Kisvárosi gyilkosságokból már Dunát lehet rekeszteni! – A kijelentés teljesen jogos. A britek és a skandináv régió érti a műfajt. Olyan produkciókat tett le az asztalra az elmúlt 2-3 évben, melyeket követően tényleg hezitálásra adnak okot. Rosszul tesszük. Egy dolgot figyelmen kívül hagyunk, az pedig a koprodukciónak a jelenléte. A brit Sky Atlantic és az amerikai Pivot összeállt, hogy megmutassák: mitől döglik a légy. A végeredmény pedig magáért beszélt, amihez kellett az elképesztően gyönyörű táj is… De ne rohanjunk ennyire előre.
Azokat az időket éljük, amikor a krimi kedvelők tudnak választani. A gyorsabb, epizodikus ügyek mellett teszik-e le a voksukat, vagy inkább nyitnak a szerializáltak felé, amikor egy teljes évadon át folyik a nyomozás, hogy kiderüljön ki az elkövető, illetve az esetek többségében a gyilkosságnak a miértje. Nehéz megállapodni egyik, másik mellett. Mindkettő ugyanolyan fontos, illetve szükséges, mivel az akciódúsból inkább több ügyet szeretek magaménak tudni, míg a lassú menetűből egy bőségesen elég, ha az megállja a helyét.
Simon Donald pofonegyszerű helyzetbe került, mert a The Deep és a Low Winter Sun duó után nagyon úgy fest, hogy megtalálta azt, ami a szívéhez a legközelebb van. Ez pedig nem más, mint a borongós hangulatú thriller, melyet egy gyilkossági ügy alapoz meg, illetve egy olyan mikro atmoszféra, ahol ilyennek nincs helye. Most éreztem azt, hogy Donald eddig pályafutásának legminőségibb írói munkáját tette le az asztalra.
Természetesen kellett hozzá a koprodukció, mivel a forgatás a meseszép Izlandon, azon belül is Reyðarfjörður-ban zajlott. A Fortitude legnagyobb erejét a környezet alapozza meg. Olyan tájat látunk, melynek hatására azt mondanám, most szépen összepakolom a cuccom, felülök a gépre és letelepszem ott. Ha fotós életpályáját szeretné valaki kiteljesíteni, annak ajánlom figyelmébe, mert olyan nagytotálokat kapunk, amitől leesik az állunk. Na, de megint előre rohantam. Bocsi, de tényleg elképesztő a látványvilág, melyet valószínűleg nem stúdióban, hanem a szabad, érintetlen környezetben rögzítettek – azaz nagyon azt sugallja az egész produkció.
A történet nincs túl bonyolítva. A pilot végéig sodródunk a cselekménnyel, amivel a nézőket meg akarják téveszteni az írók. Látunk több kisebb szálat, melyek mindegyikére ráhúzható a gyanús ténykedés. Legyen az két férfi a semmi közepén a hóban; vagy másik kettő, akik rátalálnak egy fura leletre, amit aztán el akarnának adni egy kutatólabornak. Igen ám, de a rész végén egy fontos embert holtan találnak saját otthonában, és felmerül a gyanú, hogy ki tette. Jegesmedve volt-e, vagy az egyik haragosa az áldozatnak? Jó kérdés, de a néző agya már el kezd kattogni a látottakon, amik valószínűleg csak félrevezetéseknek mondhatók.
A sztori lassan kezd kibontakozni, a nyomozás pedig elindul. Rengeteg miniszállal dolgoznak. Akit annyira nem kötne le a gyilkossági ügy, azok is kapnak izgalmat bőven, hiszen az egyik családnak a fiú gyermeke súlyos betegséget kap el. Nincs már arra mód, hogy kimentsék a szárazföldre, így különböző kísérletezésekkel próbálják meggyógyítani. Ott van továbbá egy házasságra történő fókuszálás, amolyan házasságtörés szempontjából, ahol a férj félrelépett, s melyre idővel fény derül. Simon Donald-éknak több mondani valója van a Fortitude-del, mint az, hogy történt egy gyilkosság. Az elzárt település sok titkot rejt magában, és csak egy lavina kellett ahhoz, hogy ezek a felszínre keveredhessenek. Tulajdonképpen ezt a lavinát a gyilkosság indította meg.
