Már a 4. epizódját tudjuk magunk mögött. Valahol sajnálom, hogy ez az utolsó etap, mert eddig harmatgyengének érzem az előzőekhez képest. Az ötödik etapot nehéz lesz überelni. Sajnos a The Substitute se győzött meg arról, hogy magukhoz tértek volna az írók. Ha az előző részben untatottnak éreztük a szálakat, akkor most mit mondjak rá? Leültek. Tipikus popcorn zabáló epizód volt. Semmi extra, azaz majdnem semmi, csak vitték tovább a vonalakat, de ha kihagyták volna, akkor se történne nagy helyzetváltozás, hiszen ez kevés egy igazi Lost-részhez. Ködösítés off, spoilerek on!

Tovább…

Emberek. Még mindig kötöm az ebet a karóhoz, mert a Lost azok közé a sorozatokhoz tartozik, ami évadról évadra egyre kiemelkedőbb teljesítményt produkált. Hagyjuk a nézettségi adatok. Ha annyira foglalkozni akartok vele, akkor ott vannak a DVR számok, amik magukért beszélnek. Igen, a 6. évad elstartolt. Én felhoztam magam. Jó szinten lenni és ha így folytatódik, akkor egyre több WTF-ot leszek kénytelen kitweetelni, mert ez is úgy ütött, mint ha egy bottal kupán vágtak volna. Bizony, ha még nem kóstoltál bele, akkor itt lenne az ideje, mert a jegesmedve nem csak az Északi-sarkon él… meglehet, hogy a kert végében is. Spoilerekkel folytatnám a tovább mögött.

Tovább…

Számos posztot írtunk az Eltűntekről, hiszen hatodszor is debütált minden idők legjobb misztikus, drámai hangulattal fűszerezett sorozata, melyet amennyire vártunk, olyan mértékben fogunk siratni. Ez már biztos, hiszen a közel másfél órás hatodik évad kezdésben nem győztük kapkodni a fejünket, annyi váratlan eseményt kínáltak nekünk tálcán Lindelofék. Számos új kérdést vetettek fel az írók, emellett pedig jó sok poént le is lőttek, így erősen gondolkodhatunk rajta, vajon hogy csavarják még meg a sorozatzáró felvonást, mivel úgy érezhetjük, hogy sokszor leesünk még az ágyról később.

“I’m seeing it, but I’m still not believin’ it.’

Nem lövök le túl nagy poént, ha elmondom, hogy bizony a dupla évadkezdés egyik fele nem a Szigeten, hanem egy bizonyos Oceanic repülőtársaság 815-ös számú járatán játszódik, ahol bizony kapunk visszatérő szereplőket, soha nem látott képsorokat és egyelőre megoldatlan kérdéseket is persze. A kamera pedig alábukik, és egy gyors mélyrepülés után láthatjuk, milyen mély a nyúl ürege. A víz alatt körülnézve újabb kérdések merülhetnek fel bennünk, mert ennek a fogásnak köszönhetően bizony még több kételyt kapunk kézhez, amely a misztikum eddig tapasztalt adagolásához képest is soknak bizonyulhat bárki számára, az őrült utazás azonban folytatódik, rajtunk áll, hogy befizetünk-e rá.

Több remek mondatot is hallhatunk a LAX alcímmel rendelkező epizódok játékideje alatt, melyek mindegyike esélyes lehet az év idézete címre. A cselekmény tehát két szálon játszódik, egyrészt az Oceanic fedélzetén, másrészt pedig az eltűntek egyre rejtélyesebb szigetén. Hogy lehet ez? Hiszen felrobbantották a bombát, ennek köszönhetően pedig mindennek meg kellett volna változnia! Igazán nehéz ezt kibogozni, így inkább most ütnék egy tovább gombot és spoileresen folytatnám, mert ezt tényleg nem lehet poénok lelövése nélkül tárgyalni, a Lost esetében pedig nincs sok esély arra, hogy mellébeszélve színvonalas kritikát lehessen írni. Így leszögezném, hogy csak az kövessen, aki látta az epizódokat. Aki nem, az nézze meg, és térjen vissza egy kis elmélkedésre!

Tovább…

Jól jön néha a lustaság. Több embertől hallottam vissza a napfolyamán, hogy meg kellene nézni a 6×00-ás összefoglaló epizódot, ami felkerült a netre. Háh! Ilyen szempontból a legjobb, ha a darálást az utolsó pillanatra hagyjuk/halasztjuk. Van egy rossz szokásom: ha egy sorozat megtetszik, akkor félre teszem ínséges időkre. Ez történt a Lost esetében is. 5×06-nál annyira ütött a sztori, hogy tegnapelőtt kezdtem el a felzárkózást, azaz 5×07-től felhozni a ma (=holnap) esti (=hajnali) premierre magam. Megérte! Sokkal jobb ez így, mert amilyen zárást csináltak neki, hát én anyáztam volna, merthogy nem tetszett, de erről majd később.

– I’m writing The Empire Strikes Back.
– I’m sorry, what?
– It’s 1977, right? Star Wars just came out. Pretty soon George Lucas is gonna be looking for a sequel. I’ve seen Empire, like, 200 times, so I figured make life easier and send him the script. With a couple improvements.

