Magic City – Kezdett a 2. évad

 
Beküldte: tess 2013 June 23, 15:14-kor a(z) Magic City témába.

A tavalyi szezonban hatalmasat kockáztatott a Starz, amikor dupla évadra bekérték a ’60-as évek fülledt politikai és gazdasági világában játszódó Magic City-t, ami egy gengszter elemekkel operáló karakterdráma lett. Vagy legalábbis annak szerették volna beállítani, ugyanis a 8 részesre sikerült 1. évados alapozás finoman szólva is megosztotta a közönséget. Az ok roppant prózai, abszolút nem azt kaptuk, mint amire számítani lehetett, de természetesen ez csak az egyik alternatíva.

A másik alternatíva szerint Chris Albrecht megint csak jó lóra tett, amikor szabad utat adott Mitch Glazer fiatalkori fantáziálgatásának. A komótos tempó és a hevenyészett politikai kikacsintás újfent adott volt, viszont a premier mégsem ragadt le az előző évad szintjén. Mintha Glazer megfogadta volna a scriptet ért bírálatokat és végre elkezdett (n)agyban játszani. Az eddig jellemzően felesleges és hatásvadász több szálon futó kikacsintásokat alaposan megkurtította és végre a lényegi dolgokra, vagyis Ike kiszabadítására és a Miramar Playa életben maradására koncentrált.

Eközben finoman megágyazott egy több szinten zajló konspirációnak is, ami végre lehetővé tette egy koherens karakterdráma kibontakozását. A folyamatos alvilági fenyegetőzés közepette egy korrekt mód felvázolt jövőképet szállított végre a script, ami a fülledt, de ugyanakkor végig egyenletesen lüktető feszültségfaktorral gyilkos elegyet alkotott. Végre van célja a történéseknek, végre lehet szurkolni a karaktereknek és mindehhez egy rész kellett!

Glazer a finomkodó szarkeverés helyett a karakterek közti érdekellentét állította a középpontba, amit ráadásul majd minden szinten korrekt mód meg is alapozott az 1. évadban. Végre nem bizonyult tabunak a család sem (Vera-Stevie ellentéte), még ha ehhez némi felületes intrikához is nyúlnia kellett (Ike-Vera-Meg hármas). Ugyanakkor az egyes szálakon elhatalmasodó moralizációt (Judi Silver és Danny dilemmája) nem mindig sikerült kordában tartania. Viszont némileg kárpótolt az itt ért sérelmek miatt a maffia oldalán történt szerveződés. Végre nem csak egy pólusú a sorozat, még ha a szálak feltűnően egy irányba is tartanak.

A remek karakterizáció dacára nagy csalódásomra roppant slampos, néhol egyenesen unott alakításokat kaptunk, amit megint csak a zsigerien korhűn működő atmoszférával tudtak valamelyest feledtetni. Jeffrey Dean Morgan természetesen hozta a kötelezőt, de semmi többet. Pedig a nagy szervezgelődés közepette egy kis badass attitűdöt igazán elbírt volna a játéka. Danny Huston ugyancsak erőtlennek bizonyult, ráadásul szinten teljesen elhagyta a narcisztikus beütését. Ellenben Olga Kurylenko valamelyest villantott, de tudjuk ezt be az ingerszegény környezetnek. A többiek viszont abszolút szürkék és megfásultak voltak egy-egy emlékezetesebb jelenettel.

Hmm… Akárhogy is vesszük Glazer továbbra sem találja a karakterek és a script közti finom egyensúlyt, de legalább ez az új irányvonal bizakodásra adhat okot, még ha a háttérben némi kapkodás is tetten érhető. Természetesen a látványos külcsín, a pazar képi világ és a remek atmoszféra most is gyógymód volt a szorult helyzetekre, kérdés ez meddig lesz így. A remekül felépített párbeszédeket és a fajsúlyos alakításokat már elvesztettük, ellenben kaptunk egy egységes jövőképet, szóval bármi lehetséges még. Mindenesetre én szurkolok, mert a potenciál egyre nagyobb, habár a türelem ugyanekkora mértékben is fogy.

This entry has a rating of 3

Kommentáld!

Magic City – Az 1. évadról

 
Beküldte: tess 2013 January 2, 21:24-kor a(z) Magic City témába.

Kissé hitetlenkedve olvastam vissza az archívumot, amikor is kiderült, anno nem írtam pilot kritikát a Starz agyondicsért korhű drámájáról. (Szerencsére Kanyecc írt.) Pedig megért volna egy misét a pilot és a tényleges sorozat összehasonlítása, merthogy sokan szerintem nem erre számítottunk. Mármint az olvadozó máz alatt inkább kurrens drámai vénát reméltünk, mintsem egy kifacsart guilty pleasure korképet látványos képi világgal és pár kellemes női akttal.

