Tess büszke lehet most rám, mert olyan sorozatot néztem meg, amit a büdös életben nem fog. Miért? A válasz nagyon egyszerű és kézenfekvő, ugyanis a Huge alapkoncepciójában találná meg az első hibapontot: Oké, hogy az amerikaiakat érdeklik a dagadt emberek – lásd: The Biggest Loser eléggé nézett –, dehogy egy olyan nemzetet, ami nem igazán küzd a kilók leadásával azt biztos hidegen hagyná. (Eleve minden nevesebb sztár azt hangoztatja, hogy a magyar lányoknak a nyomába sem érnek a többiek. Jól is van ez.) A Huge-nak nehezen álltam neki, de a végére azért valamilyen szinten megtetszett.

Beszéljünk az alapkoncepcióról: A célkeresztben sok elhízott fiatal, akik egy táborba iratkoztak be önerőből/családtagjaik rátukmálásából, ahol egy nyár alatt több 10 kilónyit le tudnak adni jelenlegi testsúlyukból. Willamina újoncként érkezik a közösségbe. Lázadóként mutatkozik be. Kaját árul titokban, nem érdekli az egész mindaddig, míg a főnöke hasonló kilátástalan helyzetébe bele nem kóstol. Innentől kezd el jó útra térni.

Oké, nekem kicsit sok volt a pilot epizód. 35. percig nagyon nyögve-nyelősen ment, nem beszélve az első 5 percéről, ahol kedvem lett volna lelőni, annyira hidegen hagyott. Főleg, amikor a duci Will neki állt sztriptízelni. Ehh. A téma persze jó, mert az amerikaiak x%-a elhízásban szenved, mellesleg egy családi tévécsatornán aranyélete lehet, ahogy aranyélete lett a The Secret Life of the American Teenager-nek, amelynek középpontjában egy terhes tinédzser állt. Hasonlóan a legutolsó ötlet lenne, amit berendelnék, ha lenne tévécsatornám, viszont ne hasonlítgassuk a hazai és a külföldi nézőket. Tehát a Huge-t jenkiként kell néznünk, akik gyorséttermekben kajákon élnek és az egészségükkel mit sem tőrödnek.

Tipikusan az a koncepció, ami be akarja bizonyítani, hogy vannak szép csajok 100kg felett is. Itt a vékony bigék ritkák, mint a fehér hollók. A poén, hogy tényleg akad egy-két olyan szereplő benne, akinek jól áll a kövérség. Vegyük csak alapul a mosolygós szőkét, akit főhősünk az első pillanattól kezdve utál, aztán persze végül megbékél vele, de akkor is. Barátnőként talán elviselném, de inkább maradok az átlagos testsúlyú hölgyeknél.

Nálam akkor ütött egy orbitálist a koncepció, amikor Will felcsapott kajadílernek. Aztakurva. Hát akkor kaptam gutaütést. Ilyen létezik? – azért díjaznom kell a készítők kreativitását, mert ilyen állatságra soha a büdös életbe nem gondoltam volna. Más jó megnyilvánulást részükről sajnos nem tudok a közösbe dobni.

Összességében:

A Huge-ot szokni kell, mint anno a Secret Life of the American Teenager-t. Első epizódja után azt is hanyagoltam, aztán hirtelen darálóra vettem a hangvételt, majd megint elhanyagoltam. Hasonló sorsa lesz neki is. Most jön a hosszú szünet, mert ez bizony nekem bőven elég volt. Talán majd télen, vagy később. Egyelőre nem mozgat meg, hogy mi a szitu dagiéknál. Bocsi, ha ezzel valakinek a lelkébe tapostam.

Kinek volt meg a Top Shot? Jöhetnek kommentekben vagy akár tweetekben a jelzések. Nálam megvolt kb. két hete. Hamar fel is hoztam magam. Olyan, mint a Hell’s Kitchen: belekóstolsz és magával ránt. Remek darálási faktorral van megáldva. Már pedig, aki szereti a fegyvereket, azoknak kötelező. Pár szóba, de tényleg csak pár szóban, hogy miről is szól ez a reality.

