Hova jutott a világ, ha az NBC már végső elkeseredésében kijátssza a „roki” kártyát is, csakhogy egy új procedural franchise-zal gazdagodjon? És mindezt természetesen remake vonalon teszi, láthatóan nem tanulva az előző szezonos hibáiból. A 2011-es Prime Suspect tökéletes ómen lehetett volna, hogy hogyan ne gyártsunk komor vérbeli krimit network adóra, de a jelek szerint a negatív példa mostantól az Ironside lesz.

Michael Caleo nem egy termékeny szakember, így nagyon nem is meglepő, hogy a pénzes zsákot a ’70-es évek egyik emblematikus nyomozós sorozatának a feldolgozásában vélte felfedezni. Mert ami ugye képernyőképes volt 8 évadon és majdnem 200 részen át, az nehogy már ne állja meg a helyét napjainkban egy-két évadon keresztül. Hát jelentem nemhogy egy évadon, de egy nyavalyás piloton keresztül nem tudott lenyűgözni! Értem én, hogy esélyegyenlőség meg miegymás, de 2013-ban egy kerekes székes nyomozó egyszerűen hiteltelen a képernyőn, főleg ha figyelembe vesszük a konkurenciát. Merthogy a sztori egy lebénult nyomozóról szól, aki nem adta fel, továbbra is tökös szakember maradt, csak mivel korlátozva van pár dologban, így válogatott maga mellé még egy bűnüldöző csapatot is. Ez ám a hatásos synapsis… és erre bólintott rá határozottan az NBC. Szégyen.

Bevallom nem is tudom, hol kezdjem elsőként ekézni a dilettáns készítői kollektívát, ugyanis a létező összes sebből vérzik a sorozat. A történetvezetés szimplán érdektelen, kétszer futottam neki a pilot-nak, abból egyszer elaludtam. Bosszantóan vontatott és teátrális, amit csak fokoznak a szimplán ostoba és felesleges dialógusok halmozásával. Potenciál ugyan nyomokban akad, de sem az egyéni tragédiák súly, sem a feszes akaraterő és küzdeni akarás nem jön át a képernyőn. Nem úgy, mint a tipikus procedural sallangok, amik rendre olcsó és szájbarágós magyarázatokkal végződnek konklúzió gyanánt. És akkor nem esett szó az öncélúan elhelyezet és amúgy teljesen felesleges flashback betétekről, a belső lelki tusának titulált kamara dráma látszatról és a célzott drámaiság mibenlétéről. Az egyedüli pozitívum talán csak a sötét tónus és a valamelyest realista hangnem volt, igaz utóbbi erősen megkérdőjelezhető a sorozat alapfelállásának köszönhetően.

Mindehhez totálisan jellegtelen karakterek társultak, akik egy percig sem tudtak érdekesek lenni. Blair Underwood sablonos, nyomokban talán még kedvelhető is, de annyira sótlan, hogy egyszerűen elvész a mezsgyében. Brent Sexton pedig önmaga paródiája ebben a semmilyen szerepben. Konkrétan a The Killing-es alakítását itt meg sem szabadna említeni, annyira távolinak tűnik. A többi szereplő meg javarészt helykitöltő szándékkal a papírmasé szegmenst is csak nehezen tudta megütni. Pedig a válogatott csapat ugye szakemberekből állna vagy mi, ami pedig pár előre felstrófált karakterjegyet feltételezne.

Az a helyzet, mélységesen egyet kell értenem Kanyecc kritikájával, miszerint az Ironside egy minősíthetetlenül szar sorozat lett. Aki ebben bármi drámaiságot, karakterfejlődést vagy csak egy szimplán egy érdekes esetet, ne adjisten megnyilvánulást felfedezett az tutira nem evilági teremtmény. Állítom a pilot több szenvedést biztosított a számomra, mint nem egy sitcom, szóval reméljük nem lesz hosszú életű. A nézettség alapján mondjuk simán kijárna már most az a kasza!

