Gossip Girl: Letudva az első etap

 
Beküldte: Kanyecc 2009 July 12, 15:57-kor a(z) Gossip Girl témába.

Az elmúlt három napomat arra áldoztam rá, hogy elmélyüljek a „Pletykacica” sztorijaiban. (1 nap hat epizód? Dehogy, tegnap 10-et tudtam le.) Bocsánatot kérnék a kifejezésért, de a Cool-os fordítás még mindig bennem van, hol ott csak ebből 5 percet láttam, aztán átálltam a jól bevált eredeti szinkronra. Egy esztendőt kellett várnom, hogy rádöbbenjek, bizony jó sorozat ez, csak kicsit nehezen indul be a bonyodalom, de aztán mindent kárpótolt. Az se legyen meglepő, hogy a Cobra Starship ft. Leighton Meester-től a Good Girls go Bed című száma szól, miközben körmölöm a lényeget, ami előre láthatólag elég sok lesz, de remélem mégsem, mert hát előttem van még egy második etap, melybe be van építve egy backdoor pilot. Fincsi!


Az a kínai csaj, kék szemüvegben és Blair? Kinéztétek volna belőle?

Erősen kezdett! …vagy csak én éreztem annak tavaly nyáron?! Mint azt már sokszor hallhattátok, az ABC Family hozza a legtipikusabb tinisorozatokat. Pl.: Greek. Ez cseppet se baj, mert országoson pedig a The CW, amire büszke is lehet. Lassan kezd beépülni a köztudatba, hogyha tinisorozat, akkor bizony csak a CW jöhet szóba, mint a krimi esetében a CBS, ami elég sokszor bebizonyította, mire képes. Valójában, ha egy pillantást veszünk a hétfői blokkra, ahol a One Tree Hill és a Gossip Girl kap helyet, majd a keddire, ahol ősztől a 90210 és a Melrose Place 2.0, rádöbbenhetünk a tényekre. Igen, erősen ráorientálódik a témára.

Félre a mellé beszéddel. Hátam mögött 18 epizód, de mégsem érzem jóllakottnak magam. Két részre tudnám felosztani az első évad történetét, azaz háromra: 1. a Humphrey család beilleszkedése az elit közösségbe, 2. Jenny megmutatja Blairnek ki a faszagyerek, 3. Serena titka. Mindez közel 750 percben, ami kicsit lefáraszthatja az ember egy darálásnál, de mégis tetszett valamilyen szinten. Az a baj, hogy kevés ilyen momentum volt. Számomra a legjobb részek, akkor jöttek, amikor Blair-t kitúrta Jenny. Az a harc felejthetetlen, és amikor külön-külön foglalt a két banda helyet a lépcsőn. Állati!

Visszagondolva mindez olyan kiszámítható volt. Melyik padavan ne akarná elfoglalni a mestere helyét, ha nem veszi komolyan? Sodródjunk. Nagyon kiszámíthatónak találtam a különféle érzelmi szálak gabalyodását, sőt, ezt a Blair-es és Chuck-os incidens se hozta rám „OMG” pillanatot, amit általában a lányok szoktak ilyen jeleneteknél produkálni. (Bocsi, nem sértésnek szánom, csak a tapasztalat mondja.) Nem lett volna világ a világ, ha a szülők oldalára ne állították volna fel ezt a helyzetet, mert ugyebár az elit család, mégsem olyan, mint egy átlagos. (Vagy mégis? Választ valamilyen szinten megkaptuk! Ha láttad, akkor csak gondolj vissza az esküvő előtti részekre.)

A fináléról pár szót. Gyenge volt, mint a harmat! Ilyen zárással, hogyan lehet elengedni egy sorozatot nyári szünetre? Amolyan semmilyen. Tudtuk, hogy Chuck sohasem fog jó útra térni, majd pont Blair miatt tenné, aki Chuck nőben?! Vicc. Ezt az esküvőt is erőltetettnek találtam, de legalább nem kiszámíthatónak, hiszen simán rámondtam volna, hogy ezek bizony meg fognak szökni, mert szeretik egymást idestova 20 év vagy több? Nate újra rátalált nagy szerelmére, aki éppen szünetelteti kapcsolatát. Serana, szarul áll a mosolygás.

Összességében az első évad arra volt jó, hogy egy kellemes nyári hétvége alatt elüssem valamivel az időt. Nem mintha nem lenne mit nézni, de ha nyár, sok széplány a strandon, akkor miért ne nézhetném őket 22”-on?! Folytatással hamarosan jövünk. Ha már tess ellustult évközbe rajta, akkor majd folytatom. Legyen már szép évadja neki is.

This entry has a rating of 3

Kommentáld!

Gossip Girl – 2.07 – Chuck In Real Life

 
Beküldte: tess 2008 November 4, 0:41-kor a(z) Gossip Girl témába.

Premier: 2008/10/20
Írta: Lenn K. Rosenfeld
Rendezte: Tony Wharmby

Vanessa megzsarolja Blairt, hogyha nem segít neki megmenteni egy bezárásra ítélt klubbot, akkor nyilvánosságra hozza a Marcus-szal való szakításának valós okait. Nate egyre több időt tölt Dan társaságában, ami egyre inkább nem tetszik Chuck-nak. Így aztán minden adott is, hogy Blair és Chuck egy furcsa megállapodást kössenek. A gond viszont ezzel csak annyi, hogy Chuck hirtelen jófiú kar lenni. Eközben Bart hazatér és egy házavató partit rendez, ahol mindennek jól kell működni. Ehhez viszont az kell, hogy a „zűrös” Van Der Woodsen család is megjavuljon, amit Serena igen csak nem akar…

Megjegyzés: Kivételesen kezdjük most a negatívumokkal, amik nem is annyira negatívumok, hisz nagyban hozzájárultak az alapozáshoz. Ugye már az előző részekben is feszegettem a témát, hogy lassan már mindenki összejön mindenkivel. Születtek érdekes kapcsolatok, de ez a mostani mindent űberelt, Chuck és Vanessa…wow! Ennél durvább már tényleg csak az lenne, ha Bart pedofilkodna Eric-kel, vagy mondjuk Serena és Jenny rájönnénk, hogy szerelmesek egymásba. De egye fene lenyeljük!

