Hawaii Five-0 – Elstartolt a 3. évad

 
Beküldte: tess 2012 September 29, 21:26-kor a(z) Hawaii Five-0 témába.

Végig olyan érzésem volt a Hawaii Five-0 3. évados premierje kapcsán, hogy a sorozatot szép lassan kezdi felemészteni a CBS-es módi. Már a 2. évad is borzalmasan kezdett, de Lenkov a 3. évad nyitásával jelen állás szerint negatív csúcsot döntött. Hol van az a filmszerű élmény, az a badass hangulat, ami az eddigi évadokat jellemezte? Eddig legalább volt nekünk egy Terry O’Quinn-ünk, aki miatt érdemes volt követni a sorozatot, de ezek után…

Gondolom a bevezetőből könnyedén leszűrhető, hogy a Peter M. Lenkov vezette írói bagázs megint csak nem állt a helyzet magaslatán. A 2. évados zárás ugye meglehetősen masszív történeti egységeket vezetett fel, amelyekből könnyedén lehetett volna a jövőben is építkezni. Ezzel szemben az írók jó szokásukhoz híven megint csak karcolgatták a felszínt és egy hevenyészet munkának is nehezen nevezhető fordulattal elvarrták a szálakat. Az összeset!

Az ugye tiszta sor volt, hogy Chin dilemmájával indítanak, elvégre két szeretetének az életéről kellett döntenie, amit meg nem lehet a végtelenségig húzni. Hát nem is húzták, helyette szállították a kötelező papírformát! A feleség természetesen meghal, Kono-t meg pont megmentik. A feszültség faktor komolyan mondom a zérót verdeste, miközben a klisé tengertől fuldokultunk. És ha azt hiszed nincs lejjebb, akkor tévedsz. A fináléra jutottunk el Chin bosszúhadjáratához, ami végérvényesen is bebizonyította a számomra, hogy Daniel Dae Kim soha az életben nem lesz több mint egy felszínes adottságokkal megáldott karakterszínész. Grace Park pedig továbbra is csak a tehetségét pazarolja, ráadásul az eyecandy titulusából is jócskán visszább vettek az kezdetek óta.

Így aztán gondolom nem meglepő, hogy a premier jobbára McGarrett-re és az édesanyjára, alias Shelbourne-ra volt kihegyezve. A kötelező családi drámázáson és ömlengésen túl sajnos érdemi információval nem szolgált a rész. Ráadásul Christine Lahti szimplán sótlan volt az anyaszerepben, míg kémnek egyszerűen hiteltelen. Szerencsénkre a készítők nem is nagyon hangsúlyozták ezt a vonalat, elvégre a történet elég rendesen megfáradt mire elértünk idáig.

A krónikus adrenalin löketett ezúttal is az akció betétek jelentették, igaz már ezek sem a régiek. Szemlátomást Lenkov-ék erőlködnek, hogy egyre durvább apropókat szállítsanak, csakhogy a kivitelezés jobbára felemás végeredménnyel párosul. Wo-Fat megszöktetése példának okáért már a lehetetlen kategóriát súrolta azzal a helikopteres megoldással. Tiszta sor, hogy a filmes élményt akarták hangsúlyozni, csak sajnos a büdzsé megint közbeszólt. Ellenben a Wo-Fat – Delano párosítás meglepően okos húzásnak bizonyult. Főleg azután, hogy Delano előző évados lépései is értelmet nyertek. William Baldwin így szép lassan elő is lépett elsőszámú badass karakterré. Csak sajnos ideig-óráig. A készítők ugyanis egy újabb remek karaktert és színészt ültettek a kispadra ugyancsak végérvényesen. Ez hányadik ilyen húzásuk is volt már zsinórban az íróknak?

