Ha akad olyan komédia, amit akárhányszor meg tudok nézni újra és újra, akkor a Modern Family közéjük tartozik. A Family Guy mellett belopta magát a szívembe a népes családi sztorizgatás, ami túl van a 7. évadján. Ilyenkor mindig felidéződik, hogy anno 2009-ben leginkább a földdel tettem egyenlővé a pilotját, ami után olyan pálfordulás jelentkezett, amit kevés sorozatnál lehet tapasztalni. Egy valamivel viszont egyet kell értenem: már nem éli fénykorát! Amennyire tetszett az 5. évadja körül, annyira kezdek kiábrándulni belőle. Nyilván a kaszálás, mint lehetséges szenvedés előli megmenekülés szóba se jöhet nálam, de már a készítők nem tudnak olyan jó poénokat és sztorikat írni, mint anno 2-3 évvel ezelőtt, amikor a karaktereket szépen kiismertük és azokra építették mindkettőt – amik tulajdonképpen alappillérei a Modern Family-nek.

Nem csak arról van szó, hogy veteránná érett a sorozat, valamint a béremelkedések által másabb mentalításban dolgoznak a szereplők; hanem arról is, hogy 7 évet öregedtek. Nyilván a kezdeti lelkesedés immáron átcsapott egy hétköznapi rutinba. Anno „küzdöttek” a nézettségért, kellettek a remek Phil poénok, amiket Luke társaságában emelhettek plátói magasságokba. Most jöhetnék a tipikus beszólással, miszerint: régen minden jobb volt… Ezt ráhúzhatom a Modern Family aktuális évadjára, mert eltelt a 22 epizód, ám ha fel kellene idéznem, hogy mi is történt benne, akkor gondolkodóba kellene esnem, mert hirtelenjében nem sok minden dereng…

Ez sajnos probléma. Azért ha mégis kellene írnom átívelő történetet, akkor tudnék kettőt is, hiszen elég csak Haley románcának kalandozását vagy Claire előléptetését a cégen belül felidézni. Oké, ám mégsem érzem olyan erősnek ezeket, mint anno, ami volt Mitchell és Cameron házasságánál. Olyan mértékű kiemelkedést egyikőjüké sem nyújt. Ez számomra zavaró, mert valami változott azóta. Kicsit azt érzem, hogy már inkább a pénz irányít, mint a lelkesedés.

Amikkel viszont továbbra sincs probléma, az a vendég- és visszatérő szereplők. Továbbra is remekül használják őket, érzik azt, hogy mikor kell behozni egy régen látott arcot vagy éppen újat. A 7. évadban ezt a bázist leginkább Claire munkahelyénél élénkítették fel, ahol sok jó beugró karaktert ismerhettünk meg – még ha csak pár másodpercre is, de általánosságban a mosoly ott ült a jeleneteik végén az arcomon. A Modern Family-nek ez az egyik védjegye: a főszereplőivel valósítja meg a részeket, ám néha előbbiekkel hozzátesz némi pluszt. Az évadzáróból elég csak felidézni a csávót, akit végül kirúgott Claire… nah meg a dolgozói szemmel nézett okát… [fergeteges]

Gyorsan végigmennék a főszereplőkön, kinél mit éreztem az elmúlt 22 rész alatt. Jay hozza azt, amit megszokhattunk tőle. Gloria kiégett. Már cseppet se tud olyan szórakoztató lenni, mint 4 évaddal ezelőtt. A spanyol poénjainak értéke is csökkent. Manny csak Manny. Claire átváltozott főnökké, komolyságára dobtak még egy lapáttal, ami számtalan stresszes szituációt eredményez nála. Nézői hangulat függőség, hogy ez mikor nyerő, mikor nem! Phil is kiégni látszik, régen jobb poénokat kapott. Mitchell és Cameron tartja magát az előzőekhez. Haley átment nyálasba. Kezdeti karakterétől távol áll a stílus és ez zavaró. Luke csajozik, némileg rinyálós. Nem tetszik. Alex önsajnálkozó. Szintén nem tetszik. Lilly szókimondósága, lázadása, míg a többségnek kevésbé szimpatikus, addig nekem az. Gloria-ék fiát pedig szokni kell.

