Unforgettable – 1. évad

 
Beküldte: tess 2012 June 30, 16:23-kor a(z) Unforgettable témába.

Vannak sorozatok, amik egyszerűen csak a kötelezően átlagos papírformát képesek hozni és semmi többet. Na pont ilyen az Unforgettable is, ami egy ígéretes alapfelállással indított, majd gyorsan a random procedural krimik mezsgyéjébe süllyedt. Amolyan izzadtságszagú alternatíva keresés volt ez is, hogy végre valamilyen kreatív irányba elmozduljon már el a műfaj.  Jelentem ez a próbálkozás sem járt sikerrel, bár ezt már a pilot kapcsán sejteni lehetett, elvégre Kanyecc-t pont annyira győzték meg a látottak, mint engem. No de lássuk, miben is rejlett a sorozat hanyatlása!

Maga az formátum roppant ígéretesnek bizonyult, elvégre egy olyan nővel van dolgunk (Montgomery), akik minden apró dologra képes visszaemlékezni. Ez pedig ugye igen csak nagy segítség, ha az ember nyomozó. Ellenben átok is, ha pont az életünk legfontosabb dolgára nem vagyunk képesek visszaemlékezni, jelesül arra, hogy ki ölte meg a nővérünket.

Ed Redlih (Shark, Without a Trace) és John Bellucci sorozata viszonylag remekül kezdett, sikeresen megalapoztak egy felületesen misztikus, ám mégis néhol magával ragadó atmoszférát. A gondok viszont meglepően gyorsan felütötték a fejüket, lévén a sorozat mozgatórugója, ami jelen esetben a kreatív tálalás lett volna, igen gyorsan tovaszállt. Már pár részen belül érződött a történeti laposodás, ami az 5.-6. rész környékére rutinos procedural maszlagba csapott át. Egyszerűen az írók nem tudtak felnőni a saját maguk állította követelményekhez. Oké, ott volt a testből kilépős visszaemlékezés minden részben, de sajnos ez is egy idő után unalmas rutin feladattá avanzsálódott.

Szerencsére a mid-seasonben érkezett némi vérfrissítés, ami egy kissé javított az összképen. Itt főleg a két átívelő szálra gondolok, a titokzatos Fred-re, aki amolyan Red John-ként próbált játszadozni Carrie emlékeivel. Valamint ott volt még a kissé hevenyészett olasz maffiás szál is, ami némi romantikát és borzasztóan lebutított morális feszengést eredményezett. Szó se róla a ezek a részek izgalmasak voltak, csak a lezárásuk sikerült kissé elcsépeltre, no meg túlontúl egyszerűre. Igaz ez a fő átívelő szálra is, ami ugye Carrie nővérének a meggyilkolása. Itt is sikerült addig csűrni-csavarni a szálakat, amíg a végén megint a néző maradt hoppon. Éppen csak annyi szálat sikerült elvarrni, amennyi minimálisan szűkséges volt a kötelező „anyázás” elkerülése érdekében.

A karakterizáció szintjén is ugyanez az egyhelyben toporzékolás volt megfigyelhető. Poppy Montgomery kellemes eyecandy vonalat képviselt, amihez pluszba némi „independent woman” attítűd is társult, de még pont annyi, hogy végig szerethető legyen. És jelen esetben a szerethető a legjobb szó a karakterére és nem a hiteles. Ugyanez vonatkozik a többi karakterre is, akik jobbára a papírmasé szegmenst erősítették. Dylan Walsh (Nip/Tuck) példának okáért teljes mértékben hiteltelen volt, sőt néhol ez az unott szürkesége kifejezetten bosszantott is. Arról nem is beszélve, hogy a kötelezően elvárt chemistry közte és Montgomery közt abszolút nem is működött. Nem úgy, a kissé bárgyú karaktert játszó Kevin Rankin (Big Love, Justified) és a geek eyecandy Britt Lower (Big Lake) közt, aki közt már-már szikrázott a levegő. Lower mellett továbbá ki kell még emelnem az ugyancsak a mid-seasonben érkező Jane Curtin-t (Kate & Allie, 3rd Rock from the Sun), aki egyszerűen zseniálisan alakította a kissé nagyszájú korosódó korboncnokot. Lehet kissé túlzás a részemről, de egy spin-off simán kijárt volna neki.

Összegezve tehát az Unforgettable egy hatalmas zakónak bizonyult, elvégre az inkompetens írói kollektíva a létező összes remek kezdeményezést ggyorsan a földbe döngölte. Ezekután aztán senki se lepődjön meg, ha a sorozat nem lett több, mint egy átlagos nyomozós sorozat minimális formai csavarokkal. Ettől függetlenül viszont a nézők vevők voltak rá, az 1. évad 12 milliós átlagnézettséget hozott, de a CBS mégis kaszálta. Azonban, ahogy már pár órája is írtam a CBS megkönyörült és 2013 nyarára berendelték a 13 részes 2. évadot. Most akkor örülnünk kellene?