A rész végi cliffhanger gyártásról pedig ne is beszéljünk. Számomra kissé illúzióromboló, hogy már csak McGarrett családjával tud a sorozat életképes maradni. Jelen esetben az anyjával, aki a történtek után tutira titkol valamit. Szóval akkor meg is van az évadon átívelő szálunk? Akárhogy is, én remélem a készítők megemberelik magukat és a 2. évadhoz hasonló komplex szezont pakolnak elénk, merthogy ez a premier eddig mindenképpen visszalépés volt. Az évadra természetesen maradok, bár könnyedén lehet, hogy ebből megint csak nyári dara lesz.

This entry has a rating of 2.5

Kommentáld!

Hawaii Five-0 – A 2. évad

 
Beküldte: tess 2012 September 11, 22:18-kor a(z) Hawaii Five-0 témába.

Ha úgy vesszük a CBS a Hawaii Five-0 esetében is biztosra ment, még ha elsőre ez nagyon nem is volt evidens sokaknak.  A látványos akcióbetétek, a záporozó egysorosok és a karakterek finom árnyalása már a ’70-es években bevett rutinnak számított, amit lényegében a Kurtzman-Orci páros csak leporolt és modernizált. Vagy pontosabban trendivé avanzsált. Ami viszont mégis minőségi, de legalábbis a fogyasztásra ajánlott popcorn státuszba emeli a Five-0-t az nem más mint a showrunner Peter M. Lenkov.

Lenkov bődületes precizitással irányítja a népes írói kollektívát, ami leginkább a scripten érződik. A feszes tempó, a lüktető feszültség és a remek egysorosok esélyt sem adnak az elmélázásra. Ehhez pluszban jön az a mozifilmes tálalás, ami végérvényesen is elhiteti velünk, hogy ez bizony több mint egy instant CSI klón. A script jobbára meglepően földhözragadt az egész szezon alatt, sőt random procedural sorozathoz képest érezhetően komplexebb is. Az 1. évadhoz hasonlóan a 2.-ban is egyszerre több szál fut, amit az írók remekül tömörítettek, sőt nem egyszer átíveléseket is sikerült alkalmazniuk.

A fő szál továbbra is a Wo-Fat utáni hajsza, ami immáron kapott két újabb adalékot. Az egyik a Shelburne utáni elkeseredett kutatás, míg a másik Joe White állandó szerepeltetése. Terry O’Quinn mellesleg pazar munkát végzett a mellékszerepben, könnyedén hozta a nyomokban misztikus, jobbára kiszámíthatatlan mentor figurát, akinek minden lépése okkal történik. Jól példázza ezt a japán maffia képbekerülése, ahol Adam Noshimuri karakterét Ian Anthony Dale nyerte meg. És ha már sikerült egy ennyire karakteres szépfiút leszerződtetni, nyomban be is a hoztak a képbe némi érzelmi szálat. Hmm…

Amiért viszont abszolút jár a pacsi Lenkov-nak az a mellékszálak kiemelt kezelése, ami valljuk meg az 1. évadban koránt sem sikerült ennyire élvezetesre. Kono látszólagos vesszőfutása vagy Chin korrupció ellenes harca Delano-val szemben ugyancsak izgalmasra sikerült. Nem mellesleg William Baldwin személyében újabb visszatérő badass-szel gazdagodott a Hawaii kollektíva. Viszont sajnos távozónk is akadt, amit leginkább a guilty pleasure éra fog megsínyleni. Larisa Oleynik vagyis Jenna végre megkapta a jól megérdemelt zárását, ami mellesleg a fall finálé csúcsát is képezte. A készítők ezzel végre lezártak egy történeti egységet és ráadásul nem voltak szívbajosak sem. Ellenben Autumn Reeser (Gabrielle) távozását pont nem tudtam hova tenni, ráadásul némi hevenyészet romantikát is sikerült a karakterébe csempészni. De majd csak jön a helyére egy újabb ígéretes… mondjuk barna. Tom Sizemore pökhendien bürokratikus, ám de mégis kőkemény karaktere viszont hiányozni fog.

