The Walking Dead – 7. évadba lépett a sorozat

 
Beküldte: Kanyecc 2016 October 24, 14:02-kor a(z) The Walking Dead témába.

Az AMC aranytojást tojótyúkja immáron a 7. évadjába lépett. Igaz még nem írtunk róla, de a csatorna zöld utat adott a 8. szériának, ami jövő ősszel kerülhet képernyőre. A mostani etapot fel lehet fogni vízválasztóként is, ugyanis a készítők behoztak az előző végén egy olyan karaktert, aki egy eléggé meghatározó szereplője a képregénynek. Lényegében tőle remélik, hogy mindenki igényét kielégítik. Bízom abban, hogy köztük leszek, mert ahogy az 5. évad, úgy a hatodik se nyűgözött le. El is maradtam vele, így most ismét tisztalappal kezdek neki, mert alapvetően ennyire nyitott a sorozat: megadja a lustáknak elégedetlenkedőknek a becsatlakozási lehetőséget. Hiba a kimaradás, nagyjából összeáll minden, ami a vázat alkotja, a többi részletnek pedig bármikor utána lehet nézni, ha arra affinitást éreznék.

the-walking-dead-s07e01-repack-720p-hdtv-x264-killerseztv-mkv_000664015

Mielőtt még beleugranék a történet marcangolásába, azt azért leszögezném, hogy a készítők próbáltak a legnagyobb precizitással előrukkolni. Az ilyen nagyszabású produkcióknál mindig fennáll a veszély, hogy idő előtt kerül napvilágra egy olyan spoiler, amitől a rész minősége dugába száll. Mindez elkerülése érdekében nem egyszer, nem is kétszer, hanem tizenegyszer rögzítették az ominózus jelenetet, hogy még a szereplők és stábtagok se tudják, ki (vagy éppen kik) lesz(nek) az, aki(k)nek badass karakterünk cseppet se fog kegyelmezni.

Az évadnyitó rész rendezéséért Greg Nicotero volt a felelős, míg a szkriptért: Scott M. Gimple. Talán nem árulok el nagy spoilert azzal, ha elújságolom, hogy nem az egész epizód játszódik ott, ahol Rick-ékre rátaláltak Negan-ék. Ez a húzás kifejezetten tetszett, ugyanis az egyik szereplőt kiragadják a csapatból, akit megkocsikáztatnak. Hogy miért, az lényegtelen! Magára a tájra akarom felhívni a hangsúlyt, ugyanis nagyon jól áll annak a jelenetnek a ködös megvalósítás, amikor a semmiből előbukkannak a zombik. Scott-ról előjáróban pedig annyit, hogy most tényleg kiélhette minden olyan vágyát, amit a valóéletben talán sose tud. A vér és a gyermekkor idéző „ecc, pecc, kimehetsz” mondóka adja a két alappillérét az epizódnak, míg a harmadikat maga az új karakter, aki egy eléggé jó bemutatót kap.

the-walking-dead-s07e01-repack-720p-hdtv-x264-killerseztv-mkv_000828570

Innentől jöjjön spoilerekkel az írás. Csak az linkelje magát a tovább mögé, aki, vagy látta az évadnyitót és beszélne róla, vagy akit nem érdekel az ott látottak, viszont kíváncsi, ki fog megpusztulni a nyitányban. Tehát klikkeljetek!

Tovább…

This entry has a rating of 4

Kommentáld!

The Walking Dead – Kezdett a 6. évad

 
Beküldte: Kanyecc 2015 October 12, 15:27-kor a(z) The Walking Dead témába.

Eddig kellett várni. Hajnali 3 órakor visszatért a The Walking Dead minden zombi örült legnagyobb örömére. A Greg Nicotero által rendezett epizód több meglepetéssel is büszkélkedik, de ez nem véletlen, hiszen évadnyitóról beszélhetünk. Akik a Fear the Walking Dead-et félretették, mert minőségben és elvárásban nem ugyanazt hozta, mint az anyasorozat; azokat szeretném kicsit észhez téríteni, mert nálam pontosan hasonló a szitu – csak éppen fordított felállásban. Egy valamire rádöbbentett a TWD 6×01-es rész: ezt a történetet akár +10 évadon keresztül is lehet folytatni, mert a totál kilátástalanság jellemzi. Ez pedig a lehető legszebb dicsérő sor, amit egy rajongó kaphat, hiszen sose lesz vége az őrületnek, legalábbis jelenlegi felállás alapján.

The.Walking.Dead.S06E01.PROPER.HDTV.x264-KILLERS.mp4_20151012_152456.064

Az évadkezdésnél muszáj volt magasra tenniük a mércét Greg-éknek, hiszen ez alapozza meg az évad nézettségét. Akik az előző idényben panaszkodtak a zombik számát illetően, azoknak egy roppant jó hírem lesz, ugyanis annyi statisztával dolgoztak a nyitányban, amennyit még sose láttam tévében. Ha pedig csak a felének készítettek maszkot, még akkor is volt melójuk bőséggel a maszkmestereknek, mert rohadt sok embert kellett átváltoztatniuk zombivá.

Csak hogy értsétek – innentől spoileres lesz! – a történéseket: Rick-ék a tettek mezejére lépnek, miután észreveszik, hogy a városuk mellett lévő kőfejtőben (?) egy zombi hadsereg várja azt, hogy kiszabadulhasson és felfalja a még élő embereket. (Bár ezt most se értem, hogy egy zombinak miért jó, ha élő emberből falatozgat, majd pedig útjára indul, hogy egy újabbat kaparintson meg. Ha pedig már a sorozatban szóba került ez, akkor bocsánat, de kimaradhatott a szórásból.) Nyilván főhősünk egyből leszűri a gyors tényállást, ez csak helyzet állapot, bármikor megindulhat a város felé a hadsereg, amit tutira nem élnek túl, ezért a tettek mezejére kell lépniük.

