Premier: 2008/12/16
Írta: Jessica Rieder, Melissa Glenn
Rendezte: Craig R. Baxley

Eliot-ot egyik régi barátnőjének apja keresi fel. A segítségüket szeretné kérni egy személyes ügyében. Lovakkal foglalkoztak mióta az eszüket tudják. Miután egy tűzesetben elpusztult majdnem mindegyik jószáguk a tulajdonosok bizalma elszállt, sőt még a biztosító sem akar kártérítést fizetni nekik, mert a figyelmetlenségüknek állították be a történeteket. Mike-ék feladatát tovább nehezíti, hogy feltűnik egyik régi „cimborájuk”…

Megjegyzés: Ott tartunk, ahol az előző epizódban. A színvonal beállni látszik egy stabil szintre, ahonnan semmiképpen nem fogják tudni elmozdítani. (Tessék megjegyezni ezt a mondatot, mert igazam lesz.) A készítők próbálják felépíteni a karakterek múltját. Ez jó! Nincs is semmi problémánk vele, csak éppen magával a megvalósítással. Unalmas nézni ugyanazt a felépülést más tálalásban. Előző részben katona, most pedig egy lótenyésztő esett a kapzsi emberek martalékába. Kettőjük között annyi a különbség, hogy az jobban le tudott kötni, mint a mostani.

Félre a negatívumokkal, nézzük mi szólt mellette. (…) Beth Riesgraft alakítása zseniális. Lehetetlen rosszat mondani róla, mert frappánsan tudja játszani szerepét. Már-már tanítani kellene egy külön iskolába. És kb. a sor ezáltal kilőve. Na jó, még sem, hiszen Mike rejtélyes barátja tényleg színt vitt az egészbe. Hatalmasat alakított. Minden trükkjük kimenetelét várta és felül tudott rajtuk múlni. Várom kettőjük összecsapását. Annyi biztos, hogy tele lesz viccesebbnél viccesebb jelenetekkel. Csak mikor?

Negatívumoknál tartottunk. Sok volt. Eliot karakterével egyáltalán nem vagyok kiegyezve. Ugyebár ő alakítja a tökös leszámolót, most meg mintha megtört volna. Persze, régi barátnő ide vagy oda, de ez a magatartás távol álljon tőle. Mike-kal az a helyzet, hogy főnöknek pocsék. Próbáltak belőle mindent kihozni, de szerint szereplőcsere kellene, merthogy most se volt formában. Legalábbis én így látom. Sophie először vicces és nagyszerű volt, másodjára elment, harmadszorra sablonos. Mindig ugyanaz a sztori, ha már most unom, akkor mi lesz a folytatás?

Egyáltalán nem vagyok megelégedve a teljesítményével. A pilot epizód óta drasztikusan alásüllyedt a színvonal. A történetek se voltak jók. El kéne szakadniuk a sablontól, legalább egy kicsit. Vigyenek belecsavart, több csavar, amitől ledermednénk. Pl.: hozzák vissza mihamarabb Mike régi cimboráját. Az lenne a legjobb.

Premier: 2008/12/09
Írta: Dean Devlin, John Rogers, John Rogers
Rendezte: Dean Devlin

A csapattagok külön utakon tevékenykednek, míg Nate össze nem hívja őket. Az áldozat egy tizedes, aki nyíltlövöldözés közepette vesztette el járását. Katona társaival volt kinn nyílt terepen, ahol a Castleman vállalkozói sortüzet eresztettek rájuk ismeretlen okokból. Jelenleg rehabilitáción van, de kezelésének költségére nincs fedezete, mert kárpótlást sem kapott senkitől. Nate-ék elvállalják az ügyét, mert tudják, hogy a háttérben valami piszkos ügylet áll, no meg megváltozás mezejére léptek…

Megjegyzés: Hagytam érlelni a pilot epizódot, mert nekem nagyon megtetszett. Bankrabló-sorozatokból az elmúlt években szinte egyet sem kaptunk. Sajnálatosan hírmorzsáinkba se szivárgott bele egyetlen ilyen jellegű plot, tehát a közel jövőben lemondhatunk róluk. Ezzel az egy résszel kellett beérnem, mert itt is változott a szitu. Mi az, hogy jó útra tér egy rabló? Nekem teljesen új fogalom. Mindenki a Szupercsapatot akarja visszahozni, csak a felállás megbabrálásával? A Knight Rider hamarosan változásokon fog átesni, ami a Leverage esetben már megtörtént. Hogyan sikerült? Lehetett volna sokkal, de sokkal jobb!

