The River – Az 1. évad (és a sorozat is?)

 
Beküldte: tess 2012 May 7, 19:09-kor a(z) The River témába.

Egyre közelebb az Upfronts idény és végre valahára pont kerülhet a The River sorsának a végére is. Legalábbis sokan bízunk ebben, elvégre az ABC mind-season próbálkozása elég rendesen felkavarta azt a bizonyos kreatív állóvizet, amiben mostanság az országos csatornák tobzódnak. Előzménynek itt olvasható minden írásunk a sorozatról, többek közt Kanyecc kissé elfogult végítélete is, ugyanis a végeredmény szerintem (nem mellesleg sokan vagyunk még ezzel így) cseppet sem lett olyan kiemelkedő.

Az viszont már az elején dicsérendő, hogy az ABC volt annyira tökös és be merték vállalni a horror/misztikus dráma műfajt, amire network adón nem sok hasonló próbálkozást találhatunk. Ennyire elfajzott módon meg pláne nem. Oren Peli és Michael R. Perry közös munkája hatásosan indult, aztán ahogy kellett szépen le is ült. Az alapfelállás pilot szinten még nyomokban tudott érdekes és merőben új lenni, viszont a folytatást már sajnos csak a teljesen öncélú rémisztgetés hatotta át. Peli szemlátomást kiélte minden beteges fantáziáját, amire filmes keretek közt az életben nem kapna pénzt/lehetőséget.

Aztán a finálé előtt 2-3 résszel mintha összeszedték volna magukat és hirtelenjében komolyabban kezdtek el foglalkozni az átívelő szállal. Az ugye ígéret volt már a kezdetek kezdetén is, hogy az évad kerek egészet fog alkotni, így kénytelenek voltak sokkal strukturáltabb részeket szállítani. Végre előtérbe kerül Dr. Cole és a flashback jeleneteket is a helyén sikerült kezelniük. Sőt, még a szereplők többsége is kapott egy viszonylag korrekt ok-okozati kapcsolathálót, így nem igazán lehetett okunk a panaszra, amellett hogy végig ránk nehezedett a sorozat furcsán beteges atmoszférája.

Így aztán kissé nehézkes megítélni a készítők rátermettségét, merthogy minden remek húzással kb. ugyanennyi hatásvadász öncélúság is párosult. Azt viszont kijelenthetjük, hogy az évadnak jót tett a 13 részről való visszaminősítés 8-ra. Fél évad terjedelemben ugyanis lehetetlenség lett volna kibírni ezt az áldokumentarista jelleget, ami a végén már igazán a műfaj határait feszegette. Engem kifejezetten taszított a megvalósítás ezen formája, főleg akkor, amikor valami plusz infót akartak velünk közölni. Ilyenkor ugyanis jött a szájbarágós módszer egy hirtelenjében előkerült felvétel közös megtekintésével.

Megítélés szempontjából mondjuk, egy kicsit nyomna a latba egy erősebb casting, de hát ennyire kísérleti projekthez sajnos csak erre futotta. Így jobbára maradt a bosszankodás, kiváltképp Leslie Hope (24) egysíkú alakítását látva. Én már a 24-ben sem szívleltem, de itt egyenesen antipatikussá avanzsálódott a szememben. Joe Anderson mondjuk némileg beleszólhatott volna a történésekbe, de sajnos neki meg közel sincs olyan karizmája vagy tapasztalata, hogy palástolni tudta volna a hiányosságokat. Így jobbára csak Eloise Mumford (LoneStar, Crash) eyecandységét és Thomas Kretschemann németes profizmusát tudnám kiemelni, bár ezeket sem szívesen teszem. Viszont arra még mindig nem sikerült rájönnöm, hogy a hajó kapitányának a lánya miért spanyolul kommunikált, miközben értett mindent angolul?

Ezek után azt hiszem, ott kell kezelnünk a The River-t, ahol a leginkább a helyénvaló, a kísérleti stádiumban. Egyrészről becsülendő az ABC és a készítők hozzáállása a próbálkozás miatt, elismerendő továbbá az alkalmi para-faktor is, de sajnos ennyi. A The River ugyanis ezer sebből vérző, jobbára koncepciótlan és felületes dráma, minimális high-cencept beütéssel és jókora öncélú rémisztgetéssel. Szó se róla üdítő és egyedi, de egy bizonyos fok utána csak szimplán kiábrándító. Állítom, ha 13 részre kaptak volna berendelést fele ennyi embernek jönne csak be.

This entry has a rating of 3

2 Hozzászólás

The River – 1. évadzáró részről

 
Beküldte: Kanyecc 2012 March 27, 1:46-kor a(z) The River témába.

