Justified – 4. évad

 
Beküldte: tess 2013 December 28, 18:51-kor a(z) Justified témába.

Graham Yost magabiztos menetelése a Justified kapcsán évről évre töretlen, akárcsak a kisvárosi környezetbe oltott modern western népszerűsége. Éppen ezért kissé értetlenült álltam Yost bejelentése előtt, miszerint a 4. évad szemben az előzőekkel nem kap dedikált főgonoszt és az átívelő főszál fogálmát is sokkal rugalmasabban kezelik. Tehát a készítők megbontották a már jól bejáratott status quo-t, ami nem semmi merészség a részükről. Igaz, a 3. évad zsenialitását nehéz is lett volna tovább fokozni abban a formátumban.

Éppen a kieszközölt változtatások miatt az évad roppant döcögősen indult. Itt most ne a minőségi mutatókra tessék asszociálni, azok végig rendben voltak, sokkal inkább a koherenciára. Sok apró történi egységbe belekaptak (kígyó egyház, Raylan alternatív munkája, kakasviadal), amik aztán rendre egy 2-3 részes story arc keretében be is végezték a dolgukat. Ha látszólag másra nem is voltak hivatottak, de legalább tovább színesítették az amúgy is kiemelkedő szereplőgárdát. Úgy félidőre aztán alaposan felpörögtek a történések és a Drew Thompson utáni hajtóvadászat képében egy viszonylagos főszállal is gazdagodtunk. Ráadásul a történések akaratlanul is kitágították a sorozat világát, bár ez igaz a többi szálra is. Nagyobb szerephez jutott végre a Detroit-i maffia, képernyőre kerültek a Harlani hatalmasságok, bepillantást nyerhettünk a korrupt rendőrség, a prostitúció és a radikális egyházi nézetek világába, de emellett a kisstílű bűnözők sem maradoztak el. Ha úgy vesszük az írók megint csak korrekt mód tömörítették a történéseket. Az pedig kiváltképp örvendetes húzásnak bizonyult, hogy az évad kettesszámú főszálát az erkölcsileg feslett Ellen May karakterére alapozzák. Az az erkölcsi dilemma már önmagában megérne egy misét, de a Thomson féle hajtó vadászat mégis csak komplexebbnek bizonyult.

Bár maradéktalanul nem tudtam elégedett lenni vele így sem. A szokatlanul hosszúra nyúlt zárás (2-3 rész, ki hogy értelmezi) és a dedikált főgonosz hiánya (azért volt itt utalás persze Arlo-ra és Nicky Augustine-ra rendesen) szemlátomást éreztette a hatását. Továbbá a mellékszereplők többségét is meglepően öncélúan sikerült csak képernyőn tartani. Tipikusan a legnagyobb szarzuhatag közepette bukkant csak fel Limehouse és Winona példának okáért. Persze az élményszámba menő dialógusok és a meghökkentő fordulatok sok mindenért kárpótolni tudtak. A sziporkázó egysorosokból vagy a drámai felhangtól átitatott monológokon pedig még mindig érezni lehetett Elmore Leonard írói hagyatékát. Hogy a megható és egyben elgondolkodtató záró képsorokat már ne is említsem.

Karakterizáció terén megint csak éltetni tudom a készítőket, elvégre közel hibátlan mérleggel sikerült zárniuk az évadot. Ráadásul az egész évadot áthatotta a Boyd és Raylan közti erős párhuzam, ami Goggins és Olyphant játékán is érződött. Külön kiemelném a Boyd és Ava közti romantikus tragédiát, amiben végig zsigeri potenciál és feszültség faktor munkálkodott. Emellett Ava erkölcsi tipródása is emlékezetesre sikeredett Ellen May ügyében. Apropó Ellen May, Abby Miller ezzel most hatalmasat villantott a fanyalgók szemében. Nem gondoltam volna, hogy egy dilettáns prostit ilyen magasságokba lehet a végén emelni. Igaz a többi mellékszereplők terén már cseppet sem volt ennyire rózsás a helyzet, de azért akadt pár életképes próbálkozás (Johnny kuzin ármánykodása vagy Tim vendettája). A kiemelkedő megnyilvánulások így megint csak a vendégszereplőknek jutottak. Első körben Ron Eldard-ot kell megemlítenem, aki egyszeri hallgatag badass szerepkörből nem semmi karakterfejlődést mutatott fel Colton szerepében. Jim Beaver szintúgy korrekt magasságokba tornászta fel a renoméját Shelby seriffnek, igaz ehhez kellet Brent Sexton hathatós közreműködése is. Badass vonalon Raymond J. Barry hozta a kötelezőt, de Arlo távozásával mégsem erre, hanem sokkal inkább a frissében kibontakozó erkölcsi hagyatékára fogunk emlékezni. A főgonosz titulus, ha tetszik Mike O’Malley-nek köszönhetően öltött testet. Nicky Augustine szervesen illeszkedett az elődök rangos sorába, de az írói kollektíva mégis roppant kevés játékidőt biztosított a számára a legnagyobb sajnálatomra. És Patton Oswalt együgyű, de annál keményebb karakteréről se feledkezzünk meg.

