Lezárult a Melrose Place első és könnyen lehet, hogy egyben utolsó évada. Kicsit olyan volt, mint egy hullámvasút. Néha zseniális, máskor inkább erős közepes részekkel, de összességében mégis hiányozni fog, ha nem lesz folytatás, már csak az utolsó rész miatt is, de ne szaladjunk ennyire előre.

Az évadot egyértelműen két részre lehet osztani. Az első 12, illetve az utolsó 6 epizód, melyek hangvételüket tekintve már némileg könnyedebbek voltak, de kavarásból ezekben a részekben sem volt hiány. Kezdjük akkor a legelején, helyenként spoilerekkel.

A pilotban megismerhettük a legendás ház új lakóit, akiket a lakótársi viszonyon kívül még egy dolog összekötötte: mindnyájuknak lett volna oka megölni a házmestert, Sydney Andrewst. Az első néhány részben külön-külön bemutatták az egyes szereplők és Sydney viszonyát, amelyből kiderült, hogy ki-miért lehetett vagy épp nem lehetett a gyilkos.

Már ezekben a részekben is feltűnt néhány régi arc: Michael (Thomas Calabro), Jo (Daphne Zuniga) vagy Sydney nővére, Jane (Josie Bissett). Igazán lényeges szereplővé csak Michael vált. Elsősorban fiával, Daviddel való viszonya és a kórházi ténykedése révén.

És, ha már szóba került a kórház, az első félévad egyik legfontosabb része Lauren és az orvosi karrierje volt, amire – miután apjának elfogyott a pénze – prostitúció útján próbálta előteremteni a tandíjhoz szükséges összeget. Őszintén szólva, ezt a szálat elég logikátlanul építették fel, Lauren gyakorlatilag nem is keresett más alternatívát, pedig csak a házban talált volna pénzes barátokat, meg ugye hitelt is lehet felvenni, bár ilyen válságos időkben lehet, hogy nem érdemes, de azért a prostitúciónál ésszerűbb megoldásnak tűnik. Ugyanakkor a végére jól felépítették Lauren karakterét. Főleg miután Davidet is belevonták az eseményekbe, aki egyébként – szerintem – simán az egyik, ha nem a legjobb karakter volt. Természetesen csakis Ella mellett, aki eleinte igazi egoista, karrierista libának tűnt, aki ha kell, bárkin átgázol, hogy elérje a célját, de az karakterébe is sikerült mélységet behozni és Katie Cassidy egyértelműen tökéletes választás volt a szerepre.

De – ha még a nézettségen nem is látszott – Heather Locklear feltűnése a 7. részben egyértelműen hatalmasat dobott a sorozaton. Gyakorlatilag már attól a pillanattól kezdve, ahogy végigtipegett a WPK irodájának folyosóján. Hát igen, „the bitch is back” stílusos belépő volt és tényleg ott folytatta, ahol az eredeti szériában abbahagyta. Az új lakók közül először Ellával került kapcsolatba, de aztán szép lassan mindenki életébe belemászott és nem is ok nélkül: egy többmilliós holland festményt akart megkaparintani, amire Sydney rápingált valamit. És, ha már Sydney, a zseniális 12. részben végre pont került a gyilkosság végére, így aztán jöhetett a „felhígított” utolsó 6 epizód.

A második etap rögtön két szereplő távozásával kezdődött: Auggie és Violet elhúztak a Melrose Place-ből. Nyilván nagyon kevesek bánatára. A létszám miatt sem kellett aggódni, hiszen David életében feltűnt egy új csaj, az őrült Morgan személyében és Riley is belehabarodott Drewba, de ezek a szálak engem nem igazán tudtak megfogni.

A 17. részben aztán a régi sorozat rajongóinak is kedveztek egy kicsit: Amanda, Jo, Jane és Michael újra összefutottak egy partin. Sokakban ezzel kellemes nosztalgikus emlékeket ébresztve.