This entry has a rating of 3

Kommentáld!

Unforgettable – Kezdett a sorozat

 
Beküldte: Kanyecc 2011 November 13, 22:23-kor a(z) Pilot,Unforgettable témába.

Lassan közéismert, hogy nehezen tudok nemet mondani a krimiknek. Nem a CSI-franchiset halmozom, hanem az összes többit, amit a CBS műsorán megy. A The Mentalist, a Criminal Minds és persze a CSI-család legfiatalabb tagja, a CSI: New York ott a TOP3-ban – már 3-4 éve. A múltban egy krimi újoncnak se sikerült megváltoztatni a rangsort. A TOP3 konstatált, szóval az a kérdés mozgatta a fantáziám, hogy az Unforgettable-nak sikerül-e TOP5-be kerülnie, hiszen bejönnek a „fasza memóriával megáldott” alapsztoris koncepciók, így a Psych se hiányozhat a listámról. Na, dehogy a Felejthetetlen tényleg kóser sorozat lett-e, az majd a kritikából kiderül.

A CBS, mint említettem a legnagyobb krimigyártó tévécsatorna. Nem telhet el idény, hogy ne frissítenék fel a kínálatukat. Általában az újoncok szoktak kihullni, s helyükre érkezik a friss felhozatalt. Néha sikerül maradandót alkotniuk, viszont ritka az, hogy valamelyik megélje a hosszú jövőt. – Csak azért hangsúlyozom ki, mert hiába kapott az Unforgettable teljes évados berendelést, még semmi sem dőlt el. Bár tény, a nézettsége pazar, ennek függvényében elkerülhetetlen a 2. évad bekérése, de megint csak ne rohanjunk annyira előre.

A történet középpontjában egy nő áll, aki rendkívüli emlékezőkészséggel rendelkezik. Vagy nevezzük nevén a jelenséget: fotografikus memóriája van, amivel minden apróságot fel tud idézni. Na igen, de ahogy szokott lenni, mindig kell egy olyan vezérszál, ami keretebbé és elvontabbá fogja össze az sztorit. Miért nem tud főhősnőnk emlékezni arra a bizonyos gyilkosságra, amelynek áldozata egyik családtagja? Ez fogja elindítani az átívelő történetet. Mindig fel-felidézi azt a bizonyos napot, hátha észrevesz olyan apróságot, amit eddig még nem és rátalálnak a gyilkosra. Tippemre ez olyan hosszú nyomozás lesz, ami eltart 2-3, de akár több etapon át. Minek elsietni. Az ilyent úgy is szeretjük, ahogy Red John szopatja Patrick Jane-t, úgy Carrie Wells se lesz kivétel.

Első blikkre kicsit furán oldották meg az emlékezős jeleneteket. Használják rendesen a flashback-eket. Aki imádja az ilyesmit, az rátalált a modernkori kiadására. A Lostban vagy megszerettük, vagy megutáltuk – de mégis csak ez adja a velejét az egésznek. Az effektezés, a zene, s az, hogy kizárja a külvilágot. Az, hogy beleéli magát főhősnőnk a terepszemlébe ekkor is. Nem csak egyhelyben áll, hanem ha jobbra fordul emlékében, akkor a valóséletben is. Apróságok, viszont ezek teszik meggyőzőbbé. Ilyen téren nincs panasz rá.

Nyomozás szempontból már lehet húzogatni a mínusz strigulákat. Ha valaki lemaradna az első 30 percéről, és becsatlakozna az utolsó 10-be, akkor se lenne elveszve, mert használják a flashback-eket elég rendesen, s velük kerek lesz a kép így is. Olykor már túlzás, hogy mennyiszer. Negatívumokat emlegetve ki kell emelnem a szereplők közül – nem, nem Poppy Montgomery-t, hanem – Dylan Walsh-ot, akit a Kés/alatt után egyáltalán nem tudok beleképzelni a nyomozós szerepbe. Tipikusan orvos feje van. Inkább egy szappanos Grey’s Anatomy-ba, vagy valami más kórházas produkcióba tudnám elképzelni, de krimibe semmiképp.

Pozitívumok között tartom számon Poppyt, aki valamiért újra és újra az Alias-t juttatja az eszembe. Apropó. Simán elmehetnék krimi ügyet felderíteni az évek alatt megszerzett tudástárral. Hogyan szerezzünk egy tagtól ujjlenyomatot úgy, hogy ne vegye észre? Adj neki a kihallgatóban egy pohár vizet. Ennyire egész. Hasonló tipikus krimi kliséket láthatunk benne, de hát ez az alap, ezen nem lehet változtatni. 1×1 is elvileg 1.