A rész sajátossága, hogy az egyik felében színes a képi világ, míg a másikban fekete-fehér. Ennek is megvan a maga szépsége, de had ne spoilerezzem el. Lényeg a lényeg, hogy tálalásba próbálnak egy teljesen korrekt csavart vinni, ezáltal összezavarva a nézőt, aki hirtelenjében csak ül (vagy fekszik) és néz ki a fejéből, mert a történet nem áll össze. Aztán úgy az epizód felénél már a kép kerekké áll, minden a helyére kerül, minden rendben, a terv sínen van, és az epizód végi cliffhanger gondoskodik róla, hogy a hétfő legégetőbb kérdései közé tartozzon a TWD utolsó másodperceinek történése.

The.Walking.Dead.S06E01.PROPER.HDTV.x264-KILLERS.mp4_20151012_152623.888

Nem volt rövid a kezdés. Nettó 64 percnyi műsoridőt kaptunk, melyet nézvén az időérzékünk totálisan cserben hagy minket, mivel arra koncentráltatja a nézőt, hogy még egy történésnyi időt elénk dobjanak. Ezt kb. háromszor életem át a rész nézése közben, ahol túlságosan sok ismétlő jelenetsorral dolgoztak a készítők. Nyilván az izgalom fokozása érdekében ez szükségszerű volt, viszont a fekete-fehér rész által nyújtott tények túlságosan megtörték az amúgy egybefüggő történetet. Talán pontosan azért is kaptuk meg azt, hogy száznál is több zombi sétálgat az úttesten. Tippre a FF-részletet egy különálló részbe kellett volna inkább sűríteni, sokkal jobbat ütött volna, mint így a kezdésbe építve.

Nincs ellenemre a lassú építkezés, hiszen a jó történet kiépítésére kell időt szakítani, de most a készítők a lenyűgözés közelébe se jártak a történetet illetően. Nem kérdéses, a hangsúlyban a száznál is több zombi statiszta volt. Megmutatták egyszer, majd még egyszer, és még legalább 10-szer. Én pedig eljutottam odáig, hogy elég, látom mennyivel állnak szembe, jöhetne valami másabb tényfeltárás. Nem jött. Csalódás pedig az arcomra ült, mert ennél sokkal többet vártam.

(Más, valamire szeretném még felhívni a figyelmet. A fekete-fehér és színes jelenetek közötti lépkedést még a szerkesztők se látták át olykor, ugyanis van az a jelenet, amikor kiszáll menetközben a kocsiból Abraham, majd véresen visszaszáll. Később, nagyjából a 60. percben amikor mutatják újra a kocsit, akkor már nem véres se az arca (oké, letörölhette!), se az inge (kétlem hogy kimosta volna útközben!). Ellentmondás csapta fel a fejét.)

The.Walking.Dead.S06E01.PROPER.HDTV.x264-KILLERS.mp4_20151012_152550.575

Tetszett-e az évadnyitó? Az erős túlzás! Nem volt rossz, de jónak se nevezném. Le a kalappal a zombi tömeg statisztái és azokat megformáló maszkosok előtt, mert nem kis melót fektettek bele. Sajnos ezáltal klisét is bevonzották, hiszen senki se gondolta azt, hogy ekkora tömeget egy rész erejére csődítenek össze?! Nem jött át a szerkezet se. Különálló részként jobbat ütött volna. Hogy pozitívumot is kiemeljek még, amiről nem esett szó, az a humor. Ismét bedobtak pár favicc stílusi poént, amivel oldhatták a kialakult helyzetet. Kellenek az ilyenek, ezzel lett az értékelésem vége 2/5-ről 2.5/5.

This entry has a rating of 2.5

Kommentáld!

The Walking Dead – Kezdett a 4. évad

 
Beküldte: tess 2013 October 16, 16:03-kor a(z) The Walking Dead témába.

Méghozzá nem is akármilyen számokkal, de ezt a témát Kanyecc már kivesézte a napokban. Nálam a nézettség már egy ideje nem mérvadó hisz, ahogy egyre populárisabb szórakozássá vált Frank Darabont képregényes adaptáció úgy kezdett el a minőségi kohézió veleje kikopni a sorozatból. Éppen ezért a hullámzó minőségi indexét és a talonban maradt potenciál faktort nem is ecsetelném újra, tessék olvasni az archívumban! Ami viszont az elmúlt 3 évad után is ugyanolyan mérvadó a sorozattal kapcsolatban az továbbra is áll: vagyis a zombi apokalipszis tovább gyűrűzik a depresszív realitás táptalaján.

Nagy elvárásaim nem voltak a premierrel, így fordulhatott elő, hogy végre élvezni is tudtam a kolónia méretűre hizlalt családregényt. Vagy csak az újabb showrunner váltás hozta ezt a kellemes felüdülést? Frank Darabont és Glenn Mazzara után az egykori író Scott Gimple vette át a gyeplőt a sorozat felett és, ha nem is mérvadóan, de azért érződtek a karakterjegyei. Itt leginkább a megfelelni akarást tudnám kiemelni, ugyanis a 30 Days Without an Accident tökéletesen reflektált az eddigi nézői kritikákra. Megtartotta a karakterszintű drámázást, tágította valamelyest a perspektívát, ilyes folytán előtérbe helyezve pár karaktert (Daryl és Carol) és persze megint a nyakunkba ömlesztett (szó szerint tessék érteni) egy egész zombi hordát. Megérte? Eddig úgy fest igen.

Tartottam attól, hogy a kolónia alapítás és annak vezetése túlzottan negatív irányba viszi a karaktereket, de szerencsére nem lett igazam. Sokkal inkább egy idealizált poszt-apokaliptikus képet kaptunk, ahol Rick egy pacifista farmer, Daryl amolyan local hero, míg a csapat nagy része szerelmes, a kerítés tövében lévő zombi horda „gyomlálása” pedig új kontextusba helyezi a házi munka fogalmát. És még a vendettától hajtott Michone is képes belovagolni (igaz nem egy fehér lovon) egy szerethető távoli rokon képében. WTF???!!!