A History Channel legújabb üdvöskéje, melyben „fegyverfanatikusok” küzdhetnek meg a főnyereményért, a 100.000 dollárért. Először két csapatban, kékben és pirosban; majd egymás ellen történik a versenyzés. Minden epizódban más és más fegyvereket ismerhetünk el, melyet be is mutatnak az egyszeri nézőnek, akinek fingja sincs arról, hogy mit lát a képernyőn. Vannak pályák, amiket teljesíteni kell. Ezeket – mielőtt ráeresztenék a versenyzőket – szakemberekkel illusztrálnak, hogy mégis mi lesz majd a feladatuk. És kb. ennyi. Mindezt 10 epizódon keresztül követhetjük nyomon. Ebből nyolc, ha emlékezetem nem csal, már le is ment.

És ha még nem hoztam volna meg a kedveteket, akkor mutatnék pár ajánlót hozzá. Másrészről a látványra is törekedtek, ugyanis a célpontokat puskaporral látták el, tehát ha találat van, akkor robbanás kíséretével gyönyörködhetünk benne. Harmadrészről pedig, amit csak lehet belassítanak. Legyen az egy golyó áthatolás a célponton vagy az emberi reakció egy jó lövés esetén. Tényleg nagyon eltalálták. Nézzetek bele.

Tovább…

Már az 5. résznél jár a sorozat. Remek kritikai visszhangja, kiemelkedő premierje, második héten történő The Closer verése után úgy döntöttem, hogy most már látnom kell. Nincs mese, mert ha a TNT megcsinálta, akkor nehogy lemaradjak róla, mint a Fox esetében a Human Target-ről. Ilyen többet nem lesz. No, hát akkor gondoltam egyet, majd lecsekkolom és hát… nem dőltem tőle hanyatt, mint egyesek. A Rizzoli & Isles remekül beleillik a TNT műsorstruktúrájába. Ugye le kell ültetniük csajnézőket is, amire a The Closer ott volt hat évadon át. És ha egyszer vége szakad? Itt az ideje az utánpótlásnak. Ez megtörtént. A papírformát most hagyjuk.

– Should we draw straws?
– Couldn’t we just show him our tits and let him decide?

Kezdjük az alapkoncepcióval: krimisorozat, melyben csajok játsszák a főszerepet. Ott van Rizzoli, aki nyomozó. Minden ügynél 110%-ban odateszi magát. Az anyjával tölti kevés szabadidejét. Imádja a kosárlabdát. Amolyan férfias nőről van szó, aki a randizásnál zsákutcába kerül, mert ilyent mégsem lehet kiolvasni az aktákból. Legjobb barátja Isless, aki nem a társa, mivel Ízz halottkém. Ettől függetlenül kapcsolatuk felhőtlen, legyen szó munkáról vagy magánéletről.

Pozitívum mindenképp a két nő között kapocs. Ilyenért irigykednének minden sorozatban. Olyan, mint ha a valóéletben is ezt csinálnák. Mintha, egy dokusorozat lenne, melyben a kamerák a mindennapi életüket veszik. A mimikák, a nonverbális jelek, amiket az egyes jelenetek alatt „elejtenek” azt tényleg lehet isteníteni. (Ld.: fenti képen is.) Lehet róla ódákat beszélni. Másrészről ezek a csajok, tényleg komolyan veszik a munkájukat. És itt álljunk meg egy kicsit. Ezekkel az apróságokkal meglehet fogni a női nézőket. Komolyan beszélek, nem csak a levegőbe. Az egész produkció ezen állt vagy bukott. Oké, hogy színészek játsszák el a karaktereket, de amikor már olyan módon, hogy meg se mondanád róluk, na ez a szép ebben a sorozatban.

Az összes többi pedig lelankasztja. Kezdjük ott, hogy bedobták már az első epizódba a lehetséges átívelő szálat. Ha rajtam múlt volna, akkor kétféle befejezést kapnátok: 1) Rizzoli gyilkosa megszökik. (Igaz még benn a pakliban.) 2) Ezt a részt a 3-4. rész táján dobtam volna be a mélyvízbe és az első részt másra hegyezném ki, egy átlagos ügyre. Hm. Átívelő szál mókája a levegőben lóg, ám van egy tippem. Amondó vagyok, hogy a randizás lesz az. Meglátjuk.

Negatívumok sorában kell emlegetnem, hogy a rész közepén elaludtam. (Hagyjuk a fáradt voltál dumát léci.) Nem szó szerint, csak untam a részt addig a pontig, míg el nem rabolták főhősünket. Na ott átcsapott egy kicsit Criminal Minds-osba. De ettől sajnos még nem sikerült megmenteniük az általam süllyedőnek vélt pilot részt.

