Hostages – 6 rész távlatából

 
Beküldte: Kanyecc 2013 October 31, 21:13-kor a(z) Hostages témába.

A Hostages plakátjai azt mondatták velem, hogy megérkezett az országos adók Homeland-je. Szerencsémre ez a tévhit könnyedén megcáfolódott, hiszen már a pilotnál kikörvonalazódott: mit is akarnak a nézők elé tárni az írók. Nem hagytam maga, folytattam. Minimális előrehaladást véltem felfedezni a következő 2 részénél. Míg nincs jobb dráma, nézni fogom! Jelenleg szinten vagyok vele. Az tiszta sor, hogy csak és kizárólag darálva fogom nézni. A heti történések minimálisan kötnek le, viszont az előzőekhez képest már sokkal összerakottabb részeket szállítanak, amit mindenképpen értékelni kell.

Lassan az évad feléhez érünk. Átbillen az epizódszám-mutató a második felére. Az íróknak egyre többet, egyre nagyobbakat kell álmodniuk, hogy a maradék nézőit se veszítsék el. Jelentem: látom az erőfeszítésüket. Az 1×06-os epizódnál már nyíltan kijelentettem elégedettségem: „Ez korrekt lett” – írtam a gomiso-n. Magam se tudom, mit higgyek már. Amikor azt hinném, teljesen tisztában vagyok a közelgő csavarokkal, akkor jön pár olyan fordulat, ami megmosolyogtat és egyben meglep. Végre jól kezdenek el játszani a kártyapaklival. 5 rész kellett ahhoz, hogy kicsit magára találjon a sorozat. A végére még átlagon felüli lesz a pontszáma? Elképzelhető.

Azért nem kell megijedni. A jóhoz közel sincs, viszont látom a próbálkozás jeleit. A karaktereknél mutatkozik leginkább a változás. Dr. Ellen többarcú mivolta pár percre tudott szint vinni a történetbe, főleg hogy feltépnek nála pár olyan sebet, amiket ki se néztünk volna belőle. Brian hozza a szánalmas férj és szerető szerepkörét. Ha nem lenne, akkor se hiányolnánk a családfőt. A két gyerek közül Morgan a leghangsúlyosabb. Kellett az a terhesség, hogy ne érezzük tehernek, mint pl.: Jake-et, akinek a fűügyletei hirtelen megoldódtak? Ne máár. A fogvatartókra is rájár a rúd. Senki sincs biztonságban – erre akarok kilyukadni. Istenigazából magam se tudom, hol játszanék a legszívesebben, mert nem látom a végjátékot a fejemben.

Ez a 6 rész egy kulcsfontosságú kérdésre helyeződött ki: Miért és ki akarja megölni az elnököt? Ki mozgatja a szálakat, hiszen mindenkinek van felettese. Duncan se hobbiból vállalta el az FBI mellett ezt a küldetést. Talán a végére jóvá válik. Talán az menthetné még a sorozatot, ha a fináléra a vezetőség húzná a rövidebbet. Valószínűleg így lesz. Fel kell lélekben készülni arra, hogy semmi se az, aminek látszik. Pontosan ezért adtam neki egy újabb esélyt, és ha már a feléhez eljutottam, akkor szerintem maradnom kell. Nincs más választás.

Itt a novemberi sweeps. Most vagy soha alapon simán rámondanám, hogy az „izgalmi” faktora a négyzetére fog emelkedni a folytatásnak. Mondjuk ez könnyű lesz. Egyszer se mélyesztettem a körmöm a kezembe a feszült helyzeteknél. Gondolom ti se?! Jó látni az erős visszatérő szereplőgárdát. Ott a titkosszolgálatos húzott szemű ürge, aki elkezd a nővér ügyében nyomozni, de Victort alakító Dana Ashbrook-ról se feledkezzek már el, mert hozzá az elvárt minőséget.

Talán túlzás ezt az emberrablásos történet. Ha a családot kivennénk, és mindenmást meghagynánk, egy sokkal élvezhetőbb összeesküvéses drámával lenne dolgunk. Hány hete is tartják őket fogságba? Azóta hányszor próbáltak kiútra lelni? – Ugye, ezek a szokásos helybenjárási fázisok, amikor ütős ötlet hiányában hozzunk be valami „részre szólót”, amit az epizód végére el is varrhatunk. Esetleg a 7 epizódos részszám megmenthette volna. Az a mázlink, hogy a 13.-ra 15.-re megkapjuk a végső zárást.

