Zero Hour – 3 rész után (az évadról)

 
Beküldte: tess 2013 April 5, 17:27-kor a(z) Zero Hour témába.

Paul Scheuring igen csak hektikusan szerepel itt a blogon, lévén a Prison Break 1. évadja kapcsán gyakran szoktuk az egekbe magasztalni, ellenben a Zero Hour miatt legalább ennyire szoktuk ekézni. Merthogy az ABC kaland sorozata egy tipikus állatorvosi ló, ami a műfaj létező össze hibáját csúcsra tudta járatni. Pedig a tavalyi The River vagy az egykori favorit Veritas: The Quest sem volt egy minőségi darab, de legalább megütötték a mostanság amúgy sem vaskos network mércét. Ellenben a Zero Hour totális syndicate program, ahol egy felemás hiánypótló pilot-tal még egyszer meg tudták hülyíteni a népet.

Pedig a siker könnyedén összejöhetett volna, a klasszikus értelemben vett kincskereső kaland sorozatok jókora rejtélyközpontúsággal igen csak kihaltak a képernyőről az elmúlt években. Mondhatni a műfajt jobban eltemette az érdektelenség és a folyamatos kudarcok, mint a high-conceptet. Cseppet sem volt véletlen, ha sokan egy hiánypótló alkotást vártunk Scheuring­-tól, aki anno ugye egy másik műfajt már megreformált.

Szó se róla az írók részéről látszik a lelkesedés, csak sajnos mindezt a végtermék már koránt sem tudja visszaadni. A script előszeretettel halmoz random mód más mitológiai keretekből, csakhogy a sorozat grandiózusságát lépten-nyomon fent tudja tartani. Éppen ezért a logikátlansága és darabossága miatt lehetetlen egy percig is komolyan venni a történések súlyát. Ráadásul az írók olyan mesterkélten okoskodó fordulatokra építenek, amit csak totálisan szájbarágós mód képesek tálalni. A tempó így roppant kapkodó, egyszerűen nem találja a saját kereteit, ami így az írói munkát meglepően gyorsan izzadtságszagú erőlködéssé minősíti. És akkor hol vannak még az agyonismételt fordulatok, a nevetséges kapcsolati mátrix vagy a borzasztó flashback éra?

Nem sikerült a karaktereket sem árnyalni, totálisan sablonos egydimenziós papírmasé bábukat kapunk, akiknek a nevére sem emlékszem már. És ha ez nem lenne még, nevetséges mód idealizálja a szereplőket is, mint egy olcsó romantikus regényben. Ráadásul ehhez színészi oldalról könnyfakasztóan teátrális, már-már színpadias játék társul, így egyszerűen lehetetlen bárkit is komolyan venni. Részemről Anthony Edward-ot képernyő közelébe nem engedném többször. Egy vicc a színészi kvalitása, a kiállásáról pedig ne is beszéljünk. Carmen Ejogo tipikus közhelyparádé, amolyan tipikus ZS-listás színész, akinek egyszer összejött egy főszerep is az életben. Szerencsére a sidekick páros legalább szerethető, igaz ők sem váltanák meg a világot. Addison Timlin-t nem is értem, miért itt pazarolja a tehetségét? Laila-ra, a főgonoszra és az atyára pedig a saját lelki békém miatt ki sem térek!

Akárhogy is, a Zero Hour egy végtelenül olcsó ponyva lett, ami nyomokban képes megfertőzni a butasággal, de semmi többi. Könnyedén lehetett volna belőle egy kellemesen közepes hiánypótló alkotás, de ehelyett egy nevetséges közhelyparádéba oltott matiné programmá vált. A maradék 10 részt az ABC állítólag július 15-től műsorra tűzi, szóval akár a végére ez a darabos katyvasz akár valami értelmet is nyerhet, de én erre 3 rész után vajmi kevés esélyt látok.

This entry has a rating of 1

1 Hozzászólás

Zero Hour – 1×02: Face

 
Beküldte: Kanyecc 2013 February 28, 20:06-kor a(z) Zero Hour témába.

