Premier: 2008/6/26
Írta: Joy Gregory
Rendezte: Jamie Babbit

Millerék és Thompsonék közös hétvégét terveznek Susan tóparti házában. Az utolsó pillanatban viszont Roger állítólagos rosszúlléte miatt lemondják a hétvégi vakációt. Így Susan elhívja a Decker familit, akikkel egészen jól kezdik érezni magukat, de ekkor váratlanul megjelenik Janet és Roger. Közben Laurie tovább folytatja Stephens tanárúr behállózását, míg a fiatalabb generáció is elkezdi járni a saját útját…

Megjegyzés: Nincs mese a nyár eddigi legjobb sorozata a Swingtown, legalábbis szerintem. A széria részről-részre csak fejlődik és egyre inkább rátér a feelgood ösvényre. Év közben persze, amikor roskadásig vagyunk jobbnál-jobb sorozatokkal tuti nem lenne esélye, de a nyári uborkában abszolút befutó. Könnyed családi dráma, remek retro feeling és persze egy csipetnyi szexualitás, csak hogy mi is érezzük a nyári forróságot. A színvonal egyelőre közepes, de azért szép lassan minden rész egyre inkább javuló tendenciát mutat.

A mostani részben ez a tendencia főleg a sztoriban csúcsosodott ki. Elsőnek ott van mindjárt a két család csemetéinek a kalandja, ami szinte egy az egyben hozza a felnőttek szintjét. Szerelem, féltékenység és persze perverz titkok. Bármiben lemerném fogadni, hogy a kiscsajnak hála előbb vagy utóbb, de a kölkök rájönnek mi is folyik valójában a családjaik közt. Aztán ott van a kis Laurie nyomulása is, ami szintén pofásra sikeredett. Shanna Collins nem egy tipikus eyecandy, sőt talán még olyan csúnyácska is, de most tényleg nagyon kitett magáért. Szabályosan vonzó volt és csak úgy lüktetett a szexualitástól. És az a mosoly… pár jelenetnél totál deja vum volt, olyan mintha a Dawson’s Creek támadt volna fel. És a végén Laurie volt faszijának a kémkedése is odacsapott. Persze ezt előre tudni lehetett már az elején, hogy a tanár-diák viszony majd kiderül, de akkor is jó volt az időzítés.

A nagy meglepetés viszont a három család közös hétvégi partyja, no meg persze a füves süti. Olyan szinten nyiltan ment már minden, hogy azt hittem az egész egy nagy orgiába fog torkollani. Persze nem így lett, mivel a CBS-en megy a sorozat, de a feeling végig adott volt. Trina és Janet összehozzása meg hatalmas ötlet. Kíváncsi vagyok mit hoznak ki belőle a folytatásban. Akárcsak Roger vallomásából, bár arra lenne pár tippem…

Összeségében tehát a Swingtown tovább halad szép lassan és megfontoltan a feelgood ösvényen. Nem váltja meg a világot, de nem is akarja. Helyetette inkább könnyed heti 40 perces retro élményt ad, amit több szálon is színesítenek. Kissé klisés, kissé felszínes, de hát nyárra minek is húzósabb.

Premier: 2008/6/19
Írta: David Graziano
Rendezte: Josh Marston

Susan kissé bekattan az elmúlt hetek történései miatt, így meglepetésre egy házavató partyt tart, amihez Janet segítségét kéri. A két barátnő közt kezd újra rendeződni a viszony, amikor is a partyn megjelenik a Decker family. Trina és Janet közt ezzel megkezdődik a harc. Közben Laurie ismételten ráutazik Stephens tanárúrra, akivel együtt is töltik az éjszakát a könyvtárban…

Megjegyzés: Na most vagyok azon a szinten, hogy hova tovább Swingtown? Túl vagyunk ugye egy katasztrófális Premieren, valamint egy egy feelgood közeli élményt nyújtó 2. részen. Ezzel szemben viszont a folytatás ismét nem hozta az elvártakat. Valahogy megint olyan sekélyes, olyan visszafogott lett az egész, ami nem csodálom, ha pár ember kedvét el is veszi.

