Damages – A 3. évados hattyúdal az FX-nél

 
Beküldte: tess 2012 February 4, 20:15-kor a(z) Damages témába.

Azt hiszem, bátran kijelenthetjük, hogy anno a 2007 nyarán az FX cefet jó lóra tett a Damages személyében. Sikerült egy olyan erős, minőségi, kritikailag is elismert dráma sorozatot a képernyőre pakolni, ami méltó folytatása a Rescue Me – The Shield – Nip/Tuck érának. A csatornavezér John Landgraf is oda volt a sorozatért, de a 3. évaddal mégis egyfajta törés állt be az amúgy makulátlan menetelésében. No de ne menjünk csak szépen sorjában!

A 3. évadban Patty Huwes ismét szerez magának egy a média kereszttüzében lévő esetet, ami egy cirka 50 milliárd dolláros csalás, amolyan Ponzi-ügy felütéssel. Patty az ügyet az ügyészséggel közösen viszi, ahol új munkája lévén Ellen is szép lassan belefolyik a nyomozásba. Eközben Tom pillanatok alatt megjárja a mennyet (névadó partner lesz a cégnél), majd a poklot (elveszíti a családja minden vagyonát), így még inkább motiváltá válik a Tobin család mielőbbi lebuktatásában…

Mint ahogy már megszokhattuk a KZK trió ismételten komplex scripttel dolgozott, ami rendre hozta a súlyosabbnál súlyosabb csavarokat és WTF-momentumokat. Már önmagában a sorozat premierje és az ott látott flashforward-ok sejtették, hogy itt bizony komoly dolgok fognak végbemenni a sokkoló fináléig. Azonban a tapintható feszültség, a részletekbe menő puzzle mentalitást, most valahogy nem tudott kiteljesedni. Ami a félidőben még remekül működött az sajnos a fináléra alaposan megfáradt, mi több önismétlővé deklarálódott. Hirtelen az eseményeknek már koránt sem volt akkor súlya, mint ahogy azt a premier tájékán gondoltuk. És bizony a véget jelző katartikus élmény, a részletek sokkoló mivolta most sajnos elkerülte a nézőket, holott a történet megint végletekig okosan fel volt építve.

Az évad központi eleme továbbra is a kapcsolatorientált nézőpont maradt, ami ugye a leginkább Patty és Ellen karaktere körül teljesedett ki. A készítők okosan oldották fel a 2. évados zárást, cseppet sem kapkodva hozták újra közös nevezőre a két ellentétes karaktert. Ellen szép lassan belefásult az új munkájába és akarva-akaratlanul is, de elkezdett Patty felé húzódni. Sajnos kettejük kapcsolata olyannyira uralkodóra sikerült, hogy a mellék szálaikat majdhogynem teljesen megfujtották. Gondolok itt Ellen nővérének a drog ügyeire, vagy Patty fiának magánéleti történéseire. Mindegyikben bőven volt potenciál, így bizonyos szinten sajnálom, hogy nem futott rá több idő.

Glenn Close és Rose Byrne kiemelkedő alakítása tehát eddig standard pontnak számított, amihez most végre sikerült Tate Donovan-nak is felnőnie hála a komolyabb szerepének. Donovan karaktere Tom az évad során ugye meghal, ezt már a premier kapcsán tudni véltük, így csak az odáig vezető út volt a kérdéses. Az évad egyik feszültséggel teli gerincét kétségkívül Tom eleinte belső, lelki csatározása, majd pedig a tettek mezejére való lépése hozta. Igaz a fináléra a trió túlzásokba esett és kissé öncélúan túlspilázták Tom haláltusáját, de bízzunk benne, hogy idővel majd ez is jelentés réteggel ruházódik fel.

Mint ahogy azt már megszokhattuk a sorozat évről évre remek vendégszereplői állománnyal dolgozik, amiben kétség kívül a 3. évad sikeresen ráfejelt az elődei. Martin Short egyszerűen tökéletes választás volt az aktuális ellenfél Leonard Winston személyére. Short alakítása velejéig kifinomult és jól megkomponált, ami végig tudott meglepetésekkel szolgálni, de mindeközben egy percre sem veszítette el hidegvérűségét. Gondolom, senkit sem lep meg, hogy a nagy finálébeli leszámoláskor pont ő lesz az a bizonyos nevető harmadik fél. Ezzel a mentalitással pedig tökéletesen illeszkedik a Zeljko Ivanek – Marcia Gay Harden páros mellé. Ugyan csak dicséret illeti Campbell Scott-ot is, aki parádés alakítással varázsolta a kezdetben kegyvesztett áldozati bárány Joe Tobint az évad egyik legantipatikusabb karakterévé, aki személyes érdekből nem riad vissza a hidegvérű gyilkosságtól sem. De persze ugyanígy ki lehetne még emelni Keith Carradine-t és Lily Tomlin-t is.

