I Just Want My Pants Back – Ez volt az 1. évad

 
Beküldte: Kanyecc 2012 December 28, 17:44-kor a(z) I Just Want My Pants Back témába.

Na meg a sorozat, mivel az MTV nem rendelte be a második évadját! És bánkódhatunk, mert 2012-ben se maradunk feelgoodság nélkül. A How to Make It in America-nál éreztem hasonlót, de az HBO-tól meg is követeltem, hogy minőségi félórást tegyen le az asztalra. Az MTV-ről előjáróban annyit kell szólnom, hogy kezd felkapaszkodni. Egyre több olyan ötlet kerül berendelésre, ami jót sejtet. Gondoljunk csak az Awkward.-ra, ami megint csak egy eltalált bekérés lett – a maga nézőkörében. Vajon az HBO most akkor lemondhat, mert új király lesz avatva – mármint a feelgood berkekben? Nagyon úgy fest.

A My Pants Back-ről nem írtam külön pilotot, de tess kőkeményen felmérte a terepet, és ha csak a pontszámot linkelem – 5/5 – már egyfajta előnnyel indul, hisz tetszett neki, sőt bejött, levette a lábáról. Ritka az ilyen, de létező. Már az elején leszögezhetjük, hogy akinek nem fekszik a kezdő rész, az mellőzze a tovább 11-et, mert nincs változás, inkább ráerősítés. A karakterek még jobban kiállnak nézeteik mellett. Odaszólogatnak a hipsztereknek vagy néha pont hogy melléjük állnak – a fene se tudja, annyira komplex; ami viszont biztos: a párbeszédek zseniálisan lettek megírva. Mint ha egy költő veszett volna el David J. Rosen-ben. Ha igen, ha nem, ezzel a művével belopta magát a szívembe.

A történet – röviden és tömören – arról szólna, hogy van főhősünk, Jason (Peter Vack), aki egy buli alkalmával összeismerkedik egy kósza egyéjszakás kalandra egy csajjal, Jane-nel (Kelli Barrett), aki másnap lelép a csávó gatyájában (mert mit gondolna róla a portás, ha a sajátjában?!). Azért a biztonság kedvéért Jason elkéri a számát, csak épp kamu a szám, és mivel mély nyomot hagyott benne a csajszi, így elhatározza: megkeresi, mert simán meg tudna állapodni mellette. Hősünk legjobb barátnője és pártfogoltja Tina (Kim Shaw), aki szintén a züllöttség mintapéldája, csak éppen női kivitelezésben. Illetve van még egy párunk: Eric (Jordan Carlos) és Stacey (Elisabeth Hower), akik a „józanságot”, valamint a harmóniát testesítik a csapatban.

Összeállt az összkép? Ha igen, akkor ehhez társítsunk egy rakatnyi önimádatot, iróniát és egy tucatnyi jóképű pasit/szexi csajt. Szépsége a valóságon alapszik. Tényleg el tudod képzelni, hogy ezek a fiatalok tesznek is azért, hogy jobb életük legyen holnap. Elvállalják a leggenyább melók, mert kajálni kell, inni kell és a bulizást se lehet mellőzni. Látjuk őket munka előtt, alatt és után, amikor kikapcsolódnak. A napjaik legtöbb pillanatába beengednek, így kb. azt érzékeled, mint ha kapnál egy folytonos történetet, ahol nincsenek hónapos ugrások, kb. az egész egy pár hét alatt lezajlik.

A szerkezetének váza messziről lerít: keretes lett. Azt, amit az elején elindítanak a végén zárják le. Elkaszálás ide vagy oda, kerek sztorit kapunk. Nem kerülünk hátrányba csak azért, mert elkaszálták. David-ék előre gondolkodtak és úgy zárták le, hogy felkészültek a legrosszabbra is, de egy esetleges jóra is, mert elültették a bogarat a fülünkbe, pl.: mi lesz Eric pályájával, vagy Tina akkor most tényleg kitart a Nagy Ő-je mellett, vagy Jason és Jane közötti hátnemistudommivel!.