Mint az kiolvasható, leginkább a gyermekek „újabb korszakba lépésével” nem tudnak mit kezdeni az írók. Felcsapta fejét egy eddig ismeretlen probléma? Csak azért kérdem, mert pontosan ezek a változások hoznák a legjobb humorforrásokat, ehhez képest gagyibbnál gagyibb történeteket írnak rájuk, amik nem viccesek, inkább csak kínosak, mert mi sem hisszük el, hogy ezt megmerték engedni maguknak. Talán egyedül Lilly-nek áll jól ez a fajta kínosság, ugyanis minden lehetőséget megragadnak nála, hogy szüleit sarokba szorítsák. Pl.: Mennyire volt az utolsó résznél az új hajváltozásának értéke? …semennyire leginkább!

Csak eltelt már 7 esztendő. Én se tudnék mondani olyan komédiát, ami ennyi lehúzott éven keresztül évadról évadra meg tudott volna újulni és a minőséget egy újabb szintre emelte volna. A szitkomoknál az összhatást szoktam szem előtt tartani. Lehet már csak megszokásból tartok ki. Ööö… abban biztos vagyok, hogy imádom a karaktereit. Hiába voltak régebben lehengerlőbbek, még mindig úgy érzem, hogy a legjobb családi komédiák között emlegethető a Modern Family, ami jobb éveket élt 2-3 évvel ezelőtt, de hát minden sorozatnál felüti fejét a legrosszabb jellemvonás: a hullámzás. Itt megtörtént, ám aki ennyi időt kitartott mellette, azon a következő évad 22-24 része se fog kifogni. Ebben biztos vagyok, mert azért a kellemes kikapcsolódást még mindig szállítja. Szívesen ültem le mindegyik része elé; egyszer sem azért, hogy érjek már az etap végére. Ez pedig a legeslegjobb dolog, ami egy veteránnál lehetséges.

Igazam van?

Jézusom, már a hatodik évadon is túl van a Modern Family. És még ugyanennyit legalább bemerek neki húzni, mert stabilan uralja az ABC 18-49 évesek kategóriájának trónját. Igaz népszerűsége kezd megkopni, ugyanis 9%-nyit gyengül az 5. etap mutatóihoz viszonyítva. Ez elenyésző, hiszen alapvetően a tévécsatornák egy folyamatosan gyengülő tendenciát mutatnak, minél jobban kiélesedik a versengés a kábeles és stream csatornák között. Ugorjunk is a felemás évadra, ami eléggé megosztotta a rajongókat. Engem is!

A Modern Family-ben az a jó, hogy ha behoznak egy évadkitöltő epizódot, azt is ugyanolyan élménnyel nézem, élvezem. Nincs egyszerűen rossz epizódja, maximum átlagosnak tekinthető, mert egyszer se éreztem azt, hogy „ezt most miért kellett” hangulat csapja volna fel a fejét nézése közben. Legnagyobb erejét a kitűnően bekalibrált karaktereknek köszönheti, amik a legátlagosabb szituációból is a legtöbbet tudják kihozni. (Sok szitkom elirigyelheti ezt a fajta írói leleményességet, ami jelen van.)