Félévet kellett volna kibírnom. Idehaza elsőként az AXN adta le, majd az RTL Klub. Spoilerezni fogok, mivel aki akarta, az már láthatta. Lehetőség adott volt. Mielőtt belekezdenék a kritikaféleségembe, egy röpte megjegyzés: az este hátralévő részében többnyire Lost-tal foglalkoznánk. Lesz új a fan poszterek, promo kép, idősáv térkép, stb. Egyszóval felkészülünk az évadnyitásra, amit több mint 12 ezren követtek nyomon a Sunset on the Beach-en. Az NBC dupla részes The Biggest Loser-rel szeretne a tripla epizódos nyitás ellen győzedelmeskedni. Reméljük nem fog összejönni nekik.

És akkor… Kezdjük el valahol. Az ötödik évad azért ütött annyira, mert a legjobb idősíkot vetítették elénk a készítők. Mindannyiunkat foglalkoztatott a Dharma. Miért építették az egyes bunkereket? Ki volt valójában az a rejtélyes japán/kínai (melyik is?) fószer, aki feltűnt állandó jelleggel az ismertető filmben? Mi a francot keres egy hatalmas láb a Sziget egyik partján? Mi okozza az időbeli ugrálgatásokat? Vége lesz-e ennek a sorozatnak valaha? És a többi, és a többi. Rengeteg megválaszolatlan kérdés maradt a hatodik évadra, de a készítők szerint elég lesz egy szezon arra, hogy a legtöbb, legfőbb szálakat elvarrják és az évtized legjobbja legyen. (Na jó, az hátsó felét én tettem hozzá, mert sokak szerint uncsi. Elvesztették megannyian a fonalat még az elején. A sok ugrálgatás, a sok csűrés-csavarás valahol visszaütött. Nem is kell messze mennünk, hogy mindezt belássuk, hiszen annak idején főműsoridőben ment, aztán a negyedik évadjától átkerül a vasárnap délutáni időpontra, ahol szabályosan az RTL Klub lemondott róla. Az AXN persze jó helyen adta, de neki ott volt az előny.)

– We’ll buy Microsoft.
– Excuse me?
– Then we’ll bet the Cowboys in the ’78 Super Bowl. We’re gonna be rich.

A ’70-es évek végével belenyúltak a tutiban a készítők. Nemcsak hogy új teret adtak az egész sztorinak, de szereplők fiatalabb korát vagy éppen szüleik életét ismerhettük meg. Mindig is foglalkoztatott, hogy milyen volt a fiatal Ben, akiben ez az „örült” (?) lett. Sokunknak kedvence volt hajdanán, amikor feltűnt a Többiek között. Nyugodt, higgadt, mint egy csendes gyilkos. Bár az lenne…, ellenben ezt felejtsük el, mivel a manipulálás az, amivel eléri célját. Sayid ezért pöccenbe rá. Utalgat az egyes dolgokra; kit kéne megölni, hogy biztonságba tudja szeretteit. Aztán az idő múlásával nálam Ben-láz lecsengett.

Jöttek újabb szereplők, akiket sokkal jobban találtam. Itt van Faraday, a zseni fizikus; ott van Miles, akiről később sok érdekesség derül ki. Ohh, azok a 70-es évek, de szeretem. Dharma kezdeményezésről „minden” kiderül. Oda visznek vissza bennünket, amikor egyes bunkerek még nem is léteztek. Azt az állapotot mutatják meg, aminek következménye lett a Sziget ugrálgatása. Szó szerint kiszabadították a rosszat, a gonoszt a szelencéből. A Hattyú okkal jött létre! A 108 percenkénti számokat okkal kell beírni. Bár azt nem értem, hogy miért pont a Hattyú ajtajára írt sorozatszámot kellett nekik állandóan begépelni. Ez kicsit elgondolkoztatott. Sok kérdés van a levegőbe, viszont most úgy vagyok, hogy pont jól.

Maradjunk még a Dharma-nél. Miles apja a legászabb. Mindvégig azt hittem, hogy egy szimpla örült tudósról van szó, de a fene megette. Annál kicsit többről. Az időbeni ugrálgatása kicsit összezavart, hiszen mi lett volna, hogyha nem mennek vissza 3 év múlva. Ez megtörtént most vagy sem. Több epizódon keresztül ez foglalkoztatott, aztán jött Farady halála, ami megadta a választ.

Három évet töltöttek el Sawyer, Juliet és Jin a retro korszakban. Mindegyikőjük beépült. Dharma-sok lettek. Ki a fene gondolt volna erre, hogy ilyent is belevisznek? Jól állt nekik. Tetszett, hogy Sawyer és Juliet szerelmi szálát felépítették. Egy gyerkőc azért becsúszhatott volna. Aztán, amikor Kate és Jack feltűnik mindez porba lesz tiporva. Én éreztem csak kicsit túlzásnak?Hhhhhhhhhhhhhhasdfasfg asdg d Három év után meg tudnák változtatni az érzésüket egyik pillanatról a másikra? Ezt ne meséljék be nekem. Itt éreztem egy kicsit gyengébbnek az ötödik évadot. Összefonódtak a párok. Magukra találtak. Előbbi kettő a ’70-es években, utóbbi kettő a jelenben „marcangolta” egymást. Mindössze annyi a különbség, hogy Sawyer-nek összejött, míg Jack elbaltázta.

