesebben tele tenném velük a kritikát, de helyette inkább még ezt is lemorzsolom, hogy csak a legodaillőbbek kerüljenek bele. Részemről jöhet a folytatás, megkedveltem a 20 perces fekete komédia érát. Annyira üdítően fogyasztható, hogy ebéd mellé mást már nem igazán tudok elképzelni.

This entry has a rating of 4

Kommentáld!

Délutáni előzetes: The Butcher

 
Beküldte: Kanyecc 2019 May 26, 17:27-kor a(z) reality,videó témába.

Nem, nem a Crackle tavalyi szkriptjéről van szó, hanem a History Channel legújabb reality-jéről, ami a verseny vonalat erősíti. Mondhatnám azt is, hogy a Forged in Fire kapott egy titkolt spinoff elképzelést, de akkor gonosz lennék, mert ilyenről sehol se írnak, mégis a felállás kísértetiesen hasonlít az ottanira. Csak míg ott a négy játékos késeket és más vágófegyvereket készít, addig itt a versenyzőknek az a feladata, hogy különféle élőlényeket konyhakész állapotra készítsenek elő adott időn belül. Minden epizód végén megkapjuk a nyertest, azaz 3 feladaton keresztül kell nekik bizonyítaniuk.

A projekt a kezdeti stádiumában: American Butcher munkacímen futott, azonban mostanra ez megváltozott, csak nevezzük The Butcher-nek. A készítők között: Matt Ginsburg és Tim Healy mellett Jim Pasquarella, Dolores Gavin és Mary E. Donahue Read foglal helyet. A zsűritagok sorában: Colby Donaldson, Roxanne Spruance és Michael Sullivan. Mutatnám hozzá a kedvcsinálót. Mikor lesz a hazai premier, mert már nézném!


Kommentáld!

Bonding – 4 rész távlatából

 
Beküldte: Kanyecc 2019 May 7, 20:22-kor a(z) kritika,Pilot témába.

A Netflix-et bátran tarthatjuk forradalmárnak, mert úgy kinőtte magát a PeakTV korszakában, hogy bármit csinálhat, azt a felhasználói úgy is szeretni fogják, és egyfajta reformot hozhat más platformokra is. Gondolok most a Bonding-re, aminél két dolgot kell megjegyeznem: az egyik, hogy mindössze 7 részből áll az első szériája, ami tényleg könnyen fogyasztható. Nemrég írtam az egyik hírmorzsákban, hogy ráálltak a 10 epizód vagy az alatti gyártás per évad felállásra, ugyanis sokkal felhasználóbb és darabarátabb, mint a 15-24 részek. Egyet kell értenem, mert sokkal jobban összpontosítanak a készítők a lényegre. Nincs túlhúzás. A másik, hogy a normális epizódhosszal ellentétben itt csak 15-19 perces részekről beszélünk, ami olyan gyorsan lepörög egy téma körül, hogy az ember arra kapja fejét, hogy jobb alul befityeg a „next episode” felirat ikonja.

Oké, most gondolhatnátok, hogy máshol is nagyjából 20 perc körül futnak a komédiák. Igazatok van, ám itt mindennel együttvéve – főcím és stáblista – kapunk ugyanennyit, azaz kicsivel kevesebbet, amit egy munkahelyre utazás során vagy onnan haza (ha tömegközlekedést használnátok) teljes mértékben fogyaszthatóvá tesz. Nem kell fejben tartani, akkor hol is tartottam; illetve nem esünk olyan helyzetbe sem, hogy a „legjobb résznél” állítom le, mert arra már nincs időm. Remélem más készítők is előveszik ezt a formátumot, mert nálam telitalálatos.

Miről szól a Bonding? Ne tartson senki szexmániásnak, mert kb. epizódról epizódra faltam a sorozatot. Egyszerűen a ritkaságával vett meg, illetve a színészi játékkal és operatőri melóval, ám utóbbiakról majd lentebb, most a történetet tálalnám. Adott egy szégyenlős meleg srác, aki haverjánál (és annak nőjénél) bérel egy szobát. Felszolgáló, ám ha álmát követné, akkor stand-up-os lenne. El is jár egy comedy club-ba, azonban, amikor már éppen elszánná magát „Az Első Fellépésére” és a neve bemondásakor színpadra léphetne, inába száll a bátorsága és inkább megfutamodik.

Egyik régi ismerőse – amolyan önbizalomerősítés jelleggel – felveszi maga mellé munkatársnak. Igen ám, de cseppet se hétköznapi melóról van szó. Esetünkben a nő egy domina, aki éjszakai életet élve elégíti ki kliensei bizarabbnál bizarabb vágyait. Ehhez viszont néha jól jönne egy segítő is, tulajdonképpen ezt a pozíciót tölti be. Míg főhősünk keresi magában az önbizalmat, addig főhősnőnk, Tiff, nappal éli életét és iskolába jár, ahol nem éppen tud megnyílni se osztálytársainak, se tanárjának. Nem véletlen, múltjában történt valami – de majd ez is szóba kerül.

Tiff (Zoe Levin) és Pete (Brendan Scnanell) közötti kapcsolatot imádom. Olykor előveszik a munkahelyi énüket, amikor May úrnő és Carter segéd elevenedik meg; olykor pedig elültetik a gondolatot a fejünkben, hogy basszus ezek között korábban nem történt valami? – legalábbis másra kettőjük vibrációjánál nemigen tudok gondolni. Egyébként Zoe Levin fantasztikus arcjátékkal rendelkezik. Azok a pofák, amiket olykor ügyfelei előtt, vagy éppen Pete-tel végzett munkájakor vág: fergeteges. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy ezek semmit se tesznek a cilinderbe, mert kb. ezek miatt vettem darálóra a hangvételt.