Összességében:

Csajok. Ha csaj lennék, akkor heti nézője lennék a Rizzolinak. Szerencsére nem vagyok az, így részemről hanyatlásra fog kerülni. Igazából egy közepesen erős epizóddal nyitottak, amit sokkal jobban lehetett volna kivitelezni. A pénzt persze egyfajta határt szab, viszont az angolok is izgalmasabbat tudnak összedobni. További negatívum, hogy egyetlen beszólást – a fenti idézetet – tudom csak kiemelni. Ez azért gyászos. Mit idézgessek másnap reggel a haveroknak belőle? (Régen köreinkben ez nagy divat volt.)

Apropó, azt se feledjük el, hogy Tess Gerritsen regényei alapján készült. Lehet ha elolvastam volna, jobban megtetszett volna. Soha se derül ki. Nem vagyok könyvmoly. Sajnos. Ez van. A Rizzoli-ba persze bármikor be lehet kóstolni. Akár kezdhetitek a 2. résznél. Maximum egy kutya befogadásáról maradtok le. Egy rész per ügy lesz a menetrend. Krimisorozat, szóval teljesen rendjén van.

Emberek, ilyent se sűrűn fogtok a számból hallani, de az A&E megcsinált. A pilot epizódjával megvett magának, de veszettül, pedig a fene se hitte volna, hogy ilyenre képes. Alig nézem két sorozatukat. Elvétve. (A Criss Angel: Mindfreak az egyik, a The Cleaner meg a másik.) Most viszont lehet heti nézőjük leszek, mert a The Glades olyan jóra sikerült, amilyenek voltak azok a bizonyos überkirály teaser ajánlói.

– This ball is part of a murder investigation. Anybody messes with this ball, you go to jail.

Nyomozós sorozat. Ha még valakinek nem esett volna le. Főhősünk egy szóhajcsár rendőr, akit áthelyeznek Floridába, hogy ott boldogítsa a kollégáit. Fogja is, de még hogyan. A felállás pedig a megszokott: 1 epizód per ügyre fog lebomlani az egész sorozat, ami kapni fog később némi átívelő szálat. Azért később, mert most még nem találkoztam vele. (Vagy csak elsiklottam felette?)

Le sem lehet tagadni, hogy a főszereplő miatt tetszett meg. Matt Passmore kicsit, mint ha A mentalistára akarna ütni. A nyomozásnak nem úgy áll neki, mint egy CSI-brigád, hanem mint Patrick Jane, aki körbe néz a helyszínen. Állandóan kérdésekkel bombázza a szemtanúkat. Nem ijed meg attól, hogy egy lehetséges hozzátartozót gyilkosnak állítson be. Komolyan gondolja azt, hogyha egy golflabdának a helyén kell maradnia, akkor az bizony ott maradjon. (Ekkor záratja le a golfpálya azon részét, ahol egy bűntény miatt abba kell hagyni az éppen nyerésre álló játszmáját.) Kiköpött Patrick karakter, csak éppen kábelsorozatban. Ez persze nem baj, mert imádjuk az ilyent.

– That animal is protected.
– Well, then how come I had such a clear shot

További pozitívum Kiele Sanchez, aki tényleg remek doktornő. Na jó, ezt nem így akartam eredetileg, de miért ne?! Tehát újra. Szóval Kiele is olyan, mint Matt. Nem hagyja magát, válaszol egyedi módon a kérdéseire, ahogy azt a nők szokták: főleg frappánsan. Másrészről külön kiemelném, hogy ez az a sorozat lesz, ahova a vendégszereplőket lehet csődíteni, mert azzal még nézettebb lesz, az ziher. Harmadrészt elférnek benne. Pláne ha ilyen jó szövegekkel áldják meg őket.

Összességében:

Hiába volt 47 perces a sorozat, egyszer sem éreztem volna, hogy unatkozom. Nagyon jól lett felépítve. A gyilkosra a végén sem gyanakodtam. Ilyen jó munkával ritkán találkozom. Elkalandoztatták a nézőt. Nem untatták, hanem a főszereplőkkel lefoglalták. Másrészről azért kicsit félek, hogy átmegy három epizód után ez a jó pofizás unalomba. Bár, ha a The Mentalist-ra gondolok, akkor talán megoldják. Átívelő szállal nem igazán találkoztam. Maximum az, hogy összehozták a doktor nénivel, akinek a férje a sitten ül.

