The Tomorrow People – 12 epizód távlatából

 
Beküldte: Kanyecc 2014 February 11, 22:08-kor a(z) The Tomorrow People témába.

Úgy fest felkaroltam a Holnap Embereit. A gyenge kezdés, gyenge folytatást hozott, mégis levettem a polcról. Azóta megkapta a 22 epizódos kiegészítését. A The CW újoncai közül neki van a legrosszabb mutatója, de még mindig jobb, mint egy-két visszatérője. Ősszel már egyszer elkaszáltam. Az írók a töketlenséggel felkurták az agyam, ugyanezt a látványtervezőkre is ráhúzhatom, mert a CGI csak a „köddé válásból” állt. Azóta történetek előre haladások. Látom a megerősödését, viszont a tempót lassúnak vélem. Ezzel sokáig el fog húzódni, amivel a vesztébe rohan.

Végre nagyobb hangsúlyt kapott az átívelő történet. A heti ügyek próbálják úgy színesíteni, hogy valamiféle kapcsolat legyen Stephen apjához. Néha csak ragozza a srác a jövőképüket, néha pedig bónusz infókat rejtenek el, amitől szépen bimbózik a történet. Hogy mikorra fog teljessé érni a fater eljövetele, azt csak megtippelni tudnám: nem mostanság! Szerintem lesz egy olyan húzás, valamikor az évad harmadik negyedében, amikor ballul sül el a megmentésének missziója, azaz egy hajszálon múlik, hogy újra a halandók között legyen. – Amit most leírtam ez nem spoiler, inkább csak józan gondolkodásmód az írók agyával. Így kapnak is a nézők, meg nem is. Ha bejön, akkor megyek lottózni.

Rádöbbentek az írók, hogy John és Cara önmagában nem elég az életben maradáshoz. Kellenek visszatérő szereplők, különben mennek a levesbe. Lehetőleg olyanok, amikre odafigyelünk. Kapunk is. A legelső, és talán leghihetetlenebb húzás Felicity 2.0-át megtestesítő Irene (Laura Slade Wiggins), melynek feltűnésén nagyokat röhögtem. Nem azért, mert a kiscsajszi szimpatikus, hanem mert egy olyan karaktert hoztak be, ami kiköpött mása az Arrow-os computer zseninek, csak itt a kémiához és fizikához ért a legjobban, ami valljuk be hasznosabb egy 3T-s ötletnél. Ne feledkezzünk el Charlotte-ról (Madeleine Arthur) se, akit egy küldetés során vesznek be a csapatba, bár ezt a sémát ráhúzhatjuk Morgan-ra (Carly Pope).

A legjobb visszatérők mégis a rossz oldalon kapnak helyet. Ott van Aldus Crick (Nicholas Young), aki egy projekt kapcsán kap szerepet pár részre. Segítségével előrébb halad az átívelő. Most hirtelen nincs előttem, hogy Jedikiah felettesének mi a neve, de talán a legszínesebb, legsokoldalúbb karaktere a gonosz térfélnek. Vele lesz bőven baj (=sztori szempontból John-ék nyakát fogja szorongatni), tetszett is számos megmozdulása. Egyébként az egyik Alapító tagról van szó.

A Tomorrow People-nél már az életben maradás a tét. Nem csak a történetben lévő karakterek, hanem maga a sorozat is ezt éli meg. Ezért is fektetnek akkora hangsúlyt az átívelő történetnek a haladására. Az 1×06-os résztől szinte mindegyik epizód foglalkozik vele. Egyre többet tudunk meg. A csavarok persze minimálisak, sőt, milyen csavarok?! Ha vannak is, inkább felesleges köröknek tekinthetők. Ha nem lennének, akkor is ugyanott járnánk. Történt ugyanis, hogy Cara és John múltjából szét számmal kiderültek dolgok, amelyeket muszáj volt Holnap Emberei felé is közölni, ezért John helyére Cara került, azaz új vezető van, bár ezzel teljesen hazavágták a bunger életet. Másrészt, egyre zavaróbbak a képességgel bíró lent élő emberek, ugyanis látszik rajtuk a tétlenség. Egy összecsapásnál bármikor lenyomják őket. A lenti „húzzuk meg magunkat” élettől tisztára kiszolgáltatottak. Ezért is hoztak be számtalan visszatérőt, de velük az a baj, hogy túlságosan kevés időt kapnak. Még mindig a 3 fiatalon a hangsúly, pedig vannak érdekes karakterek.

