Supernatural: Bloodlines – Backdoor pilot (aka. Supernatural 9×20)
Beküldte: Kanyecc 2014 May 4, 22:05-kor a(z) Pilot,Pilottervek: 2014/15,Supernatural témába.
A The CW legidősebb sorozata a Supernatural. Egyetlen titka: a Winchester testvérek remek összhangja és humorérzéke, illetve a szereplők közötti kémia, ami piszkosuk jól működik. Emlékszem, még a blog indulásának idején (akarom írni, három évvel később) tartottunk a harmadik évadjához egy maratont. Nagy népszerűségnek örvendett az event, azóta elszoktunk az ilyen életmódtól. Visszagondolva, milyen durvaság lett volna, ha a Ghostfacers spinoff ötletet anno bekérik sorozatnak? – Már legalább a 3-4. évadjánál járnánk. Ez nem történt meg, pedig a Supernatural már oly annyira veterán, hogy legalább egy testvérsorozattal rendelkeznie kellene. Nem szükségszerű, csak ha a statisztikákat vesszük alapul.
A 9. évadnál újra megpróbálkoznak a készítők. A 9×20-as Bloodlines címre hallgató epizódban tűnnek fel a karakterek, illetve körvonalazódik ki az alapszitu. Lényegében: backdoor pilotként funkciónál, amit általában a nézettség függvényében rendelnek be sorozatnak, valamint másodsorban a visszajelzések alapján. Természetesen crossover-ekkel meg lehet a későbbiekben is alapozni a népszerűségét, de ha már az elején minden adott, akkor tulajdonképpen meg is kapják a „zöld kártyát” a folytatáshoz.
A nézettség ilyenkor a legnagyobb vetélytárs. Attól hogy backdoor pilot, még nem cuppannak rá az emberek. A mutatók is engem igazolnak. Az elmúlt 20 rész átlaga 2.24 millión és 1.01-es célközönség demón áll. (A 8. évad átlagnézettsége: 2.13 millió lett, valamint 0.9-es demó.) A 9×20-as rész ehhez képest alulmúlta magát, hiszen csak 2.034 millióan látták, illetve 0.95-ös demóval futott. A jó hír, hogy semmi sincs veszve, mert az évadminimumtól (1.862 millió) távolabb áll, de azért sima úton sincs, hiszen az évadrekord 2.757 millión (1.20-as demón) tetőzött. Hm. Másfél hét múlva tuti biztosan fény derül rá, szerintem felesleges elemzésbe ne kezdjünk, ez úgy is a CW fejesén fog múlni. Tehát kezeljük mindezt érdekességnek.
A történet Chicagóban játszódik. Egy fekete srác leendő mennyasszony jelöltjével vacsorázik egy felkapott, puccos étteremben. Ott persze nem becsülik meg jelenlétét, ezért a lánykérési tervét módosítja. Kárára egy leszámolásba keveredik, ahol a lányt meggyilkolják. Az ott látottak alapján nem ember, hanem valami szörnyszerű a tettes. Természetesen a rendőrség hülyének nézik, de mivel apja rendőr volt (szolgálatban elhunyt), ezért másképp kezelik, mint az átlagpolgárt. Ekkor érkezik meg Sam és Dean, akik a háttérben ráállnak az ügyre.
Elsőre hallásra nem nagy számnak hangzik a sztori. Pár infót elhintenek még Chicago-ról, ami már nem is a Supernatural világát idézi fel nálam, hanem inkább egy True Blood-ét vagy Teen Wolf-ét, ugyanis a város öt részre van felosztva. Az adott részeket adott szörnyek tartják fennhatóságuk alatt. Szerintem nem árulok el nagy titkot azzal, ha egy listát mondok az említett négyról, ahol az alakváltók, a vérfarkasok, a vámpírok és valami dzsinnek kapnak helyet – az ötödikről vagy nem esett még szó, vagy elkerülte a figyelmem.