A másik dolog, amitől a Bonding remek sorozat, azt az operatőri munka eredményezi. Annyira jó képelrendezéssel dolgoznak, hogy kb. ha tehetném, állandóan lőném a PrtScn-eket – de nyilván a Netflix tiltja ezt a funkciót a telefon esetében. Legtöbb esetben a helyszín kerül a középpontba, ahol az adott karaktereket eldugják. Mondok egy szimpla példát, ül Pete a földön, a teljes teste nem is látszik, csak mellkastól felfelé, a képernyő aljára és középre van pozícionálva, mint ha lényeges lenne a hely, ahol van – de ilyenről szó sincs, ez a rendező egyedi védjegye, amivel az első percben megvett magának.

Ha negatívumot akarnék felhozni, akkor talán olyasmi fogalmazódna meg benne, hogy lehetett volna sokkal többet kihozni a témából, mármint mélységet illetően. A készítők inkább a felszínt kapargatják, nem akarják gondolkodtatóvá tenni az adott rész mondanivalóját, annyit akarnak inkább, hogy csússzon le könnyedén, és gondolkodás nélkül folytassuk, mert ezen nincs mit átgondolni, megrágni, ezt inkább csak élvezni kell, azt pedig szinte minden részével abszolút hozni tudták, ami példaértékű. És most senki se gondoljon arra, hogy itt a tévés Szürke 50 árnyalata, mert szó sincs ilyesmiről. A felkarolt BDSM téma inkább próbál humorként tálalódni, mint komolyságként, erotikaként, aminek nézése közben megkívánjuk a műfajt. Pl.: a kuncsaftok olyan dolgoktól érzik maguk felizgultabbnak, amik mondatják velünk a WTF! felkiáltást. Had mondjak egy példát: May úrnő egy tagot csiklandoz; vagy ott van Carter esete a csávóval, aki a pingvinekre izgul fel.

Még van három rész az évadból, de olyan rossz belegondolni, hogy lepörgetésével nincs tovább, egyelőre. És sok minden történt az első 4 részben. Egy rossz szava se lehet annak, aki keveselné a futam idejét. Ellenkezőleg, folyton történik valami, ami teljesen jó. Abszolút szórakoztató. Mindenképpen ajánlanám egy bepróbálásra, mert ennyi időt sokkal több rossz sorozatra is elherdálunk egy rész alatt. Én meg megyek befejezem az etapot.

This entry has a rating of 4

Kommentáld!

Ízig-vérig – 2 rész távlatából…

 
Beküldte: Kanyecc 2019 April 3, 22:39-kor a(z) kritika témába.

A tavasz beköszöntével a Viasat3 felfrissítette kínálatát. Visszatért az Észbontók, folytatódott új évaddal az Ide süss!, illetve bemutatkozott az Ízig-vérig címre hallgató legújabb hazai gyártásban készült elképzelés – csak hogy a magyar viszonylatot emeljem ki. Nyilván, ha felidézem őket, hogy mit is készítettek legutóbb, akkor a 200 első randi jut az eszembe, ami annyira feledhetőre sikeredett, hogy még kritika se született róla. Egyszerűen nem én voltam a becélzott közönsége. Az Ízig-vérighez másképp álltam, bár féltem, hogy a Sony véglegesíti az A La Carte munkacímet, amin a projekt elstartolt tavaly, de szerencsére rájöttek, hogy van ereje egy hangzatos hazai címnek, főleg ha azt még többértelműsíteni is tudják. Sikerrel jártak és tényleg pacsi azért, hogy maguk mögött hagyták, mert komolyan morcos lettem volna.

Tisztázzuk kezdésképpen a történetet, bár a többség úgy is képben lesz. A Balaton felvidéken egy faluban járunk, ahol adott az André névre hallgató családi vállalkozás, egy étterem, amit férj és feleség visz. Igen ám, csak kapcsolatuk annyira elmérgesedett (a férj részéről „megesett” félrelépésből adódóan), hogy válásra került a sor. Csak mellékesként említeném meg, hogy Gryllus Dorka (András) és Simon Kornél (Éva) alakítja a válófélben lévő főhősöket, akik a pilot végére pontot is tesznek az ügy végére, azaz majdnem, de ne szaladjunk ennyire előre. Ha pedig azt hinnétek, hogy csak kettőjükre esik a fókusz, akkor tévedtek, mert behoznak egy sornyi mellékszereplőt, mint pl.: a közös lányukat, aki Londonból tér haza azért, mert ott valami rosszat csinált… [Ne spoilerezzük el!]

Mielőtt még azt hinnétek, hogy az alapkonfliktust a félrelépés itattja át, tévednetek kell. Az írók annyira átmentek – hogy is fogalmazzak… senkit se szeretnék megbántani – általánosba, tipikusba (?), hogy behoznak a képbe Éva részéről egy milliomos jól fésült úriembert, nevén nevezve az Asztalost (Száraz Dénes), aki miatt András úgy döntött, hogy mégsem hagyja maga mögött az országot és utazik el Amerikába, helyette a közelben megnyitja a konkurens éttermét, amivel bebizonyítja, hogy csak és kizárólag miatta lendült fel az André. [Mélylevegő beszív] Tipikus magyar gondolkodás, tipikus magyar megvalósításban, és az a rossz, hogy erre azért a tévéből már nem igazán lennék vevő, viszont ez őket hidegen hagyja.