Egyáltalán nem építkeznek a mellékszálakra. Oké, a múltba való kitekintések ezt akarnák megalapozni, de ne csak két-három karakteren keresztül kapjuk az infókat. Az lehet, hogy az Arrow-nél működik, mert ott csak egy főhős volt a szigeten, viszont itt más a felállás. Több szerepet adnák Morgan-nek és az Ultra Alapítójának. Két olyan arc, aki számtalanszor meg tudná lepni az embert. Megtették már egyszer, most jöhetne a folytatás.

Sok idegesítő dolog kap még mindig helyet. A legjobban a statisztáktól száll el az agyam. Nincs rendesen kiosztva, kinek mit kell csinálni. A bázison általában csak ülnek, állnak, fekszenek, semmi edzés, ennyi erővel akár ott se kéne lenniük. A CGI-ra is nyomathatnának némi fejlődést. Szerencsére a térugrások mellett feltűntek egyéb képességek, de összességében itt érzem a büdzsének a meghúzását. Ugyanazokat a harci szitukat ismétlik minden részben. Annyi változással, hogy a közelharcra rámentek, amibe meg nem kell látványosság. Chuck Norris már letette az asztalra mindezt, csak ugyanazt kell elénk tárni.

A célt látom! Újra a Holnap Emberei között akarják tudni Stephen apját. Az odavezető út csak most kezd bonyolódni. Egyre több infó, egyre több falat húz a megoldás elé. Sajnos mindebből azt kell levonnom, hogy a 22. epizódra biztosan nem oldódik meg a főszál. Holott lehetne folytatni simán a főhősünk apjával a harcot.

Még a végére pár idegesítő tényt had említsek. Jedikiah hatalmasat csökkent a szememben. 5-6 epizód után akkor lejmenet alakult ki. Nem is értem, hogyan lehet az egyik vezetője az Ultrának. Cara szintén átesik egy karakterválságon. Ezt mondjuk az írók írták rá, ettől függetlenül a leadott 12 epizód alatt 7-nél legalább úgy éreztem, hogy nincs értelme a bájoskodásának. Jah, és Stephen-t már igazán megemberelném. Állandóan megesik mindenkin a szíve. Ha ennyi idő alatt se esik le gyengesége a vezetőségnél, akkor basszus olyan vakok, hogy a pusztulásuk kőbe vésett. A karakterek többsége oltárian buta. – ennyi az üzenetem az írószoba felé. És miért kell ezt erőltetni?

Összegzek, mert nem lesz jobb a szitu. Buszon, a népet kizárva az életedből kellemes idő eltöltésként szolgál a TTP. Minimális minőségjavulás az átívelő szál aktivizálása és a néhány visszatérő karakter behozása által jelentkezett, de messze a jótól. Maradok, ha már a felét megnéztem, de a legközelebbi beköszönő majd április tájt lesz. Előbb biztosan nem, annyira nem kötött le.

Utószó: az eddig legjobb rész az 1×10-es volt.

This entry has a rating of 2.5

Kommentáld!

The Tomorrow People – 3 rész távlatából

 
Beküldte: Kanyecc 2013 October 29, 22:52-kor a(z) The Tomorrow People témába.

Így kell snasszá tenni egy sci-fit. Mennyivel könnyebb lenne az életem, ha tudnék nemet mondani, helyette azt várom, hogy a The CW tegye meg helyettem. Úgy se fogja! A TTP legnagyobb ereje a tinik lekötésében rejlik. Őket többségében az eyecandy karakterekkel lehet megfogni, a sztori egy mellékes dolog. Egy jóképű színész, aki játssza a keményfiút fél siker a tini csajok körében – és akkor még különféle CGI-okat nem is használtak fel a vizuális-mókamesterek, amikkel ereiket tudnák fitogtatni a lehengerlés jegyében. Ehh…

Mérges vagyok az írógárdára, mert amit letettek az asztalra az kiábrándító. És most nem a látványról van szó, hanem a történetről. Oda nem kell milliós nagyságrendű megtámogatás, hogy minél jobbra kerekedjen. Éretlenség jeleit véltem felfedezni. Azt kicsit se tartom kreatív személynek, aki klisékből építkezik részről részre. Hozza azokat a jeleneteket, amik a bonyodalom kibontása előtt átfutnak a fejünkben. Ez egy árnyék sorozat. Sose fog tudni elszakadni önmagától. Vicces, persze az irónia jegyében, de 3 rész után az egésznek jól jönne egy reboot. Csak hogy magára találhasson. mert a potencia adott – és ez bosszant fel a legjobban.

