Once Upon a Time in Wonderland – 8 epizód távlatából

 
Beküldte: Kanyecc 2014 January 29, 21:54-kor a(z) Once Upon a Time in Wonderland témába.

Felzárkóztam az egyik kedvenc őszi sorozatommal, a Once Upon a Time in Wonderland-del. „Ez se normális, ha ilyen kijelentést tesz!” – merülhet fel többeteknél. A CGI-t leszámítva élvezhető újonc, a kikapcsolódást tudja szállítani. Fura, mert az anyasorozattal egyáltalán nem szimpatizálok. Annyira nem, hogy nyomon se követem. Pontosan ezért egy másfajta írást kaptok, nincs keresztbe fikázás; nincs sóvárgás, ha már spin-offja egyik a másiknak, miért maradnak ki a crossoverek. Én se tudom, de akit csak Alice élete és sorsa érdekel, azt teljesen hidegen fogja hagyni ez a tény. Messze van március, erre tudok jelenleg gondolni, mert remek midseason finálét kaptunk.

Az OUaTiW-nél az írók az epizódvégi cliffhanger-re építenek a legtöbbet. Nem egyszer olyan infót szivárogtatnak ki, amikkel rákényszerítenek minket a folytatásra. Kicsit a Lost-ra emlékeztetnek, hiszen ha végig is aludtunk a részt, akkor is úgy felspannolnak az utolsó 1 percben, hogy simán rákattintunk a folytatásra. Ez az egyik erőssége, ha már ezt emeltem ki.

A másik erősége az a leírhatatlan tényező, ami megjelenik mind a Betrayal-nél, mind a Reign-nél. Egyik se kimagasló dráma, mégis közel állnak a szívemhez. Mindegyiknél a karakterekkel vettek meg. Nem a zseniális alakításokkal, mert van hova fejlődni. Nem is a sok klisével, amik felfedezhetők bennük. Inkább a guilty pleasure. Egyszerűen tetszik. Leírhatatlan, megindokolhatatlan az, amit a nézése közben átélek, de bejön. És ez már elég, hogy működjön a néző-sorozatok közötti kémia. Márpedig nálam összejött mindháromnál attól függetlenül, hogy egyik se egy fan-favourite sorozat. Mellesleg valószínűleg mindegyik kaszát is fog kapni.

Vannak hiányosságok is. Elképzelésem sincs, mit akarnak kihozni a következő 5 részből, ami hátra van az évadból. Valószínűleg valami happy end-del kell számolni, Jaffar megbűnhődik, az igaz szerelem pedig bimbózik. Most kell dobálóznom a gagyi CGI-jal, mert a hitvány jelző a legméltóbb Vörös királynő palotájának és az azt körül ölelő labirintus-birtokának megjelenítésére. Semmit se változott az elmúlt 8 epizód alatt, meghagyták olyan rossznak. Holott azért van pénz ölve abba a fene vizuálizációba, gondoljunk csak a Nyúlra vagy a Hernyóra. Mindegyik – szerintem – eltalált minőségű.

Minden epizódban kapjunk a két szálon futó cselekményt, mellyel a karakter múltjából kapunk információkat. Az Alice-hez kapcsolódók szimplán snasszok. Mindegyik a nézeteihez és a szerelméhez kötődnek. A legérdekesebb talán Jaffar felcseperedése. Imádom. Van olyan érdekes karakter, mint Sayid. Szépen sorjában kapjuk a válaszokat, hogy az egyes emberek miként tűntek fel a múltjába. Pl.: fény derül a másik fogvatartott kilétére; vagy arra, hogy valójában milyen szoros a kötődése a botjához. Anastasia kettőjük között foglal helyet. Kíváncsi lennék, miként tett szert varázsképességére, illetve hogyan is akarja a világa felett átvenni a hatalmat? – a legtöbb kérdést hozzá címezném, mert sokkal rejtélyesebb, mint a fekete mágiával foglalkozó „szövetségese”.