A hiba pedig nem másban van mint a sztoriban! Először is ott van Susan bekattanása, amit nem tudok hova tenni, mivel a végére megint normális lesz. Egyértelműen látszik, hogy a készítők az egész sorozatot család drámának szánták és a swinger téma csak a körítés. De végső soron is mit vártunk volna a nyúgdíjas adótól? A másik bosszantó dolog pedig a szex jelenetek teljes hiánya. Most komolyan, ki az a barom, aki “home videot” nyakik betakarva csinál? Egy laza csupasz női hátat, vagy egy popsit azért simán mutathattak volna. A legnagyobb vicc viszont, hogy még nyögések sincsenek. Mekkora tré már? A kurva törvények még a CBS mentalitása szépen ki is nyírják ezt a swinger beütést majd. Kár érte, de ha a sorozat megéri a 13. részt, akkor tuti ez lesz.

A folytatást illetően sincs sok alternatíva, bár a sejtésünk kezd beigazolódni. Roger-rel valami nagyon nem korrekt. Vagy ő is swingerne, vagy  pedig csak simán Susanra fáj a foga. Érzésem szerint ez hamarosan ki fog bukni. Hasonló a helyzet Susan és Bruce között is. Érezni lehet a levegőben, hogy itt még nincs vége a swinger partyknak, de valahogy mindez olyan távolinak tűnik. És persze ne feledkezzünk meg a kis Laurie kalandjáról sem a liliomtipró tanárbácsi közremüködésével. 

Track list:
“Shining Star” by Earth, Wind and Fire
“Kodachrome” by Paul Simon
“It Ain’t Me Babe” by Bob Dylan
“You Can’t Always Get What You Want” by The Rolling Stones
“Me and You and a Dog Named Boo” by Stonewall Jackson

Premier: 2008/6/12
Írta: Mike Kelley
Rendezte: Alan Poul

Millerék gyorsan túlteszik magukat a swinger esten, de ugyanez nem mondható el a Thompson családról, ahol is Janet igen csak berágott. Susan persze nem búslakodik sokáig és egyre több időt tölt Trina-val, aki titkon egy újabb partyba akarja beszervezni a családot. Persze Deckerék élete sem fenékig tejfel, mivel Tom furcsa hobbija kiderül, így a férfit egy új járatra száműzik. Közben a Laurie rákattan Stephens tanárúrra és egy előadáson akarja becserkészni a férfit…

Megjegyzés: Nyáron általában nem sok meglepetés éri az embert, de a Swingtown mindenképpen annak minősül. A Pilot nem volt valami nagy eresztés, de hát a második esély mindig megmutatja a nyers tényeket. Azt kell mondjam a sorozatban bődülete lehetőségek vannak. Na persze nem kell túl nagy “was ist das”-ra gondolni, csak a szokásos családi drámára, de akkor is. A feeling annyira jól el lett találva, hogy képes eladni a sorozatot. Nem győzöm hangsúlyozni, hogy nem egy egetverően jó produkció, de a feelgood kategória szélén táncol. Pár ilyen rész, némi bonyodalom és tényleg egy kellemes feelgood nyári sorozattal lettünk gazdagabbak.

Ezt a pozitív tendenciát támasztja alá, a minden fronton bonyolódó történet is. Tom áthelyezése más gépre, Bruce esetleges kikacsingatásai, Trina és Susan bimbozó barátsága, Laurie és a tanára közti szexuális feszültség mind-mind egy biztató jövőképet tárnak elénk. Egyelőre nem igazán tudnám megmondani, melyik is a vonzóbb, de hát ez a lényeg. Így legalább hozzám hasonlóan pár ember tuti leül megnézni a folytatást.

Istenigazából engem mégsem ez fogott meg, hanem a bődületesen cool feeling. Ez a retro annyira királyul betalált, hogy csak pillázom. A zenék végig klappolnak, akárcsak a díszlet, a tánc jelenet meg egyenesen isteni volt. Tipikusan az a fajta volt, amit ha te csinálsz szánalmas, de ha nézed, akkor cool és kiakarod próbálni. Könnyed, elegáns, talán szexi, de mindenképpen laza. És ez az, ami a sorozat vonzereje is. Hiába komor a téma, hiába nem mutatnak szart sem a szex jelenetekben, a sorozat mégis képes amolyan felgmán elegáns lenni. És amíg ezt képes minden részen keresztül biztosítani, addig én is kitartok.