Pedig az alapkoncepció valljuk be, több mint ígéretesnek tűnt. A ’60-as évek Miami-ja egy feltörekvő luxushotel a Miramar Playa szemszögén keresztül. Egy olyan világ, amiben épp burjánzani kezd a szórakoztató ipar lobbija, miközben az alvilág fenyegető közelsége megkerülhetetlen. És ha ez nem lenne elég, akkor ott van még a labilis politikai légkör Fidel Castro Kubai térnyelésével. A készítő Mitch Glazer ráadásul a gyermekkori emlékeiből is bőszen merített, de a végeredmény sajnos így sem lett több egy családias hangvételű dráma sorozatnál. Merthogy hiába a kellemes dinamizmus és a korrekt párbeszédek, ha a script egyszerűen nem halad semerre. Látványosan nincs mondanivalója a sorozatnak, így a tényleges konfrontáció helyett inkább csak az emberi kapcsolatokra építenek, ami viszont gyorsan üressé és felszínessé válik. Mondhatni az írók csak az idejüket pazarolták és inkább csak a látványtervezők keze alá dolgoztak.

Nagy megdöbbenésemre ez az üresség és felszínesség a karakterek terén is ugyanúgy megfigyelhető, mint a történetvezetésnél. Sok karakter a tökéletes külcsín ellenére is csak a papírmasé szerepkörben tündököl. Ráadásul nem egy karakter általános ismérve, hogy csak az írói szándék gyümölcse. Gondolok itt Kelly Lynch karakterére, akinek a légből kapott kölcsönön kívül nem volt semmi más szerepe. Jeffrey Dean Morgan játékát sokan dicsérték, de bevallom, nem tudom, mégis miért? A lelkiismeretes szállodaigazgató személyében hozta a kötelezőt, de semmi többet. Kellemes és egyenletes minőségű volt az alakítása mindvégig, ellenben egyetlen emlékezetes pillanatot sem tudnék belőle kiemelni. Egyedül talán a feszültséggel teli őrlődései maradtak meg bennem, igaz azokra meg a rendezés segített rá elég rendesen. Így ha valakit ki kellene emelnem, akkor az csak is Danny Huston lehetne, aki kiemelkedően teljesített az amúgy teljesen sablonos szerepkörben, igaz ehhez a színész zsigeri habitusa is nagyban hozzájárult.

A többiek viszont annak rendje és módja szerint egyesével fel lettek áldozva a hangulat oltárán. Olga Kurylenko sajnos mindvégi csak egy látványos segédeszköz volt a figyelem fenntartására. Ex-Bond lányként pedig már a pucérkodás is megterhelővé válhatott, így tényleg csak szanaszét szofisztikázva képviselte magát a képernyőn. Steven Strait és Christian Cooke ugyancsak a külcsínt erősítették a kor férfi szexepiljét megformálva. Stilisztikailag így mindvégig a csúcson voltak, színészileg viszont már koránt sem. Talán még Elena Satine és Jessica Marais volt az, akik a korhű akton és fülledt szexualitáson túl képesek voltak valami súlyt csempészni a karakterükbe, igaz Marais esetében az írók a végére megint csak megfutamodtak. Akárhogy is vesszük, egy ennyire túlértékelt sorozatnak ennél jóval hatásosabb vagy inkább határozottabb karakterekre lenne szűksége!

De hogy ne kerekedjen túlontúl is negatív visszhangja a kritikámnak érdemes megemlíteni a sorozat egyetlen, ám de vitathatatlan pozitívumát, ami a már sokszor emlegetett atmoszférában rejlik. Igazi zsigeri korkép ez, aminek minden percéből párolog az emporio. A korszak szellemisége és stílusa markáns, amit csak tovább mélyítenek a szereplők folyamatos cigiztetésével, no meg persze a léha mentalitással megáldott eyecandy zuhataggal. Öncélú szex jelenetek természetesen vannak, de ha valakit bántana a Satine – Marais duó mezítelen látványa azzal igen nagy gond van. Ráadásul a készítők kínosan ügyeltek a szilikon mentességre is, amiért jár a külön pont. Persze mindez mit sem érne a kiemelkedő díszletek és a lenyűgöző képi világ nélkül. Most komolyan, nem sok sorozat van terítéken, amit ennél is jobban sikerült volna fényképezni.

Mindezek dacára viszont a lényegi mondanivaló mégis csak hiányzik. A fényes külcsín alatt ugyanis nincs kohézió, nincs ami összetartsa a történet és a szereplőket a pazar légkörrel. Sokkal inkább csak amolyan kierőszakolt traktálással van dolgunk, felszínesen érintve a lényegi dolgokat, ami ugye egy kritikus kedvenc sorozattól nagyon kevés. Nincs mese, be kell ismerni, itt bizony újfent feláldozták a scriptet a hangulat oltárán! Bár csak fordítva tették volna mindezt, akkor tényleg egy klasszikusról írhattam volna, de így…

This entry has a rating of 3.5

Kommentáld!

Magic City – Kezdett a sorozat

 
Beküldte: Kanyecc 2012 April 5, 16:20-kor a(z) Magic City,Pilot témába.