Csak hogy értsétek a sztorit egészében… Éva kifizetné Andrást a vállalkozásból, ami igazából 30 millió forint asztalra letételével megtörténik. Igen ám, viszont, amikor kiderül, hogy Asztalostól kapta a lóvét eldobja az agyát, mégsem akarja neki átadni tárt kezekkel a jövedelmező ex-éttermét és még a nőjét is. Ebből fakadóan a présházát megpróbálja átalakítani konkurens étteremmé. A tipikusság jelzőjét pedig a klisék sokasága alapozza meg, ugyanis a pilotban érkezne egy bizonyos Potter néven futó étel-/étteremkritikus (már nem dereng!), akire az ország vakon hallgat, amit pedig blogján leközöl az szent és sérthetetlen, ergo, ha pozitív kimenetű kritika születik, akkor bizony a hely a másnapra fellendül, legyen bármennyire a világ végén. Nah igen, csak Éva helyett az eléggé ittas állapotban lévő Andrást találja be, ami meg is alapozza a háború egyik alappillérét.

A főszállal nem lenne sok gond, ha tempósabban és klisémentesebben haladna. A csíra méretű gondokat nagyítják fel az írók, amivel nagyjából helyben toporzékol a sorozat. Két rész alatt sok említésre való nem történt, ami kiábrándító. A másik problémám a mellékszereplőkkel érkezik. Ők csak úgy vannak, sokat nem tesznek bele a közösbe. Idézzük fel a konyhai jelenetek az étteremben, amikor vagy éppen eligazítás történik, vagy csak éppen pletykázás, ténykedés – a legfeleslegesebb percégetéseket kapjuk, mert semmit se tesznek hozzá a végtermékhez. Azaz hozzátesznek, de azt negatív jellemzővel tudnám illetni: a totál érdektelenséget. Mennyivel hasznosabban fel lehetett volna tölteni ezeket a sávokat. Viccet félretéve, még a balatoni drónos nagytotáloknak is több értelme van, mert legalább a néző egy olyan szemszögből láthatja a magyar tengert és környékét, amiből nem sűrűn. (Ilyen téren nyúlták a Korhatáros szerelemet, ahol Budapest madártávlatból adta ugyanezt a Tv2-nél.) És teszem hozzá: a látványosabb Badacsony körüli részen vették fel a többségét, ahol tényleg meseszép a kilátás bárhonnan nézve. Adja magát a tanúhegyek elhelyezkedése, nem kell szerintem túlragoznom.

Nem tudom, Ti miként vagytok vele, de mérges vagyok az írókra, mert adott két mellékszereplő, akiket annyira pocsék módon kezelnek, hogy felháborító. Kezdeném a sort Pokorny Liaval, aki ugye Kamillat alakítja. Ő mit is csinál? Mármint csak úgy van a sorozatban. Olykor-olykor feltűnik és táplálja az erőt Évaba, de sok érdemit nem tesz a végtermékhez. Cameonak hívnám a szerepét, ha önmagát alakítaná, de ugye erről szó sincs – de nagyjából a nevével tesz hozzá a stáblistához és a sorozat értékesítéséhez (mert Ő is benne van!), mással nem igazán. A sort pedig folytatnám Badár Sándorral, alias Tunyával, aki által sikerült egy olyan karaktert megformálni, kinek a feltűnésekor legszívesebben struccként dugnám a fejemet a homokba, annyira irritáló. Már-már vetekszik Száraz Dénessel, aki ugye a rosszfiút formálja meg. Nincs baj a színészúrral, mert tapasztaltságával értéket teremet, de ez a sorozat nem illik hozzá. Ez a személyes véleményem, meglennék a karaktere nélkül – bocsi, ha bárkit megbántottam most! [Nem akartam!]

Szóval az történt két rész alatt, hogy megy az adok-kapok. Alias a toporzékolás, helybenjárás. Ha valaki elolvassa a csatorna által kiadott szinopszist (megtettem!), akkor teljesmértékben képben van a történésekkel és megspórol az életéből 42 percnyi fejfájást. Az a legszomorúbb, hogy tetejében buták a szereplők. Úgy teremtenek a semmiből konfliktust, hogy mi már kilóméterekről kiszagolunk a magját, amiből „kinövesztik”. Had említsek kettő ilyet: az első, hogy miként próbálkozik meg visszajutni a leányzó Londonba (annyira átlátszó a hazugsága, hogy egy vak nem veszi észre!); a másik, csak hogy a heti részből induljak ki, a konkurens étterem megnyitásának ellehetetlenítése. Talán az van bajomra, hogy valahol egy valós képet próbál festeni a magyar emberekről – és ez a fajta tálalás, ami egyáltalán nem szimpatikus. Vagy a franc se tudja, de azzal egyetérthetünk, hogy két rész alatt sokkal, nagyon sokkal távolabb kellene járnia a történetének, nagyjából ott, ahova az ötödik rész környéke zajlik.

Soraim zárásaként meg kell jegyeznem, hogy az elmúlt 3 évben hatalmas gasztro fan lettem. Falom a LiChiTV és TVPaprika kínálatát, így, ha meglátok egy jelenetet, ami a kajára összpontosítnak a sorozatban, nagyjából ugyanaz a hatás kerít rabul, mint amikor drónnal repkednek a Balaton felvidéken. Ám ahhoz képest, hogy egy étterem áll a középpontban, eléggé kevés ilyen jelenetsort kapunk. Szomorúan állapítottam meg azt, hogy a puccosnak feltűntetett Andréból vajnyi kevés jut el a nézőhöz. Nincs szó szájban összefutó nyálról, hát még korgó gyomorról se, holott csinálnak egy-két olyan ételt, amit szívesen kóstolnék, csak éppen a vágók nem gondolták úgy, hogy ezekből többet kellene adni a népnek. Ez pedig egy újabb hiba. 42 percbe két-három fogást látnunk kellene legalább 10-20 másodperc erejéig, de még ez se tudják tálalni.