Ezzel együtt egy korrekt évadot kaptunk, de semmiképp sem kiemelkedőt. A változtatások végül nem bizonyultak elvetélt húzásnak, de mégis megingatták a sorozat renoméját. Valahogy történetileg ez az évad nem ült annyira, mint az általam oly sokra tartott 3. etap. Persze a cél nem is annak a megdöntése volt Yost szerint sem, hanem sokkal inkább annak kiterjesztése. Az új irányvonal persze így is impozáns, de egy kissé feszesebb tempóval, komplexebb történetvezetéssel lehetett volna még hova fejlődni.

This entry has a rating of 4

Kommentáld!

Justified – A 3. évadról

 
Beküldte: tess 2013 January 21, 16:06-kor a(z) Justified témába.

Elcsépelt egy szöveg, de mégis igaz, Graham Yost okos és precíz munkával újfent bebizonyított, igenis van még potenciál a modern korba átültetett westernben! Ráadásul a network adók kínálatát magába kebelező kreatív válságnak a legapróbb jelét sem sikerült tapasztalnom, vagyis a másik standard közhely is él még mindig. Igen az, miszerint a minőségi drámát továbbra is a kábelen kell keresni!

A Yost vezette írói kollektíva munkáját egyfajta folytonosság jellemzi, elvégre a 3. évad ott folytatódott, ahol a 2. abbamaradt. És ez nem csak a sztorira igaz, hanem a minőségre is! Megint két erősebb főszálat kapunk, amik ímmel-ámmal azért fedik is egymást. Az egyik a Quarles vezette Dixie maffia Harlan-i térhódítása, míg a másik Dickie Bennett Limehouse-nál pihenő öröksége. Ötlet teli, lendületes scriptet kaptunk, ami a kötelezően beígért sophomore slump legapróbb jelét is nélkülözte. Az okos és precíz építkezés láthatóan minden részre kiterjedt, így még a standalone részek is szervesen illeszkedtek az egységes egészhez. Igaz, a végére a nagy kavarások közepette egy kissé elfáradtak az írók, szemmel láthatóan nem tudtak már mit kezdeni a mesterségesen generált túlkapásokkal. Azonban a kivalló párbeszédek, a hatásos monológok és az okosan adagolt western allűrök miatt nézzük mindezt el nekik.

Az évad az előzőek mérten újfent elsőrangú alakítássokkal örvendeztetett meg minket. A karakterek közti interakciók továbbra is telitalálatnak bizonyultak, itt főleg Boyd és Rylan finoman adagolt „harcára” gondolok. Winona háttérbe kerülésével Rylan hozta a kötelezőt, az évad végére pedig némileg komorabb hangvételre is futotta tőle. Timothy Olyphant megint csak nem okozott csalódást, de ezen már meg sem lepődtem. Winona távozása után pedig még a humorosabb oldalát is gyakrabban láthattuk. Mondjuk egy kissé mérges is voltam itt az írókra, elvégre Natalie Zea karaktere kb. most érett volna be úgy igazán, erre meg jegelték. Walton Goggins úgyan csak hozta a kötelezőt, habár az írók látványosan nem tudtak mit kezdeni Boyd karakterével. Ennyi építkezés után már igazán kijárna egy hatásos fordulat! Legalább egy olyan, ami Ava karakterénél is végbement. Joelle Carter pedig annak rendje és módja szerint fel is nőtt az elvárásokhoz.