…merthogy nagyon „alányúltak” a készítők, meg úgy mindenki, mármint szereplők, stb.. Most éreztem a kábelcsatorna ízét a számban – képletesen kifejezve magam. Az előző epizódot simán vihették volna országosra, mert simán rá mertem volna mondani a Fox-ot, mint lehetséges helyet, de a második részben drasztikus hanyatlás állt be. Nate karaktere – pedig ő a vezető – teljesen feleslegesnek éreztem. Mit csinált? Ivott és nézte a képernyőt. Eliotra nincs panaszom, mert a legjobban őt találták át. Hiába csökkent a színvonal, hozta a régi formáját.

Ne értsetek félre, nem a sztorival van a problémám. Tényleg, ilyen emberek kellenének a világba, akik önzetlenül segítenek, azonban a megvalósítás drasztikusan erőltetett volt. Belevitték várható „hagyjuk az egészet a fenébe” szituációt már a második epizódba, melyet a jól megszokott „ezt még megcsináljuk” követett. Túlságosan sablonos. A végét előre láttam. Gondoltam, hogy a pénz marad a helyén, csak elterelés az egész, ahogyan a furgon is. Bár a pénz elrejtése meglepett, de a többi ott volt a papíron.

Csalódtam benne, noná hogy csalódtam. Folytatom, mert ennél többet tudnának kihozni belőle. Sophie-ra sem lehetünk büszkére. Az alakítása nemcsak a reklámjelentkezésnél volt borzalmas, hanem teljes egészében. Szintén elteszem jegelésre. Jöjjön ki belőle még pár új epizód, aztán neki ülök harmadjára. Miért kell a szünet? Nehéz lesz visszahozni a régi szintet, még nehezebb lesz a bizalmamat. Kell az érlelés.

Pont tegnapelőtt írtam meg utó-Upfront bejegyzését, amelyet minden kábeles sorozatra ki fogunk terjeszteni a következő napokban. Nem győzöm elégszer hangsúlyozni, hogy imádom a 2006/07-es idényt, mivel akkor rengeteg rablós sorozat kapott helyet. Gondolok itt a bankrablós: Heist-re és Thief-re, vagy az emberrablós: Kidnapped-re és Vanished duóra. Mindegyik hamar belopta magát a szívembe. Mondhatnám azt is, hogy imádom az Ocean’s-filmsorozatot, de hazudnék. (Tetszik, de a második részt még mindig nézem… pedig tetszik tényleg, csak nincs semmi késztetés. Talán most meghozta mindezt a Leverage.)

Egy kábelsorozatról beszélünk, hátha valakinek nem tűnt volna fel. Igazából a kábelcsatornákkal hadilábon állok. Van néhány jó koncepciójuk, ami megvalósítás szemszögéből fuccsol be nálam, valamint vannak azok az amúgy gagyik, amelyektől a falra tudok mászni. Szóval csak csínján velük, óvatosan tessék falatozgatni, mert tíz esetből nyolcszor biztosan a felsőbb korosztályt „célozzák meg”. Dobálózhatnék példákkal, azonban inkább rátérnék a lényegre: A Leverage úgy jó, ahogy van! – Legalábbis a pilot epizód bennem ezt a nyomot hagyta. Semmi elégedetlenség, sőt olyan gyorsan eltelt az az 56 perc, mint a fene. (Szerencsére a folytatás már a vinyón.)

Biztos olvastátok már tess kritikáját (hanem, akkor pont itt az ideje), de fixáljuk le a sztorit újra, s egyben véglegesen. Van egy csóka, akit megbíznak egy rablással. A faszi a jó oldalt képviseli, ellenben befolyásolták néhány tényezővel. Meg is csinálja – később összehívott, amúgy különálló – csapatával a melót, csak éppen felültetik őket. A bosszú persze ennél édesebb lesz, mert kik kárpótlást, kik a pénzüket szeretnék látni.