Szerencsére a komorabb hangvétel és az erre helyezet karakterépítés megmaradt, inkább csak utóbbit sikerült kellemesen finom hangolni. Végre nem rágtak mindent a szánkba, inkább csak megvillantottak pár fontosnak vélt karakterjegyet, aztán a színészi karizmára bízták a többit. Vagy a zombikra, elvégre pár random arcnak el kell esnie mindig. A fajsúlyos drámai vénát továbbra is az egyéni dráma adta, amiben nagy örömömre sikerült elkerülni a kötelező klisé zuhatagot. Rick kikényszerített magánakciója erre a legjobb példa, amit lehetett volna feleslegesen tovább csavarni, de nem tették. Végre sikerült belátni, hogy a tehetetlenség végletekig való kihangsúlyozása és az ismeretlentől való félelem nagyobb feszültség faktorral bír, mint egy jól megkomponált zombi horda. A kóbor nő tragédiájánál éreztem csak igazán, mennyire is erős a sorozat atmoszférája és milyen szinten képes rátelepedni annak a súlya a nézőre.

Persze a 16M-s nézőtábor nagyobb részét is ki kellett szolgálni, így kaptunk egy viszonylag slamposabb akció betétet, ami totálisan súlytalan mészárszék volt a szememben. Oké, a sminkesek és a jelmeztervezők kitettek magukért, de ennyi. Az egész dinamikátlan és öncélú volt, amellett hogy végig tudni lehetett az egész végét. Sajnos kb. ugyanez a véleményem a cliffhanger mibenlétéről is, ami abszolút olcsó és fantáziátlan húzás volt. Sőt, ha jobban belegondolunk úgy az egész évadkezdő rész egy nagy kérdőjel volt. Igazán semmi érdekeset nem sikerült kibontani, de még felvezetni sem. Sokkal inkább egy hangulati képeslap volt egy elkeseredett világ mindennapjaiból, ami tökéletesen működne is, ha a zombi hordákkal legközelebb a fall finale kapcsán találkoznánk csak.

This entry has a rating of 3.5

Kommentáld!

The Walking Dead – Zárt a 3. évad

 
Beküldte: tess 2013 April 16, 15:11-kor a(z) The Walking Dead témába.

No nem most, csak én jutottam el odáig, hogy érdemben tudjak róla pár kósza gondolatot összekaparni. Az évad első fele ugye még működött, mi több bizakodásra adott okot. A Glen Mazzara vezette írói kollektíva látszólag felnőtt a nézői elvárásokhoz, csakhogy a 2. félidőre az egész újítási szándék megmakacsolta magát. Hirtelen be kellett látnunk, hogy a nézői igények nem mindig szentek és sérthetetlenek, így a 16 részesre felhizlalt évad látványos erőlködésbe fakadt ki a fináléra.

Igazából, ha megnézzük a februári visszatérés óta a történet konkrétan egy helyben toporog. A dinamika és a felpörgetett akció betétek (lassan elérjük a high-octane minősítést is) persze nem erről tanúskodnak, akárcsak a sebtében hozzáigazított karakterbetétek sem. Pedig ha jobban megnézzük, a script csak úgy hemzseg a banális megoldásoktól, a folyamatosan önkényes feszültséggenerálás pedig sokszor logikai bukfencek egész lavináját zúdítottak ránk. Kínos erőlködés jellemezte a drámai vonalat is, ahol Rick látomásai, Andrea folytonos picsogása vagy éppen a béketárgyalás borzolta a kedélyeket. Ráadásul nyomokban újfent bekúszott a képbe a közhelyes és olcsó moralizálás, no meg a soap érát idéző karakterszintű szarkavarás.

Ha jobban belegondolunk a 3. évad folytatásának nem is volt lényegi koncepciója. Az írók természetesen folyvást ígérgettek, vagy ha jobban tetszik sugalltak különféle eseményeket, de a végén kivétel nélkül mindig megfutamodtak. Pedig sokszor csak meg kellett volna lépniük a kötelezőt és máris árnyalták volna az egész addigi status quo-t. Jó példa volt erre Rick elmebaja, ami annak ellenére, hogy végtelenül idegesítő és manipulatív volt, mindvégig magában hordozta a tényleges konfrontáció lehetőségét. De nem, ez éppúgy elmaradt akárcsak a komorabb dialógusok a szereplők között.

Sokkal inkább a post-apokaliptikus emberi fertőt erőltették, ami Carl-lal vált egyre izzadtság szagúvá. Bár ha jobban belegondolunk ez is csak felesleges időhúzás volt a sok közül. Sokszor olyan lényegtelen kikacsintásokra ment el az értékes játékidő, mint az afro amerikai apa visszatérése vagy Carl fénykép vadászata. Egyszerűen érezni lehetett, hogy a készítők nem tudják lényegi tartalommal feltölteni azt a 16 részt. A fináléra mondhatni totális nihil ült ki a képernyőre, melynek keretében Mazzara szó szerint palira vett mindenkit és a létező legolcsóbb zárást szállította. Amúgy ez volt az a pont ahol az elégedetlenségem abszolút elnyomta a feszültség faktort és már csak rutinból szörnyülködtem.

De persze ne legyünk naivak, a karakterek szintjén sem jobb a helyzet. Sőt, igazából a készítők február óta látványosan elsiklottak az érdemi karakterizáció mellett. Egydimenziós játék katonák próbáltak mindvégig egy viszályból háborút szítani, aminek már a létjogosultsága is erősen megkérdőjelezhető. A bosszú motívum, mint mozgatórugó pedig egyenesen röhejesnek bizonyult. Még talán Merle volt az egyetlen karakter, aki tényleg életszagúra sikeredett. Könnyedén lehetett azonosulni a dühével vagy éppen megértően bólogatni a manipulációi közepette. Megosztó, ám mégis eredeti karakter volt, amit nagyban köszönhetett Michael Rooker karizmatikus badass kiállásának. Éppen ezért nem is értettem ezt az infantilis mártírhalált, amit végül neki szántak. Merle-t leszámítva még a hallgatag Michone-t éreztem valamelyest erős, fejlődőképes karakternek, bár a készítők itt sem emberelték meg magukat túlságosan.