Elérkezett az évadzáró, ami pedig megint csak zseniális lett. Nem is emelném ki külön, csak a rész legvégét, Amanda és az „ez még csak a háború kezdete” beszólása, vagy ahogy Ella áll karba tett kézzel az elnöki iroda előtt, de erről a kép többet mond. Évadzárónak egyszerűen tökéletes volt a rész, de, ha ez lesz a sorozatzáró, akkor azért marad némi hiányérzetem, mivel egyetlen szálat sem varrtak el benne maradéktalanul, így bizakodhatunk abban, hogy a CW jó fej lesz, és berendelik a 2. évadot, mert annyi még mindenképp benne lenne a sorozatban.

Ha számszerűen kellene értékelni, akkor úgy egy 7-est adnék rá, mert még ha voltak is gyengébb részek, azért egyszer sem unatkoztam. Heti 40 percre tökéletes kikapcsolódás volt ez az új Melrose Place.

Hajdanán a Melrose Place a Beverly Hills 90210-nek volt a spin-off sorozata, aminek igaz semmi köze nem volt nagyon az anyasorozathoz, de mégis működött. Aztán jött a modern generáció és bajban lévő csatornageci madame Ostroff és újból elővették a szériát. A 90210 ismét befutott, szóval egyértelmű volt, hogy a spin-off is visszatér egy remake formájába.

A Smallville-ből ismerős írópáros Todd Slavkin és Darren Swimmer mindent meg is tettek annak érdekében, hogy ismét egy tini klasszikust kreáljanak, de a nagy erőlködésben sajnos nem volt idejük a gondolkozásra, helyette hozták a kultikus soap lexikon és szóltak Ostroff-nak, hogy ugyan már támogassa meg őket némi marketing hadjárattal. Na ebből lett a szezon eleji őrületes hype hullám, ami gyenge becslések szerint is a CW promora szánt költségvetésének jelentős részét emésztette fel. Tegyük hozzá rögvest a semmiért!

Szó volt itt arról a bizonyos soap lexikonról, ami ugye a klasszikus kliséket tartalmazza. Na ezt az alkotópáros betűről betűre végig mazsolázta, de persze kronikusan figyelve arra, hogy a CW új profiljából nem lógjon ki a lóláb. Magyarán csináltak egy „high-class soap”-ot, mérhetetlen guilty pleasure faktorral, amit végérvényesen is csak a látvány és a marketing tartott életben, meg persze Ostroff egója, hisz mekkora égés lett volna a kasza.

A történet pepitában ugyanaz, mint anno egy évtizede vagyis pár fitalt összezárnak egy luxus apartmanba, majd szépen elkezdik megkeverni a szálakat és karaktereket. Bonyodalomnak pedig belekeverik a Desperate Housewives 1. évados felcsapását, vagyis egy gyilkosságot. A gond csak az egésszel annyi, hogy végig erőltetett az egész és persze felszínes. A karakterek mind sekélyesek, ellenben szépek, holott azért lehetne mit kezdeni velük. Van köztük kurválkodó orvos, sikeréhes médiaribanc, szimpla ribanc, házasodó indie filmes, modellnek álló tanár néni, alkoholista szakács, hobbi tolvaj, stb. Nem lett volna ezt annyira nehéz egybegyúrni, de a kreativitás mindig másfele járt és nem a lényegen. Sokkal inkább a soapra jellemző szarkeverés és a szállak összekuszálása volt terítéken sem, mint a logikus építkezés. Az összevissza dobállózó flashback részekre meg ki sem térnék, mivel az már istentagadás lenne egyből.

A készítők persze érezték a gázt, amitől már lassan megfulladtak így visszahoztak pár ismertebb arcot a régi sorozatból, hátha alapon. Csak arról feledkeztek meg okoskáék, hogy egyrészről a többségük tehetségtelen, elég csak Thomas Calabro-ra  vagy a hihetetlenül trágya szinten mozgó Heather Locklear-ra gondolni. Másrészről meg a célközönség azt sem tudta kikről van szó.