Ahogy haladunk évadról évadra, úgy fejlődnek a szereplők. Régebben az idősebb nemzedékért voltam oda, mostanra viszont a fiatalokért, akik feje felett elsuhant 6 esztendő legalább. Alex-et szabályosan imádom, mert a stréber mivolta mellett, amikor kirúg a hámból egy teljesen más oldalát tárja a nézők elé. Luke is hatalmasat fejlődött a kezdeti állapotához képest. Nyilván már Phil örültebbnél elvetemültebb ötleteiben kevésbé vesz részt, viszont ezt kompenzálja azzal, hogy saját szálon futtatja mindezt. Vagy legalábbis a mohókás énjét többször megvillogtatja egy-egy oda nem illő jelenetnél. (Pl.: emlékeztek arra a részre, amikor odaadja a telefonját Alex-Haley duónak, hogy szakítsanak a barátnőjével?!) És ott van Haley, aki a 4-5. évad körül kapott egy szerelmi szálat, ami egyre inkább kezd kibontakozni. (Innen pedig egy nagy seggbe rúgás az évad végi zárásáért. Nem volt szép húzás! :)

A fiatalok közül Lilly mellett se szabad szó nélkül elmenni, akire az 5. etaptól sokkal nagyobb fókuszba kerül. Mindezt próbálták erősíteni a 6. évadnál is, de érzésemre: nem sikerült. Több teret adtam volna neki. Az írók számtalanszor bebizonyították, hogy egy részbe három család minden tagjára könnyedén tudnak sztorit írni. Nagyjából ugyanolyan arányban oszlik meg mindenki szereplése, őt mégis inkább csak visszatérő-vendégként tartanám számon. Nyilván kora miatt, suliznia kell – vagy valami hasonló, ettől még felróható a hiánya, hiszen számtalanszor beoltja két nevelőszülejét érzéktelen megnyilvánulásaival (amik a néző számára abszolút viccesek).

Tetszik az is, hogy Phil maradt Phil. Nem kell változtatni rajta, mert így tökéletes. Nagy ötleteivel tele az évad. Legyen az az évadvégi robot-iPad epizód, vagy amikor Claire-rel utaznak haza és a repülőgépen egy masszőrnő-bűvész páros közé kap helyet. Szakadok. A legszebb az egészben, hogy fárasztó humoraival vívta ki az emberek odaadását. Jay se sokat változott, max. öregedett pár évet, de hasonlóan „ne nyúljunk hozzá” tábort erősíti. Claire–Mitchell–Cam trió pedig a megosztó „tábort” erősíti. Ők hárman azok, akik valamilyen szinten átlagosultak. Utóbbi kettőnél már tavaly sejtettem, hogy ez lesz, hiszen az esküvői előkészületet brutálisan nehéz überelni. Nem is jött most össze az íróknak, helyette behoztak egy kamu elmélkedésnek tűnő „vegyük meg az emeleti lakást?” szálat. Claire pedig csak sodródott az árral. Egyetlen emlékezetes jelenete se volt az etapban, ami fájópont.

A jó hír, hogy vendég- és visszatérő szereplő ágon is ráerősítettek. Ugye Andy-vel ostromolják Haley-t. A csávó kiköpött Phil, csak fiatal kiadásban. Állandóan jön a mosolyogtató bájos hülyeségeivel, ami a legzártabb szívet is nyitásra készteti. Kettőjükre egy komplett szerelmi szálat írtak az írók, amit az előző évadokban kezdtek felvezetni, most pedig… nos, tippem sincs merre járunk, mert ha a tempót veszem alapul, akkor majd valamikor a 7. évad végénél eljuthatunk oda, hogy elcsattan valami csók féle, vagy lesz randi, vagy a fene se tudja. Persze ahhoz kell kellő méretű optimizmus is, mivel ha nincs ez jelen, akkor legalább a 8-9. szezonra tippelem a fentieket. Csak nem ennyire szívtelen az íróbanda?

Phil-ék szomszédságába költözött Ronnie–Martini duót is csak imádni lehet. Ők testesítik meg a külvárosi élet züllöttségét. Lazák, olyannyira, hogy még ha vendéglőbe mennek, képesek egy pár dolláros bort is magukkal vinni, hogy azt a pincérrel kibontassák és megigyák egy vacsora mellett. Hatalmas. Az írók rejtett fegyverei, mert ha kifogynának az ötletekből, akkor harcszíntérre küldik. őket. Cam-ék meleg barátaiból viszont már néha túl sokat mutatnak. Nincs bajon velük, de inkább kínosak, mint sem viccesek.