És ha már vendégszereplők, akkor nem szabad megfeledkezni a visszatérő arcokról sem. Ted Danson újra feltűnik Arthur Frobisher személyében. A szereplés parádésra sikeredett, de ugyanez már cseppet sem mondható el a karaktere körüli történésekről. Ugyancsak visszatér Timothy Olyphant is, igaz csak egyetlen részre, de annak legalább hatalmas súlya lett a történet egészét illetően. No és akkor a kötelező Zeljko Ivanek monológról már ne is beszéljünk. Kérdem én, mi ez, ha nem jutalomjáték?

Összességében tehát a minőségre megint nem lehet panasz, sőt igazából a történetre sem. Azonban a 2. évad olyannyira magasra pakolta a mércét, hogy a készítők nem tudtak felnőni önön nagyságukhoz ismételten. Hiába a sok csavar és a feszült légkör, a szezonvégi katarzis most nem következett be. Ezt mondjuk nem is csodálom, elvégre számtalan öncélú és hatásvadász fordulatot léptek meg a készítők, amit így utólag én a sorozat záró mentalitásnak tudok be. Sokáig ugyanis cseppet sem volt biztos a folytatás, hiába fájt Landgraf szíve a sorozatért, ha egyszer az nem tudta hozni a nézettséget. Már önmagában is nagy csoda volt, hogy 3 éven keresztül bírta az FX berkein belül. Szerencsére több hónapos tárgyalás után a stúdió sikeresen megegyezett a Direct Tv-vel, így a sorozat 4. évada ezután már ott jelentkezett.

This entry has a rating of 3.5

Kommentáld!

Damages – A 2. évad

 
Beküldte: tess 2011 July 28, 17:07-kor a(z) Damages témába.

Na végre beérett a Damages folytatás is nálam, nem volt egy könnyű szülés, ellenben az élmény mindenképpen maradandó. Az FX ugye a The Shield éra utáni dráma headlinernek szánta a Damages-t, ami a parádés 1. évaddal be is biztosított a helyét a csatornánál. A minőségre panasz nem lehetett, a nagy kérdés az volt, hogy mindezt miként tudja überelni a KZK trió a folytatásban.

Ugye a 2. évados történéseket már okosan az 1. évad végén felvezették nekünk, szóval nagy meglepetés nem érhetett minket. Nem úgy az újonc nézőt, hisz a 2. évad egy az egyben az 1. évad folytatása, annak minden áthajlásával és komplexitásával egyetemben, amit persze elfelejtettek újramagyarázni. Kissé öncélú megoldás ez, nem is feltétlenül nézőbarát, de hát a trió nagyban gondolkozik és ez már nem fért bele.

Ellen Parsons tehát hivatalosan is az FBI spiclije lett, hogy megbuktassa a kétes erkölcsű Petty Hewes-t, aki az 1. évadban ugye ki akarta iktatni a lelkes ügyvédet. Az FBI ál-ügye viszont nem jön be, Patty egy régi „barátjának” az ügyére harap rá, ami sokkal komplexebb és hatalmasabb, mint bármi, amivel eddig dolga volt. Egy szimpla környezetvédelmi ügyből egy hihetetlenül komplex összeesküvés kerekedik, ami az FBI-on át, a legfelsőbb gazdasági körökig nyúlik és az egész amerikai energiapiacra hatása lehet.

A Glenn és Todd A. Kessler valamint a David Zelman alkotta trió ismételten egy komplex scriptet tett le az asztalra, ami minden apró részletig ki volt dolgozva. Komplex és szerteágazó történet ez, aminek hihetetlen ok-okozati hálója van, ami érdemben a sorozat mozgatórugója is. Viszont pont ez a komplexitás az, amiért az egész roppant lassan és körülményesen indul be. Az évad feléig jórészt csak a minőségi alapozás megy, amibe hosszútávon az egyszeri casual néző beleun, vagy csak szimplán elveszik benne. Szerencsére az okosan felépített WTF momentumok ilyenkor még felrázzák az embert, de óhatatlanul is belső hype-ot generálnak, ami meg nem feltétlenül egyezik majd meg a trió látásmódjával.

