Premier: 2008/1/18
Írta: Chip Johannessen
Rendezte: Eric Laneuville

Beth teljesen maga alatt van Lindsey halála miatt. Mick próbálja vigasztalni a lányt, de jelen esetben jobb dolga is akad. Felbukkan ugyanis egy titokzatos vámpír Lance, aki minden erejével Coraline-t keresi. A vámpírtól Micke-et óva intik, de a makacs nyomozó mégis nyakik beleássa magát az ügybe, ami végül az életébe is kerülhet…

Megjegyzés: Erre mondják azt, hogy érdemes volt végig böjtölni 11 részt, mivel a finálé, vagyis a 12. megadta a válaszokat. Az írósztrájknak hála finálé lett volna belőle, de mint később kiderült a CBS még adott neki pár részt. Az egyetlen hiba az egészben az egyik kreatív agy távozása, ami igen nagymértékben befolyásolhatja a jövendő részek színvonalát. Na, de ez a jövő…

Foglalkozzunk inkább egy keveset a jelennel, ami úgy ütött, ahogy kell. Hozta a tipikus guilty pleasure-ös finálét. Ilyenkor az ember ugyanis olyat kap, hogy egyszerre elfelejti azt a sok anyázást évközben. Most komolyan, én egy percet nem bántam meg az évadból, holott nem egyszer hosszabb-rövidebb szünetre küldtem. Ezt így kell csinálni kérem! Végig bennem motoszkált a késztetés és végül is kiteljesedett.

A siker most itt egyértelműen az íróké, akik tényleg odatettek egy nagy kalappal. Volt persze pár percnyi Beth féle siratós móka, meg gyász és miegymás, de a lényeg itt Mick és Coraline kapcsolatán volt, meg persze a múlton. Bezony, itt ugyanis egy újabb vámpíros univerzum született! XIV Lajos és a francia forradalom bevonása egyszerűen zseniális volt. A háttérben meghúzódó szálak, meg tényleg remekbeszabottak. Visszagondolva persze kissé egyszerűek, de menet közben tényleg ütöttek. Hiába, a sorozat tetőpontját mindig is Coraline képezte. Azonban a Lance-t alakító Jason Butler Harner is nagyon ott volt a szeren. Ha másért nem, hát miatta tuti megnézem a John Adams minit. Meredith Monroe feltűnése pedig már tényleg csak hab volt a tortán. A csaj valadöbbenetesen szexi lett. Mi a manó mi, főleg a Dawson’s Creek után.

A nagyszerű történet mellett a stáb is meglepő mód megemberelte magát. az átvezető képek már tényleg profik voltak csak úgy, mint a vágások. A zenei alapokat pedig talán csak az eyecandy-knek sikerült felönmúlniuk. A takarító személyében ismét visszatért Jill Latiano, akinek ha sürgősen nem adnak szerepet a sorozatban, akkor baj lesz. Aztán az ékszerész csaj sem volt piskóta, meg persze Josef csajai. Szóval WOW volt! YUMM! Totál feel goog érzés az elejétől a végéig!

A „finálé” nagyjából teljes, de azért nem egy kérdés maradt a levegőben. Például hova viszi Lance Coraline-t? Coraline kitől fél ennyire? Mick meddig marad képesség nélkül? Vagy a számomra legfontosabb kérdés, mi van az egész francia forradalom mögött? Lance ugye üdvözli Mick-et a családban, de előtte azért leszidja Coraline-t, amiért az „ő” hozzájárulásuk nélkül vették be. Ez kezd egyre inkább monumentálissá válni! Atyaúristen, itt jön rá az ember mennyire is sokat fejlődött a széria! Ide nekem a folytatást azonnal!
Ha hinni lehet az előzetes híreknek, akkor a nagy visszatérés 2008. április 25-én lesz. Én tutira ott leszek!