Ebben viszont nagy szerepe van Chuck és Blair játékának, ami egy az egyben a Kegyetlen játékok című klasszikust idézte fel bennem. A színvonal itt is magas és Chuck itt is elcsábul fogadása ellenére. Viszont a készítők voltak olyan jó fejek és nem játszották le nekünk újból a történetet. Meg az már uncsi is lenne, tekintve a nyers tényt, hogy Ryan Phillippe a moziban csúnyán alulmaradt. Helyette itt végre sikerült azt meglépni, amire már egy ideje várunk. Chuck végre felemelkedik, sőt annyira, hogy még egy érdekes kapcsolat is kialakulhat Vanessával a jövőben.

Végül is megint ott tartunk, ahol eddig… Vagyis a részt megint a finálé és Chuck mentette meg. Most őszintén, kit lep ez még meg? Mondjuk most a többi történet is inkább csak amolyan alapozás volt, de akkor is. Ja és a másik érdekesség: nekem tűnik úgy vagy kicsi Jenny tényleg kezd egyre nőiesebb lenni? Ettől függetlenül szerintem itt az ideje némi pihenésre, kitudja, lehet a hype faktorom megint magasan áll?

This entry has a rating of 3.5

Kommentáld!

Gossip Girl – 2.06 – New Haven Can Wait

 
Beküldte: tess 2008 November 3, 19:40-kor a(z) Gossip Girl témába.

Premier: 2008/10/13
Írta: Joshua Safran, Alexandra McNally
Rendezte: Norman Buckley

Serena és Blair közt kezd egyre nagyobb lenni a feszültség, amikor kiderül, hogy Serena is a Yale-re akar járni. A két lány közt szabályos háború kezdődik az egyetemlátogatós hétvégén, ami végül nem várt dolgokat eredményez. Dan helyzete sem könnyű a Yale-en, mivel kell szereznie még egy ajánlólevelet, ha biztosra akar menni. Nate Dan személyazonosságával csajozik be, miközben Chuck mindent elkövet, hogy a Yale hírhedt elit klubjába a Skulls and Bones-ba bekerülhessen. Eközben kicsi Jenny Rufust próbálja meg győzködni arról, hogy az álmai fontosabbak most, mint a tanulás…

Megjegyzés: Most vagy túl sok részt néztem egyszerre és túl nagyok lettek az elvárásaim, vagy a készítők leszarták az eddigi tini-dráma vonalat és kőkeményen mainstreambe mentek át? Őszintén szólva nincs semmi bajom a sorozattal, mivel tényleg kellemes 40 perc szórakozás, de azért ennél több van benne. A legnagyobb problémám az örökös kapkodás és a hirtelen húzások. Már-már versenyszerűen arra mennek a készítők, hogy az összes szaros klisét ellőjék.

Gondolok itt mindjárt arra, hogy lassan már mindenki volt mindenki szeretője és barátja. Most úgy fest a soros Nate és Dan, vajon ki lesz a következő? Meg aztán mi ez a belekezdek 20 történeti szálba egyszerre, aztán a következő részben mégsem ezeket folytatom, hanem kitalálok még 20-at. Jó lenne, ha végre sikerülne előállni valami épkézláb koncepcióval, amit aztán simán végig is lehet vinni egy egész évadon keresztül. Az meg aztán már tényleg mindennek a teteje volt, hogy elhintettek valamit megint Rufus és Lilly közt. Jó lenne, ha végre már döntenének ezen a téren is, mivel kezd egyre erősebben érződni a tini-soap szag.

Mint ahogy lenni szokott a mostani részt is Jenny és Chuck mentették meg, bár utóbbival kissé lehetne vitatkozni. Miért van az, hogy a végén Chuck mindig pórul jár? Nem áltatom magam tudom, hogy most egyszerű mellékszereplői titulusban van, de hát akkor is illő lenne vele valami értelmeset kezdeni. Főleg azért is, mert jelen esetben Ed Westwick a legtökösebb színész a stábban.

Track list:

“Time is Running Out” by Muse (instrumental)

This entry has a rating of 3

Kommentáld!

Gossip Girl – 2.05 – The Serena Also Rises

 
Beküldte: tess 2008 November 3, 18:13-kor a(z) Gossip Girl témába.

Premier: 2008/9/29
Írta: Jessica Queller
Rendezte: Patrick Norris

New Yorkba beköszöntött a divathét, így Jenny számára most minden mellékes. Főleg, hogy Ellenor is elismeri a munkáját. Pont ezzel a szorgalmas hozzáállásával ismét sikerül kivívni Blair gyűlöletét, így kezdetét veszi az újabb hadakozás. Közben Blair folyamatosan kezdi elveszíteni a hatalmát az iskolában, ahol már majdnem minden Serena körül forog. Eközben Dan próbálja megírni a tökéletes novellát, hogy nagyobb esélyei legyenek a továbbtanulást illetően. Ehhez viszont fel kell rúgnia pár szabályt, amihez viszont szüksége lesz Chuck segítségére is…

Megjegyzés: Az adok-kapok móka és a kapkodás szemlátomást nem érintette meg az alkotókat, hisz tovább folytatják azt, amit az előző részben is elkezdtek. Vagyis durván agyonzsúfolt történet sok-sok kapkodással és néhol túlzottan is erőltetett soap szállal. 