Ugyanez a mentalitás jellemezte az 1. évados flasback hagyatékot, amit most véleményem szerint nem kezeltek valami fényesen. A kezdő pár részben szinte csak helykitöltő szerepük volt, arról nem is beszélve, hogy a hihetetlen mértékül időugrások nem egyszer engem is bekavartak. Persze az utolsó részre itt is a helyére került minden, bár igaz a végén sikerült még egy kört kanyarintani az egészen. Ez sajnos kissé öncélú lépésnek is bizonyult, amivel szerintem soka egyet is értenek. Az addig oké, hogy a történet kvázi kapott egy lezárást, meglepően sok szálat el is varrtak, de közelről sem ezt a végkifejletet sugallták a készítők 1-2 évadon keresztül.

A sorozat komplexitásának természetes velejárója volt a monstre szereplő állomány, ami még az 1. évados szintet is túlszárnyalta. Nem kisebb neveket sikerült leszerződtetni, mint William Hurt (Dark City), Timothy Olyphant (Deadwood, Justified), Marcia Gay Harden (Royal Pains), John Doman (The Wire), Darrell Hammond (SNL) vagy Clarke Peters (Treme, The Wire). Közülük egyértelműen William Hurt-ot emelném ki, aki egyszerűen brillírozott a végletekig nyugodt, kiszámíthatatlan szociópata szerepkörben. Nem egy WTF-momentumot köszönhetünk neki, bár igaz hogy a készítők messze nem azt a szintet hozták ki belőle, amire képes lenne. És ez úgy általánosságban igaz is a negatív oldalra, elvégre itt majdhogynem senki sem az a tipikus bad-ass arc. Talán ezért is éreztem néha súlytalannak John Doman alakítását, hogy a hihetetlen potenciállal megáldott Olyphant-ot ne is említsük. Mind-mind körmönfontak voltak, taktikázóak aki sokkal inkább agyban játszottak, mintsem tettekben. Bevallom így néha egy-egy gyilkosság vagy fenyegetőzés roppant karakteridegen dolognak tűnt, de persze pár rész alatt ezt is meg lehetett szokni.

Ugyancsak jár a pont az 1. évados szereplők visszahozásáért. Bár bevallom Ted Danson karakterének a visszahozása kissé önös érdeknek bizonyult, nagyon nem is tudtak mit kezdeni vele. Zeljko Ivanek is visszatért, igaz ő sajnos csak cameo titulusban, mindenesetre így is öröm volt nézni. Ellenben a nagy meglepetést Michael Nouri (All My Children) karaktere okozta, aki mint ismeretes Petty férje lenne. A készítők végre mélyrehatóbban is bemutatták a Hewes famíliát, no meg Phil cseppet sem makulátlan karakterét. A legszebb az egészben, hogy még ezt is bele tudták szőni a UNR-es szálba, hihetetlen mi.

Mellesleg jár a pacsi a KZK triumvirátusnak is, lévén a három készítőből ketten aktív szereplői is voltak a sorozatnak. Glenn Kessler a korrupt FBI ügynököt alakította, míg testvére Todd Perry-t a portást. Ez egyébként egy hihetetlen pluszt adott az egész történetnek, de persze ha nem tűnt fel az sem mérvadó.

Összegezve tehát a Damages 2. évadja hozta a szintet és bebizonyította, hogy lehet és kell is végletekig komplex drámát készíteni a képernyőre. Egyedüli negatívum talán csak a mérhetetlen komplexitásban rejlik, lévén ez egyenes ági folytatása volt az 1. évadnak, szóval ha azzal nem voltunk tisztában akkor bukó az élmény. Persze a lezárással is lehetne vitatkozni, de tudjuk ezt be a készítők látásmódjának, véleményem szerint okkal tették, amit tettek, szemlátomást nem egy évadban gondolkodnak. Mindenesetre egy feszesebb tempó, valamint kevesebb burkolt ármánykodás csak lendíteni tudna az egyébként sem gyenge renomén.