További árulkodójel, hogy az A&E történelmének legnézettebb nyitását produkálta. A premierrel megdöntött minden eddig rekordot. És még nem rendelték be a második évadját? Mire várnak?! Tudjuk, hogyan teljesít, hiszen vannak napi nézettségi adatok róla. Ha így tartja a színvonalat és a nézőszámot, akkor akár szép hosszú jövő elé is nézhet. – jegyzem meg halkan, nehogy a fejükbe szálljon a dicsőség.

És igen, a jó beszólások, a poénos jelenetek. Megkapja a legjobb 2010-es nyári kábelsorozatnak járó címet.

Sorban hullnak a kábelsorozatok. A TBS nyári üdvöskéje sem nyerte el tetszésem, pedig Terry Crews-ért veszettül oda voltam az Everybody Hates Chris-ben, azonban az Are We There Yet-nél valahogy sikerült belőle kiábrándulnom. Mi csapta ki a biztosítékot? Talán az, hogy ez a fekete komédia túlságosan fekete lett. Vagy, mert a poénok erőltetettek és a konfliktus szituáció annyira semmit érő, hogy már szánalmas.

A sorozat középpontjában egy fekete család áll. Anyuka, két gyerkőc és Nick, merthogy senki sem nevezi apukaként, hiába házasodtak már féléve össze a feleséggel. No és a tesót se feledjük el, aki hozza a tipikus jófej-keménykedő fekát, aki bármire képes, csakhogy megvédje a családot és a testvérét minden szomorkodástól.

A legfurább az egészben, hogy egy sikeres mozifilmre alapozódik az egész és mégsem tetszik. Tetszik tudni a Tor-túra sorozatverziójaként kell számon tartanunk. Tegyük, ne tegyük? – nem kérdéses, hogy mi a meglátásom. Az elején semmi problémám sem volt vele. Hozta az elvárt színvonalt, hiszen a TBS sose volt a kedvenc tévécsatornám, így ha 5 percnél tovább lekötött, akkor az már haladás. Le is kötött, de a 10. percél éreztem úgy, hogy elmennek a készítők a sunyiba, mert annyira primitív humort kreáltak bele, amitől az egész átmegy gagyiba. Ne csak a levegőbe beszélje, mondok is gyorsan egy példát: Ott az a jelenet, amikor a két testvér ad Nicknek egy esélyt és azon kéne röhögnünk, hogy minden kérdés után egy újabb kérdés: „apa?” hangzik el. Ne már!

Összességében:

A TBS-nek sikerült újra szkippelnie magát. Már a My Boys se hozta meg a kedvem hozzá. 2 részt bírtam belőle lecsekkolni, majd menesztettem. Hasonló volt a felállás a House of Payne-nel és a Meet the Browns-zal. Egyik sem jött be. Valahogy ezek a kábeles feka koncepciók nem nekem készülnek. Nem én vagyok az a korosztály, akinek szánják.

10 epizódos mindössze az első évadja. Ice Cube egy állat, de nem ebben a sorozatban. Keménykedni próbál, viszont nagyon nem sikerült. Részemről megkapta a kaszát és örülhet, hogy végig bírtam szenvedni azt a 22 percet, amivel fárasztott.

Maradok inkább a Modern Family-darálás mellett.

Essünk gyorsan túl a már számtalan helyen számtalan formában közölt tényeken, vagyis hogy a Rubicon az AMC 3. sajátgyártású sorozata a Mad Men és a Breaking Bad után. Emellett pedig jelenleg a csatorna zászlóhajósa is, hisz a duplarészes premiert cirka 2 millióan látták. Ezzel szemben a Mad Men anno 900 ezer nézőt, míg a Breaking Bad 1,2 millió nézőt vonzott. Durva mi, a csatorna a jelek szerint megint jó lóra tett!

Csakhogy ez távolról sem igaz, ugyanis Jason Horwitch (Medical Investigation) sorozata egy az egyben hozza a ’70-es évek klasszikus betegesen lassan építkező kém thrillerjeit. Sokan példálóznak itt a Three Days of the Condor-ral, de hát emelje fel a kezét, akinek ott sem aludt meg a tej a szájában. Sajnos ugyanez igaz a Rubicon Pilotjának az első felére is. Cefetül vontatott, cefetül klisé paneles és cefetül lassú. Oké, 80 perces volt a Pilot, de nehogy már azt állítsa nekem valaki is, hogy a 45 perces agyzsibbasztó joga után beindult a sorozat, mint az isten nyila, mert akkor eldobom az agyamat.