Viszont megint sikerült becsempészniük némi apróságot, ami viszont tökéletesen felkavarja az állóvizet. Ugyanis ki a fene gondolta volna, hogy Chuck és Dan haverok lesznek? Nyugi nem kell megijedni, hisz ez csak amolyan érdek kapcsolat, de azért még én is bevettem. Simán tovább lehetett volna vinni ezt a szálat, hisz ha Serena lehet rossz, akkor Dan miért nem?

A másik érdekes kapcsolat Jenny és Blair közt alakult ki. Igen, még akkor is, ha az elején ölre menő háborút vívtak. Hosszútávon mindenképp van benne potenciál, főleg hogy Serena egyre jobban távolodik a csajoktól. És akkor el is jutottunk végre Serenához, aki teljesen megváltozott. A gond ezzel csak, hogy egy rész sem kellett neki. Semmi alapozás, csak egy új barát (Poppy) feltűnése és hirtelen mindennek vége. És hát ez van Lily esetében is, de ezt már tényleg hagyjuk. 

A nagy gond tehát továbbra is a kapkodás, amit egyszerűen nem értek. Hova ez a fékevesztett iram, amikor 24 részes lesz az évad? A készítők ugyanis olyan szinten keverik a szállakat és gyúrják össze a történetet, mintha már biztos lenne a cancel. Pedig erről szó sincs. Tessék végre lassítani, a gagyi soap kliséket a kukába dobni és értelmes drámai történet építeni, amit aztán fel lehet majd borítani 5-6 rész múlva. Ezzel sincs gond, hisz szórakoztató volt, de ez most sajna minőségbeli visszaesés a fináléhoz képest. Vagy megint túl magasan van a hype mutatóm?

Track list:

“Poker Face” by Lady GaGa

This entry has a rating of 3

Kommentáld!

Gossip Girl – 2.04 – The Ex-Files

 
Beküldte: tess 2008 November 3, 16:27-kor a(z) Gossip Girl témába.

Premier: 2008/9/22
Írta: Robby Hull
Rendezte: Jim McKay (II)

Elkezdődött az iskola és hirtelen minden visszatért a régi kerékvágásba. Blair ismét toborozz, Jenny-n mindenki átnéz, Chuck pedig a háttérből figyel. Egyedül csak Serena és Dan a régi, de kérdés még meddig. Dan ugyanis összeismerkedik egy újoncal Amandával, ami egyből kivágja a biztosítékot a csajoknál. Ezzel aztán kezdetét veszi egy furcsa kis adok-kapok játék. Közben Vanessa sokkoló bizonyítékok birtokosa lesz, melyekkel Blairhez fordul. Blair neki is lát szövögetni sötét tervét, de úgy fest Vanessa türelmetlensége mindent tönkre tesz…

Megjegyzés: Utálom azt mondani, hogy igazam volt már megint, de hát ez az igazság. Igaz az előző kritikánál nem írtam Lily és Rufus szerelmi háromszögéről, de tudtam. Bár az is igaz, hogy én adtam volna neki még pár részt. Sőt, úgy összességében adtam volna még az egész történetnek pár rész alapozást. Mert hát ez így elsőre kissé sok volt. Talán kapkodós is, de hogy sok az tuti.

Gondolok itt főként Serena és Dan civakodására, amit ugye a háttérből végig Chuck irányított. Végre a készítők belátták, hogy kell a régi „badass” srác és mindjárt kevertek is neki egy jókora szart. Persze ez csak a jéghegy csúcsa, ugyanis Chuck ezt egész biztosan nem Serena miatt csinálta. Érzésem szerint a közeljövőben Blair is szívni fog.

Az abszolút kapkodás viszont mégsem ez volt, hanem a két eddig állandó mellékszereplő Marcus és Catherine kiiktatása. Mert bizony ez egy sima kiírás volt nem több. Durr egy bizonyíték, durr egy alku, durr egy távozása. Semmi érzelgősség, semmi kavarás csak a nyers kapkodás. Na ez az, amit nem kellett volna! És a tetejében még behozták Nate önfejűségét is, meg azt a logikai bukfencet az apjával. Akkor most a Kapitány túléli vagy sem?

Szóval volt itt minden, mi szemszájnak ingere és ez kivételesen nagy baj. Persze jó látni milyen volt a régi Serena, meg milyen kis sunyi valójában Chuck, de azért ezt szépen fel lehetett volna építeni. Az események sűrűn követték egymást ez tény, de most sajna elkövették a készítők a nagy hibát, vagyis visszatértek a tini-soap vonulathoz. Na és pont erre nem lett volna szükség!

Track list:
“Shove It (feat. Spank Rock)” by Santogold
“Electric Feel” by MGMT
“Good day” by Nappy Roots

This entry has a rating of 3

Kommentáld!

Gossip Girl – 2.03 – The Dark Night

 
Beküldte: tess 2008 November 3, 15:24-kor a(z) Gossip Girl témába.