This entry has a rating of 4

Kommentáld!

Damages – Season 1

 
Beküldte: tess 2009 June 6, 17:42-kor a(z) Damages témába.

Premier: 2007/7/24
Finálé: 2007/10/23
Évad: 13
Csatorna: FX

Mostanság egyre jobban terjed az a bevett szokás, hogy ha valaki igazi dráma sorozatra vágyik, akkor mindenképpen kábeles adón kell keresgélnie. Az utóbbi időben a csatornák egyre jobban ráálltak a saját profiljuk kidolgozására, így szinte lehetetlen nem megismerni az egyes adók sorozatait. A TNT ugye sorra gyártja a nyálas drámákat, a USA Networks egyre jobban karakterorientálttá válik, míg az FX szép csendben megreformálja a hajdanán oly népszerű országos műfajokat. Az FX különösképpen kiemelkedik a többségből, mivel szó szerint kultikus sorozatokat tett le az asztalra. Ott van ugye a klasszikus rendőr drámák újragondolásában a The Shield, ha úgy tetszik a Nip/Tuck is egy kórházsorozat reboot akarna lenni, hogy a Rescue Me-t már meg se említsük. Az új áldozat pedig a jogi dráma volt, mint műfaj, ami azt hiszem nem valami népszerű mostanság. Szóval ismét adott volt egy piaci rés, az FX pedig megint reformált egyet, majd betömte a tátongó lyukat a Damages-zel.

Az ugye tiszta sor, hogy a jogi drámák ideje mostanság lejárt. Ott van persze a Boston Legal és a Law & Order franchise, de igazán újat mégsem sikerült lepakolniuk az asztalra az utóbbi években. A nagy kiugrás a FOX kezében volt, ahol is a Justice igazán új köntösbe tudta varázsolni az egykoron szebb napokat látott műfajt, de sajnos a fejesek végül máshogy gondolták és jött a kasza és persze a bevett klisék. Vagyis a tárgyalótermi hercehurca, a szenvedélyes záróbeszédek, a nyálas zenei aláfestés és az izgalom teljes hiánya, merthogy a rossz végül úgyis megkapja a büntetését.

Ekkor viszont jött a KZK trióként emlegetett alkotó gárda, azaz Glenn Kessler, Daniel Zelman és Todd A. Kessler és szó szerint megreformálták a műfajt. Kezdték mindjárt az alapokkal, miszerint a tárgyalótermi részt egy az egyben elhagyták. Szakítottak a sima jogi esetekkel és egyből New York legelitebb ügyére álltak rá, amit képesek is voltak egy egész évadon keresztül végig vinni. Magyarán nem oda-vissza ugrálás van az esetek közt, melyek annyira felszínesek, hogy egy óvodás is megoldaná őket. Aztán ott van a jó és a rossz oldal határainak az összemosása. Egyértelműen ugyanis nem lehet eldönteni, hogy akkor most ki is a gonosz, azok után meg főleg, hogy a jó oldal is elég gyakran nyúl piszkos megoldásokhoz. És ami a legszebb, hogy sikerült az egészbe belevinniük a mozifilmekből ismerős thriller feelinget és egy egészen korrekt kis átívelő szálat. Amúgy a szál mellé dukál még egy bónusz is, ami az idősíkok keverésében rejlik.  Ergo egyszerre kapunk itt flashback-et és flashforward-ot is, hogy végérvényesen ne tudjunk senkit sem beskatulyázni.

És akkor el is jutottunk a sorozat egyik nagy érdeméhez, ami jelen esetben a technikai újdonságokban rejlik. A készítők ugyanis oda-vissza csavargatják az idő kerekét, így már a Pilot részben tudjuk, hogy mi lesz az a történések vége. Vagyis itt nem a finálén van a nagy hangsúly, hanem az odáig vezető úton. Ráadásul a jövő cselekményeit egy merőben új vizuális módon tálalták nekünk, ami nem feltétlenül kell, hogy bejöjjön mindenkinek, de az tény, hogy van benne újdonság.