A sztorit egy csavarral akarják megdobni, hiszen önmagában a fekete srác még talán nem akkora nagy eresztés. Ezért hintik el azt, hogy a leszámoláshoz két rivális fajnak van köze, az alakváltóknak és a vérfarkasoknak. Ha ez így is történt, akkor háború elé nézünk, ami nem csak a két népnek az életére gyakorol hatást, hanem az emberekére is, amit nem hagyhatnak a „jók”.
„And from what you told us, uh, this thing sounds new… or Freddy Krueger.”
A spinoffban nem Sam és Dean van az előtérben, ezt a húzást nagyon jónak tartottam. Természetesen a legjobb beszólásokat ők szállítják. Nélkülük a humorfaktor kihalt volna az ötletből teljes egészében. Ez az első dolog, amin változtatniuk kell, ha nem akarnak elmenni a nagyon drámaias stílus felé, ami egyáltalán nem jellemzi az eredeti koncepciót. Másrészről, sokan ezért szerettünk bele a Supernatural-be, mert a két testvér brillírozik a jobbnál jobb beszólásokkal, még a legégetőbb helyzetekben is. Az irónia faktor az egekbe, de ez a Bloodlines-ra megint csak nem volt jellemző. Van hova fejlődniük a karaktereknek.
Kicsit olyan érzést kellett ez a sok szörny, város felosztás és társai, mint ha a The Vampire Diaries vagy True Blood spinoff-ját kaptuk volna meg. Oké, a fekete srác a rész végén elhatároz valamit, ez adja a nyitott szálat, de mégis olyan emóció volt egész rész alatt benne, mint ha Jared Padalicki és Jensen Ackles csak egy crossover erejére tűnt volna fel egy vadidegen sorozatban. Ha nélkülük került volna adásba, meg se mondtam volna, hogy ez a Supernatural – mármint ha a cím kiléte eltitkolva maradna.
„(…) and meat. A lot of meat. Actually, this one, uh… This one’s labeled “Susan”.”
Beszéljünk kicsit a karakterekről. Ennis (Lucien Laviscount) jó választásnak tűnt a főszerepre. Fiatalos túlbuzgóságából kinézem, hogy a későbbiekben szörnyvadásszá növi ki magát. Akár egy-két küldetésben be is segíthet Dean-éknek. Violet (Melissa Roxburgh) és David (Nathaniel Buzolic) között kialakult szerelmi dolog számomra idegtépő nyáladzás, egyáltalán nem kellene ilyesmit belevinni. Értem én, hogy a CW a 18-34 éves nők felé mostanság elég erősen nyit, és valószínűleg mindezt miattuk tették bele, de olykor muszáj tudni, hol az a bizonyos határ. Itt elszaladt a ló velük. Karakterpotenciát látok Margo-ban (Danielle Savre), aki ugye a lázadó lánytestvérét alakítja David-nek, aki egyből háborúra szomjazik.
Összességében nem volt annyira rossz a backdoor, viszont hozzátenném rögtön, hogy kellett a jó pontszámhoz a két Winchester is. Nélkülük nehéz lesz népszerűségre szert tenni. Először biztosan a névvel fogják eladatni, nem pedig a történettel vagy a karakterekkel. Bár a franc se tudja, hiszen ha megnézzük, akkor a TVD és a TO is aratja a babérjait a vámpíros sztorijával. Itt is lesz egy ilyen éra, akár még nyitottak is lehetnek rá a házon belüli nézői. A női nézők felé nagyon nyit, ezt a szerelmi szál a legjobban érezteti.
Én persze azt mondom, hogy jöhet, de az eredeti gyökerekhez azért ragaszkodjanak, mert az is biztos, hogy a karakterek mindegyszálig humortalanok, míg az anyasorozatban jegyzetfüzetet kell minden résznél ragadni, pedig ugyanaz a drámai jelleg hatja át mindkettőt.