Megígértem, hogy nem fogok az anyasorozattal dobálózni, de egy gondolat erejére mégis ki kell rá térnem. Ti elgondolkodtatok már azon, hogy mikor is játszódik a történet. És hogy a OUaT világa az ugyanaz vagy eltérő, mint amit a OUaTiW-ben láthatunk? Csak azért kérdem, mert elvileg ki kellene egymást egészíteniük. Ezzel szemben úgy vettem észre, hogy a testvérsorozatban teljesen önálló életre kelt, s ezzel hátat fordít az eredetinek. Nem igazán akar crossoverezni, vagy elhinteni olyan részleteket, amik hozzákapcsolódnának hozzá; esetleg egy nem várt vagy éppenséggel bekövetkezett dologra utalna.

A legfeszesebb tempót az 1×08-as rész szállította. Érezték az írók, hogy most kell nagyot alkotni, mert a visszatérésig sokat kell aludni. Olyan rész végi cliffhangert kaptam, amire nem számítottam. Fura lesz kimondani, de most az egyszer megleptek a sorozatban. Ez félsiker, hiszen egy jó dolog, egy rosszat szül, amit meg is kaptunk. Van egy olyan érzésem, hogy most kerül istenesen előtérbe a Vörös királynő és a szavahihetősége. A főhősök (Alice és Cyrus) múltbéli kalandozásai kicsit rombolták a minőséget, mert továbbra is feleslegesnek tartom a két idősíkra orientáló nyáladzásukat. Józan határok között lehet művelni, de ők már túl vannak ezen.

Mit várok a folytatástól? A CGI-ba már belenyugodtam. A környezetre nem költenek, meghagyják gagyinak, viszont kárpótolnak azok a különös teremtmények, amik Csodaországot képviselik. A Fehér nyúl kidolgozottságát továbbra is szépnek tartom. Van esély rá, hogy most rátesznek egy lapáttal. A kocka fordult, nagyon jó irányba, s ez elég számomra.

Szinte 100% a kaszának a bekövetkezte. Teljesen úgy állok hozzá, mint Alice Cyrus megtalálásához: tudom, hogy a végére megkapjuk a happy end-et, azaz a szerelmes pár(ok) összejön(nek) és boldogan él(nek), illetve  gonosz elnyeri méltó bűnhődését. Nem lesz egyszerű mindezt kivitelezni, mert nekem az jött le, hogy Jaffar egy baromi erős fekete mágus. Bármikor el tudná dönteni a sakkjátszmát, még se teszi, mert ódzkodik valamitől. Van egy gyengepontja, amiről eddig senkinek se beszélt, valószínűleg erre fog fény derülni a következő részekben. Március 6-ig tehát pihenő, utána pedig jöhet a végső hajrá.

This entry has a rating of 3

Kommentáld!

Once Upon a Time in Wonderland – Pilot

 
Beküldte: tess 2013 November 11, 19:59-kor a(z) Once Upon a Time in Wonderland,Vizuális egyveleg témába.

Valahol tudat alatt éreztem, gyorsan bele fogok futni abba a kérdésbe, hogy Erre mégis miért volt szükség? viszont arról álmodni sem mertem volna, ez pont a Once Upon a Time mellékági kikacsintására lesz igaz. A lelkes készítői kollektíva (Kitsis, Horowitz, Estin és Espenson), mintha a kreatív erőt meghagyta az anyasorozatnak és ide csak hanyagságot és a hitvány formai követelményeket hozták volna. Egyszerűen lesüt az egészről az izzadtságszagú kapkodás és a dilettáns hozzáállás, pedig az eredeti koncepció mennyire feküdt már. Igen, a Mad Hatter féle eredettörténet, amit az anyasorozat 1. évadjában kezdtek el firtatni. Ehhez képest mit kaptunk…?