Amúgy a történet egy hírszerzőügynökségen játszódik, ahol nagyon okos emberek elemzik a napi sajtót összeesküvések után kutatva. A vicc az egészben, hogy ezt olyan vontatottan teszik, hogy első blikkre simán elmenne a helyszín egy újságírói szerkesztőségnek is. Na, itt dolgozik a mindig unott és szétcsúszott hősünk is, aki állítólag zseni, de a 9/11 még a mai napig is kísérti. Ellenben egy keresztrejtvényben rábukkan egy állítólagos összeesküvésre, amit persze a valóságban korosodó vén pöcsök zárt ajtók mögött már egy ideje terveznek. De nyugi, a sorozat nem pörög fel ettől! Helyette bejön hősünk főnökének a halála és a mély letargia ismételten!

Én speciel nem tom Horwitch milyen irányban gondolkodik, vagy mivel vette meg az AMC fejeseit, de tutira működnie kellene, ha a hibátlan mérleggel rendelkező csatorna berendelte. Ezzel szemben viszont nem mutat semmit, sőt a Pilot alatt kétszer is sikerült bealudnom. Oké, hogy 70-es évek beütés, meg építkező komplexitás, de egy kurva speed kúp nem ártana az íróknak. No meg a szereplőknek!

Többnyire ismeretlen arcok tömkelege köszönt vissza a képernyőről, ami persze nem baj, de sajna a karaktereik is hasonlóan unalmasak és egysíkúak voltak. Ez viszont érzésem szerint az írók sara és pont. A főszereplő James Badge Dale (The Black Donnelly’s, The Pacific) mondjuk ismerős lehet, de isten igazán ő sem szakadt meg a gázsiért. Unalmas és szürke figura, akiből tutira nem lesz egy következő világmegváltó.

A legnagyobb gond tehát az alapkoncepcióval van, lévén a készítők egy összeesküvés elméletes sorozatot akartak szállítani gondolom szerializált titulusban. A gond csak annyi, hogy szembepisálták a műfaj alapszabályait, merthogy az milyen fasza. Hát nem az! Gondoljuk csak el a Prison Break milyen sorozat lett volna, ha a pilotja hasonló ütemben forgott volna? Értem én, újat kell mutatni, lévén a bevált panelek évről évre elvéreznek, lassan a műfaj már csak a nyári uborka blokkban tud megélni, de ez akkor is hibás lépés volt. Az egyedüli kérdés már csak annyi, miként fog alakulni az AMC mérlege a 13. rész után, ugyanis ha hasonló szájízzel nyilatkozunk a finálé után is, akkor az a bizonyos mérleg már koránt sem makulátlan.

Premier: 2010/6/13
Írta: Jason Horwitch
Rendezte: Allen Coulter
Nézettség: 1,07 millió (a Pilot első fele)

Ez hiányzott az életemből. Jól megfeledkeztem manapság a stand-up műfajról. Idén le se csekkoltam a Showder Klubot, viszont most lehet, hogy előkapom a sorozatraktáramból, mert a Louie meghozta a kedvem. Az F/X nyári üdvöskéje egyébként más, amire számítottam. Pozitívan csalódtam benne! Másra számítottam. Totál másra! – nem győzőm hangsúlyozni.

Az alapkoncepcióról szerencsére sokat nem kell rizsáznom, mert magáról Louie CK-ról szólna. Louie próbálja élni életét, csak nehéz. 42 éves elvárt férfi volna, akinek van két gyermek. Ő neveli mindkettőt, akiknek próbál megfelelni. Mondjuk úgy, mintaapa akar lenni. A csajozásról se feledkezik meg, de ilyen korban az esélyei egy jó nő megcsípésére csekély.

Az egész sorozat úgy lett kialakítva, összerakva, hogy Louie áll egy bárnak a porondján, ahol stand-upol. Mondja azt, amit érez, amit gondol vagy azt, ami történt vele az elmúlt napokban, hónapokban. Mindezt poénos szkeccsekkel egyvelegítik. Pazar. De tényleg! És ha valakinek a humor nem jön be, az se csüggedjen, inkább álljon tovább. (Ez a hazai stand-up világban sincs másképp. Mindenki kedvence Kiss Ádám, de van olyan, aki rühelli Trabarnát.) Van egy fura stílusa főhősünknek. Jobbára ironizálja, kifigurázza a tényeket. Mintha a humorral próbálná oldani a magában lévő feszültséget. Mellesleg, mindezt úgy, hogy önmaga is mosolyog, nevet ezeken. Ezzel teszi közönségbaráttá mondani valóját.