Track list:
“Your Guardian Angel” – The Red Jumpsuit Apparatus
“Gone to My Head” – Crawlspace
“School’s Out” – Alice Cooper
“Wrap Me In Dreams” – Deep Sounds
“Quicksand Thievery” – Natalie Walker
“Ice Cream” – New Young Pony Club
“Goodbye” – Jessica Lowndes
“All Fall Down” – One Republic

Premier: 2008/1/11
Írta: Josh Pate
Rendezte: Paul Holahan

Josh egy nagy volumenű ügyön dolgozik már évek óta, aminek gyümölcse kezd szép lassan beérni. A célegyenes előtt viszont mégis visszakoznia kell, mivel ellenfele Tejada Beth-t szemeli ki biztosítéknak. Mick persze a pár mellé áll és megvédi Beth-t. Ezek után viszont a dühödt Tejada Josh ellen fordul minden erejével…

Megjegyzés: Atyaúristen mekkora egy rész volt már ez! A sorozat szó szerint a hamvaiból támadt fel, de olyan szinten, amit egy főnix madár is megirigyelne. Egyszerűen zseniális volt! Így kell kérem szépem szarból várat építeni emberek! De még milyen várat…

Pedig aztán az elején csak úgy tobzódtunk a régebbinél régebbi klisékben. Sőt, ha jobban bele gondolok az egész rész egy bődült nagy klisé volt, de mégis ütött. A várázsszó jelen esetben is a tálaláson van, ami leginkább a rendezést dicsőiti. A feszültséget ugyanis valami félelmetesen sikerült uralni, amihez végre párosult némi akció is. Végig sikerült elhitetni a nézővel, hogy van remény, de amik már túlzottan elbízta volna magát jött a következő adag hidegzuhany. Félelmetesen jó volt! Nem mondom, hogy egy tipikus akció sorozatnak oda vert volna, de a guilty pleasure kategóriában mindenképp a toppon van.

Az meg már tényleg csak a hab a tortán, ami az ominózus haláleset után jött. Általában ezt szokták kihagyni a készítők, aminek hála a néző anyáz egész éjjel. Szerencsére ez most nem történt meg, így jött a kötelező bosszú is. Áááá, ez is fergeteges volt. Mick tényleg tökös gyerek tud lenni, ha akar. Sőt, a sorozat is tud száguldani, ha éppen akar. Ehhez viszont már sokkal több dolognak kell klappolnia. Jelen esetben a pénz-rendezés kettős adott volt. A sztori kissé tipikusra sikeredett, de hát ne legyünk telhetetlenek.

Bár a fináléban még az arcunkba tolnak némi lelkizős dráma egyveleget, amit mindenki maga döntsön el, hogy kell e vagy sem. Szerintem végső soron is megfért, sőt bizonyos szinten szüksége is volt rá a sorozatnak. Akárhogy is nézem sikerült egy, de maximum két rész alatt a feje tetejére fordítani az évadot. És hát erre kb annyira volt szükség, mint a maratón után egy pohár vízre, nagyonnnn!!!!

Track list:
“Here comes the pain” – Paul Trudeau
“Looking back” – Anger Management
“Calling You” – Blue October
“La Rompe de la discoteca” – Baby Q
“Las Mananitas” – Martyn Laight
“Del Mareno” – Julio Caesar Sanchez
“Dame Esa Cosa” (Give Me That Thing) – Megatrax music library
“Subterfuge” – Adam Hamilton

Premier: 2007/12/14
Írta: Trevor Munson, Ron Koslow
Rendezte: John T. Kretchmer

Mick és Beth még időben kórházba viszik Coraline-t, akinek az állapota igen csak kétséges. Mick minden adandó alkalmat kihasznál, hogy megtudja a nő titkát, de mind hiába. Közben egy bérgyilkos érkezik a városba, aki Josef irodáját egyszerűen felrobbantja. Mick már-már azt hiszi egy újabb barátját vesztette el, amikor is megjelenik Josef a lakásán. Ezzel viszont kezdetét veszi egy újabb nyomozás, melynek szálai New York-ba vezetnek…

Megjegyzés: Na, erre most tényleg nem volt szükség kérem! A sorozat az előző résznél sosem látott magasságokba emelkedett, amit a készítők most egy elegáns mozdulattal szépen vissza is repítettek az érdektelenségbe. Pedig azt hittem, már végre kezd kiforrni a dolog. Nem így lett!

Pedig mintha némi pénzügyi alap érkezet volna a szériához. Vagy ezt csak nekem tűnt fel? A vágó képek szokatlanul elegánsra sikerültek és a helyszínek is változatosabbak lettek. Mintha az egész stáb megemelte volna a peshet valagát és kimentek volna a szabad friss levegőt szívni. Lehetne gyakrabban ilyen megmozdulást csinálni emberek!