Magam előtt látom a folytatás forgatókönyvét. Tudom, érzem a zsigereimben, hogy az apa él. Az is 100%, hogy a föld alatt élő csapat veszélybe kerül Stephen által. John elszakadására is tennék a bukinál, mert a leginstabilabb egyén. A legtöbb homállyal Dr. Jedikiah rendelkezik, aminek speciel örülök. Végre csak 98%-ban kiszámítható.

A történetnél eddig ellőttek egy random átlagemberes ügyet; valamint egy olyant, ami kapcsolódik az Ultrához. Mindkét esetben az epizód végi cliffhangerek nevetségesre sikerültek. Egyszer se, ismétlem egyik rész után se jött az a mindent elsöprő vágy, hogy ezt mindenképpen folytatnom kell. Az írószoba kreatívság hiányától hangos. Ők szeretnének valami jót átadni a nézőknek, viszont hiányzik az a plusz, amit máshol megkaptunk fele ennyi könyörgés után. Visszagondolva, az Arrow-tól se tettem le a hajam, mégis jóval élménydúsabb részeket szállított.

Meglovagolták a sci-fi szekciót. A pilotban már láthattuk azokat a képességeket, amikre képesek a „holnap emberei”, így a folytatásban már egy teleportálás olyannak számít, mint amikor Stephen próbálja győzködni Johnt az igazáról. Az akciójeleneteknél is válságot érzek. Ott az erejük, mégis elfutnak az ellenség elől. WTF! Azt érzem: kerüli a munkát az egész stáb. Csak adnak valamit, odadobják elénk, aztán várják a szimpátiától a nézettségtartást.

Szívesen írnék a sztoriról, de annyi negatívum van vele kapcsolatban, hogy nem látom értelmét a tovább mögé dugdosni a szpoileres részletet. Helyette inkább döntést hozok. A The Tomorrow People-t hosszú pihenőre küldöm. A Hostages-ben „jobb a lapjárás”, mint itt. A kaszával azért várnék, mert Cara által kapott flashback reménysugárként bújt elő a kilátástalan jövőképből. Ha mással nem is, de az előzmény nagyszerű felépítésével talán meg tudnak tartani, viszont továbbra se tudom senkinek se ajánlani. Ilyenkor sajnálom a The CW-t, mert ez most nem rajtuk múlt. Se azon, hogy egy másik csatornánál jobb helye lenne. Itt minden az írószobában bukik el.

This entry has a rating of 1

Kommentáld!

The Tomorrow People – Pilot

 
Beküldte: tess 2013 October 24, 21:29-kor a(z) Pilot,The Tomorrow People témába.

Az utóbbi évek tapasztalatai alapján egyre inkább úgy tűnik, hogy ideje levennem a vigyázó tekintetem a CW sorozatairól. Kezdenek egyre sablonosabbak, egyre kiszámíthatóbbak és egy olcsóbbak lenni a sorozataik. Van egyfajta lebutított bájuk, amivel a néző vagy meg tud barátkozni első blikkre vagy örök tüske marad a szemében. Nincs ez másként a The Tomorrow People esetében sem, ami amennyire ígéretesnek tűnt az elején, olyan unalmassá vált a végére. Oké, valahol az ingerküszöböt még megütötte, de tényleg jellegtelen lett. Még azt sem tudom rá mondani, hogy romantikus maszlag, tipikus teen-soap vagy esetleg egy ifjúsági sci-fi, inkább olyan semmilyen.

A történet szerint az emberiség egy új evolúciós lépcsőfokhoz érkezett, ahol realitássá vált a 3T, vagyis a teleportálás, a telekinézis és a telepátia. Természetesen ezen tulajdonságokat csak a társadalom egy aprócska szelete (azok is jobbára csak a tinik) birtokolja, akik kívülállóként rejtőzködve élnek és várják a kiválasztottat. Aki esetünkben egy alvászavarosnak titulált fiú és nagyon nehezen akarja mindezt megemészteni. Csakhogy a gonosz kormányzati szerv az Ultra őt is utoléri, melynek keretében egész „meglepő” dolgokra is fény derül.