És, hogy a végére hagyja a WTF-ot, Louis CK eredeti neve: Székely Lajos. Louie ugye a Lajos megfelelője, a Székelyt pedig CK-ra változtatta. Tehát valamilyen szinten van a magyarsághoz köze. Na, ezt tudtátok?

Összességében:

Stand-up kedvelőknek kötelező. Ha nem jött be az első 10 perc, akkor nyugodtan klikkeljünk a lejátszónk jobb-felső sarkában lévő x-gombra. Biztosan maradok a folytatásra. Nagyon berántott. Nem erőltet semmit. Ez tetszik benne a legjobban. A nézők röhögése sem idegesítő, mert van úgy, hogy egy poénja se esik le nekik. Mintha egy Showder Klub-ot látnánk, csak kapna szkeccs jeleneteket. Egy epizód kb. 3-4 dologról szól. Se többről. Nincs semmi összefüggés az epizódok között, maximum lemaradunk Louie életének egyik morzsájából.

Csak megértük. A hivatalos premier előtt lecsekkoltam azt a Rubicon epizódot, amit az AMC a Breaking Bad fináléját követően adott le. Jelezném is egyből, hogy ez csak a pilot első fele volt, mivel dupla részes bevezető részt ígértek. Ha jobban belegondolok, akkor igazából tök mindegy, hogy duplának vagy szimplának számolom, mert minden résznek lesz mondanivalója, és ha valamelyiket kihagyjuk, könnyedén megeshet, hogy elveszítjük a fonalat. Felüdült 42 percen vagyok túl. A kezdés könnyed és lassú, azaz a csatorna hozta a megszokott felállást.

A kezdést tekinthetjük klasszikusnak. – mondtam is hamar: „ebből tényleg bármi lehet”. Egy idős ember éppen olvassa az újságot, melyben olyan lát, amitől egyből a halálba kell menekülnie. Ezután találkozunk csak főhősünkkel, aki fáradt fejjel végzi munkáját nap, mint nap. Egy hírszerző ügynökségnél dolgozik, ahol az a feladata, hogy rátaláljon olyan eldugott részletekre különböző sajtóanyagokban, amelyekből mindenféle elméleteket gyárthat feletteseinek. Teszem azt, egy adag keresztrejtvényben összefüggést talál, amiből akár egy összeesküvést is gyárthat, akkor jól végezte munkáját. Aztán, hogy a folytatásban a felettesének a felettese, és annak a felettese… mit fog vele kezdeni, az már egy másik dolog.

A pilot altatósan indult. Azon agyaltam, miképpen akarják kihozni ebből az alapkoncepciót. Már-már bizonytalanul ijedeztem, hogy tényleg szükség lesz a második 42 percre, mert ha úgy hagynak itt, hogy semerre sem haladnak a kibontással, akkor kaszára ítélem rögvest. Szerencsére a 30. percnél megtörtént a „szalagcsere” és nagyobb fokozatra kapcsoltak, ami jót tett az egésznek. A rész végén ki voltam éhezve a folytatásra. Pont annyit mutattak, amennyit kellett. Így kell pilotot csinál.

Okosabbnak persze nem érzem magam. Kibontották a szálakat, elindították a lavinát. Megalapoztak mindent, amivel a következő részekben még jobban bele lehet keverni az embert a sűrűjébe. A pilotban noha ez elmaradt, hiányt nem éreztem. Az az igazság, hogy mire a végére értünk, annyira összeszedett produkciót kaptunk, hogy az valami félelmetes.

Nehéz róla jót vagy rosszat írni, mert tény: mindkettő egyaránt jelen van. Lehetett volna ezt másképp csinálni, lehetett volna azt; viszont az összkép mégis mutatós. Ügyeltek a zenék remek kiválasztására. A képi világa egyszerűen zseniális. Már a nyitójelentnél, amikor kinn a hóban játsszanak vagy amikor főhősünk éppen nyomoz és rátalál a 13-as számon parkoló kocsira. Stílusos, kicsit az HBO-ra ütöttek ezzel, de mivel nincs védjegye ennek a gyönyörnek, ezért használják. Ha pedig ilyen jól csinálják, miért tagadná meg az ember.

A szereplőkről sajnos ennyi alapján sokat nem tudok mondani. Jók lettek-e a castingok? – Fene se tudja. Több epizód kell, hogy kiderüljön. Itt senki sem az, akinek látszik. Ez jött le nekem első blikkre.