Ellenben a történet egyszerűen gyalázatos volt. Ahogy lerendezték Coraline-t az már szánalmas. Persze szíven szúrják aztán még túl is éli, a rendőröket meg nem is érdekli az eset. Na, ne! Aztán ott van a Josef elleni merénylet is, ami szintén több sebből vérzik. Ilyen nyálas klisét ki vesz be mostanában. Meg a New York-i öregember szövege is gyalázatos volt. Hát ott sem hittem el, hogy Josef gonosz. a zsoldos pali meg tényleg kész röhej volt. Hagyjuk is, mert csak idegesítem magam!

A fináléra meg betoltak egy olyan lépést, aminek megint nincs semmi értelme. Vágom én, hogy elhallgatnak pár dolgot az ember elől, de ez most tényleg mi volt. Mert kérem cliffhangernek csapnivaló, max egy újabb adag idegesség. Magyarán a sorozat egyszerűen nem bír szabadulni a saját skatulyájától, vagyis a guilty pleasure mentalitástól. Egyszer fent, egyszer lent. Az egyetlen szerencséje a sok bolond, aki még kitartott mellette. Viszont ha ez a szint marad, akkor igen csak say goodbye lesz belőle!

Track list, mert volt benne zene is igen:
“Hot Wax” by Mandrew
“XYZ” by Stereoliza
“13th Floor” by Mere Mortals
“Aurora” by Lapush

Premier: 2007/11/23
Írta: Gabrielle Stanton, Harry Werksman
Rendezte: James Whitmore Jr.

Beth egyre inkább kíváncsi az igazságra Morgant illetően, így nyomozni kezd utána. Ehhez viszont az kell, hogy valaki lekösse a nő figyelmét. Így jön a képbe Mick, aki bevonja Morgant az egyik ügyébe. A nyomozás viszont hamarosan érdekes fordulatot vesz minden téren. Közben Beth Josef segítségét kéri, így jut el Coraline hollywoodi party házába, ahol megdöbbentő bizonyítékokat szerez…

Megjegyzés: Na erre mondják, azt kérem szépen, hogy részekből egészet. Sőt, erre mondják azt, hogy naneeeee! A rész tipikus in medias res kezdéssel az arcunkba tolta a finálét, amiből az égadta világon semmit sem tudtunk leszűrni. Na jó, Beth gyilkol egyet és kész. De ami előtte volt, na itt azon van a hangsúly.

A sztori jelentem most tényleg több szálon fut, és ami a megdöbbentő, tényleg élvezetes. Kapunk egy keveset Mick múltjából is, amit némi crossover feelingel megtűzdelve összefűznek Bethével is. Frappáns volt. Bár Beth karaktere kezd kissé idegesítő lenni, de a fináléra megértjük az ok-okozati összefüggést. A középpontban így nem is a szőke ciklon nyomozása állt, hanem Mick és Coraline.

A szexuális töltés végig érzékelhető volt, ami az elején kissé zavaró és klisés is, de végül csak ellágyul az ember szíve. Igen, végül már én is szurkoltam a párnak. Ez lehet a gyengeség volt a részemről, de mindezek mellett tökéletes bonyodalom is. Gondoljuk csak el, ha ezt a szálat folytatják az alkotók… A következményeket megjósolni egyszerűen lehetetlen lenne. Kb. pont olyan lehetetlen, mint a finálét. Hát emberek akkora pofont adott, hogy csak néztem. De no para, mert mire feleszméltem volna Coraline és Mick légyottján megjelent Beth és kiosztotta a második pofont is. Kurvaélet volt a vége!

A sorozat tényleg egy tipikus guilty pleasure, amit a mostani rész csak tovább fényezett. Félreértés ne essék a sztori nem nagy eresztés és még ismerős is. De maga a tálalás valami fergeteges. Nem Point Pleasant és Las Vegas az tuti, de nem is ezt várjuk tőle. Itt a köztes megalkuváson van a hangsúly. Két- három gyér rész közé beépítenek egy pénzest, ahol a szereplők szebbek, a sztori jobb, a nézőnek meg visszajön a kedve. Ez is ilyen volt, amit pöpecül feldobott a finálé. Igen hype is van benne, de hát ezt most tényleg megérdemli a sorozat és kész.

