Revenge – 4 rész után a 2. évad
Beküldte: tess 2012 October 30, 17:55-kor a(z) Revenge témába.
A FOX-hoz hasonlóan az ABC sorozatait is szeretjük, elvégre a kísérleti jelleg itt is adott igen csak gyakran. Jó példa volt erre a 2011/12-es szezonban a Revenge, ami ha úgy tetszik a high-concept sorozatokat, a kertvárosi drámát és a soap-ot vegyítette össze. A végeredmény persze felemás lett, de úgy nagy átlagban a nép is szerette. Feltéve persze, ha túl tudunk lépni a sorozat kötelező rigolyáin. Gondolom, nem vagyok egyedül, amikor azt mondom Mike Kelley sorozata tipikusan 1 évados koncepcióban lenne életképes, sőt a készítők az előző évados zárással erre még rá is kontráztak. Éppen ezért kissé hitetlenkedve vágtam bele a folytatásba, részről-részre kivárva, hogy akkor mégis hogyan tovább?
A 2. évad ugyancsak vergődő tendenciával nyitott, de szerencsénkre ezt gyorsan leküzdötte a sorozat. Kvázi a premier ráment a kötelező alapozásra. Gyorsan megbarátkoztunk a cirka 1 éves időugrással, a megváltozott kapcsolati rendszerre és a módosult célkitűzésekkel. Egyetlen részben sikerült a kötelező klisé mennyiséget hozni, ami jelen esetben remek húzásnak bizonyult. A folytatásban ugyanis szemmel láthatóan dübörgött az írók szekere. Olyannyira, hogy a 4. részben látott cliffhanger rendesen gatyába is rázta a fanyarkodókat. 4 rész alatt folyamatosan záporoztak a konfliktusok, nincs egy szusszanásnyi idő sem. A feszes tempó sokszor kapkodónak is tűnhet, de a feszültség minden szinten egyenletesen lett kidolgozva.
Ha úgy vesszük, az évad eddigi felében a drámai vonal sokkal jobban dominál, a soap elemek mintha kezdenének háttérbe szorulni. Természetesen azért mindig akad pár karakter, aki látványosan megússza a dolgokat (helló Victoria). Az időugrás és a drámaiság következményeként tudható be a karakterek korrekt árnyalása is, így végre nem egy romantikus regénynek tűnik a casting ok-okozati mátrixa. Ems példának okáért sokkal keményebb, a szociopata hajlam még jobban érvényesül és még a morálismerengés is alább hagyott. Nolan is érettebb vagy legalábbis életrevalóbb, mint az 1. évadban. A Grayson családon belüli intrika pedig sokkal szembeötlőbb.
És ami a legszebb, hogy a mellékági karakterek is nagyobb szerepet kaptak. Declan továbbra is idegesítő persze, de a mostani story line-ja mégis izgalmas és feszültséggel teli. Akárcsak Amanda terhessége vagy a Jack-hez fűződő viszonya. Ráadásul a 2. évad bővelkedik az Amanda – Emily kollaborációban, amiben eddig mind a két félre érzékenyen hatott. No és persze nem szabad elmenni az új szereplők mellett sem, akik ugyancsak jól vették az első akadályokat. Padma egyelőre bájos, Nolan-nak még a végén bejön az élet, de tutira veszem, neki is lesz valami sötét titka. Aiden már most borzasztóan irritáló sidekick, ami ez esetben jó pont. Barry Sloane (Hollyoaks) nem egy színészóriás, de a keményvonalas macsószerepkör azért megy neki. Biztosra veszem, az írók nem csak öntörvényűen írták bele. JR Bourne pedig megbízható Titus Welliver pótléknak bizonyult a rejtélyes badass szerepkörben.
Már csak tényleg a felületes flashback betétekkel kellene mit kezdeni, elvégre eddig sok értelmüket nem láttam. Ugyanez vonatkozik a chemistry-re is, ami mondhatni nincs is a szereplők között, ellenben az írók rendszeresen építenek rá. Na és persze ott van még az irritálóan ostoba narráció, ami szimplán csak hosszú és zavaros merengés a semmiről. Ezt leszámítva a Revenge az eddig megtekintett 4 rész után ott folytatta, ahol az előző évben abbahagyta.