Bizony, a CW korrekten kilúgozta az eredeti brit sorozat tematikáját, mi több Phil Klemmer készítő mellé kirendelték bábáskodni a Plec-Berlanti duót, szóval a kreatív szabadságra és az újítási szándékra szépen keresztet vethetünk. Helyette kaptunk egy újabb young adult kitérőt, ami megbolondítottak a Jumper látványvilágával és a Matrix mitológiájával. Ehhez vegyünk még hozzá némi képregényes vénát és nagyjából össze is állt a pilot receptje. Pedig az alapkoncepció önmagában roppant ígéretes lenne, csak sajnos a mögöttes tartalmat nem sikerült szállítani. Az írók részéről egy igazi szájbarágós, a végletekig leegyszerűsített sztorit kaptunk. Ehhez szolgai mód összeollózott klisés párbeszédek jártak, melyek így együtt sokszor a motion comics éra legborzalmasabb kreálmányaira emlékeztettek. CW sorozat lévén kaptunk egy adag lelkizést az élet megpróbáltatásairól, csakhogy ezúttal a kötelező rinyapina szerepkört egy férfira, ó bocsánat, egy fiúra rótták. És valójában ez lett volna az a massza, aminek el kellene fednie az írók logikai bukfenceit, valamint az elcsépelt konfliktusok mibenlétét. No more!!!

Mindehhez elsőrangú kétdimenziós papírmasé karaktereket kaptunk plasztik jellegű színészi megoldásokkal. Azaz, vonzó színészek (eyecandy halmozás) vézna színészi kvalitásaival. Nem gondolná az ember, hogy évről évre van lejjebb, de a CW lassan tényleg visszahozza a képernyőre a ’90-es évek mentalitását. Oké, Mark Pellegrino még rendben volt, neki rutinosan megy a badass figura, habár az itteni karaktere sok fejtörést nem okozhatott. Ellenben a többiek? Peyton List vicces ezt kimondani, de látványosan korosodó az eyecandy szerepkörben, Luke Mitchell meg csak a jelenlegi furcsa férfi trendnek köszönheti az állását. Robbie Amell meg mint főszereplő…. egyenesen vicc kategória. Egyszerűen annyira jellegtelen és sótlan, hogy nem is értem a castingja mibenlétét. A legnagyobb csalódás viszont Sarah Clarke mélyrepülése, aki egykori gyűlölt badass karakterből megélhetési családanyába ment át.

Viszont, hogy ne csak a negatívumokat rójam fel a sorozatnak meg kell említenem a rendezést, ami Danny Cannon keze munkáját dicséri. Igaz a rendező nem volt teljesen elemében, jobbára csak a Nikita-ban kamatoztatott megoldásait emelte át ide is. Az akció betétek látványosak, de sajnos a közelharci jeleneteknél igen csak kilóg a lóláb. Hiába na, a színészeknél nincs még meg a rutin és az évek. Ellenben a CGI valami szemet gyönyörködtető. A Jumper-ből ismerős teleportálás nem gyenge glam faktorral járt, az időmegállítós rész meg egyenesen festői volt. Durva látni, hogy milyen ütemben gyűrűzik be a mozis hagyaték a kisképernyőre. Ettől függetlenül viszont a látvány még önmagában nem elégséges ahhoz, hogy palástolja az írói hiányosságokat (lásd ugye a Terra Nova esetét). Valahol az ingerküszöb közelében mozgott a pilot, de a folytatásra ez édeskevés lesz. Az lehetséges high-concept véna ígéretes, akárcsak a Nikita-ból átemelt kettősügynök kilét is, de hogy mindez miként fog illeszkedni a középiskolai légkörbe, azt még korai lenne megmondani.

This entry has a rating of 2

Kommentáld!

The Tomorrow People – Kezdett a sorozat

 
Beküldte: Kanyecc 2013 October 14, 23:44-kor a(z) Pilot,The Tomorrow People témába.

Amikor becsapnak az előzetessel nagyon pipa tudok lenni. Annyira összerakott lett a linkelt 30 másodperc, hogy már az elején tudnom kellett volna, hogy ezzel át fognak verni. És így lett – átvertek! Legalább a The Tomorrow People-nél tudatosult az életkorom, mert ezt sehogy se vette be a gyomrom. Az idény leggyengébb pilotjai között emlegetem jelenleg a The CW legújabb sci-fi/természetfeletti üdvöskéjét, ami májusban az ajánlók alapján tényleg jónak tűnt, aztán minden elromlott a pilotot látván. Ugyanazt kezdtem érezni, mint anno a Once Upon a Time és a The Vampire Diaries esetében: szinte tudtam, hogy a fiatalság kajálni fogja, nálam pedig el fog hamar vérezni. Többet neki se jósolok.