Az MTV-nek a tini felfedezettek fogják szolgáltatni az újdonság erejét. Nem épp ismert színészekkel és színésznőkkel dolgoztak, de nem is bántam, mert a castingra egy csepp panaszom se volt. Mindenkire ráillet a megírt karaktere, túljátszásokat mellőzték. Szó szerint fasza lett. No de fényezésnek helye nincs, mert felesleges. Ha 2012-ben az 5/5-ös értékelést valamelyik koncepció megérdemli, az egyértelműen a Vissza a gatyámat. Persze voltak idegesítő szófordulatok, mivel a popkultúrában azért nem vagyok annyira otthon, mint azt az író feltételezte, így egypár irónia baromira távol állt tőlem, de a tudatlanságom legyen a magam baja.

Ha valaki ki akar kapcsolódni, akkor vállalja be, mert veszteni valója nincs. How to Make It in America és Entourage rajongóknak kötelező, ez nem kérdéses, inkább az itt a kérdés: Miért vártak ilyen sokáig a megnézésével. 2012 abszolút befutója.

This entry has a rating of 5

Kommentáld!

I Just Want My Pants Back – Pilot

 
Beküldte: tess 2011 September 8, 17:42-kor a(z) I Just Want My Pants Back,Pilot témába.

Mint már oly sokszor utaltunk rá az MTV igen csak komolyan veszi a scripted sorozatos kikacsintásait. Lehet, megvan a következő 5-10 évre a trend? A jelek szerint igen, ugyanis a The Hard Times of RJ Berger és a Skins US után úgy fest a csatorna megtalálta a helyes irányt, elég csak a Teen Wolf és az Awkward sikerére gondolnunk.

Azonban most úgy tűnik nagyon betalálták a formátumot, elvégre olyan feelgood érzés kapott el, amire nem sűrűn van példa. Utoljára pont a How to Make It in America ütötte meg ezt a mércét és lehet, hogy kissé elcsépelten és nagyzolóan hangzik, de az I Just Want My Pants Back pont rá hajaz csak éppenséggel más demot megcélozva. Léha művész élet, csajozás, bulizás, dekoratívan stílusos haverok és remek egysorosok bő poénáradatban. Na, ismerős?


A történet amúgy szokás szerint semmi extra, van egy srác és egy amolyan cutie csajjal lefekszik. Másnap a csaj lelép a gatyájában és ráadásul még fel is ülteteti egy kamu telefonszámmal. Srác önérzetén csorba keletkezik és hát valamilyen szinten a csaj is hiányzik neki. Ja meg a gatyáját is vissza akarja kapni…

“Let’s do in the fridge!”

Amolyan olcsó sitcom synopsis sejlik fel a sorok közt, de szerencsére ez csak a látszat. A hangosan röhögés itt tabu, bár nem egy poén hihetetlenül el lett találva. Itt is akárcsak a HtMIiA esetében a tálaláson van a hangsúly. A szereplők már az első perctől szerethetőek, a néző könnyedén azonosul velük, mi több, átéli az életüket. És ez remek, elvégre javarészt noname arcok lettek összecastingolva. Persze mindez a minőségen mit sem csorbít.

Aztán ott van még a remekül belőtt trendiség, minden olyan ígéretes, szép és dekoratív olyan… feelgood na. Speciel nekem az jött be nagyon, hogy sikerült túllépni a tipikus kardinális hibákon. Nincsenek ciki papírmasé karakterek, nincs meg az a kötelezően olcsó B-sallangos gagyi hatás. Sokkal inkább a realitás érvényesül, tudjátok az a fajta realitás, ami effektíve bárkivel megtörténhet. Na és akkor ezek mellett még mindig ott van a szereplők közti chemistry, ami csak úgy lüktet az első perctől.

A pilot alapján most engem végérvényesen is meggyőzött az MTV, igaz bármi lehet még itt. Ez amolyan ízelítő volt, tipikus példája a mézesmadzagnak. Sajnos a főbb támpontok nem lettek lefektetve, így a ténylegesen januárban érkező 1. évad bármerre elmozdulhat. Mindenesetre ez a laza fél órás feelgood poénkodás nekem bejött, még akkor is, hogy tudom itt csak tényleg mindenből a jót kaptuk. MTV szinten ez ugyanis túl szép ahhoz, hogy igaz legyen.

This entry has a rating of 5

Kommentáld!

free web stats