A távozókat ellensúlyozva a készítők nem gyenge vendégszereplői credittel operáltak, ami végül olyan neveket vonultatott fel, mint Robert Englund, James Caan, Jimmy Buffett, Dennis Miller vagy az NCIS LA crossover lévén tiszteletét tevő Chris O’Donnell és LL Cool J. De ha már így szóba kerültek a nagy nevek, akkor érdemes megemlíteni a sorozat két fő ászát Alex O’Loughlin-t és Scott Caan-t. Alapból már a kettejük közötti homár bratyizás és a folyamatos ugratás eladná a sorozatot, lévén nem mostanában volt a képernyőn két ennyire szerethető rendőr. Külön-külön viszont továbbra is borzalmasak, sőt ha jobban belegondolok ugyanazt a karaktert hozzák már évek óta. O’Loughlin színészi játéka borzalmas, amikor meg nevetséges moralizálásba csap át egyszerűen nevetséges. A bosszú históriája és egyben küldetés tudata pedig csak néhol nevezhető hitelesnek. Ezzel szemben a military szerep jól áll neki. Caan ugyan egy fokkal jobb, de sajnos ugyanez igaz az ő karakterére is. Hiába a Jersey-i lazaság, ha a családias ömlengés nem megy neki. Párban viszont karcolnak rendesen!

Összességében tehát minden negatívum ellenére is azt kell mondanom, hogy élvezetes évaddal volt dolgunk. Az audió-vizuális tálalás tényleg nem egyszer filmes szintű volt, a karakterek árnyalása is immel-ámmal bejött, ráadásul a fontosabb részeket Lenkov írta, így a fordulatokban gazdag cliffhangerekre sem lehet panaszunk. Én talán egy kicsit Kono karakterét keveseltem, de ismerjük be, amíg ennyire komplex a történet, addig Grace Park látványos vegetációja is megengedett.

This entry has a rating of 4

Kommentáld!

Hawaii Five-0 – Kezdett a 2. évad

 
Beküldte: Kanyecc 2011 September 22, 0:31-kor a(z) Hawaii Five-0 témába.

Oh, emlékszem mennyire magával ragadott a Hawaii Five-0 első évadjának záróepizódja. A csapat akkora szarba került, hogy megjósolni se mertem: hány epizód kell ahhoz, hogy mindebből kiláboljanak. (Valójában megmertem, mert a CBS az évadnyitókor szinte mindig lezárja a cliffhangert, de ez máshol is hasonlóképp van.) A várakozásnak megfelelő részt szállítottak, bár néhol elégedetlen voltam a túlzott számmal feltűnő holtpontok miatt.

Kezdjük a lényeggel: az előző évadjában kialakult gubancot lezárták. Ez volna az egyik, hiszen alapkellék a visszatérő sorozatoknál. A másik Terry O’Quinn feltűnése, ami jócskán megalapozta a várós faktorát. (Biztos sokunknak a Locke, mint karakternév ismerősebben cseng, mivel a Lost-tal épült be a léte a köztudatba.) Megkapta a visszatérő szereplő státuszt, szóval a későbbiekben is látni fogjuk a kiképző tisztjét bajbajutottunknak. Nem bánom. Hozta azt a higgadtságot, amit megszokhattunk tőle. Alakítására egy csepp negatívumot se lehet felhozni.

A történetre már annál inkább. Mint írtam az elején, sok holtpont tűnt fel, amivel a jobb, pörgősebb jeleneteket leépítették. Meg is kérdeztem magamtól, hogy hol van az a látványvilág, amit az 1×01-es részben láttunk? Párszor feltűnt egy-két kaszkadőr, de igazából az akciódússágot a nyomozással megölték. Hawaii gyönyörű környéke se hozta meg a vigaszt, mert abból se mutattak semmit. Nagytotállal meg is találkoztam.

Alapjába véve erős közepesre mondanám a kezdést. A cliffhangert részlegesen lezárták, de maradtak olyan szálak, amiket folytatnak. Mellesleg, amit az utolsó 1 percben műveltek az kegyetlen volt. Ennél csavarosabb zárást keresve se találhattak volna. Terry jelenléte is sokat dobott a latba. Nélküle 2/5 felé járna, hiába a kemény zárás.