Hiszitek vagy sem, de engem azzal vettek meg veszettül, hogy megtudhattuk: ki-kinek a gyermeke. Volt jó pár WTF!. (Ha nem hinnétek, ott van a twitteren, ahol cseppet se fogtam vissza magam. Tetszett vagy sem, ki kellett engednem magamból.)

Locke-Sun-Ben trió elfuserált szálként éltem meg az évad második felében. Locke istennek képzeli magát. Nem áll jól neki! Teljesen nagyképű. Beszól. Ha már feltámadt, akkor már mindent megtehet? Azt se értettem, hogyan kommunikál a Szigettel. Mi alapján megy el A-ból B-be. Egyáltalán van neki valami rejtett képessége? Sun félre dobta a bosszúálló oldalát. Teljesen behódolt. Azt tette, amit mondtak neki. Oks, egy pár jó megnyilvánulása akadt pl.: mikor fejbe vágta az evezővel Ben-t, viszont ezzel a lista végére értünk. És akkor Ben. Szánalmas lett a karaktere. Komolyan, hova tűnt a kegyetlen, leszámoló fickó, akibe beleszerettünk a harmadik (?) évadban.

De persze ettől még élvezhető volt. Főleg akkor hágott a tetőfokára a történet, amikor belehozták az előző évadok jeleneteit és mindezt ötvözték a „jelennel”. Istenem, hát akkor eredtek el majdnem a könnyeim. Ez hihetetlen! Gondolok itt arra a jelenetre, amikor Locke leesett és Richard fut oda hozzá és segít. Hoppá. Az ilyen pillanatokért szeretjük ezt a bonyolult sorozatot. Hozzák vissza a kezdeteket, amikor senki se felejtett el semmit, amikor a nézők még nézték. Higgyétek el nekem, leszek olyan perverz és elkezdem elölről – 1. évadtól – ledarálni, míg tart a 6. évad premierje, mert a darálási faktorja: 4.5/5-ös.

Képességekről se feledkezzünk el. Locke-ról beszéltünk fentebb. Tud kommunikálni a Szigettel. Hogyan? Miképp? Remélhetőleg választ kapunk erre is, de nem ő az egyetlen. Miles tud beszélni a holtakkal. Igaz kell hozzá a tetem. Átmentünk egy kicsit Hősökbe? Ez jutott egyből az eszembe. Aztán ott van Hurley, akinek szintén van egy, de hirtelen fogalmam sincs mi az… ha nem csal az emlékezetem, akkor hasonló, mint Miles-nek. (Dokik pedig tud gyógyítani, mivel doktor. – Poén kedvéért muszáj volt megjegyeznem.)

Folytathatnám oldalakon keresztül a merengést, de az időm szűkében kanyarodjuk rá az évadfináléra, ami megbotránkoztatott. Fele másra sikerült. Jacob-centrikus epizódot kaptunk. Ez még hagyján. Ennek is eljött az ideje. Engem azzal leptek meg, hogy Jacob majdnem mindenkivel találkozott a jövőben. Vagy melyik idősíkban járunk…? Lényegtelen. Jacob hihetetlen nagy arc. A füst és ő alkotják a Lost-ot. Ez az én elméletem. Locke elindult a megölésére. Ezzel egyidejűleg megérkezik a csapat, akik elhozták Locke-ot, azaz a holttestét. Ekkor sokkaltam be. Hogyan lehetséges mindez? Ki az akkor, akit láttunk? 3 Locke tartózkodna a Szigeten? Hiszen ott a hulla, ott az élő, és ott a múlt beli, akivel a repülőgépnél futottak össze. Ezt magyarázza meg nekem valaki, mert idegesít a tudatlanság.

A finálé utolsó percei, inkább fejfájást okoztak, mint meglepetést. Ment a sírás-rívás, mivel Juliet beleesett a gödörbe, Sawyer-nek nem sikerült megmenteni. A robbanás elmaradt, de aztán a doktor néni feláldozta magát. Egy kővel agyonverte a bombát, ami „ütésre” robbant, legalábbis Sayid erre „állította be”. És akkor jött a nagy fehér semmi, majd a zárós szöveg: „Lost”. Én pedig nem értettem, hogy ilyen szar befejezést hogyan lehetett összehozni, mert az elmúlt 5-6 epizódban zseniális volt az évad, de ezzel… hát jól tökön rúgták magukat. Az ötödik évadra simán adok 4.5/5-ös, de az évadzáróra mindössze 3.5/5-öt.

(Remélem nem árulok el nagy spoilert azzal, hogy a hatodik évad évadnyitó epizódjának java része az Oceanic 815-ös járatán fog játszódni. Ne menjetek még aludni, mert hamarosan jön még sok más poszt vele kapcsolatban.)

A visszaszámlálás elkezdődött, immár csupán csak órák választanak el minket a sorozatok történetének egy legjobbikának záróévadáig, a legfanatikusabb rajongók már javában vágják a centit és altatózzák magukat, hogy minél előbb elteljen az a másfél napnál is kevesebb időtartam. A hatodik évad premierje egyre közeledik, így nem meglepő módon itt az ideje, hogy tartsunk egy kis filozófiai félórát és elgondolkozzunk azon, hogy mi történt a korábbiakban, azaz pontosabban az előző etap során. Tény, hogy kemény fába üti a fejszéjét az, aki megpróbálja összegezni az egy-egy Lost évadban látott eseményeket, hiszen a flasbackek, flashforwardok igencsak képesek megkavarni az embert.