Több sebből vérzik az Ízig-vérig. Szeretném szeretni a sorozatot, de annyi bajom van vele, hogy kíváncsi leszek, mikor szakad el a cérna, és hagyom annyiban. Már csak a tájjal és a gasztro vonallal meg tudnának venni, de ahhoz az is kellene, hogy a szereplőknek gondolkodást adjanak, logikát és ne azt lássam, hogy mindenki hirtelen felindulásból cselekszik – és a gondolkodás olyan távoli, mint Budapesttől New York.

Szembe megyek az árral, és pozitívumként kiemelném Asztalost, aki hozza azt a tetű karaktert, akit megkövetelnék egy ilyen ötletnél. Kapva kap a lehetőségen, hol „húzzon be” – persze csak virtuálisan – Andrásnak. Ő az egyetlen telitalálat, akinél hazudnék, ha az írnám, hogy tudom mit tervez, mert valamelyest kiszámíthatatlan. Mármint nem tudom beleképzelni azt, hogy csak azért tesz mindent, hogy Éva szívét megnyerje. Tuti több van az egész mögött, ha pedig mégsem lenne így, akkor már csak ezért jár a pluszpont az íróknak, mert el tudtak egy olyan gondolatot ültetni a fejemben, amire ők 40 fokos lázban szenvedve se gondoltak volna. (Ergo soha!)

Utószóként: a vendégszereplőket emelném még ki a sorból, akik eléggé vegyes felvágottak. Vegyük példaként a piacon lévőket, akik semmit se tesznek hozzá a sorozathoz. Nincs köztük egy kiemelkedő, emlékezetes karakter. Ott vannak a kertészeket vagy kútfúrókat alakítók, akiket simán A mi kis falunkba tudnám elképzelni. Működött a jelenlétük, bírtam őket. Ugyanezt már nem tudtam rámondani a hiénákra, akiket azért küldtek Andráshoz, hogy megnehezítsék az életét.

This entry has a rating of 2

Kommentáld!

1890 – Az elmúlt 5 rész véleménye…

 
Beküldte: Kanyecc 2019 April 2, 19:46-kor a(z) kritika témába.

Nem sok sorozat tudott az elmúlt hónapokban annyira lázba hozni, hogy a magyar premierrel egyidőben nézzem tévében az ominózus epizódját. Képzelhetitek, milyen fura ez az érzés, főleg, hogy hétfő estékre megvan a kötelező programom. Mondjuk, ilyenkor áldom a műsorszerkesztőket, kivételesen jó értelemben, mivel a 22:25-ös kezdésre minden teendőmet sikeresen elintézem és ráösszpontosíthatok lefekvés előtt valami egészen kikapcsoló krimire. Ha ennyiből se esett volna le, melyik ötlet ejtett rabul, akkor biztosan nem követtek twitteren, mert heti rendszerességgel visszatérő témám a szlovák 1890 és az, hogy mennyire jó a szomszédok által összerakott átívelős nyomozós koncepció.

A DunaTV tűzte 1 hónappal ezelőtt képernyőjére, ami az ajánlójával egyből berántott. Jó féle a humor, kellően komor a környezet és olyan, mint ha lementem volna vidékre. Lehet, kicsit merész kijelentést fogok tenni, de kicsit A mi kis falunk gyilkossági nyomozásban. Két tényező igazolhatja rögvest állításom: az egyik, hogy Beltér Betlér (ez a község neve, ne röhögj!) akár egy magyar kisfalu is lehetne a Bakonyban vagy az Északi középhegységben. Az a lényeg, hogy legyen erdeje, lakossági számban ne legyen túl nagy, illetve a civilizáció se csapja fel sátrát – bár mivel a 19. században járunk, így ennek kicsi a valószínűsége. A másik, hogy az ottlakó népség babonás, hisz minden hülyeségben, és többsége annyira ostoba, hogy képes pl.: a testvér a testvérének a nőjét meghágni saját házában, mert úgy gondolja, úgy se lesz következménye.

A fő szálat továbbra is Erzsike, a gróf szobalányának meggyilkolása adja. Valószínűleg az évad végére kerül megoldásra az ügy, addig pedig a szálat szépen fejtegetik kifelé. Olyan ez, mint egy irányított könyv, amikor belénk beszélik, ki lehet a gyilkos. Nyilván az írók első körben erre fognak építkezni. A strázsamesteren keresztül a grófon át a gróf lányáig mindenki képbe jön, amikor egy újabb bizonyíték kerül felszínre. A személyzet se kivétel ez alól, hiszen Hubert kellően táplálja a nézőkbe az unszimpátiát, de hát így lett kitalálva karaktere. Ezt kell hozni, mert a gróf felé tett esküje vagy éppen hűsége fontosabb neki, mint a gyilkosnak a megtalálása. Bár az egyik részben meginog ilyen téren, szóval még bármi lehet.

A kedvencem a részek szerkesztésében, hogy alapvetően 45 percben is megállná a helyét az éppen aktuális történet, ám mindezt kinyújtják 60-65 percre. Ezzel kicsit olyan érzést teremtenek, mint ha a kimaradt jeleneteket is megkapnánk, és afféle kibővített változatot néznék. Az utolsó percekig maradni kell, hiszen ott van a rész végi cliffhanger, ami mindig próbál kupán csapni az aktuális jelenetével, azonban ez ritkán jön össze. Ilyenkor azért érzem, hogy nem Hollywood-i produkcióról – de nem is britről van szó, mert azért ezt lehetne jobban csinálni. Egyébként annyira nem zavaró a jelenség, hiszen tudom, honnan jött és ahhoz mérten fogyasztom. Talán pontosan ezért van az, hogy kitartok mellette, mint ha hűséget fogadtam volna.