Akadtak zseniálisan eltalált részek. Egyet emelnék ki mindössze, azt a bizonyos Apple-ös részt, amikor Claire a reptéren ragad és az egész epizódot egy almás laptoppal veszik fel, közbe mindent facetime-on keresztül (?) nyomatnak. Zseniális. Kb. itt jön elő az, hogy az operatőrökre lassan nem is lesz igény, ha ilyen mértékben fejlődik a technika. Viszonylag alacsony költségvetésű részt dobtak össze – hiszen gondolom, volt valamiféle háttértámogatás a multi jóvoltából.

Nos, nem szaporítanám a szót, mivel ha még egy oldalnyit írnék, ugyan ide lyukadnék ki: A Modern Family továbbra is a network tévék egyik legjobb szitkomja. Humorból kellőmennyiségű kijárt neki. Nézettségileg rendben van. Egyetlen aggasztó tényező a színészek fizetésének mértéktelen növekedése lehet, amire láttunk már példát, illetve arra is, hogy valaki nem kapta meg, ezért távozott a főszereplők sorából. Remélem ilyenre nem kerül sor.

Az évadzáró végi cliffhangerre mérges vagyok, mert csak egy szimpla jó lett. Amolyan tipikus féle. Kicsit többet, vagy inkább egy szimpla zárást vártam volna – mondjuk, Alex ünneplős/búcsúztató partijáról pár snittet. Ez így… Nekem kevés és bosszantó volt. Talán utóbbi miatt húzom le.

Már a 6. évadjába lépett a Modern Family. Az írók nehéz helyzetben vannak, mert az előzőt (minden tekintetben) elég nehéz lesz felülmúlni. Túl jó lett az átívelő szál. Ugye a történet középpontjában: Mitchell és Cameron házasság előtti időszaka volt. Az írók úgy érezték, hogy ezt a témát a folytatásban is feszegetni kell, amivel inkább rombolták a színvonalat, mint sem építették. A kezdéssel nem voltam megelégedve, de ettől még ugyanúgy szórakoztató lett az összkép, csak hát az átlagosabb 3. évadra emlékeztet. Sajnos!

A minőségcsökkenést ráfoghatjuk a kreativitás hiányára. Elég hosszú átívelő szál ért véget az 5. etap lezárásával. Ennyi időn keresztül húzták Mitchell-ék nagynapját. Most időugrással átugorták a mézesheteket, ami talán megérdemelt volna egy duplázást. A Modern Family-ről érdemes tudni, hogy a két részre szánt történetek mindig nagyon jóra sikerülnek. Látszik is rajtuk, hogy jóval nagyobb költségvetéssel dolgoznak. Mernek jobb ötleteket bevállalni, viszont ilyen húzásra csak évadonként egyszer van lehetőség. Általában az utolsó részeket célozzák meg, vakáció címszavával.

A kezdésben zavart az is, hogy a gyerekek kevés szerepet kaptak. Nem írtak rájuk annyi jó poént, mint az előzőekben, ahol szabályosan bravurkodnak. Luke-ra, Alex-re és Haley-re gondolok most elsősorban, bár az viszont tetszett, hogy Lilly végre beszólogat a családtagjainak. Mitchell-ékhez nagyon illik ez a fajta gyermek. Kiegészíti a családi összképet. Visszakanyarodva, Ariel Winter-nél ugyanazt élem át az 5-6. szériánál, mint Emma Watson-nál a Harry Potter és az azkabani fogolynál, azaz akkorát nőt a csajszi, hogy már feltűnő. Elkezdett nőiesedni, és meglepően nagyok lettek a mellei. Na jó, erről szegény nem tehet, csak érdekes deja vu az életemben.