Premier: 2008/9/15
Írta: John Stephens
Rendezte: Janice Cooke-Leonard

Serena és Dan újra együtt, de mindent megtesznek annak érdekében, hogy ez ne derüljön ki. Gossip Girl persze ezt nem hagyja és a nagy titok hirtelen már nem titok. Chuck tovább folytatja a szenvedését, még ha a látszat nem is ezt mutatja. Nate újra találkozni kezd Vanessával, ami feltűnik Catherine-nek is. Eközben Blair mindenáron le akar feküdni Marcus-szal, aki továbbra is távolságtartóan viselkedik. Aztán eljön Blair éves nyárzáró bulija, amihez társul egy áramszünet és hirtelen minden a fejére áll…

Megjegyzés: Rég volt már GG kritika, meg régen is néztem, de hát most pont stílszerű. A premier ugye kegyetlenül ütött, míg a folytatás kevésbé, így kis időre pihenőre is küldtem a sorozatot. Nem véletlenül! Ugyanis kell némi idő, hogy az a bizonyos hype faktor szépen csökkenjen, mert különben még a jó részeket is szarnak látja az ember. Hiába, ez a hátránya a rajongásnak.

Egyébként a rész tele volt frankó kis csavarásokkal, melyek ugyan irtó nagy klisének tűnnek mégsem azok. Higgyétek el, ha a hype faktor egy kicsit is lejjebb van a kelleténél hirtelen minden értelmet nyer. Vagy csak szimplán a velem történtek hatottak rám. Mert hát, aki igazán szereti a tini drámát (bizony, a GG már egy ideje nem tini-soap) az tudhatja, hogy a történet rendszerint beleszőhető a néző életébe is. Ez pont olyan mint a horoszkóp. Látszólag mindenkire ráillő zagyva szöveg, de a végén mindig van benne igazság. Az igazság pedig itt valamelyik karakterben rejlik. Na de legyen is elég a védelemből, meg a klisé holokausztból.

A történetbe most igazán nem akarok részletesen belemenni, de annyi szent, hogy ez egy jó kis feszültségkeltő rész volt. Serena és Dan valamint Blair és Chuck nem igazán mozdultak semerre sem, vagy ha igen, akkor az totál sejthető volt. Most őszintén, ne várjon senki 2-3rész után megváltást. Helyettük van inkább a kicsi Jenny, aki szép lassan kezd feltörni a ranglétrán. Érzésem szerint megint az 1. évadhoz hasonlóan kap most egy 4-5 részes állandó kis mellékszerepet az igényesebb fajtából. És ugyanez vonatkozik Nate és Vanessa kapcsolatára is. Bika nagy potenciál mindenhol, ami csak arra vár hogy kiteljesedhessen.

A nagy kérdés persze továbbra is az, hogy a 4 főszereplő élete miként alakul a továbbiakban? Egyelőre tuti nem fogják őket erőltetni, lévén az évad fix, vagyis a finálé még piszok messze van. Aztán az sem elhanyagolandó, hogy a két markánsabb mellékszereplő (Marcus és Catherine) meddig maradnak még? Végül pedig egy kis személyes hiányérzet, ami gondolom sokaknak nem tűnt fel. Hova a fenébe lett Eric, Lilly és persze az isteni Bart?

Summa summára a sorozat ismét alapoz, érezhetően változások lesznek itt a közeljövőben, de addig van még pár apró kis történet. Legalábbis remélem! Addig meg maradnak a kedves kis easter eggs-ek, melyekből most is akadt pár. Pl. a kis utánzós csajok a parkban mekkorák voltak már. Serena hasonmása meg ugyanazt a ruhát viselte, mint Serena a Bad New Blair-ben. 

Track list:

“Lights Out” by Santogold
“Like Knives” by The Fashion
“Closer” by Ne-Yo
“I Can Feel A Hot One” by Manchester Orchestra  

This entry has a rating of 4

Kommentáld!

Gossip Girl – 2.02 – Never Been Marcused

 
Beküldte: tess 2008 September 18, 18:16-kor a(z) Gossip Girl témába.


Premier: 2008/9/8
Írta: Stephanie Savage
Rendezte: Michael Fields

Chuck mindent megtesz, hogy visszaszerezze Blairt, így megpróbál Marcus bizalmába férkőzni. Blair eközben mindenáron meg akar felelni Marcusnak, hogy találkozhasson a hercegnővel, így rögtönöz egy partit, ami nem pont a szokásos. Dan és Serena próbálják feldolgozni a történteket valamint uralkodni az érzelmeiken. Nate családja eközben nagy bajba kerül, apja adóssága miatt…

Megjegyzés: Megfogadtam, hogy nem fogok kapkodni és nem egyből nézem meg a folytatást, de sajna nem ment. Meg is lett az eredménye, hisz a folytatás cseppet sem volt olyan imponáló, mint a nyitány. Várható volt tudom, de hát az a fránya hype mégis csak ezt eredményezte.

Ahogy várható volt a készítők visszavettek a tempóból, lévén muszáj takarékoskodni a budgevel, meg hát 22 részre azért ildomos beosztani a sztorit is. Így most eg sima kis alapozást kaptunk, ami a végére hihetetlenül összekuszálódott. Most mondjam azt, hogy sikerült ellőniük az összes puskaport és szinte mindenki tisztába van a tényekkel? De ez akkor most jó vagy rossz nekünk?

Annyiból mindenképpen jó, hogy Serena és Dan nem szenvednek tovább. Isten őrizz, hogy 4-5 részen keresztül a bujkálásukat kelljen figyelni. Jó ez a kissé felgyorsított tempó, meg most nem is ők voltak az előtérben. Helyette jött Chuck és Nate meg persze az újoncok. Ahogy várható volt Chuck elkezdte kavarni a szart, amit öröm volt nézni, bár még igen csak messze van a tökéletestől. Catherine-vel való összeismerkedése viszont mindenképpen pozitív húzás volt. Az elején bevallom kissé bedőltem, hogy megint oda-vissza csalás lesz, de szerencsére nem jött be. Amúgy kíváncsian várom mit hoznak ki ebből, hisz érzésem szerint a hercegnő és a lord sem tiszta makulátlanul. Jó példa volt erre kettejük telefonbeszélgetése, ahol hirtelen a Kegyetlen játékok című mozi ugrot be egyből. Mekkora lenne már ha abba az irányba tolnák el a dolgokat?