A legutoljára adásba került 17 epizód játékideje alatt persze ettől nem kellett tartanunk, hiszen a készítők egy egészen új eszközhöz nyúltak, ami pedig az időutazás. Hogy hogyan lehetséges ez? Pár száz karakter múlva kiderül. Tisztában lehetünk vele, hogy az Oceanic Six hazatért, és miután mindenkit beetettek azzal, hogy társaik halottak és csak ők élték túl, éltek, éldegéltek, amíg meg nem haltak. Hurley őrültségeket-őrültségekre halmozva még a pszichiátriára is visszakerült, Kate próbálta nevelgetni fiát, Jack eközben iszogatott és hivatása részeként embereket tett el láb alól, Sayid pedig visszatért hobbijához, amihez legjobban értett. Eközben a szigeten maradt emberek szörnyű helyzetbe kerültek.

Ezen a ponton kell megemlítenünk a villantásos időutazást, amelynek oka nem volt más, minthogy Ben megpörgette a szerencsekereket, így megdobbantva a szigetről, az ott lévő szerencsétleneket örökös ugrásokra kényszerítve. A sorozatok történetében jól ismert, ám ilyen módon még soha fel nem használt motívumot sokáig folytathatták volna a készítők, azonban rávezették Locke-ot, hogy neki is meg kell ismételnie a Többiek ex-vezérének cselekedetét, mert csupán így változtathat a cselekményen. Be kell vallanunk azért, hogy amikor később a kopasz vezér a szigeten történt borzalmakról somolygott, nem éppen erre gondoltunk annak idején. Mindenesetre a való világba visszatérve, hithű hősünk elkezdte sikertelennek tűnő térítését, azonban tetteinek következményével nem igazán számolhatott. Ugyanis a Szigeten maradt Sawyer-ék igencsak meglepődhettek, mivel a ’70-es években találták magukat, abban az időben, amikor a Dharma még virágzott.

Mivel azonban minden virágot eltaposnak egyszer, a későbbiek során jöhettünk rá, hogy a rock ‘n’ roll korában sem volt a hippilét annyira könnyű. A hatodik epizód környékén következett be a várva-várt változás, amikor is a csipet-csapat, azaz az Oceanic Six tagjai végre vissza indultak a rejtélyes földrészre, igaz, hogy különböző állapotban, mert volt aki megborotválkozott, míg más oszlásnak indulva várta a kilövést. Az Ajira a levegőbe is emelkedett, és mivel Faraday anyjának köszönhetően jó helyen voltak, jó időben, így pontosan abban a pillanatban villantott rájuk a Sziget – persze hiába vakuzott, senki nem mosolygott -, amikor a gép felette repült el. Egyfajta de ja vu érzéssel karöltve zuhant hát lefelé a több tonnányi vasszerkezet, és még a korábbiakban megismert zseniális pilóta sem tudta megakadályozni a katasztrófát.

Persze egyszerű lett volna, ha mindenki egyazon időben ér földet, ennek hatására pedig a fél csapat, azaz Kate, Jack és Sayid a ’70-es évekbe került vissza, míg Sun, Ben és Locke a jelenben próbálta tengetni tovább az életét. Ezután láthattunk könnyes egymás vállára való borulást – amikor a múltban találkoztak hőseink -, illetve nagyokat nézhettünk, amikor Locke életvidáman császkálni kezdett a Szigeten. Mialatt a nagy kopasz vadásznak álcázott hosszú életű bestia elindult, hogy kibelezze Jacob fővezért, a múltban a Dharma tagjai közé beszivárgott túlélők sem unatkozhattak.

Hiszen megismerkedtek a gyermek Bennel, Sawyer Lafleur néven futva elismert emberré vált, és nem mellesleg igen közel került Juliethez, Kate legnagyobb bánatára. Úgy tűnt tehát, hogy a szerelmi háromszög ezzel megoldódott, azonban a későbbiek során rá kellett eszmélnünk, hogy a múltban is érhetik meglepetések az embert, így nem árt észnél lenni. Emellett fény derült arra, hogy Richard valóban közel örök életű, illetve egy-két flashback/flashforward – nézőpont kérdése – segítségével katartikus élményben részesülhettünk, amikor fény derült arra, hogy Jacob bizony évszázados múltra tekint vissza, így jelen volt hőseink legfontosabb pillanatainál is.

Talán az egyik legdurvább történés volt az ötödik évad során Daniel múltbéli feltűnése, illetve amikor Rousseau Jin fejéhez fegyvert fogja üvöltötte franciául a Marseilles harca szólító sorait. Ezután történik a valószínűleg legjobb ötlet kivitelezése, ami kipattanhatott a Lost készítőinek agyából, hiszen meg merik kockáztatni annak a témakörnek a boncolgatását, amelyet mindannyian jól ismerünk, és általában a végkimenetel is ugyanaz. A kétmilliós kérdés tehát nem más, minthogy képesek vagyunk-e megváltoztatni sorsunkat, vagy örök kárhozatra vagyunk ítélve, az utunk előre meg van írva, és tegyünk bármit, az ösvényről úgysem léphetünk le. Depresszív és elgondolkodtató probléma ez, hiszen a Hősöktől kezdve a FlashForward-ig számos sorozat foglalkozik a kérdéssel, a válasz azonban mindig ugyanaz. Nem. A jövő kőbe van vésve. Felesleges hát ezen elmélkednünk, térjünk inkább vissza az ötödik etap záró akkordjára, azaz a nagy fináléra.

