The Bridge (US) – Az 1. évadról

 
Beküldte: tess 2014 July 15, 12:15-kor a(z) The Bridge témába.

Bevallom kissé szkeptikusan fogadtam anno az FX bejelentését, miszerint a John Landgraf vezette kábeles adó megpróbálkozik napjaink egyik kultikus ongoing alapvetésének, a svéd-dán koprodukcióban készülő Bron/Broen-nek az adaptálásával. A felemás felhang persze cseppet sem volt alaptalan a részemről, elvégre az eredeti széria majdhogynem tökéletesre sikerült. Az utánozhatatlanul fajsúlyos atmoszféra, a társadalmi problémák hathatós boncolgatása, a komplex nyomozati szál és a remek casting mind hozzájárult ahhoz az egyedi audió-vizuális élményhez, amit amerikai sorozatok esetében csak ritkán kapunk meg ilyen formában. A remake verzió pilot bicskája annak rendje és módja szerint bele is tört a próbálkozásba. Szerencsénkre, a készítői kollektíva gyorsan összekapta magát, ami az évad minőségén és megítélésén is éreztette hathatós hatását.

the-bridge-s1-a

Persze csodák nincsenek, így jelen esetben is be kell érnünk egy rutinos adaptációval. Sokkal inkább egy amerikanizált jegyektől tipizált verzióval van dolgunk, mintsem egy új alternatív perspektívával. Természetesen a készítői szabadság valamelyest éreztette a hatását, így a script hol elvesz, hol pedig hozzátesz az eredetihez. Ettől függetlenül viszont a fő csapásirány majdhogynem megegyező. A sarkalatos pont itt sokkal inkább az amerikai-mexikói határban rejlő kérdéseknél keresendő. Sajnos a hozott alapanyaggal az írói kollektíva még csak-csak elboldogult, de saját kútfőből már jóval nehezebben ment az építkezés. A szálak többsége szimplán esetlen és csak lógnak a levegőben. Már alapból az alapvetések is merőben fantáziátlanok, amihez aztán teljes mértékben súlytalan csavarok társulnak, csakhogy a drámai feszültséget szinten tartsák. Sőt, ha jobban belegondolok igazából lényegi többlet tartalommal nem is bír. Inkább bosszantóan kapkodó, így javarészt ímmel-ámmal mindenbe csak belekap (vérbosszú, drogkarter, csempészés, emberkereskedelem, bevándorlás). Ehhez mérten a hathatós társadalmi korrajz, az erkölcsi felhang is elmarad. Ugyan feszegeti a morális és etikai kérdéseket, de kínkeserves vergődés után sem jut konklúzióra, ami nagy kár. Főleg hogy az eredeti script adta szarkasztikus humort is sikerült teljesen elhagynia.

Az ember ezután arra számítana, hogy ez egy hatalmas luft a csatorna részéről, de meglepetésre nem az. Vagy inkább csak nem akkora? Egy-két kivételtől eltekintve ugyanis a színészek közti összhang meglehetősen jól működött. A Diane Kruger – Damian Birchir páros rutinosan hozta a kötelezőt, noha Kruger aszpergeres karaktere olykor fényévekre elmaradt Sofia Helin alakításától. Továbbá ki kell még emelnem Ted Levine és Matthew Lillard emlékezetes karakterét, ami megint nem az írói munka eredménye. Oké, Lillard antipatikus újságírója részben a script hozadéka, de a kiemelkedő színészi játék nélkül gyorsan elvérzett volna. Kb. pontosan úgy, mint a mellékszereplők jó része a kétdimenziós karakterjegyeikkel. Pedig-pedig táptalaj és karizmatikus badass lett volna tucatszám, de szinte egyetlen kínálkozó lehetőséget sem sikerült kiaknázni. Ramón Franco-nak talán még összejöhet, no de a többieknek…

the-bridge-s1-b

És igen, tudom, hogy szőrszálhasogatás, de pár remek kivételtől eltekintve az eredeti sorozat hangulatát sem sikerült megragadnia. A képi világ unott és slampos, a lélekvesztőként terebélyesedő atmoszféra meg egyenesen eltűnt. Valami komor-lemondó légkör kallódik a sorok közt, de ez édes kevés a katarzishoz. Elgondolkodtatni meg aztán végképp nem tud, igaz szerintem nem is akar. Valahol erre mondják azt, hogy rutinos iparos munka, amiből viszont kimaradt a lélek és annak minden hozadéka. A környezet és a tálalás persze így sokat hozzátett az élményhez, de az összkép még így is csak közepes. Mondhatni a potenciál és a szaktudás adott volt mindvégig, de a skandináv sajátosságot mégsem sikerült reprodukálni, ami talán egy másfajta adaptációnál bocsánatos bűn lehetne, de itt nem az.