Mindenképpen érdemes lesz odafigyelni a városlakók reakcióira, hiszen egy olyan településről beszélünk, ahol maximum 720 ember él, ahol mindenkinek van fizetőképes munkahelye, ezáltal a bűnözés a zéróval van egyenlővé téve – azaz ezt a nézőpontot támogatja sheriffünk, akinek beleköpnek azáltal a levesébe, hogy egy londoni gyilkossági szakértőt kap segédül az ügy felgöngyölítése érdekében.
Külön kell köszönetet mondanom az operatőröknek és a fényképezőknek. Hihetetlen munkát tettek le. A részek nézése közben úgy éreztem magam, mint ha a True Detective sarkköri kiadását néztem volna. A nagytotálok hihetetlenek. A táj eladja magát. A nagylátószögű objektívnek köszönhetően pásztáztam a tájat, miközben ők fixen tartották egyhelyben. Ez is egy nagyon jó húzás. Nincs sok mozgás a kameráknál. Kevés „sín” munkával dolgoznak, inkább a fixség a jellemző, amivel baromira jól bánnak. Annyira jól, hogy átjön az a harapható hideg a képernyőn, ami valójában jellemző Izland térségére. Szabályosan kirázott a hideg, amikor a kisfiú kimászott az ablakon a hidegbe.
Természetesen a CGI is jelen van, mert láthattunk sarki fényt, ami valószínűleg nem valós, mármint elég csekély a valószínűsége. A zenei megint csak ott van a szeren. Nagyon jó átfedő dallamokat nyomnak be, azért pedig külön köszönet, amikor a korcsmai jelenetet tárják elénk, ahol kőkemény rock-metál zúzás megy tombolással egybekötve. Ilyennek képzelem el a kisváros „elit”, de inkább helyieknek szánt szórakozóhelyét. Telitalálat.
A főszereplők között akad ismerős arc. Elég csak a város polgármesterét kiemelnem, akit Sofie Gråbøl alakít. Ugye hogy megvan a neve?! A The Killing-ben alakított nyomozót. Most más karakterrel érvényesülhet, de eddig meggyőző az alakítása. Ott van Richard Dormer, aki a seriffet formája meg. Őt a Trónok harcából ismerhetjük, ahol Beric Dondarrion-t játszotta el. Ne feledkezzünk el a kapott társ-nyomozóról se, akit Londonból küldtek hozzájuk. Stanley Tucci már bátran lehet ismeretlenebb, hiszen tartósan annak idején a 3 lbs.–ben szerepelt még 2006-ban, ha leszámítjuk azt a pár ER-es vendégszereplését.
No, de sebaj. A lényeg, hogy messze kiemelkedik a produkció a krimi kategóriából. A Pivot bizonyított! Kellett a koprodukció – hiszen a Sky Atlantic-tól már jó párszor kaptunk minőségi remekművet –, hogy a plusz pénzzel minden gördülékenyen menjen. Tetszett az első két epizód. Tényleg csak annak tudható be a pontszám vesztése, hogy még mindig nem áll közel a szívemhez ez a fajta lassú tempó. 12 részen keresztül zajlik a történés. Hosszantartó építkezésnek nézünk elébe. A legrosszabb az elején, hogy ilyenkor még felesleges gondolatköröket sem szabad ejteni, hiszen azt se tudjuk pontosan mit láttunk. Csak van egy tetemünk, sok fura Fortitude városlakó, illetve egy projekt, mely fellendítheti a kisváros infrastruktúráját. Teória akad bőven. Aki fejtegetődésbe szeretne kezdeni, annak ajánlom a kommentelési lehetőséget.