Az évad gerincét viszont egyértelműen a badass szekció képezte, ahol egy kisebb Boomtown reunionra is sor került. Neal McDonough játszi könnyedséggel parádézott végig az öntelt szadista Quarles képében. McDonough jelenetei toronymagasan uralták a sorozatot, akárcsak a karaktere által precízen bejárt hanyatlási folyamat. Ráadásul, ahogy szép lassan fogyott a lába alól a talaj úgy vált egyre szociopatábbá az egész karaktere. Nem sokkal mögötte kullogott Mykelti Williamson Limehouse-za, akivel látszólag az írók is hosszútávon terveznek. Nem is lőtték el az összes puskaport a karakter esetében, de Williamson még így is fajsúlyosan tudta hozni a folyton manipulatív karaktert. Sokan megfeledkeznek róla, de az évad során Wynn Duffy-nak is beérett a karaktere, amit csak értékelni tudok, elvégre Jere Burns színészi kvalitása már egy ideje valami hasonlóért kiáltott. Félreértés ne essék, nem egy fajsúlyos karakter Duffy, de állandó sidekicknek több mint pazar! Tehát megint csak kijelenthetjük, ebben az évadban is hibátlan volt a negatív karakterek elmélyítése, ami azért nem semmi mérleget jelent.

A zárszó felé közeledve még külön ki kell emelnem a Dickie Bennett – Dewey Crowe páros által szállított betegesen nonszensz déli humorfaktort, ami csak úgy sziporkázott az agyatlan húzásoktól. Na és persze Desmond Harrington vendégszereplése is megérne egy misét! A mai napig nem értem, miért nem kerítettek a karakterének nagyobb ívet, igaz badass lehetett volna belőle. Az összegzés ezek után gondolom cseppet sem meglepő, ha elmarad, lévén egy majdnem hibátlan évadnál nincs mit ragozni.

This entry has a rating of 4.5

Kommentáld!

Justified – 2. évad

 
Beküldte: tess 2013 January 7, 21:15-kor a(z) Justified témába.

Bevallom engem különösképpen nem nyűgözött le Graham Yost 1. évados Justified-ja, pedig már ott érezni lehetett azt a bődületes mennyiségű potenciát, ami a sorozatban lakozott. Aztán a 2. évad hirtelen mindent meg változtatott, így nekem is el kell ismernem, azt amit Elmore Leonard már a legelején megtett, miszerint Yost felügyelete alatt van a legnagyobb biztonságban a “Fire in the Hole” történeti egysége.

A történetvezetés újfent több szálon futott a maga komótosan lassú, ám de mégis élvezetes tempójában. A kötelező átívelésen túl megint fontos szerepet kaptak a 2-3 epizódos ügyek, no meg a standalone szekció, amivel ugyancsak remekül sikerült játszani.  Emlékeim szerint a lóláb egyszer sem lógott ki, így a precíz történetvezetésre tényleg nem lehet panaszunk. Főleg hogy minden olcsó és öncélú hatásvadász fordulattól mentes volt. Talán csak az ellopott bankós story arc-kal nem sikerült mit kezdeni. Mindezek mellett számomra kissé aszimmetrikus mégis az évad egésze, véleményem szerint a Black Pipe szálat túl korán zárták le az írók. Az így fennmaradó kb. 4 részre pedig egy merőben új arc-ot húztak fel. A finálé persze mindenért kárpótolt és annak rendje és módja szerint tisztázta is a helyzetet. Továbbá ki kell emelnem a roppant intelligens párbeszédeket is, melyek nagyban hozzájárultak a pozitív összképhez. A súlyos drámai monológokon túl ugyanis számos popkult utalás és némi ironikusfelhang is könnyedén megfért a sorok között.

A modernizált western becsületkódex és a könnyed stílus viszont mit sem ér komplex karakterek nélkül, melyben a sorozat ugyancsak maradandót alkotott. Nem egy olyan pazar karakterfejlődést láthattunk, ami önmagában elvinne a hátán egy sorozatot, de itt egyenesen tobzódtunk a jobbnál jobb alakításokban. Timothy Olyphant Raylan szerepében egyértelműen uralta a képernyőt. Meglepetésemre a készítők nem ragadtak le az 1. évados paneleknél, helyette inkább árnyalták egy kissé a karakterét. Raylan így némileg érzelmileg sokkal nyitottabbá vált, amit csak üdvözölni tudok. Szorosan mögötte viszont továbbra is ott lohol Walton Goggins, aki ugyancsak bravúros teljesítménnyel örvendeztetett meg minket. Emellett öröm volt látni, ahogy az írók szép lassan visszaterelgetik Boyd karakterét a bűnözés mezejére. Ava-val folytatott érzelmi hullámvasútja pedig ugyancsak az írókat dicséri. Önmagában sem Joelle Carter , sem Natalie Zea nem lenne életképes a sorozatban, de ebben az érzelmi hullámvasútban mindketten kellemesen duruzsoltak.