A Dunphy családból továbbra is a legerősebb Phil. Ráépítik a legtöbb vicces szituációt. Emlékezzünk csak az 6×03-as rész tartalmára, ahol kiderül, hogyan sikerült megfertőznie egy betegséggel az egész családját. Jay és Gloria duó mostanság olyan „aham” kategóriások. Igazából sokat nem tesznek hozzá a minőséghez. Ed O’Neil szállítja a tipikus karakterét. Ez áll jól neki, de náluk érzem legfőképpen a kreativitáshiányát.

Ízé, azt kell mondanom megint csak, hogy nem vagyok megelégedve a kezdéssel. Remélem, hogy ez csak időszakos, és a halloween közeledtével egyre csak nő a minőség. A napokban posztolt promóképek legalábbis jót ígértetnek.

Ha össze kellene foglalnom az első 3 rész történetét, akkor ezt írnám: 5×01 – A házasság nyűgje, 5×02 – Lilly és a közös fotó; 5×03 – Phil, a kórterjesztő vagy Alex mellei. Lényeg a lényeg, hogy ennyi csodálatos rész után is kitartok mellette. Lehet, hogy csökkent a színvonal, de maradok. Nem hiszem, hogy valaha is kaszálni fogom, mert annyira meghatározó komédiája lett az életemnek. A sok Emmy-díjával persze lehetne vitatkozni, de mondjon nekem valaki más hasonlóan jó családi (!) komédiát. A The Middle más tészta.

Van egy-két olyan sorozat, amit fű alatt nézek. Ez annyit takar, hogy se a blogon, se a twitteren nem látjátok nyomát, pedig kellene. Most kivételt tettem a Modern Family-nél, amelynek az 5. évadja nagyot fejlődött a szemben. Meglepően jó kis szitkom lett. Igaz, már fogalmam sincs mi történt a 3-4. szériában, annyira régen volt, de kinőtte magát. Nem is akárhogyan. Meg is mernék kockáztatni egy eléggé merész kijelentést, viszont most úgy érzem, ennek helye van a kritikámban: a jelenkor legjobb családi komédiáját dobta össze az ABC.

„Még ilyen évadokat!” – teszem nézése közben a részek vége után, mert imádni való. Kezdjük ott, hogy a gyerekek végre serdülő kor felé cammognak. Egyre több jelenetet kapnak, és mint az egyre jobban kikörvonalazódik: az írók is sokkal nagyobb teret adnak nekik. Felnőnek a szemünk előtt, nincs mese. A legnagyobb változáson Luke (Nolan Gould) megy keresztül. Durva, hogy mennyire nem volt szimpatikus az elején, most pedig az egyik kedvenc. Fejlődésében helyet kap apjától való eltávolodása, hiszen régebben minden hülyeségre nyitott volt; mostanra pedig olyan dolgokat csinál, amik az átlag tinikre jellemzők. Mondok példát is: ha suliba viszi, akkor előbb kiszáll a kocsiból; vagy már csak hazugságokkal lehet elcsalni egy táncoktatásra.

A másik kedvenc karakterem Lily (Aubrey Anderson-Emmons), akinek simán adnék egy alakításért járó díjat, mert Mitchell és Cameron életében az egyensúlyt ő hozza el. Jókat mosolygok akkor, amikor a kislány kiakad apukái döntésképtelenségén. Rengeteg vicces jelenetet építenek erre, melyeknek középpontjába kerül. Kedvenc hozzákapcsolódó jelenetem, amikor az esküvőtervezésnél (remélem jól rémlik) kiakad szülein, felveszi a fejhallgatót és inkább zenét hallgat, csak hogy ne hallja őket. Parádés.

A történetet tekintve három szálat tudnék kiemelni. Mindegyik az adott családhoz kapcsolódik. Jay-ékről mivel nem esett még szó, így velük kezdenék. Bekerül a képbe egy új dada, a slusszpoént meghagynám mindenkinek. Csak annyit emelnék ki, hogy remek szereplőválasztás történt. Claire-éknél előtérbe került Alex stresszes érettségi előtti időszaka, valamint Luke serdülőkora, illetve Claire dolgozó élete, aki apjánál kapott állást. Mitchell-ék pedig a házasságukra koncentrálnak, mivel legalizálták a melegek házasságát. Valószínűleg az évadvégéig elhúzzák ezt a szálat.