Az operatőrök melóját megint ki kell emelnem, mert a környezetről kapott képsorok olykor tényleg de javu-érzést keltenek, mint ha otthon (értsd: vidéken) lennék – holott nincs sok közös pontja a falumnak, ahol felnőttem Beltérhez Betlérhez, ám mégis az agyam hozzátársítja, mert nagyvonalakban azért mégis csak-csak ráhúzható a hasonlóság. Másrészről, ezek a belassított jelenetindítók megint csak jól állnak a sorozatszerkezetéhez. Nyilván kell mellé a remek zenei aláfestés, ami adott. Azt kell mondanom, hogy az operatőri munka a hangmérnökivel nagyon egy húron pendül. Már csak ezekért a jelenetsorokért se bánom, ha gyengébb részt szállítanak az írók.

…mert volt gyengébb! Az 1×04-nél nem éreztem azt a bizsergő érzés, amit anno a pilotnál. A történet dióhéjban arra ment ki a Telihold című résznél, hogy főhősünk elvesztette hitét az ügy kapcsán. Több bizonyítéka tűnt el, s ezáltal a lehetséges gyilkos kiléte ismételten kérdőjel alá került. Holott a célhoz közelállt és majdnem felgöngyölítette az ügyet, legalábbis ezt táplálták belénk az írók. Minderre azért volt szükség, hogy elnyújtsák a végjátékot, illetve közelebb hozzák a két nyomozót egymáshoz, akik között a kapocs még szakmainak se nevezhető volt. Egymás mellett haladtak, de mégis azt éreztetve, hogy külön utakon járnak.

Részről részre egyre több lakost ismerünk meg a betlériek közül. A heti részben tátva maradt is a szám újfent, amikor megpillantottam a lovon lévő csajszit felül pucéran. Az a szép az ilyen jelenetekben, hogy az íróknak sikerült ilyen rövid idő alatt is belénk táplálni azt, hogy valami varázslatot, esetleg Beltérhez Betlérhez kapcsolódó nem-hétköznapi jelenséget látunk, aztán útközben átültetik a valóságban és értelmet adnak a jelenségnek. Ilyen volt az is, amikor a tehén vért adott tej helyett, miután a cigányasszony „elviekben” elátkozta. Nah, ez az, amit fentebb említettem, hogy minden hülységben hisz az ottani lakos és ezt annyira jól tálalják, hogy mi is elhisszük, hogy ez akár most tényleg valami természetfeletti lesz. De nem!

A heti ügyeket javarészt a strázsamester két agyament beosztottja kapja. Tényleg mindkettő castingot nyerhetne A mi kis falunkra, ahonnan a közmunkásokra emlékeztetnek – bocsi, de nincsenek meg most névről. Gondolhatnánk, hogy ezek miként göngyölítik fel az éppen aktuális ügyeket, de valahogy mindig összehozzák. A legutóbbit totál részegen, amikor a kovácsnak a lovát kell visszavinniük, amivel megszökött a feleség, akiről fentebb említést tettem.

Hiányozni fog az évadzáró elteltével a sorozat, mert színt visz a napjaimba. Azt se bánom, hogy nem tudom darálni, mert a heti 1 órányi játékidő kellően elegendő. Sosincs a rész végén az, hogy legyen már jövő hét, viszont annyira mégis képes lekötni, hogy ne feledkezzem el a premierjéről. Ha valaki becsatlakozna, akkor a Médiaklikk tárhelyén megtalálja. Egyébként a magyar hírek rovatunkban mindegyik résznek a linkjét megtalálhatjátok – és a folytatásban is közölni fogom, ha azzal segítem a népszerűsítését. Maradok a folytatásra, engem megvettek kilóra, bár közepesnél jobb értékelést nem tudok kiosztani neki, hiába szeretném!

This entry has a rating of 3

2 Hozzászólás

Reggeli előzetes: You vs. Wild

 
Beküldte: Kanyecc 2019 March 28, 9:16-kor a(z) reality,videó témába.

A jövő sorozat műfaja már jelen van? A Netflix eddig se vette fél vallról, hogy minőségi kontentet gyártson, de az “interaktívitás” műsorra helyezésével új fejezetet nyithat a sorozattörténelemben, amit először a Black Mirror egyik részénél alkalmazott. Nyilván arról elfeledkezik a többség, hogy az HBO tavaly februárban hasonlóval állt elő a Mosaic kapcsán, ahol a történetet szintén a nézők befolyásolhatták netes szavazáson keresztül. Akkor ez miben lesz másabb? Nekem se állt még teljesen össze, ahhoz kellene látnunk egy-egy epizódot, de a leíras szerint: a néző teljes mértékben befolyásolhatjak a túlélő kalandozását – bár kétlem, hogy ha szakadék szélén állna, leugrana csak azért, mert több millió ember azt kívánja. Nah mindegy, a stream szolgáltató kiemelt áprilisi programjai között tartja számon. Az biztos, hogy egy eddig ismeretlen ösvény kitaposására vállalkoztak, ami, ha befut, akkor máshol is alkalmazásra kerül. Nézzük a hosszú ajánlóját, mert kapott ilyet a napokban.


Kommentáld!

1890 – Az első 2 epizód után

 
Beküldte: Kanyecc 2019 March 17, 23:39-kor a(z) kritika témába.