Hol is kezdjem? Már az elején leírnám, hogy az Ironside minden krimit megszégyenítő minőséget szállít. Próbáltam a pilot alatt azonosulni Michael Caleo-val, a feldolgozás atyjával, akinek köszönhetjük többek között: a Rescue Me-t vagy a The Sopranos-t, de csődöt mondtam. Az NBC vezetőség fejébe látni se egyszerűbb. Értem én, kell a különleges dráma, ami többet mutat, mint az eddigi, viszont van egy határ, amit mindenképp hozni kell. Nos, Michael műve messze elmarad ettől, nem is értem hogyan lehet az őszi kínálatban?!

Az alaptörténet: egy megbénult nyomozóról szól, aki látszólag a szakmája megszállottja. Kerekesszékben se mond le hivatásáról, sorba oldja meg az ügyeket, míg néhány kollégája szabad módszere miatt pikkel rá. Hogy mi történt vele? Hogyan került „székbe”? – Erre visszaemlékezések formájában kapjuk meg a választ. Ezek a flashback jelenségek adják meg az átívelő történetet, hiszen a tettes nem került lecsukásra, legalábbis amit eddig tudunk, az alapján mondom mindezt.

Blair Underwood alakítja a lebénult rendőrt, akitől tényleg lehet többet várni, mert többszörös Images Awards győztes, valamint két Golden Globe jelölést is magáénak tudhat. Sajnos a The Event-be se dobtam el az agyam az alakítását látván, viszont amit az Ironside-ban művel az kétségkívül kiábrándító. Kezdjük azzal a ténnyel, hogy a mozgássérültek felháborodtak, amikor meglátták a színészt a szerepkörében, mivel egyáltalán nem úgy alakít, ahogy egy tényleges székbe kényszerült ember tenné. Ez azért elő is jött a pilotban. Még Doctor House is többet gyakorolta a narkós állapotot, mint ő a kerekes székest. Vajon a statiszták között akad segítő, aki hasonló cipőben van és kommentálja az eseteket? Furának véltem továbbá, hogy főhősünk 100%-ban akadálymentesített területen mozog, mert igazából mindenhova feljut. Vagy a magyar helyzet ennyire kiábrándító, vagy sokat csaltak az írók a pilotban? – Tippemre a könnyebbik utat választották.

A krimi legnagyobb hibája, hogy nem tud semmi újat mutatni. Főhősünk tolószékben nyomoz. Ennek a ténynek kellene adnia a pluszt? Ha igen, akkor ezt hamar verjék ki a fejükből, mert ez is csak egy szimpla nyomozós sorozat lett, heti ügyekkel és jelenpillanatban egy – számomra – totál érdektelen átívelő történettel, ami teljesen hidegen hagy, mint rendőrünk magába roskadt ex-társa, akinek fedeznie kellett volna.

Vártam az írói csavart, hátha valami olyan pluszt kapunk, amit máshol sehol. Talán a második részénél, de az is lehet, hogy ez egy álom, amiből hamar fel kellene ébrednem, mert viccnek is rossz. A karakterei se maradandóak. Annyi, de annyi sebből vérzik az Ironside… Volt félnapom a gondolataim összeszedésére. Direkt húztam, halogattam a kritikát, hátha felidéződik valami olyan húzás, amit ki tudnék pozitívumként emelni. Nos, jelenpillanatban az egyetlen jó dolog benne az, hogy hamar lehúzódott egy heti sorozat az őszi listámról, mert tragédia az, amit láttam.

Talán a felgyorsult világban nem látom az érdeket? Másra nem tudok gondolni, mégis csak egy remake-ről van szó, ami akkor, 1960-ban 8 évadon át uralkodott a képernyőn. Az a baj, hogy ebből egyetlen részt se láttam. Nyert 74-ben kreatív Emmy-díjat, illetve szinte minden esztendőben bezsákolt valami jelölést, viszont hasonlót semmiképp se tudok kinézni a 2013-as változatból. Legfeljebb egy gyors kaszát.

Peter Horton rendezői munkájáról se rosszat, se jót nem mondanék, mert olyan átlagos féle lett. Ezzel nincs is baj, mit várjunk tőle, ha a nagyobb problémát jelenleg más jelenti? Október 2-áig lesz ideje az NBC-nek promózni az újoncát, de hosszú jövőt semmiképp se jósolok neki.  Danny Glover alakítja majd a főhősünk apját. Szó szerint egy veterán róka. Na, némi pluszt talán alakításával hozni fog, vagy már ebbe se reménykedjek?