This entry has a rating of 3

Kommentáld!

The Bridge – Pilot

 
Beküldte: tess 2013 September 3, 21:28-kor a(z) Pilot,The Bridge témába.

Köztudottan nagy híve vagyok a skandináv miliőnek, ami az utóbbi időben hatványozottan igaz, hisz sorra kapjuk a jobbnál-jobb koncepciókat a rideg északi szomszédságból. Szándékosan nem kezdem el sorolni a felhozatalt, aki minőségi és merőben új fajta megközelítéssel operáló drámára vágyik, úgyis feltalálja magát. Azt viszont mégis ki kell jelentenem, hogy a Bron/Broen, mint olyan alapvetésnek számít itt a blogon, így kissé szkeptikusan fogadtam az amerikai remake bejelentését. Igen, még azután is, hogy az FX-re érkezett és a pilot-ot Gerardo Naranjo rendezte.

És lám, az aggodalmam cseppet sem volt alaptalan, elvégre az amerikai módi megint csak nem hazudtolta meg önmagát. Szó szerint a világmegváltást vártam a Meredith Stiehm – Elwood Reid párostól, hátha végre egy The Killing-hez mérhető feldolgozást sikerül a képernyőre pakolni. Sajnos nem így történt. A páros pofátlan szolgai mentalitásban, majdhogynem jelenetről jelenetre kopírozta az eredetit. A kreatív vaszektómia pedig igen csak gyorsan megbosszulta magát. A végeredmény borzasztóan unott, fantáziátlan és szürke. Egyszerűen hiányzik belőle a lélek, az egyedi karizma, vagy ha jobban tetszik az a jellegzetesen rideg és tárgyilagos miliő, ami a skandináv eredetit oly naggyá tette.

Naranjo rendezése természetesen próbálkozik az atmoszférateremtéssel, de minden erőlködése ellenére sem tud kellően fajsúlyos lenni. A ridegség meg már alapból az El Paso – Juarez ellentéttel megbukik. Kreatív fronton is történt némi probálkozás, de ez a mellékszálak előtérbe helyezésében és az öncélú témaorientált elidőzésekben abszolút kimerült. Mondatni nagyjából ugyanazt a mondanivalót kaptuk, csak itt az egyedi tálalás és látásmód kikopott a képernyőről útközben.

A story line-hoz mérten a karaktereknél is a szolgai másolás volt a mérvadó. Azonban míg Demián Bichir valamelyest megtalálta fogódzót a vaszektált mexikói nyomozó szerepében, addig társa Diane Kruger abszolút elvérzett az aszpergeres amerikai nyomozónő szerepében. Olyannyira bizonytalan volt a karakterrel kapcsolatban, hogy még a karakterjegyeit sem sikerült maradéktalanul magáévá tennie. Egyszerűen egy percig sem lehetett komolyan venni, holott pont a karizmatikusan magabiztos aszperger szindrómás nyomozónő az, aki tovább mélyíthette volna a rendezés realisztikusan rideg és közönyös tálalását. Arra meg végképp ki sem szeretnék már térni, hogy muszájból csak sikerült ellőni pár sztereotípiát is. Egyedül talán csak Matthew Lillard tudott meglepetés okozni, de belőle meg olyan keveset kaptunk, hogy a rész végére már erősen kellett izzadnom, hogy mit is alakított.

Akárhogyan is nézem az FX remakeje jelen állás szerint igen csak ingerszegény vállalkozásnak bizonyult. Félreértés ne essék, anno a skandináv eredeti pilotja sem váltotta meg a világot, ellenben bőven akadt benne értékelni való. Itt azonban mindenből a legolcsóbb változatot sikerült választani. Persze a folytatásra itt is fordulhat a kocka, nem stílszerű a szolgai másolás, de azért én a biztonság kedvéért továbbra is fenntartásokkal kezelem ezt az adaptációt.

This entry has a rating of 2

Kommentáld!

free web stats