A kezdés se volt túl erős (tess szerint – 3/5; Kanyecc szerint – 3/5), de a folytatás se lett az. A Zero Hour-t a rejtély és a mögöttes sztori teszi jóvá, azonban a kibontása nem nagyon sikerült az elmúlt két részben. Még nagyon az elején járunk – vethetném fel, de pont azon agyaltam, hogyha nem lenne a rejtélyes-misztikus náci történet a háttérben, akkor már a pilot után elkaszáltam volna Antohny „Dr. Greene” Edwards sorozatát, mert ritka nagy érdektelenség övezi. Sajnos a „Face” című résznél se találták el az arányokat.

Számomra a legnagyobb probléma az, hogy el vagyok veszve, mint a főhősünk. Kétségbeesetten próbálom megérteni az éppen felszínre került rejtély kifejtést: mi-miért történik, mik az órák jelentése – összességében felfogni azt, amit már tudnunk kéne, de nem megy. Lehet túlságosan lestrapált vagyok, esetleg túl magas mindez az én intelligenciámhoz, így csak remélni tudom, hogy a végén összeáll minden, mint a Motive-nél, és a végén csak annyit mondok: ez kurva jó volt. Bár csak tartanánk itt. Talán majd a heti epizódnál.

Hogy ne csak szidjam… A pilotnál pozitívumnak a két (háttérbe szorított) kutató fiatalságot tartottam. Most őket se érzem a legmeggyőzőbbnek, azonban az FBI-os csajszi pálfordulása elégedettséggel töltött el. (Testén a különféle nyelven írt tetkók kicsit a The Following-ra emlékeztetett.) Végre látok egy aprócska szikrát, hogy lehet belőle jó karakter. A másik tény, amivel már a kezdetekben is számoltunk az az utazgatás. Most Indiába vittek el a készítők. A helyre húzott történeté elég jó kárpótlás, illetve eléggé elgondolkodtat azon, hogy mikor is kéne abbahagynom a nézését, mert ha ezt vesszük alapul, akkor a finálékor.

Alapesetben a The River-re emlékeztet a Zero Hour-höz való viszonyom. Mondjuk ott jobban átjött minden. Sokkal élvezetesebb részeket kaptunk. Nem volt baj a fonál elvesztésével. Maga a sztorival nincs problémám, inkább csak az elcsépelt Dr. Greene-nel, aki fut kedvese után. Valóéletben lehet ugyanezt tenném, de nem ugyanilyen tempóban.

13 epizódból kettő letudva. Van idejük, nem azt mondom, hogy nincs, de két rész alapján, ha a nácik nem dugnák bele az orrukat a történetbe, akkor kedvem lenne elkaszálni, így viszont nem szabad. Csak remélni tudom, hogy a mélypontot elértük és innen csak felfelé vezet az út. Az operatőri munkára nincs panaszom. Az indiai negyedet nagyon jól benépesítették, illetve ahogy játszottak a fényekkel a sötét sikátorokban az maga volt a tökély. Az a bajom, hogy az írókon fog elcsúszni minden, mert Antonny a Vészhelyzetben is maradandót alkotott. Itt se lehetetlen, csak hát még messze az évad fele, amikor már azt mondjuk, hogy megérte maradni.

És persze teljes mértékben megértem azokat, akik most megköszönik Paul T. Scheuring munkáját és váltanak.

This entry has a rating of 1.5

Kommentáld!

Zero Hour – Kezdett a sorozat

 
Beküldte: Kanyecc 2013 February 19, 15:20-kor a(z) Pilot,Zero Hour témába.

Paul Scheuring-en a világ szeme, hiszen a Prison Break óra várjuk a visszatérését. Anno 2005-ben több millió ember szívébe lopta be magát a börtönös sztorival. Most mással próbálkozik. A Zero Hour-t nehéz behatárolni, pontosan ezért tűnt már májusban is ígéretesnek, illetve az egyik legvártabb ABC-s midseason-ös újoncnak. Kapunk mindent – ami szemszájnak ingere. Kalandsorozatból amúgy is hiányt szenvedünk. A jelek szerint ezzel támad, illetve egy baromi nagy high-concept ötlettel, ami eléggé kétoldalú.