Kétség nem fér hozzá, hogy maradok. A kérdés viszont ott lebeg a szemem előtt: Mikor akarják lezárni a főszálat? – Azt akarják csinálni, mint a The Mentalist-nál, hogy húzzák-halasztják a végsőkig? És ha így is lesz vajon érdemes oroszrulettet játszani? – Azért ez a sok kérdés, mert igazából nem estem le tőle a székről.

This entry has a rating of 3

Kommentáld!

Hawaii Five-0 – Ez volt az 1. évad

 
Beküldte: Kanyecc 2011 August 20, 17:29-kor a(z) Hawaii Five-0 témába.

Most lehet, hogy a nyakamat fogja venni pár klasszikus Hawaii Five-0 néző, de tetszett a remake. A CBS bátor dolgot vitt véghez a felélesztésével, amiért külön köszönet. A 24 részes első évad eléggé színesre sikerült. Voltak erősebb részek, általában az átívelő sztorival foglalkozók; illetve gyengébbek, amikor sornyi random üggyel próbálták az étert betölteni. Sikerült neki, de milyen áron.

Többször előfordult, hogy kiosztottam 1/5-ös értékelést. Pl.: ott volt az 1×20-as epizód, amit teljesen elnyomott a karakterdráma. Nem szeretem az ilyent, mert a krimiknél szerintem ne vigyenek bele érzelgőséget, vagy ha visznek is, akkor mértékkel. A nézők az ügy csavarjaira a kíváncsibbak, mint sem az egy alkalommal feltűnő vendégszereplők alakítására, akik nem véletlenül kapták az egyes „szánalmas” karakterszerepeket. Amondó vagyok, hogy ilyen téren még erősödniük kell. Jócskán. Meg is ragadnám a szót, és kihangsúlyoznám, hogy kevés teret adtak a nagyneves vendégszerepeknek.

Mentésükre szóljon, hogy az átívelő szálakkal tényleg maradandót alkottak. Kettő futott, néha párhuzamosan. Mellesleg az egyik évadközben alakult ki, míg a másik már megvolt. Konkretizáljunk. Előbbi, amire gondolok az Chin életének a megmentése, amikor a rendőrségi raktárból elcsennek pár milliót. A másik pedig Steve apjának az ügye. – Ez utóbbi folytatódni fog. A kérdés, hogy hány évadon keresztül. Ezt használják fel a vezérfonalnak, mint a The Mentalist-nál a Red John-t? Igazából megtehetik. Sőt, talán el is bírná a sorozat, ha elhúznák több évadon keresztül, mert ezáltal is kihangsúlyoznák, hogy egy komoly ügynek a megoldása nem részek kérdése. Másrészről, ügyelniük kell arra, hogy ne állandóan egy emberre menjen a fókusz, mint a legutóbbiakban a kínai csávó, akit mindenáron el akarnának kapni.

Danny a legidegesítőbb karaktere a sorozatnak. Ha az ember darálva nézi, krimit néz krimi hátán, akkor fel se tűnik annyira, mint ha egy komédia után vált át rá. 1×14-es résznél történt hasonló, amikor a folyamatosan nyafogásával az őrületbe tudott kergetni. Rohadtul fel tudja b*szni az agyam a kislányos, felelősségteljes viselkedéssel. Nyafog, mondja a magáét. Huh. Írják ki! – Úgy se fogják, de találhattak volna Scott Caan helyére mást. Hasonló negatív kritika veszi körbe Daniel Dae Kim-et, aki tudna másképp és jobban is játszani.

Ebből már lehet következtetni, hogy Alex O’Loughlin-nel nincs sok problémám. Ezt azért koránt se mondanám. Tény, hogy sokat nyom a latba az átívelő szál, ami hozzákapcsolódik. Mindenesetre jobban tetszik a kemény zsarus karaktere, mint a hajdani Dr. Andy-s a Three Rivers-ból, vagy Mick a Moonlight-ból. Grace Park egyik alapkelléke. Nélküle talán nem is néztem volna. Így is hiányolom a női szereplőket belőle. Lehetne több. Remélem orvosolják a második évadban ezt. Főleg, hogy két nő is kiesett az átívelők során.