Míg a jelenben az ál-Locke a spirituális nagyvezír kiiktatásán agyal, a ’70-es években Faraday óriási ötlettel áll elő. Ez pedig nem más, mint a már korábban említett jövő megváltoztatás lehetősége, amelynek receptje igen egyszerűnek tűnik, ám megvalósítása számos ponton akadályba ütközhet. Először is tehát vegyünk egy hidrogénbombát, azt spékeljük meg egy kis ásatással, végül az így kapott löttyöt rázva, nem keverve vágjuk bele egy 10-15 méteres gödörbe. Hogy mi lehet ennek a lehetséges hatása? A gép vagy lezuhan, vagy nem. Az élet már csak ilyen kiszámíthatatlan, így a főcím felvillanása után tátott szájjal várhatjuk a folytatást – immár sok, sok hónapja – amely végül nekünk legkorábban szerda hajnalban el is jön, a LAX címmel futó első részben pedig viszontláthatjuk hőseinket és kedvenc gonoszainkat, akik hatodszor jönnek össze egy leszámolásnapi partira, melyre a belépés ingyenes, a kilépés azonban nagyon is bizonytalan…egy híres magyar író szavait idézve.

Testben és lélekben fel kell készülnünk a fináléra, mert ez bizony ütni fog, aki pedig mást mond, inkább nézzen Spektrumot, hiszen szép dzsungelek ott is láthatóak, azonban amit az ABC gyöngyszeme évről-évre kínál nem való mindenkinek. Egyszerűen azért, mert feldolgozhatatlan néhány embernek. No persze a végső következtetéseket elegendő lesz levonni a 6. szezon után, az eddig látott utolsó évadra azonban könnyű szívvel osztom ki a 10/10-es értékelést, mert vajon melyik sorozat képes lenne azt a mítikus, rejtélyekkel és példátlan emberséggel áthatott évadokat közvetíteni, mint amit a Lost véghez visz évről-évre? A kérdés persze költő, a válasz pedig felesleges, mivel ilyen nincs…bátran mondhatjuk, hogy a mára sztárként ismert rendezőpáros, azaz J.J Abrams és Damon Lindelof szériája történelmet írt a televíziózás műfaján belül, így történjék bármi a továbbiakban, ezt a címet egy széria sem fogja tudni elvenni a Lost-tól.

Szépen lassan hozom fel a lemaradást. Szomorú vagyok a mostani rész kapcsán. Jó se volt, de a rossztól is távol volt. Igazából pont erre számítottam. Pont azt mutatták meg, amire kíváncsi voltam, és mindezt egy epizódban. Ez olyasmi, mint amikor karácsonykor kibontod az ajándékod, de nem azt kapod, amit a legjobban szerettél volna, hanem azt, amit harmadjára vagy negyedjére néztél ki. Merüljük el a részletekbe, hogy a konkrétumokkal rávilágítsak a lényegre.

A szigeten rekedtek egyetlen percet sem kaptak. Jack-ékről szólt minden. Hogyan kerülnek vissza a szigetre, stb. Hat résznyit kellett várnunk, no meg évadot, hogy fény derüljön az egészre. Mit miért kell csinálni? Ki az összekötő ember, akinek a segítségével be tudják tájolni a szigetet és vissza tudnak térni rá?

Jack kapta a legnagyobb szerepet. Hinnie kellett az egészben. Mindenki kis idő elteltével hisz valamiben, ahogy Ben mondta. Érdekes volt látni, hogy Sun mellett, ő ragaszkodott legjobban a visszatéréshez. Többször átvágta Ben, de mit sem számít mindez. Kérdéses volt Sayid és Hurley, hogyan fog a reptérre kerülni. Választ persze nem kaptunk, ahogy Ben utolsó ügyének részletére sem. Vajon kinek a vére fröccsent az arcára? Mit kellett annyira elintéznie?

A legnagyobb beszólást se feledjük ki:

– Mások is vannak a gépen. (Jack)
– Mi fog történni velük? (Jack)
– Kit érdekel? (Ben)

És kezd tisztulni minden. Desmond-nak nem kellett ott lennie a gépen, hiszen nem tartozik az Oceanic 6 túlélői közé. Kíváncsi leszek, hogy a folytatásban, milyen szerepet szánnak neki. Remélem, Hawking se szívódik fel, mert hihetetlenül nagyot alakított. Illet rá a szerep. Az előző részhez képest, a kiszámíthatósága miatt, most csak egy erős közepet kap tőlem.

Premier: 2009/02/18
Írta: Carlton Cuse, Damon Lindelof
Rendezte: Stephen Williams
Nézettség: 11.27 millió (#5), A18-49: 5.1 (#2)

AZTA KURVA MINDENIT!! – bocsi, de ez most kiszaladt, és még jó hogy nem valami hivatalos lap vagyunk, akiket az atyaúristen szponzorál, mert akkor moderálnom kellett volna saját magamat. Bizony! Ez a Lost-ereje. Ezért imádjuk a sorozat. Ezért érdemes leülni elé, újra és újra, mert olyan sztorit rakott össze J.J. bácsi, amitől a fejünket fogjuk. Háromszor, négyszer, ötször legalább kiszaladt a számon az első mondatot, ha nem többször. Ilyen történetet… Ááááhh. Sokkot kaptam. Nézzük a spoilereket! (És bocsi a sok felkiáltásért, de muszáj.)