Az igazi főszerep most Nate-nek jutott, aki szembesült a családi problémákkal. Chuck húzása várható volt a kölcsönnel kapcsolatban, akárcsak Catherine lépése is. Kérdés a két pénzeszsák, miként hat majd Nate életére. Főleg az után, hogy Blair rajtakapta Nate-t és Catherinet a könyvtárban. Amúgy most én érzem úgy, vagy tényleg nincs minden rendben a nővel. Most akkor a pasas akivel az előző részben volt a white-partyn a férje volt, vagyis a lord? Vagy ki a fene? Meg amúgy is meddig marad még Madchen Amick a sorozatban? Eddig 3 részt írogattak sok helyen, de ebben én már most kételkedem. Az évad végéig viszont tuti nem marad, lévén ott a My Own Worst Enemy, amiben főszereplő. 

Ugyancsak érdekes kérdés, hogy hol van Bart és Lily? Lehet az ő gázsijukon spórol a CW, amit gondolom a két újoncnak írnak jóvá. Szerencsére viszont visszahozták Vanessát és rögvest kevertek is neki egy plátói viszonyt, ami gondolom a jövőben még tuti fontos lesz. Lévén Nate titkos afférja úgy is ki fog derülni.

Addig viszont marad a várakozás és az önmegtartózkodás. No meg a The Windupdeads-re való sűrű bólogatás és a merengés. Darálva vagy hétről hétre menjen le a széria? Nem könnyű kérdés, de mindenképpen fontos. A folytatás nekem kissé csalódás volt, de ez a hypenak simán betudható. A kritikák többsége jó volt és hát a népszerűséggel sem volt gond, amire jó példa volt az iTunes top listája is, amit bőszen vezetett a rész.

Track list:

“Boy In A Rock And Roll Band” by The Pierces
“Tell Me A Lie” by The Fratellies
“Cat Piano” by Seabear
“Creator” by Santogold
“New York, I Love You But You’re Bringing Me Down” by LCD Soundsystem 

This entry has a rating of 3.5

Kommentáld!

Gossip Girl – 2.01 – Summer, Kind of Wonderful

 
Beküldte: tess 2008 September 18, 16:42-kor a(z) Gossip Girl témába.


Premier: 2008/9/1
Írta: Joshua Safran, Josh Schwartz és Stephanie Savage
Rendezte: J. Miller Tobin

A nyáron merőben nagy változások álltak be az Upper East Side-i fiatalok életében, melyek lassan kezdenek letisztázódni a nyár végére. Serena és Nate csak látszólag járnak, miközben Nate egy házas nővel, Catherine-nel jött össze. Chuck folyamatosan nőzik, de titkon várja Blair visszatérését, akihez még mindig érzékeny szálak fűzik. Persze Blair nem felejt könnyedén, így nem egyedül tér haza. Dan élete kezd révbe érni, kedvenc írójának a segédje lett miközben a nők is buknak rá, de mégsem képes az írásra. És ott van még a kicsi Jenny is, aki Waldorféknál dolgozgat és próbál becsületes úton feltörni több-kevesebb sikerrel…

Megjegyzés: Hát emberek ez a rész úgy kellett már,mint egy korty víz a sivatagban! Próbáltam húzni-halasztani a rész csekkolását, hogy majd egyben élvezzem ki a pillanatot, de eddig bírtam. Végre megvolt a tavalyi év számomra No1 befutójának a 2. évados nyitánya és hát azt kell, mondanom nem véletlenül csücsül a széria még mindig a csúcson. Mondjon bárki bármit, a Gossip Girl napjaink elsőszámú tini-drámája és ehhez kétség sem férhet. Hype ide, hype oda, de ez tényleg ütött.

Elsőnek mindjárt maga a tálalás, ami az elejétől a végéig eyecandy volt, de most a szó szoros értelmében. Hamptown csodálatos hely, a white-party látványvilága meg egyszerűen leírhatatlan. Az átvezető egyszerűen csoda volt, látszott hogy nem sajnálták rá a pénzt. Ha nem tudnám, hogy J. Miller Tobin volt a rendező azt mondanám egy újabb McG remekművel volt dolgunk. Bár ebben azért tuti beleszólása volt Schwartz úrnak is, aki meg ugye nagyspanja a McG-nek a The O.C. óta.

És ha már The O.C. akkor érdemes megemlíteni a pár crossovert a két sorozat közt. Ott volt ugye a medence partján való nyárelemző beszélgetés, ismerős volt mi? Vagy a „szeretlek” szó kimondása, na és persze a white-party. Hiába, látszik hogy a széria két atyaistene anno a The O.C. megálmodója is volt. Na de térjünk inkább a sztorira, ami a kritikákkal ellentétben cseppet sem volt csapnivaló. Sőt azt kell mondjam, minden téren sikerült überelniük az 1. évadot. 

Azzal gondolom, nem mondok újat, hogy Dan és Serena megint együtt vannak. A nyár közepén kikerült már a spoiler meg hát várható is volt. Esetükben inkább az odáig vezető út a sokkal fontosabb. Dan igazi playboy lett, végre nem az született looser, mint ami volt. Serena meg csak egyszer „lép félre” és máris kész a baj. A nagyi bevonása meg az év ötlete volt eddig. The O.C. crossover ez is, de a fene se bánja. És amitől különleges az egész, az maga a kölcsönös lebukás. Irónia és persze komédia a szemünk előtt, úgy hogy észre sem vettük a felvezetését. Ez az amit már eddig is vártam.