A legnagyobb érdem viszont mégis csak a szereplőválasztás, ami hát egyszerűen üt. Telis-tele van jobbnál jobb nevekkel, elég csak Glenn Close, Ted Danson, Tate Donovan vagy Zeljko Ivanek nevét megemlítenünk. Egytől-egyig kiválóan alakítottak, bár itt a csoda az lenne, ha mindez nem így történt volna. Glenn Close tökéletesen hozta a keménykezű főhőst, akiről egyszerűen nem lehet eldönteni, hogy melyik oldalon is áll. Társnak pedig ott volt Rose Bryne, akit eddig leginkább csak filmekből ismerhettünk. Na ő aztán tényleg ott volt a nyeregben, valami brutális karakterfejlődésen ment át 13 rész alatt, amit élmény volt nézni. A naiv álmokat dédelgető gyakornokból az évad végére egy bosszúálló dög válik, aki nem riad vissza a piszkos dolgoktól sem. Fergeteges alakítás volt nincs mese. És talán ez is vezethetett oda, hogy a két női főszereplő szó szerint lemosta a többieket a pályáról. Tate Donovan már csak másodhegedűs volt, akárcsak Ted Danson, aki viszont ennek ellenére is élete legjobb szerepét hozta. Zeljko Ivanek volt az, aki még talán versenyezni tudott volna a hölgyekkel, de őt meg a készítők pont a legrosszabb időben távolították el.

És akkor ezzel a lendülettel el is érkeztünk a negatívumok sorához, ami mégis csak a történetben rejlik.  Hiába a sokkolóan eredeti Pilot és a sok reformálás, ha végső soron is a történet maga semmi újat nem képes nyújtani. Végig vártam, hogy jöjjön már valami sokkoló, de hát nem jött, helyette inkább logikai bukfenc gyanús lépésekkel traktáltak az alkotók. Hiába voltak a mellékszereplők is viszonylag ismertek, mégsem tudtak semmi újat mutatni az x-edik rész után. Szó szerint a karakterük áldozatai lettek, nem voltak képesek kitörni a bevett szerepkőrből. A legfájóbb pont viszont mégis csak a finálé volt, ahol egyszerűen ész nélkül kezdték elvarrni a szálakat. Rengeteg kitűnő szereplőt írtak ki fergetegesen béna módon, ami azért gyalázatos munka. Főleg úgy, hogy kapkodniuk sem kellett!

Persze a végére behoztak egy még nagyobb átívelő szálat, ami egyszerre megfordította körülöttem a világot, de hát ez meg tipikus példája a rohamléptekben való mentegetőzésnek. Ellenben az elérték, hogy a 2. évadra is visszatérjek! Összességében tehát a Dameges amekkora nagy öröm volt az évad elején, akkor csalódás lett a végére. A készítők látványosan nagyot alkottak, amit végül látványosan hülye húzásokkal majdnem sikerült is a földig rombolniuk. Ellenben a sorozat elérte a célját, miszerint újra van nézhető jogi dráma a képernyőn és mivel kábeles sorozatról van szó több évre is tervezhetünk vele.

2 Hozzászólás

Damages – 1.08 – Blame the Victom

 
Beküldte: thingol 2007 September 27, 8:42-kor a(z) Damages témába.

damages 1x08
Premier: 2007/09/18
Írta: Willie Reale, Davey Holmes
Rendezte:
Guy Ferland

Ellennek új asszisztense van, akit Patty nem szeret, ráadásul a szülei is hoznak egy rossz hírt; az apja elgázolt egy lányt. Ellen persze segíteni akar neki. Larry pártfordul oda- és vissza, kavar Frobisherrel és Pattyvel, de választania kell. a jelenben még mindig nem találják Pattyt, és Ellen óvadéka 1,5 millió $, és láthatjuk, hogy veszik utoljára össze Ellen és David…

Megjegyzés: Na, most már kicsit jobb volt. Nagyon érződik a filler, ami nem jó, mert semmi nem derült ki ebben a részben, a Larrys dolgot meg le tudták volna rendezni fele ennyi idő alatt (értsd: egy rész mellékvágányában), ráadásul még unalmas is volt, de azért még mindig veri az előző részt.

This entry has a rating of 2

Kommentáld!

Damages – 1.07 – We Are Not Animals

 
Beküldte: thingol 2007 September 26, 18:46-kor a(z) Damages témába.

damages 107
Premier: 2007/09/11
Írta:
Aaron Zelman
Rendezte:
Dan Attias

Patty rá kérdez Ellennél, hogy ajánlott-e neki munkát, és Ellen hazudok, és elmegy Tomhoz, aki nem bízik Ellenben: Patty csele sikerült, el idegenítette egymástól a a két beosztottját, legalábbis úgy tűnik, mert azért Ellen és Tom szövetséget kötnek. Gregory Malinának további védelemre van szüksége. Patty a fiával is kavar.