Összességében:

Az AMC belenyúlhat a tutiba. Nincs veszve semmi, mert a lassú tempójú start rájuk vall. A készítőgárda bíztató, a sztori jól összerakott. A kibontásra kell odafigyelniük, mert ezen állhat vagy bukhat minden. Nem hiszem, hogy valaha is fel fog nőni egy Mad Men vagy egy Breaking Bad szintjére, viszont az már látszik rajta, hogy a félresiklott The Prisoner-t überelni fogja, az ziher. A start egyébként augusztus 1-jén lesz, azaz most vasárnap. Ha valakinek kedve támadna, akkor nevezzen be rá, mert a folytatásra alig kell pár napot várni. Annyi már biztos, hogy kitartok mellette minimum az 5. epizódig. Akkorra bőven kikörvonalazódik egy kép, ami alapján józan ítéletet lehet hozni. Másrészről, ha netán megkapja a berendelését, akkor meg lesznek lőve, mivel a főszálat mégsem húzhatják a végtelenségig.

Napok óta az járt a fejembe – mióta megtudtam, hogy mikor fog visszatérni a második évadja –, hogy ebbe a sorozatba bele szerettem volna kóstolni, de valahogy megfeledkeztem róla. Pedig a premierje se manapság volt, sőt azóta lement a komplett első etap és berendelték a folytatást is. No, a TNT tehát a Men of a Certain Age-dzsel a zsebében jó döntést hozott. Látszólag! Amennyire vártam a pilot megcsekkolását, akkorát csalódtam is benne. Másra számítottam. Totál másra! Valahogy megint azt a tipikus kábeles sorozatot kaptuk vissza, amit megszokhattunk tőlük.

Az alapkoncepció dióhéjban arról szólna, hogy van három 40-es éveiben járó férfi, aki éppen próbálja helyre tenni életét. Az egyik az apja kocsi szalonjában dolgozik és várja, hogy elismerje munkáját; a másik elvált szerencsejáték függő, míg a harmadik lecsúszott színész, aki mellesleg tele van önbizalommal, csak éppen sokra ezt nem viszi. Nehézkes mindhárom élete, mivel ebben a korban jönnek az „úttorlaszok”, amik nehezebbé teszik a kibontakozásukat.

A tipikus problémák köszönnek vissza. Ilyen, amikor meglátnak egy szép fiatal nőt az utcán vagy a hegyi futópályán és nem merik leszólítani, mert nagy a korkülönbség és jelentkezik náluk az önbizalomhiány. Életük mondhatni egy roncs. – kisebb túlzással. Próbálják meglovagolni a szerencséjüket – a színész meghallgatásokra jár, a szerencsejáték függő játszik a sikeréért, míg a vállalkozó fiú próbálkozik apjánál bizonyítani –, de egyiknek se jön össze. Hogy jönne össze, hiszen egymás között sincs semmi összetartás. Csak meg a kiokítás, a beszólogatás. Nem is értem, miért haverkodtak össze vagy inkább a Hogyan? kérdésre keresném a választ.

Egy valami nekem nagyon fura volt. Ugye TNT-s sorozatról van szó. Színészünk olvasgatja az álláshirdetést, melyben Lifetime-os produkciót emlegetnek. WTF! Van valami összetartás a két kábeles csatorna között? Vagy a készítők csak úgy poén kedvéért tették ezt bele? Csak azért, mert úgy éltem meg, mintha egy Barátok közt-ben a Jóban, Rosszban-t emlegették volna. Fura!

A szereplőgárdát tekinthetjük korrektnek. Nem is velük volt a bajom, hanem a sztorival. Ray Romano-nak jól áll a szerepe. Andre Braughert kicsit furcsállottam, mivel anno a Thief-ben nyomult, ahol vérbeli kemény apát alakított tolvaj módra, itt pedig egy lepukkant fiút, aki próbál megfelelni az ősök elvárásának. Scott Bakula leginkább a kakukktojás, nálam. Idegesített a karaktere. Az extra lúzer családapa, akire még a gyermekei sem figyelnek oda. Gáz.