Minden más karakter ezzel szemben tökéletes lejtmenetet vett. Carl elkorcsosulása ugyan érdekes irány lehetet, de eddig egyelőre csak kóstolgatták a lehetőségeket az írók. Ezzel szemben Daryl és Rick karaktere teljesen kifulladt. Előbbi teljes mértékben kiszámíthatóvá vált (önkéntes száműzetés, majd a megfelelő pillanatban való hazatérés), míg utóbbi annyira felszínessé vált, hogy egy pillanatig sem lehet komolyan venni. És hát ott van ugye a The Govenor, akivel Morrisey látványosan elérte a határait. A kormányzó koránt sem lett annyira eszelős badass karakter, mint azt sokan reméltük.  A fináléra sokkal inkább egy sértődékeny hatalommániás ripacsot kaptunk jókora narcisztikus beütéssel. Most akkor tőle kéne rettegnünk és nem a zombiktól? Andrea persze intő példa lehetett volna minderre, de amit Laurie Holden karakterével művelték az közönséges vicc volt. Bár szükségszerű vicc, elvégre olyan szinten leépítették a karakterét, hogy más alternatívát elképzelni sem tudtam volna a számára.

Gondolom nem meglepő, ha ezek után azt kell, mondjam a 3. évad zárása maga volt a totális kreatív holokauszt. Mintha Mazzara már előre látta volna, hogy nem marad a 4. évadra és inkább csak összedobta volna a munkát. Érdekes látni amúgy, a nézettségi mutatók emelkedésével a minőség egyenesen arányos szinten kezdett hanyatlani az elmúlt időben. Egyszerűen be kellene már látnia az AMC vezetőségének is, hogy ennyire kiszolgálni a nézői igényeket nem feltétlenül éri meg a minőségromlás mellett. A 16 részes évadot meg tessék elfelejteni! 10-12 résszel és egy érdemesebb fináléval ez az évad ütött volna, de így ez a 8 rész semmivel sem több mint egy erős 2,5/5.

This entry has a rating of 2.5

Kommentáld!

The Walking Dead – Folytatódott a 3. évad (a.k.a. The Suicide King)

 
Beküldte: tess 2013 February 12, 21:45-kor a(z) The Walking Dead témába.

Cirka kéthónapnyi hiatus után végre visszatért a The Walking Dead, hogy feloldhassa a Made to Suffer-ben látott pazar cliffhangert, ami sokak által egy ízlésesen összeválogatott feszültségbombának is beillene. Az ugye tény, hogy Glen Mazzara irányításával a 3. évad sosem látott magasságokba emelkedett, ami javarészt az eszement hentelésnek és az koherens történetvezetésnek volt köszönhető. Azonban a The Suicide King esetében, mintha ez a komplexitás meginogni látszana.

Tudom, mindig csak fanyalgok, de azért lássuk be, Mazzara most tényleg meglépett pár logikai bukfencet a script kapcsán. Alapból már a cliffhanger feloldása egy elcsépelt panel volt, ami ráadásul több sebből is vérzett. A hirtelen rajtaütésen túl azért lehetett volna érettebb ötlettel is operálni, főleg hogy a fall finale kapcsán már ellőtték a kötelező „out of” monológokat, erre most meg agyatlanul nyomják a full-Rambot. Magyarán jókora öncélúság jellemezte a nyitányt, amit leginkább az eddig felépített status quo sínylett meg.

Az írók szemlátomást végig a széllel szembe pisáltak, elvégre a saját maguk generálta ziccerek teljes sorát hagyták ki, miközben leromboltak mindent, amit az előzőekben felépítettek. Merle megmenekülés alapmotívum, de hogy a benne rejtőző feszültségfaktort ennyivel lerendezzék az mégis csak csalódást keltő. Daryl távozása a badass testvérrel a létező legolcsóbb megoldásnak bizonyult, akárcsak annak következménye a csapaton belül. Glenn felesleges hisztije és Michonne keménykedése pedig csak a soap faktort emelte, miközben a benne rejlő lehetőségeket még idejekorán sikerült elfojtani.

Ugyanez jellemzi a városlakókat is. A lázadás az egyik legegyszerűbb megoldás volt, de a kreatív mélypontot mégis csak a Govenor és Andrea beszélgetése jelentette. Talán itt csalódtam a leginkább az írókban, elvégre Andreat olyan papírmasé módszerekkel szerelték le, hogy fájdalom volt nézni. Most komolyan, hol van itt az ok-okozati mátrix? A bekattant Govenor-t pedig abszolút nem tudtam mire vélni. Egyszerűen karakteridegen volt ez a megtorpanás és a Terminátoros beállás.

Azonban mindez teljesen eltörpül Rick karakterének totális leépítése mellett. Azt hittem, a 2. évaddal végre magunk mögött hagytuk a megfelelni akarást és annak minden lelkizős közhelyét, de a jelek szerint még sincs új a nap alatt. Először a Daryl távozásával degradálták a morált, majd pedig a „vendégek” elhajtásával. Az újabb mélypont viszont a totális becsavarodás volt, ami könnyedén haza is vághatja a karaktert. Abszolút nem értem ezt a koncepció, miért jó az, ha újfent lehetetlennek tűnő szar zuhatagot zúdítunk a szereplőkre és ráadásul a sorozat gerincét képező karaktert is kivonjuk a forgalomból?

Az a helyzet, hogy ez a kreatív fék összességében nagyon nem tett jót a sorozatnak. Az eddigi feszes tempót, a korrekt történetvezetést és a lüktető feszültségfaktort csak felbontani tudták, elősegíteni semmiképp sem. A történetvezetés már most bomladozni látszik, akárcsak a feszültségfaktor. Lehet itt kavarni a szálakat, de a tétnélküliség már nyomokban most is érezhető, elég csak Rick vizionálására gondolni. Az egyedüli említésre méltó pont, hogy végre az eddig hanyagolt karakterek is szerephez jutottak, bár amikor utoljára ilyen történt egy tanyán dekkoltunk és ment a vontatott lelkizés várva az elkerülhetetlen inváziót. Most egy börtönben vagyunk és egy kisebb seregnyi város érkezett a zombi horda mellé. Ugye ismerős az alapkoncepció?

This entry has a rating of 3

Kommentáld!

The Walking Dead – A 3. évad felénél

 
Beküldte: tess 2012 December 5, 17:09-kor a(z) The Walking Dead témába.

