The Lying Game – Pilot

 
Beküldte: tess 2011 August 24, 17:23-kor a(z) Pilot,The Lying Game témába.

Az ABC Family az utóbbi időben igen csak ráfeküdt a családias hangvételű tini soap tömeggyártására, ami mondhatni a csatornán lassan kezdi sokadik reneszánszát élni. Ebben a viszonylagosan „erős” mezőnybe pottyant bele a The Lying Game, ami egy ígéretes koncepcióval és pár eyecandy-vel akarta megváltani a világot. Igen, csak akarta, lévén a csatorna kissé besült a promozással és hát maga a produktum sem váltotta meg a világot. Pedig most én is reménykedtem becsszóra.

Az alapkoncepció egy elszakított ikerpárról szól, akik végül szerencsésen megtalálják egymást. Egy ideje megy is az online kontaktolás, de semmi több, mígnem Emma-nak el kell menekülnie a nevelőszüleitől. Az egyedüli megoldás a kő gazdag Sutton, akinek pont jól is jönne egy testcsere, hogy tovább kereshesse a szüleiket…

Hmm… ismerős alapkoncepció ugye? Nagyon úgy fest, most valami tendencia van kialakulóban, elvégre idén másik két sorozat (Switched at Birth, Ringer) is hasonló koncepcióval támad. Az ittenit egyértelműen a Pretty Little Liars-t is jegyző Sara Shephard nevével tudták csak eladni, amit a soap veterán Charles Pratt Jr. (General Hospital, Melrose Place, All My Children) adaptált képernyőre. Látszik is a minőségen, elvégre mindennemű alapozás nélkül rögtön a lecsóba csapnak a készítők, ami csak úgy hemzseg a papírmasé karakterektől és az ezeréves megfáradt kliséktől. Éppen ezért már az elejétől kiszámítható és felszínes az egész dramaturg, amire aztán később jókora tini szappanos mázat erőltetnek még. Ááá, kell a türelem hozzá na!

Önmagában már a cold open-en látszik a bárgyú kreatívatlanság első leckéje, hisz a burkolt eyecandy, a vinnyogó zene és a fene sanyarúság olyan bődületesen nagy klisé, amit a ’90-es években is cink volt elsütni. Ehhez aztán jönnek a nihilista metódusban felvázolt karakterek, akik a korai romantikus regények minden szélsőséges melodramatikus vonását jegyzik. Egyszerűen üresek és kiszámíthatóak, éppen ezért a feszültség faktort már az első 5 percben sikerül végérvényesen a padlóba döngölni.


Az egyedüli vonzó szemponta korrekt eyecandy felhozatal lenne, de sajnos az írók itt sem jeleskedtek. Jobbára csak drága statisztáknak degradálták a szereplőket, akik éppen ezért a totális jellegtelenség homályába süllyedtek. Egyedül a főszereplő Alexandra Chando (As The World Turns, Glory Daze) az, aki képes volt valamit letenni az asztalra, de persze ettől sem kell elájulni. Sutton karaktere még működne is, de persze hogy abból kapjuk a legkevesebbet. Mellesleg csak engem zavart, hogy Emma karakterét meg totál Nina Dobrev-re hegyezték ki? Oké, Chando simán nyerhetné a hasonmásversenyét, de Emma nekem egy az egyben a TVD-s Elena-t jutatta az eszembe.

Összegezve tehát a The Lying Game egy totálisan erőltet, szájbarágós tini soap , amiből csak úgy árad a ’90-es évek formátuma. Persze idővel remélem a készítők egy kicsit borzolják a kedélyeket, hisz a könyvben nem egy fordulat van, kérdés persze mennyire követik az ottani szálakat. Mindenesetre ez baromi kevés volt így elsőre, meg is értem a botrányosan alacsony nézettségi mutatókat, amik alapján a sorozat eddig szimpla D.O.A.

This entry has a rating of 1.5

2 Hozzászólás

free web stats