Na és ekkor jött az oltári ötlet, hogy a sorozat biztosan túl darkos, ezért nem nézik, szóval akkor a 12. részre oldjuk meg a gyilkossági szálat és váltsunk irányvonalat. Nevetséges tudom, de ez van! Először is mi volt ebben a darkos, hisz az egész csöpögött a szappantól és a csillogástól. Másodszor meg miért kell a végtelenségig csavarni a gyilkos kilétét? Oltottak itt minket, hogy kiírják Ashley Simpson és Colin Egglesfield karakterét, mivel hogy ők okolhatok a darkos dolgokért, erre mégsem közülük került ki a gyilkos. Nem bizony, helyette kreáltak egy szar okot az egyik alig látott mellékszereplőnek. Nevetséges! Sokan szidták a szemrevaló Simpson lány színészi tehetségét, de ő legalább azt hozta, amit elvártunk tőle, sőt többet is, mivel elég durván nyomta az eyecandy faktort nem egyszer.

Természetesen a „fall finale” ismételten elhozta a szokásos kliséket, de legalább méltó zárást kaptunk, magyarán minden bejött, amire tippeltünk. Ezzel csak az a gond, hogy ezzel az írók saját magukat írták csapdába, amiből megint csak „darkos” hangulat lesz. Ellenben ha totál hülyének néznek megint minket, lehet kiút a még csillogóbb soap felé.

Összességében azt kell, mondjam, hogy a Melrose Place remake első felvonása tragikusan gyengére sikerült, ellenben a csillogás és az eyecandy faktor miatt mégis tudtak generálni egy olyan szintet, hogy ha zsibbasztani akartam az agyam, akkor megnéztem belőle pár részt. Ennek tipikusan a mid-seasonben kellett volna debütálni, korrekt fél évadra a nyári rekkenő melegben. Akkor stíl lett volna, ellenben így egy szánalmas kis próbálkozás a dráma fronton.

Igazság szerint hónapok teltek el a klasszikusnak mondható Melrose Place aktualizálása óta, így felmerülhet a kérdés, hogy mégis miért foglalkozok most az újjáélesztett, és igencsak elrontott széria pilot epizódjával. Ez a Supernatural jelenlegi darálásával hozható leginkább összefüggésbe, ugyanis a harmadik etap darkos, már-már apokaliptikus hangulatú durvulása, illetve a jócsaj faktor felvetett egy problémát. El lehet-e adni egy sorozatot csupán azzal, hogy olyan nőket pakolunk az egyes részekbe, hogy a rossz vérnyomással rendelkező nézők peacemakere is felmondja a szolgálatot? Erre a válasz egy határozott és erős nem. Ugyanis legyen akármennyi eyecandy egy televíziós műsorban, ha a cselekmény nem képes felkelteni az ember érdeklődését, az már régen rossz nem csupán a csatornának, de nekünk is.

A CW vállalta a nem mindennapi erőfeszítést követelő feladatot, hogy újraéleszti a sokak által bálványozott, azonban általam csupán ritkán követett kőkori sorozatot, a Melrose Place-t. Annak ellenére, hogy nem vagyok képben azzal, hogy mi történt az eredeti cselekményben, és hogy kik voltak a főszereplők, egészen élvezhetőre sikeredett a remake. Igaz, hogy túl sok volt a plasztik nő, de kit zavar ez, ha 40 percen keresztül “kell” csak meresztenünk a szemünket. Nem elfelejtendő tény, hogy az utcákra kilépve csalódásban lehet részünk, ha meglátjuk, milyenek az átlag emberek. A pilot rendkívül erőteljesen kezd, hiszen ütemes zenére mutatják meg, hogyan is tengeti mindennapjait az amerikai fiatalság.

Az idill persze nem tart sokáig, hiszen egy rendkívül rejtélyes és érdekfeszítő bűnügyet tárnak elénk a készítők, ugyanis a ház egyik lakója a medencében leli végzetét. A legnagyobb vicc az egészben, hogy a történet különböző szegmenseire kitérve bárki lehet a tettes. Indíték mindig van, hőseink közt pedig nem akad olyan, akinek ne lett volna legalább féltucat oka arra, hogy a ház egyik legidegesítőbb tagját végre a másvilágon tudja. A pilot további részeiben többnyire ezekre a kérdésekre keressük a választ és megismerkedünk azokkal a karakterekkel, akiknek az útját végigkísérjük majd az évad hátralévő epizódjaiban. Megjegyzendő, hogy a felvezetés erős szappanoperás beütést hordoz magában, így aki a latin stílusra nem vevő, jól tette, hogy az eddigiekben elkerülte a Melrose Place-t.