Már a 3. évad premierje kapcsán érezni lehetett, hogy Glen Mazzara felügyelete alatt új irányt vesz a 2. évadban megfáradni látszó zombi sorozat. Frank Darabont örökségének teljesen hátat fordítva az évad egy merőben új koncepcióval állt elő. A soap elemekben túlburjánzó felhígított családi drámának végre búcsút inthettünk, mint ahogy a túlspilázott szerelmi háromszögnek is. Magyarán kevesebb lett a morális felhang és a Darabont érára oly jellemző öntömjénezés.  Már a premier alkalmával több zombit aprítottak a levesbe, mint az előző két évadban összesen és ez csak a kezdet volt a teljesen megváltozott új status quo felé. Sőt, Shane távozása sem sült el rosszul, a feszültség így is maradt a régi.

Glen Mazzara felügyeletéve az író stáb komoly feladattal nézett szembe, elvégre halottaiból kellett feltámasztani a sorozatot, úgy hogy mindeközben a minőség mellett a képregény hűség is megmaradjon. Ráadásul Mazzara mindjárt a legelején két teljesen eltérő főszálat vezetett be, melyek sokáig egymástól függetlenül haladtak. Sőt, kvázi a fall finale alkalmával értek is össze. Ettől függetlenül a script végig pörgős volt, alig lehetett üres járatottal találkozni. Mondhatni mérnöki precizitással lavíroztak a dráma és az akció betétek közt. Csak úgy tobzódtunk a felszült percektől, miközben a komorabb gore húzások is be-becsúsztak a sorok közé. Az írók igazán nagy érdeme viszont a kitűnő információszivárogtatásban keresendő. Zseniális, mennyire jól működött ez a faktor, ami nagyban hozzájárult az erős cliffhanger mementókhoz is, miközben egyszer sem merészkedtek a tipikus mindfuck húzások közelébe.

Mint már említettem a történet jórészt két szálon futott, amiből egyértelműen a Rick vezette túlélő kompániát kell kiemelnem elsőnek, akik döbbenetes karakterfejlődésen estek át a 2. évad óta. Totális hierarchia uralkodik és jól láthatóan mindenki tudja, hol a helye. Ez legfőképpen az új menedék, a börtön megtisztítása közben érződött. Mazzara nem kerülgette a forrókását, egyszerűen meglépte a kötelezőt, ami a rabok és a „hódítók” találkozásánál adódott. Igazából itt körvonalazódott ki a legjobban a döbbenetesen erős karakterizáció. Itt emelném ki Andrew Lincoln pazar alakítását, elvégre, amit ki lehetett hozni a karakterből azt ő megtette. Rick majdhogynem a teljes palettát bejárta, volt gondoskodó családapa, gyásztól megtört férj, hidegvérű gyilkos és racionalista vezető is egyben. Mellette talán még Carl tudott hasonló szintet megütni, aki teljes mértékben elhagyta az idegesítő kisgyerek témakört. Sőt, amit Lori szülésénél véghezvitt maga volt a döbbenet. Nem kérdés tehát, hogy Chandler Riggs szép lassan felnő a sorozat elvárásaihoz.

Az erős karakterek viszont szokás szerint megfojtották a gyengébbeket. Carol szülésznői ténykedése egyszerűen irritáló volt, Hershel szerepe pedig részről részre elértéktelenedett. Utóbbit kifejezetten sajnáltam, elvégre Scott Wilson sokkal tehetségesebb annál, mintsem post-apokaliptikus Télapó legyen. Szerencsére a készítők végig ott lengtették a kaszát a karakterek feje felett, így végre sikerült is jó pár idegesítő szereplőt kivonni az egyenletből. T-Dog ugye adta magát, de Lori likvidálásáért tényleg jár a pacsi. Ha valaki gyenge színészi játékot tett le az asztalra, az mindenképpen Sarah Wayne Callies volt, mindem mellett még végtelenül idegesített is a karaktere.

Nagy meglepetésemre a másik főszálat Mazzara Andrea karaktere köré építette, aki még egy ikonikus társat is kapott Michonne személyében. Őt Danai Gurira személyesítette meg, amire nagy panaszunk nem lehetett, ám emlékezetes alakításnak sem nevezném. Sokkal inkább jó volt a casting és a karakter külcsínére is áldoztak. Azok a málhás zombik egyszerűen epic húzásnak bizonyultak! A szál spin-off jellegét az idegen kolónia adta, aminek az élén a Govenor állt, no meg persze a hamvaiból visszatérő Merle. Gyorsan kiderült, hogy az utópisztikus közösség a post-apokaliptikus világ közepén nem is olyan idillikus, mint amilyennek első látásra tűnik. A Govenor ugyanis egy perverz állat, akin a totális nihilizmus uralkodik el, ráadásul a szociopata fajtából. David Morrissey karakteres alakítása pedig még inkább hangsúlyozta a karakter súlyos badass jellegét. Sajnos az írók ezzel szemben abszolút nem végeztek jó munkát a karakterizációjával, így Morrissey alakítása nélkül a karakter sokszor csak sodródik a történésekkel. Valamilyen szinten tehát nem tudtak, mit kezdeni a karakterrel, ami hatványozottan igaz Andrea-ra is. Ez a csőlátás és a szerelmi vonulat már most idegesítő, lassan pedig Lori örökébe fog lépni. Ellenben Merle visszatérése sok mindenért kárpótolt, csak sajnos a Govenor dominanciája miatt nem tudták teljesen szabadjára engedni a karaktert. Holott Michael Rooker alakítása már most Robert Knepper T-Bag-jét hozza nemegyszer.

A finálé kapcsán aztán a két szál végre összeért, igaz az előzetes várakozásokhoz nem sikerült felnőnie. Mazzara az olcsóbbik verziót választotta és egymásnak engedte a két bandát. Természetesen az alap karakterek megint csak értetlenek maradtak, miközben pár rentable-bad-guy csak-csak elhullott. De no para, már most megérkezett az utánpótlás a börtönbe! Amúgy itt érződött a leginkább, hogy a felszín alatt egy tudatos építkezés folyik és ez az összecsapás csak amolyan alibi lépés volt a tényleges leszámolás előtt, ami majd a börtönben lesz.