Az Unforgettable összességében: tetszett, de azért kicsit átlagosnak véltem. Nem sokszor mondtam ilyent, se írtam, viszont egy főszereplő miatt fogok maradni, és az nem más, mint Poppy Montgomery, aki meglepett az alakításával. Nem lenyűgözött, csak pozitív csalódás okozott, s nekem ennyi elég, hogy adjak neki egy esélyt. Sőt, adok többet is, mert ez így első blikkre teljesen élvezhető volt. Kevés a laborozás benne, több a helyszíni vizsgálódás és a kapcsolatok felfedezése. Muszáj 3 részig maradni, hogy teljesebb legyen a összkép.

This entry has a rating of 3.5

2 Hozzászólás

Unforgettable – Pilot

 
Beküldte: tess 2011 October 2, 19:05-kor a(z) Pilot,Unforgettable témába.

Az utóbbi években a procedural krimi éra melegágyát adó CBS minden lehetőséget megragadott a műfaj megreformálására, vagy legalábbis annak hevenyészett ráncfelvarrására. Az esetek nagy százalékában a potenciál mindig ott lakozott a sorok közt, de a kényszerű klisé behatások óhatatlanul is megfujtották a legtöbb projektet. Éppen ezért is éltem újfent előítéletekkel az Unforgettable kapcsán, aminek a synopsisa cseppet sem volt meggyőző. Ellenben a főszereplő Poppy Montgomry, akivel a jelek szerint mégis csak el lehet adni egy sorozatot.

A történet a kivételes adottsággal rendelkező Carrie Wells (Montgomery) körül játszódik, aki egy furcsa betegségnek hála mindenre emlékszik. Szó szerint mindenre, így tökéletes eszköze lehet a bűnüldözésnek, csakhogy az egykori rendőrségi munkával már egy ideje felhagyott. Azonban miután az egyik szomszédját meggyilkolják újra a rendszer részesévé válik…

Ed Redlich (Shark, Without a Trace) sorozat kissé bárgyú synopsis-szal operál, de ez ne tévesszen meg senkit, ugyanis hatalmas potenciál lakozik benne. A pilot alapján legalábbis, bár azt el kell ismernem, hogy ez nem 100%-ban a scriptnek köszönhető. CBS sorozat lévén megint egy tipikus procedural krimivel van dolgunk, ami az egy rész/egy eset szisztémán nyugszik. Éppen ezért jobbára a pilot csak a felszínes karakter bemutatásokról valamint a nyomozásról szólt. Flashback alapon természetesen a legújabb trendnek megfelelően. Kissé steril, kissé felszínes, de még így is van benne valami komor metódus, ami a WaT-hez hasonlóan fogyaszthatóvá teszi.

És ez a valami a rendezés, amit jelen esetben a dán Niels Arden Oplev követett aki, aki az eredeti A Tetovált lány-ért is felelős. Éppen ezért a komor, sejtelmesen depresszzív hangulat és a darkos atmoszféra borítékolható volt. Önmagában az eset nem volt annyira fajsúlyosan izgalmas, de ez a nyomasztó légkör mégis feszültséggel és néhol tán érzelmi nyomatékkal is megtöltötte ezt az amúgy steril 40 percet.

A pilot másik hajtóereje a rendezés mellett a két főszereplő Poppy Montgomery és Dylan Walsh (Nip/Tuck) volt. Montgomery kisasszony tökéletes választás volt a szerepre, hozta a kötelező eyecandy vonalat, sőt még némi pluszt is, elvégre a bűbája miatt teljesen szerethetővé vált a karaktere egyetlen rész alatt. Karizmatikusalakításról persze szó sincs, de az a bizonyos guilty pleasure faktor nekem elég rendesen látszott. Walsh egyelőre sajnos csak másodhegedűs volt, jobbára csak a száraz procedural elemeket alapozták rá, amiben kissé sótlannak bizonyult. Nem az a bevett nyomozó arc, de legalább fejlődőképes. Akárcsak a kettejük közti chemisrty, ami ugyan kezdetleges szinten, de mégis működik.

Összességében tehát a pilot alapján azt tudom mondani, az Unforgettable egy korrekt krimi próbálkozás, amiben van spiritusz. Az alapkoncepcióból igen jól lehet építkezni, de ez a távlati szempont gondolom. Jelenleg Poppy Montgomery-re van kihegyezve minden, lévén egy procedural akkor lesz sikeres, ha a néző megkedveli a főszereplőt. Ez pedig akárhogy is vesszük eddig tökéletesen működött is, éppen ezért kíváncsian várom a folytatást és azt a bizonyos lehetséges átívelő szálat.

This entry has a rating of 3

Kommentáld!

free web stats