Adott egy fiú, aki hangokat hall a fejében, néha a szomszédpár ágyában ébred és még az orvosa is kemény agyturkász pirulákkal tömeti. Stephen Jamesonről (Robbie Amell) beszélek, akinek tinédzser élete egyik napról a másikra megváltozik, amikor feltűnik egy csapat lelkes fiatal, akiknek különös képessége van, a 3T: telepátia, teleportáció és telekinézis. Ők próbálják felhívni a figyelmét a közelgő rossz feltűnésére, aki a gonosz földi megtestesítője egyúttal – drrrr… most csúszott félre a bakeliten a tű, mert már a történetében akkor klisé keletkezett, amit mondanom se kelljen, a hátán nem visel a világ, ennek ellenére Phil Klemmer (az író) bevállalta a(z esetleges) pofára esést.

Ott tartottam, hogy Stephen-t elviszik egy elhagyatott bunkerbe, ahol szembesítik a tényekkel, mire ő kiakad – egyrészt a szuper képességén, másrészt az apjával összekötött tényeken. Szerencsétlen csorikám aztán hazaviteti magát, mert besokkolt a hallottakon, mire az emlegetett gazember, Dr. Jedikiah (Mark Pellegrino) feltűnik a színen és erőszakot alkalmaz, ami a klisélavina további történését fogja kibontásra kényszeríteni.

Nem is szeretném a billentyűzetem kopását az írói esztelenségre pazarolni. Már ennyiből is érződik, mennyire ideges vagyok azon, amit Phil elém tálalt. Ha egy cseppnyi döntésjogom lehetett volna a berendelésekor, biztosan a kukába dobatom a történetet. Azért álljunk már meg egy percre, az első 3 rész történése előttem lebeg. Nem akarom elspoilerezni a pilotot, ezért csak rébuszokban fogok beszélni, szóval jönni fog szerelmi háromszög, átállás, hezitálás, kiszámítható – de az írók által csavarnak szánt – fordulat egy rég vagy épp sose látott alak feltűnésének formájában. És még sorolhatnám. Ez így önmagában teljességgel vicc kategória. Így sose csináljon senki sci-fi-t – hacsak nem a tizenévesek alsó korosztályát célozza meg. Sokk hatása alatt vagyok. Ehhez valami gyógyszer kell nekem is, mármint ahhoz, hogy megértsem mi a fészkes fenéért van ez műsoron és hogyan van képük egy fél perces reklámért 36 ezer dollárt elkérni?

A történeten bukott el minden. Ennyire sablonost nem engedhettek volna berendelni. Egyetlen pozitívum Danny Cannon jelenléte, aki a rendezéssel és a különféle CGI-jal felkúsztatta a pontszámát oda, ahova felment. Mást nem tudok kiemelni. A karakterek csak annyira lettek gyerekesek, mint az elképzelés, hogy ebből valami ütős produkciót csináltak. Mark Pellegrino rosszfiúnak jó lesz, de miért kell olyant erőltetni mindig, akinek van sármja? A fiatal tiniknek ott van Robbie és Luke Mitchell. Utóbbi a jók közt a meggondolatlan testesíti meg, aki egyből kettyós állapotba kerül, mikor társnője, Cara (Peyton List) kicsit jobban nyit Stephen felé.

Szép álom lenne, ha ezt a semmistelenséget a javukra tudnák fordítani. Tény, azok a teleportálós jelenetek tetszett. A főszereplők idővel lehetnek szimpatikusak, miután némi szőrzet is el kezd nőni a mellkasukon. Az már most biztos, hogy altatás kezdődik, aztán a téli szünet megkezdése előtti részre behozzák azt a fordulatot, amit fentebb megjósoltam, a csavart egy roppant kiszámítható formában, egy reménytelen helyzetre körvonalazva.

Most leteszem a virtuális „tollam” és egyben el is teszem jó mélyre a további részeit. Ilyenre kár időt pazarolni. Majd ha a külföldi oldalakon csupa jót olvasok – bár a Marvel’s… 1×03 után megkérdőjelezik ez is, hisz nekik tetszett, nekem nem! –, talán előveszem.

This entry has a rating of 1

2 Hozzászólás

free web stats