Megjegyzés: Bah, kezd leülni a story, nagyon nem tetszik ez nekem. Most már egyre kevesebb a WTF?, a sorozat kezd kifutni az időből, és idáig nem mutatott fel még semmit, csak az első részekben lévő potenciát, ami úgy tűnik, kiaknázatlan marad. Kár érte…

This entry has a rating of 1.5

Kommentáld!

Damages – 1.06 – She Spat at Me

 
Beküldte: thingol 2007 September 16, 2:00-kor a(z) Damages témába.

damages 1x06

Premier: 2007/09/04
Írta: Mark Fish
Rendezte:
Mario Van Peebles

Ellen meg környékezi Greget, és egy nap haladékot ad neki, mielőtt Patty beidézné. Patty meghívja Ellent és a párját vacsorára, aminek David nem igazán örül, és találkozik a már feltűnt nővel akinek a nagyapját kezelte. Frobisher könyvet szeretne írni, hogy az emberek megismerhesék őt, hiába inti őt ettől óva az ügyvédje, akinek mellesleg rémálmai vannak.

Megjegyzés: Hát idáig ez volt a legrosszabb (gyk: legunalmasabb) rész, az egyedüli érdekesség ami volt benne, az David szeretője (most már kérdőjelben!), mert most már azt sem tudom, hogy ki ez mi ez, talán ő is dolgozik valakinek? Ez itt egy elég jó kis WTF-et hagyott bennem, de egyébként egy hótunalmas részen vagyunk túl.

This entry has a rating of 1

Kommentáld!

Damages – 1.05 – A Regular Earl Anthony

 
Beküldte: thingol 2007 August 27, 9:53-kor a(z) Damages témába.

damages 1x05
Premier: 2007/08/21
Írta: N/A
Rendezte:
N/A

Tom felmond Pattynek, mert “I’m a lawyer. I miss it”, majd Pattyt kirúgják. Igen, az ügyfelei a Frobisher ügyben egy beépített ember miatt kirúgják, és Tomhoz fordulnak, aki viszont – kis segítséggel – rájön, hogy minden, amit akar, az az, hogy Pattynek dolgozzon, így a partnere lesz. Ellen rájön azokra a dolgokra, amiről Patty már rég tud.

Megjegyzés: The Very Special Episode of Tom. Az egész róla szólt, nekem az egész ömlelgése nem jött be. Jaj, hogy Patty így meg úgy… meg az a haverja. Na mindegy. Amúgy a kocsmai WC-s jelent nagyon jól meg volt csinálva, Patty meg hozta megint a számító seggfej díjat: mérföldekkel Frobisher előtt jár (ami nem is csoda mert gondolom Frobishernek még vagy 100 másik átverése van). A Gregory szál egyre érdekesebb. Ja, és szegény Ellen. Gyönyörű lány!

This entry has a rating of 1.5

Kommentáld!

Damages – 1.04 – Tastes Like a Ho Ho

 
Beküldte: thingol 2007 August 21, 13:14-kor a(z) Damages témába.

damages 1x04

Premier: 2007/08/16
Írta: N/A
Rendezte:
N/A

A jelenben járunk, ahol felbukkan Katie, és közli, hogy nem látta Ellenéket hónapok óta, és arról sem tudott, hogy az eljegyzésüket felbontották. Múltban: Greg egy eddig idegen férfi hatására hazudik Katienek, így az eskü alatt hamisan tanúskodik, ezáltal elértéktelenedik, mint tanú, Tom Shayes pedig úgy tűnik, el fogja árulni Pattyt. Davidre ráhajt valaki a munkahelyén…

Megjegyzés: Nem tudom, hogyan csinálják, hogy minden részben kapunk valami nagyobb infót, mégse tudunk semmit! Nekem elég nagy újság volt a rész elején (a végén már nem…), hogy Katie életben van, és feltűnt Gregnél egy férfi. Ki az a faszi? Persze, a végén kiderült még egy nagy dolog, hogy hogyan fog tovább menni az ügy, megint csak kiderül, hogy Patty mekkora egy számító dög, és hogy Ellen milyen naiv. Persze, David nagyon csalódik a végén Ellenben, miután Katie lehurrogta, így találkozik a korházos csajjal…

This entry has a rating of 3.5

Kommentáld!