A kezdőjelenet az 1938-as évekbe utaztat vissza, azon belül is Németországba, amikor a nácik épp hatalmon voltak és olyan dolgokon kísérleteztek, amik megváltoztathatják a jövőképet. Egy csapatnyi pap azonban előlük – illetve az SS elől – rejteget valamit, ami ha rosszkezekbe jut, akkor irgum-burgum. Majd ugrunk a jelenkorba – ahol folytatódik a kibontás. Első hallásra klisés a sztori, hiszen az sugalltatja, hogy a rossz és a jó közti harcra helyeződik a hangsúly. A csúnya high-concept stílusból bőven kapunk. Már a 10. percben annyi kérdést tudnánk feltenni, amennyit nem szégyellünk, ez pedig a rész végére csak tovább fokozódik. Az érdeklődést fenntartják, ez így van jól.

A jelenkorban játszódó történetről annyit kell tudni, hogy főhősünk nőjét elrabolják. Ekkor jön képbe az FBI, és veszi elő a megijesztős felét, mert egy „nagyon veszélyes” bűnözővel van dolguk, aki bármit megtesz, csakhogy elérje a célját. Egy bizonyos órát akar, amit felesége otthonában talál meg Hank-ünk, és innentől jön az a rész, amikor a rejtély kibontakozik.

A pilot túlságosan hullámzott, mint viharkor a tenger. Számomra akkor ment át vicckategóriába, amikor feltűnt az FBI-os csaj, aki szó szerint olyan karakter beállítottságú volt, amivel a nézőket ki lehet kergetni a szobából. Látszik rajta, hogy a tipikus karrierépítő jelleggel bír. Nem az a fontos, hogy megmentse főhősünk nőjét, hanem az előléptetése, mivel egy ilyen gazfickó elkapásával biztosan belopná magát a fejesek szívébe. Léphetne a ranglétrán egyet feljebb. Anthony Edwards, azaz Hank átlagos alakítást nyújtott. Néha imádtam, olykor a számszélét húztam. Amin a részvégéig agyaltam, hogy miért kell oda a két segítője. Oké, a végére írtak rájuk egy külön missziót, de addig nélkülük is szépen, gördülékenyen haladtunk volna előre.

Ami ritka számba megy a pilotoknál, az az utazgatás. A pilotjában jártunk a németeknél, voltunk alapból a jenkiknél, hiszen onnan bontakozik ki, valamit a zárásra a tundrára keveredtünk. Jó meglátás, hogy kell ez mind, hiszen a rejtélyes kalandsorozatokat olykor a szép helyszínek dobják fel. Gondoljunk csak az Indiana Jones-filmsorozatra. A változatos táj mennyire meghatározó. Kicsit talán néhol a megvalósításnál húztam a szám, hiszen a németes jelenet mindennek nevezhető, de koránt sem kidolgozottnak.

Akadtak hibák aláírom, de még sem vették el a kedvem tőle. Nem estek abba a hibába Paul-ék, mint a legtöbb high-concept író, hogy keveset közöltek a rejtélyből. Pont elegendőt kaptunk. Ezért se tudom rá használni a tipikus jelzőt. Valami vonzó van benne.

This entry has a rating of 2.5

Kommentáld!

Zero Hour – Pilot (a.k.a. Strike)

 
Beküldte: tess 2013 February 15, 12:23-kor a(z) Pilot,Zero Hour témába.

Konspirációs sorozat durva high-concept attitűddel némi hevenyészett náci mitológiával nyakon öntve és mindez Paul Scheuring tollából. Naná, hogy várós volt az ABC midseason újonca, ráadásul olyan zsánerkategóriát kíván betölteni, ami így akaratlanul is magasra tette az elvárásokat. Ezzel önmagában nem is lenne gond, csakhogy látva az ABC idei teljesítményét majdnem biztosra vehető volt a csalódás. Nem árulok el nagy titkot, végül annak is bizonyult, noha a potenciál idővel őrjítő magasságokba is repítheti.