Hol kezdjem. Kezdjük a szigettel. Jin kapott egy fél epizódnyi szerepet. Bejövős volt, ahogy Danielle-ékkel ott mászkált a szigeten, keresvén a rádiótornyot, aztán jött az a bizonyos szörny, ami többször feltűnt az előző részekben, évadokban. Itt kap értelmet – az úgy nevezett – védelmi rendszer, hiszen valami templom – szóljatok, ha hülyeséget írnék – szerűséget őrzött. Fergeteges. Tudtátok, hogy kínai barátunk mentette meg a francia leányzót. Egyáltalán ki olyan beteg ember, hogy ilyeneket kitaláljon?

A szigeten lévők sztorija koránt sem ért véget, mivel Saywer féle csapat elérte nagy nehezen az Orchid nevű állomást. Több mindenre fény derült. Mondjuk arra, hogy Charlotte járt előtte már a szigeten, tud kínaiul, amiről én meg is feledkeztem. Locke-nak sikerült alámásznia annak a bizonyos kútnak, amelynek mélyen lapul a „sziget elmozgató” ketyere. És ki várja ott? Jack apja, aki felvilágosítja a dolgok menetéről. Ben ennyire felesleges lenne, hiszen nem neki kellett volna elmozgatni a szigetet a helyéről, hanem Locke-nak. Mekkora oltást kapott már tőle. Eldobom az agyam.

Az Oceanic Six szálai is kezdenek egybe érni. Sun le akarja lőni Ben-t, okolván őt, férje halála miatt, azonban ekkor mondja el a tényeket neki, ami által más nézőpontja lesz hirtelen. Kate teljesen kibukik, ahogy Sayid is. Ezek után nehéz lesz visszaküldeni őket önszántukból a szigetre, de ki nem szarja le, hiszen Desmond, Jack, Ben és Sun eljutott Faraday anyjához, aki mindenkit vissza tud jutatni. Legalábbis ezt vallja.

Az évad legjobb epizódja. Noná, hogy megkapja a maximális pontszámot, mert megérdemli. A Lost nehezen tud csalódást okozni. Tudja tartani az egyenletes elosztást. Úgy adagolja J.J. a sztorit nekünk, ahogy kedve tartja és még így sem fogy ki az ütős részekből.

Premier: 2009/02/11
Írta: Adam Horowitz, Edward Kitsis
Rendezte: Paul A. Edwards
Nézettség: 9.82 millió (#5), A18-49: 4.4 (#3)

Kezd alakulni. Alig hagytuk magunk mögött az évadpremiert, de már beindult a szezon. Ezért imádjuk mi annyira a Lost-ot félretenni. Egy ilyen epizód után fogtam volna a fejem, és vártam volna a következő hetet, azonban elég önuralom segítéségével, simán meg lehet feledkezni a létezéséről. Jó részt kaptunk! Lássuk a részleteket, kicsit spoileresebben.

Hupsz. Vérzik az orrom. Viccet félretéve a szigetlakók jelenlegi kalandját, mindössze ezzel az egy mondattal el tudnám intézni! Nem teszem, mert ennél több minden történt. A rész csúcspontja kétségtelenül az volt, amikor Sawyer a dzsungelben megpillantotta Kate-et és Claire-t. Utóbbi ekkor szülte meg Aaron-t. (10 perc gondolkodás után leesett, hogy ekkor halt meg Boone.) Aprócska sokk, de tetszetős, hiszen visszanyúltak az első etap sztorijához, ami közel két hónappal ezelőtt történt meg. (Sziget idő szerint.) Na erre kiszámított volna? Szegény Saywer azóta is szellemeket lát. Annyira szerelmes Kate-be, hogy aprócska sokkot kapott. Ilyen arckifejezésben mostanság nem láthattuk.

Locke vette át a stafétabotot. El kell jutniuk az Orchid-bázisra. Ezt a következtetést onnan szűrte le, hogy innen kezdődött minden. Végül is, itt tekerte el – ha jól emlékszem – Ben a mágikus kart, ami elindította az időitazásosdit. Ezáltal logikusan érvelt. Csak hát az út göröngyős és hosszú. Vajon kik támadhattak rájuk a vízben, mikor evezővel folytatták az útjukat? Jó kérdés, remélem fényderül rá.

Végre kaptunk rendes válaszokat az Oceanic Six túlélőitől. Vajon ki akarta elvenni Aaron-t Kate-től? Remekül összekuszálták a szálakat, olyannyira, hogy nekem se esett le odáig, míg szóba nem került. Eleinte Sun-ra tippeltem volna, mert mindenáron meg akarta bosszulni férje halálát. Aztán a készítők zsákutcába csaltak bennünket, mikor Claire anyját behozták a sztoriba. A ludas Ben bácsi volt. Így tudta egy helyre terelni az eltévedt bárányokat. Csak éppen megint elvesztette néhányuk hitét. Kíváncsi leszek, most mitévő lesz Jack, merthogy újfent hazudtak neki!