Természetesen a pozitív dolgokon túl akadt szép számmal negatív húzás is, melyek olyannyira gyermekbetegségek voltak, hogy kis odafigyeléssel ki lehetett volna őket köszörülni. Gondolok itt a durva realitásvesztésre, a zombi támadásokat már túl lehet élni. Vagy ott volt Hershel és a Govenor rekord gyorsaságú felépülése, az olcsó kiírásnak is beillő lelki telefonbeszélgetés és persze Carol önkényes feltámasztása. Persze ez sokaknak szőrszálhasogatásnak tűnhet, de kétségtelenül elvettek az élményből a gagyiságuknak hála.

Mindezek dacára is azt kell, mondjam, Frank Darabont tavaly nyári távozása csak jót tett a sorozatnak. Végre azt a szintet és minőséget tudja szállítani, amit a nagyközönség elvár tőle és ez meg is látszódik a nézettségen. Már a premier rekordot döntött 10,9M-s nézettségével, ami 5,7-es demóval társult. A fall finale ugyancsak remekül teljesített a 10,48M néző 5,4-es demot hozott, vagyis kvázi verte az országos sorozatokat minden szinten. Az AMC tehát megtalálta az aranytojást tojó tyúkot, ami legközelebb majd csak február 10-én tér vissza.

This entry has a rating of 4

1 Hozzászólás

The Walking Dead – Seed-elés után, avagy kezdett a 3. évad

 
Beküldte: tess 2012 October 29, 20:36-kor a(z) The Walking Dead témába.

Végre, úgy tért vissza az AMC szerelemgyereke, ahogyan azt elvárhattuk volna tőle már a 2. évadban is. A felemás megítélésű, sokakban igen csak mély nyomot hagyó 2. évad után a showrunner Glen Mazzara végre felvette a kreatív kesztyűt és kvázi hozta a kötelezőt. Lehengerlő tempó, döbbenetes mértékű és részletességű aprítás és természetesen rekord nézettség jellemezte az évadkezdést, ami szerencsére az eddig adásba került 3 részre is kitartott. Ki tudja, talán tényleg Darabont öröksége fogta vissza a sorozatot eddig.

Kezdjük mindjárt azzal, hogy a kötelezően elvárt időugrás remek húzásnak bizonyult. Rengeteg nyavalygást sikerült átugrani, ráadásul a karaktereket is sikerült némileg árnyalni. Egyértelműen látszik, hogy ez a csapat már koránt sem az, ami egy éve a tanyán morálisömlengésben tengette az életét. Mazzara roppant elegáns húzássokkal meglépte a kötelező köröket, mi pedig örülhetünk, hogy a sok demagóg építkezésből kimaradtunk. Itt különösképpen a kapcsolati státuszok megváltozására gondolok. Pár percben vázolták a felállást, mi pedig boldogan elfogadtuk és pont.

A szezon eddig legnagyobb húzása Rick döbbenetes karakterfejlődése. Mostantól a szó legszorosabb értelmében sincs demokrácia, nincs tétlenkedés és ami a legfontosabb, nincsenek morális kikacsintások sem. Csak a közösség az első mindenek  felett és hogy ne csak üres ígérgetésnek tűnjön az egész, a börtönben szépen be is bizonyították ezt. Rick mostantól hivatalosan is morálisan megkérdőjelezhető döntéseket hoz és mi ezért nagyon szeretjük. Andrew Lincoln kiemelkedő munkát végzett a karakterével, nem vitás, a sorozat nélküle nem lenne az igazi. Bár bevallom kissé aggódtam Jon Berthal távozása miatt, de a jelek szerint alaptalanul, főleg hogy a többiek is összeszedték magukat.

Sarah Wayne Callies ha nem is tökéletes, de végre életképes, sőt a karakterét is remekül árnyalták. Ez a burkoltan depresszív félelem a szüléstől remekül áll neki, Hershel lábas afférja pedig csak tovább fogja ezt fokozni. Apropó Hershel, Mazzara nagyon arra kezd gyúrni, hogy egyik szereplő sem legyen biztonságban, amit eddig remekül be is vált. Scott Wilson feje felett ott lebeg a kasza, bár az is lehet, hogy ez csak egy átívelő szálas kísérletezés lesz. A csapat többi része mondhatni hozta a középszert, amivel sok baj annyira nincs is. Még Carol is életképesnek tűnt, egyedül csak T-Dog létjogosultságát tudnám megkérdőjelezni. A kis Carl pedig üde színfolt, bár elképzelni sem tudom, mi a készítők célja.

De hogy némi negatívumot is megemlítsek, Andrea-val eddig látványosan nem sikerült mit kezdenie az íróknak. A csuklyás ninja csaj és a teherhordó zombik csak a körítést adták, az élmény ez esetben sajnos elmaradt. Szemlátomást az időugrás minden hasznos paramétere a csoport másik felénél összpontosult. Persze a 3. részre nagyobb szerep jut ennek a szálnak is, de csak alapozás szinten. Megjelenik a Govenor és Merle is visszatér, de még hogyan. No meg persze az utópisztikus társadalom a súlyos titkokkal. Poszt-apokaliptikus hegemónia van épp kialakulóban és mi az első sorból nézhetjük, legalábbis eddig úgy tűnik. Ez a szegmens viszonylag még gyermekcipőben jár, de az már most látszik, hogy David Morrissey-re (Red Riding, Five Days) oda kell figyelnünk. Még a végén egy emblematikus badass-t is kapunk a személyében a zombik mellé.

Összességében tehát a The Walking Dead 3. évadja eddig hatalmas meglepetés a számomra. A Mazzara vezette írói kollektíva szemlátomást nem teketóriázik, sorra szállítják azt a fajta akciót és feszültséget, amit az ember elvárna egy poszt-apokaliptikus sorozattól. Eddig nagyon úgy tűnik, a teljesen Darabont mentes éra roppant kemény és izgalmas lesz, bár előbb vagy utóbb itt is jönnie kell a lejtmenetnek, elvégre az eltelt 3 hétben az írók túlontúl is túlpörgették a szálakat.

This entry has a rating of 4

Kommentáld!

The Walking Dead – Neee Braska után, de még Seed-elés előtt

 
Beküldte: tess 2012 October 15, 13:20-kor a(z) The Walking Dead témába.

