Mielőtt rátérünk az eheti részre, ideje megemlékeznünk az előzőről is, amelyet méltatlanul kihagytunk, annak ellenére, hogy az évad egyik legjobban pörgő cselekményét mutatta be. Olyan vallatást láthattunk ugyanis, amelyet még a CTU-s srácok is megirigyeltek volna, hiszen az irodában elkezdődött a nyomozgatás, a belső információkat csöpögtető titokzatos személy ellen. Végül aztán kiderült, hogy nem is egy, hanem kettő tégla van a csapatban, így okkal emlegethettük a WTF-ot ezúttal is a hányattatott sorsú ABC-s újonc kapcsán, amely annak ellenére, hogy kevés nézőt csábít magához és hullámzó teljesítményt nyújt, mégis nézhető darabnak bizonyult az eddigiek során.

A furcsa alcímmel futó felvonás során ezúttal nem láthattuk kedvenc nővérkénket és súlyosan beteg barátjának afférjét, ahogy a tuning iparban szerencsét próbáló Keiko is eltűnt valahol a fekete munkásokat felelősségre vonó testület sűrűjében, ami gond, hiszen ők bizonyultak az évad legnagyobb részében a legszimpatikusabb karaktereknek, míg Benfordék továbbra is játsszák a komolykodó FBI-osok szerepkörét. Ez gond, hiszen még mindig ott bukik meg sokak számára, hogy Mark nem az a világmegmentő karakter, akinek gondolkozás nélkül a kezébe helyeznénk a sorsunkat és életünket. Ami a legfontosabb változás mindezek ellenére, hogy a készítők egy csapásra ugrottak pár hónapot, és március 12-én találtuk magunkat, ami ugyebár egy fontos dátum, és a feszültségszint emelésére az egyik legjobb húzás, ami csak a tarsolyukban lehet.
Amilyen hangzatosan, és flashbackel tálalva érkezik a bevezetés, olyan jó a folytatás is, azonban út közben valahogy leül az egész, és helyenként az érdektelenségbe fullad bele az alapkoncepció, illetve abba, hogy igazán a készítők nem voltak képesek mit kezdeni a sok szereplővel és azok iszonyatos mennyiségű kitekintésével, főleg hogy immár elvitték a flashforwardok ötletét egy teljesen alternatív útra, ami az időutazás egyik formája lehet. Annak ellenére, hogy számos sebből vérzik a sorozat, mégis ütős azt látni, ahogy olyan dolgok történnek meg az emberekkel néhány hónap vagy év elteltével, amikre korábban egy “ilyen soha nem fordulhat elő” mondattal reagálnának, így Noh szépen fokozatosan halad a kaszás, Benford az őt elvileg kilyuggató maszkosok, Olivia pedig egy atomtudós karjai közé. A sorsuk kőbe van vésve?

Az eddigiek alapján a válasz erre a kérdésre egy egyértelmű igen, hiszen eddig egyikőjük sem képes megakadályozni az elkerülhetetlent, lassacskán Aaron, azaz a széria szakállas Ramboja is halad Afganisztánba, hogy megmentse lányát, aki bizonyos okokból csak úgy nem tudna elszaladni fogvatartói közül. Irónikusan is felfoghatjuk, hogy amennyire Mark ellenszenves, annyira tenyérbe mászó képpel rendelkezik Dyson Frost, aki bizony minden valószínűség szerint elpusztítja majd a világot, ha rajta múlik.
Ezen a ponton kissé elkeserítő volt látni, hogy annak ellenére, hogy a sorozat halad a célja, azaz a kitekintések végső dátuma felé nagy erőkkel, mégse fogja megkapni a második évados berendelését, hiszen amellett, hogy olyan hangulatos elemekkel spékelik meg a készítők a prológusokat, mint a korábban beavatott, első munkanapjukat töltő újoncok, nem képesek túllépni a sorozat gyerekes hibáin, így kihagyják azt a ziccert, amit talán még a Lostnál is jobban kínálna a Flash Forward. Ez pedig az emberi tényező! Korábban olyan szépen előadták, hogy mostantól mindenki próféta, a világnak össze kell tartania, csak úgy élhetjük túl a katasztrófát, és kerülhetjük el a második globális eseményt, ami annak idején azért szépen ábrázolva volt a pilotban, és borultunk hanyatt székkel, monitorral együtt. Azóta nagyot változott a világ.
És sajnos nem a javára, így az előzőekben látott javuló tendencia után ez körülbelül egy közepes szintet ütött meg, az 5/10-es értékelés jár az epizódnak, és reménykedhetünk benne, hogy Borsiczkyék ismét rátalálnak arra az útra, amelyre a visszatérő duplarész során már rátaláltak egyszer. Addig is talán nem kell majd megint olyan érdektelen részt látnunk mint ez is volt, ugyanis a Noh-s túszejtő drámán kívül nem igazán volt képes feljebb csavarni az ember vérnyomását. Inkább szomorú volt az eheti epizód, ahogy Mark is kesereghet felesége elvesztése miatt, ugyanis a világtörténelem során először a badasst legyőzte egy kocka. Ez azért mindenképpen elgondolkoztató momentum.
Lassan annak is eljön az ideje, hogy elővegyük a frissen megjelent könyvverziót, hiszen elvileg minden műfajt tekintve az eredeti mű a legütősebb, az adaptációk pedig többnyire silány utánzatok. Ennek késleltetése persze függ a sorozat élethosszától is, ugyanis ha elkaszálják, bizony hiányérzetünk támadhat majd, amit csak a nyomtatott alkotással lehet majd pótolni. Ez persze még a jövő kérdése…vagy emléke.