Jin feltűnt az élők között. Hm. Nice. Ilyenkor érződik igazán, hogy bármilyen irányba el lehet vinni a sorozatot. Főleg ezzel az időugrálgatással. Jin csak hab volt a torta tetején, mert valójában azoktól a franciáktól, akik felkapták a vízből kaptuk a headshot-ot. Leeshetett volna már az első percben, amikor Saywer a francia nyelvet emlegette, de most se. Lelassult a reakció időm, nincs mese. A hajótöröttek között az ifjú kori, még várandós Danielle tűnik fel. Enyhén padlót fogtam. Ilyen nincs! De van! J.J. Abrams, te beteg állat. Ilyeneket honnan a picsából találsz ki?

Látjátok, ezért már érdemes volt alá értékelni az előző részt, mert ég és föld. Lassan kezd kiegyensúlyozottá válni az egész. Kérjük szépen a színpadra vissza Desmond-ékat és Richard-ékat, mert azért hiányoljuk őket.

Premier: 2009/02/04
Írta: Melinda Hsu, Brian K. Vaughan
Rendezte: Stephen Williams
Nézettség: 10.98 millió, #3 (4.7, #T2)

Most hogy annyi Lost epizód feltorlódott, ideje rászánnom a hétvégémet a darálására. Kicsit félre tesszük a Battlestar Galacitca-t. Muszáj elmerülünk a cylon-ok világa után, a Szigetlakók kalandjaiba. Pazar évadnyitó epizódot követően fel volt adva a lecke, hiszen mindezt überelniük kellett. Sikerült vagy sem? Mindjárt eláruljuk, előjáróban azonban annyit, hogy az időbeli ugrálgatásakat még nyomon lehetett követni, szerencsére. Kíváncsi leszek, mikor érkezik a kemény váltás, amikor minden kötél ideg szakad.

A rész középpontjában a hajthatatlan Desmond állt. Álma nem hagyja nyugodni. Mindenképpen meg kell találni Faraday-t, még ha mindezt Penny zokon is veszi. A jelenben annyi történt, hogy megszületett a közös gyermekük. Fiú lett! – Ez persze hanyagolható lehetett volna, már ha a későbbiekben valami úton-módon beleviszik egy flashforward formájában a történetbe.

Másrészről, Faraday felkutatása, ami koránt sem bizonyult könnyű feladatnak, mint ahogy azt megálmodta. Elmennek hármasba az Oxford-ba, azonban a dolgok nem várt fordulatot vettek. Valamiért az egyetem tagadja az ex-tanáruk ott létét. Mint kiderül, mindez azért van, mert egy lányt csúnyán „helybenhagyott”. A részletekről senki sem nyilatkozott, a család sem, pedig felkereste őket, a következő küldetése Faraday anyjának a megtalálása. Nehéz munka lehetne, viszont tudja, hol kezdje az információgyűjtést. – Igazából a jelent kilehetett volna hagyni, mert ez esetben, csak húzzák lefelé az összpontszámot.

A szigeten történt események már jóval izgalmasabbra sikerültek. Nincs szükségünk: se Jack-re, Se Hurley-re, se Kate-re, hogy egy remek szálon folytatódjon a sztori. Itt a bizonyítok. Faraday által vezetett csapat, olyant tett le az asztalra, ami után elvonási tüneteink lehetnének.

Visszaugortak az időben! De még milyent, hiszen egészen 1954-be álltak meg. Sawyer mondta a hülyébbnél hülyébb beszólásait. Kik voltak az ’50-es években a szigeten? Hát ez egy jó kérdés lenne, már ha kihagytuk volna a részt. Ki más, mint Richard-ék és a csapata. Charlie Widmore-ral a jobbján. Öhnye. Szépen összerakták. Gondolkodjunk el egy kicsit, hiszen Locke tett egy érdekem megjegyzést: már pedig, hogy 2 évvel később született meg. Akkor Richard hány éves lehet? Ki ő valójában. Azért az a hidrogénbomba (lásd a képen) se volt kutya. Áhh, egyszer úgy elmennék az egyik forgatásukra, hogy lekaphassam. Nagyon korhű lett az egész. Le a kalappal.

Desmond része most kicsit elfuserált lett. Legalábbis, nálam harmat gyenge. A sziget miatt kap annyi pontot, amennyit a végén bepipálok neki. Locke végül nem tudta meg, mégis hogyan tudná elhagyni a szigetet, ami szükséges lenne. Ben kimaradt. Igazából cseppet sem hiányzott. Itt az élő példa, hogy a nagyok nélkül is lehet remek rész csinálni, de ez nálam mindössze egy erős közepesnek tudható be.

Premier: 2009/01/28
Írta: Paul Zbyszewski, Elizabeth Sarnoff
Rendezte: Rod Holcomb
Nézettség: 11.22 millió, #4 (18-49: 4.8, #2)

Premier: 2008/01/21
Írta: Damon Lindelof, Carlton Cuse/Edward Kitsis, Adam Horowitz
Rendezte: Stephen Williams/Jack Bender

A szigeten maradt túlélőkre nehéz időszak vár, mivel Ben egy eléggé kényes „rendszert” aktivált, amiről maximum a kvantumfizikusok szópárbajoznak. A valóvilágban élő Oceanic Six túlélőire se vár könnyebb élet, mert a sziget addig nem nyugszik, míg mindűket vissza nem hozza…

Megjegyzés: Nagy kérdés volt, hogy sikerül-e a sorozatnak felvenni az előző évad fináléjának hangulatát. Miképpen akarják folytatni a készítők, milyen szálakat fognak tovább vinné… Az se volt titok, hogy a flashback és a flashforward össze fog mosódni, s egyáltalán nem törekednek majd arra, hogy a nézők tudják, melyik idősíkban játszódik az adott jelenet. (Természetesen, csak kicsit kell gondolkodni és a helyére lehet tenni az egyes jeleneteket.) What’s up Lost? – Kérdem én! Jöjjön kicsit spoileresebben.