Röviden, ám spoilermentesen végig is vehetjük sorban őket, hiszen találhatunk a ház lakói közt törtető szőkeséget, akit a Supernaturalben is feltűnő Katie Cassidy személyesít meg, illetve megkérdőjelezhető erkölcsökkel rendelkező orvospalántát, aki tanulmányai érdekében bármire hajlandó. Zárójelben azért hozzátenném, hogy utóbbi karakter sem ismeretlen a televíziós berkekben, hiszen a Terminator:SCC epizódjaiban is jelentős szerepet tudhatott magáénak az egzotikus színésznő. Sok találgatás látott napvilágot, ugyanis a nézőközönség nagy része hangosan szidta a CW-t, amiért csak ennyire voltak képesek, de természetesen hazudnánk, ha  a sárga földig lealáznánk az első részt.

Korántsem mondanám azt, hogy tökéletes lett a felvezető pilot, de nem szabad elsunnyognunk a kellően fiatalos hangvétel, zenék és feelgood hangulattal megspékelt, krimikre jellemző cselekménnyel rendelkező sorozat mellett, amely bár számos gyerekes hibát hordoz magában, összességében megérdemel egy 6/10-es értékelést, ugyanis többet nyújtott, mint egy átlagos szériától elvárná az ember, mégsem volt képes legendás belépőt produkálni. Könnyen meglehet, hogy ez a későbbiek során változik az első évadban, azonban ennyi számomra nem volt elég ahhoz, hogy a későbbi eseményeket is hétről-hétre kövessem, így a Melrose Place 2.0 sajnálatos kaszában részesült.

Harmadik epizód. Mérföldkő azoknak, akinek dönteniük kell, hogy maradnak-e a folytatásra, vagy inkább hónapok múlva adnak neki újabb esélyt vagy soha. Én maradni fogok. (Csak nehogy az legyen, mint a 90210 esetében tavaly… Máig nem sikerült pótolnom.) Tetszik egy a tinisoap. Az az igazság, hogy hiába kiszámítható annyira, mégis hiányozna az életemből, hogyha kihagynám a folytatást.

Hangulatos epizódnyitást kaptunk. (Ha jól vettem ki, akkor egy Jay-Z számmal nyitunk?.) Pont arra volt jó, hogy kibontsák nekünk a szálakat. Megalapozták a problémákat, amiket az egész részen keresztül végig vezettek és persze félbehagynak, mert a nézőket össze kell zavarni mindennel.

Kezd az idegeimre menni ez a sok flashback. Komolyan, ha a Lost-ba nem tudják a nézők nyomon követni az eseményeket, pedig ott ide-oda mennek az időben, akkor itt mitévők legyenek? Elveszve éreztem egy kicsit, de szerencsére a végére minden kitisztult. Minek kell ennyire bonyolítani. Túl nyilvánvaló egy-egy jelenet. Borzasztóan kiszámítható. Ha van egy szereplő azt egyből összehozzák Syd-del, no meg, hogy oka lett volna a megölésére. Most David apjával hozzák össze a készítők, de mi még azt se hisszük el, amit kérdeznek. Ne higgyetek a látszanak, mert pont ebben rejlik a megtévesztés ereje.

Röviden tömören a lényeg: David elkezd nyomozni, mert úgy véli apja a ludas Syd halála ügyében. Apja se hagyja magát, mert keresztbe tesz neki azáltal, hogy beveszi a csapatába a kurválkodó Lauren-t. Ella „tökein” lépked a főnök, mert elégedetlen a munkájával, ezért Jonah segítségét kell kérnie egy klipp elkészítésében, ami pont jó ürügy, hogy az otthoni gondok elől elmeneküljön. Violet pofátlanul szexi és pofátlanul merész, mert betör Syd lakásába, ahonnan ellop egy ruhát, egy olyant, ami akkor volt az állítólagos anyján, amikor beköltözött. Auggie és Riley között elcsattan egy csók!