Blair és Chuck kapcsolata sem voltozott merőben sokat, de ez a plátói szerelem mégis csak kellett. Chuck végig diktálja a stílust, de ezt is várjuk el tőle. Amikor a végén meg koppan, hát… Sejthető volt tudom, meg hát itt ő a „vesztes típus”, aki mondjuk stílusosan viseli mindezt. Ettől függetlenül azt kell mondjam még mindig az ő karaktere az, ami simán elviszi a hátán a sorozatot. Az a vicc, hogy ez igaz Blair-re is :D Így visszagondolva a Dawson’s Creek-ben sem Dawson volt az isten, hanem az úgymond mellékszereplő titulusú Pacey és Jen. Na de vissza Blair-hez, aki érzésem szerint még elég rendesen felkavarja a szálakat, főleg hogy kiderül a pasijáról az igazság. Sőt ha van isten, akkor Chuck is kap egy király kis ellenlábast.

Ami viszont a legjobb volt az egészben az a teljes mellékszereplő állomány mozgatása. Nate végre nem csak agyatlan mellékszereplő, hanem stílusos arc, aki egyből megpróbálja új köntösben tálalni a kötelező tini-felnőtt kapcsolatot. Nem semmi, így már értem a pozitív kritikai vízhangot is. És végre nem egy tipikus tanár-diák kapcsolat megint! Aztán ott van a kicsi Jenny, aki hihetetlen jól brillírozott ismét. Már-már kezdtem azt hinni, hogy megint elszáll, de az alkotók nem estek bele a saját csapdájukba. Szerencsére.

Ami viszont sajnos kimaradt az a Bart-Lily-Rufus szerelmi háromszög. Igaz Rufus cameozgatott kicsit, de hát az ő karakterében is több van ennél. Ez esetben még hajlamosak vagyunk ezt elnézni, de a folytatásban muszáj lesz orvosolni.

Végezetül pedig jöjjön a remek zenei alap, ami már a nyitányban világossá tette mindenki számára, hogy nem egy natúr résszel lesz dolgunk. A saját magam akarom cáfolni akkor azt mondom, hogy sikerült összefoglalniuk az egész sztorit alig pár percben, de hát ez van. Tini-drámát nézünk nem high-concept alkotást. És ha már tini-soap, akkor kötelező az új évadot pár új arcal feldobni. Jelen esetben ez Madchen Amick (Catherine) és Patrick Heusinger (Marcus) lennének, aki eddig 3-3 részre írtak alá ha jól tudom. Amick kisasszony esetében ez cseppet sem meglepő, hisz főszereplő a My Own Worst Enemy-ben, amit már csak emiatt is nézni fogok. 

Összességében tehát a sorozat maradt az őt megillető helyen, vagyis a csúcson. A 90210 sem rossz, de azért még fejlődnie kell minden téren. A Privileged meg eddig még kimaradt a szórásból, de ezek után kétlem, hogy felérne ehhez a mércéhez. 

Track list:

“Reverse Of Shade” by The Windupdeads
“Buzzin'” by Shwayze
“Fell In Love Without You (Acoustic)” by Motion City Soundtrack
“Paparazzi” by Lady GaGa

This entry has a rating of 5

Kommentáld!

Gossip Girl – Season 1

 
Beküldte: tess 2008 September 2, 16:40-kor a(z) Gossip Girl témába.

Premier: 2007/9/19
Finálé: 2008/5/19
Évad: 18 részes, de 22-re rendelték be, majd jött a WGA sztrájk
Csatorna: The CW
Nézettség: klikk ide

Sokak szerint 2007 februárjában egy korszak ért véget a tini-soap műfajában, amikor is adásba került a FOX-on a The O.C. utolsó része. Ezzel pedig végérvényesen egy korszak zárult le. Hiába, 4-5 évente újabb tini generáció kerül a képernyők elé, akiknek rendre újat kell mutatni. Ezt az újdonságot sokan a Hidden Palms-ban látták, amit tini sorozatairól híres/hírhedt WB utódja a The CW tűzött adásra. A széria gyorsan, alig egy hónap alatt kilehelte lelkét és ezzel szertefoszlott minden illúzió. A hatalmas tátongó űrt nem volt mi kitöltse.

És akkor dobbantott egy hatalmasat a The O.C. két szülőatyja Josh Schwartz és Stepanie Savage, amikor is végre érdemleges koncepcióval sikerült előálniuk a Cecily von Ziegesar regényéből született Gossip Girl-lel. Mondom ezt úgy, hogy előtte már számos variáns létezett a produkcióra, de ezeket sorra vetették el a stúdiók. Elsőnek a Gilmore Girls creatorja Amy Sherman-Palladino próbálkozott meg a koncepcióval, ahol is Lindsey Lohan lett volna az egyik főszereplő. A próbálkozás viszont csúfos kudarcnak bizonyult. Ezt követően a project a FOX berkeibe került, ahol ugyan csak gyorsan elvérzett. A következő próbálkozása 2006 augusztusában volt, amikor is már Schwartz kezdett bele a munkálatokba. 2007 januárjában pedig a The CW meg is adta a zöld jelzést a sorozatnak, Schwartz meg maga mellé csábította Savage kisasszonyt. 

A többi meg, ahogy mondani szokás már történelem. A kritikusok és persze a nézők nagy része cseppet sem rajongót a sorozatért, ami a nézettségen szépen meg is látszott. De a remekbeszabott kampány és a ráépülő marketing sikerességét senki sem firtatja. Gondoljunk csak a hihetetlenül gyors iTunes startra vagy a rengeteg online reklámra. Az óriási hype és tini hiszti meg már csak mellékes. Így akarva-akaratlanul is a The CW volt a 2007/08-as szezonban az első csatorna, aki teljes évadra rendelt be sorozatot. Az meg már tényleg csak hab volt a tortán, amikor 2008 júniusában Schwartz megszellőztette egy esetleges spin-off sorozat lehetőségét, ahol a bájos és nagyratörő Jenny Humphrey lenne a főszereplő. Ezek után mondja bárki azt, hogy nem sikeres a széria.