Immáron második hetét tudja maga mögött az 1890, amiről nincs sok cikk a blogon, pedig nagyon megérdemelné. Fel a kezekkel, ha szeretitek a klasszikus krimisorozatokat, ahol az ügy felgöngyölítésén van a hangsúly, nem pedig azon, hogy a modernvilág milyen technológiával segíti a nyomozók munkáját. A jelenkor egyik legjobbja a Midsomer Murder, ahol másfél órás epizódokba zárva kapjuk meg a heti ügyünket. Hosszú, tudom, a mai életben a 40 percesekhez vagyunk leginkább szokva, vagy a teljes évadosokhoz, de annak sikeréhez több minden kell: egy jó főhős, egy berántó atmoszféra, egy kellően csavaros, ám mégsem kiszámítható és unalmas vázszerkezet – illetve valami olyasmi, amivel eddig (de legalábbis nem mostanság) találkoztatok. Jelzem, ezutóbbi az, ami a sorozat egyik védjegye, és amivel azt mondatja velem, hogy újra néznem az első két részt bármikor, mert annyira berántós.

Mielőtt kitérnék a történetére, muszáj megjegyeznem, hogy szomszédjainktól származik a produkció. A szlovákoktól, csakhogy pontosabb legyek, ahol 2017-ben volt terítéken. Miért kellett ilyen sokat várnunk rá? Nemrég az MTVA döntött úgy, hogy a DunaTV hétfő esti blokkját felfrissíti vele, mert szerintük jó párost alkotnának A legendák hivatalával. Hogy a harmónia megvan-e, azt passzolnám; viszont az eddig látott 2 rész cseppet sem okozott csalódást. A forgatókönyvét Nagy Péter neve alatt jegyezzük, a rendezésben pedig Begányi Péter brillíroztatta tudását. Eléggé populáris nevek, hiába kerestek rá a profiljukra, max. Begányinál találhattok némi referenciát, aki 2015-ben a Nasi című szlovák komédiában munkálkodott, előtte való évben pedig a Superhrdinoviaban, de gondolom most káromkodásnak veszitek mondatom. Teljesen jogosan, ám ha valakit érdekelne…

A sztorinál tartottam… A főhősünk Márton detektív (Ján Koleník), aki Pestről utazik le egy különös ügy kapcsán Betlérbe, ahol rejtélyes gyilkosság történt. A helyiek szerint a Szoroskői völgy démonja végzett Erzsikével, a szobalánnyal, hogy megbüntesse tettét, ugyanis lopott úrától. Nyomozónk munkáját a helyi rendőrség is segíti, már ha lehet azt annak tekinteni. Felettesükkel, Cerny strázsamesterrel (Stanislav Majer) még akkora baj nem is lenne, azonban két beosztottjának nem sok ész járt ki, ami meg is látszik hanyagságukon és tudatlanságukon – ami hozzásegít ahhoz, hogy ne legyen olyan egyszerű megtalálni a gyilkost.

Muszáj megemlítenem a történethez még két fontos tényt. Az egyik, hogy a helyik gróf szállásolja el kastélyában detektívünket, aki egyébként nagy nőcsábász hírében van. Sejteni lehet, hogy valószínűleg Beltérbe keveredéséhez is köze van – mégis csak az isten háta mögé érkezett. A másik, hogy a helyi emberek furák és hisznek a mágiában, a rontásban és minden ilyen nyavalyában. Zárójelesen jegyezném meg, hogy a népes cselédséggel bír a gróf, így a legtöbb szereplőt nála fogjuk látni, nem pedig a faluban, ahol zajlanak az események.

A legberántósabb faktor számomra a főhős gondolatainak narrálása volt, amikor adott tényfeltárásait nem közli az éppen jelenlévővel, viszont a néző mégis hallhatja. Ezáltal válik Márton zseniálisan jónak tűnő detektívnek, mert olyan megfigyelőképességgel skillezték ki, mint Columbo-t. Beállítottságban egy magára adó, munkáját profin végző férfinak ismerjük meg, aki tisztában van adottságával és még tetejében nagy nőcsábász is, de ez a pilot első perceiből hamar leesik. Olykor a kicsit flegma jellemmel itatja át stílusát azoknál a karaktereknél, akik megérdemlik. Kapcsolata a helyi erőkkel eléggé tartózkodó. Nyilván elfogadja Cserny strázsamesterék segítségét, mert azzal magát hátráltatná, illetve munkáját hosszabbítaná. Fogalmazhatnék úgy is, hogy utóbbi néha gyorsabban szót ért a helyiekkel; valamint, ha van valamiféle pepecselős meló, pl.: egy kastélynyi szolga ujjlenyomatát kell levenni, akkor nem kell ilyennel vesződnie, hanem koncentrálhat másra, amivel lehet előbb nyomra lel.

Betlér környezete a vidéki életemet idézi. Tipikus falusi ember vagyok, oké, nálunk már van aszfalt, de hozzátenném, ha 1890-ben éltem volna, akkor valószínűleg hasonló falusi képben tettem volna mindezt. A fentebb említett völgy egyszerűen meseszép. A napokban a Mecsekben kirándultam, ott láttam hasonló kaliberű magával ragadó tájat. Ennek a sorozatnak ez az egyik védjegye. A másik a szép lányok, amiből szépen sorakoztatnak fel a készítők. Legyen az egy szolgalány, egy gróf családtagja, vagy tudomisén ki – még a cigánylányban is volt fantázia. Náluk jön elő az, hogy a dekoltázst majdhogynem kipakolják, azaz adnak egyfajta ívet a korabeli ruhák szépségének – mert itt a skinny fit farmer egyáltalán nincs jelen, ahogy a feszülős top sem.