Tudjátok miért vagyok nagyon mérges a készítőkre? A pilotban láthattunk egy sornyi akciót. Robbantottak. Használtak különféle szokatlan kamerapozíciókat. Talán mindenki emlékszik az ajánlójára, amivel abszolút felkeltették a kíváncsiságunkat. Na, abból a későbbiekben alig kapunk. Ritka a robbantgatás. Eleve nem értek egy sornyi akciójelenetet, amit a filmekben másképp csinálnak. Pl.: Beállnak egy kocsi elé farralva, hogy ne tudjon tovább menni és a bűnös ott leblokkol. Hagyatja magát elkapatni.

Összességében krimi szempontból élvezhető volt. Mondom, az átívelő szálak sokat nyomtak a latba. Nélkülük átlagon aluli lett volna. Hogy mennyi évadnyi kapacitás van benne? Még kettő minimum, de talán három is. Az évadvégi cliffhanger pazar lett, arra sok panaszom nincs.

This entry has a rating of 3

Kommentáld!

Hawaii Five-0 – Őszi fináléig

 
Beküldte: Kanyecc 2011 April 12, 15:35-kor a(z) Hawaii Five-0 témába.

Krimiket nézek már megint. Erről beszéltem a Criminal Minds: Suspect Behavior kritikámnál, ami után folytatnom kellett a Hawaii Five-0 felhozását, mert minőségi produkciót akartam nézni. A fura, hogy mindkettő a 2011/12-es idény üdvöskéje, ugyanannál a csatornánál, mégis, mint ha földről és égről beszélnék. Előbbiből sajnálták a pénzt, utóbbiból cseppet sem. A profilozóknál igazából nem is kell, mert a csavartelme a legjobb ütőkártyájuk, míg egy szimpla Hawaii-on forgatott kriminél, azért meg kell mutatni a tájat is.

Szintén a CBS-nél futott a The Defenders, amit Las Vegasban forgattak. Semmit se láttunk a kaszinóvárosból, pedig mi, magyarok, vevők lettünk volna rá. Már csak azért, mert nem a szomszédságunkban van. Ezzel szemben a Five-0-nál minden részben láthatunk egy-egy mesés tájat, méghozzá nagytotálból. Kedvelem ezeket a képi anyagokat, főleg ha a lencsét a nap kisüti. (Értsd: állandóan napfénytől pompázik a környezet.) Szívesebben ülnék le ilyen tekintetben eléje, mint az előbb felhozott két sorstársa elé.

Sok műfajbelivel ellentétben, itt a készítők ráéreztek, mikor kell elővenni az átívelő szálat. Okosan formálják, szabályosan odatapasztanak a képernyőhöz vele. Számomra a legnagyobb kérdés, hogy mikor fogják lezárni. Végtelenségig mégsem húzhatják, mint egy The Mentalist-nél, ahol az alapokat ez adja; viszont egy-másfél etapnál hosszabb se lenne túl jó húzás, mert több karakterre írták ezt a Five-0-t, akikkel simán meg lehet ütni a mércét.

Az 1×12-es rész félelmetesen jóra sikerült. Az élő példa. Ilyennek kell kinézni-e egy minőségi nyomozós kriminek, amit szép környezetben forgattak, és ahol számítanak az átívelő szálak. Kezdjük ott, hogy baromira meg tudnak venni az in media res kezdésekkel. Megkapjuk az alapképsort, ami után visszaugrunk 24 (48 vagy 72) órával az időben, aztán a rész felénél beérjük a felvázolt problémát, amit a folytatásban megoldjanak. Ezt képzeljük magunk elénk, amit zseniális bravúrral vittek képernyőre. A sztori csavaros, Steve apjának történetét ismételten leveszik a polcról és visznek bele olyan fordulatokat, amivel 4.5/5-ös simán pontozni lehet. A végéről a cliffhanger se maradhatott le, zseniális őszi finálét láthattunk. Direkt beszéltem plátóiban, nézzétek meg, előzmények annyira nem szükségesek. Külön kiemelném, hogy rövid flashbackek formájában kikörvonalazódott a homályos, nem ma látott jelenetsor is.