A sikerhez persze végig kellett Cecily von Ziegensar írói munkássága, aki mellé betársult még a két creator is. És ha már producerek, akkor érdemes megemlíteni a társ-producert Jonathan C. Brody-t (The Mountain, Gilmore Girl). A sorozat vonzerejét viszont mégsem a remek stáb adta, hanem a tökéletes casting. A sorozat ugyanis hemzseg tehetséges fiatal színészekkel, akik egytől egyig igazi eyecandyk. És ez igaz a szülőkre is, hiába a felső tízezernek bitang jól kell kinéznie. Bár sokan firtatták a főszereplő Serena van der Woodsent alakító Blake Lively rátermettségét, de idővel kiderült, hogy jól választottak. Ugyanez igaz Penn Badgley-ra (The Bedford Diaries, The Mountain) is. Viszont az úgynevezett „negatív oldalt” senki sem firtatta és vajon miért? Leighton Meester (Surface, 24) és Ed Westwick tökéletes választásnak bizonyult. Nem véletlen, hogy a marketing is javarészt rájuk épült. Az igazi No1 választás viszont mégis Taylor Momsen volt, aki Jenny karakterében valami hihetetlen nagyot brillírozott. Nem véletlen tehát az a spin-off esélylatolgatás. 

Természetesen agyon-hypeolt és marketingezett sorozat lévén a Gossip Girl-nek szállítania kellett folyamatosan a nagy neveket és az új arcokat, amiben nem is volt hiány. Sikerült ugyanis leszerződtetni Kristen Bell-t (Heroes, Veronica Mars) némi auditív munkára, valamint Kelly Rutherford-ot (Threat Matrix) a bábáskodó anyuka szerepére. Az évad végén pedig pár rész elejéig feltűnt Buffy kishúga Michelle Tractenberg is. Alapjába véve nem nagy nevek, de a műfajon belül azért mérvadóak.

A teljes első évad: 

1.01 Pilot (Kanyecc kritikája, Fercsa kritikája, Thingol kritikája)
1.02The Wild Brunch
1.03Poison Ivy
1.04Bad News Blair
1.05Dare Devil
1.06The Handmaiden’s Tale
1.07Victor/Victrola
1.08Seventeen Candles
1.09Blair Waldorf Must Pie!
1.10Hi, Society
1.11Roman Holiday
1.12School Lies
1.13The Thin Line Between Chuck and Nate
1.14The Blair Bitch Project
1.15Desperately Seeking Serena
1.16All About My Brother
1.17Woman on the Verge
1.18 Much ‘I Do’ About Nothing

A sztorira részletesen most nem térnék ki, mivel az egyes részeknél volt vesézés meg persze fikciózgatás is, szóval tessék visszanézni. Nagy általánosságban viszont érdemes leszögezni, hogy a széria nem hozott semmi változást az amúgy is agyonrágott klisék világába. Magyarán mindenki kever mindenkivel, vannak feltörekvő és problémás gyerekek, meg persze kiscsászárok, lesznek titkok és hazugságok, rejtett homoszexualitás, szülői mellélépések meg a szokásos szex, drogok, hisztéria. 

A sorozat vonzerejét sokkal inkább az jelenti, ahogy ezeket az agyonrágott kliséket tálalja. A The O.C. esetében már megismerkedhettünk a gazdagok életével, de ilyen szintű ragyogásban és pénzszórásban eddig nem igazán volt részünk. Emlékszem anno a Dawson’s Creek vagy a Gilmore Girls után mekkorát ütött a The O.C. látványa, de itt labdába se rúghat. Stílusos ruhatár, fiatal eyecandyk hada és New York minden mennyiségben. Valamint a súlyos jogdíjak az éppen aktuális zenei betétekért. 

Ebbe a csillogó világban láthatjuk az 5 főszereplő Serena, Blair, Chuck, Nate és Dan kalandozásait, mely idővel egészen szép kis történeti egységet ad majd. Itt persze ne tessék Lost és 24 szintű sztorit várni, de a maga nemében nem rossz. Láthatjuk a bukás és a felemelkedést, szakítást és persze egymásra találást, meg a mellékszereplők épp aktuális történeteit. 

De akkor mi a baj? A legnagyobb probléma alapvetően az agyon-hypeoltság. Az ember mindig többet és többet akar, amit a sorozat nem feltétlenül tud szállítani. Persze voltak „must see” részek, de a minőségbeli hullámzás végig megvolt. Akárcsak a gyenge egyensúly a szereplők és a mellékszereplők közt. Jó volt nézni Jenny törekvéseit, de valahogy mindig elhúzták. Vagy éppen nem abba az irányba vitték, mint azt sokan reméltük. És ez igaz Rufus és Lily karakterére is. Szerencsére, amikor kezdett leülni az évad akkor Chuck vagy épp Blair szállította a feszültséget és a lendületet és a hype ismét beindult.

Alapjába véve sok negatívumot lehetne felsorolni a sorozatott illetően, de nem érdemes. Be kell látni, hogy nem lehet egy lapon emlegetni a szerializált drámákkal. Más műfajok, mások az elvárások és más a célközönség is. A Gossip Girl a maga nemében tökéletes alkotás, még akkor is, ha az évad minősége hullámzó volt. Ínséges időben mindent szabad és ezt a sorozat jól ki is használja. Igaz egyetlen évad alatt sikerült ellőniük az összes klisét, így a folytatásban tényleg hatalmasat kell alakítaniuk. A marketing gépezet már dübörög és hát a hype-val sincs semmi gond. Várjuk a folytatást!