Egy Tim Burton fantázia világára hajazó tv-s kikacsintást, ami a klasszikus alapokon nyugszik. Vagyis annak a folytatását alternatív megközelítésben. Alice a kikényszerített lobotómia elől visszamenekül Csodaországba, hogy felkutassa halottnak vélt szerelmét, egy dzsinnt. Ez volt az a pont, ahol kvázi elvérzett a sorozat. Egy eszement mesevilági olvasztótégelyt kaptunk, ami pofátlanul keveri a különféle mondaköröket. Ezáltal az egész abszolút koncepciótlan és felületes, ráadásul a mitológiai alapozás is borzasztóan szájbarágós és elcsépelt. Az a kevés „hasznos anyag” meg már most erőteljesen bűzlik a klasszikus soap jegyektől, csak sajnos a létező legolcsóbb kivitelezésben. Bőrére eresztették a klisétengert, mi több térdig gázol az olcsó fordulatokban, így a feszültségfaktort se tessék keresni.

Szemlátomást sem a készítők, sem pedig a sorozat nincs tudatában a határaival. Jól példázza ezt a borzasztóan fantáziátlan CGI, ami a végére totális nihilista giccsparádéba csap át. Az egész egy olcsó tech demo, ami hatásvadász monumentális jelenetekkel van teletűzdelve. Nem hogy bárminemű pluszt adna az összképhez, inkább abból a kevés élményből is csak elvesz. Dettó ez a helyzet a színész alakítások terén! Érdektelen és unalmas karakterek párosultak meglehetősen nevetséges színészi alakításokkal. Sophia Lowe ugyan még nyomokban karakteres főszereplő tudna lenni, de a számára írt karakter olyan egydimenziós, hogy elveszik az érdektelenségben. Emma Rigsby  szimplán látványos eyecandy, akit azontúl nem is szabad komolyan venni. Naveen Andrews meg önmaga paródiája ebben a teljesen karakteridegen szerepkörben.

Limitált sorozat lévén a bukás kevésbé fájdalmas lehet az ABC számára, de egyszersmind elkerülhetetlen. Egyszerűen ennek a produkciónak sosem lett volna szabad képernyőre kerülnie annyira olcsó, szánalmas és közhelyes. Olyan, mintha egy kísérleti vizsgafilmet kapnánk, csak az osztály tehetségtelenebb felétől. Abszolút steril, érzelemmentes és fantáziátlan, holott egy „tündérmesének” kvázi pont ezeket kéne tartalmaznia.

This entry has a rating of 0.5

Kommentáld!

Once Upon a Time in Wonderland – Az első 3 rész távlatából

 
Beküldte: Kanyecc 2013 November 7, 21:48-kor a(z) Once Upon a Time in Wonderland,Pilot témába.

Rápihentem a Once Upon a… kritikára, sőt a pilotot is újranéztem. Már az elején le szeretném szögezni, hogy szűzként vágtam neki az újoncnak, mivel az anyasorozatot a 3-4. rész után abbahagytam. Gondoltam ezt jó közölni, hiszen nagyon sok rossz dolgot vágnak a fejéhez, melyek azért lehetségesek, mert van mihez viszonyítani. Most egy teljesen másfajta nézetből próbálom leírni, hogy miért tetszik annyira a Csodaországra épülő sztori. (Jól olvasod.) Végtére is, ez a fantasy világában játszódik, mint sem a valóságban – még ha a pilotnak vannak ilyen részei is. Azt hamar elfelejthetjük, de szerintem ez így van jól.

A történet középpontjában: Alice-t (Sophie Lowe) ismerhetjük meg, aki kislány korában Csodaországban élt több évet, aztán hazakerült a valóéletbe, apja legnagyobb bánatára, hiszen az ott látott különös teremtményeket (pl.: Fehér Nyúl, vízipipázó hernyó) bátran mesélte nap, mint nap, melynek végeredménye az lett, hogy elmegyógyintézetbe került. Ugrunk egyet a jelenbe, ahol Alice az intézmény elhagyásának kapujába érkezik, ám ő inkább egy olyan fájdalmasabb gyógymód mellett teszi le a voksát, ami elfelejteti vele a Csodaországban történt eseményeket, köztük egy Cyrus nevű férfit (Peter Gadiot), akibe beleszeretett.