A történet középpontjában Hank egy paranormális magazin főszerkesztője áll, akinek a feleségét elrabolják egy antik óra miatt. Hamarosan kiderül, hogy a rablás hátterében egy több évszázados összeesküvés húzódik, ami szervesen köthető a náci birodalomhoz, az egyházhoz és a mostanság oly divatos világvégéhez…

Scheuring már egy ideje dédelgette az alapötletet szóval, ha mázlink van, a script idővel kinövi a gyermekbetegségeit, melyekben szabályosan tobzódott a pilot. Éppen ezért, ha egy mondatban kellene jellemeznem a minőséget, akkor az így festene: Ígéretes misztikum közepes kivitelezéssel sablonos karakterek tálalásában. Szemlátomást az írói kollektíva a klasszikus kaland sorozat-éra felé kacsingat, ami egy ideje hiánycikk a képernyőn. Sőt, az utolsó hasonló koncepció talán csak a Veritas: The Quest volt. Ettől függetlenül viszont a script nem több mint felszínes panelek egymásutánisága, melyet csak az átívelő mitológia tudott valamelyest összerántani. A viszonylag feszes tempó érdekében pedig azt az alaposságot áldozták fel, ami hosszútávon a sorozat erejét adhatná. Jól példázta ezt a cold open, amit kissé túlhúztak, de még így is hatásos tudott lenni. Nem úgy, mint a direkt szájbarágós eredettörténet, ami nélkül csak úgy kongott volna az ürességtől a forgatókönyv. Szemlátomást ebben a konspiráció központúságban jókora koherens mitológia feszül, de jelenleg csak a felszínt sikerült megkaparniuk az íróknak. Kiváltképp igaz ez a megfáradt dinamikára, ami ténylegesen csak a fináléra kezdett beérni.

Az élményt aztán csak tovább rontotta, hogy a castingot is ez a felemás mentalitás jellemezte. Az egyik legnagyobb szívfájdalmam a karakterek esetében a hiteltelenség volt. Egyszerűen nem tudtam senkit sem komolyan venni. Szerencsére egyelőre senki sem antipatikus, inkább csak olyan szürkék és unalmasak. Anthony Edwards a tökéletes példa erre, aki valami bosszantó unalmasan hozta Hank karakterét. Ez így édeskevés lesz ahhoz, hogy a következő Mr. Jones-szá váljon, ráadásul a karakterét sem mélyítették el kellően. A sidekick szerepkörben tobzódó fiatalságra ugyanez a súlytalanság igaz, pedig egy Addison Timlin-től azért bőven többet várna az ember. Itt csak árnyéka a Californication-beli alakításának. Scott Michael Foster-t pedig csak egy hajszál választja el a fontoskodó papírmasé szerepkörtől. Amúgy ez volt az a pont, amikor durván beköszönt a Veritas: The Quest féle deja vu érzés a sorokból. A badassnek titulált Michael Nyqvist-re pedig ki sem merek térni, olyannyira a vicc kategóriát súrolta az albínó szemeivel.

Összességében tehát csalódást okozott Paul Scheuring munkája. És itt most nem a Zero Hour gyermekhibáira tessék gondolni, hanem arra, hogy a script mekkora minőségbeli visszafejlődést mutat a Prison Break-hez képest. Az egyszeri néző simán felcserélni az időrendiséget, holott a két pilot közt cirka 8 év a difi. Persze a mitológia és a korrekt mód kidolgozott high-concept éra még javíthat a dolgok állásán, de én kissé szkeptikus vagyok. Ha úgy vesszük a pilotot jelenleg csak tényleg egy paraszt hajszál és az ígéretes témaválasztás választja el a totális zakótól. És ez mire lesz elég, hát 2-3 részen belül úgyis kiderül.

This entry has a rating of 3

Kommentáld!

free web stats