The Secret Circle – 9 résznyi fall season

 
Beküldte: tess 2011 November 30, 15:05-kor a(z) The Secret Circle témába.

Ha nem is korszakalkotó revolúcióval, de végre visszatért a tini dráma a ’90-es évek végi kaptafához, amikor még igenis működött a formátum. Merthogy a melankolikus indie, a misztikus történet és az ezer sebből vérző tini szerelem már akkor is menő volt, mi több számos klisét akkor fektettek le/értelmeztek újra. És mint anno most is az egyik ilyen sarkalatos pont Kevin Williamson volt, aki ismét sikeresen adoptált egy L.J. Smith könyvet. Hiába, ha egyszer beindul a vonat…

Nem is értem, hogy egy ilyen franchise eddig mit keresett az íróasztalok mélyén, merthogy minden hibája és negatív attitűdje ellenére is, de működik a The Secret Circle. Kevin Williamson bábáskodása alatt az Andrew Miller vezette írói kollektíva ugyanis kellemes guilty pleasure atmoszférát hozott össze, ami egyszerre táplálkozik a ’90-es évek tini drámáiból és a 2000-es évek végi Twilight hullámból, ami egy kissé mértékletesebben adagolja azt a bizonyos soap vonalat. Emellett persze nem szabad elmenni Smith remek alapanyaga mellett sem, elvégre a történetben bődületes potenciál van, amit az írók az első körben maradéktalanul ki is aknáztak.

Persze túl nagy meglepetésekkel nem kell és nem is szabad számolni a sorozattal kapcsolatban, merthogy a trendi küllem mögött bizony akadnak ordas nagy hibák is. Kezdvén rögtön a felszínes karakterizációval, ami valljuk be nem egyszer olyan egyszerű volt, mint az ólajtó. És akkor ott van még a szereplők közti nevetséges interakciók, a hevenyészett szerelmi háromszögek és a folyamatosan burkolt önismétlés. Azonban aki ezen túl tud lépni, láthatja az érme másik oldalát is. Elvégre a script roppant jól struktúrát, a tömörítéssel semmi baj nincs, unalmas percet tényleg csak kukacoskodva lehet találni. Némileg a realitás körül mozgó atmoszféra pedig tökéletesen illeszkedik a sorozat mitológiájába, ami könnyedén szövi bele magát a szereplők élete.

A script nyújtotta lehetőségek mellett ott a trendiség is, ami megint csak tökéletesen kollaborál a sorozat többi elemével. Kellemes eyecandy vonul végig a képernyőn minden jelenetben és abból a bizonyos nomád amerikai prüdériából is sikerült visszább venniük egy kicsit. Arról nem is beszélve, hogy az egyik „fő”szereplőt már az elején meg is ölték. Tisztára, mint a The Vampire Diaries-ben!

Sajnos a szereplők már ennyire pozitívan nem tudok értekezni, elvégre a középszert is igen csak neccesen ütik meg. Sokáig Thomas Dekker (Terminator: TSCC) faarcától féltem, de aztán rá kellett jönnöm, hogy még ő az, aki valamicskét konyít a színészethez. A szereplők javát ugyanis a szereposztó díványról kukázták össze az illetékesek. Britt Robertson (LUX) aranyos meg tündi-bündi, de egyszerűen életképtelen a főszerepben. Phoebe Tonkin (H2O) szexi lázadó, jól is áll neki a stílus, de valahogy mindig hiteltelen lesz a végére, míg Shelley Henning a tehetségtelen eyecandy manifesztálódása. Felnőtt vonalon sem rózsásabb a helyzet, így ebbe nagyon nem is mennék bele. Elvégre mégis csak nevetséges, hogy egy pár részes szerepben tündöklő JR Bourne játszi könnyedséggel lejátssza őket. Arról nem is beszélve, hogy a sorozatban elkövetett öncélú lépések egész sora folyton a castingban csúcsosodik ki. Nem egyszer volt, hogy a coven egyes tagjai jóformán csak cameo státuszban vegetáltak, mert éppen másnak kellett a játékidő. Ebben persze semmi rossz nincs így 9 rész után, de a belénk sulykolt komplexitást mégis csak alapjaiban teszi néhol nevetségesé.