Track list:
“Hooked on a Feeling” by Blue Swede
“Still the One” by Orleans
“Dancing in the Moonlight” by King Harvest
“Best of My Love” by the Emotions
“Love (Can Make you Happy)” by Mercy
“She’s Gone” by Hall & Oates

Premier: 2008/6/5
Írta: Mike Kelley
Rendezte: Alan Poul

A Miller házaspár Susan és Bruce valamint a két gyermekük elköltöznek régi otthonukból a pár sarokkal odébb lévő nívósabb környékre. A szomszédos család Decker-ék rögvest rájuk is vetik magukat és megpróbálják beszervezni az újdonsült szomszédokat egy kis swinger partyba…

Megjegyzés: Amint látjátok a történet nem nagy eresztés, de érzésem szerint itt most nem erre ment ki a játék. Mike Kelley creator, akinek a nevéhez többek közt olyan sorozatok fűződnek, mint a Jericho, a The O.C., vagy a Providence egyfajta időutazásra invitálja a nézőtt. A Pilot ugyanis csak úgy árasztotta magából a retro feelinget, az egész fullosan olyan volt, mintha tényleg a ’70-es években járnánk. A környék, az autók, a ruhák és persze a zene egytől-egyig csak fokozta az időutazás élményét. Sőt azt kell mondjam még a nők is. Egyszerűen nem látni benne eyecandyt, inkább csak azokat a természetes szépségeket. A legnagyobb jelenet pl. amikor Lauire egyszerűen levetkőzik és elmegy fürödni. Nem túl szép látvány tudom, de hát ez volt régen. Mondjuk én ’80-as évek soft pornóval átitatott horrorjain nevelkedtem, szóval értettem a célzást, de sajnos be kell ismernem azokban a B-filmekben tényleg jobb nők voltak. 

Ha már ennyire szóbakerültek a szereplők akkor érdemes róluk is pár szót ejteni. Nem mondom, hogy túlzottan megerőltették magukat a játékban, de azért hozták a köztes formát. Meg amúgy is jó volt látni pár rég látott arcot. Köztük mindjárt az első Grant Show, aki a Point Pleasant óta nagy kedvencem. Aztán ott van még Molly Parker is, akit a Deadwood óta nem igazán láthattunk. Ugyancsak ez vonatkozik Lana Parrillara is, aki a Windfall csúfos bukása óta nem kapott érdemleges szerepet. Végezetül pedig említsük meg Jack Davenportot (Coupling) is, akit a készítőknek olyan faszán sikerült átalakítaniuk, hogy folyamatosan tévesztettem a Smallvilles John Schneiderrel. Vicces tudom, de tényleg mintha ikrek lennének.

Az egész sorozat pozitívuma viszont csak idáig tartott. A nem túl combos történet gyorsan magával hozta az üresjáratokat, melyek többsége a gyerekek szerepeltetésénél csúcsosodott ki. Tudom én, hogy a Pilotban nem jut mindenre idő, de itt a gyerekek sztoriára egy perc sem jutott. Értelmetlen egyveleg volt az övék, amit bevallom nem is értem miért erőltették. Ez egyébként tipikus hibája a suburban dráma szériáknak. Gondoljunk csak a Meadowlandsra vagy Durham Countyra. Kegyetlen jó volt a hangulat mindegyiknél, de a sok üresjárat folyton közbeszólt. De ha már itt tartunk akkor a felnőtteknél sem jobb a helyzett. A ’70-es évek szexuális forradalomja és a swinger jellenség tipikusan nem illik bele az országos tv-k programjába. A nyúgdíjas adó CBS profiljába meg pláne. A szex mint olyan kimerült pár zörejben és sejtetős vágóképben. Ez pedig így kevés! Sőt, ha jobban bele gondolok a szex, mint szó elő sem fordult egész rész alatt. Meredek, nem meredek, de ennek a sorozatnak tipikusan valamelyik kábel adón lenne a helye. Mondjuk a Showtime tökéletes választás is lenne!

Így viszont sajnos a Swingtown előbb vagy utóbb, de elmerül a sülyestőben. Kár érte, hisz a téma tényleg eredeti, csak hát a megvalósítás, az országos tv-re jellemző szigorú szabályok és a gyér történeti egység hamar képes kikezdeni a legfanatikusabb retro bolond kitartását is. Igazán szerethető karakterek és színészek sincsenek benne és ha jobban belegondolok, akkor ezek a rikító ingek is irritáltak. Vagyis pár részig a retro feeling még eladja a sorozatot, de a folytatásra semmi esélye. Örüljünk tehát, ha megéri az első évadot, mert ebből 2. tuti nem lesz. Bár azt kitudja, mivel a CBS nyúgdíjas adó és ezt a titulist a célközönsége miatt kapta, akik meg ugye a ’70-es években voltak fiatalok. Szóval lehet pár vén amerikai örömmel elmereng a dicső fiatalságon, amikor szívtak és basztak egész nap. Bár kétlem, hogy ez a hatalmas embertömeg megmentené a szériát.