Ha viszont csak egyetlen egy szegmenst kellene kiemelnem az egész évadból, akkor az egyértelműen a kiváló mellékszereplői kollektíva lenne. Ennyire jól összeválogatott színészi gárdát és remekül felépített karaktereket én nem mostanában láttam, majdhogynem a mérleg teljes egészében makulátlan. Jeremy Davis és Brad William Henk az antipatikus együgyű badass karakterek tökéletes iskolapéldái. Lehetetlen volt nem gyűlölni őket, miközben végig kiemelkedő alakítást nyújtottak. Ráadásul az írók is bőszen játszadoztak a karakterekkel, így olykor a feszültség még a családon belül is tapinthatóvá vált. Az igazi ász viszont egyértelműen Margo Martindale, akinél karizmatikusabb badass anyukát nem mindennap lát az ember. Mags amolyan igazi anyatigris volt, akit egyszerre lehetett gyűlölni és megérteni. Szeretni kizárt, de már a megjelenésével tiszteletet tudott parancsolni. Végül pedig had említsem még meg Kaitlyn Dever-t, aki Loretta személyében könnyedén megbirkózott a toronymagas elvárásokkal és közel azonos minőségű játékkal örvendeztetett meg minket, mint a nagyok.

Összességében tehát a Justified nálam is felnőtt az elvárásokhoz és egy fordulatos, drámai hangvételű 2. évaddal belopta magát a szívembe. Graham Yost vezényletével a sorozat játszi könnyedséggel megugrotta az 1. évados mércét, ám még ezek után is azt kell, mondjam van hova fejlődnie.

This entry has a rating of 4

Kommentáld!

Justified – Kezdett a 2. évad

 
Beküldte: tess 2011 February 28, 23:02-kor a(z) Justified témába.

Tudjuk le a kötelező köröket mindjárt az elején, lévén akármennyire is nem jött be a Justified pilot része, végső soron is el kellett ismernem, hogy Graham Yost pazar munkát végzett. Ugyanezt tette Elmore Leonard is, akinek a regénye hatására újra feltámadt a western a tv-ben.  Így cseppet sem véletlen, hogy a tavalyi év egyik nagy kritikus kedvencét sokan úgy várták, mint a messiást, okkal tegyük hozzá, hisz a színvonal cseppet sem csökkent.

Yost showrunneri vezetésével az írók ott folytatták, ahol egy éve abbamaradt, vagyis a nagy lövöldözős finálénál. Okosan nem is sürgették az események lezavarását, hanem kimérten, mérnöki pontossággal a cliffhanger elemeiből egy remek kis felvezetést gyártottak, hogy a nézőt újra beszippantsa a sorozat hangulata. Aztán jött a rövid Miami kitérő és effektíve a lezárás, amivel negyed óra alatt egy elegáns pilot részt is letudtak a frissen csatlakozóknak.

A folytatás aztán hozta a minőségi karakterorientált alapozást, amiből akár még bármi kisülhet. A készítők Walton Goggins karakterét most kicsit jegelték, de persze ezt is csak elegánsan és persze hihetetlen feszültségbe burkolt légkörben. A Crowder család tagjai elég szépen megcsappantak, így a közeljövőben nem is kapnak fontosabb szerepet, de ez persze ne tévesszen meg senkit. Az eddigi sajtótájékoztatók majdnem mindegyikén elmondták, hogy Boyd bizony visszatér, méghozzá nem is akárhogyan.

Az első pár rész így sokkal inkább az alapozásról szólt és az új karakterek bemutatásáról, akik bizony szerves részét képezik majd a szezon negatív oldalbeli vetületének. Az eddig uralkodó Crowder klán hatalma jelenleg leáldozott, így a mostani főkolompos a Benett klán lesz, akikkel mindjárt az első két részben sikerült megismerkedni. Szó se róla Jeremy Davis (Lost) lehet az évad új eszement főmuftija, aki valami csodálatosan hozta az emblematikus szociopatát. A három Benett fivér közül ő az akit igazán ki lehet emelni, meg majd idővel gondolom a rendőr testvér is szerepet kap, de ő ezidáig jellegtelen volt. A másik kiemelkedő alakítást a családfő Margo Martidale (Dexter) hozta, aki engem egy az egyben sokkolt a játékával. Róla inkább elhiszem, hogy velejéig romlott elme, de persze a maga módján erkölcsös is, mint az előző évadban hasonló szerepet betöltő Bo Crowder-ről.