Ettől függetlenül viszont a The Secret Circle egy jó sorozat, kellemes kikapcsolódást nyújt, ami nagyban köszönhető a remek atmoszférának és az eddig potenciálisan jól működő mitológiának. Nagy kérdés, hogy a januári start után a készítők ezt a remek alapot milyen irányba mozdítják el. Pár opció természetesen már fel lett vázolva a fall finale kapcsán, de ne feledjük, hogy a háttérben van még simán 4-5 elvarratlan szál, amivel illő lenne mit kezdeni. Mindazonáltal a sorozat nálam az idei év legjobb újonca, amit hajlandó voltam heti rendszerességgel is követni.

This entry has a rating of 4

Kommentáld!

The Secret Circle – 3 rész után

 
Beküldte: Kanyecc 2011 October 2, 11:33-kor a(z) Pilot,The Secret Circle témába.

Kell egy boszorkányos sorozat a tévébe. – Valami hasonló járhatott a The CW vezetőségének a fejében, amikor rábólintottak a The Secret Circle berendelésére. A Charmed óta nem kaptunk külön, erre a részlegre orientálódott produkciót. A True Blood negyedik etapjában persze felemlegetik őket, ahogy máshol is, de megéri külön foglalkozni vele. Van bőven potencia, amit az elődök nem használtak ki. Az újonchoz úgy álltam, mint hajdanán a The Vampire Diaries-hez. Kb. a testvérének tartom, mert ugyanolyan tini faktorral készítették el. Néhol túlzottan rá is veti a védjegyét.

A sztori középpontjában egy tizenéves lány, Cassie áll, aki elvesztette apján még kiskorában (van egy olyan sejtésem, hogy nem!), illetve édesanyját (a jelenben), így Chance Harbor-be költözik nagyanyjához, ahol anyja is élt ilyen korában. 1 hónappal játszódik később a történet a tragédia után. Cassie próbálja új életet kezdeni, azonban megnehezítik ebben. Van egy ötfős csapat, akik tudják, hogy mi valójában, azaz hogy boszorkány, de ő még nem, ezért rá akarják vezetni, mert erejük folyton folyvást nő, és csak akkor tudják kordában tartani, ha egy szertartás útján megalapítják a saját „közösségüket”.

Ki kell hangsúlyoznom, hogy a pilotban nagyon jól megteremtették az alapokat. A kulcsfontosságú karaktereket precízen bemutatták. Elindították a történetet a rögös útján, bár néhol kellőmennyiségű klisét is alkalmaztak, amivel rombolták az összképet. Túl sok az olyan szituáció, amelyről kilométerről lerí, hogy a később más fordulatot vesz. Gondolok itt Cassie apjára, aki biztos nem halott, inkább csak elszökött a tudat elől, vagy a fenyegetettség miatt. Ki tudja?! A későbbiekben pedig a két szülő vált eléggé kiszámíthatóvá, akiket egyelőre nem tudok hova tenni. Biztos, hogy saját érdeküket tartják szem előtt, viszont mégis csak a gyerekeikről van szó. Érdekes lesz.

Látszólag azokat a hibákat követték el az írók, amit a The Vampire Diaries-nél kollégáik. A karakterek klisésre sikerültek. Három epizód alatt kialakult két szerelmi háromszög, ami a tini sorozatok egyik alappillére a jelek szerint. Számtalan „most becsuknám a szemem” jelentet alkalmaznak, amikkel engem speciel az őrületbe lehet kergetni. A sztori se indult meg a lejtőn. Dobálgatják a falatokat, viszont egy laktatóbb adagot csak 3-4 epizód múlva fogunk kapni. Tippemre a novemberi söprésre időzítik. Meglátjuk.