Premier: 2007/11/16
Írta: Jill Blotevogel
Rendezte: Dennis Smith

Donovan Shepard egy ízig-vérig gonosz sorozatgyilkos, akit látszólag utolért a végzete, mivel 14 év után végre kivégzik. Audrey, az egyik lebuktatója viszont még a halála után sem tud megnyugodni, mivel a szörnyű emlékek és Sheppard fanatikus rajongói folyton kínozzák. Beth, Mick segítségét kéri a túlzottan lelkes rajongók ellen. Azonban a nyomozás meglepő fordulatot vesz, amikor kiderül, hogy Sheppard még mindig él…

Megjegyzés: Rég volt már, hogy Moonlight-ot néztem, így talán nem véletlen, ha azt mondom kissé csalódásként éltem meg a folytatást. Anno a sorozat a tipikus guilty pleasure kategóriáig vitte nálam. Nem volt se rossz, se jó, de mégis mindig megnéztem. Holott tudtam, hogy a szereplők nem nagy tehetségek, eyecandy is piszok kevés van benne és hát a budge is igen csak vérszegény. Olyan kanadai sorozat szaga volt az egésznek. Nos ez a pár hónapos kihagyás meggyőzött, hogy a sorozat maradt ugyanott, ahol anno abbahagytam.  Így viszont nincs mese, át kell szellemülni, vagy bizony igen csak lehúzós értékelések lesznek. Holott mondom a sorozat nem szar, csak kissé gagyi.

Ezt a gagyiságot jól mutatja a mostani sorozatgyilkosból vámpírrá avanzsált Sheppard karaktere is. Eszméletlenül gyenge volt, sőt ingerszegény is. Rajzfilm verzióban simán megnézettem volna egy 10 évessel. És hát ez azért ciki! Azok a műfogak és a festett háttér a fináléban felidézte bennem a ’80-as évek nagy horror klasszikusait. Persze ott is a tipikusan „B” kategóriás buktákat.  Egyszerűen messziről lerí a sorozatról a pénzhiány, pedig nem kéne sokat rááldozni még pluszban. Talán csak a CSI-től kéne két-három effectet megvonni és már is szemelláthatóbb lenne a különbség.

Sajnos az úgymond fő szál is hasonlóan gyengére sikerült és már-már azt kell mondanom, hogy igen csak gagyira. Beth megtalálja az elrablásáról készült papírokat és ennyi… Most komolyan, ezt a szálat miért kellett így lerendezni? Lehetett volna tovább húzni még pár részen keresztül, de helyette egyszerűen csak a pofánkba tolták egy borzalmas tálalásban.

Szóval most vagy esett a sorozat színvonala, vagy csak nekem nem sikerült átszellemülnöm. Mindenesetre ez most abszolút nem volt guilty pleasure. Sokkal inkább hajazott egy low budget kanadai, vagy angol misztikus sorozatra, de azok közül is a „B” kategóriás szarokra.

Track list:
Drowning by The Stereophonics
Together by The Kin

Premier: 2007/11/9
Írta: Josh Pate
Rendezte: Chris Fisher

Mick egy tűzvésznél belebotlik egykori feleségébe Coraline-be, vagy legalábbis annak a hasonmásába. Mint kiderül a nő nem más mint Beth fotósa, aki egyből egy furcsa üggyel bízza meg Mick-et. Egy tolvaj ellopta a fényképezőgépét, amin pár kép egészen rossz emlékeket idéz fel Mick-ben. Josef persze nyugtatgatja barátját, de mi van akkor, ha Coraline tényleg visszatért…

Megjegyzés: Durva, hogy a sorozat miként tartja magát. A minőség egyre jobb és látszólag nem is adnak alább a készítők. A tálalás kezd tényleg első osztályú lenni és már a színészek is belejöttek a karakterekbe. Már nincs az a sok „B” hatást keltő klisé a játékban. Vagy az is lehet én szoktam meg őket? Ami viszont mindenképpen fejlődött az  a történet. Végre Josef is előtérbe kerül és hát Coraline is. Végre, 7 részt kellett erre várni, de megérte!

Egyébként maga a történet elég pofásan össze volt rakva, ami mondjuk nem is csoda, hisz egy jól bevált klisére épített. A sok flashback és a kamera játékok viszont a paranoid viselkedést elég szépen kiemelték. A recept egyszerű volt, de azért mindenki bevette. Először elhintették a tébolyt, aztán jött némi realitás, majd a paranoia és a beismerés. És baaanggg, jött a finálé és a záró képsor. Kurvaélet volt na! Lehetséges végre megvan az a bizonyos évad átívelő szál? Hát nagyon remélem, mert a sorozat egyre inkább bejön!