Lehetne sok mindenen javítani, de leginkább a történetre szorulna rá. A hangulat, a karakterek beálltak egy olyan szintre, amin úgy se akarnak változtatni. Hogy valami jóval zárjak: a pilothoz képest az évad felére elég élvezhető kezd lenni. Talán adjatok Ti is egy újabb esélyt neki, vagy csak pillantsatok az 1×06-ba, hisz az átívelés mondhatni luxus benne.

Utószó: A flashback-eket erőltetném, mert speciel tetszett, amikor visszamentünk a múltba. Azért jó volt pár olyan információt megtudni, amivel nem számoltunk volna.

This entry has a rating of 2

2 Hozzászólás

Hostages – 3 epizód távlatából

 
Beküldte: Kanyecc 2013 October 10, 17:24-kor a(z) Hostages témába.

Az első mérföldkő, hiszen 3 rész után levonható, hogy akarunk-e egy sorozattal foglalkozni. A pilotot se tartottam erősnek, de a folytatás se lett az. Jeffrey Nachmanoff mellé hozzácsapódott Rick Eid, aki közreműködött a következő 2 epizódban. Sajnos, mint bólogató asztali kacat, mert egyértelműen Jeffrey semmilyen munkáját érzem továbbra is, mikor visszagondolok az elmúlt 2 órámra, amit akár hasznosabban is el tudtam volna tölteni, mondjuk egy Homeland nézésével.

Mi történt az elmúlt részek alatt? Szpoilermenetesen kijelenthetem: nem túl sok minden! (A két hetes műtét eltolás számtalan problémát szül, amikre gyógyírt kell találni, nehogy befuccsoljon a terv, és a végcél távolibbá váljon.) Kaptunk egy szép helyben járást (hiszen el kell simítani a problémákat). Kezdenek a karakterek átalakulni. Mindenkin látszódik a feszültség. A végén már magam se tudom, hogy miért akarok kitartani a Hostages mellett. Talán reménykedem, mert ez az a műfaj, ahol folyamatosan csak csalódások érnek. Az akcióhatás sehol sincs meg. A feszültséget csak ránk erőltetik, próbálnak a hangokkal drámaibb hatást elérni, viszont a legnagyobb nyugodtságot érik el ezzel, mert várjuk a klisés reakciót.

Továbbra se tartom Toni Collette-t a legjobb választásnak. Játssza néha a badnass karaktert, de az se áll jól neki. Komolyan, amikor meglátom orvosi köpenybe, akkor erősen a Nurse Jackie idéződik fel. Mint ha egy kábeles – rosszul sikerült – dramady-t néznék várva valami fényt. Dylan McDermott se győzött meg. Az idény másik hanyag castingja, mivel az elsőt egyértelműen Jerry O’Connell tudhatja magáénak a We are Men által.

Se a történet, se a szereplő, se a nézettség nem szól mellette, mégis vagyok olyan mazochista, hogy kitartok mellette. Dr. Ellen egyedi kommandója se hozott lázba. Várható volt, hogy magánnyomozást indít fogvatartóira kihegyezve. Brian 3. epizód végi húzását is vártam, hisz kiszámítható. FBI ügynökünk körül is szorul a hurok, amit kompenzáltatni kell. – Sajnos a totális érdektelenséggel tudnám az egészet jellemezni. Sehol egy határozott odalépés. Ennél több kell. Csoda, hogy a karakterek ennyire kifordultan viselkedni. Már-már megkérdem magamtól: Ki is tart kit fogva?

Szívem szerint kaszálnám. És akkor is jól döntenék, de még két részt adok neki. Azért, mert Jeffrey háttérbe vonul végre valahára. A jövő heti epizódot Aron Eli Coleite írta, aki közreműködött a Heroes-nál és a The River-nél. Csak tud valami életet lehelni belé. Aztán ott van a Jennifer Cicil is, mint az 1×05 írója, akitől megint csak ennél többet várnék.

Érzem, így is jobb pontszámot adtam neki, mint amilyent érdemelne. Az az igazság, hogy magam se tudom, hogyan lehetne feldobni a történetet, lehet hasonló kétségbeesett szituba lennék, mint Jeffrey, de ő jó pénzért vállalta el a kínt. Ez a hajó biztosan el fog süllyedni, a kérdés inkább a mikorra helyeződik. A CBS vajon megvárja a „ló túloldalára való átbillenést”? …vagy határozottan elkaszálja, még az évad fele előtt?

This entry has a rating of 1.5

Kommentáld!

Hostages – Kezdett a sorozat

 
Beküldte: Kanyecc 2013 October 7, 2:58-kor a(z) Hostages,Pilot témába.