A sztori itt kezd beindulni. Feltűnik az emelgetett Fehér nyúl (John Lithgow) és a Kör Bubi (Michael Socha), akik egy olyan hírt mondanak a lánynak, aki a felejtés helyett a Csodaországba való visszatérést tűzi ki célul, hogy réglátott kedvesével újra együtt lehessen. Itt érkezünk el ahhoz, hogy a pilot első felének ködös története összeforr és kerekké érik. Kicsit ódzkodtam tőle, mert tényleg az első 10-15 perce előtt úgy ültem, mint aki világát se tudja. Bíztam az író négyesben (Edward Kitsis, Adam Horowitz, Zack Estrin & Jane Espenson), más lehetőségem nem volt.

A pilot több szempontból is érdekesre sikerült. Kezdeném a legszembetűnőbb ténnyel, a CGI-jal, ami előtt értetlenül ültem néha. Ott van a Fehér nyúl vagy Cheshire, a macska (Keith David), amiknél a profizmust tudnám hangoztatni. Nagyon jól kidolgozásra kerültek. A macska főleg, annyira rugalmasan mozog és annyira cukin áll neki a gonoszság, hogy még akkor se tudtam utálni, amikor gonosz dolgok jártak a fejében. Aztán ott van az a jelenet, ami elég sűrűn előfordul a rész(ek) alatt, hogy Alice-ék sétálnak Csodaországban. Na ezektől dobom el az agyam, mert az az egyszerű CGI annyira undorító, hogy sehogy se tudom felfogni, hogyan engedhették képernyőre. Értem én, hogy csilivilinek kell lennie a területnek, de itt inkább gagyiság a legjobb, legtalálóbb jelző a látottakra. Ezen kellett ennyit spórolni. Vagy beszéljünk a Vörös királynő (Emma Rigby) kastélyáról, környékéről és berendezéséről. WTF! Elfogyott a pénz? Még olcsó Ikeás cuccokkal is szebbet lehetett volna a nézők elé tárni, nem pedig a nagy ürességet. Ezért nagyon morcos is volt a virtuális dolgokért felelős emberekre. A munkájukat a hanyagsággal tudnám jellemezni.

Volt más is, ami szúrta a szemeket, bár ezzel beállok a sorba. Többször hallottam vissza, hogy a Vörös királynő szerepében lévő Emma Rigby eltúlzott baklövésnek is sok. Talán 100-ból 99-en egyetértünk azzal, hogy erre a karakterre mást kellett volna castingolni, nem pedig egy babapofival megáldott színésznőt, akinek a gonoszság aligha áll jól. Hitelességét teljesen elveszti. Egyénisége egyáltalán nincs, a komolyságról pedig ne beszéljünk, mert még mérgesebb leszek, mint voltam. Jafar-ról (Naveen Andrews) se tudok jobbat mondani. Ugye ő gonoszabb, nagyobb hatalmú, mint a Királynő. Nem is nagyon értjük az elején, miért ragaszkodik ennyire hozzá, amikor kibújik hirtelen a szög a zsákból. Sajnos Naveen-nek a szőnyeglovaglás áll csak jól, a gonoszság valahogy nem igazán. Néha, egyes jelenetekben azért eltalálja az szerepét, de ez még édes kevés, mégis csak 13 epizódról beszélünk.