Premier: 2007/11/2
Írta: Erin Maher, Kathryn Reindl
Rendezte: Paul Holahan

Josef meglepő módon Mick segítségét kéri, hogy találjon meg a számára egy nőt. A jelek szerint Lola Josef alkalmi barátnője már több száz éve, de most mégis rossz fát tett a tűzre. Mick már csak kíváncsiságból is belekezd a munkába, ami egészen sok titkot tartogat. A helyzet tovább súlyosbodik, amikor Beth nyomozása keresztezi Mick munkáját, és ezzel felszínre kerülnek az elfojtott érzelmek is…

Megjegyzés: Nem akartam ilyen gyorsan folytatni a szériát, de hát egy függőtől megvonni az adagot, ugye nem könnyű. Szerencsére nem bántam meg a „túladagolást”, mivel ez a rész is ütött. Sőt, egyenesen letaglózott! De most komolyan, miért nem lehetett volna ezt a szintet 5 résszel ezelőtt produkálni. Látványos jelenetek, eyecandy hegyek, némi szexuális bealítottság és persze pár pikáns téma a történelemből. Az aztán meg már tényleg csak hab volt a tortán, hogy Sophia Myles-ből egy istennőt csináltak. A nőt tipikusan nem néztem eyecandynek, de ezek után fordul a kocka. Holly Valance vendégszereplése meg dude volt! Most komolyan ennyi jó nőt mikor láttunk utoljára nyomozós sorozatban?

Akárhogy is nézem a Moonlight ezzel a résszel a csúcson van, de még így is látszik, hogy van hova fejlődni. Az a bizonyos átívelő szál még igen csak hibázik és hát a drámai rész is csak döcög. Azonban látszik a próbálkozás és ami a legszebb az egészben, hogy nincs erőlködés. A Moonlight a saját evolúcióját éli, ami ugyan lassú, de idővel pöpec kis széria lesz belőle. Csak győzzük kivárni!

Track list:
“Bounce with Me” by Kreesha Turner
“Fallout (feat. Johanna Boberg)” by Chad Gendason
“Darker Side of Life” by Edgard Jaude
“Let It Go” by Fauxliage
“Devil’s Got A Holda Me” by The Colour
“Under” by Under

Premier: 2007/10/26
Írta: Chip Johannessen
Rendezte: Michael Fields

Mick a sivatagban történtek óta kerüli Beth-t, így kettőjük közt csak úgy feszülnek az érzelmek, ami persze feltűnik mindenki számára. A kettejük közti kapcsolatot csak tovább nehezíti egy közös ügy, melyben egy vámpír prostikat öldököl…

Megjegyzés: Amint látjátok nem valami nagy eresztés a történet ismételten és hát a történéseket is gyorsan össze lehet foglalni. Spoilert meg nem is találtam róla. Mégis azt kell mondanom, hogy a sorozat kezd feltámadni hamvaiból! Végre volt benne valami plusz, ami arra biztatott, hogy ne írjam le a részt a főcím után. Ilyen volt a frankó kis flashback az elején meg az a nem gyengén durva szexuális attitűd a szereplők közt. Arról meg aztán végképp ne is beszéljünk, hogy sikerült lecserélni a vágót és a kameramant. Bazz olyan képi világot varázsoltak, hogy komolyan elgondolkodtam rajta, milyen sorozatot is nézek. Azok a napszemcsis jelenetek és a finálé tényleg ott voltak. Most először látszódott a sorozaton az igényesség. Végre eltűnt az az átkozott „B” kategóriás beütés.

És ami a legszebb az egészben az a karakterek fejlődése. Az a bizonyos kis csók a fináléban elég sok kérdést vett fel még a jövőben. Na meg persze ott van még Beth pasija is, aki mint már az elején is megtudhattuk roppant féltékeny. Kavarják itt a szálakat a háttérben tehát, aminek már valljuk be pont ideje is volt. A nagy kérdés már csak az, hogy meddig tart a lelkesedés és vajon kapunk évad átívelő történetet vagy sem. Mindenesetre bíztató jövő elé tekintünk.

Track list:
“The Bird and the Worm” by The Used
“Sleep” by MEIKO
“Believe” by The Bravery
“All My Life” by DJ Harry

Premier: 2007/10/19
Írta: Jill Blotevogel
Rendezte: Fred Toye

Beth pasija Josh a helyettes kerületi ügyész épp a város egyik fő gengszterét készül leültetni, de az egyik fő tanuja váratlanul eltűnik. Beth ajánlására Mick-et bízza meg, hogy keresse meg a lányt és hozza vissza a tárgyalásra. A Mick ahogy kell gyorsan a lány nyomára bukkan, de vele együtt egy bérgyilkos is. Nincs mit tenni menekülőre kell fogni a dolgot, de a sivatag nem éppen a legszerencsésebb hely egy éhes vámpír számára…

Megjegyzés: Ahogy gondoltuk a készítők kőkeményen rástartoltak a Mick-Beth kapcsolatra. Volt itt minden kérem, amiből lehet majd alapozni a folytatásban. Már csak arra leszek kíváncsi miként tüntetik el Beth pasiját. Érdekes lesz!