Maradok a folytatásra. Hiába abszolút klisés dolgok jelennek be, engem még mindig le tud kötni, de aztán lehet majd pár rész múlva ráfogok unni, mert eltűnik a varázsa. A második epizódját nem überelte. Fel voltam minden lépésükre készülve. Semmi meglepetés nem érte.

Premier: 2009/09/22
Írta: N/a
Rendezte: N/a
Nézettség: 1.43 millió (0.8, #11)

Folytattam a The CW újdonsült tini feldolgozását. A Melrose Place 2.0 premier epizódja annyira nem lopta be magát a szívembe, mint tavaly a 90210, viszont a folytatás eszméletlenül jóra sikerült. Igen, most éreztem azt, hogy talpra állt az újonc, mert átbaszta a nézőket úgy, ahogy azt illik. (Bocsi a kifejezésért, de muszáj volt nyomatékosítanom.) Az MP pályázhat a Gossip Girl helyére, hiszen az a sz*rkavarás, ami ott folyik eltörpül mellette. Le a kalappal. Innentől spoileresebben.

Kezdeném a legnagyobb durranással. A bevezető epizódban történt egy gyilkosság. Sydney-t valaki megölte. A rész végén láttunk egy jelenetet, melyben Auggie elégeti a véres ruháját. Józan logikával egyből őt gyanúsítottuk meg a bűncselekménnyel. A készítők ravaszul ráterelték Syd megölését, hol ott a ruhája más vérével volt „átitatva”. Mindez ki is derül most, így az a kérdés marad megválaszolatlan, miszerint ki szabadította meg a némbertől a házlakosságát?

Látszólag mindenki nyert a halálával, mert egy zsarolótól szabadította meg őket, de van egy olyan érzésem, hogy a folytatásban se fogunk egy hamar rájönni. Most is hozták a flashback-eket több szemszögből. Auggie szemszögéből volt az első, míg Violet-éből a második és talán a legütősebb. Igen, felálltam és meghajoltam előtte, mert istenien csavarták a szálakat. Tetszik tudni Violet Syd lánya volna, akit kiskorában elhagyott, és akit ismételten el akart volna hagyni. Természetesen egyből ráterelődik a gyanú, de mi már senkinek se hiszünk. Minden a legártatlanabb lélek a gyilkos.

Tinisorozat, de még milyen. Komolyan, ha valami frisset és ropogóst akartok, akkor nevezzetek be rá, mert itt tényleg semmi sem az, aminek látszik. Hiába mutatják a legszorgalmasabb lányt, mindenre képes csakhogy befejezze az orvosi pályáját és ha mindezért luxus kurválkodnia kell, akkor hát legyen. Rengeteg titok van. Atya ég. Ezt a sorozat el lehet húzni 3-4 évadon keresztül. Úgy játszanak velünk a készítők, mint J.J. Abrams a Lost kapcsán.

Színvonalas folytatást kaptunk. Sokkal erősebbnek éreztem, mint a pilot epizód. Ilyenkor szoktam magamat megdicsérni, mert józanul pontoztam. Kizártam a népszavát. Most megkapta a jóval magasabb pontszámot, már csak az a kérdés, a folytatásban képes lesz-e megütni a szintet? Szerintem ezek után, nem kell bizonytalankodnunk.

Premier: 2009/09/15
Írta: Liz Tigelaar
Rendezte: Greg Beeman
Nézettség: 1.81 millió (#10), A18-49: 1.0 (#10)

Gondolom, aki napi szinten olvas minket, annak már leesett, hogy az elmúlt hónapokban nem gyenge hype hullámot folytattam a Melrose Place remake ügyében, amit a CW marketingesei játszi könnyedséggel adtak el mindenkinek. Hiába, ha másra nem, hát a kőkemény marketingezés iskolapéldájának simán beillik Dawn Ostroff csatornageci. Merthogy az újragondolt Melrose Place sajnos az eredeti sorozat közelébe sem érhet, és ezt úgy mondom, hogy az eredetiből egy részt sem láttam. Nincs mese, Darren Star ezek után tuti pszichiátriára kerül!