Az évad első felében jobbára az érzelmi vonal fog majd dominálni. Ezt alátámasztva szépen elő is vették Natalie Zea-t, aki továbbra is vadítóan szexi eyecandy. A néha Mrs. Givens és kedvenc modernkori western hősünk kapcsolata ugyanis újra kezd felmelegedni, aminek mi csak örülni tudunk. Lévén, hogy behozták a képbe a jelenlegi férjet is, aki szemlátomást foggal körömmel ragaszkodni fog a nejéhez. Érdekes mellékszál lehet ez még idővel, főleg hogy a Yost-ék nem nagyon szeretnek a jelentéktelen szereplőkkel tökölni, szóval idővel akár tragikus vége is lehet ennek a szerelmi háromszögnek.

Mindemellett a sorozat hozta a már tőle megszokott magas színvonalat. Továbbra is fajsúlyos párbeszédekkel és tapintható feszültséggel operálnak, miközben Olyphant a hajdani western hősök legszebb pillanatait idézi. Ismét visszatért a pisztolypárbaj, a kalap és persze a jellegzetes filozófia, ami úgy berántott bennünket egy éve. És visszatért a lassú, már-már vontatott történetvezetés is, de ezt most sokkal jobban sikerült tálalni a párbeszédekkel és a feszültség generálással. Akárhogy is vesszük az évad eddig simán odaver az 1. évadnak, de ez várható is volt. A jövő egyenlőre képlékeny, az ígéretek szerint jobban rákoncentrálnak majd a készítők az átívelő szálra, ami az előző évad egyik legütősebb vonulata volt, de jelenleg csak standalone részek mentek le. Saccra megint a 6. vagy a 7. rész körül indulnak be az események, de akkor nagyon.

This entry has a rating of 4

Kommentáld!

Justified – Ez volt az 1. évad

 
Beküldte: tess 2011 January 31, 19:46-kor a(z) Justified témába.

Graham Yost neve mindig is egyet jelentett a különc sorozatokkal, elég csak a Boomtown-ra, vagy a Raines-re gondolni. Mindig tudni véltük, hogy valami egyedi és minőségi munkáról van szó, aminek nem igazán találjuk a párját a széles tv-sorozat palettán.  Aztán jött a Justified és hirtelen minden megváltozni látszott. A kritikusok ajnároztak, de mint tudjuk ez gyakran semmit sem jelent. Már a promo sem tudott megfogni, aztán Kanyecc értekezése a Pilot-ról, majd az azt követő pár részről meggyőzött, hogy ez nem az én sorozatom. Tévesen, tegyük hozzá mindjárt!

Yost sorozata most kivételesen nem saját kútfőből táplálkozik, az alapokat Elmore Leonard Fire in the Hole novellájában kell keresni. A sorozat majdhogynem egészében hű maradt a könyvöz, talán éppen ezért Leonard szerint is, a Justified az eddigi legjobb adaptált története. A sorozat mellesleg egy oldskool cowboy rendőrbíróról Raylan Givens-ről szól, akit egy kétséges Miami lövöldözés után áthelyeznek Kentucky-ba, pontosabban Lexington városába, ahol a szépnek cseppet sem nevezhető gyermekkorát töltötte.

Yost és az íróstáb lassú és már-már döcögős tempóban kezdtek bele az évadba, ami igazán forradalmi újításokat nem tudott mutatni. Sokkal inkább volt tekinthető egy átlagos középszernek, amit néhol átitattak egy kis megfáradt western klisével. Bevallom én is bedőltem ennek az unott tálalásnak, holott Yost-ék már a kezdetektől fogva tudatosan építkeztek. A szezon első felét jól megkomponált és viszonylag egésznek tekinthető standalone részek tették ki, amik érdemben valóban unalmasak és néhol vontatottak voltak, de legalább kellően megalapozták a karaktereket. Ez az alapozás aztán az évad második felében teljesedett ki, amikor is előtérbe került az átívelő szál, ami immáron már igen csak kecsegtetőnek bizonyult, lévén a kis poros városban minden történésnek hatása volt az egységes képre.