Újabb produkcióval repítenek vissza az időben. Most a Starz gondolta úgy, hogy érdemes pénzt és időt beleölni: egy 1960 években játszódó sorozatba. A network tévék mindegyik befürdött az ötlettel, hiszen a The Playboy Club az NBC jóvoltából elkaszálásra került, míg a Pan Am hivatalosan nem, de nem hinném, hogy lenne „négy ászuk a kezükbe”, amivel megnyerhetnék ezt a (póker)meccset. Az AMC-s Mad Men sikerét sokan el akarják érni, amihez – tulajdonképp – a kábeles csatornák állnak a legközelebb, hiszen a Boardwalk Empire az HBO részéről remekül visszarepít a szesztilalom időszakába. Tehát a Starz-nak fel lett adva a lecke. A Spartacus-franchise elkészítése után pedig minőséget elvárjuk a Magic City-nél is.

1959-et írtunk. Egy szállodatulajdonosa próbálja megcsinálni az év estjét, ahol Sinatra fog fellépni. Az élet persze ennél bonyolultabb és nehezebb, mivel a gondok mindenhol jelen vannak. Ha ez a show nem jön össze, akkor jövőre lehúzhatják a rolót. Mellesleg szilveszter napján játszódik a pilot. Azon a napon, amikor az emberek fergetegesen jól akarják érezni az újév előtt magukat, így a nyomás csak tovább nő, hiszen ők azok, akik valóra váltják az álmokat! – Ezt a terhet az is továbberősíti, hogy sztrájkolók lepték el a szálloda főbejáratát. Sok dolgot kell megoldania vezetőnknek, mégis csak ezen múlik a jövőjük.

A ’60-as években az alvilág is jelen volt a hétköznapokban. Szintén belefoglalták őket a kezdésbe, és van egy sejtésem, hogy a folytatásban is találkozni fogunk velük. A jó kapcsolatok egyik velejárója. Tulajdonképp a kezdés az emberi kapcsolatokra fókuszált. Ki kivel van jó viszonyban, illetve kik azok, akik a fejfájást okozhatják hosszútávon. Ezáltal kicsit altatósra is sikeresett, még ha a stílust, a kort remekül fel is élesztették.

A megvalósításra viszont nincs panasz. Az a képi világ, amit láthatunk benne, megéri az 55 percét. Remek színvilággal dolgoztak. Ügyeltek az apróságokra. Ugye, amikor belekezdünk egy kornak a feltámasztásába, akkor utána kell járni, hogy hajdanán mit lehetett, és mit nem! Mik voltak a szokások, és hasonlóknak. A legjobb példa ezekre a dohányzás. Boldog-boldogtalan kezében, farzsebében, ingzsebében cigaretta. Elsütik a szokásos jeleneteket, amikor a cigarettás doboznak az egyik vége van csak kibontva, és azon keresztül löketik ki a stresszoldót. Anno is így volt, jár is érte a félpont pluszba! Az öltözködéssel, a kocsikkal csak ráerősítenek a korhőségre. Mellesleg a poént se hagyták ki belőle, ahogy a rengeteg csöcsöket se. Akkor még a nők nem ismerték azt a szót, hogy prűd. Bemegy egy főnök a csajok öltözőjébe, és mint ha mi sem történt volna. Semmi zavarba ejtés a lányok arcán. (Kánaánba járnak a nézők.)

Nálam a sztori volt a buktató. A pilot nem teljesen állt össze a rész végére. Valahol belekezdtek, folytatták a probléma megoldásának útvonalán, amit a végére meg is oldottak, de csak részben. Ilyen szempontból no, meg ha már berendelték a 2. évadjátegy jobb évadnyitást vártam volna. Mindössze ennyi negatívumot tudok felhozni. Ez persze hangsúlyos, és ez az aggasztó. A szállodavezetésébe, az ott dolgozók életébe alig nyertünk bepillantást – legalábbis nem nevezném annak ezt! Remélem összekapják a folytatásban magukat.

A szereplőgárdára azonban nincs panasz. Rossz alakítással nem találkoztam. Féltem ilyen téren egy kicsit, hiszen a szereplőgárda roppant nagyszámú. Kell is a sok ember, hiszen egy szállodáról beszélünk. A főszereplőnők többsége eléggé eyenady jelenség. A színészek közül a fiatalabbak a legberántósebbak. Jól áll a kezükbe a cigi, jól áll nekik a laza stílus. Önbizalomból nincs hiány. Ezzel szemben ott vannak a „felnőttebbek”, akik arcán túlnyomó részt a teher köszön vissza. Már-már a néző is aggódik velük.

Úgy vagyok most kicsit, mint a Luck-kal. Visszarepített a korba. Még nézője is leszek, viszont hetibe semmiképp se. Nincs baj a minőséggel, csak a sztorival. Kb. kapkodtam a fejemet, hogy most mivan? Lehet április 6-án újranézem, hátha összeérnek az „ízek”, és akkor tisztább lesz a kép a fejembe. Ezt leszámítva tényleg adja magát. Must see kategóriás. Simán ki is nézem belőle, hogy a jövő évi díjátadók jelöltjei között visszaköszön a címe.

This entry has a rating of 3

1 Hozzászólás

free web stats