Spartacus: Gods of the Arena – Ez volt a mini

 
Beküldte: tess 2011 March 8, 13:37-kor a(z) Spartacus: Gods of the Arena témába.

Na, valahogy így kell eredet történetet gyártani, még akkor is, ha az egész egy sajnálatos véletlen műve lenne. Andy Whitfield betegsége elég rendesen betehetett volna a szárnypróbálgató Starz-nak, de végső soron is a csatorna gálásan és persze roppant kreatívan vette az akadályokat. A kieső egy évet egy előzmény sorozattal pótolták, ami mellesleg egy a 2. évadra szánt flashback rész lett volna. Azonban amit ott cirka 50 perc alatt kaptunk volna biztosan meg sem közelítette volna ezt a mostani durván 300 percet.

A 6 részes mini a Batiatus ház felemelkedéséről szól, arról miként lép ki apja árnyékából és válik Capua egyik legbefolyásosabb emberévé Batiatus. Miként küzdi le Lucretia a prűd normákat és válik egy intrika gyáros szajhává. Miként lesz Oenomaus doktore egy bizonyítani akaró gladiátorból, vagy miként válik a testvériség teljes jogú tagjává Ashur és Cirxus.

Az íróknak Steven S. DeKnight showrunner vezetésével nem volt könnyű dolguk, elvégre a már ismert végkifejlethez kellett valami eredet történetet kreálniuk, ami amellett, hogy szervesen kapcsolódik az anyasorozatban látottakhoz még kellően izgalmas és látványos is. Arról nem beszélve, hogy az egész évadot egy olyan karakterre kellett építeni, aki a későbbiekben cseppet sem lesz rokonszenves. Szerencsére DeKnight játszi könnyedséggel vette az akadályokat. Egyrészről Batiatus majdani gonoszságát elhomályosítva behozott a képbe két olyan negatív alakot, akik mellett a későbbi történések eltörpülnek.  Tullius és Vettius remek negatív párost alkottak, a velejéig gonoszak voltak, már-már szélsőségesen is számítóak, így akarva-akaratlanul a néző is a halálukra vágyott. Persze a remek karakterek mellé kellett Stephen Lovatt (Xena) és Gareth Williams játéka is, ami igazán emlékezetesre sikerül. Különösen mondjuk Lovatt-é, aki tökéletesen hozta a szadista megalomán állatot.

Persze a negatív oldal mit sem ért volna az ismét remek alakítást nyújtó Lawless-Hannah páros nélkül. A John Hannah (New Street Law) játszi könnyedséggel vette a fiatal és botladozó Batiatus karakterét, aki mindenáron nagyot akart álmodni, hogy kiléphessen apja árnyékából. Azonban az odáig vezető út roppant rögös volt, cseppet sem fukarkodva a sorozatos megaláztatásoktól. Az írók okosan olyan morális mélységbe taszították a karakterét, hogy lehetetlen volt nem szurkolni érte. Ugyancsak remek írói húzás volt, hogy nem egy bevett klisének tekinthető apagyilkossággal taszították a karaktert a sötét oldalra. Utóbbi gyilkosságot meghagyták Lucretia-nak, aki itt érzésem szerint kevésbé volt hangsúlyos karakter a férje mellett. Az ő karaktere sokkal inkább prüdéria szabta korlátok döntögetésére ment rá, amit aztán a végére kiegyenesítettek némi cselszövéssel.

A már ismert karakterek mellet t sikerült behozni pár újabbat is, aki szintén remek választásnak bizonyultak. Batiatus mellett a mini másik főszereplője a léha gladiátor Gannicus volt, akit Dustin Clare (Underbelly) parádésan jelenített meg. Nem semmi karakterfejlődés volt az övé 6 rész alatt, amire meglehetősen szépen építkeztek is. Ugyancsak remek karakternek bizonyult a szajha vérmérséklettel megáldott Gaia is, akit Jamie Murray (Warehouse 13, The Beautiful life TBL) keltett életre. Tiszta sor volt, hogy az élvezethajhász nőszemély sokkoló halált hal, de azért az odáig vezető út sem volt semmi. Lucy Lawless oldalán fergeteges eyecandy párost alkottak, a képernyő csak úgy izzott tőlük, amire aztán egy remek „threesome” jelenet tette fel a pontot, ami a tv-s soft pornó legszebb iskolapéldája is lett. Hogy a frappáns fordulatról ne is beszéljünk a végén. És hát akkor még ott volt Marisa Ramirez (Crossing Jordan) karaktere is, aki szerves részét képezte a mellékszálnak is.