Itt tartunk most. Kicsit deja vu érzés kapott el, mert a gyerekek felnövése és színészi fejlődése a Harry Potter-filmsorozatra emlékeztet. Ott tűnt fel elsőként az ilyen, amikor az „azkabani fogolynál” Hermionét alakító Emma Watson nőtt egy nagyobbat és karaktere még szimpatikusabb lett. Az 4. mozifilmnél pedig már mindenkinél a „veteránság” jelei mutatkoznak. Nem véletlenül emlegették akkoriban a kritikusok azt, hogy ezt már talán nem is annyira a gyerekeknek szánják, inkább tinédzsereknek. Szerencsére itt a korosztály mindenki felé nyit. A sokszínű családi felállás adja azt a szépségét, amitől a jelenkor legjobb komédiájának becézgetem.

Még ilyen évadokat! Csak ennyit tudnék hozzátenni. Szívesen nézem bármikor. A kikapcsolódást 100%-ban szállítani tudja. Ennyire szitkomot akkor élveztem, amikor éppen darálóban pótoltam a That ’70s Show-t. A maximális pontszám cseppet se túlzás szerintem. Lehet, hogy vannak kilengései, viszont minden epizódban eléri egyszer legalább a tetőpontot, amire azt kell mondanom, régen láttam ennyire jó komédiát.

Visszatért a Modern Family szerda este, méghozzá dupla részes évadkezdéssel. Neki és a The Middle-nek adott egy-egy órát a csatorna, hogy leültessék a nézőket és felidéztessék velük, hogy mi hiányzott az elmúlt hónapokban az életükből. Hát a friss epizódjaik, és a jó poénjaik. (Utóbbiról is érkezik hamarosan a külön bejegyzés, de előbb foglalkozzunk a Modern családdal.)

Mondhatnám azt is, hogy kapott egy nagy újratöltést a sorozat. A (fiatalabb) szereplők nőttek egy nagyot, a történet pedig hozta azt, amiért imádtuk. Lilly lecserélése mellett nehéz szemet hunyni, mivel az egyik legszembetűnőbb történés ez volt. Kicsit hasonlított a formula a Two and a Half Men főcíméhez, amelyben az ifjú színészpalánta a mikrofonnál nő meg. Kb. hasonlót képzeljetek magatok elé, de alapjába véve panaszom nem volt az új Lilly-re, Végtére még csak gyerek, ne várjunk színészi bravúrokat.

Az egyórás évadnyitó valójában két különálló rész volt. Sajnos. Annyira rákészültem az előzetese alapján a dupla részes western kiruccanásra, mint a fene. Mellesleg jobban bírtam volna, ha 40 perc csak erről szól volna. Remekül összerakták az egészet. Hihetetlen, mennyire meg tudják mozgatni az összes karaktert. Olyan nincs, hogy az egyikkel kevesebbet foglalkoznának. Remek a mérce ilyen szempontból.

Végre megfeszegették a határokat. Gondolok Alex-re, akinek eddig szinte semmi szerelmi életet nem volt; vagy hogy Gloriá-ra féltékeny legyen Jay, vagy hogy Claire zavarba hozza lánya hódolóját. Mindezt tetőzték magával a western-es hangulattal. Fenséges volt. Teljesen elégedett voltam az évadkezdéssel. Nem adták le az írók a színvonalat.

Az 1×02-nél már más volt a felállás. Eltűnt a varázs, de az átívelő szál megmaradt. Mitchell-ék nagy döntésre szánták el magukat. (Nem lövőm le a poént, csak annyit előjáróban, hogy vártam ezt a húzásukat.)