Éjszakai kritika következik. Nem tudtam lefeküdni úgy, hogy a Hostages-ről ne írjak néhány sort. Az idénynek két jellegzetessége lesz. Az egyik a spinoff-ok érkezése, nem csak sorozat formában, hanem ötletezgetésként/backdoor pilotként. A másik a limitált sorozat címszó, amivel műfajt akartak teremteni. A CBS berendelt egy ilyent, amiben az a jó, hogy a sorozatfináléra elvarrnak minden szálat, vagy happy end lesz, vagy pedig szomorúság.

A Hostages rohadtul nincs könnyű helyzetben. Tudnátok olyan emberrablós, embert fogva tartós-zsarolós koncepciót csinálni, ami az elődökön túlmutat? Ami csavarokban gazdag, ám klissékben harmat gyenge? Ami megváltoztatja a kritikusabb szemmel leülők véleményét erről a rétegezett alműfajról? – Uh, basszus, most hiába kezdek el panaszkodni, ha meglincseltek se tudnék jobbat összerakni hirtelenjében, mint amit Alon Aranya, Omri Givon és Rotem Shamir tett le az asztalra a pilottal. Talán ez az az ötlet, amiből az elmúlt évadokban pangás volt. Nekem speciel a Kidnapped ugrott be így hirtelenjében, ami utoljára ilyennel foglalkozott. Azóta se kaptunk újat, jobbat, pedig annak már jó pár éve.

Hogyan lehetne életet lehelni ebbe? – A pilot után 2 órával is ez a kérdés foglalkoztat. Alapból az a bajom az „embert fogva tartós” ötletekkel, hogy nem szeretem. Ez olyan, mint az egyik gyümölcs alakú márkához való kötődésem: mai napig nem tudom, honnan eredeztethető a gyűlöletem, mégis nap mint nap jelen van, és akkor se engedek nekik, ami el kell őket ismerni. Ez van. Hasonló a nézetem vele is. Lehet, hogy valaki megcsinálja a legjobb high-concept zsarolós sorozatot, én mégis elkezdek elégedetlenkedni.

A történetről csak röviden, inkább másszemszögből, mivel tess már kitárgyalta. A pillérek eléggé klisések. Várható húzásokat kapunk, mint amikor a férj elkezd keménykedni, aztán rá kell döbbennie, hogy a fogvatartói kezében a sorsa; vagy hozhatom példának a minta családképet, hiszen a lány teherbe esett fiatalon egy eléggé komolytalan pasitól, vagy ott a fiú, aki meg keményen űzi a füves bizniszt. Elkövetőnk kivitelezése már-már profizmusra hajaz, ám van ennek is egy olyan szépséghibája, amit az epizód végén megízlelhetünk – talán a legváratlanabb jelenet. Bocs, maga a húzás eléggé várt volt, viszont az, ahogy kivitelezték, és az utolsó 10 másodperc eléggé adta magát. Szóval ne írjuk le, az írótrió azért próbálkozik.

A próbálkozásnak is van ára. A Hostages számtalan unalmas karakterrel rendelkezik. Induljunk ki megint csak a családból. A fater csődöt mond, mikor egy nagyhal elúszik – igen ám, de ez sehol senkit se érdekel. Alapból egy lúzernek tartjuk, ahogy a fiát, ahogy a lányát. Semmi kémia nincs a néző és a karaktereik között. Szánalom, talán az egy kicsit, hogy ilyen szerepet vállaltak el. Na és a doktornő? Toni Collette ennyi unja a szerepét, esetleg túlságosan fáradt, vagy a Tara alteregói kísérti. Totál hiteltelen a karaktere. Dylan McDermott által alakított kisfőnök hordozza a legtöbb meglepetést, mégis csak egy különleges ügynök irányítja a kis csapatot, aki rejtettbe kérdezget minket: vajon miért tehette mindezt? – csak hát ez se túlzottan köt le minket.

Az írók úgy fognak elvérezni, hogy tudták mit vállaltak, és még se tudják a mérce fölé tenni a hangsúlyt. Sajnos!

Nincs baj a Hostages-szel. Hiába tűnik alacsonynak a pontszám, amit kiosztok neki. Hiába írtam leminősítőt róla. Ezeket inkább fel kell használniuk. Az a bajom, hogy annyi rossz ilyen sorozatot láttam előzőleg, még a blog indulásakor és előtt, hogy totál elhidegültem és két kézzel tolom el magamtól. Nincs kedvem ilyenre időt pazarolni. Ettől függetlenül 2-3. részig adok neki némi esélyt, mégis csak a kezdés mindenhol ugyanaz (sztori kifejtés és karakter bemutatás). Nem is a történet miatt fogom kaszálni, ha oda eljutok, már pedig nagyon úgy fest, hanem azért, mert a karakterek totál érdektelenek, unalmasak és irritálnak a klisékkel.

This entry has a rating of 2

Kommentáld!