A csalódást keltő Nebraska után igen csak felemás szájízzel ültem le a The Walking Dead 2. évadja elé, ami úgy rendesen ki is tartott pár nappal ezelőttig. Magyarán, ha nem lett volna a premier a nyakunkon le sem tojtam volna a 2. évad záró akkordját annyira rossz élmény volt. Persze tudom, sokan oda meg vissza voltak Mazzara víziójától, de szögezzük le itt az elején, ez egy rövid kritika lesz és abból is a negatív fajta.

Sokat gondolkoztam, mit is írjak a fináléról, miközben jobbára az idegösszeroppanás kerülgetett. No persze cseppet sem a gyönyörtől, hanem a mérhetetlen közhely tengertől. Az addig oké volt, hogy a feszültség faktor lüktetett, nem egyszer a gyomrom is összerándult, de önmagában ezzel a struktúrával nem lehet eladni egy sorozatot. Kritikus kedvencet meg végképp lehetetlen belőle csinálni!

Merthogy a Glen Mazzara vezette kreatív kollektíva próbálta végig majmolni a képregény szálat, de sajnos folyton az elcsépelt és felületes megoldásokat választották. Már alapból vesztett a sorozat a varázsából, amikor mindenkit bezártak egy farmra, hogy a világ legnagyobb örök igazságát bebizonyítsák, miszerint: „Ember az embernek farkasa” vagy valami hasonló. És komolyan, képesek voltak részeken át azzal traktálni, hogy akkor ki vezeti a farmot, ki alszik a házban, vagy éppen mi legyen a túsz sráccal. Felesleges morális körök voltak ezek, az opció végig ott volt a szemünk előtt, sőt tisztában is voltunk a végkifejlettel, de azért kellett rajta részeken át moralizálni. Főleg úgy, hogy szemlátomást csak a felszínt kapargatták, elvégre fajsúlyos drámai monológokra egyszer sem futotta. Hiába, a zombie roadmovie hatás leépült végérvényesen, a helyét egy langyos post-apokaliptikus családregény vette át. Oh shit!

És ha ez még nem lenne elég látványosan nem tudtak mit kezdeni a szereplőkkel sem. Carl-nak példának okáért igazán kijárna már egy harapás, más egyszer hibázik, és bumm a  fejembe, a kisgyerek meg sorra habozza a hibákat. Itt jelzem meg, hogy a töketlenkedése vezetett egy teljesen felesleges halálhoz. Lori, Andrea és Glenn tökéletesen papírmasé karakterek, a készítők látványosan nem tudtak mit kezdeni velük. Míg a közösség többi tagja meg szó szerint csak a helyet foglalja. Na és itt jött a sokadik anyázós köröm, amikor a végső, amúgy meglehetősen ostoba és öncélú zombi támadás alkalmával nem őket ritkítja az írói bagázs, hanem Hershel ismeretségét. Komolyan, mitől félnek ezek az infantilis trógerek?!

Amúgy itt jegyezném meg, hogy a finálé és a drámai leszámolás az évad mélypontja volt. Ennyire értelmetlen, hatásvadász és felületes 10 percet nem mostanában láttam. Hershel szemlátomást Sly filmjein nőtt fel, elvégre az utántöltés csak nem jött össze. Meg úgy általában, mire volt jó ez a hedonisztikus mészárszék? Arra, hogy a rész végén sírjon mindenki, hogy no more ammo. Most komolyan, ezt én látom csak ennyire olcsó húzásnak?

A sok negatívum ellenére persze ott volt még mindig Rick és Shane párharca, amit öröm volt nézni, főleg hogy végre dűlőre is jutottak. Itt jegyezném meg, hogy Jon Bernthal brutális karakter-leépülése miatt volt érdemes csak végigszenvedni a szezon második felét. A pali valami zseniálisan hozta a szociopata, látens pszichopata szerepkör összes jegyét, miközben végig racionalista és szerethető tudott maradni. Ettől függetlenül persze a keserű szájíz maradt, akárcsak a borzalmas teljesítmény. Kövezzetek meg, de Mazzara eddig nagyon nem hozta azt a szintet, ami elvárható lenne egy Darabont örökségtől. No de majd a Seed címre keresztelt 3. évados premier…

This entry has a rating of 2.5

Kommentáld!

Rövid interjú Scott Wilsonnal

 
Beküldte: FERCSA 2012 February 27, 12:13-kor a(z) interjú,The Walking Dead témába.

Nem is olyan rég az AMC blog készített egy interjút a Georgia(Atlanta) születésű Scott Wilsonnal aki nem más, mint Hershel a kedvenc zombis sorozatunkban, a The Walking Dead-ben. A veterán színész beszámol gyerekkori élményeiről és a forgatási tapasztalatairól.

AMC Blog: Úgy olvastam, hogy Atlanta mellett nőtt fel. Milyen érzés volt visszatérni?

Scott Wilson.: Amikor arra-felé éltem kb. 500,000-en laktak ezen a környéken, de jelenleg sokkal többen, alig ismertem fel a környéket. Érdekes volt  látni a múltbéli dolgokat, már amit megtalaláltam belőlük. El is mentem a szomszéd tanyára ahol éltem gyerekkoromban és találkoztam is pár régi ismerőssel.

A.B.: A régi tanyájuk hasonlított valamennyire Hershel farmjához?

S.W.: Haha, egyáltalán nem. A mienk konkrétan Atlantában volt és a nagyszüleimeké. Mikor még gyerek voltam rendszeresen lejártam, de messze nem volt ennyire látványos, mint Hershelé.

A.B.: Valaha is megfordult a fejedben, hogy Hershel farmja az Öné?

S.W.: Oh, ez egy nagyon remek hely, de Hershel farmja egy kicsit olyan, mint az éden paradicsoma: a tökéletes menedékhely a világ veszélyei elől.

A.B.: Mit tenne, ha vendég lenne Hershel farmján és rájönne, hogy a fickó egy rakás zombit tart a pajtában?

S.W.: Meg kell értenie, Ön most Hershellel beszél! Nem tudom teljesen elhatárolni magam tőle, valahogy az Ő szemszögéből látom a dolgokat. Hershel nem volt kitéve ugyanannak a veszélynek, mint a többiek. Plussz ez az Ő farmja és azt mondja és teszi amit jónak lát. Hershel egyrészt biológus volt vagyis tudós, nem feltétlen jön elő ilyenféle ötletekkel.