A pilot cold openjére erősen a Supernatural-ra emlékeztetett. Ha jól rémlik, ott is égették a szülőt. Ettől függetlenül a legjobb 2-3 percet ekkor kaptuk. Egyébként nagyon jól választottak helyszínt. Tetszik a kisvárosi hangulat, ami átitatja. Bejön a sok nagytotálos kikötős, partos jelenet. Bár néhol van egy-két kirívó hely, amit nem tudok elképzelni a Harbor környezetében. A leégett boszorkány gyülekezőhelyre célzok. Oké, hogy erőközepén van, de valahogy akkor se megy a beleképzelése az összbe.

Én éreztem csak amúgy azt, hogy az egész kicsit nyáladzik a tiniségtől? Nekik szánták, őket akarják megfogni, de nem szeretem a tenyérbe mászó tinédzsereket. Thomas Dekker-re célzom, aki anno a Terminator: TSCC-nél váltott ki hasonlót. Brittany Robertson-nak jobban áll ez a szerep, mint a tavalyi és tavalyelőtti Life Unexpected-es. Ott is szerettem, itt se fog megváltozni a felállás vele kapcsolatban, bár ez a folyamatos „fussunk el az ismeretlen elől/bajtól” jelenetekkel ki tud akasztani.

Ha hasonlítanom kellene, akkor azt mondanám, hogy a Haven tájszépségét és rejtélyességét ültették bele a Boszorkány Diaries-be (mert itt nem vámpírokról van szó). Rejtélyesség bejött. A múltban való kutakodás hasonlóképp. Tetszett továbbá a karaktereknek a sokszínűsége, még ha néhol kiszámíthatóak. Ezen kívül volt egy olyan jelenet, amire nem számítottam, de reméltem, hogy el fog jönni. Ez volt az a bizonyos vihargenerálós. Imádtam.

Látszik, hogy két szálon halad a sztori (néha hármon). Az egyik a gyerekekre, a másik a szülőkre (a bónusz pedig a múlt megismétlődésének megakadályozóira) fókuszál. Ugye három részen vagyunk túl. Már el lehet dönteni, hogy mitévők legyünk. Ha pontoznom kellene őket, akkor egyértelműen a pilot lett a legerősebb, és onnan csökkent fél ponttal mindig a folytatás. Sajnos valahogy sehogy se tudom elképzelni a heti nézését. Minimum havonta kell tartani egy kisebb szintre hozó maratont, mert lassan bontakozik ki a történet veleje. Voltak időszakok, amikor untam, de nézhető.

Biztosra veszem, hogy heteken belül meg fogja kapni az évad kiegészítését 22-re vagy 24-re. Misztikus tiniblokk kell a The CW-nek, mert ez legalább ütőképes, nem mint a reality-je.

This entry has a rating of 2.5

1 Hozzászólás

The Secret Circle – Pilot

 
Beküldte: tess 2011 September 20, 18:29-kor a(z) Pilot,The Secret Circle témába.

Lám-lám, L.J. Smith sem tudja elkerülni a popularitás képezte nonstop gyártósort, ami a CW-nek köszönhetően egy újabb regényét a The Secret Circle-t (1991) szippantotta be. Vagy még sem? Szerencsére a sorozat felett az a Kevin Williamson bábáskodik aki, anno mind a tv-s palettán (Dawson’s Creek), mind pedig a mozi vásznon (Scream) bebizonyította, hogy bizony a tini sorozatok koronázatlan királya. És ha tini-soap no meg egy kis misztikum van kilátásban, akkor a CW mint csatorna megkerülhetetlen tényezővé avanzsálódik. Ezek után azt hiszem mégsem olyan reménytelen a The Secret Circle esete.