A Modern Family tényleg a jelenlegi legjobb vígjáték, ami a tévéképernyőn van. Hiába lerágott csont a műfaja, azaz a családi formula, sikerül újra és újra meglepniük minket. Klisékről meg is feledkezhetünk, mert sokszínűségével elfeledteti. Olyan, mint ha a színészi alakításokkal a szőnyeg alá söpörnék minden epizódban. A szórakoztatási faktorja pedig adja magát. Nehéz megállni röhögés nélkül, de amikor sikerül, akkor is mosolygunk teli képpel. Hosszú jövőre számíthat, nem kérdéses, pláne így, hogy az idei Emmy-díjátadón mennyi elismerést gyűjtött be. Nézzétek! – csak ennyit tudok mondani.

Hónapokkal a Modern Family évadzárása után, de csak szintre sikerült hoznom a szitkomok királyát. Mennyire meg tudok lepődni azon, amit anno a pilot során írtam, hiszen akkor ősi ellenségként tekintettem rá, azóta pedig a legjobb vígjáték sorozatnak tartom, mert a minőségben felül tudták múlni a tavalyi idény teljesítményét. Ezért se tudok rá rosszat mondani. És a folytatásban se foguk tudni, mert kikapcsolódás szempontjából megtestesíti mindazt, amit két-három évvel ezelőtt a That ’70s Show jelentett nekem.

Ismételten 24 kiváló epizódot kaptunk, s azt se bántam volna, ha 32 érkezne, mert mint írtam, a minőség rovására egyik se ment. Családi szitkomoktól általában a hátamon feláll a szőr, mert nehezen tudnak maradandót alkotni, inkább csak a klisékre utaznak, ezzel szemben a Modern Family-be az se zavaró, ha egy-két ellőtt poén tűnik fel, mert a karakterek miatt nézzük, nem csak a vicc kedvéért.

Zseniális lett a történetekben az arány, hiszen a három család közül mindenki egy szinten mozog. Nincs az, hogy Phil-ék elnyomnák Claire-ék, vagy a meleg pár kerülne háttérbe, mert velük semmit se tudnak kezdeni az írók. Korrekt, 33%-os arányba oszlik szét részről részre. (Emelem kalapom az írógárda előtt.) Másrészről, a zárásokkor ott van a mondanivaló, amivel elgondolkodtatják a nézőket, s azon se lennék meglepődve, ha valakiknek az életét ezekkel terelnék jó útra.

Ha kellene erőségeket mondanom, akkor mindenképpen a fiatalságot hoznám fel példaként, közülük is Luck-ot és Manny-t, akik megtestesítik a két végletet. Előbbi az agyatlansággal veri ki a biztosítékot (jó értelemben!), utóbbi pedig a komolytalanságával. Mannyre muszáj példát hoznom: ott volt az a rész, amikor házi doktor játszott, vagy amikor Haleyt fel akarta szedni Valentin-napkor. Fergeteges pillanatok, teljes egészében megmaradtak bennem. De hogy Lucky mellett is szóljanak tények, csak emlékezzük vissza a tanulós módszerére, amivel biciklizni tanította Gloriát. Nehéz kibírni röhögés nélkül.

Jaj, várom a folytatást. Hiányt pótolnom kell így mással, de az élmények annyira frissek, mint ha tegnap néztem volna, pedig már egy hete befejeztem. Sokak szerint Jay-Gloria páros lett a legjobb, amivel nem is vitatkoznék, de nálam Phill is hasonlóan kimagaslik a gyerekes viselkedésével. Anno a Back to You-ban fel se figyeltem rá. Örülök neki, hogy ott lemorzsolódott, mert tényleg zseniális alakítást nyújt.

A finálé is hozta azt a színvonalat, amit egész etap során megszoktunk. Az írók olykor visszanyúlnak a gyökerekhez. Legyen az egy régi emlék, vagy egy pillanat. A tény pedig, hogy kb. ugyanazzal a dologgal zárult a második etapot is, mint az előzőt az fantasztikus, hiszen míg az elsőben a család fotózkodott, addig most csak a Jay gyerekei.