Szóljatok már rám, hiszen az elején azt írtam tetszett. Ez így is van. Innentől jöjjön az, ami arra késztetett, hogy mind a 3 epizódot nézzem meg a kezdése során, és döntsek a jövőjét illetően. Egyszerű, a főhős csajszi, Alice-t megformáló Sophie Lowe egy tünemény. Most fogom kapni a hidegzuhanyt? Bocs, de pont ilyennek képzeltem el. Annyira jó pofákat vág, hogy már-már Zooey Deschanel-re, az örök kedvencre emlékeztet. Az adott jeleneteibe nagyszerűen beleéli magát. A depressziós alakításáért külön jár a piros pont. Kedvenc jelenetem, amikor találkozik a fán a macskával. Mindenki valami hasonlót vágna le, de nem hiszem, hogy hasonló minőségben. Ott van még a Bubi-t alakító Michael Socha, aki megint csak erősíti a gárdát egyéniségével. Pont ilyen ember kell a főszereplő mellé. Ki ne lenne elégedett így, amikor együtt látja őket?!

Az átívelő történet kicsit se lepett meg. Valami ilyenre számítottam. A szerelmet használják fel a nézők megtartására. Tipikus, és eléggé kétoldalú húzás, ettől függetlenül nekem bejön. Bejön továbbá az is, hogy minden epizódban visszautazunk a múltba, ahol különféle plusz információkat tudhatunk meg a látott karakterekről. Néha eléggé szaftosakat, vagy pont olyanokat, amikre sose számítottunk volna. Volt is ledöbbenés a 3. epizód végén, mert őszintén, milyen beteg elme látta volna már az elején, hogy erre hegyeződik ki az egész Bubi-sztori.

Mint már említettem, a CGI csak félig vérzik. Lehetne mit javítani rajta, de látszik, hogy másba invesztálják a pénzt. És rohadjak meg, ha nem adok nekik igazat, mert a vízipipázó hernyó is baromi jól nézett ki. Inkább bosszankodjunk jópárszor a tájon, mint a karaktereken, amik nagyobb erőt képviselnek. A zenéről sokat nem tudok mondani, mert olyan felejthetőre sikerül. Ezt vehetem jónak is, végtére a rossz mindig megmarad az emberben – legalábbis hosszabb ideig, mint a jó.

– You.
– “You”? That’s what I get? “You”? Well, nice to see you, too, Alice.

Az epizódvégi cliffhangerekre gondosan ügyelnek az írók. Az újoncok körében nála érzem a legjobban működőnek. Itt tényleg tudnak a meglepetés, a következő részre való behúzás jogával élni. A sokadig kiemelkedő dolog, az a jól megírt párbeszédek. Mint a fenti. Biztos vagyok abban, hogy legtöbben mosolyogtak rajta, de elképzelhető a röhögés is. Beállok a sorba, és felvállalom tetszésem. Vagy ott az a jelenet, amikor Alice cipői hirtelen eltűnnek és Bubinál teremnek hirtelenjében, akinek tervei lennének vele.

Én maradok. 13 epizódját biztosan végig nézem, mert a jelenlegi amerikai mezőny egyik kiemelkedő újoncáról beszélek, ami noha nem lesz magas pontszámú, de a szórakoztatást tudja szállítani, ami manapság nálam sokkal fontosabb a végelszámolásnál. Az igen gyenge drámaújonc felhozatalban egy reménysugár, ami az évad végére kicombosodhat. Mi sem mutatja jobban, mint az első 3 rész alakulása, hiszen részről részre egyre jobbnak véltem. Az külön pozitívum, nem csak én mondom, hogy a pilot annyira sűrűre, annyira tartalmasra sikerült, hogy a negyven akárhány percét legalább másfél órának éreztem.

Most volt egy kis szünet, de vasárnap folytatódik a sztori. Nézettség szempontjából sok jó elé nem néz, de mivel limitált sorozatról beszélünk, így az ABC biztosan le fogja adni, akárhogyan is teljesítsen. Főleg azért is, mert egy spinoff.

This entry has a rating of 3

Kommentáld!

free web stats