Persze sokan érdemtelenül kimaradtak a felsorolásból, de hát valljuk be, majdhogynem mindenki remekül teljesített, így nagyon a castingra nem is panaszkodhatunk. Nem mintha magára a történetre tudnánk, elvégre roppant kreatívan és látványosan sikerült prezentálniuk az íróknak. Végig látszott, hogy jól felépített szerkezettel operálnak, már-már szándékosan kerülve a bevett kliséket. Ehhez jött még a remek és meglepően részlet gazdag karakterábrázolás és a sok apró mellékszál, ami a végére szervesen hozzátett egy kicsit az egységes egészhez.

DeKnight másik nagy erénye, hogy a megvalósításban sem fukarkodott a kreatív hajlamtól. A látványvilág egy az egyben a Blood & Sand-et hozta, de már sokkal kiforrottabban. A gladiátor párharcok roppant energikusra és látványosra sikerültek. Meg persze véresre, bár ezen nincs mit csodálkozni, lévén ez a Spartacus franchise a vérben és a csöcsben nem igazán tud fukarkodni. Szó se róla nem egyszer teljesen öncélúan voltak kezelve, akárcsak az erőszak betétek, de hát kábelen minek finomkodni. Meg aztán mind-mind csak hozzátettek egy kicsit a roppant feszült hangulathoz, ami teljes letargikus állapotba tudta taszítani a nézőt, főleg azután, hogy majdhogynem egyik karakter sem volt biztonságban. Ezt demonstrálva elég szépen hullottak is a fontosabb mellékszereplők, de a főszereplők sanyargatásából is volt elég.

Összességében tehát akárhogy is vesszük a DeKnight vezette kreatív team látványosan jól vette a sorozat és az élet adta buktatókat. Sikerült egy olyan látványos és feszült előzmény sorozatot kreálniuk, ami teljesen egyenrangú a forradalmi anyasorozattal. Szerves egészét képezi az ott látottaknak és egy kicsit még hozzá is tud tenni. Ha más nem is, hát azt, hogy mindenképpen megnézzem a Batiatus ház bukását is. Nézettség szempontjából a Starz amúgy roppant elégedett lehet a kényszer sorozatával, elvégre majdhogynem végig hozta az emelkedő tendenciát, ami átlagban olyan 1,1-1,2M nézőt jelentett, ami csatorna szinten több mint jó. Főleg, hogy a finálét 1,7M néző követte végig.

This entry has a rating of 5

Kommentáld!

Spartacus: Gods of the Arena – Pilot

 
Beküldte: tess 2011 February 28, 17:30-kor a(z) Pilot,Spartacus: Gods of the Arena témába.

Nem kétséges, a tavalyi év no1 meglepetését a Starz szállította a Spartacus: Blood and Sand személyében. Az aprócska kábelcsatorna is rálépett a sajátgyártású sorozatok rögös ösvényére, ahol egész korrekten vették az első akadályokat. A sorozat közönség és kritikai kedvenc lett, a nézettség pedig hétről hétre megállás nélkül csak emelkedett. A siker titka pedig a szokatlanul nyers és véres látványvilág valamint a provokatív közlésstílus volt, ami amellett, hogy elég rendesen sokkolt még be is találta a jó ízlés határát.

Aztán az 1. évad végén jött a címszereplő Andy Whitfield betegsége, ami egy kiadós kálváriához vezetett a folytatást illetően. A Starz pedig kénytelen kelletlen folytatta a sorozatot a meglévő stábbal és egy flashback jelenetet megspékelve megálmodtak egy 6 részes minit, ami előzmény sorozatként lett aposztrofálva. Meg titkon időhúzásként is, elvégre a nagy hype egy év kihagyás után igen csak megcsappanhat, azt meg a kis kábeles adó nem engedheti még magának.