Hostages – Pilot

 
Beküldte: tess 2013 September 27, 12:03-kor a(z) Hostages,Pilot témába.

Még májusban az upfronts kapcsán roppant izgatottan vártam Jeffrey Nachmanoff sorozatát a Hostages-t. Látatlanban egyszerűen megvolt benne minden, hogy egy tökös high-concept sorozatot kapjuk. A synopsis roppant ígéretes, a színészgárda sem elhanyagolható kezdőkből áll és hát alapból kíváncsi az ember egy elnök elleni merényletbe oltott családi drámára a CBS-en. Sőt, Bruckheimer producerkedése még némi mozi orientált minőségi látványvilágot is előrebocsátott, legalábbis az én képzetemben. Aztán a pilot kapcsán hirtelen belelógott a bilibe a kezünk és szembesülni kellett a kijózanító valósággal. A Hostages ugyanis egy borzasztó sorozat lett, ami már a pilot után képes volt kihagyni a létező összes ziccert.

Pedig maga a script váza még így is roppant ígéretes. Az amerikai elnök egy műtét előtt áll, amikor is az ominózus nap előtti este az orvosának a családját túszul ejtik. A felállás roppant egyszerű, a doktornő másnap vagy megöli az elnököt a műtét közben vagy az FBI-nál edződött túszejtők likvidálják a családot. Ehhez aztán még hozzájön egy jókora karakterszintű rejtélyközpontúság, elvégre mind a túszok, mind a túszejtők rejtegetnek valami sötét titkot, amit nem szeretnének felfedni a másik előtt.

Az a helyzet, hogy Nacmanoff ezzel a produktummal mind írói, mind rendezői minőségben elásta magát előttem. A cold open nevetséges, az első bő 20 perc pedig egyenesen rémunalmas. A script teljes mértékben koncepciótlan, lüktet ugyan a potenciától néhol, de ebből vajmi keveset tud a magáévá tenni. Helyette sorra halmozza a kliséket, ezáltal teljesen kiszámíthatóvá és lapossá válik. Egyszerűen nincs kibontva semmi, sem az ok-okozati mátrix, sem a családi dráma, sem a hevenyészve elszórt politikai konspiráció. Ez ebbel a formában végérvényesen betesz az amúgy is behatárolt formai követelmények közt mozgatható túszdrámának. Ráadásul a cliffhanger adta csavar és a badass szekció erőltetett jófiús ráhatása csak tovább gyilkolja az amúgy sem valami combos feszültségfaktort és atmoszférát. A műfaj oly gyakran emlegetett high-octance sajátosságát meg tessék élből elfelejteni, tempó és az ebből adódó WTF-momentumok úgy kollektíve hiányoznak.

A történet mellett a karakterizáció is valahol a béka altesti nyílásai környékén leledzik. Szürke, teljesen jellegtelen és unalmas karakterek lepik el a képernyőt, akiknek a problémáival egy percig sem lehet azonosulni, annyira közhelyesek. Terhes tini lány, díler öcsi, mellélépő férj, stb. Na ne röhögtessenek már, 2013 vége van lassan! És ami a legszebb, hogy a túszejtő kollektíva még így is sokkal érdekesebb, mint az áldozati szerepkörben tetszelgő család. Sajnos a színészi játékok terén sem lehetünk elégedettek, jobbára mindenki hozta a sablonos középszert, holott egy ilyen nevű casting láttán sokan másra számítanánk. Dylan McDermott még csak-csak elmegy az összetett badass szerepkörben, de ezek az érzelgős megmozdulásai teljesen hiteltelenné teszik a karakterét. Tate Donovan ellenben szép lassan visszaminősül egy másodvonalas karakterszínész szintjére, amiben sajnos Toni Collette is hamarosan a társa lesz. Egyszerűen vicc volt az a szint, amit sikerült megütniük, holott mindkettőjük színész kvalitása azért ennél jóval magasabban mozog. A többiekre nagyon nem térnék ki, egyelőre csak a helyet foglalják, ami gondolom, a közeljövőben sem sokat változik majd.

Nem meglepő tehát, hogy a CBS limitált sorozata a szezon eddigi legnagyobb csalódása lett a szememben. És akkor még mi lesz a maradék 14 részben, ami vélhetően 1rész/1nap felállással operál. A koncepciótlanságon túl a legnagyobb gond a pilottal, hogy nincs lelke, nincs karizmája, de még kellő motiváló ereje sincs. Egyszerűen sótlan és unalmas, amin el lehet bambulni ugyan, de az érdemi szórakoztatási faktora mondhatni egyenlő a nullával.

This entry has a rating of 1.5

Kommentáld!

free web stats