Egy fontos dolgot nem említettem, bár remélem útközben a zsargonból leszűrtétek, hogy kosztümös krimiről volna szó, ami 1890-ben játszódik. Ergo, a cím roppant mód témajelölő. Hogy miért ekkor, az nem derült ki egyelőre; illetve nincs is ismeretem arról, hogy lesz-e jelentősége. Ugorjunk inkább az operatőrökre és a rendezőre. Most kell kiemelnem Begányi Péter munkáját, aki néha nagyon tudja, miként kell tálalni az adott jelenetet. Mondok egy példát. Adott egy asztal főhősünkkel és sok bizonyítékkal. Mindezt felülről kamerázva mutatja, amivel még inkább irányt mutat a nézőnek, hogy mire is kell figyelnie. Ne kalandozzék el a figyelmünk… simán ezt mondatja és ez abszolút szimpatikus.

Egy másik szimpatikus húzás a részek hossza. Se nem rövidek, se nem hosszúak. Oké, eddigi két esetben (mert a DunaTV sugárzásával haladok) nettó 60-65 percet kapunk, ami soknak tűnhet, de annyira jól töltik ki a műsoridőt, hogy hipp-hopp elrepül, a végén pedig csak felkapod a fejed, hogy megint várhatsz egy hetet a következőre és mennyire nincs ez így jól.

Nagyon erős a mellékszereplő szekció. Ott van az állandó jelleggel fontoskodó, mindenbe beleszóló és okoskodó Hubert, akit Filip Kankovský formál meg. Amikor feltűnik, biztosan a nézők 90% adna neki egy tisztességes pofán verést, viszont színt visz a jelenetekbe. Simán ráhúznánk a bűnrészesség vádját, mert gyilkosnak azért nem mondanánk, ellenben tettestársnak annál inkább. Tipikusan az a fajta karakter, aki bosszantja képernyős szereplésével a nézőt, mert látszik rajta, hogy valamiben sántikál, de az nem a detektívünk munkáját segíti. Másrészről ne feledkezzünk el a grófról se (Bocsárszky Attila). Valami félelmetesen jók (=értsük úgy, hogy üdeséget visz a történet cseppet sem hétköznapi jellemével) azok a jelenetek, amikben feltűnik. Lehet, hogy a szinkronhang is rátesz némi pluszt, aztán lehet, hogy önmagát szinkronizálja (mert eléggé magyaros a neve), de hamar belopta a szívembe magát. Főleg az második rész utolsó jelenetével, ahol egy olyan jelleme kerül felszínre, amit nem éppen néztünk volna ki belőle.

Az író szórja a morzsákat előttünk. Miközben adott Erzsike meggyilkolása, aközben nincs altatás, mert valami aprósággal, amolyan heti ügyféleséggel azért még ízesítik az adott részt. Pl.: a másodikban egy cigánynőt kap el két igen intelligens rendőrünk, hogy tovább erősítsék vele a környék rejtelmességét, és teret adjanak a helyiek elképzelésének, miszerint valóban valami démon lakhat házaik határában, amivel nem kéne ujjat húzniuk.

A 1890 úgy nyújt többet, hogy közben nem akar. Nem hittem volna, hogy egy szlovákok által fejlesztett sorozat ennyire beránt, de rég éreztem magam ennyire jól egy krimit látván. Az az igazság, hogy az amerikai országos piac kínálatát megszégyeníti, mert azt hozza, amire a jelenkorban vágyik a krimi néző: egy kellően fordulatos, egész évadon áttartó ügyet. Ha könyvet vesztek alapul, akkor biztosan most a skandinávok ugranak be, ha meg sorozatot, akkor… azt passzolnám, de hogy nem a szlovákok, az is biztos, pedig simán megérdemelnék. Nálam eddig abszolút pozitívum, és bármikor újra elővenném, mert egyszerűen jó. Nincs lenyomva a mérce, semmi ilyenről nincs szó, egyszerűen most erre vágyom.

Aki látta a pilotot és netalántán nincs nála jelen a fajta varázs, az bátran marasztalja el, mert a folytatás se hoz többet, csak hasonló szintet, de azt bitangerős módon. Eddig simán 4/5, mert tudom, hogy lesz ez erősebb is!

This entry has a rating of 4

Kommentáld!

Showder Klub – A 22. évad első 3 része

 
Beküldte: Kanyecc 2018 October 28, 17:09-kor a(z) kritika,Showder Klub témába.

Számomra a Showder Klub nagyjából ugyanaz, mint a South Park vagy a Family Guy: ha rossz, ha jó, akkor is minden részét bepróbálom! Nem változott semmi ilyen téren az elmúlt 10 év alatt. Az RTL Klub egykori stand-up műsora robog tovább az RTL II-n, és tényleg csak remélni tudom, hogy sose fogok olyan hírt közzétenni, hogy elkaszálásra került. Sok minden változott a kezdetekhez képest, hiszen akkor még országos tévén élvezhettük a részeit, míg mostanra már csak kábeles premierre futja – mert ott nagyjából mindegy miként teljesít a 22 órás timeslotjában(Azt azért hozzátenném, hogy a 21. évad – ha jól dereng – ismétlés formájában az RTL Klub-on is lefutott, hogy lesz-e hasonló megmozdulás idén ősszel, arról egyelőre nincs információ.)