Kezdjük mindjárt a leglényegesebb momentummal, ami a tini-dráma világában nagyon is fontos, még ha ezt a nagy többség nem is akarja elhinni, bizony ez a történet. Ebből szinte 100%-ig leszűrhető, hogy az adott sorozat komolyabb hangvételű lesz, vagyis tini-dráma, vagy sokkal inkább a tingli-tangli kategóriára hajaz, mert akkor jön a közgyűlöletnek kikiáltott tini-soap. Gondolom a felvezetőből mindenki számára leesett, hogy ez bizony tini-soap lesz, de még abból is a rosszabb fajta.

Tini-soap berkekben ugyanis érdemes mindjárt a szereplőkre koncentrálni, ami itt is evidens volt, nem úgy, mint a karakterek kidolgozása. Egyszerűen annyira felületes arcokat kaptunk, hogy még a 30. perc környékén sem tudtam teljesen beazonosítani, hogy akkor most ki-kicsoda és ki-kivel kavar. Ez azért gáz, mivel ehhez aztán tényleg nem kell sok ész! Aztán még itt volt ez az idegesítően rendszertelen flashback mizéria, amivel persze végig oltani akartak minket az írók, hogy mindenki gyanús legyen. Jah, merthogy a sorozat átívelő története egy rejtélyes haláleset lenne, ami megint csak felületes és nevetséges. A legszebb, hogy hasonlóra nem egy példát lehetne sorolni (ilyen volt pl anno a Hidden Palms is), de ez mindközül a leggyengébb.

Sajnos azt kell mondanom, hogy a készítők itt mindent a guilty pleasure hatásnak rendeltek alá. Ennek fejében a szereplők egytől-egyig eyecandyk, amivel hát nem volt nehéz dolga a marketingeseknek. Ellenben egy dráma tanárnak lehet, hogy nagyon is sok problémát okoznának, holott szinte mindenkinek volt valami nagyobb alakítása, elég csak Katie Cassidy-re (Supernatural, Harper’s Island), Michael Rady-re (Greek), Shaun Sipos-ra (Complette Savages) vagy Nicholas Gonzalez-re (Mental) gondolni. A készítők szerencsére nem akartak túlzottan tini beütést adni nekik, ami dicséretes is, de így sajnos nem többek, mint korosodó szép arcok, akik még mindig tini szerepre pályáznak. A legnagyobb vicc az, hogy a sokat bírált Ashlee Simpson-Wentz simán lejátszotta az összes kollegáját, holott alig volt szerepe.

És ha már vicc kategória és a sokat bírált klisék, akkor kérdem én mikor tanulják meg végre a készítők, hogy pár túldramatizált vágókép és egy érzelmesen lötyögős zenei alap soha az életben nem lesz jó finálénak. Valamint az sem minősül cliffhangernek ha a rész végére még a mellékszereplőket is gyanúba keverjük.

Konklúzió? Hát csak annyi, hogy Ostroff tényleg csatornageci, mivel képes volt ezt a nyámnyila koncepciót berendelni és a marketingezésre szánt költségvetés jelentős hányadát odaítélni a sorozatnak, miközben olyan kult sorozatok, mint a Smallville vagy a One Tree Hill meg szabályos hazai szintű gyér promot sem kaptak. Részemről csalódás volt a Pilot, olyannyira, hogy esélye sincs a daráláson kívül másra. Ellenben, ahogy látom Kanyecc igen csak oda volt érte, de hát mit vár az ember egy sitcom suckertől! :)

Premier: 2009/9/8
Írta: Darren Swimmer, Todd Slavkin
Rendezte: Davis Guggenheim
Nézettség: 2,27M (#12)

A The CW kezdte el a sort. Kedden bemutatkozott a Melrose Place 2.0. Vártuk, mert kíváncsiak voltunk, mit raknak össze a készítők majd egy évtizednyi kihagyást követően. Szerintem, nincs olyan ember a Földön, aki nem hallott volna – akár futólag – a ’90-es éve egyik legnagyobb kultsorozatáról. A csatorna bemerte vállalni, hogy a Beverly Hill 90210 után csináljon belőle egy remake-t. És az még nagyobb bevállalás, hogy egy napon futtatja a két feldolgozást. Van vér a pucájukban, de vajon elég lesz ez a Melrose-nak a talpra álláshoz és a nézők megszerzéséhez. Szerintünk igen!