A The River utolsó 1 percének hatása alatt vagyok. Már vagy 20 perce! Szívesen kimennék az utcára, és elordítanám magam mindenféle trágár szavakkal. Annyira ütött, hogy még mindig érzem az utóhatását. Áhh. Félelmetes, hogy honnan mentettek az írók. Kételkedtem bennük, hiszen az 1×07-es részt az évad csalódásának ítéltem, és mégis sikerült talpra állniuk. De honnan basszus…! Aron Eli Coleite és Michael Green megint elengedte a fantáziáját. Jól tették, basszák meg! – bocsánat. Nyugodt szívvel ajánlom minden Lost-ot sirató emberkének, mert hozza azt a hatást, ami anno berántott bennünket. Magyarázatot kapunk is, meg nem is, viszont pont így jó ez.

Komolyan féltem attól, hogy miként fogják folytatni, hiszen Soo Hugh kezébe adták a legnehezebb munkát, azaz vezesse fel az évadzárást. Adjon válaszokat a nézőknek. Teremtse meg az izgalmat, mégis maradjon józan keretek között. Kenneth Fink pedig mindezt valósítsa meg. A nézők kettőjük produkcióját úgy értékelték, hogy 4.21 millióról tovább esett a nézettsége 4.09 millióra. Mondhatom hálásak voltak – persze ez csak irónia. Elszakadt nálam is a cérna, hiszen a jól felépített sztorit, mint ha a földbe tiporták volna. – Hihettem ezt, aztán az 1×08-ban mindennek értelme lett. Végre megtudhattuk, hogy mi az a varázslat! Azt, hogy miért van a rejtélyes kísérő a hajón. Az, hogy mi irányítja a fogaskerekeket.

Nem mondanám azt, hogy nem maradt rengeteg kérdés bennem, mert ha megerőltetném magam, biztosan rákérdeznék egy s másra, viszont évadzárásnak nagyon összerakott részt kaptunk. Ezt úgy képzeljétek el – hajj, nehéz spoilermentesen írni –, kaptunk egy újabb epizódsztorit, amit kivetítettek egy lehetséges 2. évados folytatásra. Nézzétek meg, megéri.

Lehet, picit szomorkodtam tavaly májusban, mikor csak 8 részre kérték be a The River-t. Most cseppet se bánkódom. Ezért olyan jók a brit sorozatok is, mert a mennyiség és a minőség tökéletes harmóniában van. Talán a 7 epizód is elég lett volna, de az a +1 már nem oszt, nem szoroz. A számot és a mértéket eltalálták. 13-nál húztam volna a számat, egyébként belefért volna. A 22-t túlzásként könyveltem volna el. A lényeg, hogy amit akartak, azt ennyiből is kihozták, méghozzá úgy, hogy kerek lett, ütős lett és működtek az epizodikus rejtélyek.

Jó, jó, visszaszívom a Netflix-es írásomban írtakat. Nagyon szeretném, ha valamelyik csatorna folytatná. Erre az esély eléggé csekély, szomorkodom is. Inkább egy The River-t kellene éltetni, mint egy Terra Nová-t. (Ez nem volt szép, ellenben így gondolom.) Abszolút megállta a helyét a dokumentarista jellegével network tévén. A végére a színészek is belejöttek a színészi játékukba. Nagyon jó alakításokat láthattunk. Csepp panaszom sincs rájuk. Majdnem tökéletes évadzárás lett, de tényleg, ott mozog 4.75/5 magasságában. Lehet túlzottan elfogult vagyok, nem tagadom. Nyáron újranézem, az meg tuti. Jah, és le a kalappal.

A végére pedig egy biztató interjú részlet Leslie Hope-tól: “If The River does return, it will likely be for another eight-episode season.

This entry has a rating of 4.5

1 Hozzászólás

The River – Az elmúlt 7 részről

 
Beküldte: Kanyecc 2012 March 19, 23:17-kor a(z) The River témába.

Míg a világnép a tegnap esti The Walking Dead zombulásra izgult rá, addig mi megint különcködni fogunk. Már az évadkezdésnél se tartottam magamba, hogy a TWD nálam nem üti meg azt a minőséget, amiért leüljek elé heti rendszerességgel. Ezért se értem, hogy miért zengnek róla ódákat. Mindegy, ők tudják, mire basszák el az idejük. – Nem is pazarolok rá el több szót, inkább folytatom a The River-rel, ami elsőre beszippantott. Igazi nyári sorozat lett volna… ismétlem lett volna, ha az ABC nem tavaszra időzít. Talán érezték, hogy ez se fogják értékelni a jenkik. Szerintem is tök mindegy, hogy most adják-e vagy csak 3 hónap múlva, mivel konkurenciája minig lesz. És belegondolva, a Harper’s Island-et se becsülték meg, akkor ezt miért is?