Damages – 1.03 – And My Paralyzing Fear of Death

 
Beküldte: thingol 2007 August 18, 16:30-kor a(z) Damages témába.

damages 1x03

Premier: 2007/08/07
Írta: N/A
Rendezte: N/A

A bírónak kezd elege lennie a Frobisher ügyből, így azt mondja Pattynek, hogy vagy péntekig küld neki egy levelet egy felvázolt váddal, vagy az ügyet feloszlatja. Pattynek ez igen nagy problémát jelent, és a tetejébe valaki egy dobozba küld neki egy kézigránátot… a halálos hajsza vége pénteken lesz, amikor is Ellennek eljegyzési partija van, így bent marad sokáig, hogy befejezze a munkát. Patty rájön Katie hazugságára – de még nem találkozott vele. Feltűnik Patty fia is, aki azt hiszi, hogy okosabb az anyjánál, és az öregasszony férje is bajba kerül… S Ellen része a levélből tökéletes lett. Ki gondolta volna.

Megjegyzés: Végre kaptunk egy kis infót, főleg, mert már csak 5 hónappal járunk korábban, mint kéne, és láthattuk, hogyan gyűrte le Ellen a támadóját, viszont kiderül, hogy ő sem tud sokkal többet, mint mi, ami baj, mert így a dark feeling csökkent kicsit. Patty fia kicsit filler volt, viszont egy érdekes karakter, kicsit borult elme, de a rész vége felé sajnos… majd meg látjátok. Az, hogy Ellen lekési a saját eljegyzési partiját, egy dolog, ami szerintem várható volt, így az évad eleje felé…

A sorozat még mindig fordítót keres. Én gondolkodom rajta – de sajnos mostanában kicsit kevés az időm. Ha valakit érdekelne, jelentkezzen nyugodtan (ha tudja hol, akkor ott, ha nem, akkor itt, és tovább küldjük!)

1 Hozzászólás

Damages – 1.02 – Jesus, Mary, and Joe Cocker

 
Beküldte: thingol 2007 August 13, 17:01-kor a(z) Damages témába.

damages_102.jpg
Premier:
2007/07/31
Írta:
N/A
Rendezte:
N/A

Katie elmegy Pattyhez, hogy megbeszéljék az idővonalát, és rátérjenek Katie védelmére, azonban Patty hazugnak nevezi, így távozik is. Forbisher felbérel valakit Katie megöletésére, azonban szerencsésen megússza a helyzet, ami egyben az egyezség aláírását eredményezi. Ezt követően visszamegy Pattyhez, és megosztja vele floridai élményeit, miszerint volt egy egyéjszakás kalandja, amitől terhes lett, de állítása szerint a férfinek a vezetéknevét sem tudja, nemhogy a telefonszámát. Ehhez képest a következő jelenetben már a titokzatos férfival beszél…

Megjegyzés: Ugye az előző rész vége elég jó volt, kiderült, hogy Patty ölette meg Katie kutyáját, és, hogy csak azért alkalmazta Ellent, hogy el jusson Katiehez. Most kaptunk még egy jókora adagot Patty zsenialitásából, és abból, hogy mekkora egy álnok, számító dög. Nagyon érdekes volt azért nézni, ahogy a készítők egy részen belül mennyire meg kavarták Forbisher karakterét, az előző részben nem tűnt túl jófejnek, aztán hirtelen egy család centrikus apa lett belőle, aki nem akarja kinyiratni Katiet, csak, mert rosszkor volt rossz helyen… Na, itt, nagyon meg kedveltem a karaktert, kár, hogy pár perccel és jelenettel később egy prostival való dugás után fel hívta az ügynököt, hogy mehet…

A rész vége azonban megint csak nagyon el lett találva, tartják a feszültséget, és megint valami váratlant mutattak… Kár, hogy a végén vagy 3-4 lehetséges jó befejezést egymás mögé raktak, így nagyon leült a hangulat, mire eljött a rész vége, és az a kicsi kis cliffhanger…

This entry has a rating of 2.5

Kommentáld!
Következő oldal »

free web stats