A.B.: A kilencedik epizódban Hershel azt mondja Ricknek, hogy tud fegyverrel bánni, de nem szereti használni. Ez Önre is érvényes?

S.W.: Nem vagyok egy nagy vadász, de elsütöttem már pár puskát gyerekkoromban, de ez része volt nevelésemnek, ahol felnőttem. Például mikor kimész vadászni vagy célra lőni. Egyben azt is megtanították, hogy tiszteld a fegyvereket.

A.B.: Van gyereke? Elmondhatja, hogy olyan védelmező apa típus, mint ahogy Herhel kimutatja?

S.W.: A feleségemmel 35 éve vagyunk házasok és nincs gyerekünk, de nem hiszem, hogy szükség lenne rá ahoz, hogy védelmező és törödő legyél a gyerekek és az emberiség íránt.

A.B.: Önnek elég hosszú és előkelő karrierje van, mi teszi a The Walking Dead forgatását kívételessé az Ön szemszögéből?

Azt kell mondjam, hogy az első film amiben szerepeltem az a In the Heat of the Night volt amit Norman Jewison rendezett Sidney Poitierrel. Ott vagyok a forgatáson és teljesen természetesnek veszem. Mindenki teszi a dolgát és kihozza magából a legjobbat és ez tesz mindenkit jobbá, mert érzed a törekvést, a törödést és a megbecsülést. Annak idején úgy gondoltam ilyennek kellene lennie minden filmnek, de szomorúan tapasztaltam, hogy ez nem, így van, de ez a sorozat ilyen. A csapat, a vezetők, a kamerások, a producerek, a trükkmesterek, minden együtt van és mindenki hordozni fogja ezt a tapasztalatot amit szerezett a hátralévő életében.

A.B.: Utolsó kérdés: Valaha is titkolozott egy nagyobb vendégsereg előtt?

S.W.: Haha, Ön igen?

A.B.: Nem mondhatom, hogy igen.

S.W.. Annyit elárulhatok, hogy nem egészen fenékig tejfel ami épp a farmon folyik…

Kommentáld!

The Walking Dead – Neee braska!!!

 
Beküldte: tess 2012 February 14, 21:01-kor a(z) The Walking Dead témába.

There is no hope for any of us.

Ez most akkor mégis mi volt? Személy szerint ez volt az első reakcióm a cirka 2 hónapos hiatusból visszatérő The Walking Dead kapcsán. Az évad első fele ugye roppant mód megosztotta a közönséget, még ha mindezek dacára a bennfentes kritika erről hajlamos is volt megfeledkezni. Nem úgy a fene nagy kreatív fertőről, ami így elsőre azt kell, mondjam most kezd csak úgy isten igazán kicsúcsosodni.

Jó példa volt erre a Nebraska című visszatérés, ami másodpercre pontosan a fall finale folytatása volt. Már itt elkezdődött a készítők részéről a vérlázítás, lévén pofátlanul kettévágtak egy történeti egységet. És itt most ne a cliffhanger & cut verzióra tessék gondolni, hanem arra, amit rendre a hazai ker tv-k csinálnak. Az oké, hogy az egész mészárlást effektíve egyfajta zombi apokalipszisnek állították be, aminek az utózöngéivel akartak hosszabban foglalkozni. Ezt elfogadom, sőt el is várom egy ilyen kreatív kollektívától, hogy ne jóllakott kisiskolás módjára durrantsanak bele a közepébe. Azonban ami a sokkterápiával jött, nos finoman szólva is hagyott maga után kivetnivalót.

Kezdjük mindjárt azzal, hogy a feszültség és az a bizonyos világvége hangulat egyből adott volt, amit csak tovább feszítettek a táboron belüli indulatok. Shane kirohanása és a többiek keserű felismerése ütött, akárcsak Hershel kijózanító fájdalma. A gond ott volt, hogy a készítők nagyon nem találták a mércét. Ami az első 10 percben működött, az szép lassan unalomba, majd a végén hihetetlenül buta melodrámába csapott át súlyosnak beállított moráliskérdések közepette. Most komolyan, mi értelme volt itt Otis szerepét firtatni? És finoman is szólva ez még csak a jéghegy csúcsa volt.

A gondok ott kezdődtek, amikor ismételni kezdték magukat az írók. Ismét egy bugyuta kutatás, de ezúttal pepitában és immáron már Hershel után. Szemlátomást izzadtságszagú kiútkeresés volt ez abból a bizonyos írói csapdából, elvégre az öreget és a csapatot megint közös nevezőre kellett hozni, méghozzá jó gyorsan. Na, erre jött kapóra a saloon jelenet, amikor is hirtelen visszajött az a keserédes poszt-apokaliptikus hangvétel pár pillanatra. Aztán persze megint jött a könnyebbik megoldás és a keserű szájíz, de legalább futott egy korrekt western betétre. Még hogy a műfaj halott mi?!

Az i-re viszont a pontot egyértelműen Lori pakolta fel, de ugyancsak negatív értelemben, elvégre ennek a facepalm-ra hajazó balesetnek az égadta világon semmi értelme nem volt. Totális blődség volt, akárcsak Shane intenzív tesztoszteron túltengése, vagy Hershel hevenyészett megvilágosodása. Utóbbiban mondjuk látok még némi potenciált, de a többi fonal egyszerűen unalmas. Főleg ha bejön az ellenséges kollektíva, akkor aztán teljesen kegyvesztettnek érzem magam. Nem mintha ez az átkozott farm lét nem idelelt volna már ki.

Ettől függetlenül aztán megint csak bebizonyosodott, hogy én vagyok a műveletlen tuskó, lévén a nép megint csak bekajálta a csatornát. Sőt, mi az hogy bekajálta egyenesen felzabálta, elvégre a Nebraska atom-brutál jó számokkal, 8,1M körüli nézővel nyitott, ami ugye all-time kábel sorozat rekord. Ezek után mondja azt nekem valaki is, hogy van Isten.

This entry has a rating of 2.5

Kommentáld!
Következő oldal »

free web stats