Maga a sorozat ismételten a Batiatus házról szól, de míg az anyasorozat a család diadalittas mindennapjait mutatta be, addig a mini az odáig vezető utat. Itt még Batiatus cseppet sem tehetős és befolyásos, szó se róla elismert, de a nagy diadalok közelébe sem juthat ellenlábasa Vettitus miatt, aki komoly politikai kapcsolatokkal rendelkezik. A sikerre éhes Batiatus viszont fejjel megy a fajnak és elég hamar ellenállásba is ütközik, ami könnyedén az életébe is kerülhet.

A készítők meglepően jól vették az akadályokat és egy viszonylag érdekes pilotot gyártottak az előzménysorozathoz, ami már az elején előre vetíti a Blood and Sand-ben látottakat. Ebből adódóan ugye az elsődleges cél az volt, hogy a teljesen nyilvánvaló végkifejletet kell kellően kidekorálni, hogy az 6 részen át lekösse a nézőt, meg persze szervesen illeszkedjen is az egész franchise arculatába. Ez így jelentem elsőre sikerült is. Bár azt hozzá kell tenni, hogy a csöcsök és a vér operált most, az intrika eddig a háttérben maradt. Ellenben így mindenki számára evidens, mi is lesz a kohéziós erő a részek közt.

Ugyancsak dicséretes munkát végeztek a castinggal is, lévén a már bevett arcokat sikerült kellően jól megfiatalítani és a karakterüket átgyúrni. Gondolok itt a naiv ex-Xena-ra, aki ugye az anyasorozatban igen nagy kefélő gép volt, de persze a többiekre is bátran kitérhetnénk. Végső soron is mindenki kapott némi eredet történetet, ami egyrészről élvezetes volt, no de persze nem a mélyenszántó gondolatok miatt, hanem sokkal inkább a feszültség generálás zsenialitásának hála. Akárhogy is vesszük a sorozat szólhatna a ’30-as évek dokkmunkásairól is, ha a feeling és a feszültség stimmelne, ugyanis ez a két szegmens adja el az egész sorozatot.

Összességében tehát a sorozat hozta a tőle elvártakat, nagyon lehúzni nem is tudnám, talán csak a felszínessége miatt, de hát ez pont nem az a sorozat lesz, ahol elgondolkodik a néző. Sajnos összehasonlítani az anyasorozattal nem tudom, mivel nem láttam azt, de így elsőre elkezdeni egy franchiset nem volt rossz. Évad végéig maradok, lévén már csak 5 rész van, meg arra a bizonyos elhíresült szarkeverésre is kíváncsi vagyok már.

This entry has a rating of 3.5

Kommentáld!

Spartacus: Gods of the Arena – Elkezdődött a 0. évad

 
Beküldte: Kanyecc 2011 January 24, 0:35-kor a(z) Pilot,Spartacus: Gods of the Arena témába.

Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy a Spartacus: Gods of the Arena végkifejletével konkrétan nem vagyok tisztában, hiszen mindössze az első két részét láttam az anyasorozatnak, így számomra sok újdonságot hozhat. Hoztak is jócskán. Nem kertelek, nekem nagyon tetszett ez a mennyiségű erőszak, csöcsmutogatás és sztori kifejtés. Remekül behatárolták az aranyközéputat. A Starz (megint) minőségű produkcióval állt a nézők elő.

Nem volt egyszerű helyzetük. Andy Whitfield sajnálatos betegsége miatt a második évad folytatását el kellett hosszabb időre napolni. Steven S. DeKnight, a sorozat showrunnere ezért úgy határozott, hogy visszaugranak az időben egy előzménysorozattal, mielőtt érkezne a második felvonás. Eleve terve volt véve Batiatus flashback-jének ötlete, amit beleépítettek volna a Blood & Sand egy-két epizódba, azonban így egy átívelő kibontást kaphatott, ami 0. évadként szuggerál. Ez két okból is remek döntésnek bizonyul, mind a csatorna, mind a gyártó részéről, hiszen (1) Andy helyére megtalálhatják a legalkalmasabb színészt Spartacus helyére, mert a sorozatnak folytatódnia kell; illetve (2) új nézőket ültethetnek le, hiszen az alapjait fektetik le az anyasorozatnak, s ezáltal a GotA fináléját követően akár ismételten műsorukra tehetik az ismétlését.