Amúgy a történet ismét hozta a közepesen unalmas átlagot, de ezúttal legalább szórakoztató volt. És megdöbbenésemre nem volt az a sok gagyi helikopteres CGI-vel turbózott átvezető. Ha ezt látná McG szerintem tuti idegösszeroppanást kapna. Egyébként a sorozat dettó ott van ahol 4 résszel ezelőtt. Valahogy még mindig nem sikerült kilábalniuk ebből a „B” hatásból. Olyan mintha a CBS visszavette volna a költségvetést, mire a stáb meg átírta a sztorit. Ilyen jelenetek és képi világ még a leghülyébb ember fejében is megfogalmazódik. Mindenesetre kár érte ismételten, ez a sorozat jobb sorsra lenne érdemesebb. Azt viszont ne feledjük, hogy például a Smallville, ami a gyér költségvetéssel küszködő CW-n megy mérföldekkel jobb színvonalat produkál. Ez mégis mi a fenéből eredeztethető? Lehet nem is a kevés pénzel van itt a gond, hanem magával a komplett stábbal.

Premier: 2007/10/12
Írta: Gabrielle Stanton, Harry Werksman
Rendezte: Scott Lautanen

Beth miután megtudja az igazat Mick-ről nem bír magával és folyton zaklatja a férfit a kérdéseivel. A helyzet iróniáját csak tovább fokozza egy eset, amin újabban Beth dolgozik. Egy titokzatos idegen sorra gyilkolja az embereket a városban és egy csepp vért sem hagy bennük. Mint kiderül egy „csavargóval” van dolguk, akit a vámpír apja magára hagyott. Így viszont nincs más lehetőség, mint az elszabadult vámpír után eredni és megállítani…

Megjegyzés: Lám-lám miből lesz a cserebogár! A sorozat messze van még a jótól, sőt kúrva messze de azért már kezd alakulni a történet. Az egészben a meglepő, hogy van fő szál és méghozzá már a 3. részben kezd körvonalazódni. Na jó nem kell olyan komplex vámpír sztorira gondolni, mint ami az Angel 4. évadjában volt, de azért ez se rossz. Hiába kevés szereplővel is lehet fasza kis sorit csinálni, de ez mostanság nem valami trendi. Gondoljunk csak a Heroes-re vagy a Lost-ra, ahol szarásig vannak a szereplők.

Ha már történet akkor érdemes egy keveset foglalkozni vele. Ugye a mostani részben volt pár flashback rész Mick múltjáról, de végső soron is nem mutattak semmi konkrétumot. Ha a készítőknek van eszük akkor szép lassan fogják tálalni nekünk ezt a cirka 50 évet, amiben ugye piszok sok minden megtörténhetett. Persze az évad jelentősebb része a jelenben fog majd játszódni, ahol tutira veszem, hogy rámennek majd a Mick-Beth szerelmi szálra is. Beth palija csak a helyet foglalja a stáblistán, szóval ha nem lenne se venné észre az ember. Tudom ez kissé átlátszó meg minden, de hát ez a jövő kérem szépem.
Aztán még ott van Josef és az ő cirka 400 éve, ami szintén szép kis történet lehetne. Anno ha jól emlékszem volt pár évad, vagy talán csak fél évad a Hegylakóban, amikor Kronosz haverjai és persze a múltja kísértett. Mekkora volt már! Szerintem ez itt is megállná a lábát egy darabig. Főleg akkor ha valami történelmi, vagy mitikus szálat is belevisznek.

Akárhogy is nézem lehetőség van itt dögivel, de azért hiba is akad szép számmal. Példának okáért miért van az, hogy én egy az egyben érzek valami „B” hatást a képi világon. Na jó nem csak a képi világon, hisz valljuk be a színészi játék sem egy etalon. Leginkább a múlt évi merénylet sorozatomhoz a Blood Ties-hoz tudnám hasonlítani, ami már annyira szánalmas volt, hogy nem bírtam nézni. A Moonlight egyenlőre még a szint felett van, de azért nem ártana neki némi kreatív munka. Minden téren!