Az a szép a The River-ben, hogy minden benne van, amivel le tudnak venni a lábamról. Az egyik kedvenc paráztatós filmem Az ideglelés volt. Máig az. Az a hangulat, az a kamerázás, az a 0-át közelítő vérmennyiség, amit ott produkáltak visszakacsingat az ABC újoncában. Mint ha sorozatban látnám. Első között a számtalan „amatőrnek tűnő” kamera beállításokra bólogattam elégedetten. Tisztára hozza azt az érzetet, mint ha velük sétálnánk, velük térképeznénk fel az Amazonas vidékét. Teljesen rabul ejtett. Másrészről, láthattunk érdekes epizódsztorikat, hiszen az átívelő szálat valahogy egyben kell tartani. Na, mármost az a harci helyzet, hogy egyiknél se – leszámítva az 1×07-et, de arról majd a tovább mögött – hoztak elé olyant, amitől a fejemet fogtam, mert akkor egy hülyeség. Komolyan el tudták velem hitetni, hogy ez még akár létezhet is. Miért ne? Hiszen manapság olyan dolgokra derül fény, úgy alap esetben, amelynek hatására pislogunk. Legyen az az infós geek világban egy 4kb-os demoscene anyag.

Az egyik résznél kb. 4 percenként nyomtam a CRTL+E-t (’Print Screen’ gomb), mert vagy annyira jó színvilágot kapott a kép, vagy annyira jó állásban volt a felállított kamera, vagy éppen mert a frászt hozták rám. A legszebb az egészben a borzongatós jelenetek. Tess-sel Rémálom az Elm utcában – és Péntek 13 filmsorozatot nőttünk fel, így jöhet bármi, becsinálni sose fogunk. Itt se történt ilyen, de az, amikor elkezdesz fókuszálni a képre, hogy mi a faszom az, az előtt már tényleg le a kalappal. Nemegyszer elérték a készítők ezt a hatást. Néha túlzottan jól is csinálták, ahhoz képest, hogy mennyire „veteránnak” mondhatnám magam a horrorvilág klasszikusai között. (Hello Halloween filmek!)

Olykor beszaratós, olykor elgondolkodtató és olykor klisés. Sajnos vannak azok is. De! Ne feledkezzünk el arról, hogyan lehet egy klisés magunkhoz állítani. Hogy az ne rombolja az összképet. Ellenkezőleg, inkább építse. Ez lett a mozgatórugója a műnek. Számtalanszor visszafordulhattak volna, viszont egyszer se tették. Hittek valamiben, le is nyűgöztek. Hoztak olyan klasszikus sztorikat, mint az Akasztott ember legendája, vagy bármi mást. Előttem még mindig az a jelenet, amikor a babák lógnak a fáról. Beszaratós. Lehet, ha valami hasonlóval találkoznék a való világban, ilyen elveszett körülmények között, akkor nem ott vernék sátrat.

További pozitívum, hogy meglátták a lehetőségeket. Elképzelni se mertem volna az 1×06-os sztorit. Remekül összerakták. Így kell minőségi részeket csinálni. Nem kell kimenni-e a főszereplőnek az indás, mocsaras tájba, csak üljön le a produkciója elé és nézze, hogy más mit vett fel. Annyira jókor jött az a rész… Simán hozták az előzőek minőségét. Váratlan fordulat, amit jó húzásként könyveltem el. Aztán előhozták a flashback-eket is. Jót tett az átívelő szálnak, mert teljesebb lett. Merész húzás is egyben, hiszen kicsit késve indították el, de összejött nekik a terv.

Ekkor éreztem úgy, hogy a sok misztikummal, a flashback-ekkel  a Lost-ra hajaznak. 1×02-06 között hozták azt a színvonalat, amiért rajongók. Imádtam. Részről részre egyre erősebb sztorikat szállítottak. Komolyan megkedveltem az Amazonas környékét. Elmennék oda, hogy megkeressem a varázslatot.

Aztán jött az, amikor átbillentek a készítők a ló túloldalára. Az 1×07-es nagyon megváltoztatta a történéseket. Mint ha ráéreztek volna, hogy talán egy résszel az évadzárás előtt kellene szivárogtatni információkat. Vagy éppen megmutatni azokat, mert lehet, hogy sorozatzárás következik. (Előzmény: egyik ismerősömnek felvázoltam a lehetséges 2. évad történéseit, ami arra hegyeződne, hogyan jutnak vissza a civilizációba.) Spoileresen folytatom a tovább mögött. Aki nem látta az 1×07-et, az inkább hagyja ki. Képeknél se fogom vissza magam.

Tovább…

This entry has a rating of 3

1 Hozzászólás

The River – A dupla részes kezdésről

 
Beküldte: tess 2012 February 26, 20:37-kor a(z) Pilot,The River témába.