Beszéljünk kicsit arról, milyen volt az út idáig. Kicsit rögös, de elfogadható. A Five-0 készítői ügyeltek arra, hogy jókor nyúljanak a sztori felpörgetéséhez. Ezzel egyidejűleg le is lőttem a poént, mert volt párszor olyan aprócska bibi, amit szívem szerint az orruk alá dörgöltem volna, amivel az amatőrök engedhetnek meg ilyeneket. Ez az amatőrség ott jött elő, amikor behoztak egy neves vendégszereplőt, akire rávarrták a gyilkosságot – alapjába véve rácéloznék elsősorban. Gondolok itt Kevin Sorbo-ra, a Hercules-re, akinek az 1×06-os részben alakít szörfoktatót. Ehh. Ez se lesz könnyű menet.

Tess által felhozott problémák továbbra is jelen vannak. A vendégszereplőkön spórolnak, hogy a nagytotálokkal kompenzálhassák mindezt. Néha jobb lenne előbbiből többet, és nevesebbeket látni. Így hirtelenjében csak Sorbo jelenléte ugrott be. Eléggé gyér a felhozatal. Ahogy Grace Park jelenléte. Kihozza magából a frankót, de az írók csak egy eyecandy tyúkként használják, akinek mutogatnia kell a formás idomait a nyugger közönségnek. Kona és Chin olyan átívelő szálat tudnak kapni… – pl.: tovább vihetnék az 1×12-ben elhangzottakat –, ami után megnyalnánk mind a 10 ujjunkat, annyira pikánsra sikerülne.

Nincs sok probléma a Hawaii Five-0-val. Erősen átlagon felül teljesít. Ha néha alul múlná magát, akkor érkezik a felhúzás egy másik rész részéről. Nincs ebben semmi probléma. Adom alá a lovat, az egyik legjobb krimije az idénynek. Simán megkaphatja a berendelését 2011/12-re.

This entry has a rating of 3.5

2 Hozzászólás

Hawaiii Five-0 – Minőségi pörgés nyugger módra

 
Beküldte: tess 2010 October 24, 21:56-kor a(z) Hawaii Five-0 témába.

Lassan 2 hónapja megy a modernkori Hawaii Fife-0, szóval itt az ideje egy kicsit górcső alá venni azt a sorozatot, amit még én is hetiben nézek, holott egyelőre csak egy procedural krimiről van szó. Meredek mi, a CBS megint betalált a műfajban, sőt az igazság szerint már évek óta tud valami újat mutatni, amivel be tudnak rántani legalább egy fél évadra, ha nem többre.

A sorozat nagy erénye továbbra is a Pilot-ban megszokott high-vallue minőség, amire egyszerűen nem lehet panasz. Minden remekül van fényképezve, dögivel van eyecandyvel minden beállítás, de természetesen nem a nyomulós fajtából, hanem sokkal inkább a kimérten minőségiből. A részek felépítése is korrekt, mindenből van benne korrektül, sem az akció, sem a buddy-poénok, sem a magánéleti szál nem dominál, magyarán minden a helyén van.

hawaii-five-0-a

Sőt, már-már mondhatni a Lenkov-Kurtzman-Orci trió sorozata túlságosan is steril és persze kimért. Ez természetesen nem igaz, elvégre eddig csak random ügyekkel volt dolgunk, de ezeket mind korrektül sikerült tálalniuk a készítőknek, mellőzve a műfaj tipikus kliségyárát. Vagy ha volt is belőle néhány, hát nem volt olyan feltűnő, elvégre a megvalósítás tökéletessége tényleg sokat nyom a latba.