Kezdjük az elején. Egybe néztem meg éjjel a két részt. Külön szerettem volna róla értekezni, de aztán rájöttem, hogy felesleges. Egy pontszámon mozogtak. (Ne lessétek le a végső pontszámot!) Jól, sőt remekül indult az évadpremier, hiszen első jelenetben már feltűnt egyik kedvenc mellékszereplőm, Mr. Chang, aki a Dharma-társaságos bemutatófilmeket szokta kommentálni. Teljesen hétköznapi képsorokkal indult: felkelt reggel a gyereksírásra, majd kajál, aztán ment dolgozni, akarom mondani „forgatni”. (Mikor érkezik egy komplett Dharmas-rész? …mert iszonyat jó sztorija lehet.) Majd valami galiba miatt lehívják a „föld alá”, ahol összetalálkozik valakivel. (Ködösítünk, mert a poénokat megtartjuk nektek.)

Négy sávba lehet sorolni a folytatást. Vannak azok a részletek, amikor a szigeten járunk, vannak azok, amikor a civilizációban, vannak az időbeli ugrálgatások és végül a jelen. Utóbbit a legnehezebb kikövetkeztetni. Ezen négy sávot párosítják a készítők. Kapunk egy kicsit ebből, egy kicsit abból, viszont a végére a szálak egybe folynak. (Pár hete írtuk hírmorzsákba, hogy felkerült a netre egy Lost – Flashforward címre hallgató két és félórás összevágott anyag, törekedve az időrendre. Most jó lesz ezt elővenni, mert egyszerűbben tudunk tájékozódni.)

Két szereplő köré összpontosult az elő két rész. Kezdeném Daniel-lel, aki hosszas győzködés után beavatott mindenkit történésekbe. Kreativitás a tetőponton, mert végre képbe hozták a szakmáját, azaz a kvantumfizikát, hiszen ezzel lehet magyarázni az egészet: „Képzeljünk el egy lemez, ami pörög a lejátszón, és egyszer csak kimozdul, s ezáltal csak ugrálgat össze-vissza, a lejátszótól függetlenül” – álljunk meg egy picit. Ezt már láttam valahol (…) jah igen, a Mr. Chang-nél. Tehát Saywer, Juliet és a többiek mozognak az időben, amikor jön egy villanás. Hol előre, hol hátra, viszont van egy lényegesen fontos momentum: NEM tudják megváltoztatni a múltat. Hiába dörömbölt Saywer az Hatch-ajtajánál Desmond maradt a seggén, mivel ez annak idején nem történt meg. Daniel, azonban már járt jóval előtte a szigeten. Kérdésem felé irányulni: Milyen célpont? Miért rejtegette arcát Mr. Ching elől? És az Oxfordi Egyetem előtt vagy után vagy közben? stb.

A sort folytatnám Hurley-vel, kinek élet egy nagy hazugság. Sayid, a legjobb haverja arra kéri, hogy hazudjon az szigeten történetről, mert csak így tudják megmenteni őket. Miután mindezt megteszi: életet a fejetetejére fordul. Ben mindenre tudja a választ, hiszen akkor folytatódik minden a megszokott kerékvágásban, ha visszajuttatja a kiszivárgott (viccesen kifejezve magam) „repülőtörötteket” a szigetre.

És mizus a többiekkel? Ugyebár a szigeten rekedtek ide-oda vándorolnak az időben. A terület adott, ahogy a változások is. Locke volt a jelenben, volt a múltban, amikor lezuhant a kokaint csempésző repülő Mr. Eko tesójával. Már csak az a kérdés, hogy Locke akkor együtt mozgott-e Saywer-ékkel? Jó kérdés. A civilizációban szerencsére főként a jelenben és jövőben folynak az ugrálgatások. Yeah, még Ana Lucia-val is találkozhatunk. Kéretik vissza a többi kedvencet, mert nagyon hiányoznak. Jack adta be elsőként a derekát, már ami a visszatérést illeti. Élete porokban hever. Hurley nem akar hallgatni Ben-re Sayid kérésére, aki szintén eltársult tőle a jelek szerint. A legjobb az egészben, hogy már csak 72 óra van hátra.

Végszó! 72 óra van hátra. Anyuúúú! Mikor megláttam az utolsó jelenetet, kapartam az asztal, mert ilyen nincs. Középkorba illő pillanatok a jövőben: Egy csuklyás nő, egy merész inga és különös „csillagszerű” jelek a kijelzőn. Talán a sziget helyzetét mutatják, talán valami mást. Fogalmam sincs, de kegyetlen volt. Sajnos, közel 82 percnyi sztoriból, mindössze 20-at véltem író izgisnek. A többi amolyan snassz és kiszámítható. (Pl.: Egyből levágtam, hogy Sun-hoz ment Kate, ahogy Hurley hazamenetelést.) Nálam mindössze 3/5-öt ért. Bizakodó vagyok. Lesz ez még jobb!