Addig viszont a készítők a lassan eltűnő western műfaj nyújtotta hangulatra próbáltak alapozni, no meg persze Timothy Olyphant-ra. Utóbbi castingja kétségkívül vitathatatlan, egy újabb példa a kallódó mozis karakterszínészek felemelkedésére a tv-s palettán. Olyphant könnyedén hozza a laza, de mégis feszes, a munkájában a végletekig elmenő U.S. Marshalt, aki szemlátomást rossz korba született. Ez az oldskool metódus egyszerűen illik hozzá és kész. A western műfaj nyújtotta klisék meg valahogy stílusosak lesznek rajta. Itt főleg az elmaradhatatlan kalapra gondolok. Ami meg nem működik, azt az íróstáb remek feketehumorral vegyíti kőkemény egysorosokban tálalva.

Olyphant mellett ugyancsak kiemelendő még Walton Goggins (The Shield) Boyd szerepében, aki egy az egyben remek castingnak bizonyult. A karaktere hatalmasat változott az évad folyamán, elvégre robbantgató náciból megtért, ám de különc prédikátorrá vált, aki szemlátomást kereste azt a bizonyos utat, de a körülmények sosem az ő oldalán álltak. Emellett persze ott volt még a furcsa, majdhogynem testvéri kapcsolata Raylan-nel, akivel ugye a törvény ellentétes oldalán álltak végig. Kettejük karakterfejlődése nagyban kihatott egymáséra, valamint az átívelő szál alakulására is.

Az évad viszont mégis onnantól kezd beindulni, hogy megjelennek a színen a nagy öregek és fenekestül felforgatják a város életét. Yost-ék itt is roppant tudatosan brillíroztak, elvégre Raylan apjára (Arlo) már a kezdetektől utaltak és azt is tudni lehetett, hogy nem a legjobb apafigurával lesz dolgunk. Aztán Raymond J. Barry (Cold Case) megjelenése kissé felemásra sikeredett, valahogy nem ütött akkorát, mint azt a felvezetőben ígérték. Persze idővel ez némileg változott, de Arlo karakterének varázsa sokkal inkább abban rejlik, hogy még a season fináléban sem tudtuk melyik oldalon áll.

Nem úgy, mint a másik öreg, a Bo Crowder-t alakító M.C. Gainey (Happy Town, Lost), akinek már a nyitó jelenete is ütött. Aztán jött az a bizonyos írói csavar, amivel a két hírhedt Crowder hirtelen a népre szabadult. Bo karaktere kimértre sikeredett, tudtuk, hogy ő lesz a szezonbéli fő gonosz, de valahogy mégsem hozta a tőle elvártakat. Sőt, az évad végére néha már-már röhejes is volt, de ez a kétoldali abszurd tálalás végig tetten érhető volt az évadban.

Amiről még nem esett szó, az a feminista éra, ami roppant erősre sikerült, de sajnos az évad második felében jegelve is lett. Pedig Joelle Carter-ben végig ott volt a lehetőség, amit érzésem szerint a készítők nem mertek még kihasználni. Nem úgy, mint az örök eyecandy Natalie Zea-nél (Eyes, Dirty Sexy Money), akit szemlátomást csak a látványért vettek fel. Zea már évek óta egy karaktert játszik, ez történt itt is, pedig az ex-feleség terén is lehetett volna még mit boncolgatni.

Összességében tehát a Justified 1. évada egy egészen érdekes koncepció lett, amitől én személy szerint azért többet vártam volna. Szó se róla végig ott volt a potenciál benne, de az már más kérdés, hogy ezt mennyire használták is ki. A végletekig kimért akció és erőszak adag, a látványosan visszafogott történetvezetés, valamint a folytonos komplexitás nekem annyira nem jött be, még ha az atmoszféra a helyén is volt és ehhez két karizmatikus karakter is társult. A felszín alatt persze Yost megint maradandót alkotott, de azért láttunk tőle már sokkal, de sokkal jobbat is.

A folytatás természetesen zsebben, az FX bolond lenne megszabadulni a kritikus kedvenc sorozattól, ami ráadásul a 4,2M-os premiert produkált, amire a The Shield óta nem volt példa a csatorna történetében. Bár azt el nem tudom képzelni hova tovább, mivel effektíve az 1. évadot lezárták, minden fontosabb történeti egységet elvarrtak. A téli TCA Tour-on persze kiszivárgott pár finomság, amik alapján nagyon úgy fest, a következő évad Boyd felemelkedéséről fog majd szólni.