Azonban van pár apróság, amivel a Pilot óta nem sikerült a készítőnek megbirkózniuk. Az egyik nagy szívfájdalmam továbbra is Grace Park eyecandy státuszba való lealacsonyítása. Ebben a csajban rengeteg tehetség van, sőt ennél ezerszer dekoratívabb is tudna lenni, de szemlátomást ezt senki sem akarja észrevenni. Ugyancsak problémás Daniel Dae Kim karaktere is, aki a sajnos a begyakorolt klisék bűvkörében tobzódik, de szerencsére azért egyre többször jut már szerephez, ami viszont még mindig koránt sem elég.

hawaii-five-0-c

A sorozat fő mozgatórugója a remekül koreografált akció betétek és a dinamizmus mellett a buddy-moviekra hajazó poénokban rejlik, amiben az Alex O’Loughlin-Scott Caan páros valóban telitalálat. Kettejük adok-kapok mondókája is simán el tudná vinni a történetet, bár igaz ez sincs mindig így. Tipikus pro-kontra részek vannak ebben a szekcióban, hisz van olyan rész, amikor egyszerűen sziporkáznak és már-már maguk szállítják a könnyed poénokat, máskor meg olyan döcögősen megy az egész. Ez a botos móka Caan-nál, meg hát…

A sorozat nagy hibája viszont kétségtelenül a folyamatosan adódó ziccerek kihagyása. Egyszerűen olyan lehetőségeket hagynak ki, amikért más sorozatok gyilkolni tudnának. Gondolok itt a remek mellékszereplői vonalról, ami szó szerint stagnál. Taryn Manning a Sons of Anarchy 1. évadjában egyenesen brillírozott egy aprócska mellékszerepbe, míg itt szinte alig van képernyőn. A készítők folyton adnak neki némi cameot, hogy azért ne feledkezzünk el róla, de általában csak ennyi. Michelle Both (Tell Me You Love Me, The Forgotten) is inkább csak az eyecandy faktort erősíti, meg egy remek írói segítség a nagy slamasztikában a karaktere, akit az eddigi 5 rész alatt már sikerült nem egyszer bevetni. Mellesleg McGarrett szeretője lenne, de természetesen ezt sem erőltetik.  A nemrég debütáló Masi Oka (Heroes) meg egyszerűen nevetséges ebben a karakterben. Szemlátomást neki is csak a neve kellett a készítőknek a valós képességeivel szemben.

hawaii-five-0-b

Végül pedig a nagy szívfájdalom, az átívelő szál teljes hiánya, amit ha egy kicsit erőltetnének istenesen nagyot szólhatna. A doboz a papa nyomozásával még mindig ott hever, de valahogy mégsem akarják kihasználni. Érzésem szerint a teljes évados berendelés még inkább háttérbe szorítja ezt a szálat, így maximum csak a fall season finale táján reménykedhetünk benne.

Summa summára a Hawaii Five-0 továbbra is egy minőségi procedural krimi, amit hétről hétre várok, hátha végre kitör az önnön állította korlátaiból és végre egy pörgős akciósorozatot kapunk, amire emlékeim szerint már évek óta nem volt példa.

This entry has a rating of 4

Kommentáld!

Hawaii Five-0 – Pilot

 
Beküldte: tess 2010 September 27, 20:03-kor a(z) Hawaii Five-0,Pilot témába.

Az megint mekkora már, hogy a CBS akár újra megreformálhatja a tipikus procedural nyomozós műfajt! Amin anno működött a CSI-jal, az most nagyon úgy fest a Hawaii Five-0ban köszön vissza, de persze egy kicsit másként.