This entry has a rating of 5

1 Hozzászólás

Gossip Girl – 1.01 – Pilot

 
Beküldte: Kanyecc 2008 August 20, 12:05-kor a(z) 2007/08 sorozatai,Gossip Girl,Pilot témába.

Türelem, Gossip Girl-t teremt. Tegnap éjjel úgy döntöttem, rávetem magam a 2007/08-as idény egyik tinisorozatára, amiből valljuk be nem sok volt. A koncepciót a THE CW-nek köszönhetjük, no meg a Narancsvidék alkotó brigádjának. A tavaly nyári Hidden Palms után bizony kellett a frissítés, mert harmat gyenge lett. Hiába castingoltak bele csomó tini eyecandy-t! A Gossip Girl jobbat hozott volna? Még nem árulnám el, viszont annyi szent, hogy akinek bejött a Hidden Palms, az tuti le fogja pörgetni egyszer a GG-t, mert szinte hasonló alapokkal bír, csak a rejtélyes titkok, itt nem egy gyilkosságban mutatkoznak meg, hanem inkább a szerelem kifürkészhetetlen útjaiban.


Nem tudom, merre kezdjem. Az egész számomra úgy fura, ahogyan van. Tetszett is, meg nem is. Közel ugyan annyi pozitív érvet tudnék felsorolni, mint negatívot. (Ezzel már utalok a végső pontszámra, ami közel sem születve meg bennem.) Az alapokat tess-ék megírták, de a tisztánlátás miatt újra. A főszereplő csajszi lelép – hip-hop senki tudta nélkül – a nagyvárosból, mert valami galiba történt és túl akarja tenni magát rajta, majd egy évre rá ismételten feltűnik, mint egy megtisztult lélek. – Hihetnénk, de nincs az az idő, ami a fájdalmat enyhítené, tartja a közmondás. Itt érződik benne a szappanoperás hajlam. Valami van a levegőben, amelynek történetét majdcsak a közel jövőben ismerjük meg. A készítők megpróbálják elterelni a gondolatunkat róla, bevisznek false-momentumokat, de ne higgyünk el mindent nekik.

Nehezen indult be. Ezzel kiegyezhetünk. Húzták-vonták az egészet. Elröppent 42 perc és szinte semmit se tudtunk meg. A vége, persze kárpótol mindenért, de addig rémunalmas, csöpögős az egész. – Ha ennyire belelendültem, akkor folytatom a negatívumokat. Jó-jó, pilot rész. Bevezet minket a felső 10 ezer életébe, bemutatja a szereplőket, láthatjuk a képmutatást, kibontja a közeli cselekményt. Eddig minden rendjén volna, csak valahogy mindezt lehet gyorsabban, sokkal hatásosabban. Egy másik nagy problémája a tipikusság. Biztos voltam abban, hogy feltűnik Serena életében egy olyan fiú, aki gyermekkorában nem mert odamenni hozzá, leszólítani és elmondani a valós érzéseit. De nem ez az utolsó, tudnám folytatni a véges sort, viszont felesleges.


Hiába tipikus az egész, hiába indult be annyira nehezen, rohadt jó lett a castingja. Nem érdekel, mit mondanak mások, nekem tetszik. Minden embertípus benne van. Bár néha a képmutatás már-már felsőfokon mutatkozik, azonban a szerénység sem szorul háttérbe. Gonoszság, szegénység, máról holnapra élés egyaránt megtalálható benne. (Igazából ekkor érezem a szappanopera jelenlétét.) Számomra a legmegdöbbentőbb momentum az SMS-pletyka volt. Természetesen, kicsit el van túlozva, de hát – kérem szépen – felső 10 ezerről beszélünk, akik simán megengedhetik maguknak. Akkor miért kötözködünk.

A másik pozitívum a narráció volt. Sokak szerint teljesen felesleges, azonban nem adok nekik teljesen igazat, csak részben. Kristen Bell-fan lettem az elmúlt hónapokban. Nem tagadom, sőt azt sem, hogy tökéletes erre a szerepre. Néha sok a felesleges beszéd, mármint nem kellene annyi narrálás bele, viszont vannak olyan részek, melynél elengedhetetlen. Már csak emiatt megéri.

A harmadik pozitívum számomra a Track list-jében mutatkozik meg. Bődületesen sok szám hangzik el benne. Java friss, új, persze lehet hallani régebbi kedvenceket. Tess kritikájában felsorolta őket. Közel húszat számoltam, ami irdatlan nagy mennyiség 42 percbe, ezzel szemben nagyon jó hangulatot tud teremteni az egész sztorinak.

Akkor most jönne a záró értékelés. A THE CW remek újonccal lepett meg bennünket. Nem ugrálok örömömben; nem ütöm az asztal, mint az egyes Lost epizód finálé után; nem kürtölőn el a haveroknak a pikáns spoilereket, viszont ha választanom kellene a HP és közte, akkor főlényesen mellette tenném le a voksomat. Hiába indult be annyira nehezen, hiába uncsi néhol, engem megvettek. Tetszett. Nem fogok a sok negatívum miatt rossz pontszámot adni neki. Néha félre kell tenni ezeket. Nem kritikusok vagyunk, akiknek az a dolga, hogy reálisan mondjuk egy számot. Itt a saját véleményünk dominál, tehát a végeredmény kimagasló nálam, mert a végére odatettek igazán. Folytatni fogom, lehet már ma este.

This entry has a rating of 4.5

Kommentáld!
Következő oldal »

free web stats