Összességében:

A csatorna szlogenje – We know drama – benne volt. Tényleg rámentek a drámára. Bár az egész nekem kicsit unalmas volt. Nagyon is, ha így utólag visszagondolok. Semmi lekötős jelenet. Pár jó csajjal próbálják feldobni az egészet, akiket láthatunk hátulról is, de ennyi. A pilotnak sikerült a karakterek bemutatása, a helyzet felfestése, viszont hogy innen merre viszik a készítők, arról fogalmam sincs. És nem is lesz! Egy epizód nekem bőven elég volt belőle. Igaz, megint bennem van a löket, mármint a folytatást illetően, mert valamiért nagyon vonz ez az egész, de első blikkre a pilot után megkapja a kaszát, amit később véglegesíteni is fogok, ha nem változtatnak az egész menetén és történetén.

U.I.: A nyitása nagyon jó lett.

Nem mondanám azt, hogy csalódásként éltem volna meg Jason Lee legújabb sorozatát, de a My Name Is Earl-ös szerep neki jobban állt az is biztos. Nehéz lesz megszokni a karakterét, főleg mert nagyon hasonlít az előzőre.

A Memphis Beat – egyébként – egy krimisorozat lenne. A pilot rész dióhéjban annyiról szólt, hogy Memphis egyik körzete új főnököt kap. Ezzel nem is lenne probléma, viszont a bevált szokásaikon akar változtatni. (Pl.: 3 óránként jelentést kell tenni, illetve a nap végén digitális formában; stb.) Dwight Hendricks megpróbálja megmenteni az őr akaratát, de nehezen adja magát a főnökség, amiből lesz is vita.

Igazából kaptunk egy hagyományos krimisorozatot, amit nem az ügyek priorítása vagy a különféle csavar próbál megmenteni, hanem maga a hangulat. Egyszerűen szeretném feelgoodnak nevezni, de nem lehet, mivel akkor az Entourage-t minek tartanánk?. A kezdéssel elégedett voltam, a folytatással kevésbé. Talán az ügy volt túlzottan unalmas. Eleve egy öregasszony – aki neves híresség volt évekkel ezelőtt – megverése nekem ásítós. Oké, hogy az elején erre felhívják a figyelmet, mert ez csak egy 10-15-ös, de ebből egy komolyabb ügyet is össze lehetett volna hozni.

Szóval az első 5 perc alapján még be is jöhetett volna. A nyitó ügy vicces és zseniális. Az újoncrendőrök játéka pedig mosolygós. Nem röhögős, mert röhögni a 42 perc alatt egyszer sem tudtam. (Nem is adtak rá lehetőséget. Talán a lámpás poénnal.) Nincs is baj ezzel, hiszen krimi. Ott rontották el az egészet, hogy vártam a fordulatot, a főhős kikelését a főnök beújított hülye szokásaira, de Dwight csak tűrte és tűrte. Tartoztatta magát, mintha egy példamutató rendőr volna. (Baszki, tényleg az? …mert az úgy nem okés.) Nagyon idegesítő! Várod a konfliktust és nem kapod meg. Vibrál a levegő és semmi.

A színészek megszokása is hasonlóan nehezen ment. Sok ismert arc, akiket az előző szerepükben jobban szerettük. Ott van Abraham Benrubi, aki a Men in Trees és a Happy Town mellett a Parker Lewis-ban alakított hatalmast. Ott van DJ Qualls, aki a The New Guy mozifilmmel lopta be magát a szívembe. Jason pedig a My Name is Earl-lel. Tovább kéne lépni, tudom, de nehéz, hiszen lelombozz az összkép: régen imádtam őket, most csak szimpla átlagosnak találom mindegyikőjüket.

A munka mellett a magánélet is feltűnik, mint mellékszál. Kell bele, mert valahogy meg kell teremteni az átívelést. Itt sincs semmi csavar, csak egy baromi nagy klisé áradat. Na jó, azért Dwight fura meló utáni szokása kicsit meglepett – volna, ha a promókban nem lővik le.

Összességében:

Ilyenkor jut eszembe, hogy ez csak egy kábeles sorozat. Ne tegyük magasra a lécet, mert a TNT eleve nem fog felnőni egy CBS szintre. Egy viszont biztos, meg lehetett volna csinálni ezt a koncepciót Good Guys-koppintásra, amivel már sokkal ütőképesebb lett volna. Sőt, a színészek castingja is simán beleillett volna a szerepkörbe. Zavar, hogy teljesen csak a drámára hangolják rá a nézőt. Nincs egyik percbe se fellélegzése, egy-egy poénnal vagy más egyébbel.

Ez így nem okés. A nézettsége se nőtt a pilotot követően. Még egy epizódra benevezek, de szerintem kasza lesz belőle. Egyszerűen idegesít a semmittevő stílusa a főhősnek. Ennyire nyugodt ember nincs.