This entry has a rating of 3.5

Kommentáld!

Justified – 5 rész után

 
Beküldte: Kanyecc 2010 May 9, 21:24-kor a(z) Justified témába.

Sodorja az ár a Justified-ot. Az az igazság, hogy az F/X megint belenyúlt a tutiba. Nem valami nagy was is dast a sorozat, de mégis van benne valami, amiért szerethető. Talán ez az új köntösbe öltöztetett western sztori adja meg az ízért. Biztosan. Jó látni valami újdonságot, mert tényleg fel lehet dobni az egyhangú nyomozós sorozatokat. Itt a példa rá.

vlcsnap-2010-05-08-18h08m16s141

Először is kezdeném azzal, hogy rohadt sok a sötét jelenet. Hunyorognom kellett, mert alig látok valamit. Rengeteg esti/éjszakai felvétel készült. Sőt, ha bemennek egy házba, az sincs kivilágítva, mint az más krimiknél megszokhattuk. Inkább nevezzük félhomálynak. Tényleg falun/kisvárosban vagyunk, ahol az emberek nem villákban élnek. Ezt mindenképpen dicsérnem kell. Kevés helyen ügyelnek az ilyen apróságra.

Ha már kisvárost emlegettük fel, akkor azt se feledjük, hogy a képi világa szintén tökéletes. Nem az egyhangú laborokat, rendőrőrsöket mutatják állandó jelleggel. Hol ellátogatunk mások házába, hol átküldik a szomszéd településre, hol pedig a határ menti sivatagos, sziklás területre.

Hiányolni persze hiányolom az átívelő szálat. Azt nagyon nem kaptunk. Vehetjük annak főhősünk apját, Arlo-t, akit csak az 5. részben ismerünk meg; de inkább nyomozós mókára gondolok. Oké. Átívelőnek tekinthetjük Ava Crowder ügyét, hiszen kinyírta az egyik rosszfiú hozzátartozóját, amit a sittről való távozásával biztosan ki akar majd egyenlíteni. Egyelőre itt se járunk, viszont évad végére van egy olyan érzésem, hogy aktuális lesz ez a szál. Helyette kapunk egy rész per egy rosszfiú kézre kerítését. De legalább változatos. Minden téren.

Ne feledkezzünk el a cold open-jeiről se, amik eléggé meg tudják dobni az egész rész hangulatát. Ott van a 4. epizódé, melyben egy örült fogorvos (később kiderül, hogy ez csak a mellék állása), hogyan viselkedik, ha páciense felhúzza az agyát. Itt jön elő, mennyire kábel stílusú az egész, mert országos csatornán ilyen bizony aligha kerülne adásba.

Összességében:

Rendben van a sorozat. Így már tényleg el tudom képzelni a második évadjának berendelését. Lassan, de folyamatosan csökkenő nézettsége ide vagy oda… nézhető és élvezhető. Noha a The Shield szintjére esélye sincs felnőni. Kezdésnek azonban teljesen jók ezek az egy epizódra leszűkített ügyek, amiknek az lenne a lényege, hogy a friss nézőket is leültessék. Ehhez képest nagyon nincs ilyenről szó. A főszereplők közül Ava-ra had térjek ki, aki a legeyecandybb tüneménye az egésznek. Nélküle halálra lenne ítélve, mert a cowboy mellé kell egy gyengéd, de mégis határozott nő.

A folytatásra az évadfinálékor ülők be. Ez az 5 rész elég volt a hétre. Az igazság az, hogy a 4. epizód volt a legjobb. A többi csak elment.

This entry has a rating of 3

Kommentáld!

Justified – 1.01 – Pilot

 
Beküldte: Kanyecc 2010 March 21, 21:56-kor a(z) Justified,kábelsorozat,Pilot témába.

Az F/X mindig is értett ahhoz, hogy megtörje a sort, amit az országos csatornák állítanak fel. Krimisorozatok szerte szét. Mindenki berendelt minimum egyet. Mindenkinek kell egy utánpótlás. Emlegetett kábelcsatornánk a The Shield távozását követően padlón maradt, hiszen egy régi kemény zsarus sztori véget ért. Itt volt az idő, hogy felfrissítsék a palettájukat. Hozzanak valami eredetit, melynek párját az idényben nem találjuk. Össze is hozták!