„- Rágós lett a farmerem, mit csináljak vele?
– Főzzed még egy kicsit!”
 – Bellus István

Amit már az első percekben felfedezhettünk, hogy kulturáltabb formát kapott az aktuális részekben szereplő stand-up-osok névlistája. Egyrészről kapjuk a szöveget, miszerint „ma este a klubban” (talán itt utalnak az RTL Klub-ra is?!) feltűnik X.Y., másrészről ez a 3D-s kameramozgással és némi karakterjelzővel illetett bemutatás nagyon adja. (Jár a virtuális pacsi!) Harmadrészt eléggé színesre, és az adott személyhez illőbb hátteret kapunk, ami azért jóval modernebb, valamint komolyabb, mint az egykori rajzolt tepsi kergeti a grillcsirke projekt – amivel alapvetően nem volt semmi bajom, de minőségben ez mégis sokkal látványosabb, tiszteletet követelőbb. Nekem az a fajta stílus kicsit azt mondatta, mint ha a Comedy Central bugyuta stílusa bejött volna a készítőknek és mindenáron szerepeltetni akarták maguknál.

Továbbra is tetszik az a fajta szerkesztés mód, hogy a nagyobb nevek a házigazdák. Nyilván, egy újonc zöldfülűvel besülne a műsor, mert egy vadidegen ember stand-up-jára még én se vennék jegyet úgy, hogy fogalmam sincs, milyen stílusban nyomja. Az évadpremierben a stafétabotot Orosz György kapta, majd a folytatásban Bellus Istán és Kiss Ádám. Érdekes, hogy utóbbit minden az évad közepére ütemezik. Nem merik az elején bedobni, ő amolyan aduász, amit akkor kell kijátszani, ha kicsit feljebb akarjuk íveltetni a nézőszámot. Egyébként a Kiss Ádámos adások minősége mindig magasabb, mint a többieké, de lehet csak azért, mert nálam is nagykedvencről beszélhetek személyében és ez a tudat alapból felértékel mindenkit!

„Kevés volt, mint messenger üzenetben az ékezet” – Ács Fruzsina

Ez amúgy hazugság, ezért kezdeném magyarosan hátulról, avagy inkább a 22×03-as résszel, ahol Ács Fruzsina poénjait nagyon bírtam. Kevés a stand-up műfajt ápoló hölgy, azonban, akik jelen vannak, azok tényleg erősítik a „klubbot”. A poénjain dőltem a röhögéstől. Szeretem, mikor testi adottságira hegyezi ki a humorbombonokat, de Gömbinél sincs ez másképp. Nah, meg ott van Tóth Edu, aki dadogásával emelte a színvonalat, illetve fülig érő mosolyával (és vicces sapkájával). Nála a feleséges poénok vitték a prímet. Az epizódban még Janklovics Péter is feltűnt, de még szerencse, hogy vele kezdték az epizódot, mert nálam a „nagyon nem” kategóriát erősíti.

A 22×02-nél Csenki Attila obégatós stílusa kicsit kiverte a biztosítékot. Szokjam meg, ne kritizáljam, tudom, de akkor is, hiába jók a poénjai, ezzel nálam nem nyerő. Szerencsére az őt követő Musimbe Dávid Dennis megtörte a jeget, mert manapság az „migránsnak” kinéző stand-up fellépőket szerintem komálják a magyarok. Én is így vagyok vele! Alapvetően annyi társadalmi nézetet/tévhitet/stb.-t tudnak viccé formálni, hogy akár önálló estet is tarthatnának. Itt csapnék át a 22×01-re, ahol pedig Al-gharati Magyed produkált hasonló minőségnövekedést a rész alatt. Visszakanyarodva… kaptunk még egy Hajnóczy Somat, akinél a kiégés szagát kezdtem el érezni.

Az évadnyitóhoz képest a folytatás jobb minőséget tett le az asztalra – és ezt most nem azért írom, mert a legelső fellépő Trabarna volt, akivel bármikor ki tudnának üldözni a világból, hanem, mert a poénok erősebbre sikeredtek. Azért a legtöbb humorista próbálta kiemelni az éppen aktuális dolgokat, amiket mindenki úgy is tud – gondolok itt a Kőbányai szopófantomra. Most nincs meg fejbe, de kettőnél biztosan hallhattuk, de lehet megvan az három is. Ezzel szemben Dennis és Magyed egyedi tartalmakat gyártott, amiért külön jár a pacsi, és simán amondó vagyok, hogy kezdjenek el önálló estben gondolkodni, mert látom a tehetséget bennük.

Látszik az is, hogy a fellépők próbálnak minél többet improvizálni, mellyel színesítheti előadásukat. Ergo, bevonják a közönséget is az éppen aktuális poénjuk előtt, alatt.

Összességében nem tudok rosszat írni a Showder Klub-ról. Hogy mikor élte fénykorát azt nehéz lenne megállapítani, viszont jó látni, hogy akadnak kevésbé ismert trónkövetelők, akik felnőhetnek a nagyok szintjére. Csak hogy példát mondjak, Ács Fruzsina bőven ott van Kormos Anett szintjén. Egyébként, ha a készítőknek lenne elég vér a pucájában (úgy se lesz!), simán egy női előadókra orientált résszel előrukkolhatnának, mert olyannal szerintem még egyetlen műsor sem állt elő. Biztosan kevesebb nézőt mozgatnának meg, de jó lenne látni, hogy a jelenkorban a hölgyek is képesek hasonló minőséget az asztalra pakolni, nem pedig csak a pasik.

A folytatásban, azaz a 22×04-ben: Elek Péter, a Szomszédnéni Produkciós Iroda és Hajdú Balázs lesz a fellépő, míg Ráskó Eszter a házigazda; a 22×05-nél pedig Csenki Attila, Szobácsi Gergely és Szabó Balázs Máté kaphatja meg a színpadot Dombóvári István felkonfjával.

This entry has a rating of 3

Kommentáld!
Következő oldal »

free web stats