Beszéljünk egy kicsit az elődről. Oké, ’90-es év felejthetetlen koncepciója. A készítők maradandót alkottak. 7 évad sztoriját nehéz elfelejteni, de nekem nincs meg. A több mint 200 epizódos sorozatból jó hogyha láttam egy évadnyit. Kevés, viszont a szereplők rémlenek a fejembe. Simán meg tudom különböztetni, kik az újak, kik a régiek. Egyáltalán van olyan köztünk, aki képben van és látta mind a 227 részét? Szerintem nincs, de ha mégis, akkor le a kalappal előtte.

Jól startolt a remake sztorija. Pont ilyenre voltam kiéhezve. A készítők csepp nyugalmat se adtak nekünk. Már az első percek figyelemre intenek. Tele egy terem tinikkel. Buli van. Közben a tetőn egy aktus készülőben, amikor érkezik egy vészhívás. Kedvenc szarkeverőnktől, aki szereti átb*szni az embereket, zsarolni és keresztbe tenni ott, ahol csak lehet. Persze hogy Syd-ről van szó, akit másnap reggel meggyilkolnak. STOP! Visszatérve a kezdésre… Nekem leginkább a nyomozós sorozatokat jutatta az eszembe, amikor látjuk a dolgokat, egy gyilkosság előképét. Leginkább a CSI: New York-ot mondtam volna rá, ha „címe nélkül” leültetnek elé és mondjam meg, melyik koncepcióra gondoltak. Tehát kiváló indulást kapott.

Mindezt tovább cifrázzák azzal, hogy beleültetik a bogarat a fülünkbe: Ki lehet a gyilkos? Mutatják a különböző szereplőket. Adnak nekik egy-egy flashback-et, hogy teljesen összezavarjanak, mert 3 szereplőből mindháromnak oka lett volna a gyilkosságra. Mindezt tovább csavarják azzal az aranyos, ártatlan arcot vágó Violet Foster-re (Ashlee Simpson-Wentz) is rákeverik a gyanút. Az a nézés istenem, vessetek már egy pillantást erre a képre, büntet! Fergeteges alakítást vág le, de erről majd lejjebb.

A The CW jól tette, hogy ráhangolódott a tinisorozatok gyártására, mert ezáltal lefoglalt magának egy olyan részleget, amivel sok embert meg tud fogni, még ha ez nézettségén meg se látszott. Hangulatos felvezető rész volt. Bemutatásra került az összes szereplő. Elindították az évadot. Már az elején rengeteg titokra derült fény, de ezt a folytatásban tovább fogják tetőzni. Olyan szappanoperát kapunk, amiben látok minimum még 7 évadnyi sztorit. Ezt bizony addig lehet húzni, ameddig a csatorna fejesei el nem kaszáltatják.

Az eredeti sorozatból Laura Leighton és Thomas Calabro tért vissza már a pilot epizódba, de a tárgyalások a mai napig folytatódnak a többiek visszahozása érdekében. Igazából, ha nem jönnek, akkor sincsenek meglőve, mert olyan szereplőket sikerült összecastingolniük, ami előtt csak meghajolni lehet. A tervek szerint a közel/távol jövőben feltűnik: Grant Show, Josie Bisset és Heather Locklear is. Manapság egyre többször egy-egy kiemelkedő karakterrel vesznek meg a koncepciók. A Melrose Place Ashlee Simpson-Wentz alakításával vett le a lábamról. Elképesztő, milyen nyugodalommal sugárzik belőle a kétszínűség.

It’s just you ended up not getting the guy or the money.

Akkor most 90210 vagy Melrose Place? Sokan szimpla epizódos felvezetésnek. Én tudtam volna nézni tovább. Tavaly a 90210 nagyon megtetszett. Hiába tartják többen jobbnak MP-t, szerintem gyengébbre sikerült, ellenben dráma szinten gyalázza. A folytatásra maradok. Kíváncsi leszek, mit hoznak ki belőle.

Premier: 2009/09/08
Írta: Darren Swimmer, Todd Slavkin
Rendezte: Davis Guggenheim
Nézettség: 2.27 millió (#12), A18-49: 1.3 (#T10)