Mementó gyanánt egy kis gyorstalpaló az eredetről: anno valamikor ’68 és ’80 közt létezett egy bizonyos Hawaii Five-O című klasszikus nyomozós sorozat, ami a ’70-es években igazi nagyágyúnak számított a CBS műsorán. Aztán jött a nagy méla csend, mígnem ’96-ban is zörögni kezdett a haraszt, de az akkori tervek végül mégsem kerültek képernyőre. Aztán 2009 októberében jött a Kurtzman-Orci duó és hirtelen elszabadult a fenevad.

hawaii-five0-pilot

A páros ismét bebizonyította, hogy tud forgatókönyvet írni, ugyanis olyan tömör és velős scriptet vetettek papírra, amin az átlag írók akár 2-3 részen keresztül is elmolyolnak. Volt itt kérem eredet történet, nyomozás, csapat összeszedés és persze nagy finálé bosszúhadjárattal, de ne szaladjunk ennyire előre. Hősünk Steve McGarett egy balul elsült akciónak köszönhetően elveszíti édesapját, így Hawaii-ra utazik, hogy a gyilkos után nyomozhasson. Itt viszont a helyi kormányzó is betámadja egy fullos állással, amiben szabad kezet kap feltéve, ha meg tudja tisztítani a várost a bűnözőktől. Az első akadály pedig csodák csodájára nem más lesz, mint az apja gyilkosa…

Kurtzman és Orci forgatókönyve egyszerűen pazar, végig hozza a műfaj tipikus kliséit, de persze egy kicsit másként, más perspektívából, ami roppant mód tömör és szórakoztató elegyet alkot. Igaz ebben nagy szerepe van a remek castingnak is! Alex O’Loughlin a Moonlight és a Three Rivers után végre nagyon úgy fest megtalálta a tökéletes testhezálló szerepet. Szó se róla a színészi játéka továbbra is csak másodvonalbeli, de legalább itt nem a megkínzott szépfiút hozza. Tökös faszagyerek, ahogy kell! Társa ebben Scott Caan, akivel maradéktalanul hozzák is a buddy moviek összes poénos kliséjét. Megy a folyamatos ugratás, dübörögnek az egysoros monológok, kellemes a funny faktor, de mégis ott van az kellemes bad-ass vonulat is. Tisztára mintha a Bad Boys menne sorozat formátumban.

Ami egyrészről jó, az sajna egy másik fertályon fájú, ugyanis a buddy zsaru kettős szépen elnyomja a Daniel Dae Kim-Grace Park párost. Az igazat megvallva Kim igen csak nyomott karaktert kapott, Miss Park meg csak az eyecandy miatt kellett, így ahogy kell a szörfös belépője után pár perccel már fehérneműre is vetkőztették a készítők. Mily csodás teazsúr!

hawaii-five0-pilot1

A másik nagyon nagy pozitívuma a Pilotnak, hogy az a Len Wiseman rendezte, aki elkövette az eddigi Underworld szériákat valamint a Die Hard széria 4. részét. Magyarán az ürge cefet pörgősen akciókat tud rendezni, amit itt is bebizonyított. Az iram és a feszültség egy cseppet sem lankadt, a cold open büntetett, ahogy kell, a képi világ meg egyszerűen a mozikat idézte. Igazi high-vallue cucc volt a javából, a CBS-nek gonolom fájhatott az anyagi része, de hát megérte, elvégre mégis csak 14,2M nézőt hozott.

A nagy kérdés persze az, meddig tudják ezt a szintet tartani? Itt főleg a rendezés és a forgatókönyvre gondolok, elvégre ekkora neveket nem lehet 22 részen keresztül foglalkoztatni. A casting jelen esetben 100% hogy működni fog, de a történet már nagyobb kérdőjel. Egyrészről tuti a procedural klisé, vagyis egy rész egy ügy, de mint a sorozatban is említetté Hawaii igen csak belterjes közeg, szóval meglátjuk. Másrészről meg ott van az átívelő szál, ami engem kilóra megvett, főleg ha James Marstert is visszahozzák még egy második fordulóra.

Összességébn tehát a Hawaii Five-0 pörög mint az istennyila, igazi csemege az akció buziknak. High vallue, high five (muhaha) jókora eyecandy és bad-ass faktorral meg persze a kötelező tesztoszteron bombával.

Premier: 2010/9/20
Írta: Peter M. Lenkov, Alex Kurtzman, Roberto Orci
Rendezte: Len Wiseman
Nézettség: 14,2M
This entry has a rating of 5

Kommentáld!

free web stats