A történet egy fiatal lányról Cassie Blake-ről (Britt Robertson) szól, aki egy rejtélyes balesetben elveszíti az édesanyját. Mivel édesapja már gyermekkorában meghalt, így a nagymamájához kénytelen költözni a festői Chase Harbor-ba, ahol előröl, kell kezdenie az életét. Az újrakezdés nehézsége azonban itt fokozottan is érvényes, hisz mindenki roppant furán viselkedik vele. Főleg az újdonsült „barátai”, akik állítása szerint Cassie egy boszorkány, mi több a hiányzó láncszem, hogy „a körük” teljes lehessen…

Williamson jó szokásához híven majdhogynem az összes kézjegyét beleszőtte a kész produktumba, így a tini sorozatok rajongóinak ez most tényleg egy minőségi csemegének ígérkezik. A synopsis bárgyúsága ne tévesszen meg senkit, a sorok közt bődületes potenciál faktor lappang, ami a The Vampire Diaries-hez hasonló 4-5 rész múlva terebélyesedik majd ki. Az viszont már most szembeötlő volt, hogy a misztikum igen csak szerves részét képezi majd az évadnak. És ez jó, már csak azért is, hisz Williamson remekül tud komplex vonalakban is gondolkozni. Ettől függetlenül persze a pilot nem váltotta meg a világot, sokkal inkább csak amolyan demo volt, egyfajta alapozás, hogy később legyen miből építkezni.

Éppen ezért a fő hangsúly most a tini-soap veterán Liz Friedlander (90210,OTH, TVD, PLL) rendezői munkásságán volt, aki rutinból dirigálta le a pilotot. A hangulatot már a remek nyitójelent megalapozta, ami világossá tette mindenki számára, hogy itt bizony darkos hangnemről lesz szó. A folytatást aztán ez a komor atmoszféra lengte be, néhol túlzottan is, de ezt nézzük el egyelőre. Ellenben a víz közelsége, a fülbemászó dallam, a folyton borús időjárás min-mind a depresszív légkört voltak hivatottak megalapozni. Ez persze messze volt egy The Killing szinttől, ellenben tökéletesen palástolta a feszültség faktor hiányosságait, merthogy igazán nagy meglepetés nem igazán érhetett minket.

Casting fronton viszont már cseppet sem olyan rózsás a helyzet, mint amire sokan számítottunk. A „titkos kör” ugye 6 delikvensből tevődik össze, tiszta sor, hogy nem mutatják be nekünk az őszeset. Viszont, hogy ennyire lineáris metódusban közelítsék meg a karakterizációt mégis csak ciki. Britt Robertson (LUX) cutie meg minden, de ez a szerep nagyon nem megy neki. Próbálkozik ő a harcos/makacs tini szerepkörrel, de teljesen hiteltelen benne. Nem úgy Thomas Dekker (Terminator: The Sarah Connor Chronicles), akinek ki sem kellett volna lépni a tini bűvkörből. Azzal számoltam, itt is leszerepel majd, de nem… kellemes közepes karakterszerepet hozott, akárcsak Shelley Henning, aki megint csak az eyecandy bűvkör miatt kerülhetett képernyőre. A trendi indie suna szakkörből, meg úgy összességében a szereplők közül is Phoebe Tonkin (H2O, Home and Away) emelkedett ki, aki amellett, hogy igen csak szemrevaló (szerelmesek leszünk megint skacok?) meg jókora chemistry-vel is meg van áldva. Sokaknak lehet felületes és műmájerkedő lehet a karaktere, ellenben roppant hihető és itt ez a lényeg.

Williamson legújabb sorozatos installációja tehát korrekt közepes iparos munka, egyfajta kedvcsináló a folytatáshoz, ami reményeink szerint nem megy el a Twilight saga trendiesen nyálas világába. A CW közönsége eddig komálta, elvégre jobban nyitott, mint a TVD anno, szóval akár még egy trónkövetelővel is dolgunk lehet idővel. Azt viszont nem szabad elfelejteni, hogy ez egy tini sorozat a CW műsorán, szóval túl nagy elvárásokat ne támasszunk felé.

This entry has a rating of 3.5

Kommentáld!

free web stats