A legnagyobb kihívást az íróknak az jelentette, hogy vajon képesek lesznek-e fenntartani a nézők figyelmét, hiszen a végkimenetel adott. Mindenki tudja, hogyan fogják lezárni az előzménysorozatot, révén, mert kapcsolódnia kell a Blood & Sand nyitásához. Érzésem szerint, nem lesz probléma, mert a pilottal bizonyítottak, hogy kezükben tartják a dolgokat.

– Is your man ever of a serious note?
– He’d strip naked and fight with his cock, as long as he wins.

Ne rohanjunk ennyire előre. A történet középpontjában: Batiatus-ház felemelkedése fog állni, azon belül is Batiatus és Lucretia kapja a legnagyobb odafigyelést, akiknek célja, hogy a felsőbb körökben kerülhessenek, végre. Gladiátoraikat ne felvezetőként láthassa a nézőközönség, hanem mint bajnokként, tehát kapják meg a „főműsoridős” sávot – sorozatos nyelvezettel megfogalmazva. Mint írtam, a készítők beépítették volna a második évadba, de talán jobb ez így, mert sokkal kidolgozottabb formában jutunk el az amúgy meglévő kiindulási pontig.

Nagyon tetszett, hogy (kicsivel) visszább vettek a vérengzésből és teljes mértékben kiiktatták a képernyőre való „vérfröcsögést”. (Lehet, hogy az eredetiben sem volt benne egy idő után, nem tudom, nem láttam végig.) A harci jelenetek precízen meg lettek rendezve. Teljes odafigyeléssel követtem a küzdelmeket. A meztelenség se maradhatott ki, hiszen ebben az időben a nők kiszolgáltatottabb helyzetben voltak, mint manapság. Volt, amikor egy sornyi meztelen rabszolgalányra figyelhettünk fel, de a jól megszokott dugásos jelenetek sem maradtak ki. Nem tértek „jó útra” (ilyen téren), nem is ez volt a céljuk!

Az új karakterek behozatalánál se csorbult a bicskahegye. Gaia-t emelném ki elsőként, akit (a Warehouse 13-ból vagy a Dexter-ből) ismert Jaime Murray alakít. Sok meglepetést fog okozni, érzem. (Sőt, kihitte volna, hogy leszbi jelenetben fog feltűnni a kiscafka. Muhaha.) Gannicus szintén egy remek találat volt Dustin Clare (Underbelly, Satisfaction) által, aki mellesleg egy ausztrál színész. Itt jegyezném meg, hogy az ausztrálok ilyen téren feltörekvők. Számos produkcióban tűnek fel.

Összességében:

Soraimat zárnám, mert csak az elégedettség beszél belőlem. A Spartacus előzménysorozata ki fogja elégíteni a rajongók igényeit. Főleg azokét, akik várták a dugós/szexelős jeleneteket, a vérengzős harcokat. Rövid menet lesz, ugye tisztában vagytok vele, mert mindössze 7 6 epizódnyi kalandot és visszatekintést kapunk. Ami egyben egy kérdést von maga után, hiszen ha jobban belegondolunk, akkor ezt a „bányát” (mármint a flashback-eset) nagyjából ki fogják aknázni. Ezek szerint a folytatásban (aka. második évadjában) ne számoljunk ilyen húzással? Kár lenne, pláne, ha ilyen precízen történik a kivitelezése.

Nem utolsó sorban ki kell emelnem a beszédstílust. Számos mosolygós pillanatot okozott John Hannah beszélgetése pártolójával. Olyan, mint egy kisgyerek, aki tudja, hogy közel áll az álmának a beteljesüléséhez. Imádtam. Zseniális alakítást nyújt ilyen téren.

Negatívumok között persze ki kell emelnem a harcokban fellelhető kivégzési módszereket, amikkel még mindig hadilábon állok. Egy koponyát kettévágni? Ez nekem durván túlzás. Főleg ebben az időszakban, amikor nem a svédacél volt a domináns a pengepiacon. Másrészről, ha elvágják kicsit jobban egy ember nyakát, hát azt már lehet nem kéne jobban, mert alapjába véve ebben a korszakban biztosan elvérezne. Ám legyen. Nyelek egy nagyot és átadom magam az élvezetnek. Egyébként teljesen korrekt lett. Komolyan. Nézzétek! A vérnek a spriccelését is végre tökéletesítették, „valósiasították”.

This entry has a rating of 4

4 Hozzászólás

free web stats