Justified

A Justified hatalmas hype közepette debütált. Előzeteseit látván egy csepp kételkedésünk se volt afelől, hogy a csatorna félresiklott volna. Modernkori westernsorozatot ígértek. Megkaptuk! Röviden és tömören egy Marshallról szólna a történet. Miamiban dolgozott mindaddig, míg az egyik ügyét le nem zárta. Pontosabban jófejségből adott a bűnözőnek egy napnyi távozási lehetőséget. Az idő lejárt, mindezt viccnek vélte és ő húzta a rövidebbet. Dehogy Marshallunknak se legyen fenékig tejfel, áthelyezték az egyik kisvárosba. Had tisztuljon az agya.

No. Innen már látszódik, merre szeretnék elvinni a történetet. A készítők fejében meg se fordult a folytatásos sztori ötlete. Ha krimi, akkor maradjon a régi bevált szokás, azaz mindenhéten egy új ügy, mert az új nézőkre mindig szükség van. Innen jön az a megállapítás, hogy lehet számolni a későbbiekben egy átívelő szálnak a behozására.

A sorozat teljesen jól van összerakva. Timothy Olyphant ideális ember jófiú szerepére. Jól alakít minden téren, bár a sheriff sapka nélkül vesztene a minőségből. Kell az a kellék rá, mert különben csak átlagosnak tartanánk. A pilot epizódban a The Shield egyik korrupt rendőre is feltűnik, mint rosszfiú. Szintén bravúros alakítást vág le, viszont jobban örültem volna, hogyha a Sons of Anarchy mintájára meghagyják, had rosszalkodjon, nem pedig már az első részben lelövetik, még ha a sebei a halálostól távol vannak. (Vitték a kórházba, a folytatásban lehet számolni vele.) A szereplőgárda mondhatni kifogástalan. A mellékszereplők szintén a kábelcsatornás deja vu-érzést sugallják, azaz nem feltétlenül kell a legdrágább, legjobb színész, mikor kevésbé ismeretlenekkel is hasonló minőséget tudnak produkálni. (Lásd: a két dagi fócer, akik bankot raboltak.)

Pozitívumként említeném meg a zenét. Nagyon megy a rap (vagy hip-hop?) műfaj alá. Mit hiányoltam? Sok mindent. Volt benne sok unalmas, vontatott jelenet, amit simán ki lehetett volna hagyni belőle. Azzal egyetérthetünk, hogy a nyitást eltalálták. (Kicsit Burn Notice-os lett.) Pl.: erőltetettnek véltem a rosszfiúval való okoskodását Marshallunknak a csajszi házában. Vagy azt a sok fölösleges dumát, amit eleresztettek a templomban. Másrészről alig láttunk valamit a kisvárosból. Nem használnak nagytotálokat. Nincs semmi jele annak, hogy ez a hely tényleg annyira bűnözőktől telített lenne.

Összességében:

A Justified egy jó befektetése volt az F/X-nek. Mint már tudjátok nézettségével a második legnézettebb nyitást produkálta a csatorna történetében. (A The Shield volt az első.) A hype-nak köszönhetően sok néző látta, de lehet, hogy a folytatásban sokan pártolnak el tőle, mert többet szeretnének kapni, mint egy epizodikus sorozatot.

Én mindenesetre folytatom. Hangulata jó volt. Azt nem hinném, hogy heti rendszerességgel kellene nézni. Noha nincs összefüggő, átívelő szál benne – egyelőre –, így teljesen elfogadott, ha havonta pótoljuk a 4-5 részt. Sőt, a hangulata jobban átjön. Bárki, bármikor bekapcsolódhat. És kinek ajánlom? Mindenképpen adjanak a The Shield rajongók egy esélyt neki. Távol van az istencsászár műfajtól. Megértem, miért szedték szét a kritikusok. Nem titok: többet vártam tőle, mint egy átlagos teljesítmény. Az az igazság, hogy a Justified pilotja inkább próbálkozás volt, mint in medias res kezdés. A készítőknek többet kell merniük. Egy pár pofa beverés a kocsi kormányban kábel szinten eléggé gyenge látvány. Az NBC-re készített Southland pilotját sokkal izgalmasabbnak tartom.

A folytatástól többet várok, de nézős lesz!

This entry has a rating of 3

Kommentáld!

free web stats