Akárhogy is nézzük, de be kell látnunk, hogy valamilyen perverz motivációtól hajtva az állom gyár időről időre visszatér a legszélsőségesebb műfajokhoz is. Jelen esetben a paranormális témával foglalkozó áldokumentarista műfajhoz, amit még anno ’99-ben szabadított ránk a Myrick-Sanchez duó. Aztán 2007-ben egy Oren Peli nevezetű filmes ismételten feltalálta a spanyolviaszt, lévén alig 100 000 dollárból egy 100 000 000-os produkciót harácsolt össze. A menetelés a mozivásznon azóta is tart és most az ABC-nek, no meg Spielberg mester produceri bábáskodásának hála itt a tv-s kikacsintás.

A történet egy természetfilmesről szól, aki hirtelen eltűnik az egyik expedíciója során az Amazonas dzsungelében. Mivel a több mint fél éves kutatás sem jár eredménnyel, így a szerettei is feladják, ám ekkor valami váratlan dolog történik. Aktíválódik a jeladó, ami már bőven elég indok a családnak és egy kisebb filmes csapatak, hogy újra útnak induljanak a dzsungelbe…

Önmagában Oren Peli (Paranormal Activity) és Michael R. Perry (Persons Unknown, The Dead Zone) sorozat meglepően életképes alapanyagból építkezik, ami tökéletes helyszínválasztással párosul. A rejtelmes eltűnés, az Amazonas titokzatossága és a szereplők belső motivációja igen gyorsan egy viszonylag életképes atmoszférát alapoz meg. Szerencsére a Peli-Perry írói kollektíva nem nagyon tököl a felvezetéssel, így alig 5 perc alatt az események sűrűjében találjuk magunkat. Vagy legalábbis azt hisszük elsőre.

Merthogy a pozitívumok sora kb. eddig tartott. A pilot első felén ugyanis egy az egyben a Peli féle formátum érződik, ami nem szól másról, mint az öncélúságról. A script igen gyorsan lelassul, mi több a kényszer interjúknak hála, amik mellesleg a karakterek alapozását szolgálták unalmassá is deklarálódik. A flashback jelenetek is totálisan életképtelenek, igaz ezeket legalább live footage verzióban körítették, ami azért dicséretes. Ettől függetlenül viszont az egészre a hektikus a legjobb jelző. A készítők teljesen öncélúan próbálták a szánkba rágni az Amazonas-i misztikumot, hol akció, hol para jelenetekkel feldobva. Tették mindezt úgy, hogy kínosan ügyeltek a feszültség faktorra is, így téve totálisan kiszámíthatóvá az egész történetet.

Szerencsére a dupla részes premier második felvonása már sokkal inkább életképesnek bizonyult, igaz itt jobban is érvényesült a Perry féle script orientáció, amit aztán olykor-olykor Peli korrekt rémisztgetése koronázott meg. Ez volt az a pont, aminél elhittem, hogy van spiritusz a sorok közt, még ha azt igen csak szájbarágósan is adagolják. Igen, most a babákra gondolok, amik már a ’60-as évektől fogva a klasszikus rémisztgetés alapját képezik. Nagy mindfuck csodára így itt sem kell számítani, de legalább a műfaji korlátokat kellően sikerült döngetniük.

És ha már szóba került a műfaj, akkor érdemes megemlíteni az áldokumentarista kikacsintást is, ami nem feltétlenül nyeri el mindenki tetszését maradéktalanul. A folyton rezgő kamera, az agyonszűrőzött kép és a csapnivaló hang mindazonáltal remek parafaktorral bír, amit a készítők rendesen ki is használtak. Igaz sokszor túlontúl is mesterkélt húzásokat is megjátszottak, gondolok itt a kísérő alfahím rejtélyes telefonbeszélgetésére.

Szereplők terén viszont abszolút nem tudnék senkit sem kiemelni, ugyanis majdhogynem mindenki harmatgyengén muzsikált. Leslie Hope mondjuk még csak-csak elment, de sajnos itt is, mint oly sok más szerepében idővel idegesítővé vált. Hát, ha neki ez a karakterszínészet, akkor köszönjük nem kérünk belőle.

Összegezve tehát a The River egy igen csak hiánypótló, ám de jobbára csak kísérleti műfaji kikacsintás a tv-s platformon. Jól példázza ezt a 8 részes 1. évados berendelés is, ami a végére állítólag feloldja a rejtélyt is. Állítólag ugye. Mindenesetre, ha kreatív duóból Perry script orientációja kerekedik felül Peli öncélú paráztatásán akkor még valami életképes is kikerekedhet, így viszont valljuk be ez édes kevés egy network tv-re. Azt még csak-csak beveszi a gyomrom, hogy minden szegmense kiherélt és mesterkélt, de ez az öncélúság a készítők részéről nekem túl sok volt.

This entry has a rating of 2.5

Kommentáld!

free web stats