Az egésznek az ízét: a jól megformált karakterek adják. Mindegyik egymaga dolgozik, míg a főnök össze nem hívja őket. Ekkor mutatták meg a készítők a kezükben megbúvó ütőképes kártyát, ami valójában csak egy-két percnyit tett ki az egész sorozatból, de ettől függetlenül baromi jó húzás volt. A flasback-re gondolok, ami által megismerhettük a különböző személyek előéletét. (Azaz ki-miben a szakma királya, néhány példával illusztrálva. Némelyik poénos lett, némelyik eltúlzott, de nekem tetszett és ez a lényeg.) A jól megformált karakterekhez megfelelő színészek kellenek, amiből szintén nincs hiányunk.

Apropó, tess elfelejtette említeni, de Dean Devlin hiába volt producere, színésze vagy éppen írója megannyi koncepciónak; első műve, amit rendezett az pont ez a sorozat. Ehhez képest pofás pilotot dobott az asztalra. Merített egy kicsit ebből, egy kicsit abból. Manapság nehéz újdonságot összehozni, azért lettek az elvárások mások. A modernkori Robin Hoodozás lett a felkapott, legalábbis jelenpillanatban nekem ez jött le. Sok rosszat nem tudok rá mondani, mert az elégedettség áthatja az egész beszámolómat. A zenei részek, a humoros csavarok, mind-mind odaültetnek a képernyő elé, csak akkor ne csodálkozzunk, ha nincs mit nézni belőle.

Végszóként persze annyit mellékesen megjegyeznék: a végén kicsit Szupercsapat-feeling kapott el. Ezek szerint most a rosszfiúkat fogják móresre tanítani, míg a szegény, kisemmizettek kárpótlást kapnak sérelmeikért. Hááát, miért van olyan érzésem, hogy a folytatásban csökkenni fog a színvonal? Remélem nem lesz igazam.

A 2008/09-e szezon sorozatai ugye szép lassan csak szivárognak, aminek a többség örül. Szerencsére nem csak a nagy országos sorozatok kerülnek ilyenkor mindenki számára elérhetővé, hanem az apró kábelesek is. Ennek köszönhető, hogy végre sikerült megnéznem a Leverage-t, ami majd a TNT újonca lesz valamikor a közeljövőben.

Kábeles sorozat, szóval alacsonyabb költségvetés, kevesebb ismert arc és persze minőségbeli csökkenés jellemzi általánosságban ezeket a produkciókat. És hát ha nagyon szőrösszívű akarok lenni akkor a Leverage sem lóg ki a sorból. Holott a Pilot rendezői székében Dean Devlin csücsül, aki hajdanán vagy még most is tán Roland Emmeric hűséges bajtása volt, ettől függetlenül viszont mégis mindenki csak producerként tartja számon. Mellesleg a sorozat executive-producere is. Ismert arcnak aztán még ott van Timothy Hutton (Kidnapped) és kb. ennyi is.

A sztorinak meg valami olyasmit kell elképzelni, hogy egy izíg-vérig becsületes palit felkérnek a tökéletes rablásra, amihez társakat is kap. Tudjátok a tipikus karaktereket, akik az adott témában nagyon otthon mozognak. Lesz itt nagyszájú feka, amolyan izomagy fehér, eyecandy tornászlány és persze a tökéletes nő mindenre. Na, ez a csapat élükön meg ügye Hutton bácsi, aki mindenre fel van készülve. Indulhat tehát az átverem az agyad és közben kirámollak móka. Tudom van erre speckó szakszó, mint a heist, de szándékosan nem használom. Egyébként meg a műfaj mostanság igen csak a béka segge alatt van sorozatos fronton, elég csak a Heist, a Smith vagy a Thief csúfos buukására gondolni.

A történet tehát sok újdonságot nem tartogat nekünk, akárcsak a karakterek. Elcsépelt az elejétől a végig, de mégis van benne valami vonzó. Közel sem annyira cool, mint az elődök, de valahogy mégis képes leültetni. Ezzel nem azt mondom, hogy végig izgulktam a necces 1 órát, mert nem, de úgy jó volt nézni. Hiába tipikusak a karakterek, mégis szerethetők. És itt főleg a csajokra gondolok, meg a feka srácra. Semmi extra nincs bennük, de mégis jó nézni őket. És ez itt a nagy szerencséje a sorozatnak! Hiába gyengén közepes a Pilot a folytatásra már most megvettek. Ebben mondjuk nagy szerepe volt a finálénak is, ahol nagyvonalakban felvázolták a folytatást és persze az örökös flashback szerű magyarázatoknak, amik nem gyengén voltak viccesek. Ezt leszámítva viszont felejtős produkcióval van dolgunk.